Névnapok: Valter, Kármen, Mária, Euszták, Barót, Fausztusz, Karmelina, Kont, Marlénc, Rajndald, Ria
Események:
1769 – Mária Terézia királyi egyetemmé nyilvánította, ezzel állami fennhatóság alá vonta az 1635-ben alapított jezsuita nagyszombati egyetemet, a mai ELTE elődjét.
1782 – a szerző, Wolfgang Amadeus Mozart vezényletével bemutatják a Szöktetés a szerájból című 
háromfelvonásos daljátékot a bécsi Burgtheaterben. Magyarországon először 1789. május 27-én mutatták be Budán, eredeti német nyelven. Magyar nyelven először a Nemzeti Színház tűzte műsorra 1882. március 21-én.
1856 – felavatták Laurens Janszoon Coster szobrát a hollandiai Haarlemben. Sokan úgy tartják, hogy Gutenberggel egyidőben találta fel a nyomtatást. A szobor a Grote Markt-on található, egy nagy „A” betűt tart magasra.
1951 – megjelenik J. D. Salinger korszakos regénye a Zabhegyező (Rozsban a fogó). Számos nyelvre lefordították, és több mint 65 millió példányban kelt el világszerte. A könyv tekinthető ifjúsági regénynek, annak ellenére, hogy a szerző felnőtteknek szánta egyfajta társadalomkritikaként.
1994 – „A három tenor”, Plácido Domingo, José Carreras és Luciano Pavarotti fellép a Los Angeles-i Filharmonikusokkal és a Los Angeles-i Opera kórusával, Zubin Mehta vezényletével a Los Angeles-i Dodger Stadionban. Becslések szerint 1,3 milliárd néző nézi a televíziós közvetítést világszerte.
Megszületett Andrea del Sarto (1486-1530) itáliai reneszánsz festő.
Eleinte egy ötvös műhelyében dolgozott. Nagy hatást gyakorolt fejlődésére Leonardo da Vinci és Michelangelo híres kartonjainak a tanulmányozása, főleg azonban Fra Bartolomeo hatalmas festői művészete. 1508-ban a firenzei festő céh tagja lett. Firenzében festett freskóképei a 16. századbeli firenzei reneszánsz freskófestés legérettebb korszakában (cinquecento) keletkeztek. Függőképei, arcképei is kitűnőek. Korának egyik legnagyobb koloristája. Kedvenc színe a vörös volt, képei ennek különböző változataiban izzanak, majd az ellentétes színek, a kék és a sárga és a mély lila és a meleg narancsvörös változatain ezüstös harmóniába olvadnak. Témáiban új területeket nem hódított meg, de a vonalak és a színek kifejező erejét fokozta és a festészet technikai eszközeit finomította, sokan tanultak tőle (Madonna a hárpiákon, Madonna négy szenttel, Keresztelő Szent János).
Meghalt Benczúr Gyula (1844–1920) festőművész, a Magyar Tudományos Akadémia tiszteletbeli tagja.
A 19. századi magyar akadémikus történeti festészet kiemelkedő alakja. Pályájának korai szakaszát a biedermeier stílusú arcképek, a romantikus életképek, illetve a történelmi tárgyú képek jellemzik. Első sikerét Hunyadi László búcsúja című képével érte el 1866-ban. 1876-tól 1883-ig a müncheni akadémián tanított. Hazatérése után aktokat, portrékat és mitológiai témájú képeket festett. Utolsó alkotói korszakát a monumentális történelmi kompozíciók jellemzik. A millenniumra 1896-ban megfestett Budavár visszavétele című műve a műfaj egyik legjelentősebb alkotása. 1907-ben befejezett Ezredéves hódolat című képe egész Európában feltűnést keltett. Élete utolsó éveiben a budai várba tervezett nyolc képből álló történelmi tárgyú képsorozaton dolgozott, melyből kettőt tudott elkészíteni. Pályafutása során számos művészeti díjat nyert (Olvasó nő, Vajk megkeresztelése, Krisztus az Olajfák hegyén).
Meghalt Heinrich Böll (1917–1985) Nobel-díjas német író, műfordító.
