lebilincselően izgalmas olvasmány
a papiruszportal.hu archívumából [2004]
Szerző: terminátor
Tizenkét fejezetből áll a regény, tizenkét egymásra épülő kalandból. A főszereplője Réka, egy szőke copfos tini lányka, aki az iskolából hazafelé menet mindig megáll beszélgetni egy Alpakka névre hallgató szürke kandúrral. Történik mindez az óvárosban, ahol csupa régimódi, csúcsos tetejű ház dönti egymásnak a hátát. Itt áll az a réges-régi, lakatlan ház is, ami már régen felkeltette a kislány érdeklődését.
„Az idősebbek még emlékeznek rá, mit jelent az »ifjúsági regény«. Kortól függetlenül falták kicsik és nagyok egyaránt a pöttyös és csíkos könyveket, generációk nőttek fel a Delfin sorozaton, és magyar írók tollából is jobbnál jobb ifjúsági regények kerültek a serdülőkorú fiatalok polcaira.
Ez a műfaj egyszer csak megszűnt létezni, olyannyira, hogy majd húsz éve egyáltalán nem jelent meg ilyen témájú regény. Nincs rá igény, mondták. Aztán jött, látott és mindent legyőzött Harry Potter, ami, akármerről nézzük, műfaját tekintve ifjúsági regény. Kiderült, hogy a serdülő korosztály, minden ellenkező híreszteléssel ellentétben, szeret olvasni.
Pálfalvi Dorottya hosszú évek óta ír meséket. Gyerekeknek, felnőtteknek egyaránt mesél, mert mint vallja, az igazán jó mese nem a gyerekekhez, hanem mindenkihez szól, ugyanis szakrális műfaj.
A most megjelent A titokzatos ház című regénye lebilincselően izgalmas olvasmány. Ő is, mint Rowling, évek óta kész volt a könyvvel, még a Harry Potter hazánkba lépése előtt, és kiadót keresett, míg végre mesebeli módon, a szerző és a kiadó egymásra talált.
A titokzatos ház ifjúsági regény a javából. Kalandregény, ahol a cselekmény izgalmas filmként pereg, segíti ezt a fejezeteket körbeölelő képregény, aminek a segítségével szinte behúzza a titokzatos házba az olvasót.
Tizenkét fejezetből áll a regény, tizenkét egymásra épülő kalandból. A főszereplője Réka, egy szőke copfos tini lányka, aki az iskolából hazafelé menet mindig megáll beszélgetni egy Alpakka névre hallgató szürke kandúrral. Történik mindez az óvárosban, ahol csupa régimódi, csúcsos tetejű ház dönti egymásnak a hátát. Itt áll az a réges-régi, lakatlan ház is, ami már régen felkeltette a kislány érdeklődését. Mindig szerette volna tudni, milyen lehet belülről, de hát egy bezárt, lakatlan házba nem lehet csak úgy bejutni. Hacsak nem történik valami varázslat. Alpakka, mint minden macska, nagyon művelt, s a varázslótudomány sem haladja meg a képességeit, így nem csoda, hogy tudja, mikor van a Szent Kristály Napja, amikor minden lehetséges.
Réka, Alpakka segítségével bejut a házba, de itt kezdődnek az igazi csodák. Minden és mindenki feladatok elé állítja Rékát, amelyeket le kell győznie, ha tovább akar jutni, s ez bizony nem egyszerű. Meg kell tanulnia, hogy döntéseitől a további sorsa függ, s a legjobban akkor dönt, ha a szívére hallgat, és soha nem veszíti el a hitét.
Igazi szellemi utazás A titokzatos ház. Szellemi utazás térben, időben és egy kicsit önmagunkban. Az igazán jó gyerekkönyvek felnőtteknek szólnak. Akkor élvezetes az olvasmány, ha minden korosztály a maga tapasztalati, értelmi szintjén érti, ha nem kell semmit szájba rágni, mert a cselekmény mindenen átvisz, és elvarázsol.
Pálfalvi Dorottya elbűvöli, elvarázsolja az olvasót.”
Fülszöveg
Gondolt már arra, milyen izgalmas bemenni egy bezárt régi házba? Kukucskált már be homályos ablakokon? Vágyott már rá, hogy dohos pincékben keresgéljen, a letörés veszélyével kecsegtető garádicson óvakodjon fel egy poros, fénynyalábokkal szabdalt padlásra, hátha rálel valami titokzatos dologra?
