Szeptember 20.

Névnapok: Friderika, Eponin, Euszták, Federika, Filip, Filippa, Frida, Fülöp, Zsuzsa, Zsuzsanna, Zsuzsánna, Zsuzska

Események:
1258 – felavatják a délnyugat-angliai Salisbury katedrálist (Salisbury), amely 123 méteres templomtornyával a legmagasabb az Egyesült Királyságban. Az épületben található a négy fennmaradt Magna Charta másolatból a legjobb állapotban lévő példány.
1929 – Budapesten levetítik az első hangosfilmet. Az éneklő bolond című amerikai hangosfilmet Lloyd Bacon rendezte és a Warner Bros adta ki. Az angol nyelvű párbeszédek mellett a film zenét és hangeffektusokat is tartalmazott.
1946 – először tartják meg a Cannes-i Nemzetközi Filmfesztivált. 1939-ben lett volna az első, de a világháború miatt elhalasztották, azóta minden évben megtartják. A meghívásos fesztivál központja a Fesztivál- és Kongresszusi Palota (Palais des Festivals et des Congrès), fődíja az Arany Pálma.
1964 – Günter Grass legismertebb színdarabja, A plebejusok a felkelést próbálják (Die Plebejer proben den Aufstand) című drámájának premierje Berlinben. A mű témája a marxista értelmiség szerepe, illetve az 1953. június 17-ei kelet-németországi munkásfelkelés, amely során a munkások az NDK-diktatúra ellen tiltakoztak Lipcse, Halle, Bitterfeld és Magdeburg utcáin. A színdarab a vasfüggöny mindkét oldalán vitatott volt.
1988 – három évtized után hazatér Budapestre Faludy György Kossuth-díjas magyar költő, műfordító, író. 1938-ban elhagyta Magyarországot a politikai helyzet miatt. A háború után visszatért, de a kommunista hatalom letartóztatta és kényszermunkatáborba zárták (Recsk). Szabadulása után fordításokkal kereste kenyerét, majd 1956-ban ismét elmenekült az országból.
1989 – Londonban debütál a Miss Saigon című musical, amelynek alapja a vietnámi háború volt. Magyarországon először 1994-ben mutatták be Győrben, Miklós Tibor fordításával. Zenéjét Claude-Michel Schönberg írta, az eredeti szöveg Alain Boublil munkája. Az 1989/1990-es évadban Londonban megkapta az év legjobb musicalje díjat. 1991-ben az év musicalének választották. A Broadway-n egy év alatt 24 millió dollár bevételt hozott, a legolcsóbb eladott jegy pedig 100 dollár volt.
2008 – az európai kultúra napja, öt ország civil szervezeteinek összefogásával. A Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Aranyosapátiban rendezték meg első alkalommal az európai kultúra napját. A nemzetközi rendezvény célja volt, hogy felhívja a figyelmet az egyenrangú kultúrák párbeszédének fontosságára.
2021 – Mary Shelley 1818-as Frankenstein című regényének első kiadása 1,17 millió dollárért kelt el, ezzel új világrekordot állítva fel egy nőiíró nyomtatott művek tekintetében.

Meghalt Tornyai János (1869–1936) festőművész, az alföldi iskola kiemelkedő jelentőségű mestere.
Eleinte Munkácsy lírai realizmusát követi, majd kialakul egyéni stílusa, balladai tömörséggel, drámai feszültségben és szaggatott ecsetkezeléssel jelenik meg sorstársainak élete, saját önéletrajza. A tájat nagyon ismerte, s nagyon szépnek látta és láttatja joggal, ehhez a plein airt, a posztnagybányai stílust alkalmazta. Az életképeken, tájképeken, történelmi festményeken kívül sajátosan derűs hangulatúak enteriőrjei, udvar, szobabelsők, műterem (Udvar napsütésben, Bús magyar sors, Parasztmenyecske a műteremben).

