Július 11.

Névnapok: Lili, Nóra, Amábel, Bence, Bende, Bene, Benedek, Benediktusz, Csende, Csendike, Eleonóra, Elga, Félix, Helga, Helka, Helma, Helza, Holda, Hulda, Lilian, Liliróza, Lilla, Nella, Nelli, Norina, Olga, Olivér, Piusz, Placid, Placida, Ráchel, Ráhel, Rákhel, Rákis, Szederke, Szende, Szendike, Ulrik

Események:
1895 – miután az év folyamán mintegy kéttucatnyi filmet forgattak a mindennapi életet bemutatva, a francia film úttörői, Auguste és Louis Lumière az általuk szabadalmaztatott kinematográffal filmeket mutatnak be tudósoknak Párizsban a természettudományi magazin székházában.
1906 – Grace Brownt gyári dolgozót meggyilkolja barátja, Chester Gillette a Big Moose Lake New York-i partszakaszán, amely esetről később Theodore Dreiser amerikai író és újságíró ír nagy sikerű könyvet Amerikai tragédia címmel (1925). A kötet alapján, azonos címmel filmet is forgattak 1931-ben (1932-ben mutatták be).
1960 – megjelenik Harper Lee Ne bántsátok a feketerigót! című kötete. A társadalmi dráma 1961-ben elnyerte a Pulitzer-díjat. A regényből több, mint 30 millió példányt adtak el, valamint több, mint 40 nyelvre fordították le. A könyvből 1962-ben sikeres, több Oscar-díjat nyert film készült (Gregory Peck, Elmer Bernstein).

Megszületett Luis de Góngora y Argote (1561-1627) spanyol barokk költő, a legkiemelkedőbb spanyol irodalmárok egyike.
Szülei gondosan taníttatták, 15 évesen a salamancai egyetemre küldték kánon- és polgári jogot tanulni. Nem volt túlságosan kiemelkedő tanuló, azonban már fiatalon elismert költővé vált. Tanulmányai végeztével a költő egyházi pályára lépett, végül pappá szentelték 1605 körül. Sokszor a legnagyobb spanyol költőként tartják számon, azonban költészete nem túlságosan népszerű. Pedig nagyon kifinomult, szellemes verseket alkotott, emellett különösen fejlett vizuális képzelőereje volt, ami az egyik legnagyobb barokk költővé emelte őt. Korai költeményei között remekbe szabott szonetteket és balladákat találunk. Hírneve elsősorban monumentális, bonyolult, stilizált érett művein alapszik. A „gongorizmus” vagy „culteranizmus” a spanyol irodalom egy barokk tendenciája lett: jellemzője a kifinomult kifejezésmód, az erőteljes latinizálás, a klasszikus mitológiai allúziók és a dús metaforahasználat volt.

Meghalt George Gershwin (Jacob Gershowitz, 1898–1937) oroszországi zsidó származású amerikai zeneszerző, zongorista.
Amikor 1910-ben vásároltak egy pianínót a bátyja, Ira részére, George egész nap mellette ült, és improvizált. Fiatalon, New Yorkban, egy zeneműüzletben mint plugger dolgozott, vagyis az üzletben az éppen aktuális slágert eljátszotta, esetleg el is énekelte a vásárlók számára. Így megismerte a slágergyártás csínját-bínját és a kor teljes repertoárját. Zenei tanulmányokat csak alkalomszerűen végzett. Alig volt tizenhat éves, amikor a helyi kórus zongorakísérője lett. 1919-ben már zenés műsorokhoz írt dalokat. Első nagy sikere a Swanee című dal volt, amit kottaként és hanglemezen is kiadtak, egy csapásra ismert szerző lett. Egyre inkább foglalkoztatta az amerikai dzsessz és a klasszikus zene egyesítésének a gondolata. 1922-ben készült el Blue Monday Blues című dzsesszoperájával, s innen már csak egy lépés volt a Rhapsody in Blue (helytelen magyar fordításban Kék rapszódia). 1928-ban mutatták be az Egy amerikai Párizsban című szimfonikus művét. A Porgy és Bess pénzügyi kudarca után rengeteg filmzenét írt miközben kiválóan festett (Blue Monday, F-dúr zongoraverseny, I Got Rhythm). ––> Bernstein Gershwinnel, Gershwin Bernsteinnel

