Névnapok: János, Teodor, Domán, Fabióla, Fabrícia, Lázár, Lázó, Teofánia, Tifani
Események:
537– Menas pátriárka felszenteli a Hagia Szophia székesegyházat.
1941 – Dmitrij Dmitrijevics Sosztakovics befejezi a 7. szimfóniáját.
1970 – 2844 előadás után a Hello Dolly (The Matchmaker, Michael Stewart-Jerry Herman) című darabot utolsó alkalommal játszották a Broadwayn.
Meghalt Oszip Emiljevics Mandelstam (1891-1938) orosz költő és esszéíró volt, az akmeista iskola egyik kiemelkedő tagja, Sztálin diktatúrájának egyik legismertebb áldozata a művészvilágban.
Költészete kezdetben erősen populista volt, később azonban a szimbolizmushoz kötődött. 1911-ben más orosz költőkkel együtt létrehozták a „Költők Céhét”, amelyet Nyikolaj Sztyepanovics Gumiljov és Szergej Mitrofanovics Gorogyeckij vezettek. E csoport magja hozta létre az akmeista irányzatot. A „kremli hegylakót” élesen elítélő költeményt (Anélkül élünk, hogy éreznénk az országot …) , amely halálos ítéletévé vált, valószínűleg azok az élményei íratták vele, amelyet 1933-ban, krími nyaralásakor szerzett a nagy éhínségről, amely az erőltetett mezőgazdasági kollektivizálás, a kulákok elleni osztályharc és sokak szerint Sztálin ukránok iránti gyűlölete idézett elő. Hat hónappal később letartóztatták. A szokásos kihallgatás után ekkor még megkímélték az életét, még csak munkatáborba sem küldték. 1937-ben a nagy tisztogatás során a hivatalos irodalmi közbeszédben sorozatos támadások indultak ellene, később kényszermunkára ítélték, halálának hivatalos magyarázata betegség volt, részletezés nélkül (Csillapíthatatlan szavak, Farkaskopó század, Az idő zúgása).
Megszületett Marlene Dietrich (Marie Magdalene Dietrich, 1901–1992) német színésznő.
Zenei oktatásban részesült és 1918-ban a weimari Zeneművészeti Főiskolán hegedűművésznek tanult. 1921-től Berlinben folytatta tanulmányait. Az első színpadi szerepet Max Reinhardttól kapta. 1930-ban bekövetkezett a hazai és nemzetközi siker Lola Fröhlich szerepével a A kék angyal című filmben, amely Heinrich Mann Ronda tanár úr regénye alapján készült. Szintén 1931-ben Oscar-díjra jelölték a Marokkó című filmbeli szerepéért. 1936-ban elutasította Joseph Goebbels felkérését, hogy Németországban forgasson, annak ellenére, hogy a magas díjazás mellett szabad kezet kapott volna a forgatókönyvek és munkatársak kiválasztásában. A továbbiakban az Amerikai Egyesült Államokban játszott. A politikai kiállása a hitleri náci ideológia ellen nemzetközi téren sok elismerést szerzett: 1947-ben megkapta a civilek által elérhető legmagasabb amerikai kitüntetést (Medal of Freedom), 1950-ben pedig a Francia Becsületrend lovagja lett. 1953 után kizárólag énekesnőként lépett színpadra (Asszonylázadás, 80 nap alatt a Föld körül, A nürnbergi per).
Meghalt Bessenyei Ferenc (1919–2004) a Nemzet Színésze címmel kitüntetett, kétszeres Kossuth-díjas színművész, érdemes és kiváló művész, a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja.
