Névnapok: Kamilla, Apor, Apród, Ármin, Gáspár, Gazsó, Ince, Rúfusz, Teodor, Teofila, Tódor
Események:
1594 – Először mutatták be William Shakespeare a Tévedések vígjátéka című komédiáját.
1793 – Eszterházy Károly egri püspök megnyitja az általa alapított könyvtárat.
1895 – A Lumière testvérek által szervezett első, belépőjegyes mozielőadás (Cinématographe Lumière) a párizsi Grand Café Indiai Szalonjában.
1897 – Edmond Rostand Cyrano de Bergerac drámájának bemutatója.
1910 – Engelbert Humperdinck operája, a Königskinder bemutatója New Yorkban.
1918 – Magyarországon a minisztertanács a szénhiány miatt 1919. január 1-jétől bezáratja a színházakat és a mozikat.
1973 – Megjelenik Alekszandr Szolzsenyicin A Gulág szigetvilág című dokumentumregénye.
Megszületett Böhm Pál (1839-1905) festőművész.
1859-ben Molnár József színtársulatának díszletfestője és statisztája volt, közben Haan Antaltól festészetet tanult. 1862-ben határozta el, hogy festő lesz, ekkor Debrecenbe, Pestre, majd Bécsbe utazott, ahol a Belvedere képtárának festményeiről számos másolatot készített. 1865-ben hazatért, Aradon telepedett le, ahol arc- és oltárképfestésből próbált megélni. Később kezdett életképeket és tájképeket festeni, miután ösztöndíjhoz jutott, aminek segítségével Münchenbe utazott. 1875-ben véglegesen Münchenben telepedett le és itt élt haláláig (Tiszaparti jelenet, Halászok, Cigánykaraván).
Meghalt Maurice Ravel (Joseph-Maurice Ravel, 1875–1937) francia zeneszerző, zongorista.
Már tizenévesen kompozíciókkal jelentkezett, majd 1889-ben a párizsi Konzervatórium hallgatója lett. A gyermek Ravel kényes, kifinomult irodalmi és zenei ízlése, műveire is rányomta bélyegét. Kedvenc költői között ott volt Mallarmé, Poe és Baudelaire, a zenében pedig Schumann, Liszt, Chopin és Weber stílusát kedvelte — később Mozart vált példaképévé. Igen korán kialakult sajátos stílusa, amit egyesek Debussy plagizálásának tartottak, mindazonáltal Debussy hatása vitathatatlan, de nem puszta átvétel. Az első nagy alkotói korszakára tehető zenekritikusi tevékenységének kibontakozása is, ekkor sokat foglalkozott az orosz klasszikusokkal. A húszas évek Párizsának szellemi pezsgése Ravelre is hatott. Az éjjeli lokálokban játszott dzsesszel is ekkor került kapcsolatba. Ravel és Bartók személyesen is megismerkedtek, és kölcsönösen kifejezték egymás iránti csodálatukat, valamint többször is méltányolta Kodály gyűjtőmunkáját (Boléro, Daphnisz és Chloé, Lúdanyó meséi). ––> Impressziók – Ravel kamarazenei művei
Megszületett Maggie Smith (Dame Margaret Natalie „Maggie” Smith, 1934)
kétszeres Oscar-díjas, négyszeres Emmy-díjas, háromszoros Golden Globe-díjas, valamint ötszörös BAFTA-díjas angol színésznő. 1952-ben debütált Oxfordban, majd egy londoni revüben dolgozott. Több londoni színházban és a Broadway-n is játszott. 1958 óta szerepel filmekben. Tanulmányait az Oxford Playhouse Schoolban végezte (Halál a Níluson, Apáca show, A titkok kertje).
Ezen a napon megszületett:
Ányos Pál (~ István, 1756–1784)
pálos szerzetes, tanár, a magyar szentimentalizmus költészetének alakja, vívmánya például a látomások költői megjelenítése a lírában. 1776-ban bölcsészdoktorrá avatták, ekkorra már neves költő volt, kapcsolatba került Bessenyei Györggyel és a „testőr-írók” körével. 1784 júliusában betegen Veszprémbe vitette magát, ahol 28 esztendős korában meghalt. (Egy boldogtalannak panasszai a halavány holdnál, Gróf Zrinyi Miklósról, Kalapos király).
