Március 15.

Névnapok: Kristóf, Elektra, Keled, Kelemen, Kelemér, Kelen, Krisztofer, Ludovika, Lujza, Lukrécia, Perenna, Sudár, Sudárka, Zakária, Zakariás.

Események:
Március idusa, nemzeti ünnep.
1848
– a forradalom kezdete, tüntetések Pesten.
A modern parlamentáris Magyarország megszületésének napja.
– a pesti nép követelésére a Nemzeti Színházban bemutatták Katona József Bánk bánját. ––> Erkel Bánkja bánja

1770 – Wolfgang Amadeus Mozart befejezi 1. vonósnégyesét (K. 80, eredeti háromtételes formájában) Lombardiában.
1885 – César Franck Lesson Djinns (A dzsinnek) című (fisz-moll) szimfonikus költeményének első előadása.
1908 – Maurice Ravel Spanyol rapszódia című zenekari művének első előadása Párizsban. ––> Maurice Ravel, spanyolul
1956 – bemutatják a NYC-i Broadway-n (Mark Hellinger Színház) Alan Jay Lerner és Frederick Loewe My Fair Lady című musicaljét, amelyet George Bernard Shaw Pygmalion című művéből adaptáltak, Rex Harrison, Julie Andrews és Stanley Holloway főszereplésével (2715 előadás, 6 Tony-díj).
1968 – a Római Egyházmegye bejelentette, hogy „helyteleníti az elképzelést”, de nem tiltja meg a rock & roll miséket a San Lessio Falconieri templomban.
1972 – a Mario Puzo könyve alapján készült, A keresztapa című film premierje New Yorkban, Francis Ford Coppola rendezésében, Marlon Brando és Al Pacino főszereplésével.
1985 – bejegyezték a világ első internetes domain-nevét, a symbolics.com-ot.
1990 – a magyar sajtó napja.

Meghalt Luigi Cherubini (1760–1842) itáliai születésű zeneszerző, sikereit elsősorban Franciaországban érte el.
Hatalmas életművet hagyott maga után, zeneszerzői nagyságát legjobban Beethoven elismerő véleménye bizonyítja. Ennek ellenére műveit sokáig szinte elfeledték, ám napjainkban egy lassú újjászületés figyelhető meg. Ifjúkorában komponált egyik kantátáját Firenzében mutatták be. Komoly zeneelméleti képzést kapott Giuseppe Sartinál, itt sajátította el a polifonikus stílus technikáját és a kontrapunktikus szerkesztés alapelveit is. Operáit rövid időn belül sorban mutatták be. 1785-ben Londonba költözött, híre elért Párizsba is, ahol a színház nyári szünetében Marie-Antoinette is fogadta. A kedvező fogadtatás hatására 1788-ban letelepedett Párizsban. Stílus erősen hatott Beethoven egyetlen operájára, a Fidelióra. (Az álhercegnő, Médeia, c–moll requiem).

Megszületett Egry József (1883-1951) Kossuth-díjas festőművész.
Az expresszionista és a konstruktív stílusok mentén alakította ki egyedi természetelvű szemléletét. Autodidakta módon kezdett festeni, majd Lyka Károly segítségével egy évet Párizsban töltött. Onnan került a Képzőművészeti Főiskolára. 1911-ben kijutott Belgiumba, ahol nagy hatással voltak rá Meunier festő és szobrász kikötőmunkásokat formáló alakjai, néhány évig maga is a város peremén élő munkásembereket festette összefoglaló stílusban arany-barnás színvilágban. Az 1920-as években kezdett a fény átalakító erejével foglalkozni. Eleinte az expresszionista szimbolikával közeledett a napkultuszhoz, egyéni erővel festett zaklatott, nyugtalan képeket. Olaj-pasztell vegyes technikát fejlesztett ki, hogy a fényköri jelenségekhez alkalmas testtelen felületekkel dolgozhasson. Később művei egy témát variáltak, legfőképpen a balatoni tájat. Egyszerre szétbont és szerkeszt. A természetelvűség új értelmezése ez, amely teljesen eredeti hang az európai festészetben (Napnyugta, Badacsonyi napsütés, Szivárvány).

