Névnapok: Gergely, Domán, Egbert, Engelhard, Gergő, Gerő, Györe, György, Györk, Györke, Ince, Maximilián, Miksa, Misa, Szibill, Szibilla, Teofánia, Tifani
Események:
1365 – megnyílt a Bécsi Egyetem (Universität Wien), Európa egyik legrégibb egyeteme, a német nyelvű egyetemek sorában az első.
1572 – Luís Vaz de Camões portugál reneszánsz költő kiadja A Luziadák című epikus költeményét.
1821 – Kolozsváron megnyitják a Farkas utcai kőszínházat, a legelső magyar színházépületet.
1857 – Giuseppe Verdi Simon Boccanegra háromfelvonásos operájának ősbemutatója Velencében.
1897 – Vincent d’Indy Fervaal című operájának ősbemutatója Brüsszelben.
1901 – a skót származású Andrew Carnegie, az amerikai acélbirodalom megalapítója 5,2 millió dollárt adományozott New Yorknak az első amerikai közkönyvtár megépítésére.
1919 – George Bernard Shaw Lord Augustus című vígjátékának premierje New Yorkban.
1954 – Arnold Schönberg Mózes és Áron című operájának első előadása Németországban (Hamburg). ––> „Az én Mózesem (…) egyáltalán nem emberi”
Meghalt Hubay Jenő (Huber, 1858–1937) hegedűművész, zeneszerző, akadémikus.
A 19. század utolsó negyedében a világ hegedűművészeinek élvonalába tartozott: a hetvenes évek végétől évtizedeken át sorozatosan aratta sikereit Európa-szerte. Jelentős elismerést vívott ki kamaramuzsikusként is. Zenepedagógusként is kiváló eredményeket ért el, 23 évesen került az előkelő Brüsszeli Konzervatórium hegedű tanszakának élére. Nagy elismerés volt számára, hogy Liszt meghívta az általa szervezett zeneakadémiai matinékra, melyeken rendszerint csak ő maga, illetve tanítványai léptek fel. Nem hanyagolta el a komponálást sem, több Petőfi-verset is megzenésített. A 19. század végétől népszerűek voltak hegedűművei és magyar, francia, valamint német dalai. Később érdeklődése egyre inkább a nagyobb szabású, szimfonikus és színpadi műfajok felé fordult (A milói Vénusz, A cremonai hegedűs, Anna Karenina).
Meghalt Ráday Imre (1905–1983) színművész, színházi rendező, főiskolai tanár, rádiós műsorvezető, az első Kazinczy-díjjal kitüntetett színész, kiváló művész.
14 évesen megnyert egy pályázatot, amelyet fiatal rajzművészek számára írtak ki. Középiskolai tanulmányai után az Iparművészeti Főiskola hallgatója lett, esténként pedig egy neves festőművész iskolájában fejlesztette tovább rajztudását. Azonban érdeklődése nemsokára a színház felé fordult: beiratkozott Rózsahegyi Kálmán színiiskolájába, ahol 1923-ban végzett. 1926 és 1929 között Berlinben dolgozott, az UFA Filmgyár színészeként. 1932-ben forgatták a Hunnia Filmgyárban a Csókolj meg édes című filmet, amelyben főszerepet kapott. Ez volt az első hangosfilmje. 1939 és 1945 között zsidó származása miatt ritkán játszhatott, később a szocialista kultúrpolitika miatt volt mellőzve. A hatvanas évektől több lehetőséget kapott (A kölcsönkért kastély, Az én lányom nem olyan, Dollárpapa).
Megszületett Moldova György (Reif, 1934-2022) Kossuth-díjas, Karinthy-gyűrűs, Prima Primissima díjas és kétszeres József Attila-díjas író, a Digitális Irodalmi Akadémia alapító tagja.