Meghalt Jean Sibelius (Jean Julius Christian Sibelius, 1865–1957) finn nemzetiségű svéd zeneszerző.
Családja nem akarta, hogy „csupán” zeneszerző legyen, hanem valamilyen „rendes” polgári foglalkozást szántak neki, ezért 1885-ben beíratták a Helsinki Sándor Cári Egyetem jogi karára. Azonban egy év múlva véglegesen a zenei pálya mellett döntött; beiratkozott a Helsinki Zenei Intézetbe. 1899-ben mutatták be Finlandia című zenkari művét. A Finlandia lett Finnország második himnusza, azóta is a legismertebb Sibelius-mű. 1915-ben ötvenedik születésnapját nemzeti ünneppé nyilvánították, elhalmozták jókívánságokkal (Monda, Finlandia, V. szimfónia). ––> Szimfonikus felfedezések

Megszületett Tamási Áron (1897–1966) Kossuth-díjas székely magyar író, akadémikus, leggyakrabban a népi írók közé sorolják.
1940-ben a második bécsi döntéssel Kolozsvár, illetve Tamási Áron szűkebb otthona is visszakerült Magyarországhoz, amitől kezdve az erdélyi mellett a magyarországi irodalmi életben is aktívan részt vett. 1949 és 1953 között kiszorították az irodalmi életből, egyúttal akadémiai levelező tagságától is megfosztották. Sztálin halála után megjelenhettek cikkei, elbeszélései is, valamint kitüntették a Kossuth-díjjal is. 1956 szeptemberétől 1957 áprilisáig a Magyar Írók Szövetségének társelnöke volt (Ábel a rengetegben, Elvadult Paradicsom, A legényfa kivirágzik).

Ezen a napon született:

gróf Benyovszky Móric (1741-1786)
magyar és lengyel főnemes, az egyik leghíresebb magyar utazó, kalandor, emlékíró. A szabadságeszme iránti lelkesedés és az együttérzését az elnyomott népekkel mindig is jellemezte. A madagaszkári bennszülöttek 1776-ban királyukká választották. Kalandjait emlékirataiban örökítette meg; az eredeti francia nyelvű kézirat alapján könyv alakban Londonban adták ki, majd „Benyovszky Móric gróf életrajza, saját emlékiratai és útleírásai” címen Jókai Mór fordította le magyarra, amit Ráth Mór kiadásában Budapesten jelent meg (Balázs Dénes: Bozóttaxival Madagaszkáron; Rónaszegi Miklós: A nagy játszma; Vivát, Benyovszky!).

Benedek Aladár (Náray Iván János, 1843–1905)
költő, író, szerkesztő. Saját költségén adta ki első verseit, amelyen Petőfi Sándor hatása fedezhető fel. Magyarországon ő teremtette meg a külföldön ekkor már népszerű lírai biográfia műfaját, megosztotta a nagy nyilvánossággal magánélete eseményeit (Költemények, Cecil levelei, A szalacsi jósnő csodás élete és halála).

Rákosi Viktor (Kremsner, 1860–1923)
író, hírlapíró, humorista, politikus. 1902-ben egy rövid ideig a Magyar Labdarúgó-szövetség elnöke is volt. Elnémult harangok című regényéből Garas Márton és Balogh Béla rendezésében 1916-ban és 1922-ben film is készült (Sipulusz tárczái; Utazás a Holdba és egyéb történetek; Fehér toll, piros sapka).

Upton Sinclair (1878–1968)
amerikai Pulitzer-díjas regényíró, aki több műfajban közel száz könyvet írt. Mivel életre két különböző társadalmi réteghez fűződő tapasztalat gyakorolt hatást, ez nagyban befolyásolta a könyveit. A gazdagság és a szegénység kettősségében élt, ezek a tapasztalatok nagyban gyakoroltak hatást műveire (Az iparbáró, Két világ között, A mindenható pénz).

Gertrud Arndt (Grant, 1903–2000)
német (porosz) fotóművész és textilművész. 1923 és 1927 között egy ösztöndíjnak köszönhetően ismerkedett meg a bauhaus mozgalommal. Különböző textileket készített ilyen stílusban, majd a fényképezés felé fordult, a női önarcképkészítés egyik úttörője lett.