Hegyesi Mari (Berghammer Mária, 1861-1925)
színésznő. Krecsányi Ignác fedezte fel 16 éves korában és 1878-ban Békéscsabán az ő társulatában lépett először színpadra. Ezt követően szerepelt Pécsett, majd 1879 és 1886 között Kassán, Debrecenben és Aradon játszott. 1886-ban lépett fel először a Nemzeti Színházban, melynek haláláig tagja maradt. 1918 márciusában a színház örökös tagjává választották.
Kemechey Jenő (1862-1905)
író, újságíró, a Petőfi Társaság tagja. Előbb báró Sennyey Pál főrendiházi elnök magántitkára lett, később ügyvédjelölt volt, azután a Heves- és Zemplén megyei közigazgatásban tisztviselőként dolgozott. Onnan Szegedre ment, 1891-től a Szeged és Vidéke munkatársa, szerkesztője, 1894 júliusától a Budapesti Hírlap belső munkatársaként, a lap országgyűlési tudósítójaként működött (Magyar gentry-történetek, Magyarország nagyasszonyai, Az emigráns).
Castiglione Henrik (1885-1960)
filmszakíró, producer, forgatókönyvíró, gazdasági vezető, mozitulajdonos. 1921-től az Új Corso Mozgófényképüzem Rt. üzemvezetője lett, amely posztját 1948-ig megtartotta. 1911-től fogva 1914-ig szerkesztette a Mozgófényképkezelők Közlönyét. 1941-ben Székely Sándor és az ő szerkesztésében adták ki a Filmlexikon című művet.
Vlagyimir Tatlin (Vlagyimir Jevgrafovics Tatlin, 1885-1953)
orosz festő- és grafikusművész. Az orosz avantgárd egyik legjelentősebb szereplője az 1920-as éveknek, később a konstruktivizmust fémjelzi neve. Leghíresebb kísérlete a Tatlin-torony. A technika iránti vonzalom nála nem a technikai vívmányainak megjelenítése, mint a futuristáknál, sem pedig az urbánus művészet ábrázolása, mint a berlini dadaistáknál.
Németh Andor (1891–1953)
író, költő, kritikus, szerkesztő. ellentmondásos alkatú író volt, számtalan irányban tájékozódott, sokféle műfajt kipróbált, számos irodalmi áramlattal és mozgalommal tartott kapcsolatot, de kevés igazán nagy művet alkotott. Műfordítóként a világirodalom számos művét ültette át magyarra. Neki címezve írta 1937 februárjában-márciusában József Attila Ars poetica című versét (Egy foglalt páholy története, A szélén behajtva, A császár-diktátor).
Andorffy Mária (1896-1918)
költő, regényíró, gördülékeny szerkezetű, megkapó hangulatú verseket írt, amelyek az A Hét-ben, az Új Idők-ben és más korabeli lapokban jelentek meg. Két regényét még életében kiadták: Tavasz után, Szivárvány. A spanyolnátha-járvány áldozata lett.
Környey Paula (1899-1996)
színésznő, költő, esszéista, író. 1918-ban Medgyaszay Vilma színházában lépett színpadra. Ezután 1919-ben a Madách Színház tagja lett, majd Beöthy László 1920-ban a Magyar Színházhoz szerződtette. Innen 1921-ben a Nemzeti Színház kötelékébe lépett, ahol 1938-ig játszott. Ekkor a Vígszínháztól kapott ajánlatott, de úgy döntött, hogy visszavonul a színpadtól. Főleg fiatal hősnőket formált meg. A rádióban is gyakran szerepelt. Aktív korában írt színdarabjait bemutatták a Vígszínházban. Versei rendszeresen megjelentek az újságok és folyóiratok hasábjain.
Mihail Kalatozov (1902-1973)
szovjet-grúz filmrendező, forgatókönyvíró. 20 éves korától Tbilisziben, a grúziai filmstúdióban dolgozott. Volt mozigépész, vágó, színész, majd rendező. 1939-ben a Lenfilm stúdió rendezője lett. 1943-tól Hollywoodban a szovjet filmek képviseletét látta el. Kalatozov legtöbb alkotását a romantikus témákhoz való vonzódás és az erős érzelmi töltésű előadásmód jellemzi. Nem az elemző, gondolatokra serkentő, hanem inkább a patetikus, emelkedett hangulatú filmek híve (Luxustutajon, Szállnak a darvak, A jégsziget foglyai).
