Névnapok: Auguszta, Töhötöm, Dés, Dezsér, Dezsider, Dezső, Gracián, Graciána, Graciella, Haralda, Harmat, Harmatka, Karácson, Mária, Zajzon.
Események:
A nemzetiségek napja Magyarországon.
1892 – Szentpéterváron bemutatják az Orosz Nemzeti Balett előadásában Pjotr Iljics Csajkovszkij balettjét, A diótörőt.
1892 – Anton Bruckner VIII. C-dúr szimfóniájának bemutatója Bécsben.
1929 – Anton Webern: Szimfónia, op. 21 bemutatója New Yorkban.
Meghalt Johann Gottfried von Herder (1744–1803) német költő, műfordító, filozófus.
A német irodalmi és társadalmi élet 18. században végbement nagy átalakulásában jelentős szerepe volt. Irodalmi tevékenysége a Sturm und Drang és az ún. weimari klasszicizmus meghatározó egyéniségévé tette és Christoph Martin Wieland, Johann Wolfgang von Goethe, valamint Friedrich Schiller társaságában a német klasszicista irodalom legfontosabb alakjai közé tartozik. Ellentmondásos, rejtélyes teljesítményében ingadozóbb volt mint nagy kortársai, de sokoldalúbb és gazdagabb szellemiségű is, mint azok. Saját etikai pátoszát hangulatokkal, érzésekkel egybeszőve egyedülálló remekeket alkotott, és műfordítóként lehetővé tették számára az idegen költői szellemiség németre való átültetését. (Luther kis katekhizmusának magyarázatja, Cid-románczai, Eszmék az emberiség történetének filozófiájáról és más írások).
Meghalt Ráth-Végh István (Ráth István, 1870–1959) művelődéstörténész, író, jogász.
Büntetőjogász volt, de egész életét a művelődéstörténet furcsaságainak és érdekességeinek kutatására szentelte. A Jogtudományi Közlöny munkatársa volt, segédkezett Codex Hungaricus és a döntvénytárak összeállításában. Állandó tagja a tudományok népszerűsítésére alapított Uránia magyar tudományos színháznak. Kultúrtörténet-íróként megjelentetett szatirikus-humoros hangvételű könyveivel nevet és népszerűséget szerzett magának a szélesebb nagyközönség körében is. E munkássága főleg életének utolsó évtizedeire esik. 1957–1959 között Tiszay Andorral és Agárdi Ferenccel a Hasznos mulatságok című ismeretterjesztő sorozatot szerkesztette. Regényeket is írt, idős korára fél szemére megvakult, de az utolsó percig dolgozott. Összegyűjtött művelődéstörténeti írásai halála után hétkötetes sorozatban jelentek meg, 1962–1967 között. Hagyatéka az Országos Széchényi Könyvtárba került (Az emberi butaság, Hatalom és pénz, A könyv komédiája).
Megszületett Paul Klee (1879–1940) svájci festőművész, grafikus.
18 éves korában Münchenbe ment: ekkoriban két fő irányzat volt ott, egy természeten alapuló lírai festészet és a szecesszió művészete. 1911-ben csatlakozott a Der Blaue Reiter csoporthoz, és a csoport működésének rövid ideje alatt neve ismertté vált. Kezdetben grafikusként működött. Irodalmias természetű, gyakran bölcselkedő képeket készített. 1912-ben Párizsban, 1914-ben Afrikában járt. Ekkor talált rá saját színvilágára. Akvarelleket, olajképeket, temperákat és pasztellképeket is készített. Művészetétől távol állt az avantgárd ricsaja, nem sorolható be semmilyen stílusirányzatba. Művészete lírai, de nem szubjektivista – mindig a konkrét jelentés, a valóságos érvényű és egyetemes érvényű mondanivaló felé tör (Szárnyas hős, Ház és temető, Viaduktok forradalma).