A bonni Lempertz könyvkereskedésben vett részt képzésen, majd beiratkozott német nyelv és irodalom szakra a Kölni Egyetemen. Nem rokonszenvezett a nemzetiszocialista politikával, sikerült a Hitlerjugend-tagságot kikerülnie, de 1939-ben behívták a Wehrmachtba. 1947-ben kezdte írói pályafutását A vonat pontos volt című novellával. Ezt számos ismert kisregény, regény és elbeszélés követte. Ezek – írói hozzáállásából fakadóan – többnyire a háború utáni Németországban játszódnak. Tagja volt a Gruppe 47 elnevezésű irodalmi társaságnak. 1972-ben a világháború utáni első német íróként megkapta az irodalmi Nobel-díjat, a Csoportkép hölggyel című művéért. 1974-ben jelent meg híres műve, a Katharina Blum elvesztett tisztessége, amely a zavargások sújtotta NSZK viszonyait festi le (A hagyaték, Doktor Murke összegyűjtött hallgatásai, Egy bohóc nézetei).
Meghalt Petri György (1943–2000) Kossuth- és József Attila-díjas költő, műfordító, újságíró, a Digitális Irodalmi 
Akadémia alapító tagja.
1966-tól az ELTE magyar-filozófia szakára járt. 1974-től szabadfoglalkozású író. 1975-1988 között publikálási tilalom alá helyezték, versei szamizdatban és külföldön jelentek meg. 1981-1989 között a Beszélő című szamizdat lap szerkesztője volt és fontos figurája a magyar demokratikus ellenzéknek. 1989-től haláláig a Holmi szerkesztőbizottságának is tagja volt. Első versei a Kortársban és az Élet és Irodalomban jelentek meg, majd évekre elhallgatott. Első kötete, a Magyarázatok M. számára sikert aratott. Az N&n Galéria Alapítvány rá emlékezve alapította meg 2010-ben a Petri György-díjat, amelyet minden évben a költő születése évfordulóján, december 22-én adnak át. A díjra olyan – elsősorban fiatal – költő, író, drámaíró vagy esszéíró esélyes, akinek még nem jelent meg önálló kötete (Ami kimaradt, Sár, Amíg lehet).
Ezen a napon született:
Sir Joshua Reynolds (1723-1792)
angol festőművész. Tizenkilenc éves korában Londonba került Thomas Hudsonhoz, aki akkor a legkedveltebb angol arcképfestők egyike volt. 1749 és 1752 között Rómában tanulmányozta a nagy olasz festők, főleg Tiziano, Correggio és Raffaello, amellett még Rembrandt, Rubens és Van Dyck műveit. Londonba visszatérve, hírneve már meg volt alapozva és csakhamar az előkelő angol körök kedvenc képmásfestője lett. Alakjainak gyakran mitológiai vagy allegóriai jelentőséget adott. Mint az akadémia elnöke előkelő, magas színvonalú, tartalmas beszédeket tartott esztétikai és művészeti kérdésekről.
Jacopo Ferretti (1784-1852)
olasz költő és librettista. Már fiatalon verseket írt, s annak ellenére, hogy harmincéves korától kedve közel harminc éven át a dohányiparban dolgozott, irodalmi tevékenysége rendkívül termékeny volt, s versek mellett operák számára is írt szövegkönyveket a kor legjelentősebb zeneszerzőinek.
Török Gyula (1888-1918)
író, hírlapíró. A hírlapírást autodidakta módon tanulta meg, minden kolozsvári lapot végigjárt, majd az Ellenzéknél kötött ki. 1909 őszén a Szabadság munkatársaként Nagyváradra került, Juhász Gyulával, Bíró Lajossal, Dutka Ákossal, Nagy Endrével, Emőd Tamással, Krúdy Gyulával dolgozott együtt. Váradon ismerkedett meg Ady Endrével, itt kezdte írni első regényét. 1911-ben Budapestre költözött, a Magyar Hírlap munkatársa lett. Tehetségét élete utolsó három évében ismerték fel a kiadók, a spanyolnátha vitte el 1918-ban (A porban, A zöldköves gyűrű, Ikrek).
Marék Antal (1903-1983)
orvos, író, kritikus. Az orvosi diploma megszerzése után Magyarországon maradt, de a szlovákiai magyar irodalommal kapcsolatot tartott. Orvosi hivatása mellett mint szépíró és szakíró is ismert volt: novellái, esszéi, regényei jelentek meg, rádiójátékokat írt. A kisebbségi élethez kapcsolódó novelláskötete és két regénye Szlovákiában jelent meg (Emberek az óceánon, Egy orvos vallomásai, Felvidékről jöttek).