Meghalt Kállai Ferenc (Krampner, 1925–2010) a Nemzet Színésze címmel kitüntetett, Kossuth és kétszeres Jászai Mari-díjas színművész, érdemes és kiváló művész, rendező, főiskolai és egyetemi tanár, országgyűlési képviselő, a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja.
Az 1944-es akadémiai felvételire késve érkezett, ennek ellenére felvették. A háború miatt tanulmányait néhány hónap után meg kellett szakítania. 1945 őszén megpróbálta folytatni a főiskolát. Sikeres, szerződtetett színészként azonban fel kellett adnia diplomaszerzési elképzeléseit. Művészetét számos film- és televízió-felvétel őrzi. Első filmje, Fehér vonat három évig készült. Legendás szerepe volt A tanú című filmben Pelikán, a gátőr. Utolsó alkalommal Sándor Pál, Noé bárkája című mozijában állt a felvevőgép elé. Félévszázados pályafutása alatt 173 színházi premieren lépett színpadra. Mozifilmjeinek száma 96. Hasonlóan magas tévészerepléseinek száma is. Rádiófelvételei szinte leltározhatatlanok, volt olyan év, amikor minden hétre jutott egy-egy rádióbemutatója (Katonazene, Iszony, Megszállottak).

Meghalt Milan Kundera (1929-2023) cseh, 1993-tól már csak francia nyelven publikáló író, drámaíró, költő, esszéista.
Irodalmi pályafutása költőként indult. Az ötvenes években megjelent három verseskötete meg is hozta számára az elismertséget. Első regénye, a Tréfa, melyben a sztálinizmus visszásságaival foglalkozott, 1965-ben látott napvilágot. Jelentős szerepet vállalt az 1968-as prágai tavasz eseményeiben, így a bukás után ő sem kerülhette sorsát, kizárták a pártból, elbocsátották állásából, és általában eltiltották a tanítástól. Természetesen nem is publikálhatott. Második regénye a publikációs tilalom miatt Párizsban jelent meg francia nyelvű kiadásban. 1975-ben Franciaországba emigrált, ahol a rennes-i egyetem vendégprofesszora lett. 1979-ben megfosztották cseh állampolgárságától, 1981 óta francia állampolgár. Kundera egy olyan világ képét tárja elénk, ahol a tárgyi körülmények, az elidegenedett társadalmi viszonyok már annyira nyomasztóak, hogy megfosztják az egyént szabad akaratától, szétzúzzák egyéniségét, és csírájában fojtják el önmaga vagy mások megértésére irányuló próbálkozásait. Az ember élete társadalmi funkcióvá zsugorodik. Az ember a redukció törvényében él, az élet végzetesen elszürkül (Búcsúkeringő, Elárult testamentumok, Találkozás).

Ezen a napon született:

Jean-François Marmontel (1723–1799)
francia történész és író, az enciklopédista mozgalom tagja. 1745-ben Voltaire tanácsára, irodalmi sikerek reményében Párizsba utazott. 1748 és 1753 között sikeres tragédiákat írt, amelyek ugyan mérsékelt sikert arattak a színpadon, ám ahhoz elegendőnek bizonyultak, hogy Marmontel bekerüljön az irodalmi körökbe. 1763-ban a Francia Akadémia tagjává választották (Belisarius, Erköltsi mesék, A szép Anikó).

