Névnapok: Zsolt, Ezékiel, Fulvia, Polidor, Radamesz
Események:
1710 – Nagy-Britanniában kiadják az első szerzői jogot szabályozó törvényt.
1868 – Johannes Brahms Német requiemjének harmadik változatának előadása Brémában, a szerző vezényletével (a teljes változat 1869. február 18-án volt hallható Lipcsében). ––> Brahms háromszor
1925 – F. Scott Fitzgerald A nagy Gatsby (The Great Gatsby) című műve először jelenik meg New Yorkban.
1935 – Vaughan Williams 4. szimfóniájának ősbemutatója Londonban.
1945 – Budapesten megalakult a Magyar Írók Szövetsége.
1957 – a Tizenkét dühös ember című film premierje, Sidney Lumet rendezésében, Henry Fonda és Lee J. Cobb főszereplésével.
1970 – Paul McCartney bejelenti a The Beatles feloszlását.
1991 – szépirodalmi Pulitzer-díjat kap John Updike a Nyúlszív című regényéért.
2019 – Homo luzonensis néven új emberfajt jelentettek be. Az 50-60 000 éves maradványokat a Fülöp-szigeteki Luzon szigetén lévő barlangban találták meg.
Ezen a napon született:
Hugo Grotius (Huig de Groot, 1583–1645)
németalföldi költő, író, jogtudós. Legfontosabb műve az 1625-ben megjelent, XIII. Lajosnak ajánlott, a háború és béke jogáról szóló munkája (De iure belli ac pacis libri tres), melyet száműzetésben írt. Ezt a munkáját a modern nemzetközi jog első rendszeres műveként tisztelik.
Baróti Szabó Dávid (1739–1819)
költő, nyelvújító. Újoncéveit Trencsénben végezte, majd 1759 és 1760-ban latin és ógörög nyelvtudását fejlesztette tovább. Teológiai tanulmányait 1765 és 1770 között végzi Kassán, amelynek végén pappá szentelték. 1770–71-ben a nagyváradi gimnáziumban a költészet- és szónoklattan tanára, a tanulók congregatiójának igazgatója, és a rendház történetírója. 1779-ben Kassán megismerkedik Kazinczy Ferenccel és Batsányi Jánossal, akikkel kiadja a Magyar Museumot, az első magyar nyelvű irodalmi folyóiratot. Számos verse mellett szemelvényeket közölt Milton Elvesztett paradicsomából, Vergilius első eklogáját, valamint egy alexandrinekben irt epistolát Batsányihoz, amelyet azonban munkái későbbi kiadásaiba nem vett fel. Több verse jelent meg a Magyar Hírmondóban (Uj mértékre vett külömb verseknek három könyvei, A magyar lovassághoz, Deákos költők).
Pulitzer József (Politzer, 1847-1911)
magyar születésű amerikai újságíró, lapkiadó. A Pulitzer-díj, az amerikai újságírás legrangosabb díjának alapítója, ugyanakkor arról is híres, hogy a William Randolph Hearst sajtómágnással vívott konkurenciaharca vezetett a „sárga sajtó”, a klasszikusan szenzációhajhász zsurnalisztika modelljének kialakulásához. Ez a fajta újságírás ugyanakkor továbbfejlődve az amerikai demokrácia és média fejlődése számára ösztönzőnek bizonyult: jelentős korrupciós ügyek, politikai botrányok és gazdasági visszaélések tényeit tárta fel az amerikaiak tömegei előtt és ez új törvények elfogadásához vezetett.
Bér Dezső (Behr, 1875-1924)
festő, grafikus, karikaturista, plakáttervező. Kőnyomatos plakátjai méltón képviselik a 20. század elejének magyar társadalmi, gazdasági sokszínűségét, rajzai, karikatúrái pedig hűen mutatják be a kor politikai- és társadalmi viszonyait. Karikatúráiban nem a felszínes hasonlóság adta olcsó viccelődést képviseli, hanem gyakran választotta témájául és élcelődött azokon a groteszk helyzeteken, amelyet a kor társadalma, politikai közélete megkerült. Szókimondó, mély emberi érzésekből fakadó rajzai napok alatt elhíresültek.
