Névnapok: Ernő, Tatjána, Ardó, Arkád, Árkád, Árkos, Bors, Borsa, Cézár, Cezarin, Cezarina, Elek, Erna, Ernella, Erneszt, Erneszta, Ernesztin, Ernesztina, Gujdó, Kaplon, Kaplony, Karion, Keszi, Kesző, Ketel, Rajnald, Tánya, Veron, Verona, Veronika, Veronka
Események:
1895 – Az Egyesült Királyságban megalakul a National Trust (National Trust for Places of Historic Interest or Natural Beauty), amelynek feladata a történelmi nevezetességek és a természeti szépségek gondozása Angliában, Walesben és Észak-Írországban. A szervezetnek közel 6 millió tagja van. (Skóciában a független, teljesen különálló National Trust for Scotland működik).
2012 – A magyar musical napja (az első magyar musicalt, az Egy szerelem három éjszakáját ezen a napon mutatták be, 1961-ben).
2016 – az Egyesült Királyságban egy bronzkori falut tárnak fel (Cambridgeshire).
Megszületett Jack London (John Griffith Chaney, 1876–1916) amerikai író, elbeszélő.
Az egyik első világirodalmi rangú amerikai író, népszerűsége mind a mai napig töretlen. Az emberi társadalom megreformálásáért küzdött, legkedvesebb szereplői vakmerő kalandorok, „éneklő” és „beszélő” kutyák, legkedvesebb színterei az erdő és a tenger voltak. ár 13 évesen napi 12-18 órát dolgozott a konzervgyárban, s gyakorlatilag ő tartotta el családját. Élete végéig meghatározó volt, hogy bármit csináljon is, első kell, hogy legyen benne. Kalandjait az Országúton című regényében örökíti meg. Őt is elkapta az aranylázt, és Klondike-ba utazott, aranyat ugyan nem talált, de itt szerzett tapasztalatai alapján írta meg későbbi világhírű műveit. A tőle megszokott elszántsággal próbált meg írni és publikálni, s kezdett felívelni írói karrierje, majd rendeződni anyagilag is az élete. Műveiből számtalan – részben ifjúsági – film és tévésorozat készült. Néhány művét még életében filmre vitték, kettőben maga is játszott (A vadon szava, Az éneklő kutya, Tengeri farkas).
Megszületett Molnár Ferenc (Neumann, 1878-1952) író, újságíró.
Középiskolai tanulmányait 1887 és 1895 között a Lónyay Utcai Református Gimnáziumban végezte. Utolsó gimnáziumi évében megválasztották az önképzőkör titkárának. Ekkor már aktívan újságírónak készült, de szülei nyomására 1896-tól egy évig a genfi egyetemen, később Budapesten jogot tanult. Ebben az időszakban már cikkei jelentek meg budapesti napilapokban. Első nagy feltűnést keltő írása az 1901-ben megjelent szatirikus regénye, Az éhes város volt. 1908-tól már több külföldi városban is játszották színpadi műveit, de a polgári társadalom kritikája miatt az előadások nem mindig találtak kedvező fogadtatásra. Az első világháború alatt Galíciában volt haditudósító. Az 1920-as és 30-as években sok könnyed színdarabot írt, amelyek korának legnépszerűbb színpadi szerzőjévé tették. 1939-ben a fenyegető nemzetiszocializmus elől Darvas Lilivel Franciaországba, Svájcba, majd 1939-ben New Yorkba menekült. Amerikában súlyos depressziója ellenére forgatókönyveket és színdarabokat írt. Külföldön olyan sikereket aratott, amelyről magyar író álmodni sem mert. Senkit sem utánzott, kifogyhatatlan ötletesség, könnyed, ironikus-szellemes hang, frissen pergő, feszült dialógusok, jól komponált cselekmények, bámulatos színpadtechnika jellemzik (A Pál utcai fiúk, A vörös malom, Játék a kastélyban). ––> Az éhes város, mely soha jól nem lakhat
Meghalt (báró) Hatvany Lajos (Deutsch, 1880–1961) Kossuth-díjas író, kritikus, irodalomtörténész, akadémikus, „az utolsó mecénás”.