Johann Georg von Hahn (1811-1869)
osztrák diplomata, filológus, albanológus. 1847-től janinai, 1851-től szüroszi osztrák konzul, 1869-ben pedig athéni főkonzullá nevezték ki. Diplomáciai szolgálatai helyén sokat utazgatott, Albániában néprajzi és nyelvi megfigyeléseket végzett. Alapvetőek albán helynévi vizsgálatai, és elsőként bizonyította, hogy az albán nyelv az indoeurópai nyelvcsalád tagja. Személyében az albanológia szaktudományának úttörőjét tisztelik.

Reguly Antal (1819-1858)
néprajzkutató, utazó, akadémikus, a magyarországi finnugrisztika egyik legelső, kiemelkedő képviselője. Az oroszországi finnugor népek körében végzett gyűjtő- és kutatómunkája miatt Észak Körösi Csomája néven szokták emlegetni. Elkészítette az Északi-Urál földrajzi és néprajzi térképét. Itthoni néprajzi, embertani kutatásai is jelentősek. Nálunk elsőként használta a fényképezés technikáját a néprajzi terepmunkában (Osztják népköltési gyűjtemény, Vogul népköltési gyűjtemény, Régi Kalevala).

Zerkovitz Béla (1881-1948)
műépítész, zeneszerző, színigazgató, népszerű sanzon- és operettszerző, a századforduló utáni magyar kuplé- és sanzonszerzők egyik legjelentősebb alakja. Műegyetemi tanulmányai alatt írta meg első dalát, egy társas összejövetelen egy barátja énekelte el az „Integrál Böske” című számát. A dal sikert aratott, így kezdődött Zerkovitz pályafutása, ami alatt több mint 1000, a nevéhez fűződő sláger született. Dalait a legkisebb kocsmákban is énekelték, fütyülték. Népszerű dalai miatt sokan irigykedtek rá. Rajongott a színházért (Asszonykám, adj egy kis kimenőt; Éjjel az omnibusz tetején; Tanulj meg fiacskám komédiázni).

Ághy Erzsébet (1895-1948)
Farkas–Ratkó-díjas színésznő. a színészakadémiára iratkozott, melyet 1915-ben végezett el. Kiváló tehetségével annyira feltűnt, hogy 1916-ban a Nemzeti Színház tagjai sorába szerződtették. A Nemzeti Színház tagja 1944-ig maradt. 1921-ben a Pódium, 1923-ban a Pesti Kabaré is foglalkoztatta. 1945 után nem léphetett színpadra. Elsősorban vígjátékokban, népies darabokban, boldogtalan sorsú nők megformálásával aratott sikereket.

Gecse Árpád (1900-1999)
szobrász, festőművész. 1919 és 1924 között a Magyar Képzőművészeti Főiskolára járt, utána rendszeresen a Jászapáti Művésztelepen dolgozott. Járt Ausztriában, Olaszországban, művészi tudását Velencében fejlesztette tovább. Észak-Európában további tapasztalatokat gyűjtött. 1927-től a Szolnoki művésztelep tagjaként dolgozott. A „Jászság festőjé”-nek nevezték, az alföldi táj, és az alföldi emberek szerelmese volt. Hosszú élete alatt 1500 alkotásáról tudunk, amelyből csaknem 1400 db gazdára is talált (A jászberényi Szentkuti templom oltárképei, Zagyvaparti ház, Téli folyó).

Szécsi Ferenc (1913-1974)
rendező, színész, érdemes művész. Gyerekszínészként kezdte pályáját, majd 1938-ban szerzett oklevelet a Színművészeti Akadémián. 1941 és 1944 között Kolozsváron játszott, majd 1944–45-ben megszervezte a marosvásárhelyi magyar társulatot. 1946–48-ban a budapesti Vígoperában volt főrendező, 1948 és 1957 között pedig rendezőként dolgozott a Magyar Rádiónál. 1957-ben ő rendezte a televízió első stúdiójátékát. 1950-től 1953-ig a Színház- és Filmművészeti Főiskola beszédművészet tanára volt. Többnyire jellem- és bonvivánszerepekben láthatta a közönség (Egy krajcár története, Bercsényi huszárok, Gyurkovics fiúk).

