Névnapok: Diána, Főbe, József, Metód, Richárd, Rikarda, Timur, Zara
Események:
1809 – megnyílik a Macbeth előadásával, majd a The Quaker című zenés mulatsággal a londoni Királyi Operaház (Royal 
Opera House [ROH]) elődje a Covent Gardenben. Az első színház 1808-ban égett le, de ez a teátrum is a tűz martaléka lett 1856-ban. A harmadik épületet 1858-ban nyitották meg, és 1892 óta viseli a mai nevét.
1899 – Scott Joplin afroamerikai zeneszerző és zongorista szerzői jogot kap Maple Leaf Rag (Original Rags) című művéhez az Egyesült Államok Szerzői Jogi Hivatalától. Bár ragtime-jaival a XX. század elején nagy népszerűséget ért el, bőr színe miatt alig kapott lehetőséget, hogy bemutassa klasszikus zeneműveit, például a Treemonisha című operáját, amelyet 1911-ben komponált.
1911 – bemutatják a Broadway-n Louis N. Parker angol drámaíró legsikeresebb darabját, a Disraeli című négyfelvonásos drámát. A történet Benjamin Disraeli brit miniszterelnök életének fiktív ábrázolása 1875 körül, amikor megszervezi a Szuezi-csatorna megvásárlását. A műből két film is készült, a második Oscar-díjat hozott George Arliss-nak.
1902 – Zilahon felavatják a Wesselényi-emlékművet, Fadrusz János alkotását.
1946 – Kodolányi János befejezi Vízözön (korábbi kiadásokban Vízöntő) című regényét. A regény először 1948-ban jelent meg, folytatása az Új ég, új föld. A mű tulajdonképpen egy Kodolányi által tetralógiának, vagy legalábbis szorosan összefüggő regénysornak tervezett nagyobb egész része (Én vagyok [Jehuda bar Simon emlékirata], Az égő csipkebokor).
1951 – a New York-i Warner Theatre-ben bemutatják A vágy villamosa (A Streetcar Named Desire) című amerikai 
filmdrámát Elia Kazan rendezésében. A film Tennessee Williams 1947-es, azonos című darabja alapján készült. Főszereplők: Marlon Brando és Vivien Leigh.
1971 – a Pink Floyd az első rockegyüttes, amely klasszikus zenei fesztiválon lép fel, a svájci Montreux-ben. Eljátszották az Atom Heart Mother című számukat.
1987 – megjelenik a Végzetes vonzerő (Fatal Attraction) című amerikai pszicho-thriller, Adrian Lyne rendezésében, Michael Douglas és Glenn Close főszereplésével.
1988 – aláírták a Magna Charta Universitatumot, hogy megünnepeljék az egyetemi hagyományokat és megemlékezzenek a világ legrégebbi egyeteméről, a Bolognai Egyetem alapításának 900. évfordulójáról. A dokumentum egyértelműen meghatározza az egyetemek létének alapelveit, például az akadémiai szabadságot és az intézményi autonómiát. 2024-ig 94 ország 975 egyeteme írta alá.
1997 – fiatal brit művészek Charles Saatchi iraki-brit üzletember gyűjteményéből való munkáival megnyílik a Sensation című, sokak által bírált művészeti kiállítás a londoni Királyi Akadémián.
Megszületett Greta Garbo (Greta Lovisa Gustafsson, 1905–1990) életmű Oscar-díjas svéd színésznő.
A filmtörténet egyik legérdekesebb alakja, akinek méltóságteljes, melankolikus magatartása nemcsak a filmvásznon kreált mítosz része, de jellemének egyik legfontosabb vonása is volt. 1922-24-ig tanult a Royal Dramatic Theatre-nél, itt találkozott Mauritz Stiller igazgatóval, és ő adta neki a Garbo művésznevet. 1925-ben a Metro-Goldwyn-Mayer Hollywoodba hívta Stillert, akinek sikerült kialkudnia, hogy Garbót is szerződtessék. Első némafilmje készítésekor a színésznő még alig beszélt angolul. első hangosfilmje, az Anna Christie – amelyben egy cinikus, gyönyörű exprostituáltat játszott – után már Oscarra jelölték. Sosem készített színes filmet. Visszavonulása a filmkészítéstől eleinte nem tűnt véglegesnek, időről időre felröppentek hírek ezzel kapcsolatban. 1954-ben kapott életmű Oscar-díjat. Utolsó éveiben kis számú baráti kapcsolatát is megszakította és teljes magányban élt (Grand Hotel, Anna Karenina, Ninocska).
