Névnapok: Mária, Buzád, Buzát, Emő, Emőke, Immakuláta, Küllikki, Mátyás
Események:
1609 – Milánóban megnyitják Európa második nyilvános könyvtárát, a Szent Ambrus püspökről elnevezett Biblioteca 
Ambrosianát. Épületében található a Pinacoteca Ambrosiana művészeti galéria is.
1660 – egy színésznő (Margaret Hughes vagy Anne Marshall) először szerepel angol közönség előtt Shakespeare Othello című drámájában Desdemona szerepében. A puritánok erkölcstelennek tekintették a színházat. Csak a Stuart-restauráció korában jelenhettek meg a nők az angol színpadokon, kizárólag női szerepekben.
1783 – II. József német-római császár, magyar és cseh király rendeletben áthelyezi a Királyi Magyar Tudományegyetemet Budáról Pestre (1950-től Eötvös Loránd Tudományegyetem).
1813 – első alkalommal mutatják be Ludwig van Beethoven 7., A-dúr szimfóniáját (Op. 92) a bécsi egyetemen, a hanaui csatában megsebesült katonáknak rendezett jótékonysági koncerten. A zenekart Beethoven barátja, Ignaz Schuppanzigh vezényelte.
1849 – Giuseppe Verdi olasz zeneszerző Friedrich von Schiller német drámaíró Intrika és szerelem (Kabale und Liebe) című drámája alapján készült Luisa Miller című háromfelvonásos operájának premierje a nápolyi Teatro San Carloban.
1852 – Gustav Freytag német író Újságírók (Die Journalisten) című vígjátékának premierje Breslauban. A darab fél évszázadon keresztül a német színházak repertoárjának alappillérre volt.
1875 – Alekszandr Osztrovszkij orosz drámaíró Farkasok és bárányok (Волки и овцы) című művének premierje a szentpétervári Alekszandrinszkij Színházban.
1881 – gázrobbanást követő tűzvészben megsemmisül a bécsi Ring-Színház (Ringtheater). Hivatalosan 386 (mások szerint közel 1000) ember vesztette életét a lángok között. A helyszínen jelenleg egy rendőrségi hivatal áll, a katasztrófára emlékeztető emlékmű itt található.
1906 – ünnepélyesen elhelyezik a budapesti Szent István-bazilika zárókövét I. Ferenc József jelenlétében. Noha az eredeti 
szándék szerint a templom Ausztria védőszentjének, Szent Lipót nevét viselte volna, még elkészülte előtt, az 1896-os millenniumi ünnepségek kapcsán, 1897-ben az érseki főhatóság Szent István király oltalmába helyezte, és nevére is szentelték fel.
1914 – Irving Berlin amerikai zeneszerző első musicaljének, a Watch your Step című darab premierje a New York-i New Amsterdam Theatre-ben (Broadway).
1915 – Jean Sibelius finn zeneszerző 5., Esz-dúr szimfóniájának (op. 82) ősbemutatója Helsinkiben, a Helsinki Filharmonikusokkal, az 50 éves születésnapját ünneplő Sibelius vezényletével (amelyet finn nemzeti ünneppé nyilvánítottak).
1934 – az emigrációba kényszerült Friedrich Wolf német drámaíró és orvos Mamlock professzor (Professor Mamlock) című drámájának német nyelvű premierje a Schauspielhaus Zürichben. A darabot a németországi zsidóüldözés egyik legkorábbi művészi feldolgozásaként tartják számon.
1943 – John Van Druten angol drámaíró A teknős hangja (The Voice of the Turtle) című vígjátékának premierje a New York-i Morosco Színházban (Broadway,1557 előadás). 1947-ben a színpadi darabból egy azonos című filmet készítettek Ronald Reagan, Eleanor Parker, Eve Arden és Wayne Morris főszereplésével.
1954 – bemutatják Maxwell Anderson amerikai drámaíró A rossz mag (The Bad Seed) című színművét a New York-i 46th Street Theatre-ben (a Broadwayn 334 előadás). A William March amerikai író könyve alapján készült produkcióban Nancy Kelly 1955-ben a legjobb színésznőnek járó Tony-díjat nyerte el.
1955 – bemutatják az Egyesült Királyságban a Betörő az albérlőm (The Ladykillers) című angol bűnügyi vígjátékot, Alexander Mackendrick rendezésében, Alec Guinness főszereplésével. Ebben a filmben játszott először együtt Herbert Lom és Peter Sellers, akik később a Rózsaszín párduc 1. és 2. részében komédiáztak együtt.
1978 – bemutatták A szarvasvadász (The Deer Hunter) című amerikai-brit háborús filmdrámát Michael Cimino rendezésében, Robert De Niro, Christopher Walken és Meryl Streep főszereplésével New Yorkban és Los Angelesben egy-egy moziban. A film 5 Oscar- és Golden Globe-díjat kapott 1979-ben.
1980 – Mark David Chapman meggyilkolja John Lennont New Yorkban. Chapman-t 20 évre ítélték el, de azóta sem 
engedték ki, egyrészt ez „összeegyeztethetetlen lenne a társadalmi elvárásokkal”, másrészt személyes biztonsága érdekében.
2013 – a Metallica amerikai thrash metal zenekar fellép az Antarktiszon, így ők az első együttes, amely mind a hét kontinensen fellépett.
2019 – a Bécsi Állami Operaház 150 év után első alkalommal mutat be női zeneszerzőtől művet, Olga Neuwirth osztrák kortárs klasszikus zeneszerző Orlando (eredeti címe Egy kitalált zenei életrajz) című operáját, Virginia Woolf brit írónő azonos című 1928-as regénye alapján.
