Névnapok: Mária, Alfréd, Napóleon, Ali, Asszunta, Masa, Tarzícia, Tarzíciusz, Vladimír
Események:
1248 – lerakják a kölni dóm (Szent Péter- és Szűz Mária főszékesegyház) alapkövét. Az építkezés 1880-ban fejeződik be. Az egyik legjelentősebb keresztény műemlék a világon, belső tere egyedülálló módon vészelte át a korokat, egy 6. századi szószéket is megőrizve. Az épület 1996-ban felkerült az UNESCO világörökség listájára.
1454 – Európa első humanista polgári könyvtára, a Malatestiana Library (Biblioteca Malatestiana), megnyílik az észak-
olaszországi Cesena városában. A cesenai San Francesco kolostorral együtt 2005-ben az UNESCO felvette a Világ emlékezete programjegyzékébe.
1483 – Vatikán egyik leghíresebb épületének, a Sixtus-kápolna (Cappella Sistina) felszentelése. A kápolnát 1473-ban kezdték el és 1482-ben fejezték be az építkezést. 1508 és 1512 között II. Julius pápa védnöksége alatt Michelangelo megfestette a kápolna mennyezetét, ez a mű megváltoztatta a nyugati művészet irányát, és az emberi civilizáció egyik fő művészi teljesítményeként tartják számon.
1795 – Joseph Haydn osztrák zeneszerző másodszor is, immáron örökre elhagyja Angliát, és Bécsben telepedik le, miután londoni éveit „élete legboldogabbjának” nevezte. Nyarait ezután Esterházy herceg udvaránál töltötte Kismartonban, ahol több év alatt hat misét írt neki (Heiligmesse, Paukenmesse, Nelson-mise, Terézia-mise, Schöpfungsmesse, Harmoniemesse).
1891 – hivatalosan felavatják és felszentelik a manilai barokk-neogótikus San Sebastian-templomot (Basílica Minore de San Sebastián). A Fülöp-szigeteken a gótikus újjászületés egyik példája, az első acélvázas, tűz- és földrengésálló templom Ázsiában. Az épületet 2011-ben Nemzeti Kulturális Kincsnek nyilvánították, felkerült az UNESCO világörökség előzetes listájára, de később levették (2015), mert szerkezeti problémák adódtak.
1939 – az Óz, a nagy varázsló (The Wizard of Oz) hollywoodi premierje a Grauman’s Chinese Theatre-ben (Los Angeles). 
Az amerikai zenés fantasyfilm adaptációja L. Frank Baum könyvének, rendezte Victor Fleming és a magyar ősöktől leszármazott King Vidor, a szereplők Judy Garland (Dorothy), Ray Bolger (Scarecrow), Jack Haley (Tin Man), Bert Lahr (Gyáva oroszlán), Frank Morgan (Varázsló), Billie Burke (Glinda) és Margaret Hamilton (Gonosz boszorkány). Zenéjét Harold Arlen és Yip Harburg írta. A film első vetítése a wisconsini Green Bay-ben található Orpheum Színházban volt augusztus 10-én.
1965 – a Beatles közel 60 000 rajongó előtt játszik a New York-i Shea Stadionban, ezt az eseményt később a stadionrock születésének tekintették.
1969 – a Woodstocki Fesztivál (Woodstock Music & Art Fair) megnyitása a New York-i Bethelben, a 600 holdas Max Yasgur’s Dairy birtokon. Az esős hétvégén, a szabad ég alatt harminckét előadó és zenekar lépett fel (köztük Santana, Janis Joplin, Ravi Shankar, Melanie, Creedence Clearwater Revival, The Who, Joan Baez, Joe Cocker, Ten Years After, The Band, Blood, Sweat & Tears, Jimi Hendrix) mintegy 500 000 néző előtt.
1973 – David Storey angol író, professzionális rögbijátékos Cromwell (Cape plays) című történelmi darabjának premierje Londonban. Sem a kor, sem a hely nem meghatározó a darabban, a szerző célja az autoriter elnyomás bírálata.
1979 – megjelenik a Francis Ford Coppola filmje, az Apokalipszis most (Apocalypse Now), Marlon Brando, Robert Duvall és Martin Sheen főszereplésével (2 Oscar- és 3 Golden Globe-díj). 2001-ben „kulturálisan, történelmileg vagy esztétikailag jelentős” filmként bekerült az Amerikai Egyesült Államok Kongresszusi Könyvtárának Nemzeti Filmadatbázisába.