A legolvasottabb kortárs magyar író. Legfőképpen a riport és a szatíra műfajában alkot. A nyilas uralom alatt családjával együtt a budapesti gettóba deportálták, ott érte meg a háború végét. A Színház- és Filmművészeti Főiskola dramaturgia szakára járt négy évet. Filmírással hosszabb ideig foglalkozott, novellái 1955 óta jelennek meg irodalmi folyóiratokban, antológiákban. Több mint 70 könyv szerzője. Írásaira jellemző a mindennapi élet központi problémáinak, kérdéseinek felvetése, cselekményesség, magányos, „mindennapi hősök” szerepeltetése. Fontos szerepe volt a világháború utáni magyar szociográfia megteremtésében, valós problémákkal foglalkozó riportkönyvei országosan ismertté tették nevét. Baloldaliként kritikus a fősodrú pártokkal, de nyilatkozatai szerint szimpatizál a Vajnai Attila vezette Európai Baloldallal (Magányos pavilon, Ferencvárosi koktél, A gyávák bátorsága).
Megszületett Liza Minnelli (Liza May Minnelli, 1946) többszörös Golden Globe-díjas és Oscar-díjas amerikai színésznő, énekesnő.
Garland volt az Óz, a csodák csodájának sztárja 1939-ben. Főiskolai tanulmányait a Sorbonne-on végezte Párizsban. Ezután a Herbert Berghof Stúdióban tanulta ki a színészetet. 1963-ban a Broadwayon mutatkozott be. 1965-ben a Flora a vörös veszély című darabban szerepelt. 1966-ban Judy Garlanddal a londoni Palladiumban lépett fel. 1968 óta szerepelt filmekben. 1972-ben a párizsi Olympiában szerepelt (Kabaré; Bombasiker; New York, New York).
Megszületett Fenyő Miklós (1947) rock and roll énekes, zenekarvezető, gitáros, a Hungária együttes alapítója.
Szülei kisgyermekkorától zongorázni taníttatták. Az USA-ban töltött kisiskolás évek alatt nagy hatással volt rá a kinti rock’n roll zenei élet. Családja hazatérése után az tengerentúli zenei élményekből feltöltekezve előbb 1962-64 közt a Sztár zenekarban játszott, majd 1964-ben a Szent István parki haverokkal megalapította első saját együttesüket. 1968-ban a Hungáriával első helyezést ért el a Ki mit tud?-on a Csavard fel a szőnyeget, Ha szól a Rock and roll, Nem bújok én többé már a subába című dalaikkal. 1980-ban megalakult a rock and roll korszak zenéjét felelevenítő új Hungária. Első lemezüket szinte kalózakció keretében két hét alatt írták és vették fel. A sikerei csúcsán lévő Hungária 1983-ban három részre szakadt. 1994-ben újraindította szólóénekesi karrierjét, folyamatosan jelentek meg az 1960-as évek elejének hangulatát visszaadó lemezei, gyakorta nosztalgikus, visszaemlékező, mély mondanivalójú dalszövegekkel (Hotel Menthol, Minden kocka fordul, Made in Hungaria).
Meghalt Terry Pratchett (Sir Terence David John Pratchett, 1948-2015) angol fantasy- és science fiction-író.
Leginkább Korongvilág-regényeiről ismert. Más művei többek között a Johnny Maxwell Trilógia, és a Manák Trilógiája. Az íráson felül szorosan együttműködött könyveinek játékokba és színdarabokba való átültetésében. A Brit Birodalom Rendje tisztje (OBE), Knight Bachelor. 13 évesen első novellája, a The Hades Business, melyet 15 évesen publikált hivatalosan, az iskolaújságban jelent meg. 1983-ban került az angol könyvesboltok polcaira – A mágia színe magyar fordítása 1992-ben jelent meg -, és azután évente egy-két könyvet írt. 1990-ben az Egyesült Királyság bestseller szerzője, az év fantasy és science fiction szerzője 1994-ben. 2007 februárjára hozzávetőleg 50 millió könyve kelt el világszerte, 33 nyelven vált olvashatóvá. Jól ismert volt arról, hogy előszeretettel visel nagy, fekete kalapokat. Pratchett alkotott mind fantasy mind sci-fi műfajban, de szinte teljesen a fantasy-re összpontosított, mivel, saját szavai szerint „könnyebb az univerzumot a történet köré formálni”.