Sámuel Kornél (1883-1914)
szobrászművész, a magyar szobrászat nagy ígérete volt. A budapesti Országos Magyar Iparművészeti Iskolában, majd 1905-től a müncheni képzőművészeti akadémián tanult. 1908-ban hazatért és Telcs Ede műtermében dolgozott. 1911-ben olaszországi tanulmányutat tett. Az első világháború kitörését követően frontszolgálatra hívták be, ahol már a harcok kezdetekor hősi halált halt (Merengő, Bánat, Menekülő férfi).
Eric Knight (1897-1943)
angol regényíró, novellista. Leghíresebb műve a Lassie hazatér című regény. 1942-ben, röviddel a halála előtt felvette az amerikai állampolgárságot. Édesanyja egyedül nevelte fel, aki Szentpéterváron, majd 1905-től az USA-ban vállalt nevelőnői állást. Amerikában szépművészeti tanulmányokat folytatott, majd az első világháborúban a kanadai hadseregben szolgált, később újságíró lett belőle. 1934-től évekig hollywoodi forgatókönyvíró volt. Első regényét 1936-ban írta (Légy hű önmagadhoz; Kalifornia; Feketét játszol, vörös nyer).
Consuelo Suncín Sandoval Zeceña (1901-1979)
salvadori művésznő, író, Antoine de Saint-Exupéry felesége. Temperamentumos nő volt, sokszor került összetűzésbe emberekkel, s afféle bajkeverőként ismerték. Már jó néhány apróbb botrány volt a háta mögött, amikor 1930-ban összehozta a sors Saint-Exupéryvel, aki pilótaként járta a világot. A második világháború elől Amerikába menekültek. Férje eltűnése előtt Consuelo és Antoine egy közös emlékiratot állított össze A rózsa története címmel. Halála után nem sokkal, a padlás egyik sarkában, 1979-ben fedezték fel. 2000-ben publikálták, és azóta több mint 16 nyelvre fordították le.
Darvas Lili (1902–1974)
színésznő, Molnár Ferenc felesége. Góth Sándor növendéke volt, a közönség a Budai Színkör előadásán ismerhette meg 1920-ban. Egy évvel később Beöthy László szerződtette a Pesti Magyar Színházhoz, majd 1924-ben a Vígszínház tagja lett. 1925-től játszott Max Reinhardt bécsi és berlini színházaiban is. 1939-ben férjével emigráltak az Egyesült Államokba. Először 1944-ben lépett fel angol nyelvű színdarabban a Broadway-n, ezt számos színházi és tv-szereplése követte.
Tóth Miklós (1904-1975)
író, újságíró, színpadi szerző, forgatókönyvíró. Első műve az 1930-as évek elején került színpadra. Legnagyobb filmsikere a Majális, mely 1941-ben készült. Az 1960-as és az 1970-es években az egyik legnépszerűbb hazai színpadi szerző volt (Dongó, Elcserélt vőlegény, Jegygyűrű a mellényzsebben).
Stefan Heym (Helmut Flieg, 1913–2001)
német író. 1933-ban, a nácik hatalomra jutása után veszélyt érezve Csehszlovákiába, Prágába menekült. Cikkek írásából élt, több álnevet használva, később az Egyesült Államokba ment. A háború után visszatért Németországba. Kiterjedt életműve főleg regényekből, elbeszélésekből és publicisztikából áll. Sikeres író volt, de ugyanakkor vitatott személyiség is, politikai nézetei miatt. (Aranyváros, Keresztesvitézek, Mindig a férj a hibás).
Halász Péter (1922-2013)
író és újságíró, az 1956-os forradalom bukását követően hagyta el Magyarországot és a Szabad Európa Rádió egyik legismertebb magyar közvetítőjévé vált. Regényei, számos novellája és újságcikke – melyeket nyugaton publikáltak évtizedekkel emigrációja után, magukba zárva a magyar emigráns élet keserédes természetét – népszerűek voltak szerte a világban élő magyar közösségekben (Tatárok a Széna téren, Fogócska, Árnyékok New Yorkban).
Szemes Marianne (1924-2003)
Balázs Béla-díjas filmrendező, az első nő, aki filmrendezői diplomát kapott Magyarországon. Egyetemi tanulmányait a Színház- és Filmművészeti Egyetemen végezte 1945–1949 között. 1949–1983 között kb. 500 filmhíradót, dokumentum-, játék- és tv-játékfilmet, sorozatot rendezett, legtöbbjük forgatókönyvét is maga írta. A Dokumentaristák Nemzetközi Szövetségének főtitkára volt (Dani, Zendül az osztály, Kincskereső kisködmön).