Megszületett Zelk Zoltán (Zelkovits, 1906–1981) Kossuth- és József Attila- és Baumgarten-díjas költő, író, 2012-től a Digitális Irodalmi Akadémia posztumusz tagja.
Magyarország területeinek elvesztését Erdélyben élte meg, alig 13 évesen. 1925-ben Budapestre költözött, az Érmellék, illetve a Partium ősi örökségével, a gazdag és ízes magyar nyelvvel felszerelkezve, szépen csengő, hangzatos, durvaságtól és trágárságtól mentes verseket írt. 1927-ben kitoloncolták Romániába, ahonnan hamarosan visszaszökött Magyarországra. 1928-ban jelent meg először verse a Nyugatban. Első verseskötetét 1930-ban adták ki Csuklódon kibuggyan a vér címmel, melyről Radnóti Miklós írt elismerő kritikát. A második világháború kitörését követően Ukrajnába került munkaszolgálatosként, de ép bőrrel átvészelte. Magyarország megszállásakor azonban bujdosni kényszerült. A kommunista rendszerben ünnepelt költő volt, de hamarosan tisztában lett a kommunizmus fonákságaival, és az 1956-os forradalom lelkes híve lett. A forradalom leverését követően háromévi fogságra ítélték, de amnesztiával másfél év után (Este a kútban, Alszik a szél, Reménykedem és rettegek).
Meghalt Václav Havel (1936–2011) cseh író, politikus, csehszlovák, majd cseh köztársasági elnök.
1963-ban mutatták be első darabját. Ebben az időben már nyíltan hirdette azt a véleményét, hogy vissza kellene térni a két világháború közötti liberális, demokratikus tradíciókhoz. Az 1968-as csehszlovákiai invázió után eltiltották a színháztól, ezután fizikai munkás lett. Mivel részt vett a Charta ’77 mozgalomban, mint szóvivő, öt és fél évre bebörtönözték. Mint az ország erkölcsi és szociális lelkiismerete működött, személyes presztízse nagyban hozzájárult ahhoz, hogy Csehország iránt a nemzetközi szimpátia megerősödött. Drámái a cseh neoavantgárd dráma abszurd irányzatába tartoznak (Largo desolato, A kiszolgáltatottak hatalma, A szabadság igézete).
Megszületett Steven Spielberg (1947) háromszoros Oscar-díjas amerikai filmrendező, producer, a Brit Birodalom lovagja, a legsikeresebb filmrendezők egyike.
13 évesen a szüleitől kapott Super 8-as kamerával elkészítette első kisjátékfilmjét, a The Last Gun című filmet. 1965-ben iratkozott be a Kaliforniai Egyetem rendezői szakára, 37 évvel beiratkozása után átvehette rendezői diplomáját. Közben, olyan erős érzelmi töltetű témákat érintett filmjeiben, mint a holokauszt borzalmai a Schindler listájában, a rabszolgaság az Amistadban, a háborús viszontagságok a Ryan közlegény megmentésében. Nem korhatáros filmjeinek egyik gyakran visszatérő témája az a gyermeki, néha talán naiv hit és rácsodálkozás, ami megjelenik például a Harmadik típusú találkozások, az E. T., a Hook és az A. I. – Mesterséges értelem című filmjeiben. Sikerfilmjeit felsorolni is nehéz (A cápa, Indiana Jones egész estés sorozat, Jurassic Park két első mozifilmje).
Ezen a napon született:
Pethes Imre (1864–1924)
drámai színész, akadémiai tanár, színrendező. A természetes játék realista mestere volt. Tiszta és természetes beszédének, valamint pátosztól mentes játékának köszönhetően a budapesti Nemzeti Színház modern stílusának legfőbb kialakítói között tartják számon. 1923-ban a Nemzeti Színház örökös tagjai közé választották. Az egyik legismertebb magyar Shakespeare-színész volt, pályafutása során huszonöt Shakespeare-szerepben állt színpadra.