Mert minden ház rejt valami titkot, különösen a régi házak. A titokzatos ház is éppen attól titokzatos, hogy réges-régóta üresen áll az ódon óvárosban, bezárva, elfeledve, mintha ott sem lenne. Pedig ott van már időtlen idők óta. Ez a legöregebb ház az egész utcában. És a legszebb, kopott gipszangyalkáival, málló vakolatával együtt. Legalábbis Réka szerint, aki el nem mulasztja a napot, hogy iskolából hazafelé menet rá ne pillantson, vágyódva, hogy megnézhesse egyszer belülről is. S mivel a dolgok, amiket kívánunk, előbb-utóbb teljesülnek, Alpakka, a szép, szürke kandúr segítségével ő is bejut a házba. Bejutni még csak-csak, de ha egyszer bezárul egy kapu az ember mögött, nem biztos, hogy könnyű onnan kijutni. Pláne, ha kíváncsiak vagyunk rá, mi lehet a bezárt szobákban.
Különös és torokszorítóan izgalmas kalandok kísérik Réka és Alpakka útját, mire pincétől a padlásig bejárják a házat, s nem is jutnak addig tovább, amíg le nem győzik az újabb és újabb eléjük tornyosuló, félelmetesnek és megoldhatatlannak látszó feladatokat. De mivel szeretettel és hittel minden akadályt el lehet hárítani, így végül ők is sértetlenül kerülnek ki mindenkalandból.
Lehet-e ma mesét írni lézerkard nélkül?
Ezzel a csöppet sem költői kérdéssel kopogtattam a titokzatos ház ajtaján. Már az ajtó is „gyanús” volt az oroszlánfejes kopogtató miatt. Bévül kerülve mindennapi lényekkel és tárgyakkal találkoztam – iskolás, jó tanuló lány; szeszélyes macska, aki csak hírből ismeri az egeret; vízköpő, aki egy re kevésbé része a mai meséknek; szódásüveg darabja mint kristály; a teret felügyelő hős lovas szobra; egy mutató nélküli, fali ingaóra; vágtáról álmodó hintaló; titkoknyitja kulcs –, valamint mesebeli alakokkal: pincemanó, aki ki van éhezve valami friss mesére; tüzet okádó sárkány, harmóniát megtestesítő fényasszony. Az ötletesség, a bizalom, a bátorság, a szeretet segíti át Rékát és barátját, Alpakkát az akadályokon. Már bebarangoltam a ház összes szintjét, megfejtettem minden találós kérdést, mesét is fabrikáltam, próbára tettem az ügyességem, erőt adó énekemet is segítségül hívtam, legyőztem a félelmet és a kishitűséget… – nyomát sem leltem a lézerkardnak…
Lehet!
A titokzatos ház körítése
Ennek a kerítésnek – akárcsak az ódon háznak – varázslatos hangulata van. A mai teljesítményorientált, kilóra mért világban kissé meglepett, hogy nem találkoztam oldalszámozással. Csak a fejezetek kaptak sorszámot, illetve mindegyik szövegoldal azonos körítést. Frappáns az ötlet: az üres margó helyett a fejezet legfontosabb szereplői, eseményei rajzban is elmesélve a keretét képezik a szövegnek. Mintha mindegyik oldal olvasásakor egy ajtó nyílna ki, egy világ tárulna föl. Ez a szerkesztés valamiért egy kedves mesekönyvemre emlékeztet. Gyerekkoromban még divatban volt a Csizmás kandúr egy kötete olyan formában, amelyben a szereplőket mozgatni lehetett (a hőst lubickoltatni a tóban), s a függöny mögül hol a gonosz banya, hol valaki más bújt elő, attól függően, hogy melyik fület mozgattuk. A szerzőtől nem állhat távol az a világ, amelynek szereplőivel megismerkedtünk.
Maga is benne van ebben a mesében, és nemcsak Rékát, hanem Alpakka macskát, a fényasszonyt vagy a Bibliofil nemzetségbeli egeret is ő alakítja. E történetnek emberszaga van! De nem úgy, ahogyan az óriás keresi elbújt ellenfelét a házában: még az unalmas, beképzelt, „kiegyezett” kanapénak is emberi léptéke van. Ami mai napság fehér holló. Mosolyogva letettem a könyvet, és egy jót aludtam. Másnap rosszkedvűen indultam a mindennapi Disneylandbe.
A mese mellett a legfőbb erény az illusztráció, ami egy gyerekkönyvnél fontosabb, mint a felnőtteknek szánt műveknél. A titokzatos ház kerítése nekem nagyon tetszett.
A történethez, nyelvezetéhez, stílusához viszont nem tudott felnőni a szöveggondozás;
a legfőbb hiba a vesszők néha kifejezetten rossz, zavaró használata: többször fölöslegesek, olykor nem ott vannak, ahol lenniük kellene.
Kiadó: Media Nox, 2000
Írta és tervezte Pálfalvi Dorottya
Rajzolta Gaál Alma
Fényképezte Szentiváni János
Számítógépes grafika Korbuly Béla
88 oldal, kötve
Nyomtatta és kötötte a Kaposvári Nyomda Kft.
ISBN 963 86117 74
További megjelent könyvei:
Állatkerti mulatságok
Régesrégi régiségek (mesék felnőtteknek)
Vindornyalaki mesék