Yul Brynner (Taidje Khan, 1920–1985)
Oscar-díjas orosz-amerikai színész. Legismertebb szerepei a sziámi király alakítása A király és én című Richard Rodgers-musicalben színpadon és a filmvásznon, II. Ramszesz szerepe Cecil B. DeMille 1956-ban készült Tízparancsolat című filmjében, illetve Chris Adamsé A hét mesterlövész című klasszikus westernfilmben. Gazdag, mély hangjáról volt ismert és kopaszra borotvált fejéről. Utóbbira A király és énben játszott szerepéhez volt szüksége, de aztán megőrizte mint „védjegyet”. E szerepe miatt Hollywoodban „a Király” becenéven volt ismert (A Nap királyai; Arnold, a bajkeverő; Feltámad a vadnyugat).

Ferencz László (1923-1981)
színész, pantomímművész. Az akkor Csehszlovákiához tartozó Munkácson született. 1950-ben végzett az Színház- és Filmművészeti Főiskolán (Hahó, Öcsi!, Mit csinált felséged 3-tól 5-ig?, A pénzcsináló).

Nicolai Gedda (1925-2017)
német-orosz származású svéd operaénekes, a 20. század egyik legkiemelkedőbb tenoristája. Rendszeres vendége volt a Magyar Állami Operaháznak, valamint a budapesti koncertpódiumoknak is. Pályája elején Mozart-tenorként vált ismertté, mert bár más szerzők operáiban is fellépett, de a salzburgi mester darabjaiban láthatta a leggyakrabban a közönség. A 20. századi szerzők közül elsősorban Claude Debussy, Samuel Barber, Hans Pfitzner és Rolf Liebermann színpadi műveiben énekelt. Minden erőlködéstől mentes és rendkívül tág terjedelmű hangja tette lehetővé, hogy magáévá tegye ezt a széles repertoárt. Fénykorában hangképzése és énektechnikája kifogástalan volt, szinte korlátlan hangmagasságával, hanggyilkos szerepeket is képes volt színvonalasan tolmácsolni.

Várady György (1926–1980)
Jászai Mari-díjas színész, rendező, színigazgató, érdemes művész. A színészképzőt Nagyváradon végezte el 1944-ben. 1945-ben, a budapesti Színművészeti Akadémia befejezése után a nagyváradi Szigligeti Színházban kezdte pályafutását. Budapesten színész-rendező vizsgát tett. 1949-től a Pécsi Nemzeti Színház, majd a szolnoki Szigligeti Színház főrendezője volt. Szorgalmazta az új győri színház építését, kidolgozta az új színház működési elvét és tervét ötéves távlatra. Igazgatói munkássága alatt kezdték el a színház alapozását.

Molnár Gál Péter (1936-2011)
színházi szakember, színházkritikus. 1961-ben szerzett diplomát a Színművészeti Főiskolán. 1963-ban az állambiztonság zsarolással beszervezte, 15 éven át írt jelentéseket. 1978-ban a ferihegyi repülőtéren megtalálták nála egy kicsempészni akart ellenzéki írás mikrofilmjét, ezért eltávolították munkahelyéről. Bár több cikk beharangozta közeli kiadását, Coming out című, ügynöki beszervezéséről szóló könyve csak 2020-ban jelent meg (Honthy Hanna és kora, Helyünk a deszkákon, A pesti mulatók).

Kristó Gyula (1939-2004)
történész, középkorász, egyetemi tanár, az MTA levelező tagja. Kutatási területe a középkori magyar történelem és a történelem segédtudományai voltak. A kárpát-medencei magyarság kutatása érdekében rövidebb ideig tartó tanulmányutakat tett a szomszédos országokba, Romániába nem sokáig utazhatott, persona non grata-nak nyilvánították, mivel kutatásainak eredményei nem egyeztek a hivatalos romániai történészek nézeteivel. Többekkel lefordította magyar nyelvre Szent István király intelmeit és törvényeit, mely nemcsak az egyháztörténészek, hanem a jogászok körében is nagy sikert aratott (Az Aranybullák évszázada, A vármegyék kialakulása Magyarországon, Háborúk és hadviselés az Árpádok korában).