Megszületett Simándy József (Schulder, 1916–1997) Kossuth- és Bartók–Pásztory-díjas operaénekes (tenor), főiskolai 
tanár, érdemes és kiváló művész.
Magyarország egyik leghíresebb tenoristája volt, akinek hangja és alakja elválaszthatatlanul forrt össze több magyar nemzedék tudatában Erkel Ferenc Bánk bán című operájának címszerepével. Megjelenése, habitusa, gazdag hangja, belső ereje hőstenor szerepek eljátszására tette különösen alkalmassá. Posszert Emília magániskolájában, majd 1943 és 1945 között a Zeneakadémián tanulta az éneklést. A világháború alatt az Operaház kórusának tagja volt. Szólótenorként 1946-ban mutatkozott be a Szegedi Nemzeti Színházban. Az Operaháznak 1990-ben lett örökös tagja, de ezt megelőzően már 1947-től társulaton kívüli magánénekese volt. 1978–1986 közt a Zeneakadémián tanított. Számos lemeze készült, nagy sikerrel lépett fel Európa nagy operaházaiban és hangversenytermeiben, és itthon is a közönség kedvence volt.
Meghalt Jimi Hendrix (James Marshall, 1942–1970) amerikai gitáros, énekes, zeneszerző.
Mind a mai napig valóságos kulturális ikonnak számít. Rajongók és kritikusok egyaránt elismerik kivételes tehetségét, sokak szerint a valaha élt legjobb és legnagyobb hatású rockgitáros. 1969. augusztus 18-án az ő fellépésével zárult a woodstocki fesztivál. Zenéjében megpróbálta közel hozni a „földhöz” az „űrt”: a „föld” egy bluesos, dzsesszes vagy funkos alapritmus, az „űr” pedig az improvizációk során hallható pszichedelikus hangzás. Az elsők között volt, aki a sztereó hangzással és a fáziseltolódással kísérletezett. Emellett elismert dalszerző is volt, akinek szerzeményeit számtalan zenész feldolgozta. A hollywoodi Hírességek sétányán 1994-ben kapott csillagot. 2003-ban a Rolling Stone című zenei szaklap Minden idők 100 legjobb gitárosának listáján Hendrixet az első helyre választotta (Hey Joe, Purple Haze, Foxy Lady).
Ezen a napon született:
Francesca Caccini (1587-1640?)
olasz előadóművész, zeneszerző, költő, zenetanár, Giulio Caccini lánya, ő az első női zeneszerző, aki operát szerzett. 1625-ben jelenik meg nyomtatásban Ariosta Orlando furiosoja nyomán írt operája. A darab operatörténeti szempontból több jelentőséggel is bírt, világosan elkülönülnek az áriák és a recitativók, megjelenek a formailag zárt áriák. Életművét öt opera és számos intermédium alkotja, de a fenti operája mellett, műveinek csak egy kisebb gyűjteménye maradt fenn.
Johann Gottfried Walther (1684-1748)
német zeneszerző, orgonista, zenetudós, orgonaművész. Kora jelentős orgonaművészei közé tartozott, zeneszerzőként korálfoldolgozásairól nevezetes. Átírta Vivaldi több hegedűversenyét orgonára. Zenei lexikográfusként kiadott Musicalisches Lexikon oder Musicalische Bibliothek című műve jelentős, későbbi hasonló tárgyú lexikális művekre is hatott.
Samuel Johnson (1709-1784)
angol tudós, költő és műbíráló. Eleinte hírlapírással kereste kenyerét. 1755-ben kiadta főművét a Dictionary of the English language-t, amely három év alatt hat kiadást ért meg és még a 19. század végén is egyike volt a legjobb angol lexikográfiai munkáknak (Rasselas, Abyssinia herczegének története; Kicsi Ricsi, a kritikus; A padlásszoba előnyei).
Marco Casagrande (1804–1880)
olasz szobrász, épületszobrászt. Hazáján kívül a Magyar Királyságban két évtizedig dolgozott előbb az egri főszékesegyház, majd az esztergomi bazilika díszítésén. Szobrászműhelyében magyar segédekkel dolgozott, és ezzel hozzájárult egy szélesebb körű itthoni szobrásziskola kialakulásához, a venetói mesterek tudásának áthozatalával. Azért kevésbé ismert nagy kortársainál, mert sok művét – tévesen – mestere, Zandomeneghi vagy Canova alkotásának könyvelték el.
