Névnapok: Ipoly, Vitália, Áldáska, Barakon, Barakony, Belinda, Benedetta, Benedikta, Beneditta, Benita, Elen, Elena, Eleni, Elin, Emőd, Enid, Gerda, Gertrúd, Hannó, Hippia, Hippolit, Hippolita, Ibolya, Ince, Ippolita, János, Jerta, Kamélia, Kászon, Kasszián, Maxim, Relinda, Rodelinda, Trudi, Via, Víta
Események:
1605 – Ben Jonson, George Chapman és John Marston vitatott szatirikus darabjának, az Eastward Hoe premierje a londoni Blackfriars Theatre-ben. A kora újkori londoni társadalmi skótellenes paródia botrányt eredményezett, amelyben I. Jakab skót királyt is megsértették, a darab szerzőit pedig bebörtönözték.
1732 – Párizsban bemutatják Voltaire Zaïre című tragédiáját, a párizsi Comédie française előadásában. A darab nagy sikert aratott a párizsi közönség körében, 1874-ben újjáélesztették Sarah Bernhardttal a címszerepben. A Zaïre legalább tizenhárom opera inspirációja volt (pl. Peter Winter, Bellini, Mozart).
1876 – Richard Wagner A Nibelung gyűrűje tetralógiájának első teljes előadásával megnyílik a Wagner kívánságára Gottfried Semper által épített Bayreuthi Festspielhaus (a Bayreuthi Ünnepi Játékok elsődleges színhelye).
2015 – az Egyesült Államok kormánya hivatalosan is visszaadja Franciaországnak Pablo Picasso 1911-ben készített, korai kubista stílusú La Coiffeuse (A fodrász) című festményét, amelyet 2001-ben loptak el a párizsi Georges Pompidou Központ (Centre Georges-Pompidou) egyik raktárából (Modern Művészetek Galériája/Musée National d’Art Moderne).
Meghalt Eugéne Delacroix (1798–1863) francia festő, a romantikus festészet egyik legnagyobb alakja mind a kortársak, mind az utókor számára.
Tehetsége korán megmutatkozott. Középiskolai tanulmányainak befejezése után nagybátyja segítségével a klasszicista Guérin akadémikus műhelyében tanult. Nagyon hamar konvencionálisnak, ridegnek érezte a klasszicizmus kötött formavilágát. Ő is éppen úgy, mint számos festőművész társa, abból tanult a legtöbbet, hogy eljárt másolni a Louvre-ba. Folyamatosan tanulmányozta a lovak viselkedését és mozgását, számos vázlata és festménye kapcsolatos ezzel a témával. Kiváló litográfus is volt, sok vízfestménye igen figyelemre méltó. Festészeti technikájába már belevonja az angol festők legújabb eredményeit, az atmoszferikus fények alkalmazását. Shakespeare műveit is illusztrálta, mintegy hozzájárult ezen külföldi írók hazájában való népszerűsítéséhez. Kisebb képei is igen jelentősek, élményeit, érzelmeit, vágyait fejezi ki allegorikus vagy szimbolikus formában (Vihartól megvadult ló, Dante bárkája, A Szabadság vezeti a népet).
Meghalt H. G. Wells (Herbert George Wells, 1866–1946) angol író, aki főleg a science fiction műfajban írt műveiről 
ismert.
A világállam létrejöttének szükségességét hirdette, az ő világállama tervezésre épül, megszünteti a nacionalizmust, elősegíti a tudomány fejlődését és az egyén előremenetelét kizárólag érdemei és nem születési körülményei alapján biztosítaná. Az egyén szabadságát végig nagyon fontos értéknek tartotta. A világirodalom egyik legtermékenyebb írója, aki szinte minden létező műfajban alkotott (Az időgép, A mélyben és más elbeszélések, Szörnyetegek szigetén). Életéről többet megtudhat a Papiruszportálon.
Megszületett Alfred Hitchcock (Sir Alfred Joseph Hitchcock, 1899-1980) angol filmrendező, forgatókönyvíró és producer.
