a papiruszportal.hu archívumából [2007]
Szerző: Lehotka Ildikó
Ligeti György születésnapját ünnepelte a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyteremben megjelent közönség május 28-án. Már második éve tart koncertet az UMZE kamarazenekara a nemrég elhunyt zeneszerző előtt, akit az egész zenei világ ismer és nagyra tart. Az igényesen szerkesztett hangverseny első részében Ligeti György 1956, emigráció előtti, a másodikban az 56 utáni művei hangzottak el. Hasonlóan a Pendereczki által vezényelt koncerthez, itt is csak a földszinti sorok teltek meg. Sajnálatos, hogy viszonylag kevesen voltak, hiszen Ligeti a XX. század egyik nagy zeneszerző-egyénisége, új utak keresője volt.
A koncert a műveken keresztül egyfajta pályaképet adott Ligeti György zeneszerzői útjáról. Bár a darabok nem időrendben hangzottak el, a szerkesztés a fokozatosság elvét követte. A Ballada és tánc iskolazenekarra írt mű, rövidségével, szellemességével hatott. Kíváncsi lennék arra az iskolazenekarra, amely a második, Joc tételt hibátlanul el tudja játszani! Ezt manapság Rácz Zoltán karmester ígéri, jövőre is ugyanitt Ligetit fognak játszaniiskolai hangversenyen, nem hiszem, hogy hallanánk, hiszen a zeneoktatást szisztematikusan építik le az általános és középiskolákban, a zeneiskolai tandíj is lassan aranyárban mérhető. A Két kánon hangzásvilága közül az unisono kezdésű Ha folyóvíz volnék című a bartóki utat követi, idézi, míg a közismert versre írt Pletykázó asszonyok vidám, tréfás hangvétele a humort példázza. A női kar szép hangszínei, magabiztos, az első kánonban gyönyörű, érzelmeket biztosan ábrázoló előadása szerzett szép perceket, a kodályi életmű még él. Vajon meddig? A Magány című vegyes kari darabban nemcsak Bartók, de a mixtúrák miatt a Kodályra oly nagy hatást gyakorolt Debussy-féle hangzásvilág tárult fel.
A Szonáta gordonkára két tétele ritkán szerepel a csellisták repertoárján. Egy nagyszerű művet hallottunk Déri Györgytől, a nehéz szonáta etűdjellegű (de ne a vonó- vagy az ujjgyakorlatokra gondoljunk, hiszen nemcsak virtuozitásával hatott) első tétele és a Bachot idéző második tétele nagy felfedezés volt számomra. Déri György – bár néha bizonytalan volt játéka, hamis hangok is becsúsztak – meggyőző volt. Érti Ligeti nyelvét, szereti a művet, nem egy felszínes előadást hallottunk, hanem egy elemző, a mély rétegekig eljutó játékot.
A Musica ricercata, 11 zongoradarab Csalog Gábor tolmácsolásában szólt. Csalog nemcsak a jól ismert zenei korszakokban járatos, hanem a XX. századi magyar zeneszerzők műveit is játssza, népszerűsíti. Kurtág György Játékok című művét és Liszt Ferenc, Ligeti György etűdjeit cédére játszotta, mindkettő a BMC kiadásában jelent meg. A csellószonátához hasonlóan izgalmas művek, az egyetlen hangot és oktávjait tartalmazó szerkesztés mellett népi tánc, dodekafon fúga jellegű darab is szerepel. Csalog Gábor játéka nagyszerű volt, lemezre kellett volna venni.
A szünet előtt Ligeti György Métamorphoses nocturnes – I. vonósnégyesét, mely ismét Bartók világát is idézte, a Keller Quartet játszotta. A nagyszabású vonósnégyes egy kiteljesedett zeneszerző műve, amit remek előadás mutatott be. A négy ember összjátéka az egymásra figyelést, a mű minél jobb előadásását jelentette. Gazdag tónusú hangok, dinamikai megoldások, formai biztonság a kvartett sajátja.
Az elektronikus zene bűvkörébe került szinte minden zeneszerző, aki az 50-es, 60-as években alkotott. Új irányt jelentett a modern zenében, ma már elnéző mosollyal hallgatjuk ezeket a műveket, hiszen számítógéppel zenét írni, effektusokat kreálni bárki tud. Az Artikulation szalagról hangzott el.
A Lux Aeterna című kórusmű talán az a darab, amelyről hallott a zenehallgató közönség. Csodálatos, szívbe markoló hangzások, remek előadás, zeneszerző és előadók egymásra találása – megható pillanatoknak voltunk tanúi. A Csellóverseny Perényi Miklós szólójával hangzott el. Az állóképek sorozatából szerkesztett mű újfent kísérlet a hangzásvilág újabb keresésére: a nagybőgő két vonóval játszott, a szólócselló lehető legmagasabb (vagy még magasabb) hangjai a mű részét képezték. Perényi a szólóját szépen játszotta.
A Melodien című darab zárta az estet. Ez a mű készült legkésőbb a hallottak közül, érdekes volt, színei különlegesek.
Nagyon jól felépített, kiviteleztt, az elejétől végéig újdonságokat tartalmazó emlékkoncertnek tapsolt a közönség. Sok fiatal is ült a teremben, akik a jövő zenészei, illetve zeneszerető közönsége lehet.
Comment on “UMZE-hangverseny Ligeti György tiszteletére”