1940-ben a szegedi Városi Színházban kezdte pályáját, 1942-től a Miskolci Nemzeti Színházban, 1944-től a budapesti Nemzeti Színházban, utána több helyen, majd újra Miskolcon szerepelt. 1950-től 1963-ig, 1967-től 1973-ig, majd 1980-tól 2000-ig a Nemzeti Színház művésze. 2000-től a korábbi Nemzeti társulatában maradt, így a Magyar Színház tagja lett. 1963-tól 1967-ig, majd 1973–1980 között a Madách Színházban játszott. 1981 után nyugalomba vonult, csak szerepekre szerződött. Közel 80 filmben és megszámlálhatatlan tévéjátékban volt főszereplő. Orgánuma, elegáns szuggesztív egyénisége, elementáris erejű szerepformálása, humora, intellektuális ereje, kitűnően érvényesült klasszikus hősök megformálásában, színpadon és filmen egyaránt (Bock–Stein: Hegedűs a háztetőn; Egy magyar nábob; A fekete város).
Ezen a napon született:
Johann Arndt (1555-1621)
német író és költő, evangélikus prédikátor, lelkész és szuperintendens. Írásai az evangélikus misztikát gazdagították, a leghíresebb Kempis Tamás hatását mutatja: az igaz kereszténységről szóló mű Isten és a hívő ember közötti kapcsolatot tanulmányozza. A fő kérdése a kegyelem által adott hitben létrejövő istenkapcsolat kialakulása, annak állomásai, valamint ennek kivetítése a természet világára. Vallásos dalait napjainkban is éneklik.
Ferenczy Teréz (1823–1853)
költőnő. Szerény körülményei közt, önművelés útján tett szert irodalmi műveltségre. A költészettel olvasmányai hatására már korán elkezdett foglalkozni; döntő hatást azonban pesti tartózkodása gyakorolt rá. Költeményei életében különböző szépirodalmi lapokban jelentek meg; halála után pedig Téli csillagok cím alatt összegyűjtve.
Pavel Mihajlovics Tretyjakov (1832-1898)
híres orosz műgyűjtő, kereskedő, az Állami Tretyjakov Galéria alapítója. 1872-ben már több mint 150 festmény volt Pavel Tretyjakov tulajdonában, ez már egy akkora gyűjtemény, hogy ennek számára már egy új házat épített Moszkvában, a gyűjtemény további gyarapodása idején a kiállítási termek tovább szaporodtak. 1881-ben meg is nyitotta galériáját a nyilvánosság számára. Testvére (Szergej) 1892-ben bekövetkezett halála után a két gyűjtemény egyesült, Szergej 82 festményből álló gyűjteményével gyarapodott a Tretyjakov Galéria. A Tretyjakov testvérek gyűjteményét Pavel még életében, 1893-ban Moszkva városának ajándékozta. A gyűjtemény ekkor 1287 orosz festményt, 518 rajzot, 9 szobrot, 75 külföldi festményt és 9 rajzot tartalmazott.
Ábrányi Kornél (1849-1913)
író, újságíró. 1868–75 között a sajtóiroda főnökeként különböző miniszteri hivatalokat viselt. 1876-ban a Kelet Népe, 1878–81-ben a Magyarország, 1882–83-ban az Ország-Világ, 1887–94 között és 1901–02-ben a Pesti Napló szerkesztője volt. 1878-tól a Kisfaludy Társaság, később a Petőfi Társaság is tagjául fogadta. Számos regénye, több költői, illete színpadi műve jelent meg (A dicsőség bolondja, Egy modern apostol, Olga).
Gombaszögi Ella (Grün Erzsébet, 1898–1951)
színésznő. A Gombaszögi (Grün) lányok közül négyen színésznők lettek. A fennmaradt legendárium azt tartotta róluk, hogy Margit volt a legszebb, Frida a legelőkelőbb, Ella a legmulatságosabb és Irén élt a legtovább. Heltai Jenő róluk mintázta a „Tündérlaki lányok” című művét. Első éves volt a Színiakadémián, mikor 1913-ban szerződtette a Vígszínház. 1929 és 1939 között szerepekre szerződött. Zsidó származása miatt nem léphetett színpadra 1941 és 1944 között. Számos filmben nyújtott felejthetetlen alakítást, leggyakrabban Kabos Gyula partnereként (Egy éj Velencében, Meseautó, Janika).