Fernando Rey (Fernando Casado Arambillet, 1917-1994)
spanyol film-, színházi és televíziós színész, aki mind Európában, mind az Egyesült Államokban sikeres karriert futott be. Legismertebb szerepei a Luis Buñuel rendezte Tristana, A burzsoázia diszkrét bája, A vágy titokzatos tárgya, valamint a Francia kapcsolat).

Csongor Barnabás (1923-2018)
irodalomtörténész, orientalista. Számos hosszabb tanulmányúton járt Kínában. Nevéhez fűződik a klasszikus kínai irodalom legnagyobb alkotásai közül többnek átültetése magyar nyelvre (Nyugati utazás, Vízparti történet, A rászedett kísértet).

Bodrogi Tibor (1924-1986)
néprajzkutató, muzeológus, fő kutatási területe az etnológia, különösebben a művészetetnológia, szociálantropológia, területileg Óceánia és Indonézia néprajza. A nyugat-európai etnológia klasszikusainak magyar fordítója és interpretálója (Óceánia művészete a Magyar Nemzeti Múzeum, Néprajzi Múzeum gyűjteményében; Messzi népek magyar kutatói; Mesterségek, társadalmak születése).

Würtzler Arisztid (Aristid von Würtzler, 1925-1997)
magyar-amerikai hárfaművész, a New York Harp Ensemble alapító tagja. Zenéről írt cikkei többek között a Music Journalban, a Batonban és a The Instrumentalist-ban jelentek meg. 1968-ban a London College of Applied Science (USA) díszdoktori címmel tüntette ki (Bartók: Vol. I. for Solo Harp; Caprice de Concert; Kodály: Gyermektáncok).

Kovács Apollónia (1926-2012)
Kossuth-díjas előadóművész, népdalénekes, színésznő. Színésznő volt egy nagyenyedi magántársulatnál, majd szabadfoglalkozású előadóművészként Budapesten telepedett le. Nemcsak előadta, hanem férjével gyűjtötte is a dalokat, illetve egyes dalokat ő fordított le magyar nyelvre (Gyöngyvirágos kis kertemben, Hej, daládé, daládé, Hosszú útnak hosszú pora).

Bitskey Tibor (1929-2015)
a Nemzet Színésze címmel kitüntetett, Kossuth- és kétszeres Jászai Mari-díjas színművész, érdemes művész. A Színművészeti Főiskolát 1953-ban végezte el, de már 1951-től a Magyar Néphadsereg Színházának ösztöndíjasa volt. 1959–1964 között a Nemzeti Színház, majd 1974-ig a Vígszínház tagjaként játszott. 1974 és 1996 között a Thália, illetve az Arizona Színház vezető művészeként szerepelt. Megjelenése, szép orgánuma hősszerepek megformálására tették alkalmassá. Színpadi alakításain kívül számos filmben és tévéjátékban is szerepelt (Rákóczi hadnagya, A kőszívű ember fiai, Egri csillagok).

Anne Meara (Anne Meara Stiller, 1929-2015)
amerikai színésznő, humorista. Számos televíziós műsorban, mozifilmben, színdarabban szerepelt, illetve színdarabokat és forgatókönyveket is írt, pályafutása során négy Emmy-díjra, egy Tony-díjra jelölték (A brazíliai fiúk, Hírnév, Éjszaka a múzeumban).

Diószegi István (1930-2020)
történész. Főleg az Osztrák–Magyar Monarchia történelmével és diplomáciatörténettel foglalkozott. 1991-től 1999-ig a Magyar Történelmi Társulat elnöke (Hazánk és Európa, A két világháború közötti időszak diplomáciatörténete, Az Osztrák–Magyar Monarchia külpolitikája, 1867–1918).

Sophia Loren (Sofia Villani Scicolone, 1934)
többszörös Oscar- és Golden Globe-díjas olasz színésznő és énekesnő. Az egyetemes filmtörténet egyik legnépszerűbb sztárja. Egyike azon kevés filmcsillagnak, akik nemcsak a közönség, hanem a kollégák körében is igen népszerűek (Egy asszony meg a lánya,, Házasság olasz módra, La Mancha lovagja).