Szamuil Mojszejevics Majkapar (1867-1938)
orosz romantikus zeneszerző, zongoraművész, a szentpétervári konzervatórium tanára és számos zongoramű alkotója. Szamuil Majkapar ismertebb művei közé tartozik a 26 darabból álló „Birjulki”, a „Novelettes mignonnes”, a „24 Miniatures”, a hét darabból álló „The Marionette Theater”. Ezeken kívül szerzett két szonátát, több zongoratanulmányt, és speciális etűdöket a pedálhasználat gyakorlására.
Lux Elek (1884-1941)
szobrász. A budapesti iparművészeti iskolában végzett előtanulmányok után a müncheni képzőművészeti akadémián, majd a brüsszeli szépművészeti akadémián tanult. 1922-ben a budapesti iparművészeti iskolában a szobrászat tanára lett. Elsősorban finom egyszerűséggel mintázott női akt- és mellszobraival tűnt fel (Táncosnő, Fésülködő, Anyaság).
Sergio Failoni (1890–1948)
főként Magyarországon alkotó világhírű olasz karmester, gordonkaművész. 1908-tól zeneszerzést a milánói konzervatóriumban tanult. Két évig Arturo Toscanini asszisztense volt a Milánói Scalában, majd a genovai operaháznak lett első karmestere. Az operairodalom nagy német mestereinek népszerűsítésével alapozta meg hírnevét. 1928-tól Budapesten dolgozott, lelkes népszerűsítője volt Bartók Béla és Kodály Zoltán műveinek.
Hidas Antal (Szántó Gyula, 1899-1980)
oroszul is alkotó író, költő, műfordító. A második világháború előtti agitatív kommunista költészet, s az 1945 utáni szocialista realista irodalom jeles alakja. a magyar–orosz irodalmi kapcsolatok ápolására fordította idejét, s mindkét nyelvre fordított lírai költeményeket, versesköteteket, elbeszéléseket. Neki köszönhető, hogy teljes válogatott Arany-, Petőfi-, Ady-, Móricz-, Radnóti- és Illyés-kiadások jelenhettek meg orosz nyelven (Megtalálnak, Ficzek úr, Esik a hó).
George Stevens (1904-1975)
kétszeres Oscar-díjas amerikai rendező, producer és operatőr. A filmiparba operatőrként tört be, több Stan és Pan produkcióban is dolgozott. Élete első rendezői megbízatását 1934-ben kapta a Kentucky Kernels című komédiával. Háború után filmjei drámai hangvételűek. Az ’50-es években ért pályafutása csúcsára, amikor kétszer is elnyerte az Oscar-díjat legjobb rendező kategóriában (Az óriás, Anne Frank naplója, A Place in the Sun).
Bényi László (1909-2004)
festőművész, művészeti szakíró. Főleg tájképeket, csendéleteket festett. Ecsetkezelése lendületes, előszeretettel alkalmazta a vastag, széles ecsetvonásokat. A képein fellelhető színgazdagság eleven mégis mérték tartó. Az alföldi iskola hagyományait követte élete végéig. Az 1960-as évektől a Balaton környéki tájak szerelmese lett, számtalan művén örökítette meg a Balaton szépségét (Dáliák, Az Alföld a festészetben, Halászok).
Heckenast Gusztáv (1922-1999)
Kossuth-díjas pedagógus, történész, zeneszerző, technikatörténész. Kutatásai a magyarországi feudalizmus korának társadalom-, gazdaság- és politikatörténetére egyaránt kiterjedtek. 1959-ben a történettudomány kandidátusa, 1987-ben pedig doktora lett. Tagja volt az MTA Tudomány- és Technikatörténeti Komplex Bizottságának.
Galt MacDermot (1928-2018)
kanadai-amerikai zeneszerző, zongorista (Hair, A nők édesebbek, Az emberi vígjáték).