Ifjabb (alsó-torjai) Vastagh György (1868–1946)
szobrászművész. Első mestere a nála mindössze egy évtizeddel idősebb Zala György volt. 1889 és 1891 között Münchenben a Képzőművészeti Akadémián tanult. Állatszobrait aranyérmmel jutalmazták, a londoni British Museum is vásárolt belőlük, ezek egy része ma a Londoni Természettudományi Múzeum (Natural History Museum) gyűjteményében találhatók. Művészetét agrár-muzeológiai szempontból különösen értékessé teszi az a körülmény, hogy szobrainak döntő többsége egy-egy konkrét állatról készült portré értékű alkotás (Csikós – Budavári Palota, II. Rákóczi Ferenc lovas szobra – Szeged, Hadik András lovas szobra – Budai Vár).
Gáborjáni Szabó Kálmán (1897–1955)
festő- és grafikusművész. Stílusára Aba-Novák Vilmos hatott, művészete a népi írók mozgalmának szellemi rokona. 1923-tól fametszeteket készített. 1937–38-ban a Debreceni Református Kollégium számára festett nagyméretű, magyar történelmi tárgyú freskósorozatot. Olaszországi élményeit „Itáliai városképek” című fametszet-sorozatában örökítette meg (Parasztok, Itáliai városképek, Hatos tárna).
Máthé Éva (1924-2004)
Jászai Mari-díjas színésznő, érdemes művész, a Miskolci Nemzeti Színház Örökös Tagja, közel 170 szerepet játszott el, egyformán sikeres volt operettekben és drámákban is. Színésznőként 1954-ben diplomázott a Színház- és Filmművészeti Főiskolán, de már 1941-től vidéki színházakban szerepelt. 1949-től haláláig a Miskolci Nemzeti Színház tagja volt.(Napraforgó, Boldog békeidők).
Olsavszky Éva (1929-2021)
Kossuth- és kétszeres Jászai Mari-díjas színésznő, a Budapesti Katona József Színház alapító tagja (1982). 1947-ben kezdte pályáját a Jókai Színházban. Győrben, a Kisfaludy Színháznál játszott 1957-től 1963-ig (A zöld köves gyűrű, Szerelem első vérig, Napló apámnak, anyámnak).
Kelen Tibor (Klein, 1937-2001)
operaénekes (tenor) és izraelita kántor volt. Fellépéseinek egykorú tanúi rendkívül szép hangú, kiváló technikájú lírai tenorként emlékeznek rá. Kántori tevékenységét nagyon mélyen megélt vallásosság jellemezte.
Graham Shelby (1939-2016)
brit történelmi regényíró. Művei részben az angol középkor, ezen belül is főként a 12. század eseményeit, történelmi szereplőinek életét dolgozzák fel, részben későbbi témájúak (Sötét lovagok, Hiú királyok, Farkas a kertek alatt).
Mariangela Melato (1941-2013)
olasz színésznő. Festészetet tanult a milánói Brera Akadémián. Első apróbb filmes szerepét 1969-ben kapta. Az 1970-es évek elején vált ismertté, amikor főszerepeket kapott Lina Wertmüller olasz–svájci rendezőnő társadalomkritikával fűszerezett szatírikus filmjeiben, ahol nagyszájú, forróvérű, erős erotikus töltetű leánykaraktereket játszott (Flash Gordon, Summer Night).
Bráda Tibor (1941–2022)
Munkácsy Mihály-díjas festőművész. 1956-tól a budapesti Képző- és Iparművészeti Gimnáziumba járt, majd 1960–1967 között a Képzőművészeti Főiskolán tanult. Ugyan itt 1987-től docens volt. 1971-től állított ki. A Magyar Festészet Napja alapítója.
Szőcs Kálmán (1942-1973)
erdélyi magyar költő, író. Verseire jellemző az elidegenedés elleni tiltakozás, a modern költő személyiségválsága. Közösségi ügynek tartotta tulajdon költői létét, de csalódása kommunista eszményeiben, meghasonlása és labilis idegrendszere végül öngyilkosságba sodorta (Lelkemben gyermekkórusok, Születésnapok, Küldj milliárd palackot).