Roman Palester (1907-1989)
lengyel zeneszerző, 1947-től haláláig emigrációban élt és alkotott. Hétéves korában, 1914-ben kezdett el zongorát tanulni, már a korai műveivel is díjakat nyert. Számos műfajban komponált. Írt zenekari műveket, kamaraműveket, balettet, vokális-hangszeres darabokat, énekszólókat, kantátákat, zongoradarabokat, és kísérőzenét színházi előadásokhoz, filmekhez és rádiós darabokhoz. (Requiem, Don Juan halála, Metamorfózisok).
Harold Rhodes (1910-2000)
a róla elnevezett Rhodes elektromos zongora fejlesztéséről híres, szakmája szerint zongoratanár és zenész. Az 1950-es évek végén társult Leo Fenderrel és megkezdődött a nagyobb modellek fejlesztése.
Xantus Gyula (1919-1993)
festőművész, grafikus. 1946-ban végzett a Magyar Képzőművészeti Főiskolán. 1954-től a Pedagógiai Tudományos Intézetnél dolgozott. 1960-tól 1962-ig vezette az Országos Pedagógiai Intézet Vizuális Nevelési Tanszékét, 1963-tól nyugállományba vonulásáig a Magyar Képzőművészeti Főiskolán tanított. Számos műve szerepel közgyűjteményekben.
Stan Lee (Stanley Martin Lieber, 1922-2018)
amerikai író, szerkesztő, a Marvel Comics egykori elnöke. Szerkesztőtársaival, többek között Jack Kirbyvel és Steve Ditkóval karöltve új, összetett karaktertípusokat honosított meg az amerikai képregényekben. Részt vett olyan népszerű szereplők megalkotásában mint Pókember, a Fantasztikus Négyes tagjai, az X-Men, Hulk, Vasember, Fenegyerek és Doktor Strange. Munkássága alatt vált a Marvel Comics kis kiadóból nagy vállalattá.
Monoszlóy Dezső (1923-2012)
író, költő a Csehszlovák Írószövetség magyar titkára, az Irodalmi Szemle szerkesztője volt. 1968-ban Újvidékre emigrált, 1970-ben Ausztriába költözött Bécsben élt (Gombostűk háborúja, Utolsó vadászat, A halottak szigetén).
Bölöni Kiss István (B. Kiss István, 1926-1982)
kétszeres Jászai Mari-díjas bábművész, színész. Közgazdasági tanulmányai mellett, amatőr bábjátékosként kezdte pályáját. Az Országos Színészegyesületi Színészképző Iskola elvégzése után 1950-től az Állami Bábszínház tagja lett. 1954-től két évadot a Győri Bábszínházban töltött, majd 1956-tól visszatért az Állami Bábszínház társulatához. A bábszínészképző tanfolyamon bábmozgatást tanított.
Lendvay Kamilló (1928-2016)
Kossuth- és Erkel-díjas zeneszerző, karmester. Zeneszerzői munkássága rendkívül szerteágazó, a zenei műfajok csaknem mindegyikére kiterjed, a szimfonikus művektől a kamarazenén át az operáig terjed, és figyelemre méltó fúvószenekari munkássága is. Műveit a hazai koncertpódiumokon kívül Európa és Ázsia országain kívül az Amerikai Egyesült Államokban is játsszák (A tisztességtudó utcalány, A tücsök, a hangya és a többiek; Jazz szimfónia).
Bori Imre (1929-2004)
Széchenyi-díjas író, irodalomtörténész, kritikus, szerkesztő. Foglalkozott a magyar és délszláv irodalmak kölcsönhatásának múltjával, jelenével, valamint a magyar folklórral. Irodalmi antológiákat szerkesztett, tankönyveket írt, jelentős tudományszervező munkát folytatott. Írt könyvet többek között Radnóti Miklósról, Nagy Lászlóról, Kassák Lajosról, Krúdy Gyuláról.