Királyhegyi Pál (Paul King, 1900–1981)
író, újságíró, humorista, forgatókönyvíró. Kálnay Ferenccel szerkesztette a Diákhumor című hetilapot, amelyet a tanári kar a tanárokat ért kritikák miatt hamarosan betiltott. Beállt a Vörös Hadseregbe, azonban harcolni már nem volt lehetősége. Horthy Budapestre való bevonulása után nem kívánt Magyarországon maradni, így elhatározta, hogy az Amerikai Egyesült Államokba emigrál. Alkalmi munkákból élt. Statisztált Hollywoodban, majd forgatókönyveket írt. 1931-ben tért haza, 1944-ben deportálták Auschwitzba (Az ígéretek földje, Nem fér a bőrébe, Felfelé a lejtőn).
Ecsődi Ákos (1902-1983)
festőművész, rajztanár. A Képzőművészeti Főiskola növendéke lett, negyedévesként tanársegéd lett, továbbképzősként két évig saját műteremben dolgozhatott. 1925-ben tanári oklevelet szerzett. 1927 és 1928 között fél évet Párizsban töltött tanulmányúton (Csendélet teáskannával és merőkanállal, Májusfa, Piroskalapos nő).
Szabó Ferenc (1902–1969)
Kossuth-díjas zeneszerző, kiváló művész. A második világháború kitörését követően önként belépett a Vörös Hadseregbe, majd főhadnagyi rangban vett részt a budapesti harcokban is. A főváros felszabadulása után rövid ideig a Vörös Hadsereg lapjának, az Új Szónak volt a munkatársa. zenéje egyszerű, világos formákból áll. Tematikus világa a magyar népdal szelleméből fakad, harmóniavilága tonális, a kodályi stílusból ered. Pályafutása elején főleg kamaraműveket írt, filmzenéket hangszerelt (Meseautó, Hyppolit, a lakáj). Az 1930-as évek elejétől kórusfeldolgozásokat is komponált, például a Munkát! Kenyeret! című dalt.
Morell Mihály (1911-2013)
festő, szobrász, vágó, a Magyar Művészeti Akadémia tagja. Az 1930-as években folytatott felsőfokú tanulmányokat Budapesten a Magyar Képzőművészeti Főiskolán, rajzot, festészetet és szobrászatot tanult. Diplomáját 1941-ben kapta kézhez. 1941-től a Hunnia Filmgyárban dolgozott, mint vágó. 1941-ben állították fel I. világháborús emlékművét Kiskunfélegyházán, melyet az 1997-es felújításkor a középpontban álló katona alakja mellett harci jeleneteket ábrázoló domborművekkel is díszített. Naturalista, historizáló stílusban kezdett alkotni, az 1960-as évektől természet- és emberszemlélete az absztrakt és a geometrikus forma irányába nyitott, sőt a szürrealizmus is megérintette. Portrészobrai karakteresek, kisplasztikái mozgalmasak és elvontak.
Szervánszky Endre (1911–1977)
kétszeres Kossuth- és Erkel Ferenc-díjas zeneszerző, kiváló művész. A Zeneakadémián 1922-ben kezdte klarinét tanulmányait és 1927-ben diplomázott. Több zenekarban játszott, 1931-ben ismét beiratkozott a Zeneakadémiára, ezúttal zeneszerzést tanult, oklevelét 1936-ban szerezte meg. A német megszállás idején üldözött emberek megmentésében vett részt, amit posztumusz Világ Igaza kitüntetéssel ismertek el. Zeneszerzői stílusára először Kodály Zoltán munkássága hatott, később egyre inkább Bartók Béla nyomdokain járt (Honvéd kantáta, Klarinétszerenád, II. vonósnégyes).