Meghalt H. P. Lovecraft (Howard Phillips Lovecraft, 1890–1937) amerikai író, költő, publicista.
Leginkább egyedi hangulatú horror novelláiról vált ismertté, amelyek a saját maga által teremtett mitikus világban játszódnak. Hangulatában Edgar Allan Poe-t követi, de a saját maga által kreált mítoszával teljesen új távlatokat nyit. Műveire jellemző a borzongás, az ismeretlen iszonyattal való szembesülés, ahol a történet főhőse előtt csak egy pillanatra vagy egyáltalán nem lebben fel a boldog tudatlanság fátyla. Történeteinek egyedi hangulatát a végig ott lappangó sejtés és bizonytalanság, a szenvtelen, ember előtti hatalmakkal való találkozás adja meg. Műveinek nagy része csak halála után látott napvilágot, és amit még életében publikált, az sem aratott sikert. Legalább tizenhárom írói álnevéről tudunk (Cthulhu hívása, Eryx falai között, Az őrület hegyei).

Megszületett Aba-Novák Vilmos (1894–1941) festő, grafikus, a modern magyar festészet egyik legeredetibb és legvitatottabb tehetsége.
Mint freskófestő számos állami és egyházi megbízást teljesített. 1937-ben elnyerte a párizsi világkiállítás, 1940-ben a XXII. velencei biennálé nagydíját. Késői temperafestményeit virtuóz stílusa magába olvasztotta az expresszionizmus és az olasz novecento formanyelvének elemeit. A római iskola legdinamikusabb, legtermékenyebb alkotója a két világháború közti Magyarországon. Kiváló kompozícióteremtő képességgel monumentalitásra törekvő stílusban adott elő, kedvelt témája volt a falusi vásár és a cirkusz világa (Pannonhalma: emlékkápolna: al secco falkép; Székely vásár; Circus).

Meghalt Victor Vasarely (Vásárhelyi Győző, 1906-1997) magyar-francia festő, szobrász az op-art jelentős képviselője.
Őt tekinthetjük az optikai festészet, vagy „op-art” legjelentősebb képviselőjének, mind életműve, mind számos elméleti munkája révén, amelyekben egyebek között a mozgást úgy jellemzi, mint „azt az erőszakot, amellyel a szerkezetek szemünk recehártyáján közvetlen ingert okoznak”. 1927-ben Podolini-Volkmann Artúr szabadiskolájába iratkozott be, majd a Bauhaus eszmevilágához formailag közelálló Bortnyik Sándor „Műhelyének” lett a tagja és két éven át folytatott elsősorban grafikai tanulmányokat. A harmincas években festő és reklámgrafikus volt, 1950 táján indult el optikai és kinetikai vizsgálatainak útján: kezdetben különböző átlátszó anyagokra készült rajzokat helyezett egymásra, majd utóbb kettős mozgó szerkezeteket készített fehérben és feketében. Korai korszakának egész pályáját végigkísérő felismerése volt a fekete és fehér ellentétére, és egyáltalán, a poláris vizuális mindségek különbözőségére építhető kompozíció. 1941-től kezdett festeni, de munkái jellemző bizonytalanságokról árulkodnak. A gesztusfestészet és a geometrizáló kompozíció összekapcsolása csak ellentmondásosan játszódhatott le. Saját maga ezt a periódust „tévutaknak” tekintette. 1953 körül kezdte megfogalmazni a közösségi művészet új, technológiai szempontból is aktuális normáit. A Vasarely életmű ma már pontosan beilleszthető a 20. század művészetének tényei közé (VEGA sorozat, Marsan-2, Orion Moir).

Ezen a napon született:

Gerenday Antal (1818–1887)
szobrász. Az 1850-es évek elején már virágzó díszítőszobrászati és kőfaragóműhelye és sírkőtelepe volt Budapesten. műhelyéből került ki a magyar művelődés számos kiemelkedő egyéniségének síremléke a Kerepesi temetőben. Figurális emlékszobrokat is készített historizáló stílusban.

Bobula János (Ján Nepomuk Bobula, 1844-1903)
szlovák származású magyar építész, építészeti szakíró. Építészeti tevékenységének súlypontja a nyolcvanas évek elejére esik, fő műve az Andrássy út 62. alatt lévő palotája, mely 1882-ben készült el (Ádám palota, Madách Imre Gimnázium, Trefort Gimnázium).

Rápolthy Lajos (1880-1954)
szobrász és éremművész. Budapesten az iparművészeti iskolában, majd Strobl Alajos mesteriskolájában tanult. 1912 óta főleg szoborportrékat és érmeket állított ki a Műcsarnokban. Néhány évig Konstantinápolyban élt, s 1915-1916-ban az ankarai művészeti akadémia tanára volt. Ankarában elkészítette Kemál Atatürk szobrát (Michelangelo mellszobra Carrarában, Pieta a szombathelyi székesegyházban, Vízöntő fiú – Budapest).