1922-ben elkezdte forgatni első filmjét a Tizenhármas szám címen, de sohasem fejezte be. 1925-ben fejezte be első önállóan jegyzett filmjét a Gyönyörök kertjét, melyet részben Olaszországban forgattak. Első remekműve az 1927-es A titokzatos lakó, amelyben későbbi thrillerjeinek legtöbb jellegzetessége fellelhető. Ő maga ezt a filmet tekintette az első valódi „Hitchcock-filmnek”. lső hangosfilmjét, az 1929-es Zsarolást eredetileg némafilmnek szánták, de Hitchcock végül utószinkronizáltatta a néma részeket. Az által létrehozott feszültségteremtő eszköz egyike azon fogalmaknak, amelyek megkülönböztetik a filmjeit az egyéb thrillerektől. A vörös hering technikát szintén Hitchcock hozta létre, legalábbis az ő művei után született meg az elnevezés. Alkalmazásának lényege, hogy a rendező elindít egy cselekményszálat, majd teljesen váratlanul „elvágja” azt, és ezzel egy másik, addig lényegtelenebb vonulatra irányítja a figyelmet (Psycho, Elbűvölve, A Manderley-ház asszonya).
Megszületett Borsos Miklós (1906–1990) Kossuth- és Munkácsy-díjas szobrász, éremművész, grafikus, kiváló művész.
Sikertelen főiskolai felvételije után Firenzébe utazott, ahol behatóan megismerkedhetett a reneszánsz művészettel. 1929-ben néhány hónapig hallgatója volt a Magyar Királyi Képzőművészeti Főiskolának, de abbahagyta tanulmányait. Festőként 1924-ben mutatkozott be először. 1941-ben a Tamás Galériában rendezett tárlata feltűnően nagy sikert aratott. Hamarosan tagja lett a Képzőművészek Új Társaságának, megbízásokat kapott, műveit sorra vásárolták a gyűjtők. 1946 és 1960 között az Iparművészeti Főiskola tanára volt, 1960-ban eltávolították. Több száz könyvet illusztrált rézkarcaival, rajzaival. Az úgynevezett „pannon szellem”, azaz a latinos régi magyar kultúra képviselője (Illyés Gyula, Bernáth Aurél); Egry József panteisztikus periódusához hasonló művészetszemlélethez kapcsolódik. Műveiben a görög mitológia alakjai élednek újjá (Kanizsai Dorottya – Siklós; Szent István – Pécsvárad; Balatoni szél – Balatonfüred).
Megszületett Sarkadi Imre (1921–1961) Kossuth- és háromszoros József Attila-díjas író, újságíró, dramaturg.
A magyar parasztság 1945 utáni átalakulásának ihletett krónikása, valamint a modern társadalom erkölcsi problémáinak újszerű, drámai hangvételű ábrázolója volt. Első jelentősebb ismert műve A próféta című, 1944-ben keletkezett drámája, amelyben már megjelent a Sarkadi-életműre oly jellemző világnézet egyik fajsúlyos eleme, a megváltás gondolatának értelmetlensége és tagadása. Az írói életműben 1955-ben, a korának erkölcsi ellentmondásait és dilemmáit felvillantó Viharban című kisregénnyel állt be a szemléleti és tematikai fordulat, bár nem minden előzmény nélkül. Sarkadi már több korábbi művében kísérletet tett a polgárság morális közönyének és felelőtlenségének ábrázolására, dinamikájának kibontására. Több esetben töredékes korai művei haláláig kéziratban maradtak. Rövid, de fordulatos és változatos életútja örök tanulással, élmények halmozásával telt. Máig tisztázatlan halála egy olyan pályát tört ketté, ami a legnagyobbak közé emelhette volna (A gyáva, Elveszett paradicsom, A szökevény).