1905-ben szerzett bölcsészdoktori diplomát. Három évvel később, 1908-ban Ignotussal és Fenyő Miksával megalapították a Nyugat című folyóiratot, mely a 20. század első harmadában a legnagyobb hatású irodalmi lap volt. Egész életét a művészetek, elsősorban a magyar irodalom anyagi és erkölcsi támogatásának szentelte. Felkarolta a tehetséges, újító írókat, költőket. Szoros barátságban állt Ady Endrével. Tóth Árpádot, József Attilát, Markovits Rodiont, Lesznai Annát és az irodalom számos más nagyságát pályájuk kezdetétől erkölcsileg támogatta, de akinek arra szüksége volt, anyagilag is. A fiatal tehetséges alkotók ismertségét saját írásaival is elősegítette. A racionalista és az impresszionista kritika és publicisztika jeles képviselője volt. Élete végéig kutatta Petőfi Sándor munkásságát és életrajzi adatait. Jelentősek irodalomtörténeti munkái, de regényeket és színműveket is írt. Szépirodalmi műveiben a magyar polgárság kialakulását és fejlődését ábrázolja bensőségességgel és éles kritikával (A híresek, Urak és emberek, Beszélő házak és tájak).
Megszületett Lengyel Menyhért (Lebovics, 1880–1974) író, publicista, színműíró, forgatókönyvíró, a Belvárosi Színház társigazgatója.
1907-ben jelentkezett színpadi szerzőként: a Thália Társaság mutatta be A nagy fejedelem című színművét. Publikált a kor legjelentősebb magyar irodalmi folyóiratában, a Nyugatban is. Az első világháború idején Az Est című lap megbízásából Svájcban dolgozott, onnan küldte háborúellenes cikkeit, publikációit, amelyeket német és francia lapok is átvettek. 1916-ban írta meg A csodálatos mandarin című „pantomim-mesét”, amelyből Bartók Béla világhírűvé lett táncjátéka született. 1929–1930-ban Karinthy Frigyes mellett a Belvárosi Színház társigazgatójaként dolgozott. 1937-ben költözött át az USA-ba, Hollywoodba, forgatókönyvírónak. Számos filmje világsiker lett és néhány ma is szerepel a mozik és tévécsatornák műsorán (Angyal, Ninocska, Dicsőség napjai).
Meghalt Dame Agatha Christie (Mary Clarissa Miller, 1890–1976) angol krimiíró, a krimi koronázatlan királynője.
Mary Westmacott álnéven romantikus regényeket is írt, de az utókor számára inkább mintegy 80 detektívregénye és nagy sikereket arató West End-i színpadi darabjai miatt emlékezetes. A Guinness Rekordok Könyve szerint William Shakespeare könyvei és a Biblia után Agatha Christie könyveit adták ki a harmadik legnagyobb példányszámban az egész világon. 1926 életének legjelentősebb fordulópontja volt több okból is: ekkor jelent meg Az Ackroyd-gyilkosság, mellyel elindult a világhírnév felé, valamint ebben az évben tűnt el. Az írónő megtalálására indított kiterjedt kutatás tizenegy napig eredménytelen volt, végül azonosították, de nem adott magyarázatot eltűnésére. Idehaza 1930-tól jelennek meg kötetei, szinte folyamatosan (az 1950-es éveket, a Rákosi-érát leszámítva), napjainkig, népszerűsége töretlen (A titokzatos stylesi eset, Tíz kicsi néger, Paddington 16.50).