2023 – a San Franciscóban megnyíló The Art of Zen kiállításon bemutatják Mukvi Fa Csang XIII. századi kínai buddhista szerzetes Datolyaszilva című tusfestményét, a „Zen Mona Lisát”.
Megszületett Horatius (Quintus Horatius Flaccus, Kr. e. 65 – Kr. e. 8) római költő.
Apja felszabadított rabszolga, aki felszabadítása után Rómába költözött, ahol ingatlanközvetítőként tevékenykedett. Az így keresett pénzéből fiát a legjobb tanítókhoz küldte. Kr. e. 45 körül Horatius filozófia tanulmányokat folytatott Athénban. Caesar meggyilkolásakor csatlakozott Brutus és társai közé. Később írnokként dolgozott az államkincstárnál. Először görögül kezdett verselni, később latinul folytatta. Vergilius támogatásával a híres művészetpártoló, Maecenas, barátjává fogadta és támogatta. Ideje nagy részét Sabinumban, majd később tiburi házában töltötte. Két hónappal támogatója, Maecenas halála után halt meg Rómában. Testét Maecenas mellé temették (Episztolák, Szatírák, Ódák).
Megszületett Björnstjerne Björnson (1832–1910) Nobel-díjas norvég író, költő, újságíró, Norvégia nemzeti 
függetlenségének szószólója, a norvég nemzeti romantika kiemelkedő egyénisége.
Kiállt az európai, idegen hatalmak uralma alatt élő népek védelmében, így sok cikkében ír a lengyelekről, finnekről, románokról, leggyakrabban a szlovákokról. Műveiben elsősorban a norvég parasztságnak állít emléket, ezzel szemben a városi polgárság életének erős kritikusa. Történeti munkáinak fő célja a norvég nemzeti öntudat felélesztése. Az 1856-ban írt Ja, vi elsker dette landet című verse lett a norvég nemzeti himnusz (A csőd, Isten nyomai, A halászleány).
Megszületett Jean Sibelius (Jean Julius Christian Sibelius, 1865–1957) finn nemzetiségű svéd zeneszerző.
Családja nem akarta, hogy „csupán” zeneszerző legyen, hanem valamilyen „rendes” polgári foglalkozást szántak neki, ezért 1885-ben beíratták a Helsinki Sándor Cári Egyetem jogi karára. Azonban egy év múlva véglegesen a zenei pálya mellett döntött; beiratkozott a Helsinki Zenei Intézetbe. 1899-ben mutatták be Finlandia című zenkari művét. A Finlandia lett Finnország második himnusza, azóta is a legismertebb Sibelius-mű. 1915-ben ötvenedik születésnapját nemzeti ünneppé nyilvánították, elhalmozták jókívánságokkal (Monda, Finlandia, V. szimfónia). ––> Szimfonikus felfedezések
Megszületett Karády Katalin (Kanczler Katalin Mária, 1912–1990) színésznő, sanzonénekes.
Öt éven át külföldön – Svájcban, illetve Hollandiában – nevelkedett. Színészi tanulmányait 1936-ban kezdte. 1939–1941 között a Pesti és a Vígszínházban lépett fel különböző szerepekben. Első mozifilmje, a Halálos tavasz sikerét követően a kor ünnepelt dívája, szexszimbólum lett. Erotikusan búgó, bársonyos hangjával, erős, szuverén, a „végzet asszonya” karakterével szinte megigézte a férfiakat. Kilenc év alatt húsz filmfőszerepben láthatta őt a magyar közönség. A német bevonulást követően Karádyt fokozatosan ellehetetlenítették, dalait letiltották a Magyar Rádióból. A szövetségeseknek való kémkedés vádjával tartóztatta le a Gestapo. Három hónapig tartották fogva, megkínozták, kis híján agyonverték. Szörnyű egyéni sorsa ellenére sem szűnt meg embernek lenni: a nyilasoknak ékszereket és aranyat adva a Duna-parton egy egész gyerekcsapatot mentett meg a kivégzéstől. 1968-ban megkapta az amerikai vízumot, s New Yorkban telepedett le. Neve egy teljes generáció előtt ismeretlen maradt az óhazában. Amikor hetvenedik születésnapja alkalmából Magyarországra hívták, stílszerűen csak egy kalapot küldött maga helyett (Egy tál lencse, Külvárosi őrszoba, Forró mezők).
Megszületett Tandori Dezső (1938-2019) a Nemzet Művésze címmel kitüntetett, Kossuth-díjas és József Attila-díjas költő, 
író, műfordító, a Digitális Irodalmi Akadémia alapító tagja.
Fiatalon bekerült gimnáziumi tanárának, Nemes Nagy Ágnesnek írói-baráti körébe. Mészöly Miklóssal, Ottlik Gézával, Mándy Ivánnal és másokkal volt szoros kapcsolatban. Rövid ideig nevelőtanárként dolgozott, 1971-től szabadfoglalkozású íróként és műfordítóként működött. Az irodalompolitikától tudatosan távol tartotta magát, „remeteélete” a hetvenes-nyolcvanas években legendássá vált. 1994-től a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia tagja (A megnyerhető veszteség, Medvék és más verebek, Új nagy gombfocikönyv).
Meghalt John Lennon (John Winston Lennon, 1940-1980) angol beat-zenész, a 20. század egyik legnagyobb hatású 
énekese, zeneszerzője, költője és a The Beatles gitárosa.