Börtsök Samu (1881-1931)
festőművész, tájképfestő, a nagybányai művésztelep második nemzedékének alkotója, 1911-től a Nagybányai Festők Társaságának alelnöke, majd 1927-től a Nagybányai Szépművészeti Iskola egyik vezetőjeként sokat tett a nagybányai művészkolónia életben maradásáért. 1906-ban rövid tanulmányutat tett Párizsban, Bécsben és Münchenben. 1908-tól Nagybányán telepedett le, ettől kezdve itt élt és alkotott. Az elsők között kapott a művésztelepen saját műtermet (Tanyaház, Szénaboglyák, Park Nagybányán).

Berky Lili (Berky Amália Terézia, 1886–1958)
színésznő, érdemes művész. Már 8 évesen színpadon játszott. 1903-ban végzett az Országos Magyar Királyi Színművészeti Akadémián. Első filmszerepe az 1913-ban készült Sárga csikó című némafilmben, utolsó pedig az 1955-ben készült Az élet hídja című filmben volt.

Nagy Lajos (1897-1946)
régész, művészettörténész, muzeológus, az MTA tagja. Régészeti munkássága elsősorban Budapest és környéke római császárkori és ókeresztény emlékeinek feltárására és leírására irányult. A kezdeményezésére létrehozott Fővárosi Régészeti Intézet igazgatójaként irányította és szervezte a Budapest területén folytatott ásatásokat. Behatóan tanulmányozta az ókori Pannonia művészet- és művelődéstörténeti kérdéseit is (Az aquincumi orgona, Pannonia sacra, Budapest története).

Donászy Magda (1911-1988)
író, költő. Vendéghallgató volt a Pázmány Péter Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának magyar irodalom szakán. A 2. világháború után a családjával Budapestre költözött, óvónőként dolgozott. Első könyve a Jelmezbál az óvodában a Móra Ferenc Ifjúsági Könyvkiadó gondozásában jelent meg, 1957-től szabadfoglalkozású író lett. Éveken keresztül a Magyar Rádió munkatársa is volt, óvodások számára készített műsorok szerzőjeként (Arany ABC, Első nap az óvodában, Tarkabarka kiskakas).

Solti Bertalan (1913–1984)
Kossuth-díjas színész, a debreceni, az egri, majd a békéscsabai színház igazgatója. Buffo és táncoskomikus volt, a második világháború után két esztendőt töltött Miskolcon, 1946-tól 1949-ig pedig a debreceni Csokonai Színház tagja volt, melynek 1948–49-ben igazgatója is lett. 1969-től 1979-ig ismét Győrben szerepelt, a város díszpolgárává választották. 1979-től 1982-ig a József Attila Színház művésze volt. Négy évtizedet felölelő pályafutása során több mint ezer szerepet játszott el.

Gyulányi Eugénia (Csapó Eugenia Éva, 1915-2018)
színésznő. 1937-ben végzett a Színművészeti Főiskolán. Ezután egy évig a Nemzeti Színház ösztöndíjasa lett. A Színművészeti Főiskolán végzett 1940-ben. 1951-ben a szolnoki Szigligeti Színház tagja lett. 1952-től a Miskolci Nemzeti Színháznál játszott, majd 1954-től újra Szolnokra szerződött. 1958-tól 1972-ig az Állami Déryné Színház társulatához tartozott, ami után nyugdíjba vonult.

Kun Vilmos (1926-2015)
Jászai Mari-díjas színművész, érdemes művész, a budapesti Katona József Színház alapító tagja. A Színművészeti Főiskolát viszonylag későn, 29 évesen végezte el. Pályafutásának első huszonöt évét vidéki társulatoknál töltötte. Számos film és tévéjáték mellett kétszáznál több szinkronszerepet is játszott (Budapesti mesék, Szerencsés Dániel, A három testőr Afrikában).

Mednyánszky Ági (1927-2015)
színésznő, a Budapesti Operettszínház örökös tagja. 1957-ben, a Magyar Televízió első tévéadásaiban Mednyánszky Ági szerepelt bemondónőként. Országos népszerűségét többek között a Szabó család Icujaként érte el. 1933–tól az Operaházban volt balettnövendék. Pályáját táncosként kezdte a Kamara Varietében és a Moulin Rouge-ban. 1943-tól az Erzsébetvárosi és a Magyar Színházban kezdett prózai szerepeket alakítani. Főként szubrettszerepeket formált meg. Alig 16 évesen kapta első filmfőszerepét a „Heten, mint a gonoszok” című vígjátékban (2×2 néha 5, Szemüvegesek, Tűzoltó utca 25.).