Ezen a napon született:
Jusepe de Ribera („a kis spanyol”, 1588-1652)
Nápolyban alkotó spanyol festőművész. A madridi Prado képtárban mintegy 60 képe látható, melyek művészetét minden oldalról bemutatják, de képviselve van minden nagyobb gyűjteményben is (Szent András mártíromsága, Szent Januáriusz, Krisztus sírba tétele).
Charles Perrault (1628-1703)
francia író. Az ügyvédi pályának hátat fordítva az irodalommal foglalkozott. 1664-ben segített Colbertnek a Francia Szépirodalmi Akadémia létrehozásában, amelynek a könyvtárosa lett. 1671-ben a Francia Akadémia tagja, később a királyi épületek főellenőre. Ő írta a Kékszakállú című mesét, melynek történetét Bartók Béla egyetlen, egyfelvonásos operája, A kékszakállú herceg vára dolgozza fel. Legnagyobb érdeme, hogy összegyűjtötte a mondákat, történeteket, meséket (Csipkerózsa, Csizmás kandúr, Lúdanyó meséi).
Edmund Burke (1729-1797)
ír író, esztéta, államférfi. Ír író, whig párti politikus, politikai gondolkodó, a modern brit konzervatív politika egyik megteremtője volt. Fő politikai munkája, a Töprengés a francia forradalomról az 1789-es francia forradalommal foglalkozik. Ellenségesen fogadta a franciaországi fejleményeket, és a csőcselék erőszakának, valamint a francia társadalmi szerkezet felbomlásának veszélyeire figyelmeztetett.
Jean Béraud (1849-1935)
impresszionista festő, a francia akadémikus festészet neves alakja. Közel 200 képen örökítette meg a párizsi utcákat, a polgárok és kisiparosok mozgalmas életét, a bisztrók és kávézók hangulatát. A zsánerfestőt kortársai „giccses” gúnynévvel illették, és – bár odatartozott – nem sorolták az impresszionisták közé (A körúton átkelő fiatal hölgy, A bisztróban, Vétkezés után).
John Singer Sargent (1856–1925)
amerikai festő, szobrász. Firenzében, majd Párizsban tanult. 1884-ben Londonban telepedett le, ahol csakhamar az előkelők kedvelt arcképfestője lett. Stílusában vegyítette az érzelmes angol arcképfestészet tradícióit a francia impresszionisták stílusjegyeivel.
Kádár Imre (Klein, 1894-1972)
költő, író, műfordító, szerkesztő, rendező, színigazgató, az Erdélyi Szépmíves Céh egyik alapítója. A század eleji avantgárd iskolákból kinövő szimbolizmus követőjeként jelentkezett szülővárosában megjelent első verseskötetével 1912-ben, majd az Erdélyi Szépmíves Céh kiadásában 1925-ben megjelent versgyűjteményével is. A romániai magyar irodalom formálásában jelentős szerepet játszó avantgárdot sugározta, írásaival eredeti alkotásokra ösztönzött (Arany őszentsége, Bujdosó ének, A fekete bárány).
Méliusz József (1909-1995)
erdélyi író, költő, műfordító. A válsággal küzdő Európa háborúra készülő szélsőségeseivel szemben az antifasiszta békemozgalomhoz csatlakozott. A realizmus és avantgárd – a valóság megvallása és a korszerű képzetkapcsolások – szintézisével jelentkezett. kritikai kommunizmusa egy ifjúságából hozott mély, krisztiánus humánumból táplálkozik, ezért került nemegyszer szembe a balos hatalommal (Együtt a világgal, Aréna, Az új hagyományért).
Luise Rainer (1910-2014)
kétszeres Oscar-díjas német származású osztrák – amerikai színésznő. A „Bécsi Könnycsepp” néven is ismert Rainer volt az első színésznő, aki két Oscar-díjat nyert, és az első olyan személy, aki egymás után nyerte meg az Amerikai Filmakadémia legrangosabb kitüntetését. Halálakor ő volt a legidősebb Oscar-díjas (A nagy Ziegfeld, Édes anyaföld, A nagyváros).