2022 – Solange Knowles amerikai énekes, dalszerző és színésznő a harmadik nő és az első afroamerikai, aki zenét komponál a New York City Ballet számára. 2019 novemberében ő rendezte és komponálta az In Past Pupils and Smiles című művészeti és zenei performanszt a Velencei Művészeti Biennáléra.
Megszületett és meghalt Bakfark Bálint (Valentin Greff Bakfark, 1507?–1576) erdélyi szász zeneszerző és lantművész, a 
reneszánsz hangszeres muzsika jeles képviselője.
Európa-szerte ismert művész volt. Leginkább külföldön, kiváltképp Lengyelországban élt, beutazta Poroszországot, Franciaországot, Itáliát. A magyarországi zenetörténetben ő az első jelentős zeneszerző és hangszeres művész, és évszázadokig az egyetlen, aki az európai zenekultúrára is döntő hatást gyakorolt. Kizárólag saját hangszerére, lantra komponált. Köteteiben tíz fantáziát, azonkívül madrigálokat, chansonokat, lengyel dalokat, motettákat jelentetett meg. Műveit szigorú polifonikus szerkesztés jellemzi. A korban elfogadott szokás szerint átiratokat készített más szerzők vokális zenéiből. Műveit tabulatúrákban, azaz fogástáblázatokban jegyezte le. A Krakkói lantkönyvben egy saját újításával, a kettős fogással is találkozunk. Korának ünnepelt lantvirtuóza volt, fényesen improvizált. Fejedelmek kitüntető figyelmét és kegyeit élvezte, költők versben dicsőítették. Lengyelországban legendák övezték alakját. ––> Gyárfás Endre: Bakfark, Európa lantosa
Megszületett Sir Walter Scott (1771–1832) skót költő, regényíró, az angol nyelvű romantika kimagasló alakja.
Elsősorban a regénytechnika megújításában és a realista táj- és környezetábrázolásban alkotott maradandót, alig van olyan műve, amit ne zenésítettek volna meg operaként. Irodalmi pályáját a balladaköltészet tanulmányozásával kezdte, majd fordításokkal folytatta. 1799-ben megjelent népballada-gyűjteménye. Akkor fordul el a verses elbeszéléstől, mikor feltűnik vetélytársa, Byron. Pályája elején számos történelmi regényt írt álnéven. Új műfajt alkot a történelmi regény megteremtésével, világhírét is ennek köszönheti. Regényei középpontjában nem a történelem, hanem a regényes szerelem áll. Mindez azonban határozott, hiteles történelmi háttér megrajzolásával, korfestéssel jár (Ivanhoe, Rob Roy, Puritánok utódai).
Megszületett Hunyady Sándor (1890–1942) író, drámaíró.
A kortárs kritika és az irodalomtörténet egyöntetűen novellisztikáját tartja életműve legértékesebb vonulatának. Szereplőit előszeretettel választja a kisváros foglalkozásuk vagy gondolkodásmódjuk okán „rétegen kívüli” alakjai közül, akiket ez a jellegzetességük sodor a hétköznapitól elütő élethelyzetekbe. De ugyanez a nézőpont avatja a polgári életforma előítéleteinek, megkövült értékszempontjainak kíméletlen kritikusává is; az ezeknek az előítéleteknek áldozatul eső kisembersorsok ábrázolásában tragikus magaslatokig emelkedik. Novelláinak másik hagyományforrása a mikszáthi anekdotizmus; kedveli az atipikus történeteket, különc szereplőket (A vöröslámpás ház, Havasi levegőn, Aranyifjú).
Meghalt René Magritte (1898–1967) belga szürrealista festőművész, elmés és szórakoztató képeiről vált ismertté.
Tökéletes, technikás munkái gyakran jelenítenek meg egyszerű tárgyakat szokatlan kontextusban, új jelentést kölcsönözve a megszokott dolgoknak. A tárgyak reprezentációs használata, másként mint aminek látszanak, tipikus technika nála. Egy alma, egy pipa, egy Bowler kalap, a függöny, a tojástartó, a tojás, és az oroszlán képe visszatérő formák nála. Művészete a szürrealizmus reprezentatívabb stílusa például Joan Miró automatikusabb stílusához képest. A fantasztikumból hozzáadott elemek munkáit elméssé és érdekessé teszik. Más híres festmények szürrealista változatát is elkészítette (Elveszett zsoké, Képek árulása, Fehér kártya).