Demjén Attila (1926-1973)
Munkácsy Mihály-díjas festőművész. Festészetére a tájképfestészet a jellemző, de festett csendéleteket és portrékat is. 1946 és 1951 között tanult a budapesti Képzőművészeti Főiskolán. 1961-ben elutazott Olaszországba, és több évig élt ott. Számos kiállítása volt ebben az időben. 1965-ben hazatért, többnyire hazai tájakról és emberekről készített festményeket (Folyóparton, Ponte Vecchio, Balatoni korzó).
Max von Sydow (Max Carl Adolf von Sydow, 1929–2020)
svéd színész. A stockholmi Királyi Drámaszínházban tanult 1948 és 1951 között. 1955-ben Malmőbe költözött és itt találkozott Ingmar Bergmannal. Első közös munkájuk színhelye a Malmői Önkormányzati Színház volt. Később olyan Bergman-filmekben szerepelt, mint A hetedik pecsét, A nap vége, a Szűzforrás. 1965-től állandóan jelen volt az amerikai képernyőkön és a mozikban (Dűne, Különvélemény, Kurszk).
Delphine Seyrig (Delphine Claire Beltiane Seyrig, 1932-1990)
libanoni származású francia színpadi és filmszínésznő, filmrendező, politikai aktivista. 1952–1987 között számos sikeres drámai szerepet játszott el különböző párizsi színházakban (Szamárbőr, Kedves Michele, Útközben).
Omar Sharif (1932-2015)
kétszeres Golden Globe-díjas egyiptomi színész. Az 1950-es évek első felében kezdett el filmezni hazájában, ahol igen hamar népszerűvé vált. Az Arábiai Lawrence című monumentális angol filmeposzban játszott mellékszerepe tette világhírűvé. Ettől kezdve elsősorban Hollywood foglalkoztatta a legkülönbözőbb műfajú, világhírű produkciók főszereplőjeként (A Római Birodalom bukása, Doktor Zsivágó, Hidalgo – A tűz óceánja).
Durkó Zsolt (1934-1997)
Kossuth- és Erkel-díjas zeneszerző, főiskolai tanár. Zenei tanulmányait Szegeden, majd a budapesti Bartók Béla Konzervatóriumban folytatta. 1955-től a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán tanult zeneszerzést, 1960-ban diplomázott. Ezt követően A római Accademia di Santa Cecilián szerzett diplomát 1963-ban. Ezután szabadfoglalkozású zeneszerzőként működött, majd 1972 és 1977 között a Zeneakadémián a 20. századi zeneszerzést oktatta.
Steven Seagal (Steven Frederic Seagal, 1952)
amerikai akciófilmszínész, producer, forgatókönyvíró, a harcművészet mestere, blueszenész, énekes-dalszerző és tartalékos seriffhelyettes. Színészként az 1980-as évek végén és az 1990-es évek elején akciófilmes szerepeivel vált híressé. 1988-ban Nico című filmjével debütált. Filmes pályafutása mellett Seagal gitárosként is tevékenykedik, de hivatásos munkáján túl aktív környezetvédő és állatjogi aktivista, valamint a dalai láma támogatója és Tibet függetlenségének szószólója (Úszó erőd, Száguldó erőd, A hazafi).
Lesley Garrett (1955)
brit szoprán énekesnő és médiaszereplő, a Brit Birodalom Rendjének kitüntetettje. Otthonosan mozog az operaéneklés és a crossover zene műfajában is. 1984-től a Brit Nemzeti Opera vezető szopránénekese lett. Széles körű népszerűségéhez hozzájárult, hogy az opera klasszikusai mellett közismert popzenei számok előadására is vállalkozott. Az eddigi pályája során tizenegy szólóalbumot jelentetett meg, többségüket nagy sikerrel. A Soprano in Red (1995) című lemezének eladási számai alapján elnyerte az év legsikeresebb klasszikus előadója díjat.