Tanai Bella (1930-2017)
színésznő. A marosvásárhelyi Szentgyörgyi István Színművészeti Intézetben tanult, 1950-ben szerzett diplomát. A marosvásárhelyi Székely Színház, majd az Állami Színház tagja lett. 1977-ben családjával Magyarországra települt és a Miskolci Nemzeti Színház tagja lett. Ezután a győri Kisfaludy Színház tagja volt. 1979-től, 1990-ben történt nyugdíjba vonulásáig a Vígszínház művésznője volt (Szindbád, Az erőd, Tüske a köröm alatt).

Philippe de Broca (1933-2004)
francia filmrendező, forgatókönyvíró. Dokumentumfilmek operatőre, majd rendezőasszisztens volt. Kezdetben Claude Chabrol és François Truffaut asszisztenseként dolgozott. Több sikeres forgatókönyv szerzője volt. Az új hullám ismert művésze, de társaitól eltérően munkáit könnyebb hangvétel jellemezte. Főként vígjátékokat forgatott.

Pap Éva (1939-2023)
Jászai Mari-díjas színésznő. Felvették a Színház- és Filmművészeti Főiskolára, ahol 1961-ben végzett. A főiskola elvégzése után a Szegedi Nemzeti Színházhoz került, mivel a kor szokásának megfelelően kötelező volt vidéki színháznál kezdeni. 1963-ban már Budapestre került a Nemzeti Színházhoz, majd 1966-ban átszerződött a Vígszínházba. 1982-ben újra a Szegedi Nemzeti Színház művésze lett. 1985-től a kecskeméti Katona József Színházban játszott, 1987-től pedig a nyíregyházai Móricz Zsigmond Színház tagja lett. Hat évig volt szabadúszó színész, majd 1994 és 2003 között a Madách Színház társulatához tartozott. Alapvetően lírai alkatú színész, de drámai és vígjátéki szerepekben is sikeres (Két emelet boldogság, Harlekin és szerelmese, Akli Miklós).

David Cronenberg (1943)
kanadai filmrendező. Első filmje a Stereo volt 1969-ben, melyben a művészfilm és sci-fi elemeit vegyítette. Horrorfilmjeit kormányzati alapokból finanszírozta, amely parlamenti vita tárgya lett Kanadában (A holtsáv, A légy, Erőszakos múlt).

Dávid Sándor (1953)
színész, énekes. 1979-ben végzett a Szentgyörgyi István Színművészeti Főiskolán, Marosvásárhelyen. Pályáját a Szatmárnémeti Északi Színházban kezdte. 1985-től a budapesti Népszínház, 1986-tól a Békés Megyei Jókai Színház, 1988-ban a Thália Színház tagja volt. 1990 óta szabadfoglalkozású színművész.

Renny Harlin (Renny Lauri Mauritz Harjola, 1959)
finn filmrendező, forgatókönyvíró és filmproducer. Filmjei több mint egymilliárd dolláros bevételt termeltek (Még drágább az életed, Cliffhanger – Függő játszma, Csapás a múltból).

Zoltán Gábor (1960)
rendező, szerkesztő, író. Évek óta kutatja lakóhelye nyilas, 1944/1945 kori történetét. Kutató munkája eredményeképpen született nagy sikerű regénye, az Orgia. Orvosnak készült, ismerősei javaslatára, Színművészeti Főiskolára is jelentkezett, színház-rendező szakon végzett. Sok tucatnyi hangjáték, irodalmi műsor szerkesztője, rendezője volt.

Kim Raver (Kimberly Jayne Raver, 1969)
amerikai színésznő. A Broadway-en a Holiday című darabbal debütált, első feltűnése filmben a Városháza volt Al Pacinóval (Éjszaka a múzeumban, Rúzs és New York sorozat, A Grace klinika sorozat).

Fonyó Barbara (1972)
énekesnő (koloratúrszoprán), színésznő. Elsősorban operákban és zenés darabokban lép fel. A Színház- és Filmművészeti Főiskolán tanult, de végül nem fejezte be. Operai debütálása Giuseppe Verdi Rigolettójának Gildájaként volt a Szegedi Nemzeti Színházban. 2009 óta a budapesti Madách Színház művésze.