Ezen a napon született:
Genersich János (Johann Genersich, 1761-1823)
történész, író, pedagógus, kiemelkedő történeti művek, tankönyvek, valamint (főként leányoknak szánt) ifjúsági irodalom szerzője. A pozsonyi evangélikus líceumba járt, hol szorgalmasan olvasta a római klasszikusokat. Az 1782. nyári félévre a jénai egyetemre iratkozott be, ahol a görög irodalmat tanulta és Schütz udvari tanácsos Homérosz-előadásait hallgatta.
Alfred Reumont (1808-1887)
német diplomata, történetíró. Martens báró porosz követ titkáraként 1829-ben Firenzében, 1832-ben Konstantinápolyban járt. 1836-ban újból Olaszországba ment, ahol Firenzében és Rómában élt. Irodalmi műveiben főként Itália történetével illetve művészettörténetével és földrajzával foglalkozik, amelyeket alaposan ismert.
Bethlen Miklós (gróf bethleni Bethlen Bolnai Miklós, 1831-1899)
honvédtiszt, író, drámai színész, költő és hírlapíró. Az 1848–49-es forradalom és szabadságharcban mint honvéd százados vett részt. Az 1850-es években Párizsban tanult. 1854-ben debütált színészként. 1854–1859 között a Nemzeti Színház tagja volt. 1856–1857 között a hamburgi társulat művésze volt. 1859–1862 között Párizsban játszott (Angyal Bandi és Szép Juliska, A magyar színészetről, Múlt és jelen).
Seprődi János (1874–1923)
erdélyi magyar zenetörténész, folklorista. 1897 és 1911 között népzenét gyűjtött főleg szülőfalujában, illetőleg 1908 nyarán Kárpátalján. A magyar zene sajátságainak megismeréséért és történeti kérdéseinek tisztázásáért végzett termékeny és sokoldalú munkássága révén a Bartók Béla és Kodály Zoltán nevével fémjelzett modern népzenetudomány úttörője volt. Mindvégig a kolozsvári Református Kollégiumban tanított (többek között éneket is (Marosszéki dalgyűjtemény, A székely táncokról, Bartók Béla művészete).
Ethel Barrymore (1879–1959)
Oscar-díjas amerikai színésznő. Természetes tehetségével és kiváló adottságaival könnyen megformált bármely szerepet. 1930-ra középkorúvá érett és ezt filmes szerepeiben jól tudta kamatoztatni, szinte brillírozott a 40-es és az 50-es évek filmszerepeiben. 1957 után visszavonult a filmezéstől.
Tevan Andor (1889-1955)
nyomdász, könyvművész, könyvkiadó, nyomdászati író. Első nagyobb sikere Major Henrik és Kürthy György karikatúráinak Harsányi Zsolt humoros rigmusaival való megjelentetése volt. Ezt követte Major Panoptikum című munkája, majd Lovászy Károly Ugat című Nyugat persziflázsa. Ezek a művek országosan is ismertté tették a kis nyomdát, s felkeltették az érdeklődést a további Tevan kiadványok iránt. 1912-től jelentek meg a Tevan Könyvtár sorozat kis, olcsó, sárga füzetei, amelyek mind szellemi, mind tipográfiai és könyvművészeti szempontból kiemelkedő jelentőségűek voltak, s rendkívül népszerűvé váltak. Tevan a sorozatban elsősorban jelentős kortárs magyar és külföldi írók műveit adta ki, mint például Kosztolányi Dezső, Nagy Lajos, Juhász Gyula, Karinthy Frigyes, Mark Twain vagy Anatole France.
Jacques Ibert (1890–1962)
francia zeneszerző, stílusát a világosság, szellemesség, ragyogó hangszerelés és a virtuóz technika jellemzi. 1927-ben Párizsban mutatták be első, Angélique című operáját. 1950-ben egy időre az Amerikai Egyesült Államokba ment, ahol a Berkshire Music Center zeneszerzési mesteriskoláját irányította. Két utolsó zenekari művét is amerikai kérésre készítette el (A readingi fegyház balladája; Escales; Angélique).
Miklós Klára (1919-?)