Az 1960-as évek folyamán Paul McCartneyval való együttműködése komoly hatást gyakorolt a beatzene és a rock fejlődésére, a komolyabb és politikai üzenetet hordozó irányba terelve azt. Dalai tele vannak fájdalommal és reménnyel. Zenéje hol vidám, hol pedig nagyon komor volt. Dalszövegeiben személyes és karrierjéhez fűződő vágyait, gondolkodásmódját, a hírnév árnyoldalait és az aktuális eseményekről alkotott véleményét fogalmazta meg. McCartneyval sikerült meghonosítania az elektronikus effekteket a rockzenében, lehetővé téve ezzel számtalan zenei stílus kialakulását. A televízióban, filmekben, sajtótájékoztatókon és interjúkban tanúbizonyságot tett személyiségének lázadó, kritikus oldaláról, gyors észjárásáról és szarkasztikus humoráról. Zenei karrierje mellett békeaktivista, író, színész és festőművész is volt. A Beatles felbomlását követően, 1970-ben jelent meg tulajdonképpeni első szólólemeze, a nyers, őszinte John Lennon/Plastic Ono Band című album, a lemez a mai napig egyike a valaha készült legszemélyesebb és legjobb zenei műveknek (Egy nehéz nap éjszakája, Stand by Me, Imagine).
Ezen a napon született:
Johann Christoph Bach (1642-1703)
német zeneszerző. Eisenach kastélyának orgonistájaként hírnévre tett szert, bár komoly pénzügyi gondokkal küszködött. A Johann Sebastian Bach előtti generációban ő számított a család legnevesebb tagjának.
Holbach báró (Paul Henri Thiry d’Holbach, 1723-1789)
francia-német filozófus, tudós, enciklopédista. Az Encyclopédie számára jelentős számú cikket fordított politika, vallás, kémia és ásványtan témakörben. Fordításai jórészt német nyelvű forrásokból származtak. 1767-ben jelent meg Christianisme dévoilé című műve, melyben az emberiség erkölcsi fejlődésének akadályozásával vádolta a keresztény vallást. A zaklatásoktól félve könyveit névtelenül és álneveken jelentette meg, Franciaországon kívül, leggyakrabban Amszterdamban.
Heinrich Füger (1751-1818)
német festő. Történeti és mitológiai tárgyú képeivel a Mengs-féle klasszicizmus szószólója Ausztriában. Történeti témájú festészeténél jóval értékesebb a portréfestészete. 1776-ban Rómába utazott, mint képzőművészeti ösztöndíjas. 1783-ban Bécsben telepedett le, az ottani művészeti akadémia tanáraként működött, 1795-től a művészeti akadémia másodigazgatójává léptették elő. 1806-ban elnyerte az udvari képtár igazgatói állását. Igazán egyéni és jellegzetes művészete a arcképfestésben mutatkozott meg (Prométheusz lehozza a tüzet az embereknek, Batsányi János, Gróf Eszterházy Miklós).
Hild József (1789-1867)
építész. A hazai klasszicista építészet egyik legnagyobb alakja, a reformkori Pest arculatának kialakításában meghatározó szerepet játszó építész (budapesti Szent István-bazilika, halála után Ybl Miklós fejezte be; egri főszékesegyház; esztergomi bazilika, 1822-38-ig Kühnel Pál, majd Packh János tervezte).
Balog István (1790–1873)
színész, színműíró. 1809-ben a Napóleon elleni nemesi felkeléshez csatlakozott és ennek megszűntével beállt magyar színésznek 1810-ben. 1811-ben Kultsár Istvánhoz szerződött, ahol a Bohó Misiben lépett föl. Pécsett neki köszönhetően hangzott el az első magyar előadás, ugyanazon évben ő nyitotta meg a székesfehérvári színházat. 1857. augusztus 31-én ünnepelték 50 éves színészi jubileumát a Nemzeti Színházban (Tündér Ilona, Mátyás diák vagy a czinkotai kántor, Mátrai banditák).
Adolph Menzel (Adolph Friedrich Erdmann von Menzel, 1815-1905)
német festőművész. Már 15 éves korában Berlinbe került, ahol alkalmi rajzok, kőnyomatú újévi üdvözletek, étlapok stb. készítésével kereste kenyerét. 1833-ban Künstlers Erdenwallen címmel litográfia-sorozatot adott ki, mely keresetlen, őszinte realizmusával nagyon elütött az akkor divatos, mesterkélt romanticizmustól. Útján tovább haladva, készítette 400 pompás, a kor szellemét szinte hihetetlenül visszatükröző rajzát, mely egyrészt a német művészetben újra meghonosította a realizmust, másrészt új lendületet adott a fametszés pangó művészetének (A vashengermű, Vasútifülke, Bálterem).
Ábrai Károly (Figura, 1830–1912)
pedagógus, szerkesztő, író. 1846-tól jelentek meg írásai az Életképek című lapban, amiket Julius álnéven írt. Önkéntesként részt vett az 1848–49-es szabadságharcban. Számos lap munkatársa volt. Irodalmi munkásságában főleg a történelmi tárgyú regények és elbeszélések a meghatározóak (Az utolsó Szapolyai, Brankovics Ilona, Hazáért és szabadságért).