Aradszky László (1935-2017)
táncdalénekes, olaszos slágereivel az 1960-as években a magyar tánczene egyik legnépszerűbb előadója volt. Gyakran szerepelt a beatelőadók között is a slágerlistákon, 1969-ben jelent meg első nagylemeze (Isten véled édes Piroskám; Nemcsak a húszéveseké a világ; Szomszédasszony, fütyülök a lányára).

Poór Péter (1944)
Máté Péter-díjas táncdalénekes, színész, énektanár. Az 1967-es Táncdalfesztiválján vált országszerte ismertté. A Színművészeti Főiskolára járt, ahol operett-musical szakon végzett. Hatéves színházi karrierje alatt több főszerepet játszott operákban, operettekben és musicalekben, nagy sikerrel. 1981 óta táncdalénekléssel foglalkozik. (Utánam a vízözön, Fekete vonat, Két szál piros virág).

Virágh József (1947)
színész. A Színház- és Filmművészeti Főiskola operett-musical osztályában színészként diplomázott. 1971 óta a Budapesti Operettszínház művésze. Igazi, ideális bonviván, alkata és hangi adottságai is erre a szerepkörre predesztinálják. A klasszikus operett-irodalom szinte valamennyi jelentősebb szerepét eljátszotta.

Baksa-Soós János (1948-2021)
előadóművész, képzőművész, az egykori legendás Kex együttes frontembere. 1971-ben az NSZK-ba disszidált. A düsseldorfi Kunstakademién festészetet, grafikát, valamint szobrászatot-kerámiát tanult. 1978 óta Berlinben él, képzőművészeti alkotásait Prince January néven publikálta.

George R. R. Martin (George Raymond Richard Martin, 1948)
amerikai író, forgatókönyvíró. Elsősorban fantasy, de horror, és science fiction műfajokban is alkot. Sokan a legnagyobb fantasyszerzőnek tartják J. R. R. Tolkien óta és munkásságának jelentőségét a műfaj művelői közül szinte egyedüliként már-már Tolkienéhoz mérik (Lázálom, Trónok harca, Tuf utazásai).

Javier Marías (Javier Marías Franco, 1951–2022)
spanyol író, műfordító, publicista. A Novísimos irodalmi körben kezdte bontogatni a szárnyait. Novellákat is írt, melynek főhősei századvégi középosztálybeli emberek. Jól beszélt angolul és az angol irodalmat is behatóan ismerte (A szívem fehér, Farkasvilág, Rossz kezdet).

Jutkovics Krisztina (1953)
színésznő. A Színház- és Filmművészeti Főiskolán színésznőként diplomázott. Pályáját a szolnoki Szigligeti Színház tagjaként kezdte. 1981-től Kiss Kriszti néven Németországban szerepelt.

Vörös István (1964)
József Attila-díjas költő, prózaíró, kritikus, irodalomtörténész, esszéista. 1987-90 a Művészeti Alap ösztöndíjasa. 2004 óta Lackfi János mellett a kreatív írás program egyik oktatója. A József Attila Kör, a PEN Club, a Művészeti Alap és Szépírók Társaságának tagja. (A közbülső ítélet; A szabadság első éjszakája; Heidegger, a postahivatalnok).

Szalai Miklós (1964)
történész, ateista filozófus, vallásfilozófus. Jelenleg az MTA Történettudományi Intézetének tudományos főmunkatársa, de emellett oktató az ELTE Bölcsészettudományi Karán és a Budapesti Corvinus Egyetemen (A Horthy-rendszer születése, Újrendiség és korporativizmus a magyar politikai gondolkodásban, Létezik-e Isten?).

Závodszky Noémi (1968)
színésznő, a Szomszédok című telenovella kapcsán az egész ország megismerte a nevét. Szinkronszínészként is foglalkoztatott, a televízióban illetve mozifilmekben is láthatjuk. Érdemei elismeréseként Székesfehérvár 2000-ben főtanácsosi címmel tüntette ki és az összes helyi alapítású szakmai – és közönségdíjat magáénak tudhatja (Hamis a baba, Az ibolya, A mi kis falunk).