Majláth Mária (1916-2004)
karakterszínésznő, előadóművész. 1940-től Székesfehérvárott, 1945-től pedig Szegeden játszott. 1948-óta a Nemzeti Színház társulatának művésze és 1989-óta örökös tagja is volt (Micsoda éjszaka!, 141 perc a befejezetlen mondatból, Redl ezredes).
Czéh Gitta (1923)
Jászai Mari-díjas színésznő. A Kolozsvári Nemzeti Színház Színiiskolájában végzett 1943-ban, de már 1941-től szerepelt a kolozsvári színház előadásain. 1943-tól a nagyváradi színház tagja volt. 1945-től egy évadot a Pécsi Nemzeti Színházban töltött, majd vidéki társulatokban szerepelt. 1951-től nyugdíjba vonulásáig, 1980-ig az Állami Déryné Színháznak illetve 1978-tól jogutódjának a Népszínháznak a színművésznője volt.
Hajdú Péter (1923-2002)
Széchenyi-díjas nyelvész, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja. Kutatási területe: uráli nyelvrendszerek, a finnugor-uráli nyelvészet általános kérdései, a nyelvhasonlítás (összehasonlító, tipológiai, areális) módszertani kérdései és konkrét nyelveken való vizsgálata; a szamojéd nyelvleírás és nyelvtörténet; a nyelvészet alkalmazása az uráli nyelvek és népek előtörténetének vizsgálatában (A magyarság kialakulásának előzményei, Finnugor népek és nyelvek, Az uráli nyelvészet alapkérdései).
Michel Piccoli (Jacques Daniel Michel Piccoli, 1925-2020)
francia színész, filmrendező. Húszévesen, színház társulatában kezdte színészi karrierjét, az 1950-es évektől kezdett rendszeresen filmekben szerepelni. Aktív évei során több mint 100 filmben szerepelt, Godard mellett dolgozott a legjelentősebb európai és amerikai rendezőkkel. 1979-ben elnyerte a cannes-i nemzetközi filmfesztivál legjobb színészének járó díját (A nagy zabálás, A burzsoázia diszkrét bája, Párizs háztetői).
Udvardi Erzsébet (1929–2013)
Kossuth- és Munkácsy Mihály-díjas festő. 1953-ra Budapesten elvégezte a Képzőművészeti Főiskolát. 1955 óta kiállító művész, 1960-ban elnyerte a Derkovits-ösztöndíjat. 1958-tól a Balaton mellett, Badacsonytomajban telepedett le, fő ihlető forrása a környező táj, melyről tájképeit és életképeit festette kezdetben posztimpresszionista stílusban, később már a táj és a környezet hangulatait igyekezett megragadni, összefoglalni expresszív szürrealista stílusú festményeken.
Murányi Beatrix (1931)
műfordító. Az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán előbb magyar, majd lengyel nyelv és irodalom szakon végzett, utána újságíróként, műfordítóként, szerkesztőként dolgozott. Stanisław Lem nyelvi humorának kiváló tolmácsolója.
Benkő Márta (1947-2003)
színésznő. Operett-musical színészként végzett a Színház- és Filmművészeti Főiskolán, friss diplomás színésznőként először a Veszprémi Petőfi Színházhoz szerződött egy évadra. 1975-től a győri Kifaludy Színház tagja volt. 1977-től a Miskolci Nemzeti Színházban játszott. 1980-tól a Vidám Színpad, 1986-tól a Népszínház színésznője volt. 1988-tól szabadfoglalkozású színművésznőként lépett fel (Holnap lesz fácán, A Pogány Madonna, Rinaldó).
