Dowland és Gesualdo egy-egy lemeze
a papiruszportal.hu archívumából [2008]
Szerző: Lehotka Ildikó
Mi a közös Gesualdo és Dowland munkásságában? A válasz egyrészről roppant egyszerű, mindketten a reneszánsz kor nagy zeneszerzői voltak, műveiket túlnyomórészt énekhangra írták. Ami kevéssé ismert, az Igor Sztravinszkij tisztelete a két zeneszerző iránt (fordítva is igaz lenne, ha megvalósulnának a mi lenne, ha… típusú történetek). Végül mindkét zeneszerző műveiből az angol The Consort of Musicke, Anthony Rooley együttese készített felvételt. Két felfedezésre váró lemez, kétféle stílus és előadás várja a hallgatókat.
Sokak szerint az angol reneszánsz zene talán szebb, mint a kontinensé, mindenesetre különös sziget a zenetörténetben. I. Erzsébet (és Shakespeare) korában a zene virágzásnak indult, Dowland, Purcell után majd csak Benjamin Britten tudott bekerülni a legnagyobb zeneszerzők közé. John Dowlandnek a First Booke of Songes hozta meg a nemzetközi hírnevet, lantosként azonban „mennyei érintéséért” az „angol Orfeusz” epitheton ornanst kapta kortársaitól. Magyarországon és Európában Bakfark Bálint volt a leghíresebb lantos, aki 500 éve született.
Tipikusan angol műfaj a lantkíséretes szólódal (ayre, song), madrigálokat szinte csak Thomas Morley adott ki, ezek kevésbé fejlettek, mint az itáliaiak. A kontinens zenei termését Angliában is hozzáférhetővé tették, Gastoldi, Marenzio stb. madrigáljait lefordították angolra.
Érdekes és főleg ötletes, hogy Dowland madrigáljainak szólamait úgy nyomtatták, hogy az előadók körbeülve láthassák a kottát.
A lemezen szóló- és többszólamú dalokat hallhatunk, egy rendkívül jellegzetes stílusjegyeket mutató zeneszerző alkotásait. Bár Dowland egész Európát bejárta, nem lett epigon, szerencsésen ötvözte a korszak zeneszerzői megoldásait és tette egyedivé stílusát. A First Booke of Songes rendkívül sikeres volt, számtalan utánnyomást ért meg már a maga korában is. Az 1597-ben írt 21 dal között találunk galliardát, táncokat, melankolikus és vidám dalokat. A legszebbek a szomorú, több szólamban énekelt dalok, érdemes összevetni őket a reneszánsz zeneszerzők hasonló típusú műveivel. A belső fájdalmat nagyon szuggesztívan érezteti Dowland, a lemezen is ezek a legsikerültebb felvételek.
A könnyedség megjelenítése szép pillanatokat okoz a Who ever thinks or hopes of love kezdetű dalnál, Emma Kirkby szopránja kellemesen belesimul – a magas hangoknál is – a többiekébe. A neves szoprán a Dear, if you change-et is nagyszerűen énekli (Purcellnek is tetszhetett a dal, kis utánérzésünk van Dido búcsúja hallgatásakor). A melankolikus, világfájdalmas és a hangulatot nagyszerűen ábrázoló dalok sorába tartozik az első versszakban lantkíséretes, a másodikban négy énekelt szólamú és lantkíséretes Go crystal tears is. Hasonló érzelmeket találunk az All ye, whom Love or Fortune hath betray’d, a Would my conceit (itt a kontratenor különlegesen szépen emelkedik ki) hallgatásakor. A Come away, come sweet love vidám madrigál is lehetne, könnyed, kecses, különösen a szólamvezetés, díszítések, hemiolák miatt.
Anglománoknak kifejezetten ajánlott, a régi írásmód szerinti szövegek olvashatók a kísérőfüzetben. A reneszánszt kedvelők sem hagyhatják ki e felvételeket, de a vokális zenéért rajongóknak is kellemes élményt nyújt.
Dowland: First Booke of Songes
1 CD, Universal, ADD 28942165328
John Dowland
1563-ban született, valószínűleg Londonban, 1626-ban halt meg, szintén a fővárosban. Az angol zeneszerző, lantos, énekes 1580-tól 1584-ig Párizsban, majd különböző helyeken (Hesse, Velence, Firenze, Nürnberg) volt udvari lantos 1595-ig, majd 1598-tól nyolc évig a dán királynál. 1606-ban visszatért Londonba Lord Howard de Walden lantosának, 1612-től pedig I. Jakab zenésze. Dalai nyomtatásban is megjelentek, négy kötetben. Dalaira és hangszeres műveire (Lachrymae) a melódiai és harmóniai gazdagság jellemző.