Csiky Gergely (1842–1891)
író, műfordító, akadémikus. A gimnáziumot Aradon végezte, már itt kitűnt tehetségével, különösen pedig az irodalom és költészet iránti előszeretetével. Első versét még elsőéves gimnazistaként, nyolcéves korában írta anyjához. Ezt követően Marosi Gyula név alatt küldött írásokat újságokba, ezek francia és angol elbeszélések műfordításai. A magyar irodalmon kívül a római és görög klasszikusokat is tanulmányozta. A lelkes fiatal pap diák korában még leginkább csak fordított, pályája elején pedig leginkább az egyházi irodalom terén tevékenykedett. 1878 végén püspöki engedéllyel a fővárosba költözött, és minden idejét az irodalomnak szentelte, fordított a Nemzeti Színház és a Kisfaludy Társaság számára. 1879-ben rövid időre Párizsba utazott az ottani színházi élet tanulmányozására. Onnan hazatérve megírta nagy hatású társadalmi drámáját, A proletárokat. Ezután következtek kései színművei a Nemzeti Színházban és másutt. A csanádi püspök nem nézte jó szemmel felszentelt papjának profán foglalkozását a színpadon, ezt egy hivatalos levélben tudtára is adta Csikynek, amire ő úgy válaszolt, hogy 1880-ban kilépett az egyházi rendből (A vadember, Janus, Az atyafiak).
Thallóczy Lajos (Strommer, 1857-1916)
történész, a Magyar Tudományos Akadémia tagja, 1913-tól 1916-ig a Magyar Történelmi Társulat elnöke, politikus, valóságos belső titkos tanácsos. Rövid ideig a Magyar Nemzeti Múzeum, 1879-től a Magyar Országos Levéltár tisztviselője volt. 1874–1884 közt a Századok, 1876–1880 közt az Archaeologiai Értesítő segédszerkesztője (Oroszország és hazánk, Magyarország és Raguza, Tanulmányok a bosnyák bánság kezdeteiről…).
Georges Méliès (Maries-Georges-Jean Méliès, 1861-1938)
francia filmrendező. Több mint 500 filmet rendezett. Ő építette az első filmstúdiót Európában és ő volt az első a világon, aki storyboardot használt filmjeihez (A kísértetkastély, Utazás a Holdba, Az Északi-Sark meghódítása).
Aristide Maillol (1861–1944)
francia szobrászművész, festő és grafikus. Katalán származású francia szobrász, festő és grafikusművész. A Nabis művészeti csoportosulás tagja. Korai festményeit Paul Gauguin és Pierre Puvis de Chavannes hatása alatt festette. Gauguin irányította érdeklődését a díszítő művészet felé, faliszőnyegek tervezésére biztatta. Szakított a Rodin hatása alatt elterjedt vázlatszerű, festőies, minden plasztikai komponálás nélküli iránnyal, erős szobrászati zártságra, a leegyszerűsített formák architektonikus felépítésére törekedett. Fő témája a ruhátlan emberi test, főleg női aktok, általuk fejezi ki szimbolikus mondanivalóit (Az éjszaka, Szobortörzs nyáron, Tanulmány a hegyhez).
Georges Feydeau (1862–1921)
francia drámaíró, az általános vélemény szerint Molière óta a legnagyobb francia vígjátékszerző. Az abszurd dráma előfutáraként több mint 60 színdarabot írt. Húszéves korában írta első komikus monológját. Első sikerét négy évvel később, a A női szabó című darabjával aratta. Korán színdarabok szerző-rendezője lett, működését jellemzi a szinte eszeveszett ritmus, a „matematikailag” kiszámított komikus hatás. Színházában sokszor helyzetkomikumra épít, olykor a helyzetek teljesen mentesek a humortól: egy férfi belép a jelenetbe, egy nő kijön onnan, mégis kirobban a nevetés (A tökfejű, Mit jársz meztelenül?, Bolha a fülbe).
Janovics Jenő (1872-1945)
filmrendező, színigazgató, a magyar filmgyártás úttörője. Az 1911–14 között rendezett, nagy sikert aratott drámaciklusai kiemelkedő jelentőségűek a magyar színház történetében. Az első világháború előtt és alatt a magyar filmgyártás egyik úttörője volt filmgyártó és mozitulajdonos vállalkozóként, filmesztétaként, rendezőként és forgatókönyvíróként (A Gyurkovics lányok, Hotel Imperial, A két árva).
Fenyő Miksa (Fleischmann, 1877-1972)
író, a Nyugat alapító főszerkesztője, a GYOSZ-igazgatója, mecénás, országgyűlési képviselő. Részt vett a Galilei Kör megalakításában, mely a keresztények és zsidók békés együttélését és egymás megismerését, megértését volt hivatott elősegíteni, elmélyíteni. 1908-ban a Bristol Kávéházban megalapította a Nyugat irodalmi és kulturális folyóiratot Ignotus Hugóval és Osvát Ernővel. A Nyugaton keresztül a legnagyobb korabeli írók, értelmiségiek közül sokakkal megismerkedett és barátságot kötött, ismeretséget kötött nagy zeneszerzőkkel (Bartókkal, Kodállyal) és a kor más fontos társadalmi és politikai személyiségeivel. 1939 kitör a második világháború. 1941-ben a Nyugat utolsó éve. Újabb zsidótörvények lépnek életbe ebben és az elkövetkező évben. 1948-ban menekülni kényszerül Magyarországról (Casanova, Hitler, Az elsodort ország).
Diego Rivera (1886–1957)
mexikói festőművész. Rendkívül termékeny alkotó volt, csak Mexikóvárosban 100-nál több freskót festett. Freskóinak témáját Mexikó történelme, politikai- és társadalomtörténete és a népi felkelések ihlették. Nagyon értékesek murális munkáihoz készített grafikái és festményei, amelyeket előtanulmányoknak szánt. Otthon volt a kubista, az expresszionista ábrázolástól kezdve a szürreális ábrázolásig minden területen (Toledo látképe, Indián kislány korall nyaklánccal, Amerika a hispániai hódítás előtti korban).