Tege Antal (1974)
színész, rendező. Békéscsabán a Színitanházban az első évfolyamban végzett 1996-ban. Azóta a Békéscsabai Jókai Színház művésze. Tanári diplomáját a Károli Gáspár Egyetemen szerezte. A színjátszás mellett rendezéssel is foglalkozik és tanít is.

Eva Longoria (Eva Jacqueline Longoria, 1975)
amerikai színésznő. 1998-ban megnyerte a Miss Corpus Christi szépségversenyt. A texasi A&M Egyetemen diplomázott kineziológia szakon. Csillagot kapott a Hollywoodi Hírességek Sétányán (Született feleségek sorozat, A testőr, Csak a testeden át!).

Járó Zsuzsa (1977)
színésznő. 2003-ban végzett a Színház- és Filmművészeti Egyetemen. 2004–2006 között az Örkény Színház, 2006-2011 között az egri Gárdonyi Géza Színház szerződtetett művésze. 2011-2017 között a Vígszínház tagja. 2017-től szabadúszó.

Csondor Kata (1978)
színésznő, szinkronszínész, Jazzy díjas énekesnő, dalszerző. Gyermekkora óta szinkronizál.

Kerényi Miklós Máté (Kerényi Máté Zsolt, 1983)
Junior Prima díjas színész, a Budapesti Operettszínház tagja. Már 12 évesen játszott musical szerepeket, majd drámatagozatos gimnáziumban érettségizett, és felvételt nyert a Színház- és Filmművészeti Egyetem musical tanszakára, ahol 2005-ben végzett. Ezután az Operett Akadémia tagjaként képezte tovább magát, majd a Budapesti Operettszínházban elsősorban táncos-komikus és musical szerepeket játszott.

Kellan Lutz (Kellan Christopher Lutz, 1985)
amerikai modell és színész. Elsősorban az Alkonyat-filmekből ismert, melyekben Emmett Cullen szerepét alakítja. Számos tévésorozatban szerepelt (Rémálom az Elm utcában [2010], Herkules legendája, A múmia bosszúja).

Ezen a napon született és halt meg:

Kassai József (1767-1842)
nyelvtudós, szótárszerkesztő, az MTA levelező tagja. nyelvész, szótáríró, római katolikus pap. Személyében a magyar nyelv etimológiai kutatásának úttörő alakját tisztelik. 1832-től a Magyar Tudós Társaság levelező tagja volt. A pesti egyetemen töltött évek során fordult a lexikográfia és a népnyelv felé, miután a nagyvárosban összesereglett vidéki ifjak szókincsében, nyelvhasználatában, kiejtésében felismerte a regionális különbségeket. Nyelvjárási gyűjtései jelentősek, legtöbb nyelvészeti cikke a Tudományos Gyűjteményben jelent meg.

Ezen a napon halt meg:

Némethy Géza (1865-1937)
klasszika-filológus, irodalomtörténész, az MTA tagja. Érdeklődése homlokterében a római irodalom története és jelesebb szerzőinek életműve állt. Több auktor művét rendezte sajtó alá kommentárokkal kiegészített szövegkritikai kiadásban, s egyebek mellett lefordította Cicero néhány írását, valamint Xenophón Szókratészről lejegyzett emlékiratait (A római elegia ezüstkora, A római elegia viszonya a göröghöz, Vergilius epigrammái).

Kniezsa István (1898-1965)
Kossuth-díjas nyelvész, nyelvtörténész, szlavista, az MTA tagja. A 20. századi magyar nyelvtörténeti kutatások egyik legjelentősebb alakja volt, számottevő tudományos eredményeket ért el a Kárpát-medencei hely- és személynévanyag vizsgálatában, a magyar nyelv középkori állapotának és írásgyakorlatának kutatásában, valamint a szláv eredetű jövevényszavak feltárásában (A magyar helyesírás a tatárjárásig, Nyelvészet és őstörténet, A magyar és szlovák családnevek rendszere).

René Clair (1898-1981)
a filmművészet, a jellegzetesen európai és a jellegzetesen francia film egyik legnagyobb alakja volt. Varázsló, az egyike azoknak, akik kézbe véve egy technikai eszközt, a segítségével kitaláltak és megvalósítottak valamit, ami már nem a technika. A filmművészet egyik első költője volt. Filmjeit látva értelmetlenné válik minden vita, ami határvonalat húz művészfilm és kommersz film között (Párizsi háztetők alatt, Hallgatni arany, A nagy hadgyakorlat).