Barbara Stanwyck (1907-1990)
Golden Globe-díjas és háromszoros Emmy-díjas amerikai színésznő. Négyszer jelölték Oscar-díjra, végül 1982-ben munkásságát életműdíjjal jutalmazták. Az Amerikai Filmintézet Minden idők legjobb színészei listáján a 11. helyezést érte el. Stanwyck Hollywood aranykorának színészei mellett újraértelmezte a női szereplők funkcióját. Az eddigi boldog háziasszonyok és engedelmes szeretők korán felülemelkedve Stanwyck megcsillantotta az értelmet, hirtelen a nőknek is lettek saját vágyaik, ötleteik, inspirációik – vagy hátsó gondolataik (Mexikó rózsája, Gyilkos vagyok, A cirkusznak mennie kell).
Ginger Rogers (Virginia Katherine McMath, 1911–1995)
Oscar-díjas amerikai színésznő, Fred Astaire táncpartnereként vált híressé („Ginger és Fred”). Már 14 éves korában fellépett vaudeville-ben táncosként. Hamarosan a New-York-i Broadway színpadain szerepelt. Az 1940-es évek végéig sikeres színésznő volt az ennek megfelelő magas fizetéssel. Ezután egyre inkább a színpad felé fordult, amihez továbbra is erős szálak fűzték, de forgatott még filmeket és 1991-ig tévésorozatokban is szerepelt (Táncolj velem; Táncolj a Broadwayn!; Hollywood, Hollywood).
Szilágyi János György (1918-2016)
ókortörténész, művészettörténész, főmuzeológus, a történettudomány akadémiai doktora. Komoly érdemei vannak az Antik Gyűjtemény szervezésében, a nemzetközi szakmai kapcsolatok kiépítésében és az ókori civilizáció, kultúra, irodalom és művészet kutatásában és megismertetésében. Kutatási területe kiterjedt az ókori görög és római irodalomra, az antik művészettörténetre, a vallástörténetre és az etruszk kultúrára, az etruszk-korinthoszi vázafestészetnek a világon található teljes anyagát feltárta és közreadta (Sophoklés összes drámái, A görög kultúra aranykora, Szirénzene).
László Károly (Carl Laszlo, 1923–2013)
magyar-német-zsidó származású és identitású könyvkiadó, műgyűjtő, színész és író. Rajongása az Árpád-házi királyokért és szentekért, valamint az ősmagyar sámánizmusért oda vezetett, hogy már kamaszkorában tudatosan gyűjtötte a paraszti és népművészeti emlékeket. 1944-ben családját és őt magát is Auschwitzba deportálták, az amerikaiak Dachauban szabadították fel, 1945-ben. 1945 őszén Bázelbe költözött. Bár színes egyénisége és optimista életszemlélete miatt gyakran nevezik „életművésznek”, valójában írói és színházi munkája jelentős, műgyűjtőként és műkereskedőként pedig korának egyik meghatározó európai alakja volt.
Simor Ottó (1926-2012)
Jászai Mari-díjas színész, érdemes művész, a debreceni Csokonai Színház és a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház örökös tagja. 1946-ban végzett az Országos Színészegyesületi Színészképző Iskolájában. Vidéki színházakban játszott, majd 1948-ban a kecskeméti Katona József Színházhoz szerződött. 1951-ben a Miskolci Nemzeti Színházhoz szerződött, a Debreceni Csokonai Színház tagja 1958-ban. 1975-ben a győri Kisfaludy Színház szerződtette, majd 1976-ban újból a Kecskeméti Katona József Színházhoz került. 1978-tól debreceni Csokonai Színházban lépett fel, 1983-ban a Móricz Zsigmond Színház, 1993-tól újból a Debreceni Csokonai Színház foglalkoztatta. 2009-ben lépett utoljára színpadra.
Robert Sheckley (1928-2005)
Hugo- és Nebula-díjas amerikai sci-fi író. Az 1950-es években kezdett publikálni sci-fi magazinokban. Fantasztikus regényeiről és novelláiról híres, amelyekre az eleven, csavaros és legtöbbször komikus történetszövés jellemző. Műveiben a fő szerepet az emberi morál játssza. Szereplőit abszurd helyzetekbe helyezi, így megjelenik az ember a maga csupasz valójában (Szabad préda, Kozmikus főnyeremény, Vadászat).