Jászai Mari-díjas színésznő, érdemes művész. Pályáját Pozsonyban kezdte, majd több vidéki társulatnak volt tagja. 1978 óta nyugdíjas. Drámai hősnőket, később karakter szerepeket alakított (Fogjuk meg és vigyétek!, Történetek a vonaton).
Andrea Bosic (1919-2012)
olasz színész, pályájának csúcsa az 1960-as és 70-es évekre esik, a kor zsánerfilmjeinek, a spagettiwesterneknek, krimiknek és mitológiai filmeknek volt szereplője. Rómában az Accademia nazionale d’arte drammaticá-nak tanult hivatásos színésznek és 1945-ben megszerezte a diplomáját (A bosszú lándzsája, A harag napjai, A nagy csata).
Judy Cassab (Kaszab Judit Leonóra, 1920–2015)
magyar származású ausztrál festőművész, grafikus. Már tizenkét éves korától foglalkozott a festészettel. Tanulmányait előbb a Magyar Képzőművészeti Főiskolán végezte, majd 1938-ban a prágai Művészeti Akadémián tanult. Ő és férje is elvesztették családjuk nagy részét a holokauszt következtében. Az 1945 és 1949 közötti nyári hónapokat a Szentendrei művésztelepen töltötte. Férjével és két fiával a formálódó szocializmus elől 1949-ben Bécsbe költözött, majd 1951-ben Ausztráliába emigráltak.
Tardos Péter (1924-1984)
újságíró, zeneszerző, dalszövegíró, humorista, rádiós-televíziós szerkesztő. A Magyar Rádió zenei osztálya szerkesztője volt. A Csak fiataloknak és a Tánczenei koktél című műsorokat szerkesztette, dolgozott a Magyar Televízió könnyűzenei műsorainak kialakításán is. Az Ifjúsági Magazin Beat-pop-rock rovatát, valamint a Magyar Rádió zenés műsorait is szerkesztette. Szerzője több táncdalnak, táncdalszövegnek (Csak fiataloknak, Tánczenei koktél, Magányos szívek klubja).
Oscar Peterson (1925-2007)
hétszeres Grammy-díjas kanadai zenész, a legismertebb dzsessz-zongoristák egyike. Lelkesedése végtelen órákon át segítette abban, hogy rendkívüli technikáját kifejlessze. 1940-ben megnyert egy helyi tehetségkutató versenyt, ezután rendszeresen szerepelt a kanadai rádióban. Sok száz felvételén többek között Louis Armstrong, Billie Holiday, Count Basie, Dizzy Gillespie, Ella Fitzgerald, Zoot Sims és Stan Getz szerepelnek. Petersont káprázatos technikája, fáradhatatlan „szvingelése” tette az egyik legismertebb és azonnal felismerhető dzsesszzongoristává, hozzájárulása a jazzhez felmérhetetlen (Rockin’ in Rhythm, Nigerian Marketplace, Oscar’s Ballads).
Kákosy László (1932-2003)
Széchenyi-díjas egyiptológus, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia tagja. Tanári pályáját az ELTE egyiptológia tanszékén, tanársegédként kezdte. 1961-ben kapta meg a tudományok kandidátusa címet. 1972-től vezette az Egyiptológiai Tanszéket, először docensi minőségében, 1976-tól egyetemi tanárként. Akadémiai doktori fokozatát 1974-ben nyerte el (Varázslás az ókori Egyiptomban, Az ókori Egyiptom története és kultúrája, A paraszt panaszai: óegyiptomi novellák).
Somfai László (1934)
Széchenyi- és Erkel Ferenc-díjas zenetörténész, egyetemi tanár, professor emeritus, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja. Bartók Béla zenei hagyatékának neves kutatója. Fontosak még Joseph Haydn zenei hagyatékának kutatása terén kiadott publikációi is.
Jim Dale (1935)
angol színész, kétszeres Grammy-díjas zeneszerző, a Folytassa… filmsorozat színésze. Karrierjét stand-up komikusként kezdte. Filmjeiben nem használt kaszkadőrt, sem dublőrt, ennek következtében sérült meg a Folytassa újra, doktor! forgatásán.