Gyurkovics Tibor (1931–2008)
Kossuth- és József Attila-díjas költő, író, pszichológus, a Digitális Irodalmi Akadémia alapító tagja.1953–1955 között pszichológusi oklevelet szerzett az ELTE BTK-n, szakdolgozatát József Attila értékelésének a verseiben megnyilvánuló szinesztéziájáról írta. 1968-tól írásaiból kezdett élni, bár voltak más kötöttségei is. 1991-től a Lyukasóra című tévéműsor állandó résztvevője, 1992-től a Lyukasóra című folyóirat alapítója és szerkesztő bizottsági tagja volt. 1991-1995 között a Magyar Írókamara társelnöke, 1992-től a Magyar Művészeti Akadémia alelnöke, 1994-ben a magyar labdarúgó-válogatott pszichológusa, 1995-től a Magyar Írók Egyesületének elnöke. Első színházi bemutatója a Madách Színházban volt 1969-ben. Tordy Géza invitálására, a Fekvőtámasz című darabjában az ezredes szerepét is eljátszotta (Leveleskönyv; Ölni, ölelni; Extázis).
Kóka Ferenc (1934–1997)
Munkácsy Mihály-díjas szürnaturalista festőművész. A főiskola elvégzése után a „tűrt” művészek közé tartozott, de műveit itthon és külföldi kiállításokra is meghívták. 1963-ban elnyerte a három évre szóló Derkovits-ösztöndíjat. 1969-től az új Szentendrei művésztelep első lakói közé tartozott és 1997-ben bekövetkezett haláláig (autóbaleset) ott is lakott feleségével.
Falvay Klára (1939-2004)
Jászai Mari-díjas és Aase-díjas színésznő. 1962-ben diplomázott a Színház és Filmművészeti Főiskolán. 1962-től 1964-ig a győri Kisfaludy Színház tagja volt, ezután a Szegedi Nemzeti Színház szerződtette. 1998-tól haláláig az Új Színház tagja volt. Pályája során epizód- és főszerepeket egyaránt játszott. Az általa megformált figurák széles skálán mozogtak, akárcsak színes egyénisége: drámai hősnőktől a mesefigurákig. Fanyar humor jellemezte, karakteres, összetéveszthetetlen egyéniségét. Az utolsó pillanatig játszott… (Macskajáték, Hatásvadászok, X polgártárs).
Böszörményi Zoltán (1951)
József Attila-díjas költő, író, szerkesztő. Első zsengéi még kisiskolás korában jelentek meg a Napsugár című gyermeklapban. Néhány évig Kolozsváron járt a koreográfiai líceumba, 1975-től 1983-ig az aradi Vörös Lobogó napilap korrektora. Első két verseskötetének megjelenése után a román államvédelmi hatóság célkeresztjébe került. A fenyegetések és zaklatások elől Jugoszlávián át Ausztriába szökött, onnan emigrált Kanadába. Az ezredfordulótól sorra jelennek meg újabb verskötetei, és prózaíróként – regények és novellák szerzőjeként – is bemutatkozott (Örvényszárnyon, Halálos bűn, Az irgalom ellipszise).
Ray Liotta (Raymond Allen Liotta, 1954)
amerikai színész. 1978-ban végzett a Miami Egyetemen, ahol színészetet tanult. Első filmje az Another World volt, amiben 1978-1981 között szerepelt. A Baseball álmok című film meghozta számára a sikert. Amikor meghallotta, hogy Martin Scorsese színészeket válogat a Nagymenők című filmhez, ő keményen lobbizott Henry Hill szerepére. A film hatalmas sikert és népszerűséget hozott neki, és lehetővé tette számára a jövőbeli filmekben való szereplést (A fülke, Ostrom Seattle-ben, A király nevében).