Gérard Depardieu (Gérard Xavier Marcel Depardieu, 1948)
Golden Globe-díjas francia színész, filmrendező és producer. Egyike a legfoglalkoztatottabb francia színészeknek, beleértve az angol nyelvterületet is. Színészi pályájának kezdete sok tekintetben tipikus. Véletlenül fedezte fel a színházat: egy szociális munkás ajánlotta neki a színjátszást, hogy megmentse a teljes elzülléstől. Miután hírneve nőttön-nőtt, Hollywood is szerepeket ajánlott neki. 2012-ben, miután szembekerült a francia adópolitikával, kijelentette, inkább feladja francia állampolgárságát és külföldre költözik – 2013-ban orosz állampolgárságot kapott (Négybalkezes, 1492 – A Paradicsom meghódítása, Astérix és Obélix).
Jovián György (1951)
Munkácsy Mihály-díjas erdélyi magyar festőművész és grafikus. A Magyar Művészeti Akadémia Képzőművészeti Tagozatának tagja. Érettségi után Bukarestbe ment tanulni a Nicolae Grigorescu Képzőművészeti Főiskolára. Diplomájának elnyerése után a főiskola mesterképző ösztöndíjasa lett. 1982-ben áttelepült Magyarországra, a Római Magyar Akadémia ösztöndíja. 1999-től a Petőfi Irodalmi Múzeum munkatársa. Festő- és grafikusművészete az új eklektikához áll közel.
Almássy Éva (1955)
magyar származású francia író, újságíró. Első regényének megírásába „franciaországi nagykorúságának” elérésekor, részben önéletrajzi ihletésű volt. A kritika jól fogadta, stílusát és nyelvezetét kifejezetten dicsérték. E művét újabb novellák és regények követték, majd gyermekkönyveket írt. Írásaiban játszik a nyelvvel, „incselkedik a francia és idegen szavakkal, mintha kockákkal vagy legóval szórakozna” (V.O. Párizs, Egy szellem önéletrajza, A szerelem határai).
Vincze Gábor Péter (1963)
színművész és operaénekes. 1982–1985 között a Zeneakadémián tanult opera szakon, majd 1985–1989 között a Színház- és Filmművészeti Egyetem hallgatója, itt szerezte második diplomáját. 1989–1993 között a Pécsi Nemzeti Színház, majd 1993-tól a Győri Nemzeti Színház tagja. Mellette Budapesten és több vidéki városban is vendégszerepel, rendszeresen szinkronizál.
Szalmán Khán (1965)
indiai színész, a hindi nyelvű film egyik legjelentősebb színésze Sáhruh Khán és Ámir Khán mellett. Első filmszerepét 1988-ban kapta a Biwi Ho To Aisi című filmben. Első főszerepe 1989-ben a Maine Pyar Kiya című filmben volt, amiért megkapta a legjobb debütáló férfi színész díját. Több sikeres filmben szerepelt ezután.
Rajkai Zoltán (1969)
színész. 1993-ban végzett a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. A nagy hírű, Petőfi Sándor utcai teátrum, a „Katona” szerződtette. Változatos szerepekben bizonyíthatta tehetségét, sokoldalúságát. A legszebben beszélő magyar színészek egyikeként versmondóként is közismert.
Masi Oka (Maszajori Oka, 1974)
japán-amerikai színész és digitális effektus művész. Sok filmben és televíziós showban szerepelt, a Hősök című sorozatban Hirót alakítja. Programozó matematikusként szerzett diplomát, sok sikeres film készítésében vett részt programozóként. Hobbijai közé tartozik a kendó, számítógépes játékok, romantikus vígjátékok írása és nézése, zongorázás és az éneklés.
Emilie de Ravin (1981)
ausztrál színésznő. Leginkább televíziós sorozatokból ismert (Roswell, Lost – Eltűntek, Egyszer volt, hol nem volt). lsőként A vadak ura című televíziós sorozatban tűnt fel, melyben visszatérő szereplőként egy démont alakított. 2005-ben szerezte meg első filmszerepét, a Beépülve című neo-noir filmben tűnt fel.