Ezen a napon született:
Guillaume Dufay (1397–1474)
a 15. század legjelentősebb flamand zeneszerzője. Zenéje az ars nova, a késő középkori francia hagyományok és itáliai utazásai alatt megismert korai reneszánsz stílus szintéziséből született. Ahogy már kortársai is látták, ő volt az új zenei stílus képviselője. Legfontosabb műfaja az ötrészes, polifonikus mise volt, amelyekben a liturgikus témák mellett világiakat is felhasznált (Ecclesia militantis, Sanctus papale, Supremum est).
Nikolaus Lenau (~ Franz Niemschbach Edler von Strehlenau, 1802–1850)
osztrák költő, a német biedermeier korának meghatározó alakja. műveinek hangját a világfájdalom és a melankólia határozza meg. Tájköltészetében új, expreszív nyelvet talál. Kora szabadságeszméinek kifejezője politikai lírájában, és eposzaiban is. Hatott rá a magyar zene és népköltészet. Az ország tájainak és életképeinek ábrázolásával ő fedezte fel a Magyarországot a világirodalom számára (Faust, Savonarola, Az Albigensek).
Haan Lajos (1818-1891)
evangélikus lelkész, történetíró, az MTA tagja. Közép- és felső iskoláit Mezőberényben és Eperjesen végezte, 1841-1842-ben külföldi egyetemeken (Jenában, Gothában, Berlinben) tanult teológiát. 1842 őszén Selmecbányára hívták lelkésznek és tanárnak. Mint nemzetőr vett részt a szabadságharcban. Jelentős egyháztörténeti műveket írt (Békés vármegye hajdana, Bél Mátyás, A keresztény egyház történetei).
Mattis Teutsch János (1884-1960)
erdélyi magyar festő, szobrász és grafikus. Az avantgárd művészetek európai rangú mestere, aki alkotó módon kapcsolódott be az expresszionizmus, a kubizmus és az absztrakt művészet stílusirányzataiba, s felépítette gazdag életművét. Az 1910-es és az 1920-as években igen aktív és termékeny volt, idős korában művészetszervezéssel foglalkozott, monumentális freskóterveket készített és szürrealisztikus, allegorikus kompozíciós képeket festett (Táj, Táj fákkal, Szántóföld).
Csatkai Endre (1896-1970)
Kossuth-díjas művészettörténész, író, zenetörténész, múzeumigazgató, szakíró. Sopron és környéke, valamint Kismarton műemlékeivel, zenei és kulturális életével foglalkozott (A soproni muzsika története, Petőfi Sopronban, A soproni képzőművészet története : 1848-1948).
Dávid Gyula (1928)
erdélyi magyar irodalomtörténész, könyvszerkesztő. Egyetemi tanulmányait a Bolyai Tudományegyetem magyar szakán végezte Kolozsváron 1947–1951 között. 1956–1957 között a Bolyai Egyetem tanársegédje. 1957–1964 között politikai elítélt. 1964–1965 között Kolozsvárott vízvezetékszerelőként dolgozott. 1965–1969 között szabadfoglalkozású volt.1956–1957 között a Bolyai Egyetem tanársegédje. 1957–1964 között politikai elítélt. 1964–1965 között Kolozsvárott vízvezetékszerelőként dolgozott. 1965–1969 között szabadfoglalkozású volt. 1970–1992 között a Kriterion Könyvkiadó szerkesztője (Petőfi Erdélyben; Erdélyi irodalom – világirodalom; Elődök nyomában, kortársak közelében).
Stettner Ottó (1943–2005)
színész. Pályája a Békés Megyei Jókai Színháznál kezdődött. 1974-től a kaposvári Csiky Gergely Színházhoz szerződött. 1981-tól alapító tagja volt a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház állandó társulatának. 1991-től szabadfoglalkozású színművészként dolgozott (Veri az ördög a feleségét, Te rongyos élet, Sose halunk meg).