Brad Pitt (William Bradley „Brad” Pitt, 1963)
kétszeres Oscar-díjas és háromszoros Golden Globe-díjas amerikai színész, filmproducer. Színészi pályafutását sorozatokban történő vendégszereplésekkel kezdte, legemlékezetesebb alakítását 1987-ben, a Dallas című sorozatban nyújtotta. 1991-ben vált ismertté a nagyközönség számára, a Thelma és Louise című filmben. Első főszerepeit a Folyó szeli ketté és az Interjú a vámpírral című filmekben kapta. Az 1994-es Szenvedélyek viharában című drámában Anthony Hopkins oldalán szerepel, ez az alakítás hozta meg számára az első Golden Globe-jelölést. 1995-ben a kritikusok dicsérték alakítását a Hetedik és a 12 majom című filmekben, ez utóbbi egy Golden Globe-díjat és egy Oscar-jelölést hozott a színésznek. Legnagyobb bevételi sikerét a Trója és a Mr. és Mrs. Smith című filmekkel érte el. 2012-ben a 12 év rabszolgaság című filmjéért elnyerte az első Oscar- és BAFTA-díját, mint producer, 2020-ban a legjobb férfi mellékszereplőnek járó Oscar-, Golden Globe- és BAFTA-díjat a Volt egyszer egy Hollywood című filmben nyújtott alakításáért (Hét év Tibetben, Blöff, Harag).
Stone Cold Steve Austin (1964)
amerikai pankrátor és színész. Karrierje 1989-ben kezdődött el a World Class Championship Wrestlingnél, eredeti nevét használva. Később átváltott Steve Austinra. Több jelentős akciófilmben is szerepet kapott, ahol beutathatta képességeit (Lezúzva, The Expendables – A feláldozhatók, Speciális alakulat).
Katie Holmes (1978)
amerikai színésznő, filmproducer. Első filmszerepét Ang Lee Jégvihar című rendezésében kapta. Rendezőként 2016-ban debütált Az élet anyuval című filmdrámával, melyben főszerepet is játszott (Batman: Kezdődik!, A fülke, Senki fia).
Bálint Éva (1979)
színésznő, a szombathelyi Weöres Sándor Színház alapító tagja. 2000-ben sikeresen felvételizett a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem színész szakára. Diplomás színésznőként is pályáját a Figura Stúdió Színházban folytatta. 2008-tól Magyarországon él.
Emily Swallow (1979)
amerikai színésznő, legismertebb szerepei Kim Fischer A mentalista című sorozatból. 2001-ben diplomázott a Közel-Keleti Tanulmányok BA szintjén a Virginiai Egyetemen, majd a New York-i Egyetem Tisch Művészeti Iskolájában tanult. 2010-ben elnyerte a legjobb női előadónak járó Falstaff-díjat Kate szerepléséért A makrancos hölgy-ben.
Christina Aguilera (Christina Maria Aguilera, 1980)
ötszörös Grammy-díjas amerikai popénekes, dalszövegíró és színésznő. Első nagylemezével (Christina Aguilera, 1999) vált ismertté. 2010-ben megkapta a Hollywood Walk of Fame sétány csillagát.
Molnár Áron (1987)
színész, szinkronszínész, környezetvédelmi és társadalmi ügyekkel foglalkozó aktivista. 1987-ben Újvidéken született, négy éves korában családjával Magyarországra költöztek. 2010-ben végzett a Színház- és Filmművészeti Egyetemen. 2010 és 2015 között a Vígszínház társulatának tagja volt. 2013-ban Junior Prima díjat kapott. 2015-től szabadúszó. A noÁr Mozgalom alapítója, céljuk, hogy a művészet, párbeszéd és a tettek erejével pozitív változást érjenek el, pártpolitikától függetlenül.
Ezen a napon halt meg:
Antonio Stradivari (1644?-1737)
olasz hegedűkészítő, akié szakmájában mai napig az egyik legjobban hangzó névnek számít. Nevének latin változata, egyben az általa készített vonóshangszerek neve: Stradivarius. 1680-ban nyitotta meg saját műhelyét a Piazza San Domenicón, ezt követően hamar kialakult egyéni stílusa, amely az Amatiétól leginkább sajátos faválasztási elveiben, illetve újfajta csigaformáiban különbözött. Úgy értett a hangszereihez felhasznált fafajtákhoz, mint akkoriban kevesek.