Sebők Klára (1941)
Aase-díjas színésznő, a marosvásárhelyi Székely Népi Táncegyüttes tagja volt. A marosvásárhelyi Szentgyörgyi István Színművészeti Intézet elvégzése után 1967-ben került a kolozsvári színházhoz. Áttelepült Magyarországra, és a Pécsi Nemzeti Színházhoz szerződött. 2000-től a Kolozsvári Állami Magyar Színház örökös tagja. Rendkívül sokoldalú színésznő (Ítélet; Holnap lesz fácán; Sobri, ponyvafilm).
Brasnyó István (1943-2009)
vajdasági magyar költő, prózaíró, műfordító. Egyetemi tanulmányait az Újvidéki Egyetem Bölcsészettudományi Karának magyar szakán végezte el. Szabadfoglalkozású író volt. Szerbhorvát, ruszin, macedón nyelvről fordított (Vadvizek, Óda a regényhez, Vakta).
Szűcs Judith (JUDITH, 1953)
táncdalénekesnő, elsősorban a hetvenes évek végén és a 80-as években volt sikeres. Az 1972-es Ki mit tud?-on indult, de az első magyar női popegyüttesben, a Beatricében is zenélt. Hangszere a zongora volt. A 70-es évek végén divatos diszkóstílusban énekelt, amire bőven akadt vevő Magyarországon. „Diszkókirálynő” elnevezése is innen ered (Táncolj még!, Gyere a diszkó klub elé, Eleonóra 904-ből).
Agárdi László (1953)
színész, előadóművész, konferanszié, parodista. Érettségi után a Színház és Filmművészeti Főiskolára jelentkezett, ahova nem vették fel. A Nemzeti Színház Stúdiójának elvégzése után a kaposvári Csiky Gergely Színház szerződtette, ahol a színház avantgárd-korszakának előadásaiban is kapott szerepeket. Parodistaként egyre sikeresebb lett, így „szabadúszóként” folytatta színészi pályafutását különböző színházak előadásaiban.
Stieg Larsson (1954-2004)
svéd író, újságíró, ő volt az első író, akinek e-könyv formátumú könyveiből több mint egymillió példányt adott el az Amazon Kindle-boltja. 2006-ban szintén rendkívül népszerűnek bizonyult. Regényeit nyolc nyelvre fordították le. 2008-ban a világ második legnépszerűbb szerzője volt (A tetovált lány, A lány, aki a tűzzel játszik, A kártyavár összedől). ––> Vigyázat, függővé tesz!
Alejandro González Iñárritu (1963)
négyszeres Oscar-díjas mexikói filmrendező. Filmjeiben az emberek közötti különbségeket és a – nehéz külső körülmények ellenére is létrejövő – lehetséges kapcsolatokat ábrázolja. Műveinek központi témája a gondviselés, a megváltás (A visszatérő, Birdman avagy, Bábel).
Kovács Krisztián (1965)
informatikus, egykori gyerekszínész. Az 1970-es évek gyermekfilmjeinek meghatározó alakja volt. 1969-től számos filmben szerepet kapott, mint például a Hahó, Öcsi!, Hahó, a tenger!, a Barátom Bonca, illetve 1976-ban az Operettszínházban még együtt játszhatott Latinovits Zoltánnal is A kutya, akit Bozzi úrnak hívtak című operettben.
Ben Affleck (Benjamin Géza Affleck, 1972)
kétszeres Oscar-díjas, háromszoros Golden Globe-, kétszeres BAFTA-, valamint César-díjas amerikai színész, rendező és forgatókönyvíró. A Géza nevet a szülei egy magyar barátjuk után adták. Elválaszthatatlan barátja és kollégája Matt Damon (Good Will Hunting, Az Argo-akció, Az igazság ligája).
Natasha Henstridge (1974)
kanadai színésznő. A tizenévesen modellként dolgozó Henstridge 1995-ben debütált a filmvásznon A lény című sci-fi-thrillerrel, melynek még két további folytatásában szerepelt (Bérgyilkos a szomszédom, A Mars szelleme, Szánon nyert örökség).
Gubik Petra (1989)
Junior Prima díjas színésznő, énekesnő. Az érettségi után sikeres felvételt nyert a Debreceni Egyetem Bölcsészettudományi Karának etnográfia szakára. Az egyetem mellett a Békéscsabai Jókai Színház Szinitanházának növendéke lett, ahol 2011-ben színész II. minősítést szerzett. 2009-től a Békéscsabai Jókai Színház társulatának tagja, 2013-tól pedig a Budapesti Operettszínház vendégművésze is. 2016-2019 között a Színház- és Filmművészeti Egyetem drámainstruktor szakos hallgatója volt.