Sümegi Eszter (1965)
Kossuth-díjas opera-énekesnő (szoprán), érdemes és kiváló művész, a Magyar Állami Operaház örökös tagja. 1993-ban szerezte meg operaénekesi diplomáját a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen. 1993 óta a Magyar Állami Operaház magánénekesnője. Az operaházban a magyarországi közönség is számtalan alkalommal hallhatta őt különböző szerepekben.
David Harbour (1975)
amerikai színész. Karrierje kezdetén több Broadway-beli darabban is szerepelt, később több filmben is szerepet kapott (A szabadság útjai, A Quantum csendje, A védelmező).
Éry-Kovács Zsanna (1983)
színésznő. Felsőfokú tanulmányai előtt a Bárka Színház stúdiósa volt. 2007-ben végzett a Kaposvári Egyetem színművész szakán. 2007-2017 között a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház tagja volt.
Jamie Chung (Jamie Ji-Lynn Chung, 1983)
második generációs koreai származású amerikai színésznő. Megnyerte a 2009-es női Stars of Tomorrow-díjat a ShoWest moziipari kiállításon, ezzel egyidejűleg a Kegyetlen titok filmes szerepét (Másnaposok, Kocsmatúra, Tolvajok társasága).
Varga Balázs (1984)
színész. 2004-2006 között az Új Színház stúdiójában tanult. 2006-2009 között a Kaposvári Egyetem színész szakos hallgatója volt. 2009-2011 között a Pont Műhely formációban dolgozott. 2011-2017 között a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház színésze volt. 2017-től szabadúszó.
Haley Joel Osment (1988)
amerikai színész. Az 1990-es években gyermekszínészként számos filmben és televíziós műsorban feltűnt. A hírnevet az 1999-es Hatodik érzék mellékszerepe hozta el számára, Bruce Willis oldalán. 2014-ben főszerepet játszott a Sex Ed című vígjátékban (A. I. – Mesterséges értelem, Agyar, Törtetők).
Ezen a napon halt meg:
Heckenast Gusztáv (1811-1878)
nyomdász, könyvkiadó, könyvkereskedő, 1848. március 15-én az ő nyomdájában nyomtatták ki a Nemzeti dalt és a Tizenkét pontot (a pontosság kedvéért: Heckenast – nyomdatulajdonos, Landerer – nyomdász, a vállalkozás pontos neve: Landerer és Heckenast nyomda).
gróf Kuun Géza (1838-1905)
nyelvész, filológus, történész, orientalista, MTA igazgató tag. Külföldi utazásait 1856-ban kezdette, beutazta Olaszországot, Svájcot és Dániát, Németországot. Később meglátogatta Angliát és Franciaországot. Utazásai alatt jeles tudósok ismeretségét szerezte meg és teljesen otthonossá vált az európai nyelvekben. Megszámlálhatatlan társaság választotta tagjává, cikkei több tucatnyi hazai, illetve külföldi folyóiratban, hírlapokban jelentek meg (A sémi magánhangzókról és megjelölések módjairól, A kunok nyelvéről és nemzetiségéről, Ismereteink Tibetről).
Auguste Lumière (Auguste Marie Louis Nicolas Lumière, 1862–1954)
francia mérnök, aki feltalálókként és filmkészítőkként korszakalkotó szerepet játszott a fotográfia és film történetben. Nevét többnyire együtt emlegetik testvérével, Louis Lumièreel (Lumière fivérek). Számos, fényképészeti szabadalmuk mellett a legfontosabb a mozgókép rögzítésére és vászonra történő kivetítésére, valamint másolásra egyaránt alkalmas kinematográf elkészítése volt.
Beke Ödön (1883-1964)
nyelvész, finnugrista, az MTA tagja. Finnugrisztikai munkásságának legjelentősebb eredményei saját nyelvjárási-népköltészeti gyűjtésein, terepmunkáin alapuló mari szövegkiadásai. Pályája korai szakaszában tanári munkája mellett nyelvjáráskutatással foglalkozott, mintegy nyolcvan kemenesalji és bakonyalji faluban végzett népnyelvi gyűjtést, amelynek során számos népmesét, találóst és szokásdalt jegyzett fel. Életművének legjelentősebb eredményei a mari nyelv leíró kutatásához, illetve tágabb összefüggésben a finnugor nyelvek hangtörténeti, alaktani és mondattani vizsgálatához fűződnek.