Faludi Ferenc (1704–1779)
jezsuita szerzetes, író, költő, műfordító. 1728–29-ben a pécsi jezsuita gimnáziumban retorikát, grammatikát és poétikát tanított. Rómába küldték a Szent Péter templomba magyar gyóntatónak. Mivel hivatala nem sok időt vett igénybe, elég alkalma volt az olasz művészet remekein ízlését fejleszteni s az olasz és francia irodalommal megbarátkozni. Nyelvében az újító, gazdagító tehetség megnyilatkozását látjuk, magán viseli az újítónak magyaros szellemben bővítő, idomító kezét. Nyelvújító tevékenységét dicséri – többek között – a zsebóra, napirend, nyelvbotlás szavunk. Műfordításai erkölcsi célkitűzését szolgálták. Alig negyven költeményét ismerjük, de ezek a műgond és a formabravúr remekei (Szent ember vagyis szent életre vezető istenes oktatások, Bölcs ember, vagyis az erkölcsös bölcsességre vezérlő rövid oktatások, Téli éjtszakák).
Angyal Dávid (Engel, 1857-1943)
történetíró, egyetemi tanár, az MTA tagja. Még a 19. század 70–80-as éveiben irodalomtörténésznek indult a Budapesti Szemle folyóirat körében. Soha sem szakított az irodalomtörténettel, de egyre inkább a történettudományi kutatások és publikációk jellemzik munkásságát. Bécsből az Anschlusst követő korlátozások miatt is 1938-ban hazaköltözött Budapestre. Utolsó éveit visszavonultan töltötte (Erdély politikai érintkezése Angliával, A világháború okai, Történelmi tanulmányok).
Földessy Gyula (Feldmann, 1874-1964)
Kossuth-díjas irodalomtörténész, akadémikus. Az 1910-es években Ady Endre szűkebb köréhez tartozott. 1911-ben lett kötetei gondozója, a költő „poéta-adminisztrátora”. 1919-ben publikálta első írását Adyról. Kiadta a költő fiatalkori verseit, hátrahagyott munkáinak Az utolsó hajók című gyűjteményét, válogatott cikkeit, tanulmányait és összes költeményeit. Goethe Faustjának fordítójaként is ismert (Petőfi elbeszélő költészete, Ady-tanulmányok, Ady minden titkai).
Bartalis János (1893-1976)
erdélyi magyar költő, a szabadvers egyik első magyar művelője. Tanítói képesítésével klinikai tisztviselői állást vállalt, hogy Kolozsvárt maradhasson, s drámaírói terveit megvalósíthassa. Tényleges költői indulására a kolozsvári Újságban 1914. június 25-én került sor, majd Osvát Ernő 1916 novemberében közölte néhány versét a Nyugatban. Már első verseiben kész költői fegyverzetben jelentkezett. Jóllehet filológiai elemzéssel kimutathatók bennük Ady-hatások s az expresszionizmus nyomai is, alapvetően ösztönös költőnek mutatkozik, s ez az ösztönösség végigkíséri költészetét (Hajh, rózsafa; Idő, ne fuss!; Ujjaimból liliomok nőnek).
Ilosvai Varga István (1895–1978)
festő, érdemes művész és kiváló művész, a nagybányai, majd a szentendrei festők egyike. 1917-től a Magyar Képzőművészeti Főiskolán Balló Ede oktatta. 1924–1926 között Párizsban a Colarossi Akadémia hallgatója volt, itt ismerkedett meg Paul Cézanne és Vincent van Gogh művészetével (Nagybánya, Virágcserepek ablakpárkányon, Házak és emberek).