Jennifer Shrader Lawrence (1990)
Oscar-díjas amerikai színésznő. 2009-ben szerepelt a Megváltás című filmben Charlize Theronnal, 2010-ben a Winter’s Bone – A hallgatás törvénye című amerikai misztikus thrillerben. 2012-ben Oscar-díjat kapott a legjobb női főszereplő kategóriában a Napos oldalban nyújtott alakításáért Bradley Cooper mellett. A díj ellenére Az éhezők viadala Katniss Everdeenjével robbant be a köztudatba 2012-ben, melynek folytatásaiban is főszerepet játszott.
Ezen a napon halt meg:
Marin Marais (1656-1728)
francia zeneszerző, gambaművész. 1676-tól királyi muzsikus volt a versailles-i királyi udvarban, ahol csakhamar kitűnt mesteri játékával. Ő volt a korszak vezető gambazenésze és zeneszerzője, a gamba hangszer továbbfejlesztője (Darabok egy és két viola da gambára, Ariane et Bacchus, Sémélé).
Giuseppe Parini (1729-1799)
itáliai költő, író. Nagy tehetsége már korán megnyilatkozott, és Darisbo Elidonio álnéven jól ismerték az arkádiai poéták, noha a nagy közönség nem igen vett tudomást irodalmi munkásságáról. Huszonhárom éves korában Ripano Eupilino álnéven kiadott egy kötet költeményt, amelyben már kitűnik a költő reális felfogásának ereje és hatalma, korát keményen ostorozó szatirikus ereje.
Cornelius Hermann von Ayrenhoff (1733-1819)
osztrák drámaíró és katonatiszt. Szomorújátékai a francia klasszikus tragédia mintájára készültek, azzal a tudatos törekvéssel, hogy Goethe, Schiller, de főleg Shakespeare műveit kiszorítsák. Sikeresebb vígjátékait minden német színpadon játszották (A posta tzug, vagy A nemes uralkodó indulatok; Aurélius, vagy A nagylelkűségnek nemes tusakodása).
Benke József (1781-1855)
színész, színházigazgató, korának legműveltebb színészei közé tartozott. Öt nyelven beszélt, 20 drámafordítást készített és 162 dráma 182 szerepét játszotta el (A theatrum tzélja és haszna, A Nemzeti Játszó Társaság története, A Pesten felállítandó magyar játékszínről).
Paul Signac (1863–1935)
francia tájképfestő, a pointillizmus megalkotója festőtársaival, Claude Monet-val és Georges Seurat-val együtt. Ők hozták létre a divizionizmus festészeti technikáját is, amely csak a három alapszínből visz fel pontokat a vászonra, és ezek kombinációiból alkotja meg a képet. Elhagyva az ecsetvonások alkalmazását, helyette pontokat vittek fel a vászonra tiszta színekből, amelyek nem a vásznon, hanem a csak a néző szenében állnak össze képpé (Az öböl, Pápák kastélya Avignonban, Kikötő La Rochelle-nél).
Grazia Deledda (Madesani, 1871–1936)
Nobel-díjas olasz (szárd) írónő. Autodidakta módon ismerkedett az irodalommal, íróként a L’ultima moda című folyóirat oldalain debütált néhány elbeszéléssel, 1899-ben Rómába költözött, és ezután több művét is kiadták. Munkáin megfigyelhető a verizmus képviselőjének, Giovanni Vergának és a dekadencia képviselőjének, Gabriele D’Annunziónak a hatása. Művészetét külföldön is elismerték, Gorkij és D. H. Lawrence is elismerően nyilatkozott róla (A repkény, A mi Urunk, Jó lelkek).
Dr. Atl (Gerardo Murillo Cornado, 1875–1964)
mexikói festő, író, lapalapító és forradalmár. Természetszeretete és szabadság utáni vágya látható számos festményén, amelyek korának tájait ábrázolják. Festői teljesítményét a National Arts Awardal jutalmazták 1958-ban, de számos díjat kapott irodalmi munkásságáért is.
Lukács Pál (Paul Lukas, 1895–1971)
Oscar- és Golden Globe-díjas színész. 1914-16-ban az első világháborúban harcolt. 1915–16-ban lépett először fel Kassán. 1918-ban a Vígszínházhoz került. 1927-ben Adolph Zukor, a Paramount filmvállalat elnöke Hollywoodba hívta. Itt nagy népszerűségre tett szert filmszínészként, 1930-tól már hangosfilmekben játszott. Több mint 60 filmben alakított főszerepet (Ünnep Acapulcóban, Őrség a Rajnán, Londoni randevú).