Kolnai Kovács Gergely (Kovács Gergely, 1987)
színész. 2007-től a Színház- és Filmművészeti Egyetem hallgatója volt. 2011-től a 011-Alkotócsoportnak is egyik alapító tagja, előadásaikat több helyszínen tartják. 2012-ben diplomás színészként pályáját Jordán Tamás hívására, a szombathelyi Weöres Sándor Színház társulatának tagjaként kezdte. 2015-től a Győri Nemzeti Színház művésze.
Ezen a napon halt meg:
Pierre de Ronsard (1524–1585)
francia költő. a Pléiade nevű irodalmi csoport vezéralakja, a reneszánsz legnagyobb francia költője. A Pléiade csoport tagjai a középkori költői formák elvetését, a francia költészet tartalmi, nyelvi, műfaji felfrissítését, az antik példák átvételét tűzték ki célul. Fénykora az 1550-es évek. Ekkor egymás után jelentek meg kötetetei. Neve a következő évszázadban szinte teljesen feledésbe merült, költészetét csak a későbbi romantikus iskola fedezte fel ismét és tette igazi helyére a francia irodalomban(Ódák, Csintalanságok könyve, Pierre de Ronsard válogatott versei).
Ernst Litfaß (1816-1874)
német nyomdász, könyvkiadó és üzletember. A henger alakú hirdetőoszlop az úgynevezett Litfass-oszlop feltalálója és névadója. Munkássága elismeréseként a reklámcsászár titulussal illették.
Nyikolaj Alekszejevics Nyekraszov (1821-1877)
orosz költő, író, lapkiadó és szerkesztő. A 19. század közepén a társadalmi elkötelezettségű orosz demokrata költészet legnagyobb képviselője. Írt prózát, színpadi bohózatot és verseket is. Első megjelent verseskötetét vegyesen fogadták. 1843-ban almanachok kiadásával kezdett foglalkozni. Ezek egyikében jelent meg többek között Dosztojevszkij első regénye, a Szegény emberek. Utolsó éveiben a Ki él boldogan Oroszországban? című nagy elbeszélő költeményén dolgozott, de már nem tudta az összes tervezett részt elkészíteni (Unalmas őszi este, A színész, Topogó tábornok).
Alexandre Gustave Eiffel (1832-1923)
francia mérnök. fémszerkezetek építésére szakosodott francia építőmérnök és gyáriparos, a párizsi Eiffel-torony, valamint a New York-i Szabadság-szobor fémvázának tervezője és építője. Az ő vállalata készítette a budapesti Nyugati pályaudvar főépületének terveit is.
Keményfy János (Hartmann János, 1875-1943)
irodalomtörténész, kritikus, az MTA tagja, jeles Petőfi-kutató. Foglalkozott id. Ábrányi Emil, Vajda János és Mikszáth Kálmán irodalomtörténeti jelentőségével is. Konzervatív szellemiségű irodalmi kritikái főként a Budapesti Szemle és a Napkelet című folyóiratokban jelentek meg (Élet, Egy fejezet Petőfi költészetéről, 500 év humora).
Bátki József (1877-1948)
festő- és szobrászművész. Munkája során főként templomi színes üvegeket, üvegablakokat, velencei mozaikokat tervezett. Büszke volt a többi között a zeneakadémiai mozaikképre, a fokvárosi nagy üvegfestményre, a Pannonhalmi Apátság homlokzatának mozaikképére, a mexikói színház nagy opalescens üvegképére. Nagy hatással volt rá a századforduló szecessziós irányzata.
Dutka Ákos (~ Sándor, 1881–1972)
költő, író, szerkesztő, újságíró. Első versei nagyváradi lapokban, illetve a Vallomások könyve kötetben jelentek meg. Megismerkedett és jó barátságba került Ady Endrével, a magyar költészet megújítói és a polgári radikális eszmék harcosai közé tartozott. Első két kötetének versein impresszionista és szimbolista hatások érződnek. A már idős költő bátran üdvözölte az 1956-os magyar forradalmat, ekkor írta a szabadságharcosok közt is gyorsan népszerűvé lett Ember és magyar című versét (Az yperni Krisztus előtt és más versek, A nagy kaland, Új idők megszállottja).