Palasovszky Ödön (1899-1980)
költő, a magyar avantgárd mozgalom és az aktivista színjátszás jelentősebb alakja. A húszas években jelentek meg jelentősebb kötetei. Művészi hitvallásáról az „Új Stáció” című, jelentős botrányt kiváltó, manifesztumban vallott. Később a Horthy-korszak kommunistának bélyegezte és mellőzte. A harmincas évektől kezdve elsősorban színházi művei, rendezései által keltett feltűnést. Az ötvenes évek kommunista diktatúrája mellőzni kívánta a „polgári dekadenciának” bélyegzett avantgardot. 1977-ben Graves-díjjal tüntették ki (Reorganizáció, Punalua, Opál himnuszok).
Fejes Teri (1902–1994)
színésznő, énekesnő, komika, 16 évig volt Kabos Gyula állandó színpadi partnere. 1920-ban végzett az Országos Színészegyesület színiiskolájában. A második világháború után Magyar, a Medgyaszay, a Modern és a fővárosi Vígszínházban játszott, majd 1949 és 1955 között a Budapesti Operettszínház foglalkoztatta. Ezután a Vidám Színpadhoz szerződött, amelynek 1966-ig volt művésze.
Joseph Barbera (1911-2006)
amerikai rajzfilmkészítő, producer. Társával, a szintén világhíres William Hannával 1957-ben alapították meg közös stúdiójukat, a Hanna-Barberát, melynek számos rajzfilmklasszikust köszönhet a világ. A Frédi és Béni, a Foxi Maxi, a Maci Laci és a Tom és Jerry „atyja”.
Gábor Zsazsa (Gábor Sári, 1917-2016)
Golden Globe-díjas színésznő. szépségkirálynő, modell, üzletasszony, a 20. század közepének egyik legismertebb hollywoodi szexszimbóluma, sokak szerint a világ első és máig legnagyobb celebe. Egyike azon kevés magyar származású hírességnek, akik csillagot kaptak a Hollywoodi Hírességek Sétányán. 1941-ben, Hollywoodba költözése után gyorsan hírnevet szerzett magának színészi teljesítményével, szépségével, valamint botrányaival. Kilencszer kötött házasságot és hétszer vált el (Első számú közellenség; Ég veled, drágám!; Szerelemhajó).
Sarkantyu Simon (1921–1989)
Munkácsy-díjas festőművész, grafikus. Marczell György rajztanár, festőművész volt az első mestere. A Képzőművészeti Főiskolán Rudnay Gyula növendéke volt. 1945 után magániskolákban tanult tovább. Festészete színgazdagon vall a reális világról, stílusára főleg Domanovszky Endre és Szentiványi Lajos hatott.
Nagy Béla (1923-2009)
festőművész, tanár. A főiskola elvégzése után tanári állást vállalt Hatvanban, de az iskola néhány év múlva megszűnt, így a gyöngyösi gimnáziumba került. Az ottani évkönyv rendszeres illusztrálásán kívül portrékat festett az iskola hajdani nagy növendékeiről, valamint iskolai és városi díszleteket készített. 2000-től folyamatosabban tudott dolgozni, minél több figurális képet szeretett volna alkotni. Úgy érezte ezekkel az alkotásaival többet tud kifejezni magáról és az életről.
Gilbert Bécaud (1927-2001)
francia sanzonénekes, zeneszerző, színész. Rajongói gyakran csak Monsieur 100 000 volts néven emlegették, utalva előadásainak hihetetlenül energikus voltára. Legismertebb dalai a Nathalie, illetve az 1961-ben kiadott Et maintenant voltak, ez utóbbi angol nyelven is nagy sláger lett, What Now My Love címmel. Csaknem fél évszázadon keresztül volt aktív és népszerű előadó, akinek szinte védjegyévé vált jellegzetes viselete, a sötétkék öltöny fehér inggel és fehér pöttyös kék nyakkendővel.