Eva Jaslar (Ewa Maria Jaślar-Walicka, 1945)
lengyel-amerikai hárfás, a New York Harp Ensemble alapító tagja. Számos televíziós és hanglemez-felvétel elkészítésében működött közre. Hat éves korában kezdte zenei tanulmányait. Kezdetben zongorázni tanult, majd átiratkozott hárfaszakra. A középiskola elvégzése után felvételt nyert a Varsói Zeneakadémiára, ahol 1964 és 1968 között tanult.
Heim András (1946-2020)
erdélyi képzőművész. 1968–1974 között a kolozsvári Ion Andreescu Képzőművészeti Főiskola hallgatója volt. 1997-től a Korunk Galéria kiállításainak szakavatott szervezője. 1990-től 2006-os nyugdíjazásáig a Korunk folyóirat műszaki szerkesztője. Grafikái geometrikus szerkesztésű művek. 1999-ben megjelent 1999-be jelent meg Építem a rendet című esszékötete, amelyet saját grafikáival illusztrált. Ez a könyv hű tükre művészi krédójának.
Nicholas Clay (Nicholas Anthony Phillip Clay, 1946-2000)
angol színész, filmszínész. A daliás Nicholas Clay tehetségére iskolai tanára figyelt fel, aki pártfogásába vette őt. Az ifjú két évig keményen dolgozott, hogy önerőből teremtse meg színészi tanulmányainak anyagi fedezetét. A Royal Academy of Dramatic Art elvégzése után Laurence Olivier szerződtette az Old Vic társulatához. Rendkívül előnyös megjelenésének köszönhetően a filmesek is hamar felfigyeltek rá (Excalibur, Lady Chatterley szeretője, Lionheart).
Gabnai Katalin (1948)
színműíró, kritikus, egyetemi tanár. 1976-ban Finnországban szociodrámát, 1982-1985 között a Színház- és Filmművészeti Főiskola színházelmélet-dramaturgia szakán tanult. 1984-ben Svédországban és Dániában is tanult. 1988-1989 között a pécsi Egyetemi Színpad rendezője volt. 1989 óta színikritikus, szerkesztő (Tüskerózsa, A macskacicó, A láperdő szelleme).
Sirkó László (1950)
színész, a kecskeméti Katona József Színház örökös tagja. 1977-ben szerzett színész diplomát, a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. 1977-től a Budapesti Gyermekszínház tagja volt. 1986-ban Lendvay Ferenc szerződtette a Kecskeméti Katona József Színházhoz, azóta itt játszik. Létrehozta a Kecskeméti Színitanodát, melyben 17 évíg tanított (A hallgatás ára, Moziklip, Egészséges erotika).
Tasnádi Márton (1957-2017)
rendező. A Színház- és Filmművészeti Egyetem rendező szakán diplomázott 1983-ban. Rendezett Magyarország és Európa több színházában. A Magyar Színházművészeti Társaság – határainkon túli magyar színházak szakreferense. A színházon kívül a legkülönfélébb műfajokban, a média különböző területein dolgozott.
James Gandolfini (1961-2013)
Emmy- és Golden Globe-díjas amerikai színész, producer. Legismertebb szerepe a Maffiózók sorozat maffiavezérének, Tony Soprano karakterének megformálása volt, a sorozatban nyújtott alakításáért három Emmy-díjat, három Screen Actors Guild-díjat és egy Golden Globe-díjat kapott. Jelentős szerepei közé tartozik még Tiszta románc; Szóljatok a köpcösnek! és Ahol a vadak várnak. A Maffiózók befejeztével Gandolfini dokumentumfilmek producereként is dolgozott.
Jada Pinkett Smith (1971)
színésznő. 1993-ban debütált a filmvásznon a Veszélyes elemek című filmdrámában. Zenei karrierje 2002-ben indult a Wicked Wisdom nevű metálzenekarral, melyben énekes-dalszerző feladatkört tölt be. 1997 óta a színész és zenész Will Smith felesége (Bölcsek kövére, Mátrix – Újratöltve, Rossz anyák).
Anna Netrebko (1971)
orosz-osztrák opera-énekesnő (szoprán). A 2000-es évektől kezdve a világ legrangosabb operaházaiban énekel. 2005-ben Putyin elnöktől átvehette az orosz Állami Díjat, a legmagasabb művészeti és irodalmi díjat, 2006. július 25-én, az orosz mellé megkapta az osztrák állampolgárságot is. ––> Bécsi bájital – Donizetti vígoperája
James Marsden (1973)
amerikai színész, énekes és egykori modell. Az Oklahoma Állami Egyetemen végzett, ahol újságírónak tanult. Színészi karrierének építése érdekében Los Angelesbe költözött. A 2000-es évek elején vált ismertté Scott Summers/Küklopsz megformálásával az X-Men filmsorozatban és a Superman visszatér címszerepében (Bűbáj, A komornyik, Üzlet bármi áron).