Lám Frigyes (Friedrich Lám, 1881-1955)
nyelvtudós, irodalomtörténész, történetíró és a győri leánygimnázium alapító tanára, költő, aki verseit szepességi („cipszer”) nyelven és irodalmi német nyelven jelentette meg. Híres a legrégibb cipszer nyelvjárásban írt versről írott tanulmánya. A „Karpathenverein” tiszteletbeli tagja volt (Jókai és a Szepesség, Zipser Treue, A Zöld-tó tündére).
Józef Turczyński (1884-1953)
lengyel zongoraművész, zenepedagógus, Chopin műveinek kiadója. Kisgyermek korában kezdett hegedűt és zongorát tanulni édesapjától. Zongora tanulmányait Szentpéterváron fejezte, emellett az egyetemen jogot is tanult. Mérföldkő volt művészi fejlődésében találkozása Ignacy Jan Paderewskivel a svájci Morges-ban, melynek során eljátszotta a neves zeneszerző esz-moll szonátáját is. Több híres tanítványa volt.
Haraszti Emil (1885-1958)
zenetörténész, tanár, publicista. 1907—től 1929-ig a Budapesti Hirlap zenekritikusaként dolgozott. 1918—tól 1927-ig a Nemzeti Zenede igazgatója volt. Kern Auréllal közösen szervezte újjá az intézményt. 1927-ben Párizsba költözött (Bartók Béla, Barokk zene és kuruc nóta, A tánc története).
Kosáryné Réz Lola (1892-1984)
író, műfordító. Első verseit hétévesen írta, szellemi mentorának tartott nagyapja biztatására. Tizenöt évesen felvidéki lapoknál jelentek meg írásai, majd pályázatokon nyert, s felfigyeltek írói talentumára. Kezdetben megjelent versei háborúellenes hangvételűek voltak. Írói munkásságának első jelentősebb állomását egy kis cselédlány tragikus története jelenti, a Filomena című regénye (Ulrik inas, Koldusok. Por és hamu).
Csorba Géza (Donner, 1892–1974)
Kossuth-díjas szobrász, kiváló művész. Témaválasztásában meghatározó volt Ady Endréhez fűződő szoros barátsága. Liptóújváron kezdett rajzot tanulni Strobl Alajosnál. 1912-től a budapesti iparművészeti iskolában, majd 1912-től a Képzőművészeti Főiskolán tanult. 1913-ban tanulmányait megszakította, egy évig Fischer Antal szobrászműhelyének alkalmazottja lett, majd saját műhelyt nyitott. Tanulmányait nem fejezte be, a továbbiakban önképzéssel gyarapította szobrászati ismereteit. Kisplasztikákat, síremlékeket, emlékműveket és emlékszobrokat egyaránt készített (Ady Endre – Budapest, Napozó nő – Budapest, Buddha – Tokió).
Lénárd Béla (1892-1959)
színész, énekes. 1913-ban elvégezte a Rákosi-színésziskolát. Egy évig szerepelt vidéken, ezután sanzonénekes volt Budapesten és külföldön. 1945-1949 között rendezőként működött a Medgyaszay Színházban, 1948 őszén alapította meg Optimisták nevű kabarét. Sokoldalú karakterszínészként és vérbeli komikusként volt ismert.
Julian Tuwim (1894-1953)
zsidó származású lengyel költő, a két világháború közti lengyel irodalom egyik legnépszerűbb költője. Sok kritikus Tuwim költészetét a gyakori szójátékok (kalamburok) miatt a „nehezebb fajsúlyú” poétika közé sorolják. A szavak más szavakkal történő kapcsolata által létrejövő többértelműségek, bizonyos szavak nem egyértelmű értelmezhetősége miatt mondatai gyakran befejezetlennek tűnnek (Kérés, Líra és más versek, Hetedik ősz).