Bárdi Sándor (1943–2009)
operaénekes (tenor) és énektanár. Hegedülni, zongorázni, énekelni tanult. 1973 és 1977 között elvégezte a budapesti Zeneakadémia ének–opera szakát. 1975-ben Irmgard Seefried mesterkurzusán vett részt Bécsben. 1977-től a Szegedi Nemzeti Színház magánénekese volt. Európa számos országában vendégszerepelt.

Kun Miklós (ifj. ~, 1946)
Széchenyi-díjas történész, egyetemi tanár, Szovjetunió- és Oroszország-szakértő, a történettudomány kandidátusa, Kun Béla kommunista politikus unokája. Kutatóként tevékenységének kezdetén elsősorban a 19. századi orosz forradalmár, Mihail Bakunyin személyiségét és munkásságát vizsgálta. A rendszerváltás nyomán munkássága főleg a Szovjetunió és a kommunizmus történetének negatív vonatkozásai felé fordult. Nagy szerepet játszott A kommunizmus fekete könyve magyarországi kiadásában. Részt vett a Terror Háza Múzeum létrehozásában (Útban az anarchizmus felé, Oroszország válaszúton, Sztálin alkonya).

Stephen Lang (1952)
apai ágon magyarországi származású film- és színpadi színész, színműíró. Olyan filmekben játszott, mint Az embervadász, a Gettysburg, a Tombstone – A halott város, az Istenek és katonák, a Közellenségek és a Vaksötét. Tony-díjra jelölték a The Speed of Darkness című 1992-es Broadway-produkcióban nyújtott alakításáért, és elnyerte a legjobb férfi mellékszereplőnek járó Szaturnusz-díjat James Cameron Avatar című filmjében nyújtott alakításáért.

Bajza Viktória (1954)
színésznő. 1977-ben végzett a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. 1977-1979 között az Újvidéki Színház, 1979-1982 között a debreceni Csokonai Színház, 1982-1983 között pedig a kecskeméti Katona József Színház tagja. 1983 óta a Madách Színházban szerepel. Újvidéken, 1978-ban megkapta a Legjobb női alakítás díját.

Tobias Moretti (1959)
osztrák színész. Kisgyermekkorától több hangszeren is játszik, és mivel a zene iránt érdeklődött, Bécsben a Zeneművészeti Főiskolára járt, majd 1984-től Münchenben a Falkenbergschuléban színészetet tanult. Miután színházi színészként már nevet szerzett magának, olyan filmek által vált ismertté a széles közönség számára, mint például a Ki jön az én ágyamba?, a Krambambuli és a Rex felügyelő.

Csuja Imre (1960)
Jászai Mari-díjas színész, érdemes és kiváló művész. 1984-ben végezte el a Színház- és Filmművészeti Főiskolát. 1989-ben az egri Gárdonyi Géza Színház tagja lett. 1990-től az Arany János Színházban töltött négy évet, majd szabadfoglalkozású művészként lépett színpadra. 10 év szabadúszást követően 2004-ben leszerződött az Örkény István Színházhoz. Színpadi kedvencei a görög klasszikusok, és Shakespeare művei. Sokat foglalkoztatott, népszerű szinkronszínész, több mint 800 filmnek kölcsönözte a hangját. Sajátos hangszíne és stílusa szinte összetéveszthetetlen. A kortárs magyar film egyik sokat foglalkoztatott művésze, a mai magyar valóságra jellemző ismerős, kicsit a periférián mozgó embertípusok egyik első-számú megformálója (Üvegtigris, Szerelem utolsó vérig, A Viszkis ).