Asia Argento (Aria Maria Vittoria Rossa Argento, 1975)
olasz színésznő, énekesnő, modell és rendező (Margó királyné, XXX, A háborúról).

Szirtes Balázs (1975)
színész. 1998-ban végzett a Színház és Filmművészeti Főiskolán. Negyedévesen a Szolnoki Szigligeti Színház társulatába Schwajda György szerződtette, aki rögtön jelentős szerepekkel bízta meg. Még két évadot töltött a Szigligeti Színház kötelékében, összesen 9 bemutatóval. Schwajda távozásakor ő is távozott a társulatból és szabadúszóként folytatta a pályát. 2018-tól a Színház- és Filmművészeti Egyetem doktori iskolájának hallgatója, 2020-ban DLA fokozatot szerzett. 2022-től a Színház- és Filmművészeti Egyetem drámainstruktor szakán osztályvezető tanár.

Jon Bernthal (1976)
Emmy-díjas amerikai színész. Legismertebb szerepe a The Walking Dead sorozat első és második évadában az egyik főszereplő (A Wall Street farkasa, A könyvelő, Az aszfalt királyai).

Ezen a napon halt meg:

Jacob Grimm (Jacob Ludwig Karl Grimm, 1785–1863)
német nyelvész, irodalomtudós, jogász, meseíró és -gyűjtő, akit a német filológia és ókortudomány megalapozójaként tartanak számon. Élete és munkássága szorosan összekapcsolódik egy évvel fiatalabb Wilhelm öccsével, ezért gyakran Grimm testvérek néven utalnak rájuk. Mindkét Grimm fivér legismertebb művei a közösen kiadott kétkötetes mesegyűjtemény (Kinder- und Hausmärchen der Brüder Grimm, 1812–1815) és a német szótár. ––> Jacob és Wilhelm Grimm: Az aranyhajú leány

Theodor Fontane (Heinrich Theodor Fontane, 1819–1898)
német író, költő és színházi kritikus, aki javarészt regényeket írt. Több megjelent könyve vált nemzetközileg is elismert olvasmánnyá, ő tekinthető többek között a német költői realizmus legjelentősebb alakjának (Tóparti kastély, Templomkert, A körtefa alatt).

Pablo de Sarasate (Pablo Martín Melitón de Sarasate y Navascués, 1844–1908)
spanyol hegedűművész és zeneszerző. Két Stradivariusa is volt, az 1724-ben készült hegedűt a Musée de la Musique-re hagyta. Ez a hegedű ma „Sarasate Stradivarius” néven ismert. Sarasate azért írta zongora- vagy zenekari kíséretes, spanyolos hangulatú darabjait, hogy be tudja mutatni fölényes hegedűtudását, virtuóz technikáját (Cigánymelódiák, Carmen-fantázia, Don Giovanni-fantázia).

Voinovich Géza (1877-1952)
irodalomtörténész, esztéta, akadémikus. Konzervatív szellemű irodalomtörténeti tanulmányokon és kritikákon kívül drámái és novelláskötetei jelentek meg, mint műfordító is tevékenykedett (Arany János életrajza, Magyar Passió, Írók és költő).

Saint-John Perse (Alexis Leger, 1887–1975)
Nobel-díjas francia költő. A francia nemzeti szellem megtestesítőjének és a költők költőjének nevezték, amiért nagy hangsúlyt fektetett a tökéletességre és tudatosan, nagy gonddal válogatta meg szavait verseiben. Első verseskötetét (Éloges) Legerként adta ki, amelynek versei a gyermekkor emlékeit idézik, Kínából visszatérve, 1921-ben megjelent az Anabázis című epikus költeménye, amit még korábban kínai utazása alatt szerzett. 1960-ban Irodalmi Nobel-díjat kapott (Dicséretek, Bóják).