Forrai Miklós (1913-1998)
Liszt Ferenc-díjas énektanár, karmester, karnagy, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia tagja. 1941–1988 között a Zeneművészeti Főiskola tanára volt. 1941–1942 között a Budapesti Egyetemi Énekkart vezette. 1973–1991 között a Liszt Ferenc Társaság főtitkára, 1991-től társelnöke volt.
Tiszay Magda (1917–1989)
opera-énekesnő (alt). Zeneakadémiát végzett, 1944-ben szerződtette az Operaház. A háború utáni időszakban hamarosan ő lett a társulat egyik vezető alt énekesnője. Állandó szereplője volt a hazai oratórium- és dalesteknek, drámai hang birtokosa volt az alt regiszterben és egészen kivételes stílusérzékkel rendelkezett. Számos hanglemezfelvételt készített. 1962-ben az akkori Német Szövetségi Köztársaságban telepedett le.
George Roy Hill (1922-2002)
Oscar-díjas amerikai filmrendező. Egy texasi újságnál dolgozott. 1948-ban debütált színházi rendezőként Dublinban, 1954-től tv-ben is rendezett. 1962-ben készítette el első filmjét, amely az Amíg összeszoknak címet kapta (A nagy balhé, Az ötös számú vágóhíd, Butch Cassidy és a Sundance kölyök).
Ilosvay Katalin (Jäger, 1923–1993)
színésznő, előadóművész, érdemes művész. Szép orgánumú, érzelemgazdag színésznő, sokszor szerepelt pódiumon, mint versmondó. 20 évesen szerezte meg diplomáját a Színiakadémián, ezt követően a Vígszínházhoz szerződött. 1945-ben lett a Nemzeti Színház tagja, 1949-től az Ifjúsági Színházban, 1952-től pedig a Madách Színházban játszott (Kölcsönadott élet, Futóhomok, Fent a Spitzbergáknál).
Alan Bates (1934-2003)
brit színész. Már gyermekkorában foglalkoztatta a színészet, 1945-ben William Shakespeare János király című drámájában Arthur herceg alakját személyesítette meg. Tanulmányait a Királyi Drámaművészeti Akadémián végezte Londonban. A fiatal nemzedék egyik legünepeltebb jellemábrázolója volt (Zorba, a görög, Britannia gyógyintézet, Az ítélet).
Tarjáni Ferenc (1938-2017)
Liszt Ferenc- és Bartók—Pásztory-díjas kürtművész, kiváló művész. A Magyar Fúvósötös, a Budapesti Kamara együttes alapító tagja, a Tarjáni Kürtkvartett alapítója volt. 1975-től a Zeneművészeti Főiskola tanára, docense, majd 1991-től egyetemi tanára volt.
Carrie Fisher (1956-2016)
amerikai színésznő, forgatókönyvíró és író. Ismertséget Leia Organa hercegnő szerepe hozott neki az eredeti Csillagok háborúja trilógiában. 1977-ben megkapta a Csillagok háborúja című filmben Leia Organa hercegnő szerepét. Játszott a Blues Brothers című mozifilmben, a Hannah és nővérei-ben is kapott egy szerepet (Magas barna férfi felemás cipőben; Ami sok, az sokk; A dumagép).
Damu Roland (1974–2021)
színész, szinkronszínész. Az iskolai darabokban szerepelt először színházban. Bár felvették a Színház- és Filmművészeti Főiskolára, azonban távoznia kellett a képzésről. A Független Színpadra került, később játszott többek között a Budapesti Kamaraszínházban, a debreceni Csokonai Színházban és a szolnoki Szigligeti Színházban is. Emellett több mint 150 filmben és sorozatban szerepelt szinkronszínészként.