Anita Brookner (1928–2016)
angol regényíró és művészettörténész. 1967-ben ő lett az első nő, aki a Cambridge-i Egyetemen Slade képzőművészeti professzori címet kapott. Az által készített fényképeket a Courtauld Institute Conway Művészeti és Építészeti Könyvtárában tárolják. 53 évesen jelentette meg első regényét, ezt követően nagyjából évente egyet. Regényei az érzelmi veszteség és a társadalomba való beilleszkedés nehézségei, valamint az értelmiségi, középosztálybeli nők témáit dolgozzák fel. Stylistként is számon tartották.
Fülöp János (1929–1983)
József Attila-díjas író, forgatókönyvíró. Írói pályáját az ifjúsági sajtóban kezdte a Szabad Ifjúságnál. Riportjait napilapok közölték. Első regénye, Az első győztes, 1951-ben jelent meg. 1957-től az Élet és Irodalom belső munkatársa volt. Dolgozott a Magyar Televízióban, 1977-től a televízió szegedi stúdiójának főmunkatársa volt. Bűnügyi regényei az Albatrosz-sorozatban jelentek meg (Tövis, Gordiusz mester nyomoz, Bors).
Grezsa Ferenc (1932-1991)
irodalomtörténész, műkritikus, szerkesztő, egyetemi tanár. 1956-ban magyar szakon végzett a Szegedi Tudományegyetemen. 1976-tól a Szegedi Akadémiai Bizottság és a Magyar Írók Szövetségének tagja, 1978-tól a Nemzetközi Magyar Filológiai Társaság tagja volt. 1981-től a Kincskereső főszerkesztője, 1984-től a József Attila Tudományegyetem docense, 1990-től egyetemi tanár (Vonzások és vallomások, Irodalom Vásárhelyen, Életmű szilánkokban).
Kalmár Tibor (1932)
Jászai Mari-díjas rendező, érdemes művész. Gyermekként Lakner bácsi gyermekszínházában játszott. 1948-ban szerepet kapott a Valahol Európában című filmben. 1950–1954 között a Színház- és Filmművészeti Főiskola színházrendező szakán tanult. 1954–1960 között az Állami Déryné Színház rendezője volt. 1960-tól a Vidám Színpad rendezője. 1995–1999 között a Pesti Vicc főszerkesztője volt.
Pál Tamás (1937)
Liszt Ferenc-díjas karmester, kiváló művész, a Szegedi Nemzeti Színház örökös tagja. A budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola zeneszerzés és karmester szakán szerzett diplomát 1965-ben. 1960-ban a Magyar Állami Operaház korrepetitora, majd 1975-ig karmestere. 1975–1983 között a Szegedi Nemzeti Színház operaigazgatója és a Szegedi Szimfonikus Zenekar igazgató karmestere, városi főzeneigazgató. 1983–1985 között újra az Operaház karmestere. 1996–1998 között a Szegedi Nemzeti Színház zeneigazgatója. 2001-től 2006-ig a Szombathelyi Szimfonikus Zenekar művészeti vezetője. A 2000-es években karmesteri munkája mellett a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem oktatója. 2008 júliusától a Szegedi Nemzeti Színház operatársulatának első karmestere.
Antal Anetta (1947)
színésznő. 1969-ben végzett a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. 1970-től a Miskolci Nemzeti Színház, 1973-tól a szolnoki Szigligeti Színház szerződtette. 1978-ban a pécsi, 1981-ben pedig újból a szolnoki társulat tagja volt. 1983-tól a budapesti Népszínház művésznője. 1992-től az Evangélium Színházban játszik.
Pinchas Zukerman (1948)
lengyelországi származású izraeli hegedűművész, a legfontosabb kortárs zenészek egyike. Repertoárja közel 100 darabot ölel fel, eddigi pályafutása során több mint 50 lemezfelvételt készített. 21 Grammy-díj jelöléséből kettőt megnyert. A tel-avivi konzervatóriumban kezdte, és az ottani Rubin Zeneakadémián Fehér Ilona, majd a New York-i Juilliard Schoolon Ivan Galamian irányítása alatt folytatta zenei tanulmányait. Igen aktív a kamaramuzsikálás terén mint kislétszámú együttesek karmester-szólistája.