Hunyadkürti István (1946)
Jászai Mari-díjas színész. Többször felvételizett a Színművészeti Főiskolára, ám nem járt sikerrel. 1968-ban került a békéscsabai Jókai Színházhoz segédszínészi minőségben, 1970-ben a debreceni Csokonai Színház, majd 1973-ban a kaposvári Csiky Gergely Színház művésze lett. 1976-tól egy-egy esztendeig szerepelt Miskolcon, Kaposvárott illetve Kecskeméten, majd 1979-től a Mafilmnél dolgozott. 1986-ban a szolnoki Szigligeti Színház társulatának lett a tagja, 1988-ban szerződött a Vígszínházhoz. 1988-tól a Nemzeti Színházban játszott, 2003-2012 között pedig a Miskolci Nemzeti Színház tagja volt. 2012-től a Thália Színház művésze. Mintegy 70 filmben és 50 TV-filmben is játszott. Főszerepekben és epizódszerepekben egyaránt láthatta a közönség (Az elvarázsolt dollár, Csinibaba, Taxidermia).
Solymosi Tibor (1958)
színész. Színészként diplomázott a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. Pályáját az egri Gárdonyi Géza Színházban kezdte. 1992-től a Független Színpad színésze, 1993-tól szabadfoglalkozású színművész.
Joe Simpson (1960)
angol hegymászó és író. Joe Simpson írta a Végtelen érintése című könyvet, amelyben barátjával és mászótársával Simon Yates-szel 1985-ben a Perui Andok-ban található Siula Grande sikeres, de majdnem végzetes megmászásának történetét jegyzi le. Későbbi könyvei szintén a hegymászásról szólnak.
Fazekas Andrea (1967)
színésznő. Gór Nagy Mária Színitanodájának volt hallgatója, majd 1986-ban az Arany János stúdiójába került, 1987-től pedig Bodnár Sándornál tanult a Nemzeti Színház Stúdiójában. 1989-től a Békéscsabai Jókai Színháznál, 1991-től a Szegedi Nemzeti Színháznál, 1992-től a budapesti Nemzeti Színháznál játszott, 2000-től a Pesti Magyar Színház tagja.
Faludi Judit (1968)
Liszt Ferenc-díjas csellóművész, érdemes művész. Kilencévesen kezdett el csellózni, a budapesti Bartók Béla Konzervatórium elvégzése után a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem gordonka tanszakán tanult tovább. 1993-ban vette át előadóművészi diplomáját. 1998-ban kezdte meg szóló- és kamarazenei pályafutását és azóta is állandó résztvevője a magyar zenei életnek.
Vajda Gergely (Gregory Vajda, 1973)
Bartók Béla–Pásztory Ditta-díjas karmester, zeneszerző, klarinétművész. Klarinétozni és vezényelni a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen tanult. 2005–2006-ban az Oregoni Szimfonikus Zenekar rezidens karmestere Portlandben. 2009–2013 a Music in the Mountains elnevezésű kaliforniai fesztivál művészeti igazgatója, karmestere. 2011-től 2014-ig a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekarának első karmestere, majd első vendégkarmestere, 2011-től a Huntsville Symphony (USA) Zeneigazgatója és karmestere. 2014-től a Armel Opera Fesztivál és Verseny művészeti vezetője. 2018-tól az UMZE Kamaraegyüttes művészeti vezetője. 2019-től az Eötvös Péter Alapítvány programigazgatója. Zeneszerzőként is nyilvántartják. ––> Interjú Vajda Gergellyel
Sebastian Stan (1982)
román-amerikai színész. Miután felvették a Rutgers Egyetemre, megadatott neki a lehetőség, hogy egy éven keresztül a londoni Globe Színház falai közt tanulhassa a szakmát. Az amerikai állampolgárságot 2002-ben kapta meg (Amerika Kapitány filmek, Bosszúállók filmek, Mindig az ördöggel).
Trokán Nóra (1986)
színésznő. 2005-ben nyert felvételt a Színház- és Filmművészeti Egyetemre prózai színészi szakon. Diplomázását követően a Kecskeméti Katona József Színház társulatához szerződött, ahol egyetemi gyakorlóévét is töltötte. A 2013–tól szabadúszó. Színházi szerepei mellett filmekben látható és szinkronizál is (Kút, Lajkó – Cigány az űrben, Így vagy tökéletes).