Gáll István (1931–1982)
Kossuth- és József Attilas-díjas író, rendező. Első elbeszélésköteteiben munkásfiatalokról és fiatal értelmiségiekről írt, elsősorban morális kérdések foglalkoztatták. Regényeiben a Rákosi-féle diktatúra korának eseményeit és atmoszféráját jelenítette meg drámai erővel, lélektani érzékkel. A ménesgazda című regénye emberi magatartásokat mér össze, elítéli a politikai erőszakot, a türelem és a humanizmus mellett tesz hitet. Több írásából film is készült (Patkánylyuk, Csapda, Éjszakai csöngetés).
Balassa Gábor (1939-2004)
színész. Sokat foglalkoztatott, népszerű gyerekszínészként kezdte pályáját, a Nemzeti Színházban, a Magyar Néphadsereg Színházában, az Ifjúsági Színházban és a Jókai Színházban. Ifjú tengerészként bejárta fél Európát, Törökországtól és Egyiptomtól Gibraltárig. 1962-ben színművészként diplomázott a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. Először a Veszprémi Petőfi Színház szerződtette, majd 1964-től egy évadot a Vígszínházban töltött. 1975–től a Thália Színház tagja volt. 1978-tól a Budapesti Gyermekszínházban játszott, 1979-től néhány évig szabadfoglalkozású színművész, majd végleg elhagyta a pályát.
Tordai Teri (1941)
Kossuth- és Jászai Mari-díjas színésznő, érdemes és kiváló művész. Már főiskolásként filmezni kezdett. Feltűnő szépsége évekig meghatározta szerepkörét. Az 1960-as évek második felétől számos külföldi filmben játszott főszerepeket, és néhány évig a német nyelvterület legnépszerűbb sztárjai közé tartozott. Az 1980-as évek közepétől főleg színpadon játszik (Napló apámnak, anyámnak; A névtelen vár; Sellő a pecsétgyűrűn).
Richard Clayderman (Philipe Pages, 1953)
francia zongorista, aki albumain többek között Paul de Senneville és Olivier Toussaint kompozícióit, a könnyűzene hangszeres verzióit, filmzenéket, népzenét és a klasszikus zene népszerű darabjait is feldolgozza. Állítólag 6 évesen hozzáértőbben olvasta a kottát, mint a francia olvasmányokat, 12 évesen fölvették a konzervatóriumba. Több mint 1000 dalt vett föl lemezre, s egy német újságíró szerint, vitathatatlanul többet tett a zongora népszerűsítéséért a világon, mint bárki más Beethoven óta. Létrehozott egy „Új Romantikus” stílust. Világszerte hatalmas rekordot, 70 milliós eladást ért el. 267 arany és 70 platina lemezzel büszkélkedhet.
Denzel Washington (1954)
kétszeres Oscar-díjas és kétszeres Golden Globe-díjas amerikai színész, rendező, producer. Kisugárzása és megjelenése révén nem okozott gondot, hogy televíziós produkciókban kapjon szerepeket. Első nagyvásznas fellépésén George Segal volt a partnere. A nyolcvanas években párhuzamosan dolgozott televízióban és vásznon. Első Oscar-jelölését 1987-ben a Kiálts szabadságért! című filmért kapta, 1989-ben pedig megérdemelt Arany Glóbusz-t és Oscar-díjat nyert Az 54. hadtest című filmbeli alakításáért. 2000 után sem választott rossz szerepeket, hiszen a Kiképzés című filmben nyújtott alakításáért megkapta az Oscart és Golden Globe-ra is jelölték (Malcolm X, Az utolsó esély, Kényszerleszállás).
Zalavári Béla (1955)
színész, színházpedagógus, művelődésszervező-kulturális menedzser. Színészettel a 25. Színház, majd a Népszínház Stúdiójában kezdett el foglalkozni. 1979-től a Népszínház színésze volt. 1991-től szabadfoglalkozású művész. Kultúrális menedzseri diplomáját Nyíregyházán szerezte, színészpedagógusi végzettségét az Apor Vilmos Katolikus Főiskolán.
Nigel Kennedy (1956)
brit hegedű-, és brácsaművész, akit a világ egyik vezető hegedűvirtuózaként tartanak számon. Egyedülálló tehetsége friss energiát hozott a klasszikus és kortárs zeneirodalomba. Kennedyt egyesek a klasszikus zene fenegyerekének is tartják, kissé rámenős természete, illetve az esetenkénti szándékos faragatlansága miatt. Ugyan vannak emberek, akik nem kedvelik, de számos nagy művész körében megbecsülésnek örvend.
