a papiruszportal.hu archívumából [2008]
Szerző: Czékus Mihály
A dzsesszgitáros Scott Sherwood a Wisconsin állambeli Milwaukeeban született, tizenéves korában még nem mutatott különösebb hajlandóságot a gitártanulás iránt. Azonban – hála a papa igen gazdag lemezgyűjteményének – beleszeretett a dzsesszbe és az improvizációba. Később autodidakta módon kezdett el gitározni. A megszerzett tudását „élesben” egy iskolai dzsesszegyüttesben próbálhatta ki új lakóhelyén, San Antonióban. A zenekarvezető felismerte a tehetségét, és továbbképzését a helyi dzsesszélet meghatározó szereplőjére, a Johnny Friscóra bízta. A tanítvány gyors fejlődésére a legjobb bizonyíték az általa három egymást követő évben is elnyert Louis Armstrong Jazz Award.
Sherwood 1990-ben visszaköltözött Texas államba, és egyből begyűjtötte a Downbeat magazin díját kiemelkedő előadói munkájáért. A gitáros bemutatkozó albuma 1996-ban jelent meg Siren Song címmel, majd ezt követte a Peak and Valleys 1998-ban. Különböző zenei formációk tagjaként sokféle közegben kipróbálta magát. A zongorista Bob Rodriguezzel, akivel a mostani új albumát is készítette, 2004-ben találkozott először. Azóta szinte elválaszthatatlan társak.
2005-ben majdnem derékba tört Sherwood zenei pályafutása (és az élete is), ugyanis egy nagyon súlyos betegséget diagnosztizáltak nála, és csak a kemoterápiás kezelésnek köszönheti életét. Ma már teljesen egészséges, és újra teljes erővel dolgozik. A számos új feladat közé tartozik a közelmúltban megjelent új album, a Ripples elkészítése is.
A lemezt muzsikusként és szerzőként a korábban már említett Bob Rodriguezzel együtt csinálták. A szűk 50 perces repertoár 7 szerzeményből áll, vagyis a viszonylag hosszú számokkal igyekeztek elegendő teret hagyni maguknak a kifejtős játékhoz.
Viszonylag ritka a dzsesszéletben a zongora-gitár párosítás. Az ilyen felálláshoz legtöbbször dobszekció is társul. De a jól megírt kompozíciókon túl pontosan ez a felállás teszi izgalmassá az előadást. A helyzet a két instrumentum közötti dialógus lehetőségét kínálja, amellyel maximálisan él is a duó. A Sherwood által képviselt vonalat úgy lehetne jellemezni, hogy zenéjében a dzsessz hangsúlya és virtuozitása, valamint a klasszikus zene harmóniája ötvöződik. Rodriguez végig nagy beleéléssel játszik, és a zongoráján minden hangot művészi módon megformál. Különösen a albumzáró Why Ask Why?-ban jellemzik az előadását leheletfinom mozdulatok. Persze tud ő nagyon határozott és kemény is lenni (pl. a Why). A személyes kedvencem az albumról a lírai szépségű, könnyed momentumokból építkező Remembering. Ezt a kompozíciót akár filmzeneként is el tudnám képzelni. Persze nem akciófilmekhez… A lemez legenergikusabb száma „címért” a Why és a Crosscurrents indulhatna a legnagyobb eséllyel.
A két muzsikus között az összhang mindenféle mesterkéltségtől mentes, a két ember gondolatvilága nagyon közel áll egymáshoz, és remekül együttműködnek a csodálatos instrumentális hangzás szövetének megalkotásában.
Art of Life Records, 2007