Virna Lisi (1936-2014)
olasz színésznő. Tanulmányait Rómában végezte, ahol jogot tanult, s mint zongorista is dolgozott. 1953-ban kezdett filmekben szerepelni. 1958-tól színpadon is szerepelt. Az 1960-as években Hollywoodban is filmezett. Két magyar koprodukciójú filmben is szerepelt: 1972-ben az nyugatnémet–francia–olasz–magyar koprodukcióban készült Kékszakállban, 2003-ban pedig az olasz–magyar koprodukcióban elkészített A Pál utcai fiúkban (Fekete tulipán, Fehér Agyar, Tűzsivatag).
Eduard Moiszejevics Safranszkij (1937-2005)
orosz klasszikus gitárművész és zeneszerző. 1961–1965 között tanult Szverdlovszkban a Csajkovszkij Zeneművészeti Főiskolán, ahol megalapította a Reneszánsz együttesét és az Áprilisi esték elnevezésű fesztivált. Élete utolsó éveiben több darabot írt gitárra (Requiem szólógitárra, Éjszaka Granadában, A tenger énekei).
Dörögdy Miklós (1941-2012)
bábművész. A Bábszínészképző Tanfolyamot 1962-ben végezte el. 1960-tól az Állami Bábszínházban szerepelt. Több európai országban, valamint Kubában, Indiában, Kínában és Ausztráliában is szerepelt. Munkásságát 1977-ben Bábszínházi Aranygyűrűvel ismerték el, 1994-ben a Magyar Köztársasági Arany Érdemkeresztjét vehette át.
Carlo De Mejo (1945-2015)
olasz színész. Kisebb szerepeket követően Pier Paolo Pasolini Teoréma című filmjében egy férfi prostituáltat alakított. 1970-ben a Hair című musical olasz változatában Claude-t játszotta. A későbbiekben több horrorfilmben is szerepelt, többek között Lucio Fulci alkotásaiban is (Meghalt egy ember, A Cassandra-átjáró, A temetőre épült ház).
Grendel Lajos (1948-2018)
Kossuth-díjas szlovákiai magyar író, kritikus, egyetemi tanár. Korai novellái, kisregényei humorral és iróniával teltek. 1997-től a Szlovákiai Magyarok Értelmiségi Fórumának szóvivője. 1997-2000 között a Szlovákiai PEN-Centrum elnöke volt. Regényei a szlovákiai magyarság mai életét, problémáit a messzi történelmi időkbe visszanyúló előzményekkel szembesítik. Valóságból, meséből, mítoszból és intellektuális elemzésből teremt eleven sodrású új prózát (Hűtlenek; Hazám, Abszurdisztán; Rossz idők járnak). ––> A semmi regénye
Lovay László (1952-2018)
nótaénekes, előadóművész, műsorvezető és zeneszerző. Zongorázni tanult, magánének tanulmányokat folytatott Kovács Magda énektanárnál, 1971-től lépett fel énekesként. Zeneszerzői munkásságának fontos részei az 1987-ben általa megírt FTC Induló, illetve a Forma 1.-hez íródott Száguldás című dala. 2013-ban alapítója a Magyar Zenei Kulturális Alapítványnak.
Chris Farley (Christopher Crosby „Chris” Farley, 1964-1997)
amerikai színész, komikus. a Wisconsin állambeli Madison szülötte, s a helyi egyetemen szerzett színház-kommunikáció szakos diplomát. Ezt követően előbb a környékbeli Ark Improvisational Theatre, majd a Second City Theatre társulatának tagjaként munkálkodott. Mozikarrierjét a Mike Myers és Dana Carvey által jelzett 1992-es Wayne világa című darabbal kezdte egy lelkes kidobóember szerepében, majd egy évvel később a Csúcsfejek című vígjátékban (Csúcsfejek, Tommy Boy, Beverly Hills-i nindzsa).