Ezen a napon született:
André Le Nôtre (1613-1700)
francia kertépítész, a franciakert kerttípusának megteremtője. Fő műve a Versailles-i kastély parkja, amit huszonöt éven át épített. A különböző teraszokkal, filagóriákkal, szökőkutakkal, szobrokkal, különleges növényekkel és formára nyírt bokrokkal, sövényekkel díszített park Európa egyik legszebb és legnagyobb kertje lett.
Sir Richard Steele (1672-1729)
ír származású angol író, lapszerkesztő. Első könyve 1701-ben jelent meg, erkölcsi kérdésekkel foglalkozó, a „The Christian Hero” című műve. Még ugyanebben az évben írta meg szentimentális komédiáját, „The Funeral”, címmel. 1720-ban alapította meg színházi lapját, a „Theatert”-t. Ez volt az első olyan nyilvános újság, melyben a királyi színház, a Drury Lane mellett más színházi eseményről is tájékoztatott (A keresztény hős, Sir Roger de Coverley képcsarnoka, A régi Anglia hétköznapjai).
Amade László (1703-1764)
költő. 1742-től a nemesi felkelő seregben mint ezredes, két évvel később pedig mint a tábornok szárnysegédje szolgált. 1750-ben hagyta el a katonai pályát, ekkor kinevezték a Pozsonyban levő magyar királyi udvari kamarához tanácsosnak. Egy évvel később, 1751-ben császári és királyi kamarás lett, e tisztségét haláláig viselte. Legismertebb költeménye „A szép fényes katonának…” című dal, amelyhez Arany János írt dallamot.
Hunfalvy Pál (Paul Hunsdorfer, 1810-1891)
nyelvész, etnológus, történetíró, akadémikus. Kezdetekben a török–magyar nyelvrokonság híve volt. Ugyanakkor ő az első, aki Magyarországon a sumer–magyar nyelvrokonság lehetőségét felvetette. Munkássága a saját korában ellentmondásos értékeléseket szült, kritikusai szerint érdemi érvek helyett csak az akadémiai poszt tekintélyét használta fel (Reguly Antal hagyományai, Ugor vagy török-tatár eredetű-e a magyar nemzet?, Az oláhok története).
Munkácsi Bernát (Munk, 1860-1937)
nyelvész, finnugrista, turkológus, orientalista, néprajztudós, akadémikus. 1888 tavaszán indult Pápai Károllyal vogul gyűjtőútjára. A manysikhoz érve útjaik Pápaival elváltak. 1888 májusa és 1889 áprilisa között bejárta a vogulok lakta területet, megfejtette Reguly vogul szövegeit és új szövegeket gyűjtött. Ezután még másfél hónapot töltött Kazanyban, ahol anyagát rendezte. Gyűjtésének anyagát négy kötetben, 1600 oldalon publikálta (Votják nyelvmutatványok; A vogul nyelvjárások szóragozásukban ismertetve; Istenek hősi énekei, regéi és idéző igéi).
Tutsek Anna (1865-1944)
ifjúsági író. Hírlapírói pályáját 1894-ben kezdte, a Magyar Leányok című képes hetilapot szerkesztette. Kezdetben novelláskötetekkel jelentkezett, majd ifjúsági regényeket publikált. Elsősorban a konzervatív polgári közönség körében volt népszerű (Szélvész kisasszony, Cilike, Évike följegyzései).
Rózsa Miklós (Rosenthal, 1874-1945)
újságíró, művészeti író és művészettörténész, a képzőművészetben elsősorban a modern stílusirányzatokat tanulmányozta. Írói álneve: Tövis. Könyvesboltba volt segéd, már ekkor verseket, cikkeket írt a dunántúli lapokba és a helyi újságok munkatársa volt. 1893-ban került végleg a fővárosba, ahol a Magyar Hirlap, utóbb a Budapesti Napló belső munkatársa lett. Szerkesztette a Modern művészet és szabad művészet és a KÚT című folyóiratokat. A KÚT művészeti igazgatójaként is a modern festők és általában a modern festészet elismertetéséért küzdött (Nászút hármasban, A magyar impresszionista festészet, A két Bólyai).