Lippai László (1959-2022)
színművész, szinkronszínész. A Színház- és Filmművészeti Főiskolán szerezte diplomáját 1985-ben. 1985 és 1990 között a Madách Színház tagja volt, majd szabadfoglalkozású művész lett (Hatásvadászok, Te rongyos élet, Hamis a baba).
Berzsenyi Zoltán (1961)
színész. A Nemzeti Színház Színiakadémiáján végzett. A Madách Színházban játszott 1980-tól. A Nemzeti Színház stúdiójának tagja lett 1981-ben. 1986-ban szerződött a Radnóti Miklós Színházhoz.
Joe Manganiello (Joseph Michael „Joe” Manganiello, 1976)
Emmy-díjas amerikai színész, rendező, producer és író. Karrierje 1999-ben vette kezdetét, amikor szerepet kapott egy rövidfilmben, majd ezt követően egy kisebb szerepben tűnt fel. A hírnevet számára a True Blood című sorozat hozta meg. 2010-ben csatlakozott a stábhoz, és megkapta a farkasember, Alcide Herveaux szerepét. 2013-ban jelent meg első könyve, 2014-ben debütált rendezőként a La Bare című dokumentumfilmmel, melyet producerként is jegyez. (Pókember, Szabotázs, Az Igazság Ligája).
Thomas Dekker (Thomas Alexander Dekker, 1987)
amerikai színész, zenész. Legismertebb szerepe a Terminátor – Sarah Connor krónikái-ban John Connor megformálása, és a Hősök című sorozatbeli szerepe.
Ezen a napon halt meg:
Pierre Bayle (1647-1706)
francia író, filozófus. Rotterdamban a protestáns teológiai főiskolán tanította a bölcsészetet. Szabadgondolkodása miatt támadták a szigorú kálvinisták, ezért elveszítette állását. Legismertebb művében enciklopédikus igénnyel, bátorsággal bírálta a megrögzült tantételeket. Eszmerendszerének alapja a szkepticizmus volt. Az ateistáknak toleranciát követelt, híve volt az állam és az egyház szétválasztásának. A felvilágosodás előfutára volt, fő műve a „Történelmi és kritikai szótár”.
Benkő József (1740-1814)
református lelkész, botanikus, történész, nyelvész. A felvilágosodás korszakának elején élt tudós egyaránt eredményes művelője volt a társadalom- és a természettudományoknak. Fő műve, a Transsilvania, a korabeli Erdély leírása, a művelődéstörténet, a néprajztudomány és a családtörténet máig használt forrásmunkája, amely az államismereti iskola módszerével vizsgálja az erdélyi társadalom anyagi és szellemi életét. Botanikusként elsőként alkalmazta Linné kettős nevezéktanát magyar nyelven (Scintilla botanica, Téli bokréta, Erdélyi históriás szekrény).
Szekrényessy Kálmán (1864-1923)
dzsidáskapitány, a Balaton és a Boden-tó első átúszója, az első magyar sportlap-alapító, szerkesztő, író, több sportág hazai meghonosítója, a Magyar Testgyakorlók Köre (MTK) és számos sportklub alapítója, dísztagja és elnöke.
Theodore Dreiser (Theodore Herman Albert Dreiser, 1871-1945)
amerikai író, újságíró, úttörője volt az amerikai naturalista írói irányzatnak, karaktereinek emberi értéke nem a bevett erkölcsi normákban, inkább a nehézségek állhatatos legyőzésében rejlik (A pénz királya, A zseniális ember, Amerikai tragédia).
Paul Hindemith (1895–1963)
német zeneszerző, -tudós és -pedagógus, hegedűs, brácsás, karmester, a 20. századi zene egyik központi alakja. Kilencéves korában kezdett zenével foglalkozni, hegedülni tanult, de több más hangszeren is kiválóan játszot. Még nem volt húszéves és a frankfurti opera hangversenymestere lett. Korai műveiben gyakran sokkoló zenei formákat alkalmazott, és sokkolóak voltak témái is: a gyilkosság és a szexualitás volt, de hatással volt zenéjére a dzsessz és az éjszakai bárok zenéje is. Zeneszerzőként folyamatosan szakított a meghökkentő zenei hatásokkal, és egy energiával teli, objektív stílust teremtett magának. Az 1930-as évek elejére zeneszerzőként általános tekintélyre tett szert, de a nácik hatalomra jutása után egyre több nehézsége támadt. 1937-ben előbb Svájcba, majd 1940-ben az Egyesült Államokba emigrált, 1957-ben befejezte utolsó évei legjelentősebb művét, A világ harmóniája című operáját (Cardillac; Mathis, a festő; Esz-dúr szimfónia).
