Nabucco

avagy a pünkösdi királyság

a papiruszportal.hu archívumából [2010]

Szerző: szabói

Az idei Májusünnep ötödik operája Verdi korai darabja volt. A mű szinte közönségkedvenc, a május 10-i előadáson hosszú tapsot kapott a Va pensiero (Rabszolgák kórusa), a legnagyobbat. A Májusünnep jó kezdeményezés, sokan csak a nagy események beharangozása miatt mennek az Operába, a rendszeresen előadást látogatók közül – az emelt helyárak miatt – nem mindenki jut el. Ezt mutatta a közönség néha meghökkentő viselkedése, a félhangos beszélgetés-nevetgélés az Elektra alatt, a nyitányt, az első áriákat nem tapsolták meg, aztán persze belejöttek. Remélhetőleg néhányan megérezték az operába járás hangulatát, örömét, egy jó előadás ízét.

Verdi Nabuccója három hónap alatt készült el 1841-ben, Temistocle Solera librettójára. Az Oberto meglepő sikere után A pünkösdi királyság bukása és nem mellesleg két kisgyermeke és felesége miatti bánatában Verdi komolyan fontolóra vette, hogy felhagy az operaírással, saját magát „a múlt és a jelen zeneszerzői között a legkevésbé képzettnek” tartotta. A Nabucco szövegkönyvét a Scala akkori igazgatója ajánlotta fel, de Verdi nem akarta megzenésíteni, aztán – a legenda szerint – éppen a zsidó rabok szövegénél nyílt ki a kézirat. Verdi ezt jelnek vélte, így belekezdett a munkába. A bemutató 1841-ben volt, Abigélt későbbi felesége, Giuseppina Strepponi énekelte, egy évvel később Verdi átdolgozta az akkor még Nabukodonozor című darabját.

Érdekes mű a négyfelvonásos Nabucco, zenei anyaga még nem kiforrott, egy kevésbé jó előadásban hallgani nem érdemes, de a drámai megoldások, a szép dallamok előrevetítik a nagy zeneszerzőt. Az áriák nehezek, Abigél szólama különösen, a hatásos kórustablók már a Nabuccóban is kiválóak, a Va pensiero (a Risorgimento emblematikus dallama, az olaszok második himnusza) és később A lombardok O, signore dal tetto natio kórusa minden olasz szívét megdobogtatja.
A hétfői előadáson két vendégművészt köszönthetett a közönség, Abigél, Nabucco nevelt lánya szerepében a Renata Scottónál is tanult Paoletta Marrocu énekelt. Drámaisága felől nincs kétségünk, hangja nem különös, a hangképzést illetően nem az a művész, aki ezt a rettenetesen nehéz szerepet tökéletesen énekelné. A mélyebb hangokat szinte egyáltalán nem lehetett hallani, a magasak élesen szóltak általában, a hangszín nem volt kiegyenlített, a váltások nagyon zavaróan hatottak. Megjelenése, mozdulatai viszont pontosan érzékeltették a hatalomra vágyó nőt, aki tisztában van vele, hol a helye. A címszerepet Alberto Gazale énekelte, aki szintén jól mutat a színpadon, de hangja kicsit fedett, átlagos, feledhető előadást hallottunk tőle. Nem is igazán éreztem hitelesnek, karakteresnek Nabucco megjelenítését.

Zakariást, a zsidók főpapját Rácz István személyesítette meg, a hang tekintélyes, szépen zeng, sajnos Rácz sokszor még nagyobb hanggal akart énekelni, mint amekkorával rendelkezik, ezért erőltetettnek tűnt. Kevesebb hanggal is meggyőző lett volna alakítása. Wendler Attila a szerelmes Izmaelt tolmácsolta, önmagához képest halványan, megcsukló hanggal, egy korábbi előadáson pedig nagyszerű volt ebben a szerepben, akkor érzékletesen láttatta a figurát. Ulbrich Andrea hangja nagy vivőerejű, dús, Fenénát meggyőzően alakította, karakteres, érett, tudatos nőnek láttatta Nabucco lányát. Sajnos az együttesekben, különösen a negyedik felvonásbeli kvartettben, mely az előadás legszebben kivitelezett része volt, nem tudott kellően alkalmazkodni partnereihez, kiszólt a hangja. Egy korábbi hangversenyén, ahol Verdi Requiemjének alt szólamát énekelte, ugyanezt tapasztaltam. Egy előadás nemcsak arról szól, hogy mennyire fontos a szerep, mekkora a hang, hanem közös munka. Az énekkar nagyszerű volt, a balett-táncos jelenet fokozta a látványt.
A jelmezek gyönyörűek voltak, mívesen kidolgozottak, a díszletek inkább csak hangulati elemként szerepeltek, a ledőlő bálvány megmosolyogtató volt mai szemmel.
Az Operaház zenekarát Kesselyák Gergely vezényelte, szép, dús, érzelemgazdag hangzást teremtett, a szólisták tempóit és hangjuk vivőerejét teljes mértékben figyelembe véve.
A Nabuccót jobb előadásban is hallhatta már a közönség, manapság egy jó impresszárió szinte bárkiből képes neves előadót varázsolni. Más kérdés a teljesítmény. A két külföldi szólista pünkösdi királysága még egy előadásnyi ideig sem tartott.

Nabucco, Babilónia királya: Alberto Gazale
Izmael, a jeruzsálemi király unokaöccse: Wendler Attila
Zakariás, a zsidók főpapja: Rácz István
Abigél, Nabucco nevelt lánya: Paoletta Marrocu
Fenéna, Nabucco lánya: Ulbrich Andrea
Baál főpapja: Szüle Tamás
Abdallo, Nabucco bizalmas szolgája: Kiss Péter
Anna, Zakariás nővére: Fülöp Zsuzsanna

Rendező: Mikó András
Színpadra állította: ifj. Palcsó Sándor
Díszlettervező: Kézdy Lóránt, Nagy Viktória
Jelmeztervező: Schäffer Judit
Koreográfus: Pártay Lilla
Karigazgató: Szabó Sipos Máté
Karmester: Kesselyák Gergely