Tabódy Klára (1915-1986)
színésznő. A Színiakadémián tanult, ahol 1932-ben szerzett diplomát, majd tánctanulmányokat is folytatott. 1932-34-ben a Fővárosi Operettszínházban játszott, 1932-33-ban Kabos Gyula tíztagú társulatában is fellépett, majd 1933-ban Pozsonyban és a Magyar Színházban szerepelt. 1934-ben a Víg-, 1933-34-ben a Király Színházban láthatta a közönség. Operettekben és zenés játékokban tűnt fel mint szubrett. A második világháború elején olaszországi turnén járt. 1953-tól festeni tanult, s a színpadtól visszavonult.
Maharisi Mahes jógi (1918?-2008)
brit indiai származású filozófus, író. Nyilvános előadásokat tartott egy ősi, védikus, hagyományos meditációs technikáról, amit később transzcendentális meditációnak nevezett el. A Nagyok Szemináriumán 1958-ban megalapította a Spirituális Megújulás Mozgalmat és elindult világkörüli útjára. Később Európában is tanított (A Transzcendentális Meditációról azoknak, akik kételkednek az élet határtalan lehetőségeiben; A Bhagavad-gítá; A Lét tudománya és az élet művészete).
Ruttkai Ottó (Russ, 1921–1988)
Jászai Mari-díjas színész, színigazgató. 1964–től 1972-ig a Madách Színháznak. 1972-től haláláig színészként a Thália Színház tagja volt. A közönség több mint 100 epizódszerepben láthatta a színpadon. Filmezéssel 1948-tól foglalkozott (A tizedes meg a többiek, Az oroszlán ugrani készül, A Hamis Izabella).
Balogh László (1930–2023)
Munkácsy Mihály-díjas festő, grafikus. 1951–1957 között a Képzőművészeti Főiskola hallgatója volt, 1956-tól kiállító művész. 1957-től tagja a Művészeti Alapnak és a Fiatal Művészek Stúdiójának. 1958–1965 között a szentendrei művésztelep tagja volt. 1962-ben Olaszországban volt tanulmányúton. 1965-től a Magyar Képző- és Iparművészek Szövetségének tagja. 1981-ben a Szentendrei Grafikai Műhely alapító tagja volt. Festészeti munkái mellett könyvborítókat, plakátokat, településcímereket készített. Sokoldalúan felkészült grafikus, a színellentétek dinamikus kihasználója.
Palásthy György (1931-2012)
Balázs Béla-díjas filmrendező, forgatókönyvíró. 16 éves korában megnyert egy irodalmi pályázatot, 1950-ben felvették a Színház- és Filmművészeti Főiskolára, ahol 1954-ben végzett filmrendezői szakon. Ezután a Mafilm munkatársa lett. Az 1959-ben alakult Balázs Béla Stúdió egyik első vezetője lett. 1960–tól a Magyar Televíziónak is dolgozott (Meztelen diplomata, Égigérő fű, Szeleburdi vakáció).
Claudio Undari (1935-2008)
olasz (szicíliai) színész, segédrendező, aki elsősorban ismert krimikben és spagettiwesternekben játszott. Színészi fénykora a 60-as, 70-es évekre tehető, amikor az olasz krimi és makaróniwestern virágzott. Az első spagettiwesterneknek is főszereplője volt, nem véletlenül (Egy ember és egy pisztoly, Életre ítélték, A zűrzavar három napja).
Hornyik Miklós (1944-2012)
író, újságíró, kritikus, szerkesztő. 1966-1969 között a Magyar Szó munkatársa, 1969-1975 között a Képes Ifjúság című hetilap főszerkesztője, 1975-1979 között az Újvidéki TV lektora, kulturális műsorok szerkesztője volt. 1991-ben költözött Budapestre. 1992-1993 között a Világszövetség főszerkesztője, 1993-1997 között a Magyar Televízió munkatársa volt (Szabálytalan napló, Titokfejtők, A széttagolt ország).