Bohuslav Martinů (1890–1959)
cseh zeneszerző. Első sikereit 1922-ben aratta az Istar című balettjével és a Tűnő éjfél című zenekari művével. A német megszállás idején elhagyta Csehszlovákiát, és 1946-ig az Amerikai Egyesült Államokban élt. Itt írta hat szimfóniáját, illetve több egyetemen órákat is adott. 1946-ban visszatért hazájába, ahol a prágai konzervatórium zeneszerzési mesteriskolájának oktatója lett.
Székely Zoltán (1903-2001)
hegedűművész, zeneszerző. Tanulmányait Hubay Jenőnél végezte a budapesti Zeneakadémián, Kodály ajánlotta Bartók Bélának kamarapartnernek. Így már tizennyolc évesen szoros kapcsolatot építhetett ki Bartókkal. Kettejük alkotói kapcsolatának vizsgálata mára bevonult a zenetudományi szakirodalomba.
Hollós Korvin Lajos (Weisz Lajos, 1905–1971)
író, költő, szerkesztő. Inaskorától fogva verselt, novellákat írt. Első novellája 1922-ben jelent meg, és már ekkoriban tevékenyen, vezető szerepben részt vállalt a munkás-kultúrmozgalomban, amiben szavalókórusokat szervezett. Az általa írt kórusversek a munkásmozgalom berkein belül népszerűek voltak. 1957-től jelenhettek meg zavartalanul kötetei (Elhal a dal, A Vöröstorony kincse, A szürke eminenciás).
Ruttkay Mária (1906-1988)
színésznő, érdemes művész. 1931-ben végzett az Országos Színészegyesület Színészképző Iskolájában. Színészi pályafutása szubrettként indult. Mielőtt a Veszprémbe költözött volna, több vidéki színházban játszott, főleg komikusi és jellemszerepeket (A kőszívű ember fiai).
Ungvári László (Untener, 1911–1982)
Kossuth-díjas színész, kiváló művész. A Színművészeti Főiskolán végzett 1933-ban. A Nemzeti Színházhoz szerződött, amelynek haláláig tagja maradt (Különös házasság, Rokonok, A tizedes meg a többiek).
Bágya András (1911-1992)
EMeRTon-díjas zeneszerző, érdemes művész, az 1960-as évek magyar könnyűzenéjének egyik meghatározó alakja. 1932-től, tizenkét éven át a sepsiszentgyörgyi református Székely Mikó Kollégium zenetanára volt. Már ekkor komponált kórusműveket a diákoknak. A második világháborúban frontszolgálatot teljesített és amerikai hadifogságba esett. Innen szabadulva Budapesten telepedett le. Számos sikeres táncdalt, film- és operettzenét szerzett (Megáll az idő, Micsoda éjszaka!, Csinibaba).
Patay Pál (1914–2020)
régész, muzeológus, harangkutató, agrármérnök, a Magyar Nemzeti Múzeum nyugalmazott régész főmuzeológusa. 1939-től 1949-ig tanársegéd volt az ősrégészeti tanszéken (Pázmány Péter Tudományegyetem). Orosz hadifogságban volt, 1950-tól a balassagyarmati Palóc Múzeumban dolgozott, majd 1957-től 1982. december 31-éig a Magyar Nemzeti Múzeum régész muzeológusa volt. A múzeum adattárának helyettes osztályvezetőjeként ment nyugdíjba.
Lucian Freud (Lucian Michael Freud, 1922-2011)
britt festőművész, akit a 20. század legjobb angol portréfestőjének tartanak. Sigmund Freud unokája. Berlinben született, 10 éves volt, mikor a család a náci hatalom terjedése miatt Angliába költözött. 60 éves karrierje során elsősorban családját és barátait festette. Élő modellről dolgozott, hosszú és kellemetlen munkára kérve őket.
Sammy Davis Jr. (Samuel George „Sammy” Davis, Jr., 1925-1990)
amerikai énekes, táncos, színész. Zenés szórakozóhelyeken, később a Broadwayen szerepelt különféle produkciókban. Táncolt, énekelt, ütőhangszereken, vibrafonon, trombitán játszott. Mr. Showbusiness-nek, a világ legjobb szórakoztatójának nevezték. Legnagyobb sikerét a Mr. Wonderful című zenés darabban aratta, s ez a beceneve is lett. 1959-től kezdve az egyik sztárja volt az amerikai filmiparnak (Koldusopera, Gyémántok az örökkévalóságnak, Ágyúgolyó futam).
Berényi Gábor (1927–2014)
Jászai Mari-díjas rendező, színházigazgató, érdemes művész. 1945–1949 között a Színház- és Filmművészeti Főiskola színházrendező szakán tanult. 1953–1955 között a Magyar Néphadsereg Színháza rendezője volt. 1955–1959 között a debreceni Csokonai Színház főrendezőjeként dolgozott. 1971–1982 között a József Attila Színház főrendezőjeként tevékenykedett. 1982–1992 között a Játékszín igazgatója volt. 1992-ben nyugdíjba vonult.
Maximilian Schell (1930-2014)
Oscar- és Golden Globe-díjas osztrák filmrendező, színész, producer, forgatókönyvíró, műfordító. Az Anschluss után Svájcba menekült és Zürichben telepedtek le. Tanult a zürichi, a bázeli, a müncheni, a londoni valamint a berlini egyetemen (Ítélet Nürnbergben, Tűzmadár, Deep Impact).