Jason Sudeikis (Daniel Jason Sudeikis, 1975)
kétszeres Golden Globe-díjas és Emmy-díjas amerikai színész, komikus, sorozatszínész, forgatókönyvíró és producer (Míg a jackpot el nem választ, Förtelmes főnökök, Anyák napja).
Kosik Anita (1985)
színésznő. 2008–2013 között a Színház- és Filmművészeti Egyetem hallgatója volt. Egyetemi gyakorlatát az Örkény Színházban és a Miskolci Nemzeti Színházban töltötte. 2013 óta a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház tagja.
Ezen a napon halt meg:
Szuper Károly (1821-1892)
színész, Petőfi Sándor egykori színigazgatója. Már tanuló korában műkedvelői előadásokat rendezett, 1837 februárjában Debrecenbe ment, ahol diák bátyja kíséretében szorgalmasan látogatta a színházat. 1848-ban ő honvéd volt, a szabadságharc után számos üldözött színész-honvéd talált menedéket nála (A tömeges népfölkelés, Szuper Károly szinészeti naplója 1830-1850).
Császár Imre (1846-1933)
színész, színiakadémiai tanár. 1885-ben végezte el a Színiakadémiát. Ezt követően Erdélyben, Kolozsvárott szerepelt, majd 1886-ban Krecsányi Ignác szerződtette Aradra. 1887-től tagja a Nemzeti Színháznak, melynek 1907-től örökös tagja. 1894-től a Színi Akadémia tanára.
Adorján Jenő (1874-1903)
hegedűművész, zeneszerző, hegedűdarabokat és gyakorlatokat komponált. Joachim József és Hubay Jenő tanítványa volt. Dolgozott Párizsban, Lübeckben, majd a düsseldorfi operában és városi zenekarban, mint koncertmester. Egyesek az Osztrák–Magyar Monarchia diffúz virtuózának hívták.
Sean O’Casey (1880-1964)
ír drámaíró, memoárszerző. Bár kitűnő önéletrajzokat és temérdek cikket írt, O’Casey mégis elsősorban drámaíróként lesz maradandó. Az általános felfogás szerint először két-három jól megírt naturalista darabot írt, aztán viszont csomó fellengzős, homályos, „ideologikus” valami következett (Juno és a páva, Vörösbe fordul a csillag, Zörgettem az ajtón).
Rátkai Márton (Fischer Mór Márton, 1881–1951)
Kossuth-díjas színész, kiváló művész. 1903-ban végezte el az Országos Magyar Királyi Színművészeti Akadémiát. Pályáját a Magyar Színházban kezdte. 1941-től származása miatt nem kapott szerződést. 1945-től 1951-ig a Nemzeti Színház művésze. Kitűnő tánctudással rendelkezett, akrobatikus mozgásával, valamint fanyar humorú szerepformálásaival ideális táncoskomikus lett, de drámai művek jellemeit is emlékezetesen formálta meg (Szent Péter esernyője, A kölcsönkért kastély, Beszterce ostroma).
Katherine Anne Porter (1890–1980)
Pulitzer-díjas amerikai újságíró, esszéíró, novellaíró, regényíró és politikai aktivista. Egyetlen regénye, az 1962-es Bolondok hajója (Ship of Fools) című, abban az évben a legkelendőbb regény volt Amerikában. Bár novelláit sok kritika érte, 1964 és 1968 között ötször jelölték irodalmi Nobel-díjra.
Tassy András (Schittbeck, 1900-1963)
színész, színpadon és filmen is epizód- és karakterekszerepeket játszott. Vidéki társulatokban szerepelt. 1937-től haláláig, 1963-ig a Nemzeti Színház tagja volt (A 9-es kórterem, Fűre lépni szabad, A Noszty fiú esete Tóth Marival).