Jancsik Ferenc (1946)
színész. Pályáját amatőr színészként kezdte a Metró klubban. 1972-től a kecskeméti Katona József Színház tagja volt, 1974-től a Miskolci Nemzeti Színházhoz szerződött. 1986-tól Budapesten a Nemzeti Színházban, 1987-től a Magyar Színkör tagjaként a Jurta Színházban szerepelt. 1988-tól a Békéscsabai Jókai Színház művésze. Tíz évig színészmesterséget tanított a békéscsabai színiiskolában.
Török Ádám (1948–2023)
fuvolista, énekes és dalszövegíró. Elvégezte a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola dzsessz-tanszakának előkészítőjét. gimnáziumi évei alatt kezdett el zenélni zenekarban. 1968-ban, a Dogs együttes énekese lett, majd ugyanebben az évben megalapította a progresszív rockot, blues-rockot és jazz-rockot játszó Mini együttest. 1987-től 1990-ig szólókarrierbe kezdett, s fellépett Amerikában, Svájcban, Olaszországban és Ausztriában.
Tomasevics Zorka (1949)
szinkronrendező, egyetemi tanár. Több mint 2000 film gyártásvezetője, asszisztense, rendezője, szövegírója volt. 1979-1982 között a Színház- és Filmművészeti Főiskola adásrendező szakán tanult. 1996 óta szinkronszínészeket, szövegíró-dramaturgokat oktat, oktatófilmekhez ír forgatókönyveket, rádiójátékokat, hangoskönyveket rendez. 2000 óta a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen, a Károli Gáspár Református Egyetemen és a Budapesti Műszaki Egyetemen beszédtechnikát tanít.
Kirstie Alley (1951-2022)
Emmy-díjas amerikai színésznő, producer. Leghíresebb szerepe Rebecca Howe a Cheers című sorozatból, amely alakításáért 1991-ben Golden Globe-díjjal jutalmazták. Első szerepét 1982-ben kapta Saavik hadnagyként a Star Trek II: Khan haragja című filmben. A sorozat folytatását azonban már nem vállalta (Nicsak, ki beszél!, Kitúr-lak, Szegény embert az Amish húzza).
Oliver Platt (1960)
kanadai születésű amerikai színész. Kilenc éves korában családjával együtt ellátogatott a Kennedy Centerbe, ahol látott egy előadást, ami nagy hatással volt rá (Dolgozó lány, Dr. Dolittle, A séf).
Bach Szilvia (~ Ilona, 1961)
színésznő, humorista, parodista, énekes, író. A Színház- és Filmművészeti Főiskolára jelentkezett, de nem járt sikerrel. 1975–1979 között többször is feltűnt a tévében. 1990-ben első helyezett lett a Humorfesztiválon. 1990–1995 között rendszeresen szerepelt a Rádiókabaréban, az első önálló tévészereplésére 1992-ben került sor Bach Show címmel. 2018 májusától a CBA üzlet reklámarca mint Icuka.
Jelinek Erzsébet (~ Noémi, 1983)
színész. Békéscsabán a Jókai Színháznál 2004-ben végez, és végül a Kaposvári Egyetemen szerez színművész diplomát. 2007-ben férjével és barátaikkal megalapítják a KoMa színtársulatot, ahol azóta is játszik.
Ezen a napon halt meg:
Luca Giordano (1634-1705)
itáliai festő és rézmetsző. A bámulatos gyorsaságért, amellyel festeni szokott, Fa prestó-nak nevezték el. Hosszabb utazásokat is tett Itáliában, Firenze, Velence és Nápoly több templomában festett nagyméretű freskókat. II. Károly 1692-ben Spanyolországba hívta meg, ahol a templomokat és palotákat árasztott el festményeivel (Zsuzsánna a fürdőben, Kiüzetés az Édenkertből, Prométheusz szenvedése).