Herczeg Jenő (1886-1961)
színész, kabaréművész, színházi rendező. A fővárosban járt iskolában, majd érettségi után a Színiakadémián tanult, ahol 1907-ben végzett. Ezt követően a Thália Társasághoz került. Később Szabadkán játszott Farkas Ferenc társulatánál, majd a Buda–temesvári társulat művésze lett. A második világháborút követően a Pódium Kabaré, majd 1951-től a Vidám Színpad tagja volt. Tréfáit közölte a Színházi Élet című hetilap, s bemutatta a Terézkörúti Színpad. Művei jelenetek és egyfelvonásosok, melyeket az Országos Széchényi Könyvtár színháztörténeti osztálya őriz kéziratban (Az Apostol, Gázolás, Dollárpapa).
Vásárhelyi Zoltán (1900–1977)
Kossuth-díjas karnagy, zenepedagógus. Zenei tanulmányait Kecskeméten kezdte, hegedülni tanult. Beiratkozott az Országos Magyar Királyi Zeneakadémiára, ahol hegedűt tanult, ezzel párhuzamosan a zeneszerzés tanszakra is beiratkozott. 1942-ben a budapesti Zeneművészeti Főiskola tanára, 1949-től a karvezetőképző tanára lett. 1952-től gyakorlatilag már kizárólag karvezetést oktatott, és a magyar zenei életben ennek lett nagy hatású professzora. Zeneszerzői munkássága is főleg a kóruszenéhez kapcsolódott, népdalfeldolgozásokat, kantátákat, tömegdalokat és gyermekkórusműveket komponált. Előadásairól számos rádió- hanglemezfelvétel készült.
Mattioni Eszter (1902–1993)
képzőművész, festő. Olasz, selyemhernyó-tenyésztési szakértő apját, aki maga is amatőr festő volt, Lombardiából szerződtették Magyarországra. Öt évig tanult az Iparművészeti Főiskola grafika szakán, hat évig a Magyar Képzőművészeti Főiskolán. 1926-tól kiállító művész, 1931-től 1942-ig a Szolnoki művésztelep tagja volt. 1937-ben a párizsi világkiállításon bemutatott munkáiért a Diplome d’Honneur díjat. A magyar népviselet és népművészet, a magyar tájak és virágok látványának, motívumainak egyik legjelentősebb megörökítője volt. A Rákosi korszakban „klerikális” festőnek bélyegezték.
Kiss Manyi (1911-1971)
Kossuth- és Jászai Mari-díjas színésznő, érdemes és kiváló művész. 1926-tól Kolozsvárott, 1928-tól Miskolcon, majd 1929 és 1932 között Szegeden játszott. Pályafutása kezdetén szubrett és komikai szerepeket alakított természetes játékkal, kiváló tánc- és énektudással. 1943-ban a Vígszínházba szerződött. Ekkor már a budapesti közönség egyik kedvence volt. A második világháború után több budapesti színházban is játszott, de csak szerepekre szerződött – kényszerből, mert politikailag nem kívánt személy lett: valaki látta a fronton katonáknak énekelni (Katyi, Tüskevár, Ismeri a szandi mandit?).
Jack Kerouac (1922–1969)
amerikai író, költő és művész. Annak az írói és baráti körnek volt a tagja, amely az általa kitalált „beatnemzedék” néven vált leginkább ismertté. Már élete során híressé vált, de kevés kritikai elismerést kapott, ma viszont jelentős és befolyásos szerzőként tartják számon. Spontán, vallomásos prózai stílusa számos írót megihletett. Írásai gyakran tükrözik azt a vágyát, hogy kiszabaduljon a társadalmi kötöttségekből, és magasabb értelmet találjon. Egyesek a beatnikek királyának vagy a hippik atyjának nevezik, bár ő hevesen ellenezte az efféle címkéket, a hippi mozgalomra pedig némi megvetéssel tekintett (Úton, Senkiháziak, Hazajáró lélek és egyéb írások).