Almási István (1934–2021)
népzenekutató, a Magyar Művészeti Akadémia Népművészeti, Néprajzi Tagozatának tagja. A középiskolát Kolozsvárott végezte, majd 1956-ban a Gheorghe Dima Zeneművészeti Főiskolán zenetanári oklevelet szerzett. Ezt követően a kolozsvári folklórintézet munkatársa lett. Népzenegyűjtőként több mint száz helységben mintegy 5000 dallamot gyűjtött, az addigi kutatások által le nem fedett területeken. Elméleti munkáiban a dallamrendszerezés és a népzenei kölcsönhatások kérdéseivel, illetve a népzenegyűjtés módszertanával foglalkozott.
David Carradine (John Arthur, 1936-2009)
amerikai színész. Az 1970-es években hatalmas divatja volt a kungfunak, s ez kihatott a filmkészítésre is. Carradine legendás hírnevét is ennek köszönheti. A hatvanas évek közepén tűnt föl a televízióban és a vásznon, alkatának, jellegzetes arcának köszönhetően elsősorban negatív szereplők megformálását bízták rá. Színészi tehetsége vitathatatlan volt (Fuss az életedért!, Piszkos zsaruk, Kill Bill).
Jim Morrison (1943-1971)
amerikai énekes, dalszövegíró és költő. A népszerű amerikai The Doors rockzenekar vezető énekese és dalszövegírója volt. Számos verseskötete is megjelent, a filmezés is foglalkoztatta. Szigorú, konzervatív szellemben nevelték, azonban ő minden alkalmat megragadott, hogy ellenkező nézeteinek hangot adjon. Felolvasta néhány költeményét egy iskolatársának, Ray Manzareknek, és azon nyomban egy rockzenekar alapítása mellett döntöttek. Felhasználta egyedi énekstílusát, és kiaknázta a költeményekben rejlő misztikus utalásokat (Light My Fire, Riders on the Storm, Love Street).
Matus György (1945-2018)
Déryné-díjas színész. Miskolci amatőr színjátszóként Dózsa György szerepében, a Kazincbarcikán megrendezett színházi találkozón fedezte fel Kazán István, és az általa alapított és akkor induló Bartók Színházhoz ajánlott neki szerződést. 1974-től a Miskolci Nemzeti Színház társulatának volt egyik vezető színésze. 1998-tól haláláig a székesfehérvári Vörösmarty Színház művésze volt. Pályafutása alatt több mint 160 szerepet játszott el.
Molnár András (1948)
Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas operaénekes (tenor), a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja. 976-ban azonban komolyan kezdett foglalkozni az énektanulással. 1977–1979 között a Rádió és a Tv énekkarának tagja lett. Az operaház 1979-ben szerződtette, 1999 óta örökös tagja. Külföldön vendégszerepelt Berlinben, Drezdában, Londonban, Zürichben, Barcelonában és a Bayreuthi Ünnepi Játékokon. Operai működése mellett rendszeresen fellép a hangversenydobogón is, oratóriumok szólistájaként.
Vándor Éva (1953)
Jászai Mari-díjas magyar színésznő, a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja. 1976-ban végzett a Színház- és Filmművészeti Főiskolán, majd a kecskeméti Katona József Színházhoz szerződött. 1991 óta a József Attila Színház tagja volt. 2020-tól a salgótarjáni Zenthe Ferenc Színház színésze. Kezdetben naiva, ma már inkább karakterszerepeket alakít. 2009-ben megkapta minden színésznő dédelgetett álmát, Shirley Valentine szerepét.
Kim Basinger (1953)
Oscar- és Golden Globe-díjas amerikai színésznő. 1976-ban Los Angelesbe költözött, hogy bekerüljön a film világába, bár modellkarrierje sikeres volt, nem adta fel álmait, színésziskolába járt és énekelt New York-i klubokban Chelsea művésznéven. Először sorozatokban szerepelt, majd egyre-másra jöttek a komolyabb szerepek. Végül, az 1997-es Szigorúan bizalmas című filmben nyújtott alakításáért a legnagyobb meglepetésre – de indokoltan – Oscar-díjat kapott a legjobb női mellékszereplő kategóriában. Aktívan harcol az állatok jogaiért a PETA szervezetben. Csillagot kapott a Hollywoodi Hírességek Sétányán (Soha ne mondd, hogy soha, Marslakó a mostohám, Mobil).
Szirtes János (1954)
Munkácsy Mihály-díjas képzőművész. A Moholy-Nagy Művészeti Egyetem egyetemi tanára. 1972-től számtalan performansz rendezője, résztvevője és megvalósítója. Munkássága rendkívül sok területet foglal magában, számos installáció alkotója, a pályája elején elsősorban akcióiról volt ismert. 1975-77-ig járt a Pozsonyi Képzőművészeti Főiskolára, ekkor vették fel a Magyar Képzőművészeti Főiskolára.
Teri Hatcher (1964)
Golden Globe-díjas amerikai színésznő. Lois Lane-t alakította a több kategóriában is Primetime Emmy-díjra jelölt Lois és Clark: Superman legújabb kalandjai című sorozatban. A Született feleségek című sorozatban Susan Mayer megformálója, alakításáért 2005-ben Golden Globe-díjat kapott (Tango és Cash, A holnap markában, Kémkölykök).
Massányi Viktor (1967–2016)
operaénekes (bariton). Egyetemi tanulmányait a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola Debreceni Konzervatóriumában végezte és 1995-ben kitüntetéssel diplomázott. A Debreceni Csokonai Színházban debütált ösztöndíjasként, 1994–1997 között a Pécsi Nemzeti Színház magánénekese volt. Munkásságában fontos szerephez jut a dalirodalom remekeinek előadása és hangfelvétele. Énekesi pályája során Európa számos országában, az Amerikai Egyesült Államokban, Japánban, Tajvanon, Törökországban, Mexikóban és Ománban hallhatta a közönség.