Kertész Mihály (Kaminer Manó, Michael Curtiz, 1886-1945)
Oscar-díjas magyar-amerikai filmrendező. A Casablanca film rendezéséért kapta meg az Oscar-díj a legjobb rendezőnek elismerést. A filmtörténet hajnalán kezdetben még színészként az elsők között kezdett a némafilmezéssel foglalkozni. Az első világháborúban katonaként szolgált, majd az 1919-es kommunista diktatúra idején szerepet vállalt, a vörösterror leverését követően Ausztriába távozott. 1926-ban az Amerikai Egyesült Államokba emigrált, hosszú hollywoodi karrierje során több mint 100 filmet készített (Tengeri farkas, Átkelés Marseille-be, Nem vagyunk mi angyalok).
Martyn Ferenc (1899-1986)
szobrász, festő, grafikus, keramikus. 1920-tól a Magyar Képzőművészeti Főiskolán tanult rövid ideig. 1926–1940 között Párizsban élt és dolgozott, megismerkedett a modern irányzatokkal és azok képviselőivel. 1940-ben hazatért, és 1945-től kezdve Pécs művészetének meghatározó egyénisége lett. A non-figuratív irányzat egyik első magyar képviselője volt, bár művei nem sorolhatók egyértelműen nonfiguratív irányba. Szobrászként is a modern magyar szobrászat első kísérletezői közé tartozott. Foglalkozott finomkerámiával is (Hárman a tengerparton, Vitorlás, Balatoni táj madarakkal).
Evelyn Waugh (Arthur Evelyn St. John Waugh, 1903-1966)
angol író. Leginkább az olyan szatirikus és fekete humorú regényeiről ismert, mint a Jámbor pálya, a Rosszcsontok, a Scoop, az Egy marék por vagy A megboldogult. Waugh sok regénye a brit arisztokráciáról és felső osztályról szól, amit annak ellenére kifigurázott, hogy szoros kötődése volt hozzá neki is. Ezen felül írt még novellákat, útikönyveket és életrajzokat is.
Nino Rota (Giovanni „Nino” Rota Rinaldi, 1911-1979)
olasz zeneszerző, Oscar-, Golden Globe- és Grammy-díjas filmzeneszerző. 1929-ben Rómában tanult a Santa Cecillia konzervatóriumban, miközben híres zeneszerzővé és karmesterré vált Milánóban. Első oratóriumát a L’infanzia di San Giovanni Battistát, valamint az Il Principe Porcaro című komédiáját még ma is játsszák Milánóban és Párizsban is. Fellinihez szoros barátság fűzte, nem egy filmjének zenéjét ő szerezte. Utolsó éveiben számos nagy költségvetésű hollywoodi, illetve nemzetközi produkcióban dolgozott (Az édes élet, A Keresztapa, Halál a Níluson). ––> A florentinkalap titka
Várkonyi Zoltán (1912-1979)
kétszeres Kossuth-díjas színész, filmrendező, színházigazgató, érdemes és kiváló művész. Már gyermekkorában kitűnt kiváló színészi tehetségével. 1934-ben végezte el az Országos Magyar Színművészeti Akadémiát és pályáját a Nemzeti Színházban kezdte. 1941 és 1944 között a Madách Színház tagja volt. A holokauszttól, Budapesten maradva és menlevelet szerezve, megmenekült. 1945-től a Művész Színház igazgatója volt. 1949-től tanított a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. 1951-től 1953-ig a Magyar Néphadsereg Színházának főrendezője. 1962-től a Vígszínház főrendezője, 1971-től haláláig igazgatója volt. Örömét lelte abban, hogy tudását másokkal megossza, s másokat elindítson a pályán (A kőszívű ember fiai, Egri csillagok, Fekete gyémántok).