Mulúd Feraún (1913-1962)
francia nyelven alkotó algériai berber (kabil) író. 1950-ben kiadták első regényét. Az algériai háború alatt öt kollégájával együtt az OAS nevű francia szervezet meggyilkolta a nemzeti oktatási központ egyik épületében (A szegény fia, Emelkedő ösvények, Kabilia nappal).

Barta Éva (1916–1994)
ötvös, keramikus. 1933-ban az Iparművészeti Iskola, 1934 és 1938 között a Magyar Képzőművészeti Főiskola hallgatója volt. A főiskola után Párizsba ment, ahol kerámiával foglalkozott, majd 1939-ben Budapesten hozta létre saját műhelyét, ahol többnyire ékszereket készített. Műveihez zománcot, féldrágakövet, nemesfémeket használt, alkotásait amorf, természeti formák uralják.

Darvas Magda (1922–1992)
színésznő. 1951-től az Állami Faluszínház, majd a jogutód Állami Déryné Színház társulatának tagja volt. 1961-től a Tarka Színpad szerződtette. 1964-től a Bartók Gyermekszínházban szerepelt. 1974-től 1978-ig Mikroszkóp Színpad tagja volt. Epizodistaként számos filmben szerepelt, nyugdíjas színésznőként is foglalkoztatták, utolsó éveiben a Madách Színházban játszott (Gerolsteini kaland, Abigél, Kreutzer szonáta).

Lelkes Ágnes (1924-2013)
színésznő, érdemes művész. 1943-ban végezte el az Országos Színészegyesület iskoláját. 1946-ban Győrben kezdte a pályáját. 1948-1949 között Miskolcon, 1949-1951 között Pécsett, 1951-1957 között a Magyar Néphadsereg Színházában szerepelt. 1957-től volt a Madách Színház tagja. Utolsó bemutatója 2000-ben volt.

Obersovszky Gyula (1927-2001)
költő, író, újságíró. 1945-1949 között a Színművészeti Főiskola hallgatója. Megalakította a Sztanyiszlavszkij Munkásstúdiót, amiért megkapta a Szocialista Kultúráért kitüntetést. 1954-ben minden állásából elbocsátották és kizárták a pártból. 1956. október 23-án részt vett a Magyar Rádió ostromában, másnap megalapította az Igazság című lapot, melynek szerkesztője volt. 1956 december elején letartóztatták, négy év szabadságvesztésre ítélték. Az ügyész súlyosbításért fellebbezett, államrend ellen irányuló szervezkedés vádjával halálra ítélte. Az ítéletet felfüggesztették, és új eljárásban életfogytiglani börtönbüntetésre ítélték. 1963-ban közkegyelemmel szabadult (Zenés örökkévalóság, Piros levelek, Tíz éve).

Takács Tibor (1927-2014)
Táncsics Mihály-díjas újságíró, író, költő, rádiós szerkesztő. Iskoláit Szegeden járta ki. 1949 óta a Szegedi Hírlapnál újságíró, majd a Magyar Rádió szerkesztője lett. 1954-1958 között szabadfoglalkozású volt (A mindenség balladái, Felvidéki várak, Aranykereszt a félhold felett).

ifj. Latabár Kálmán (1938-2000)
Jászai Mari-díjas színész, a legrégibb magyar színészdinasztia leszármazottja. 1962-ben végezte el a Színház- és Filmművészeti Főiskolát, majd a Pécsi Nemzeti Színház szerződtette. 1964-től a Fővárosi Operettszínház tagja. Ifjabb Latabár Kálmán külsőre nagyon hasonlított édesapjára, Latabár Kálmánra. Használta színészi eszközeit, közel érezte önmagához megoldásait, s ezért a kritikák nem egyszer „hasonmásnak” titulálták. Játszott édesapjával. Egyformára öltözve énekeltek-táncoltak. Színészként édesapja árnyékában élte le életét.

Dinnyés József (1948-2021)
zeneszerző, előadóművész, „daltulajdonos”, énekes, gitáros, a Magyar Kultúra Lovagja. 1963-ban kezdett énekelni. 1966-ban alapító tagja és dalszövegírója volt az első magyarul éneklő szegedi zenekarnak, az Angyaloknak. 1967-ben „Karrier” című, Veress Miklóssal közösen írt dalával lett országosan ismert. Öt évszázad magyar nyelvű költészet verseiből előadássorozatot szerkesztett. Szabadiskolát alapított, melynek keretein belül a történelem, irodalom és a zene hármasságát mutatja be az érdeklődő kisközösségeknek.