Lázár Sándor (1955-2005)
színész, szinkronszínész. 1973-tól 1987-ig volt az Állami Déryné Színház (Népszínház) tagja. Miután a színház megszűnt, sorozatokban, illetve filmekben kezdett szinkronizálni.
Bayer Antal (1955)
fordító, szerkesztő, szakíró és nyelvtanár, a Magyar Képregénykiadók Szövetsége első elnöke. Első munkahelyén szerkesztőként és fordítóként dolgozott, mellette pedig angol és francia nyelvet is tanított, főként az Európai Nyelvek Stúdiójában. 2005-ben indította útjára a Fekete-Fehér Képregényantológiát. 2007 nyarán hivatalosan is megalakult a 2005 eleje óta informálisan működő Magyar Képregénykiadók Szövetsége. Számos amerikai és európai képregény magyar fordítója.
Bíró Eszter (1957)
festőművész. 1979-ben szerzett földrajz-rajztanári képesítést az egri Tanárképző Főiskolán, 2005-ben elvégezte a budapesti Magyar Iparművészeti Egyetem vizuális és környezetkultúra-tanári szakát. 1988-ban a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének, majd 1991-ben a Magyar Képzőművészek és Iparművészek Szövetségének tagja lett.
Michael Flatley (1958)
ír származású amerikai táncművész. Világhírű írsztepptánc-műsorával világszerte fellépett. Édesapja kívánságára tanult fuvolázni, ezzel a hangszerrel nyert el számtalan kitüntetést, többek között az „Írország fuvolabajnoka” címet is. Négyévesen kezdett el táncolni. 11 évesen felvételizett a „Dennehy School of Irish Dance” csapatába, ahova nem vették fel, azzal az indokkal, hogy „túl idős”. Ő azonban nem adta fel és később mégis felvételt nyert. Az intenzív edzések eredményeként egyre jobb lett és időközben megnyerte az összes USA-ban indított versenyt. 17 évesen megnyerte az ír táncok világbajnokságát az „All-World Irish Dance Championship”-et. Flatley számára a nagy áttörést az 1983-as turné jelentette a híres sikeres ír együttessel, a „The Chieftains”-szel.
Ulbrich Andrea (1964)
magyar-olasz opera-énekesnő (mezzoszoprán). 1989-ben végzett a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán opera-oratorium-tanár szakon. Állandó vendége a budapesti Operaháznak, valamint a düsseldorfi Deutsche Oper am Rheinnak. Számos nemzetközi színház opera- és koncertelőadásának szereplője.
Horváth Margit (1967)
Aase-díjas színésznő. Pályáját 1983-ban, a Békés Megyei Jókai Színházban kezdte, szülővárosában Békéscsabán. 1994-ben Zalaegerszegre a Hevesi Sándor Színházhoz szerződött, és öt évet töltött itt el. Ezután majdnem egy évig szabadúszó volt. Meghívott művészként, vendégként játszott Pécsett, Szegeden és Debrecenben is. Számos szerepet játszott nagy sikerrel. Zenés műfajokban: operettekben, musicalekben, prózai darabokban, vígjátékban, drámában egyaránt otthonosan mozog. 1999-től a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház tagja.
Kárász Zénó (1969)
színész, egykori vízilabdázó. Sportólóként kezdte pályafutását. A Gór Nagy Mária Színitanodában végzett. 2000-től a kecskeméti Katona József Színház tagja volt. 2004 óta a Vidám Színpad, 2010-től a Szegedi Nemzeti Színház színésze.
Markovics Tamás (1975)
színész, énekes, szinkronszínész. 1990 óta szinkronizál. A Transformers trilógiában Sam Witwicky, a Zsivány Egyes – Egy Star Wars-történet-ben Cassian Andor, a Smallville-ben a fiatal Superman és az Így jártam anyátokkal című sorozatban Barney Stinson magyar hangja, valamint Zac Efron is általában az ő hangján szokott megszólalni.
Ezen a napon halt meg:
Andreas Gryphius (Andreas Greif, 1616-1664)
német költő és drámaíró, a német barokk irodalom egyik legkiemelkedőbb alakja, a 17. század legkiemelkedőbb szonettköltője. Tragédiáiban és verseiben központi helyet kapott a szenvedés, az erkölcs teljes kudarca a háborúban, az emberek magánya, békétlensége és őrülete. Több utalást is találunk költeményeiben az emberi hiúságra, a barokk korszak jellegzetes motívumára, minden emberi tevékenység hiábavalóságára, s könyörtelen halandóságára (Felirat a mulandóság templomán, A porszem és a Minden Andreas Gryphius 141 istenes szonettje, Absurda comica vagy Squenz Péter úr).