Jórgosz Szeférisz (Szeferiádisz, 1900–1971)
Az 1930-as évek generációja nevű irodalmi mozgalom egyik kezdeményezője, a modern görög költészet első jelentős görög képviselője volt. Lírájában a klasszikus görög hagyomány motívumai – mitológiai vonatkozások és görög írók, filozófusok idézetei – mellett jelen vannak hazája 20. századi, illetve aktuális eseményei is: írásaiban a régmúlt és a jelen történelmét állítja egymás mellé vagy éppen egymással szembe. 1963-ban irodalmi Nobel-díjjal tüntették ki „kimagasló értékű lírájáért, melyet a hellén kultúra iránti mélységes szeretet ösztönöz” (Fordulópont, Assine királya és más költemények, Fedélzetnapló).

Tápai Antal (1902-1986)
szobrászművész. Érméket, plaketteket, kisplasztikákat, emlékműveket és portrészobrokat egyaránt készített, műveit a realista szemlélet és a Római Iskola monumentális felfogása egyaránt jellemzi. Témáit általában a kétkezi emberek világából merítette, köztéri műveinek túlnyomó része Szegeden és Szeged környékén áll (Erkel Ferenc szobra a Szegedi Nemzeti Színház homlokzatán; Tömörkény István szobra; Tavasz).

Milloss Aurél (Aurel von Milloss, 1906-1988)
táncművész, koreográfus. Már középiskolai évei alatt zongora- és zeneelméleti stúdiumokat folytatott, és érettségi vizsgái előtt befejezte zenekonzervatóriumi tanulmányait. A Gyagilev együttes hatására fordult érdeklődése a tánc felé. Tánctanulmányait Nicola Guerra, a budapesti Magyar Királyi Operaház balettigazgatójának magániskolájában kezdte el. Európa szerte mindenhol szívesen látták, akár táncosként, akár koreográfusként.

Sven Vilhem Nykvist (1922-2006)
Oscar-díjas svéd operatőr, érzékeny stílusa, letisztult, naturalista képsorai okán a filmtörténet egyik legnagyobb hatású operatőreként tartják számon. Ingmar Bergman állandó munkatársaként több mint húsz filmet készítettek együtt, melyek közül kettő fényképezéséért Nykvist Oscar-díjban részesült. nagy hangsúlyt helyezett a lélektani ábrázolásra, s a fény-árnyék hatásokkal, a látvány részleteivel játszadozva finoman, egyszersmind erősen érzékeltette a szereplők hangulatát és hangulatváltozásait (Tizenhárom szék, Suttogások és sikolyok, Szellemtanya).

Polcz Alaine (1922-2007)
pszichológus, író, a tanatológia (a halál és gyász kutatása) magyarországi úttörője. 1976-ban Magyarországon elsőként hozott létre klinikai osztályon játszószobát, illetve külön szobát a szülők számára. 1991-ben hozta létre a Magyar Hospice Alapítványt (Gyermek a halál kapujában, Együtt az eltávozottal, Álomnapló).

Kemény Endre (1925–2014)
karmester, hegedűművész, zeneakadémiai tanár. A Zeneakadémiára kerülve Waldbauer Imre lett a hegedű-, Weiner Leó a kamarazene-tanára. A karmesterképzőt Somogyi Lászlónál végezte. 1946-ban lett a Székesfővárosi Zenekar tagja. Három évvel később mutatkozott be dirigensként az együttesnél. Később rendszeresen vezényelte a Rádiózenekart és a MÁV Szimfonikusokat is. 1956 után megalapította a Bartók Béla Kamarazenekart.

Sütő Irén (1926-1991)
színésznő, érdemes művész. Miután a Színház- és Filmművészeti Főiskolán 1955-ben megkapta a diplomáját, a frissen alakult József Attila Színházhoz szerződött. 1957-től 1962-ig a Vígszínház, 1962-től haláláig a Thália Színház tagja volt. A Reflektor Színpad alapítója volt, és annak művészeti vezetője 1978-1990 között. Elismert versmondó volt önálló estekkel, nagy tragikai szerepeket játszott el a rádióban (Gázolás, Özvegy menyasszonyok, Ki beszél itt szerelemről?).