Michael Rosenbaum (1972)
amerikai színész. Először középiskolai darabokban játszott, majd a Western Kentucky Egyetemen drámaszakon végzett. Később változatos szerepekben mutatta meg sokoldalúságát. Egyforma műértéssel játszik komédiát és drámát. Nem csak a kamerák előtt mutatja ki szerteágazó tehetségét, hanem ügyes író, zenész és szinkronszínész is.

Ezen a napon halt meg:

Giuseppe Arcimboldo (1527–1593)
milánói festőművész, aki kissé bizarr, furcsa, de ugyanakkor egészen érdekes képeket alkotott.
Gyümölcsökből, állatokból, tájakból vagy különféle élettelen tárgyakból emberi formába rendezett groteszk szimbolikus kompozíciókra specializálódott. A csendélet -portrék részben nyilvánvalóan az udvar szórakoztatására készültek, de a kritikusok azt gondolják, hogy komolyan foglalkozott a reneszánsz neoplatonizmussal, vagy más korabeli szellemi áramlatokkal. A XX. századi szürrealizmus korai előfutárának tartják.

Marastoni Jakab (Jacopo Antonio Marastoni, 1804-1860)
velencei származású magyar festőművész, litográfus, az Első Magyar Festészeti Akadémia létrehozója. Velencei művészként 1834-ben Bécsbe került, majd 1836-ban Pesten telepedett le. Rövidesen Barabás Miklós mellett Magyarországon az egyik legkeresettebb portréfestővé vált. Élete utolsó éveiben – az elsők között Magyarországon – dagerrotipistaként is dolgozott.

Schickedanz Albert (1846-1915)
műépítész, festő, az eklektikus építészet jeles képviselője, a Millenniumi emlékmű, a Műcsarnok és a Szépművészeti Múzeum tervezője.

Reviczky Gyula (1855-1889)
költő, író. Édesapja halála után kiderült, hogy neve nincs törvényesítve, örökségét apja elpazarolta, nemesi származása is valótlan. Azért, hogy meg tudjon élni, tanítónak szegődött úri családokhoz, később Budapesten újságírói állást kapott. A magyar szimbolizmus, a modern irodalom korai előfutára volt, jelentőségét halála után ismerték fel. Fordítással is foglalkozott (Apai örökség; Magány; Edelény, a holtig hű szerető).

Vészi Margit (1885–1961)
újságíró, festő, grafikus. Festőnek készült, de 1912 után inkább az újságírást választotta. Rómában, majd az USA-ban (Hollywood) élt. Lefordította Pierre Loti Krizantém asszony című regényét.

Molnár C. Pál (1894-1981)
festőművész. Műveiben a mediterrán hangulat a neoklasszicista nyugalommal párosul, így oldódik fel nála a nyugtalanság, a mozgalmasság az elmélyülésben, végső soron a transzcendenciában, így lesz kiváló egyházi és díszítő festő. Leginkább a klasszikus hagyományokat tisztelte, de korának irányzatai sem hagyták hidegen, beleépítette azokat egyéni művészetébe, tudott élni a szecesszió, a szimbolizmus, a szürrealizmus s a nagybányai iskola hagyományaival, művészetét mind a mai napig tisztelik, szeretik és értik. S olyan művész volt, akinek nem kellett „külön” alkalmazkodni a megbízók ízléséhez, lényéből fakadt, hogy utat talált és talál ma is művészete a közönséghez. Nemcsak itthon, Európában is nagy sikerei voltak. Igen termékeny alkotó volt, haláláig alkotott, a festés, a rajzolás volt életerejének fenntartója (Szent Ferenc a madaraknak prédikál, Angyali üdvözlet, Divina Comedia).