Edward Albee (1928–2016)
amerikai drámaíró és színházi rendező. A modern amerikai dráma egyik legjelentősebb képviselője volt. Az abszurd dráma elvontsága, pesszimizmusa műveiben az amerikai dráma hagyományos lélektani-társadalmi-természeti ábrázolásmódjának elemeivel társul (Nem félünk a farkastól, Kényes egyensúly, Tengertánc).
Dávid Ágnes (1936)
színésznő. 1958-1962 között a Színház- és Filmművészeti Főiskola hallgatója volt. Játszott a Miskolci Nemzeti Színházban, az Állami Déryné Színházban, a Békés Megyei Jókai Színházban és a József Attila Színházban is.
Dienes Gábor (1948-2010)
Munkácsy Mihály-díjas festőművész. 1962 és 1966 között a Budapesti Képző- és Iparművészeti Szakközépiskola, majd 1966 és 1972 között a Magyar Képzőművészeti Főiskola hallgatója volt. 1970-től volt a tagja a Művészeti Alapnak. 1974 és 1997 között a Magyar Képzőművészeti Főiskola tanára volt. Az 1975-ben alapított Csongrádi művésztelep alapítói közé tartozott.
James Taylor (James Vernon Taylor, 1948)
amerikai énekes-dalszerző, gitáros. Hatszoros Grammy-díj nyertes, 2000-ben beiktatták a Rock and Roll Hall of Fame-be. 1970-ben ért el áttörést, a „Fire and Rain” című dalával. Zenéjét a folk rock, rock, pop, blues, country és soft rock műfajokba sorolják. Több, mint százmillió lemezt adott el világszerte.
Tisza Bea (1962)
bábművész, színésznő. A Bábszínészképző Tanfolyamot 1982-ben végezte el. Pályáját az Állami Bábszínházban kezdte. 1992-től a Kolibri Színház társulatának művésze. Önálló műsorokat is készít és rendezéssel is foglalkozik.
Kricsár Kamill (1975)
színész. 1994 és 1997 között a zalaegerszegi Nádasdy Kálmán Színészképző Stúdió hallgatója volt. Színészi pályája a zalaegerszegi Hevesi Sándor Színházban indult. 2011-ben a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színházban játszott. 2012-től a székesfehérvári Vörösmarty Színház társulatának tagja.
Ezen a napon született és halt meg:
Paulay Ede (1836-1894)
színész, rendező, dramaturg, színészpedagógus, igazgató, fordító, a budapesti Nemzeti Színház főigazgatója, a Kisfaludy Társaság tagja. Szülei akarata szerint az egyházi pályára, a premontrei rendbe kellett volna lépnie, 1851-ben Kassán mégis színész lett. Álnevet vett fel, és tíz évnél tovább volt a vidéki színpad kedvelt művésze, bejárta Kolozsvár, Szeged, Debrecen, Győr színpadait. 1860-tól 1863-ig a kolozsvári állandó színháznak volt szerződött tagja, mint elsőrangú drámai színész, majd mint rendező. 1868-ban a Nemzeti Színház rendezője. A színművészek oktatásában is szerepet vállalt. Legnagyobb érdeme marad a régibb magyar drámai irodalom fölelevenítése, elavult nyelvű, de még hatást ígérő darabok korszerűsítése által. Sok színdarabot fordított magyarra és sok szakcikke jelent meg. Számos világirodalmi klasszikus bemutatásán kívül sokat tett a magyar drámáért.