Szergej Alekszandrovics Jeszenyin (1895–1925)
orosz lírai költő. A rövid életű orosz irodalmi irányzat, az imazsinizmus képviselői közé tartozott, de korai költészete az impresszionizmushoz is közel állt, a benyomásokon alapuló gazdag szín és képvilága miatt. Költészetének középpontjában a „haza”, az orosz falu, az orosz táj áll, impresszionista festői képekkel, az orosz táj jellegzetes színeivel (Szergej Jeszenyin legszebb versei, Testem viaszgyertyája, Szálltam rózsaszín lovon).
Justus Pál (1905-1965)
költő, műfordító, társadalomtudományi író, szociáldemokrata ideológus. Bölcsészetet 1924 és 1927 között Bolognában és Párizsban tanult. Hazatérése után tagja lett Kassák Lajos Munka-körének. Innen 1930-ban kizárták, mert az irodalmi kulturális tevékenység mellett politikai aktivitást is szorgalmazott. Kassák hatása versei tartalmában és formájában is érzékelhető, ugyanakkor messze nem nevezhető Kassák-epigonnak; lírájában ugyanúgy érezhető a Nyugat második és harmadik nemzedékének hatása (Fekete ormok alatt, Miért államosítunk?, Végrendelet).
Ruffy Péter (1914-1993)
Pulitzer-emlékdíjas erdélyi magyar újságíró, író. A Brassói Lapok hasábjain megjelent tudósításai, riportjai, interjúi hiteles pillanatfelvételek a kisebbségi magyarság akkori léthelyzetéről. Kordokumentum-értékük vitathatatlan, újraolvasásuk mai szemmel nézve sem tanulságok nélküli. 1940 őszén a pesti Az Újság című liberális laphoz került, ennek szerkesztőségében dolgozott a német megszállásig, amikor is a lapot betiltották. 1945 után Ruffy Péter az ország újjáépítésének talán legfürgébb tollú tudósítója. Szinte mindenütt ott van, ahol „történik valami” (Bujdosó nyelvemlékeink, A riporter visszanéz, Tizenhármas befutó).
Gerbár Tibor (1923-1995)
Jászai Mari-díjas színész, érdemes művész, a debreceni Csokonai Színház örökös tagja. Színészi oklevelét 1944-ben kapta meg a Színművészeti Főiskolán. Pályáját a Vígszínházban kezdte, majd 1945-től vidéki társulatokban játszott. 1960-tól 1987-ig a debreceni Csokonai Színház színművésze volt, de nyugdíjba vonulása után is foglalkoztatták. 1981-től 1986-ig a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színházban lépett színpadra (Riasztólövés, A zárka, A tanítónő).
Szőnyi Erzsébet (1924-2019)
a Nemzet Művésze címmel kitüntetett, Kossuth- és Erkel Ferenc-díjas zeneszerző, karvezető, zenepedagógus, kiváló művész. Magánúton összhangzattant tanult, első szerzeményei is a gimnáziumi évek alatt keletkeztek. 1942 és 1945 között a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán elvégezte a középiskolai énektanárképző és karvezető szakot. 1943-tól 1947-ig Kodály Zoltántól etnomuzikológiát tanult, mellette 1944–46-ban zongora szakot is végzett, a vezénylés alapjait is sajátította. 1945-től 1947-ig Bárdos javaslatára Viski János zeneszerzés-növendéke volt, az egyetlen lány a szakon. Kodály Zoltán zenepedagógiai módszerének világszerte ismert folytatója és népszerűsítője volt (Adáshiba, Népdalkantáta, Reggel a hegyekben).