Bolesław Woytowicz (1899-1980)
lengyel zeneszerző, zongoraművész és zenepedagógus. Híres tanár volt, jeles tanítványai voltak. Az 1920-as és 1930-as években zongoraművészként koncertezett hazájában, szerte Európában és az Egyesült Államokban egyaránt. A II. világháború alatt Varsóban kávéházat üzemeltetett, amelyben klasszikus zenei koncerteket szervezett, ezzel támogatva a szűkölködő művészeket. Sokoldalú zongoraművész volt, széles repertoárral, nagyszerű technikai tudása következtében a legnehezebb és legösszetettebb darabokat is könnyedén játszotta.

Bilicsi Tivadar (Gravátsch, 1901–1981)
színész, kiváló művész. Szinte minden műfajban maradandót alkotott: színészként, komikusként, táncosként, énekesként, sőt, drámai szerepekben egyaránt. Népszerű színész volt, ezért gyakran szerepelt a Magyar Rádióban és a Magyar Televízióban. Szeretett gyerekeknek is játszani. A Csinn-Bumm Cirkusz nekik született; Keleti László Szamócaként, Bilicsi Tivadar Bruhaha Kelemenként szerepelt benne (Ez a villa eladó, Nem wurlitzer a verkli, A méla Tempefői).

Madarász László (1903-1969)
színész. A Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán végzett. 1934-ben a Király Színházban és az óbudai Kisfaludy Színházban lépett fel, majd 1935-től Miskolcra Sebestyén Mihály társulatához szerződött. 1940-41-ben a Szegedi Városi Színházban, majd 1943-ig a Fővárosi Operettszínházban és az Új Színházban szerepelt, 1944-től a Vidám Színház bonvivánja volt. A háború után, 1945-től ismét Miskolcon játszott.

Sir Laurence Olivier (1907-1989)
Oscar- és Golden Globe-díjas angol színész. Először 1922-ben lépett színpadra, 1927-ben már a West Enden játszott. Első nagy sikerét 1935-ben érte el a Rómeó és Júlia londoni előadásán. 1937-ben az Old Vic társulatához szerződött, itt lett Anglia mindmáig legnagyobb Shakespeare-színésze. Az 1930-as évek második felétől már Hollywoodban is ismert volt (Üvöltő szelek, A híd túl messze van, Spartacus).

Robert Ryan (1909-1973)
amerikai színész. 1936-ban apja halála után döntötte el, hogy színész lesz. 1937-ben csatlakozott egy chicagói színtársulathoz. 1939 novemberében a Paramount cég hathónapos szerződést kötött vele. Első filmszerepét az 1940-es Golden Gloves-ban alakította (A leghosszabb nap, A halál ötven órája, A piszkos tizenkettő).

Imre István (1928-2007)
báb- és animációs filmrendező. Három évig jogot hallgatott, közben már készített amatőr bábfilmeket. A bábfilmezést Olcsai-Kiss Zoltán szobrászművésszel kezdte el (Megy a juhász szamáron). Az 1950-es évek első felében, az akkor létrejött szinkronfilmgyárba tették át, 1955-ben elkészíthette első önálló filmjét (Mese a mihaszna köcsögről; Szt. Galleni kaland; Mekk Elek, az ezermester).

Schubert Éva (1931-2017)
Kossuth-díjas színésznő, rendező, színészpedagógus, érdemes művész. Felvételizett esti tagozatra a Színház- és Filmművészeti Főiskolán, ahol 1955-ben szerzett diplomát. A Magyar Néphadsereg Színházához szerződött. 1956–57-ben a József Attila Színház tagja. Mivel szimpatizált az 1956-os forradalommal, büntetésből áthelyezték másik színházba. Az egyik legintelligensebb magyar színésznőnek tartották. Több alkalommal rendezett (Ismeri a Szandi mandit?, Az örökös, Lila ákác).

Charlie Haden (Charles Edward „Charlie” Haden, 1937–2014)
amerikai jazz-nagybőgős és zeneszerző. Az Ornette Coleman Quartet egyik alapító tagja volt. Zenei tanulmányai után Los Angelesbe költözött. Az évek során a bigband-felállástól a hagyományos kvartetten át az intim kettősökig minden formában kiemelkedőt alkotott.