Ezen a napon halt meg:
Rudolf von Alt (1812-1905)
osztrák festőművész, a vedutafestés népszerű képviselője. 1825 és 1832 között a bécsi Képzőművészeti Akadémián tanult. Az 1840-es évek és az 1880-as évek között többször is járt Magyarországon, számtalan képet készített itt, melyek többnyire Pest-Buda utcáit, épületeit ábrázolják. Munkáiban gyakorta előnyben részesítette a perspektivikus ábrázolást (A bécsi Stephansdom, Vendéglő István Főherceghez, Önarckép).
Marie von Ebner-Eschenbach (1830–1916)
osztrák költőnő és regényíró. Tömören megformált versei az osztrák líra figyelemre méltó értékei közé tartoznak. Moralizáló, kritikai realista elbeszéléseket írt, amelyek ellentétes fogadtatásban részesültek (Ismét a régi, Krampampuli és egyéb elbeszélések, Az elsőszülött).
Charles-Marie Widor (1844-1937)
francia orgonaművész, zeneszerző, zenepedagógus, korának legjelesebb orgona előadóművészei közé tartozott. 25 évesen kinevezték ideiglenes jelleggel a párizsi Saint-Sulpice-templom orgonistájává, amely a legelőkelőbb pozíció volt a francia orgonisták számára. Az állás látszólag „ideiglenes” jellege ellenére a templom orgonistája maradt közel 64 éven át. 1890-ben, César Franck halálát követően, Widor vette át a neves előd orgonaprofesszori állását a Párizsi Konzervatóriumban. 1892-ben kitüntették a Francia Becsületrend lovagja címmel. Híresek orgonaszimfóniái.
Bársony István (1855-1928)
újságíró, író. 1881-től az Egyetértés című lapnál volt munkatárs, később a Hazánk, majd a Magyar Hírlap főmunkatársa 1907 májusáig, amikor a Budapesti Közlöny szerkesztője lett. Novelláival az első nagy sikert 1886-ban aratta. Megjelent első könyve is, a Százszorszépek. Főleg vadásztörténeteivel aratott sikereket. 1910-ig 35 kötetnyi elbeszélést, rajzot, regényt és főképpen természetleírást és vadászrajzot írt. Hangulatos tárcái, elbeszélései és regényei ritka természetismeretről tanúskodnak, színes stílusuk révén a közönségnél nagy kedveltséget szereztek neki (A szabad ég alatt, A rab király szabadon, Igaz mesék).
Kunffy Lajos (1869–1962)
festőművész, jogász, érdemes művész. Korai művein az akadémista stílus figyelhető meg, de Munkácsy is hatással volt rájuk. Franciaországban töltött idő alatt a somogytúri nép mindennapjaival, ünnepeivel és a falusi cigányokkal kezdett foglalkozni, ezek szolgáltak később képei témájául. Festett számos önarcképet, valamint csendéleteket, táj- és paraszti témájú zsánerképeket. Több komorabb hangulatú, naturalista művet is készített (Jeremiás próféta, Somogytúri gyermektemetés, Ebédelő aratók).
André Salmon (1881-1969)
francia író, költő, műkritikus, újságíró. Amedeo Modigliani és Jean Cocteau is baráti köréhez tartozott. 1905-ben jelentek meg először versei. Picasso festményeinek hatására a kubizmus lelkes támogatója lett. 1964-ben megkapta a Francia Akadémia Költészeti Nagydíját (Modigliani szenvedélyes élete).
Ormándy Jenő (Blau, 1899-1985)
magyar származású amerikai hegedűművész, karmester. Számos hanglemezt készített, repertoárján elsősorban késő romantikus és impresszionista művek szerepeltek. Ötévesen kezdett hegedülni tanulni a Magyar Királyi Zeneakadémián. Hétévesen adta első koncertjét, miközben Hubay Jenőnél 14 mesterfokozatot abszolvált. 1920-ban egyetemi diplomát szerzett filozófiából. 1921-ben az Amerikai Egyesült Államokba emigrált.