Fenyő Emil (1889–1980)
színész, érdemes művész. 1909-ben végzett a Színművészeti Akadémia hallgatójaként. 1909–1910, valamint 1911–1912 között Nagyváradon volt színész. 1913–1916 között Miskolcon lépett fel. 1917-ben a Vígszínház tagja lett. 1936–1938 között a Belvárosi Színház és a Művész Színház tagja lett. 1945–1947 között a Vígszínházban és a Pesti Magyar Színházban szerepelt. 1948-ban a Modern Színházban volt látható. 1949-ben a Művész Színházban játszott. 1950–1964 között a Nemzeti Színház szerződtette (Egy éj Velencében, Katonazene, A kőszívű ember fiai).
Novotny Emil Róbert (1898–1975)
Munkácsy-díjas festő, érdemes művész. 1920–1923 között Olaszországban élt. Előbb mint keramikus, aztán mint bronzöntő munkás dolgozott. Itáliai tartózkodása döntő hatással volt festészetére, sok olajképet, akvarellt, rajzvázlatot készített. 1925-ben fél évet a nagybányai szabadiskolában töltött.
Joachim József (Joseph Joachim, 1831–1907)
magyar származású hegedűművész, karmester és zeneszerző. Sokszor őt emlegetik minden idők legjobb hegedűsének. A korban szinte páratlanul széles repertoárja Johann Sebastian Bach műveitől az akkori kortárs zenéig terjedt. Saját zeneszerzői munkássága inkább a kadenciákban merül ki.
Jan Kiepura (1902-1966)
lengyel származású amerikai tenor és színész. A varsói zenekonzervatóriumban végezte tanulmányait. 1924-ben a Faustban lépett fel Lwówban, ez volt énekesi karrierjének első állomása. Ezután Varsóban és Poznańban szerepelt. 1926-ban a bécsi operában debütált a Tosca Cavaradossi szerepében. Filmekben is nagy sikerrel játszott. A nácizmus előretörése miatt 1937-ben elhagyta Európát, és az Egyesült Államokban telepedtek le.
Sławomir Mrożek (1930-2013)
lengyel drámaíró, író. Pályafutását újságíróként kezdte, és később kezdett el drámákat írni. Első drámája a Rendőrség. 1963-ban elhagyta hazáját, és több európai országot végigjárva Franciaországban telepedett le. Nemzetközi hírnevét korai novelláskötetei alapozták meg. Szatirikus novellái a lengyel viselkedésmódot, mentalitást figurázzák ki, görbe tükröt mutatnak a romantikus hősiességnek és a fellengzősségnek, vagy a kommunista rendszer visszásságainak, de a célkeresztben valójában az ember viselkedése, ostobasága áll. Legismertebb drámája a Tangó. ––> Olvas(s)atok – Sławomir Mrożek: Tangó
Lovas Ilona (1946–2021)
Kossuth-díjas textilművész, képzőművész. A Magyar Művészeti Akadémia és a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia tagja. Felsőfokú tanulmányokat a Magyar Iparművészeti Főiskola szövő szakján folytatott. Az 1980-as évek elején olyan alkotásokat hozott létre, amelyek már nem textilek voltak, hanem lágy anyagból készült objektek. Hihetetlen anyag- és történelmi ismeret birtokában hívja fel szobraival, installációival a figyelmet a természet szeretetére, megbecsülésére.
Lugossy Mária (1950-2012)
ötvös-, szobrász-, üvegtervező-, éremművész, érdemes művész. Eredetileg ötvösnek készült, 1969–1973 között a Magyar Iparművészeti Főiskolán, az ötvös tanszéken, majd 1973–1975 között a Főiskolai Továbbképző Intézetben folytatta tanulmányait. Már pályája kezdetén is a köztéri alkotások érdekelték leginkább, amit diplomamunkájának témája is tükröz: egy négy méteres elektronikus óra a Győri Közlekedési és Távközlési Főiskola aulájában. Pályafutása során hazánkon kívül is számos díjban részesült (Mikrokozmosz, Földanya, Kelet-Nyugat East-West).