Pierre-Narcisse Guérin (1774-1833)
francia festő. Kezdetben a legridegebb klasszicizmus híve volt, majdnem kizárólag klasszikus tárgyú képeket festett. Későbbi festményei furcsa ellentétben állnak a modern történeti tárgy és a legszigorúbb klasszikus formákkal.
Edmond de Goncourt (Edmond Louis Antoine Huot de Goncourt, 1822-1896)
francia író. Testvérével (Jules) folyamatosan együtt élt és vele közösen alkotta meg életműve nagy részét. A naturalista ábrázolásmód megteremtői voltak a regényirodalomban. Kutatásukkal és írásművészetükkel felelevenítették a 18. századot és művészeit. Közös munkájuknak öccse korai halála vetett véget. Nevüket viseli az irodalmi díj és akadémia, melyet alapítottak (A Zemganno fivérek, Elisa, A nő a XVIII. században).
Roska Márton (1880-1961)
régész. Fő kutatási területe a honfoglalás kora volt; Erdélyben több ilyen tárgyú ásatást végzett (A gyakorlati régészet köréből, Az ősrégészet kézikönyve, Erdély régészeti repertoriuma).
Bókay János (1892-1961)
író, költő, műfordító. Jogi diplomája megszerzése után tudását nem ezen a pályán akarta kamatoztatni. 1914-1917-ig a székesfővárosi tanügy referenseként dolgozott. Emellett már íróként és műfordítóként is tevékenykedett. 1915-ben jelentek meg Bunyin-, Scott-, Maurois-, Maugham- műfordításai. Írói tehetségét nemcsak Magyarországon, hanem külföldön is elismerték. Verseket, regényeket, színműveket írt, valamint ír, angol, orosz, német nyelvekből is fordított. Könnyed, szórakoztató stílusa a mai olvasóközönség tetszését is elnyerte.
Herbert von Karajan (1908-1989)
osztrák karmester, a 20. század egyik legjelentősebb dirigense. Sok kitűnő szimfonikus- és operazenekart vezényelt, számos komolyzenei felvételt készített. Operaházak, zenekarok, zenei fesztiválok igazgatója, művészeti vezetője. Ő állította össze az Európai Unió himnuszát. 1916–1926 között a Mozarteum konzervatóriumában tanult, Salzburgban. A Führer ünnepelt karmestere lett, mivel Hermann Göring támogatta, feladataként kapta a nemzetiszocialista Németország kultúrfölényének hirdetését. Hat héttel a háború befejezése előtt sikerült feleségével együtt elhagynia Berlint. A viharos személyiségét érintő kritikák is mindig elismerték művészi értékeit. ––> Bach: h-moll mise – 1952-ből Karajannal
Stephen Spender (Sir Stephen Harold Spender, 1909-1995)
angol költő, műfordító, elbeszélő, esszéista és szerkesztő. Az 1930-as években az ún. oxfordi iskola költői közé tartozott. 1953-ban Irving Kristollal megalapította az Encounter című folyóiratot, melynek 1965-ig társszerkesztője volt. Később amerikai egyetemeken tanított, majd 1970-ben kinevezték a University College London Angol irodalom tanszékének vezetőjének. 1971-ben az angol királynő a költészet arany emlékérmét (Queen’s Gold Medal for Poetry) adományozta neki. 1975-ben nyugdíjba vonult. 1983-ban lovaggá ütötték.
Udvardy Tibor (1914–1981)
Liszt Ferenc-díjas tenor operaénekes, érdemes és kiváló művész. Évekig mint ösztöndíjas a Belvárosi Plébániatemplom szólistája volt, oratóriuménekesként is elismerték. A lírai tenorszerepektől egészen a drámai karakter hőstenoralakokig terjedt szerepköre.