Fischer Annie (1914-1995)
háromszoros Kossuth-díjas zongoraművész, kiváló művész, a XX. század egyik legnagyobb zongoraművésze. A Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán Székely Arnold, majd Dohnányi Ernő növendéke volt. 10 éves korában Beethoven I., C-dúr zongoraversenyével debütált. Felfelé ívelő karrierjét a II. világháború szakította félbe, zsidó származása miatt. Ezeket az éveket 1941-től Svédországban. 1946-ban tért vissza újra Budapestre, és ettől kezdve megszakítás nélkül itt élt, innen járta a világot. Játékában csodálatos szintézisben egyesült a férfias erő, a billentés bámulatos szépségével és frazírozás ezernyi csodájával. ––> Fischer Annie emlékére
Jurik Júlia (Járay Jutka, 1914–1986)
Jászai Mari-díjas színésznő. Szegeden gyermekszínész volt. Az Országos Színészegyesület Színészképző Iskolájában végezte színészi tanulmányait. 1948–1949 között a Győri Nemzeti Színházban lépett fel. 1949–1950 között ismét Szegeden szerepelt. 1951–1953 között a Miskolci Nemzeti Színház művésze volt. 1953–1969 között az Állami Déryné Színház tagjaként jellemszerepeket alakított.
Méhes György (Nagy Elek, 1916-2007)
Kossuth-díjas erdélyi magyar író, újságíró. Érettségi után a Ferdinánd Tudományegyetemen tanult jogot, de érdeklődése a színház felé fordult. 1938-ban a Nemzeti Színház ösztöndíjából több hónapot Budapesten töltött. Ezután újságoknál dolgozott, először színkritikái, majd politikai írásai jelentek meg. Pártonkívülisége miatt támadások érték, emiatt meg kellett változtatnia nevét. 1952 után kivonult a hivatalos irodalmi életből, szabadúszóként írt ifjúsági regényeket és meséket (Kárpátok kincse, Világhíres Miklós, Micsoda társaság).
Padur Teréz (1919-2010)
színésznő. Vidéki színházakban szerepelt. Így játszott többek között Sopronban, Nagyváradon, Pécsen, Kassán. Első férje Daniss Győző színész, rendező. A második világháború befejezése után mindketten a szolnoki, a debreceni, a kecskemét–szolnoki, a szolnok–békéscsabai, majd – alapító tagként – az 1954-ben önállóvá lett Békés Megyei Jókai Színház tagjai voltak.
Juhász Gyula (1930-1993)
történész, akadémikus. Fő szakterületei a két világháború közötti és a második világháború alatti Magyarország politika- és eszmetörténetének kutatása, valamint a magyar diplomáciatörténet volt. Vizsgálatai jelentősen hozzájárultak a második világháború alatti Magyarország külpolitikai helyzetének és lehetőségeinek tényszerű megítéléséhez (Magyarország és a második világháború, Magyarország nemzetközi kapcsolatainak története, Magyarország nemzetközi helyzete és a magyar szellemi élet 1938–1944).
Hofi Géza (Hoffmann Géza, 1936-2002)
Kossuth- és kétszeres Jászai Mari-díjas humorista, előadóművész, színművész, érdemes és kiváló művész, a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja, a magyar kabaré történetének egyik leghíresebb és legtöbbet emlegetett alakja. A magyar kabaréműfaj külön úton járó, kiemelkedő népszerűségű mestere, aki önálló produkcióival egyéni stílust teremtett. 1968-ban, a Magyar Rádió szilveszteri Slágerkupa műsorában elhangzott táncdalfesztivál-paródiájával vált közismertté. A rendszerváltás után is töretlen sikerrel lépett fel, műsorainak hangvétele, stílusa, egyéni humora alapvetően nem változott.
Bartalus Ilona (1940–2021)
zenepedagógus, karvezető, a Duna Televízió egykori főszerkesztője és zenei vezetője. 1958-ban a Zeneművészeti Szakiskolában végzett Debrecenben, mellette pedig párhuzamosan a tanítónőképzőbe is járt. 1963-ban végzett a Zeneakadémián, középiskolai énektanár- és karvezetőképző szakon. 1994-ben a Duna Televízióhoz került, ahol főszerkesztőként és zenei vezetőként dolgozott 2001-ig. Tanított Japánban, az Egyesült Államokban, Ausztráliában, Bulgáriában, Csehszlovákiában és Jugoszláviában is. Több kórusnak is volt a karvezetője pályafutása során.
Birtalan Ferenc (1945-2018)
költő, író. Lakatosként dolgozott 1987-ben történt leszázalékolásáig, majd rokkantnyugdíjas volt. 1966-tól publikált újságokban, folyóiratokban. Versei több antológiában és tankönyvben szerepelnek (Bérszalagkokárda, Hetvenkét lépcső, Tócsatükör).