Vaszy Viktor (1903–1979)
karmester, zeneszerző, zeneigazgató, kiváló művész. Középiskolai tanulmányait a budapesti piarista gimnáziumban végezte, ahol 1921-ben érettségizett, de részben ezzel párhuzamosan, 1919-től 1925-ig járt a budapesti Zeneművészeti Főiskolára is. 1929–1941 között a Zeneakadémián elméleti tárgyakat tanított. Kórusvezetőként több európai koncertturnét vezetett. 1941–1944-ben a kolozsvári Magyar Opera igazgatója volt. 1945-től a Szegedi Nemzeti Színház karmestere, 1948-tól zeneigazgatója, 1957–1969 között igazgatója, 1969–1975-ben újra zeneigazgatója volt. A Szegedi Szabadtéri Játékok egyik megújítója és zenei irányítója.
Fasang Árpád (1912-2001)
karnagy, kórusvezető, zeneszerző, zenepedagógus, szakközépiskolai igazgató. A Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola zeneszerzés szakán tanult 1932 és 1938 között. 1939-ben énektanár és karvezető képesítést szerzett. 1948-ban Pászti Miklóssal közösen megalakította az OKISZ Erkel Ferenc Vegyeskart. 1953–54-ben a győri Zeneművészeti Szakközépiskola igazgatója volt. 1958–69 között Csepelen tevékenykedett, nevét ma zeneiskola viseli itt.
Howard Fast (E. V. Cunningham, Walter Ericson, 1914-2003)
amerikai író. Már fiatalon az írással kezdett foglalkozni. Első regényét, a Two Valleys-t munkakeresés közben, vonatokon és buszokon írta. Különösen érdekelte az amerikai történelem, The Last Frontier című regénye a sájen indiánok szülőföldjükre való visszatérési kísérletéről szól. 1943-ban belépett az amerikai kommunista pártba, Az 1950-es évek végén a Szovjetunióban és Kelet-Európában lévő körülmények miatt szakított a kommunizmussal (Az utolsó határ, Amerikai napló, Az óriáshangya).
Sir Yehudi Menuhin (1916-1999)
amerikai zsidó hegedűművész és karmester, aki művészi pályájának nagy részét az Egyesült Királyságban futotta be, végül brit állampolgár lett és lovaggá is ütötték. Hároméves korában kezdte a hegedülést, hétévesen mutatkozott be a közönség előtt. Tizenegy évesen mutatkozott be a Carnegie Hallban, Beethoven Hegedűversenyét játszotta Fritz Busch vezényletével. A közönséget és a kritikusokat is megragadta kivételes zenei intelligenciája és érzékenysége. A II. világháború alatt több mint 500 alkalommal játszott a szövetségi erők katonáinak. Mély emberségéért Menuhint több ország becsületrendjével is kitüntették, és számos lovagrend tagjává választotta. Jazz-felvételeket készített, és Ravi Shankar szitárművésszel is együttműködött. ––> Hommage a Yehudi Menuhin
Holl Béla (1922-1997)
piarista szerzetes, irodalomtörténész. 1944-től latin és magyar szakos egyetemi hallgató volt. Az egyetemet befejezve doktori disszertációját 1948-ban Alszeghy Zsoltnál írta „A magyar legenda a XVIII. században” címmel. 1951-től a váci egyházmegyében volt többfelé káplán, míg 1956 szeptemberében püspöki könyv- és levéltárossá nem nevezték ki. Akkoriban jelentek meg első publikációi (Régi Magyarországi Nyomtatványok, A kétszáz éves váci könyv, Régi Magyar Költők Tára).
Robert Ludlum (1927–2001)
amerikai regényíró. Mielőtt író lett, az Egyesült Államok tengerészgyalogosa volt, majd színházi színész és producer. Leginkább a Bourne-trilógia sorozat alkotójaként ismert. 27 könyvének nyomtatott példányszámát 300 és 500 millió közé becsülik és 33 nyelven, 40 országban jelentek meg.