Friedrich von Schlegel (Karl Wilhelm Friedrich, 1772-1829)
német filozófus, író, műkritikus. A német romantika filozófiai és művészeti szempontból is jelentős képviselője. Testvérével August Wilhelm Schlegellel (aki maga is jelentős író, esztéta, műfordító és kritikus) 1799-ben megalapítják az Athenäum című folyóiratot, mely a korai romantika egy alapvető orgánuma. Legjelentősebb regénye a Lucinde, mely Julius és Lucinde kapcsolatán keresztül vezet a szerelem, a társadalom és a filozófia kérdéseihez.
Ľudovít Štúr (Stúr Lajos, 1815-1856)
a szlovák nemzeti mozgalom vezetője, a szlovák irodalmi nyelv megteremtője, az 1848–49-es forradalom és szabadságharc ellen harcoló szlovák önkéntes résztvevőinek toborzója, egy, a Magyar Királyság országgyűlésében is részt vevő politikus, költő, író, újságíró, tanár, filozófus és nyelvész volt. Dalai politikailag jelentősebbek, mint költészeti szempontból.
Szilágyi Sándor (1827-1899)
történész, akadémikus, Pestre költözése után még nagyobb buzgalommal látott a történetíráshoz és forrásművek sajtó alá rendezéséhez (A magyar nemzet története, A magyar forradalom története 1848–49-ben, Történeti rajzok).
Kúnos Ignác (Lusztig, 1860-1945)
nyelvész, turkológus, a török népköltészet úttörő jelentőségű kutatója, az MTA tagja. Korának európai szinten legelismertebb turkológusai közé tartozott, elévülhetetlen érdeme a török népköltészeti alkotások bevonása az európai szövegfolklorisztikai kutatásokba. Egyedülálló terjedelmű és úttörő jellegű török népköltészeti gyűjtése (Oszmán-török népköltési gyűjtemény, Török mesevilág, Japán népmesék).
Nagyajtay Teréz (1897-1978)
Kossuth-díjas jelmeztervező, érdemes művész. Az Országos Magyar Kir. Iparművészeti Iskola textilszakának elvégzése után Berlinben és Párizsban képezte tovább magát. 1926-ban az Operaházban kezdte pályáját. 1928-tól a Nemzeti Színház tervezője volt. 1950–1956 között az Iparművészeti Főiskolán jelmeztervezést tanított. 1965-ig maradt a Nemzeti Színház tagja, 1964–1973 között a győri Kisfaludy Károly Színház jelmeztervezőjeként működött. (Beszterce ostroma, Különös házasság, Hannibál tanár úr).
Seress Rezső (Spitzer, 1899-1968)
zeneszerző, zongorista. Az egyik leghíresebb örökzöld dal, a Szomorú vasárnap zenéjének szerzője. A dalt több mint 100 nyelven adták elő. Az 1923-1933 közötti tíz év rendkívül termékeny időszak volt alkotói munkásságában. Több mint negyven dalszöveget írt mások számaira, a körülbelül hatvan saját szerzeménye mellett. Dalai miatt elkeseredett Seresst egy este hazafelé menet az újonnan megjelent nemzetiszocialisták megverték. Behívták, de fegyver helyett helyett kapát kapott árokásásra, s front helyett az aknásított mezőket ellenőriztették vele. Amerikában az IRWING Trust Banknál 370 000 dollár volt befagyasztva a számára, várva, hogy eljöjjön érte, mert Magyarország akkori politikai helyzetében az átutalás nem volt lehetséges. Azonban a művész csak egy óceán távolságából nézhette a vagyont, mert pénze nem volt az útra, hogy felvegye (Gyere, Bodri kutyám; Csak egy sápadt asszony tudja; Ha visszaűznek téged).