Ezen a napon halt meg:
Gerard David (1460?-1523)
németalföldi (flamand) festő északi reneszánsz stílusban festette műveit. Még a 19. században is lelkesen dicsérték a műkritikusok David képeit, az utóbbi évszázadokban már háttérbe szorult, más értékek kerültek előtérbe, David tökéletes mesterségbeli tudással előadott mondanivalója kevéssé talált megértésre (Trónon ülő Szűz a gyermekkel és angyalokkal, Pihenő az Egyiptomba menekülés közben, Siralom avagy Krisztus levétele a keresztről).
Jules Massenet (1842–1912)
francia zeneszerző. Életében a világ egyik legsikeresebb és legnépszerűbb zeneszerzője volt, és legremekebb zenéi mai napig tartó vitalitást és bájt tartalmaznak. 1878-tól a párizsi Conservatoire zeneszerzés professzora volt. Wagner vezérmotívum technikáját használta, egy kis gall könnyedséggel megtoldva, amelynek eredménye a néhány kritikus által édeskésnek tartott stílus. Leginkább operáiról híres, melyek nagyon ismertek voltak a XIX. század végén és a XX. század elején, de később feledésbe merültek (Manon, Cid, Don Quijote). ––> A mi Wertherünk
Kiss Ferenc (1893-1978)
színész, érdemes művész. A Színművészeti Akadémián kezdte tanulmányait, majd 1917-ben Debrecenben színpadra lépett. Harcolt az első világháborúban. 1919 őszétől a budapesti Nemzeti Színház tagja volt. 1937-től 1944-ig a Színművészeti Akadémia igazgatója volt. Szálasi Ferenc megbízásából 1944. október 15-től a Nemzeti Színház igazgatója. Ezen állásokban kifejtett politikai tevékenységéért a népbíróság elítélte, 1945-től 1953-ig fegyházban volt. 1956 augusztusában visszatért a színészi pályára.
Járitz Józsa (1893–1986)
festőművész. 1912 és 1922 között a Magyar Képzőművészeti Főiskolán tanult, 1914-ben Iványi-Grünwald Béla tanítványa volt a kecskeméti művésztelepen. 1924-től 1930-ig tánctanár volt Párizsban, itt rendszeresen kiállította műveit a Függetlenek Szalonjában. Miután visszatért Magyarországra, nyaranta Kiskunmajsán időzött. Tagja volt a Képzőművészek Új Társaságának és a Société des Artistes Indépendants-nak.
Szalmás Piroska (Fischer Antalné, 1898-1941)
zeneszerző, kórusvezető, zenepedagógus. A budapesti Zeneművészeti Főiskolán szerzett zongoratanári oklevelet. 1930-ban Népdalkórus néven szervezte meg a későbbi Szalmás-kórus néven ismertté vált ifjúmunkáskórust. A rendőrség felfigyelt tevékenységére, a kórust több ízben betiltották, ő maga rendőri megfigyelés alatt állt. Az énekkar műsorán munkásdalok, népdalok szerepeltek amelyeket az ő feldolgozásában adtak elő. Elsőként zenésített meg József Attila-verseket. 43 évesen ragadta el a halál.
Varsányi István (1913-1981)
a lengyel nyelv nyelvtanára, műfordító, embermentő a II. világháború idején. Már életében számos legenda övezte. Az egyik szerint azért választotta a lengyel kultúra és nyelv szolgálatát, mert a háborúban ez a tudása mentette meg az életét. Napjainkban leginkább csak tankönyvíróként és szótárszerkesztőként emlékeznek rá. Valójában a nyelvtanításban egy jelentős új módszert dolgozott ki, amelynek segítségével képes volt egy év alatt középfokra eljuttatni a tanulót.