Anday Piroska (Andauer, 1903–1977)
opera-énekesnő (alt, mezzoszoprán). Tanulmányait a Zeneakadémián végezte, eközben a budapesti tudományegyetem bölcsészettudományi karán is tanulmányokat folytatott. Első nagy sikerét 1920-ban a Városi Színházban aratta a Carmen címszerepében, 1920–22-ben az Operaház ösztöndíjasa volt. 1921. szeptember 23-án írta alá szerződését a bécsi Staatsoperrel. A zsidótörvények miatt 1938 márciusában eltávolították az operából. Fellépett a világ számos operaházában, az alt- és drámai mezzoszoprán-repertoár szinte minden szerepét elénekelte. Sokáig szívesen játszott olyan darabokban, amelyek színpadi hegedülésre nyújtanak lehetőséget, sőt időnként szólóhegedűsként is hangversenyeket adott.
Franchot Tone (1905-1968)
amerikai színész, a filmvásznon 1932-ben debütált a The Wiser Sex című komédiában. Híressé 1933-ban vált, amikor hét filmben is játszott, köztük a William Faulkner forgatókönyvéből készült Ma élünkben, a Szexbombában Jean Harlow oldalán – akivel összesen három filmben szerepelt – és a kasszasiker A táncoló hölgyben, melyben partnere az akkori felesége Joan Crawford és Clark Gable volt. Egyik legnagyobb sikerét 1935-ben érte el, amikor Oscar-díjra jelölték legjobb férfi főszereplő kategóriában a Frank Lloyd által rendezett Lázadás a Bountynban.
Vécsey Jenő (1909–1966)
zeneszerző, zenetörténész. Zeneszerzés-tanulmányokat Kodály Zoltánnál folytatott, 1941–42-ben állami ösztöndíjjal Bécsben képezte tovább magát. 1942-től az Országos Széchényi Könyvtár munkatársa volt, majd 1945-től haláláig a Zeneműtárat vezette. Sokat tett a 18. századi magyar zene felélesztéséért. Szerkesztésével indult meg a Zeneműkiadó Vállalat Musica Rinata sorozata.
Benedek Tibor (Benedikt, 1911–1963)
színész, konferanszié, főként karakterszerepeket kapott, az igazi sikert a kabarészínpadon találta meg. Legemlékezetesebb szerepe a jól értesült, tudálékos kispolgár, Zacsek úr. Nagy műveltségű, több nyelven beszélő színészként sikeres konferanszié is volt (Felfelé a lejtőn, Fűre lépni szabad, Felmegyek a miniszterhez).
Vámosi János (Wéber, 1925-1997)
EMeRTon-díjas énekes. A magyar tánczene egyik jelentős alakja volt, akárcsak felesége, Záray Márta. Kisiskolás korában szaxofonozni tanult, majd a munka mellett a Király utcai zeneiskolába járt, ahol hangképzést és zeneelméletet tanult. Záray Mártával – aki negyvennégy éven át, haláláig felesége volt – 1950-ben ismerkedett meg, 1953-ban kötöttek házasságot. Azóta együtt énekeltek, és dallamos slágereikkel hamar népszerűvé váltak (Homokóra, Köszönet a boldog évekért, Micsoda évek vannak mögöttünk).
Vígh Tamás (1926–2010)
Kossuth- és Munkácsy-díjas szobrász- és éremművész, kiváló művész. Már gyermekkorában szobrászkodott, művei tetszettek a felnőtteknek. 1946-ban került be a Magyar Képzőművészeti Főiskolára, amit 1952-ben fejezett be. 1992-től a Magyar Művészeti Akadémia tagja. Művei számos közgyűjteményben megtalálhatók (Városalapító szobra – Esztergom, Kürtösök – Budapest, Életfa – Visegrád).
Békés András (1927-2015)
Kossuth- és Erkel Ferenc-díjas rendező, érdemes és Kiváló művész. A második világháború miatt a 8. osztályt csak utólagos magánvizsgával, 1945 szeptemberében fejezte be. Ezt követően a Színház- és Filmművészeti Főiskolán, rendezői szakon tanult, és 1949-ben szerzett diplomát. 1951-től 1955-ig a kecskeméti Katona József Színház főrendezője volt. 1955 és 1960 között rendezett az Ifjúsági Színházban, a József Attila Színházban és a Szegedi Nemzeti Színházban. Emellett 1958-tól tanított a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. 1960-ban került rendezőként a Magyar Állami Operaházba, amelynek 1987-től, nyugdíjba vonulásáig, 1990-ig főrendezője is volt. (Székelyfonó, A Kékszakáll, Parasztbecsület).