Věra Chytilová (1929-2014)
cseh filmrendező. Mielőtt felvették volna a prágai Művészeti Főiskolára, a Barrandov filmgyárban dolgozott. 1959-től készített rövid- és dokumentumfilmeket. Első játékfilmje 1963-ban készült el. Nemzetközi feltűnést a Százszorszépek című filmmel szerzett, amely mind a mai napig lenyűgözi az avantgárd kedvelőit. A prágai tavaszt követően – sokakkal együtt – nem filmezhetett. 1976-ban készíthetett csak újra filmet (Játék az almáért, Panelsztori, Kiűzetés a Paradicsomból).
Bodor Pál (Diurnus, 1930-2017)
szerkesztő, költő, közíró, műfordító. Első írása 1946-ban a temesvári Szabad Szóban jelent meg. 1946 és 1948 között a temesvári Gaudeamus című diáklap szerkesztője, 1947-ben Páll Árpáddal, Sütő Andrással, stb. röpiratokat szerkesztett. Sokoldalú költő, tudatos formaművész. Bár költeményei többségben szabad versek, kedveli a kötött formákat is. Legjobban sikerült verseinek az egyszerűség az erénye. A lírától, sőt a szabadvers-formáktól a későbbi években közölt publicisztikával és esszével ötvözött kisregényeiben sem szakadt el (Két arasszal az ég alatt, Apám könyve, Búcsúlevél nincs).
Hámori Tibor (1931–2013)
író, újságíró, asztaliteniszező. 1954-ben asztaliteniszben főiskolai világbajnok lett. Több ismert lap szerkesztője, főszerkesztője volt. Elsősorban sporttal kapcsolatos könyvei népszerűek (A Schirilla-sztori, Piszkos Fred és a többiek…, Puskás Öcsi).
John Cazale (1935-1978)
amerikai színész, első fontosabb filmje A keresztapa volt 1972-ben, amiben a Corleone család középső gyermekét, Fredo Corleone-t alakította. Azok szerint, akikkel együtt dolgoztak vele vagy közel álltak hozzá, Cazale félénk, visszahúzódó ember volt. Barátjával, Al Pacinóval 3 filmben és különböző színpadi szerepekben játszott együtt (Magánbeszélgetés, Kánikulai délután, A szarvasvadász).
Egervári Klára (1936-2018)
Aase-díjas színésznő, érdemes művész, a zalaegerszegi Hevesi Sándor Színház örökös tagja. 1951–1954 között a Pécsi Nemzeti Színház énekkarában énekelt. 1954–1973 között Győrben, Békéscsabán, Miskolcon, Veszprémben, Szolnokon és Kaposváron szerepelt. 1973–1982 között a Szegedi Nemzeti Színházban dolgozott. 1982-ben a zalaegerszegi Hevesi Sándor Színház alapító tagja volt. Pályája kezdetén fiatal hősnőket, operettekben szubretteket alakít. Később karakter szerepek hiteles formálója volt.
Nicolae Dabija (1948-2021)
román származású moldáv író, irodalomtörténész. Jelentős szerepet játszott a román identitástudat újjáélesztésében. Az 1988–1989-es években az általa vezetett hetilap volt a legfontosabb kiadvány, amely támogatta a román nyelv latin betűs írásmódra való visszatérését. Több mint 80 verseskötet, esszé és újságcikk szerzője volt, melyek közül néhányat az Egyesült Államokban, Brazíliában, Franciaországban, Olaszországban és Oroszországban fordítottak le és adtak ki.
Lehoczki István (1950–2007)
Pulitzer-díjas karikaturista, grafikus. Szignója: Leho. Karikaturista pályafutása a Kossuth Nyomdából indult, a munka mellett rajzolt. Első karikatúrái 1970-től a Magyar Ifjúságban jelentek meg, majd a Ludas Matyi is közölte rajzait. 1975-től lett a Ludas Matyi című szatirikus hetilap belső munkatársa, majd 1991-től a lap utódjánál, az Új Ludasnál is dolgozott. Karikatúrái megjelentek más lapokban is, grafikusként tervezett könyvborítókat, plakátokat, illusztrált könyveket, tankönyveket, készített animációs filmeket, rajzfilmeket.