Les Paul (Lester William Polsfuss, 1915–2009)
amerikai dzsesszgitáros, az elektromos gitár egyik kifejlesztője. Tehetsége, egyedi, új stílusa fellelhető volt a gitárjátékában, ami élesen megkülönböztette őt kortársaitól, de a mai gitárosokat is megihleti. Elégedetlen volt az 1930-as évek közepén vásárolt akusztikus gitárjával, ezért elkezdte építeni az első igazán komolyabb elektromos konstrukcióját, a The Log-ot.
Haraszin Tibor (1922–1991)
színész. A Zeneakadémia ének szakán szerezte diplomáját 1946-ban, majd a Színművészeti Akadémia stúdiójában végzett 1951-ben. Ezután a szolnoki Szigligeti Színház művésze volt, 1955-től pedig a hódmezővásárhelyi Somlay Artúr Színpadnál szerepelt. 1956-tól a Békés Megyei Jókai, 1960-tól a Miskolci Nemzeti, 1961-től a veszprémi Petőfi Színház művésze volt. 1964 és 1978 között az Állami Déryné Színház, valamint Népszínház foglalkoztatta.
Örsi Ferenc (1927-1994)
József Attila-díjas író, forgatókönyvíró. Leghíresebb művei a filmsorozatban, majd regényben is megjelent A Tenkes kapitánya és a Princ, a katona. 1948 óta publikált, első regénye 1957-ben jelent meg. Ifjúsági műveiből sikeres tévésorozatokat készített, számos művét, drámáját, filmjét mutatták be külföldön is. A Szovjetunióban és Mongóliában „Tovaris Tenkescs”-nek szólították, Saigonban „Miszter Tenkez”-nek (Patyolat akció, Aranylakodalom, Kilóg a lóláb).
Poszler György (1931-2015)
Széchenyi-díjas irodalomtörténész, esztéta, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja. 1945-ben jött családjával Magyarországra. Kutatási területe az esztétika, az irodalomtörténet és az irodalomelmélet. Publikációi magyar nyelven kívül angolul, németül és olaszul is megjelentek. Az Irodalomtörténet című szakfolyóirat szerkesztőbizottságának tagja volt (Kétségektől a lehetőségekig. Irodalomelméleti kísérletek, Vonzások és taszítások, Az elszabadult hajóágyú).
Bácskai Lauró István (1933-2020)
filmrendező, forgatókönyvíró. 1957-ben végzett a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. 1957–1967 között a MAFILM rendezője volt. 1959–1963 között a Balázs Béla Stúdióban működött, alapító tag volt. 1968-ban készült el első önálló filmje, amely A Hamis Izabella volt (Gyula vitéz télen-nyáron, Nápolyt látni és…, Keménykalap és krumpliorr).
Sváby Lajos (1935–2020)
Kossuth- és Munkácsy Mihály-díjas festő, főiskolai tanár, a magyar neoexpresszionizmus képviselője, érdemes művész. 1954 és 1960 között a Magyar Képzőművészeti Főiskola növendéke volt. 1965-től Budapesten élt, 1975-től a Magyar Képzőművészeti Főiskolán tanított. 1995-ben a londoni Kingston Egyetem díszdoktorává avatták. Korai művei a monokróm festészet határait súrolják. Az 1980-as évektől kilép a zárt térszerkezetből, figuráit táji környezetbe helyezi. Könyvek illusztrálására is vállalkozott.
Kosaras Vilmos (1940–2011)
színész, rendező. 1962-ben végzett a Rózsahegyi Kálmán színiiskolájában, majd a győri Kisfaludy Színház tagja lett. 1965-ben Budapestre a Kamara Varietébe szerződött, ahol színészként és művészeti titkárként dolgozott, de rendezett, valamint díszlettervezéssel is foglalkozott. 1973-ban Kanadába települt, ahol Kertész Sándor színházában a Torontói Művész Színházban lépett fel. 8 éven át volt a Kanadai Magyar TV producere.