Jon Lord (Jonathan Douglas Lord, 1941–2012)
angol Hammond-orgona játékos és zongorista. A rock és a komolyzene ötvözésével, a Hammond-orgona játékával szerzett hírnevet. Több klasszikus számban hallhatók virtuóz szólói – sokan „Lord of the Hammond” (szójáték, lefordítva A Hammond ura) néven emlegetik. Tagja volt a Deep Purple, Whitesnake, Paice, Ashton & Lord, The Artwoods, és Flower Pot Men együtteseknek. ––> Cry Free, a közös nevező
Baász Imre (1941-1991)
romániai magyar grafikusművész. Tanulmányait a kolozsvári Ion Andreescu Főiskola grafika szakán 1965 és 1972 közt végezte. 1970-től kezdődően szerepelt kiállításokon. Alkotóművészetének alapmotívuma a kisebbségi helyzetbe szorult magyarság megmaradásának esélyei. A képein visszatérő motívumként föltűnő kötél, óriási biztosítótű, lepedő értékhordozó vagy értéktagadó szerepet kapott. Egzisztenciális és morális kérdéseket feszegető képalkotása az expresszionista hagyományokkal, ill. a konceptualizmussal és az akcióművészettel mutat rokonságot.
Ráday Mihály (1942–2021)
Kossuth- és Balázs Béla-díjas filmoperatőr, rendező, televíziós szerkesztő, a Budapesti Városvédő Egyesület elnöke. Tanulmányait a Színház- és Filmművészeti Főiskola filmoperatőri, majd az ELTE művészettörténet szakán végezte. 1968 óta folyamatosan a Magyar Televízióban dolgozott, 1979-ben létrehozta hírneves városvédő műsorát Unokáink sem fogják látni… címen, amely a jó és a rossz példák bemutatásával lassanként elérte, hogy az emberek jobban megbecsüljék a műemlékeket és általában az épített örökséget.
Vajda László (1943–1995)
Jászai Mari-díjas színész, érdemes művész. A Színház- és Filmművészeti Főiskola elvégzése után a szolnoki Szigligeti Színház társulatának tagja lett, majd a Miskolci Nemzeti Színházba került. 1982-ben a Katona József Színház alapító tagja. Haláláig számos emlékezetes alakításra kapott lehetőséget (A járvány, Ripacsok, Hatásvadászok).
Jane Birkin (1946-2023)
brit származású francia énekesnő, színésznő. A ’60-as évek lüktető Londonjában tűnt fel, első figyelemre méltó alakítását a Nagyítás című filmben kapta 1966-ban. Színészi és előadói tevékenységének elismeréseként megkapta a Brit Birodalom Rendje tiszti fokozatát, Franciaországban pedig a Nemzeti Érdemrend lovagja kitüntető címet (Ahová lépek, ott fű nem terem; Halál a Níluson; Nyaraló gyilkosok).
Patrick Dewaere (1947-1982)
francia színész, zeneszerző, énekes. A 60-as években főként tévéfilmekben játszott. A nagyközönség valójában 1974-ben, Bertrand Blier rendező a Herék, avagy a tojástánc című nagy sikerű filmjében fedezte fel, Gérard Depardieu és Miou-Miou oldalán. Nagyszerűen alakította a vesztesek és perifériára szorultak szerepét, és csupán érzékenységével sikerült maga mellé állítania a nézőket. Olyan szerepeket játszott, melyekben önkéntelenül is félre lehet csúszni. Abba akarta hagyni a filmezést, és kizárólag a zenének szentelni magát. 1978-ban két dalt komponált, melyet egy kislemezen adott ki (Már ez is probléma?, Csatár a pácban, A lélekdoktor).
Hegyi Füstös László (1950-1997)
grafikus, karikaturista, animációs tervező filmrendező. Az 1972-es Ki mit tud?-on virtuóz rajztehetségével szerzett országos népszerűséget. Több televíziós műsort vezetett mint tanár, felhasználva rajztudását, előadásait illusztrálta. Animációs filmrendezőként, animátorként, tervezőként a Magyar népmesék sorozatot dolgozták fel munkatársaival.
Ferenczi Krisztina (1950-2015)
színésznő, író, újságíró. Főiskolai tanulmányait a Színház- és Filmművészeti Főiskolán végezte 1970–1974 között. Még főiskolai hallgatóként, 1973-ban szerepelt Presser Gábor musicaljében, a Képzelt riport egy amerikai popfesztiválrólban. Végzés után a debreceni Csokonai Színházban kezdett dolgozni. Újságíróként leginkább az oknyomozás területén alkotott rövid ideig a Blikknél, majd a Magyar Hírlapnál, a Népszavánál és a Népszabadságnál (Holnap lesz fácán, Ideiglenes paradicsom, A szeleburdi család).