Carlo Gesualdo a 16. század egyik legegyénibb hangú zeneszerzője, élete is legalább ilyen egyéni, jobban ismerik, mint madrigáljait. Gesualdóra is érvényes a mondás, hogy többet olvasnak róla, mint amennyire hallgatják és éneklik. A nagy fordulat Glenn Watkins magyarul is megjelent könyve után következett be (Gesualdo élete és művei, Gondolat, Bp., 1980), és napjainkban a régi zene előretörése következtében újra előtérbe került.
Gesualdo Carlo di Venosa madrigáljaival egy újfajta harmóniavilágot teremtett, a disszonancia sűrű alkalmazása, a kromatika és az egészen váratlan, korában eretnekségszámba menő zenei fordulatok (11. madrigál) ma is meglepőek. Polifonikus művei a szövegábrázolás hűségét is tükrözik, ám az ötödik madrigálkötettől a hangulatábrázolás kerül előtérbe. Korábban elképzelhetetlen volt egy-egy szó szótagjainak szünettel való elválasztása, ez nagyon hatásossá tette a történetet (pl. sospiro sóhajtani). Gesualdo a barokk felé nyit, némi manierista elemekkel az átmenetben. A lo sforzato (túlfeszített hatás) legnagyobb mestere. Madrigáljai gyöngyszemek, tanulmányozásra, sokszori hallgatásra érdemesek.
A Quinto libro dei madrigali 1611-ben íródott, öt hangra. A huszonegy madrigál aThe Consort of Musicke előadásában hangzik fel, a tagok között egyedül Emma Kirkby az Rooley mellett, aki mindkét lemezen közreműködik. Nagyszerű zenei gondolatokat és megvalósításokat hallhatunk a lemezen, az ötödik madrigál szuggesztív előadása, a nyolcadik dús hangzása, a virtuozitás megvalósítása a szép pillanatok közé tartozik. Sajnos az előadásnak igen gyenge pontjai is vannak, túlsúlyban: néha bántóan hamis hangokat hallunk (túl sok madrigált kellene felsorolni). A dinamikai íveket már Gesualdo is kérte, abban nem vagyok biztos, hogy a hasas hangokra gondolt-e. Ráadásul nem következetesen használják ezt a nyomatékot, ahol elkélne, ott például nem. A hangzáskép sem egységes, nem mindegyiken Kirkby énekli a szoprán szólamot. A férfihangok összhatása nem mindig szép, a tenor virtuóz, a basszus kellemes, mégis hiányérzetet kelt.
Anthony Rooley vezényelte az énekeseket. A szövegmondás sajnos sokszor angolos. Dowland songjai – talán az előadók nemzetisége miatt is – sokkal egységesebbek, kifejezőbbek. A mérleg nyelve mindenképp az angol zeneszerző dalainak előadása felé billen, Gesualdo madrigáljai újabb felfedezésre várnak.
Gesualdo: Quinto libro dei madrigali
1 CD, Universal, 028947591108
Gesualdo Carlo, Prince of Venosa (1566 március 8. [más források szerint 1560–62], Venosa – 1613 szeptember 8., Gesualdo) életrajza legalább annyira izgalmas, mint művei. Gesualdo igen neves ősökkel büszkélkedhetett, nagybátyját szentté avatták, anyja a pápa unokahúga volt. Venosa hercege a művészetek légkörében nevelkedett, kiváló lantosként ismerték kortársai. 1585-ben bátyja halála miatt megörökölte a hercegi címet, és megnősült, unokahúgát, a rendkívül tehetséges és szép, kétszeresen özvegy Maria d’Avalost vette el. 1590. október 17-én Gesualdo lemészárolta feleségét és annak szeretőjét, Carafa herceget, meztelen holttestüket közszemlére tette. A gyilkosság nagy port vert fel, sok korabeli írás foglalkozik vele, Torquato Tasso szonettjei is. Még két gyilkossággal vádolták Gesualdót, ezekre nincs bizonyíték. 1594-ben újranősült, a házasság boldogtalan volt, a feleség a válást fontolgatta. Gesualdót nem sokkal halála előtt oly mértékben „megszállták a démonok”, hogy 10-12 markos legénnyel verette magát napjában háromszor, közben üdvözülten mosolygott.
Művei: 7 madrigálkötet, az utolsó posztumusz, Partitura delli sei libri de madrigali a cinque voci, Sacrae Cantiones, 1603, Sacrae Cantiones, 1603 Responsoria, 1611 stb.
Comment on “A reneszánsz két oldalról”