Lukáts Kató (1900-1990)
grafikusművész, illusztrátor, érdemes művész. Munkáit a népművészeti hagyományok tanulmányozásán túl erős dekoratív hajlam, stilizáló kedv, ornamentikateremtő készség jellemezte. Előadásmódja olykor puritán egyszerűséget, a tipográfia törvényeit tisztelő fegyelmet tükröz. Mindezek a képességek magas mesterségbeli tudással párosulva avatják őt a magyar art déco kiemelkedő jelentőségű alakjává. Az iparművészet más műfajával is kísérletezett.
Lajtai Lajos (Liebermann, 1900-1966)
operettszerző, zeneszerző. Az érettségi után a bécsi Exportakadémia hallgatója volt. Bécsben tanult zenét is. 1918 márciusában bevonult katonának. Az 1920-as évek elején mutatták be első revüit Bécsben. 1923-ban hozták színre először első operettjét Budapesten. A nácizmus előretörése vetett véget hazai sikersorozatának 1935-ben Párizson keresztül Svédországba emigrált. 1945 után gyakran ellátogatott Budapestre. Számos dala megtartotta népszerűségét (Hétre ma várom a Nemzetinél, Jöjjön ki Óbudára…, Én édes Katinkám…).
Paul Johnson (Paul Bede Johnson, 1928–2023)
angol katolikus történész, író és újságíró. Egyetemi tanulmányait Oxfordban végezte. Először újságíróként tűnt fel az 1950-es években, majd termékeny íróvá vált; újságokban és magazinokban megjelent számtalan cikke mellett összesen több mint 40 könyvet írt (Értelmiségiek, Az ősi Egyiptom civilizációja, Az amerikai nép története).
Borhy Gergely (1936-2006)
Aase-díjas színész. Színészi pályáját 1960-tól a Békés Megyei Jókai Színház ban kezdte. 1970-től az Állami Déryné Színház társulatában szerepelt. 1978-tól a Népszínház művésze lett. 1983-tól haláláig a zalaegerszegi Hevesi Sándor Színház tagja volt. 1995-ben Aase-díjat kapott. Élete utolsó éveiben írással is foglalkozott. Írt verset, prózai műveket és rádiójátékot is.
Oberfrank Géza (1936-2015)
Liszt Ferenc-díjas karmester, érdemes és kiváló művész. 1961-ben szerzett karmesteri diplomát a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán. 1961-től 1980-ig az Magyar Állami Operaház tagja. 1983-tól 1989-ig Szegeden főzeneigazgató, a Szegedi Szimfonikus Zenekar igazgató karnagya és a Szegedi Nemzeti Színház operaigazgatója volt. 1989-ben a budapesti Operaház zenei vezetését vállalta, a kilencvenes években főzeneigazgatója volt, majd címzetes főzeneigazgatója lett. Európa szinte valamennyi országában koncertezett, vezényelt.
Alice Coltrane (1937–2007)
amerikai dzsesszénekes, zongorista, orgonista, hárfás, zeneszerző. Gyermekkorában klasszikus zenét tanult, hivatásszerűen saját triójával kezdett jazzt játszani. Ő volt a kevés hárfás egyike a jazz történetében.
Roger Scruton (1944-2020)
angol konzervatív filozófus, esztéta. Filozófiai munkássága mellett regényírással és zeneszerzéssel is foglalkozik. Esztétaként behatóan foglalkozott Richard Wagner munkásságával, könyvet írt a Ringről és a Trisztán és Izoldáról.
Pingiczer Csaba (1982-2015)
színművész. Szülei a Győri Nemzeti Színházban dolgoztak, így már gyermekként sok időt töltött a színház falai között és minden darabot megnézett. A színész mesterséget a színház stúdiós foglalkozásain sajátította el. Hatévnyi tanulás után kapta első statiszta szerepét, majd 2002-ben Korcsmáros György a színház akkori igazgatója vette fel színésznek. Halálig a győri társulat tagja volt.