Szatmári István (1925–1988)
színész, érdemes művész. 1947-ben végezte el a Színművészeti Akadémiát, és karrierje a Nemzeti Színházban indult. 1947–1949 között a szegedi Nemzetibe szerződött, ám visszatért első társulatához. 1951-től haláláig a Magyar Néphadsereg Színháza a későbbi Vígszínház tagja volt. Rendszeresen publikált a Film Színház Muzsika című folyóiratban, a Mestersége színész című műsor számára 11 riportot készített kollégáival (Fekete gyémántok, Sellő a pecsétgyűrűn, Meztelen diplomata).
Bod Teréz (1926-2000)
színésznő. 1950-től a Nemzeti Színház ösztöndíjasaként végezte el a Színház- és Filmművészeti Akadémiát. 1954-ben a szolnoki Szigligeti Színházban, 1955 és 1957 között az egri Gárdonyi Géza Színházban játszott. 1957 után politikai okokból nem léphetett színpadra. 1963 és 1982 között a Vígszínházban játszott, 1982-ben nyugdíjba vonult (Isten hozta, őrnagy úr!, Kísértet Lublón, Cha-Cha-Cha).
Viola József (Lovai, 1927-2013)
költő, író, műfordító. 1947-ben színházi titkári tanfolyamot végzett. 1949-ben rajztanfolyamot végzett. Egy évvel később a hadseregben riporter és könyvtárosként dolgozott. 1979-1985 között a Kispesti Képző- és Iparművészeti csoport vezetője volt. 1985 óta önálló kiállításokat rendezett (Pisti nem köszön, Majd gondolj rám is, Gúzs az íróasztalon).
Debbie Reynolds (Marie Francis Reynolds, 1932-2016)
amerikai színésznő. 1948-ban Burbankben szépségkirálynő volt. Éjszakai mulatókban, musicalekben szerepelt az 1950-es évek során, majd a Broadwayon lépett fel. Ezután kezdett filmezni. 1952-ben vált ismertté az Ének az esőben című filmben Gene Kelly partnereként. 31 évesen, 1964-ben Oscar-díjra jelölték Az elsüllyeszthetetlen Molly Brown című filmben nyújtott alakításáért.
Susan Sontag (1933–2004)
amerikai írónő, újságíró. Egyetemi tanulmányait Berkelyben, a Kaliforniai Egyetemen kezdte, de menet közben átiratkozott a Chicagói Egyetemre. Később filozófiát, irodalomtudományt és teológiát tanult a Harvardon, Oxfordban és a Sorbonne-on (Halálkészlet, A vulkán szerelmese, Egyidőben).
Ámosz Oz (1939-2018)
izraeli író és újságíró, a Békét most mozgalom egyik alapítója, a legtöbb nyelvre lefordított héber nyelven alkotó író. Amikor először kezdett el írni, a kibuc engedélyezett számára heti egy napot erre a munkára. Amikor Miháél, Miháél című könyve bestseller lett, azt a csípős megjegyzést tette, hogy ő „gazdasági ágazattá” vált és a kibuc három napot utalt ki számára. Az 1980-as években már négy napot kapott az írásra, kettőt tanításra, miközben szombatonként továbbra is pincérként tevékenykedett a kibuc étkezőjében (Fekete doboz, Hogyan gyógyítsuk a fanatikust, Kedves fanatikusok!).
Éless Béla (1940-2020)
színész, rendező, színházigazgató, „a színházcsináló”. Az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának esztétika szakán végzett, majd a Színház- és Filmművészeti Főiskolán színházelméletet tanult. 1963–1973 között a Tatabányai Bányász Színpad tagja volt, amelynek alapító rendezője is volt. 1974–1984 között a Budapesti Perem Színpad alapítója, művészeti vezetője, rendezője volt. 1976–1985 között a Magyar Rádió rendezője volt. 1986–1988 között a József Attila Színház rendezője és színésze. 1987–1996 között a Tatabányai Jászai Mari Színház alapítója, 1989 óta igazgató–művészeti vezetője (Napló szerelmeimnek, Ámbár tanár úr, Megy a gőzös).
Lemmy (Ian Fraser Kilmister, 1945–2015)
angol énekes, basszusgitáros, dalszerző, Grammy-díjas előadó, a rockzene egyik kultikus alakja volt, aki a Motörhead együttes alapító frontembereként vált ismertté. 1975 óta készített lemezeket és koncertezett folyamatosan haláláig. Legnagyobb sikereit az 1980-as évek kezdetén érte el. 1990-ben Angliából Los Angelesbe költözött és ott élt élete végéig.