Birtalan József (1927-2017)
romániai magyar zeneszerző, karmester. 1956-ban végzett a kolozsvári Zeneművészeti Főiskola zenetanári és nagybőgő szakán. A marosvásárhelyi Pedagógiai Főiskola karvezetőképző szakának tanáraként a legnépszerűbb és legismertebb karnagyok egész sorát indította útnak. Zeneszerzőként a kommunista diktatúra időszakában is egyházi kórusműveket komponált. 1990 elejétől a vallási kórusművei is szélesebb körben váltak népszerűvé (Két út van előttem, Lakodalmas énekek, Tarisznyában a tenger).

Pétervári István (1929–1983)
Jászai Mari-díjas rendező, színigazgató. 1959-1964 között a Színház- és Filmművészeti Főiskola hallgatója volt, ahol rendezői diplomát szerzett. 1964-1966 között a kecskeméti Katona József Színház, 1966-1981 között a veszprémi Petőfi Színház igazgatója és rendezője volt. 1981-től haláláig a győri Kisfaludy Színház igazgatója. 1965-től a Színházművészeti Szövetség tagja, 1976-tól haláláig elnökségi tagja volt.

Plesnivy Károly (1930-1984)
Munkácsy-díjas textiltervező iparművész, érdemes művész. 1960-tól festőként és grafikusként is dolgozott, kiállításokon szerepelt olajképeivel, grafikáival és az általa leginkább kedvelt akvarelljeivel, e munkái nagyészt magángyűjteményekbe kerültek (Emberpár, A repülés története, Lány vázával).

Raffai Sarolta (1930–1989)
József Attila-díjas írónő, költő. Műveit a realisztikus társadalomábrázolás igénye táplálta, publicisztikus hevület fűtötte. Főként női sorsokat ábrázolt. Drámaírónként Kecskeméti Katona József Színházban debütált (Diplomások, Ne félts, ne félj, Megtartó szerelem).

Ladányi Mihály (1934–1986)
József Attila-díjas költő. Festőnek, grafikusnak készült, de már korán verselt is, Petőfi Sándor, Ady Endre, József Attila és Sinka István példáján épülve. Társadalmi elkötelezettsége kiállást jelentett a peremen élők mellett, akikhez – független életmódjával – mindinkább maga is odatartozott. Ekként igyekezett megmaradni – illúziók nélkül is – forradalmárnak. Baloldali rendszerkritikus tevékenysége miatt a különösen a fiatalok körében népszerű költő ellen a Belügyminisztérium 1965-től nyomozást folytatott, rendőrhatósági figyelmeztetésben is részesítették (Az út kezdete, Mint a madarak, Ének a Jóistenhez).

Németh Lajos (1943–2016)
színész, bábművész. 1962-től az Állami Déryné Színháznál indult színészi pályája. 1995-től a szombathelyi Bábszínházhoz szerződött, 1998-tól a szombathelyi Mesebolt Bábszínház társulatának művésze volt. Dolgozott a Szamóca Színházzal is.

Baka István (1948-1995)
költő, műfordító. A Digitális Irodalmi Akadémia posztumusz tagja. A szovjet időszak mártír-, szamizdat és emigráns orosz költőinek egyik legjelentősebb fordítója. Köteteivel és műfordításaival a nyolcvanas évek második felétől országos ismertséget szerzett, 1992-es megindulásától kezdve közölte a Holmi című folyóirat, valamint több jelentős irodalmi orgánum a Hiteltől a Jelenkorig. 1993-tól műfordítói kollégiumot vezetett a szegedi egyetem bölcsészkarán (Farkasok órája, A kisfiú és a vámpírok, Tájkép fohásszal).

Tomáš Durdík (1951-2012)
Europa Nostra-díjas cseh régészprofesszor, kasztellológus, a középkori csehországi várépítészet kutatásával és védelmével, mint nemzeti kulturális örökséggel foglalkozott.