Kovács Éva Rebecca (1969)
színésznő. A Nemzeti Színház Stúdiójának befejezése után itt kapott színész szerződést, majd 1995-ben a Magyar Színész Kamarától színész I. besorolású bizonyítványt kapott, amely a színművészet gyakorlását engedélyezi. Azóta több színházban játszott. 2018-tól az Új Nemzeti Kamara Színház művészeti vezetője, és 2006-tól a Formiusz Színházi Egyesület tagja. 2024-től a Színházi Dolgozók Szakszervezetének alelnöke, és a Szabadfoglalkozású Színészek Szakszervezetének titkára, 2024-től a SzíDosz alelnöke.
Dominic Monaghan (Dominic Bernard Patrick Luke Monaghan, 1976)
angol színész. Aktív környezet- és állatvédő. Szereti a rock- és punkzenét, nagy kedvence a The Beatles. Jelenleg Los Angelesben él (Gyűrűk Ura-sorozat, Lost – Eltűntek, X-Men kezdetek: Farkas).
Ezen a napon született és halt meg:
Solymos Ida (1922-1995)
költő, műfordító, az Irodalmi Lexikon egyik munkatársa. Versírásra még a háború előtt Weöres Sándor biztatta. Első kötete 1943-ban jelent meg, utána húsz évig nem jelenthetett meg újabb. A pesti forradalmat az 1956 október című versében üdvözölte. A hetvenes évek második felétől egyre kevesebbet publikált, halála előtt kerámiákat, népi szőtteseket készített (A Hold körülnéz, Arc nélkül, Esküminta).
Ezen a napon halt meg:
Benjamin Constant (1767-1830)
svájci születésű francia gondolkodó, író, politikus és filozófus. Kezdetben magántanulóként tanult, később Bajorországban, az erlangeni egyetemen, majd Skóciában, az edinburghi egyetemen folytatta tanulmányait. Élete folyamán hosszabb időt töltött Franciaországban, Svájcban, Németországban és Nagy-Britanniában (Az alkotmányos politica tana, Az irodalom és a szabadság kapcsolatairól, A régiek és a modernek szabadsága).
Rudnyánszky Gyula (1858-1913)
költő és hírlapíró. Tanulmányait magánintézetben végezte és a jogi pályára lépett, ezzel azonban 1876-ban szakított s az irodalomnak szentelte életét. 1905. decemberében kivándorolt az Amerikai Egyesült Államokba, nejével, Réti Laura vidéki primadonnával együtt. New Yorkban megindította a Napsugár című hetilapot. 1912-ben hazajött. Kiadta utolsó verseskötetét, a Napszállat felé címűt, ebben főleg Amerikában kelt verseit gyűjtötte össze, a korabeli Amerikába bevándorlók nehéz sorsát is verseibe foglalta (Fanny dalai, A gyáva, Névtelen virág).
Felkai Ferenc (Folkmann Ferenc, 1894-1972)
író. Cikkeit eleinte erdélyi és felvidéki lapok közölték. 1922-ben az Esti Újságnál dolgozott. Szónokias jellegű vígjátékokat és színjátékokat, valamint drámákat az 1920-as évektől írt. 1942-ben mutatta be Hitler-ellenes Néró című drámáját Madách Színház, melyet a színháztörténet emlékezetes sikerei egyikeként tartanak számon és amelyet Jean-Paul Sartre 1944-ben francia nyelvre is lefordított (Vágta, Pilátus , Győri sasfiók).
Aszlányi Károly (1908-1938)
író, színműíró, újságíró. Kiváló humorista volt, hatott rá az angol humor és az amerikai filmburleszk, ezek megoldásait azonban tősgyökeres pesti humorral adta elő. Élt Bécsben és Németországban, Dániában zeneiskolába is járt. 1927-ben A hóember című írásával díjat nyert a Nyugat novellapályázatán. 1930-ban mutatta be a Nemzeti Kamaraszínház Szélhámos kerestetik című darabját (Pénz a láthatáron; Nem félünk a farkastól; Vigyázz, ha jön a vonat!).
Kiss Tamás (1912–2003)
József Attila-díjas költő, esszéíró, műfordító. Költői pályája 1934-ben a Nyugat-tal indult. Lírájában az alföldi nép és táj egyszerűsége jelent meg. Jellegzetes hangja a csendes bánat, a finom szatíra, vagy az áradó bensőségesség. Stílusa dísztelen, puritán (Régi reggelek, Árkádiában éltünk, Két űr közt híd).
Gábor Éva (1914-2003)
grafikus, báb- és díszlettervező, karikaturista, író. Karikaturistaként kezdte, majd báb- és díszlettervező lett, de leginkább grafikával foglalkozott. Báb- és díszlettervező pályája a legendás Mesebarlang Bábszínházban indult 1948-ban. Egyéni, de mindig változatos ábrázolásmódja jellegzetes stílust teremtett. A Mesebarlangból lett Állami Bábszínháznak is egyik meghatározó személyisége volt. 1954-től visszatért a rajzhoz, grafikusként dolgozott. Gyermekkönyv-illusztrációi a kicsiket érdeklő állatokról és különös mesevilágról szóltak.
Mikes Lilla (1924-2004)
Jászai Mari-díjas színésznő, előadóművész, érdemes művész. A Színművészeti Akadémián tanult. 1949-ben az Úttörő Színháznak, majd az Ifjúsági Színháznak a színésznője volt. 1953-tól 1959-ig a Vidám Színpadnál játszott, 1964 és 1984 között tagja volt az Irodalmi Színpadnak és a Radnóti Színpadnak. 1972-től a Korona Pódium alapítója, művészeti vezetője, műsorainak szerkesztője volt. Önálló estjein sanzonokat énekelt, prózai és verses magánszámokat adott elő. Versmondóként is népszerű művész volt.
P. Debrenti Piroska (1926-2016)
Kazinczy-díjas magyar bemondó, előadóművész. 1953 és 1984 között a Magyar Rádió bemondója volt és még további húsz éven át dolgozott helyettesként főként a Bartók Rádióban.
Ljudmila Mihajlovna Alekszejeva (1927-2018)
orosz történész, politikus, ismert emberjogi aktivista, egykori szovjet emigráns. 1952-ben belépett a kommunista pártba, Sztálin halála és Berija lelepleződése után világnézeti válságba került. Moszkvai lakása az ún. „másként gondolkodók” találkozóhelyévé, szamizdat raktárrá változott. Társaival fellépett az emberi jogok védelmében. Több alkalommal kihallgatásra vitték, házkutatást tartottak lakásán. 1977 elején kénytelen volt disszidálni, az USA-ban telepedett le. Itt a csoport külföldi képviselője volt, történeti munkáin, emlékiratain dolgozott, cikkeket írt. 1993-ban hazatért.
Lengyel Sándor (1930-1988)
grafikus. A budapesti Iparművészeti Főiskolán végzett. 1949-től dolgozott önálló tervezőként. Az 1960-as évek népszerű, sokat foglalkoztatott reklámgrafikusa. Kereskedelmi kiadványok, kártyanaptárak, plakátok tervezése mellett diafilmkészítéssel is foglalkozott.
Ormos Mária (1930-2019)
Széchenyi-díjas történész, egyetemi tanár, akadémikus. Kutatási területe a 20. századi magyar és egyetemes történelem volt, fő hangsúllyal az európai szélsőjobboldal történetére. Tudományos munkássága kezdetén Franciaország 20. század eleji történetét kutatta, később több monográfiában foglalkozott Adolf Hitler és Benito Mussolini életével. Foglalkozott a trianoni békeszerződést követő időszakkal is. Közel kétszázharminc tudományos publikáció szerzője vagy társszerzője (Diktátorok, diktatúrák, Magyarország a két világháború korában, Megroppant világrend).
Szokolay Sándor (1931-2013)
Kossuth- és Erkel Ferenc-díjas zeneszerző, egyetemi tanár. Zenei tanulmányait a békés–tarhosi zenei gimnáziumban kezdte, ahol 1950-ben érettségizett. 1950-től a Zeneakadémián tanult zeneszerzést. 1966-tól 1994-ig a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán középiskolai énektanár és karvezető, valamint zeneszerzés tanszakán ellenpontot, prozódiát és zeneszerzést tanított, 1982-től egyetemi tanárként. 1994-ben a Zeneakadémiáról vonult nyugdíjba. Rendkívül termékeny és sokoldalú zeneszerzői tevékenysége eredményeképpen számos énekes és hangszeres alkotást írt, életművének gerincét azonban operái alkotják. Művei, különösen operái, külföldön is ismertek. Nem tartozott egyetlen zeneszerzői csoportosuláshoz sem. Opusainak száma felül van a négyszázon (Vérnász, Magyar zsoltár, Soproni akvarellek).
Lelkes Dalma (1933–1980)
színésznő. 1956-tól a győri Kisfaludy Színházban kezdte pályáját. 1960-tól a Pécsi Nemzeti Színház, 1962-től a Veszprémi Petőfi Színházban szerepelt. 1966-tól a budapesti Bartók Gyermekszínház tagja volt, de játszott a Nemzeti Színházban is. 1968-ban az Irodalmi Színpadon lépett fel. 1969-től a Szegedi Nemzeti Színházhoz szerződött. 1972-től ismét Budapesten szerepelt, előbb a Nemzeti Színház, majd 1979-től a Budapesti Gyermekszínház színésznője volt.
Marin Sorescu (1936–1996)
román író, festő, műfordító, a Román Akadémia tagja, 1993 és 1995 között művelődési miniszter Nicolae Văcăroiu kormányában. A rendszerváltás előtt több mint harminc kötete jelent meg, és annyira népszerűvé vált, hogy könyvei az 1970-es években hiánycikknek számítottak. Az 1980-as években kiesett a Ceauşescu-rendszer kegyeiből, egy ideig kényszerlakhelyre ítélték. 1991-ben Herder-díjat kapott. Politikai szerepvállalása miatt sokat vesztett népszerűségéből.
Ryan O’Neal (Charles Patrick Ryan O’Neal, 1941-2023)
amerikai színész. Az 1960-as évek elejétől színészi pályája kezdetéig amatőr bokszoló volt. 1964-ben Rodney Harrington karakterét játszotta a Peyton Place című TV-sorozatban, ezzel pedig egy csapásra fellendítette karrierjét. Nemzetközi elismertséget a Love Story hozott neki (A híd túl messze van, Gengszterek sofőrje, A fehér csóka).
Egerszegi Judit (1953–2020)
színésznő. 1975-től a szolnoki Szigligeti Színháznál indult pályája. 1979 és 1982 között a Miskolci Nemzeti Színháznál dolgozott, majd ezután a Békés Megyei Jókai Színháznál volt színésznő. 1985-ben visszatért Miskolcra, 1989 után pedig szabadfoglalkozású színésznőként tevékenykedett.
