Tóth Krisztina rémfaragó
a papiruszportal.hu archívumából [2008]
Szerző: disznós ághy
Tóth Krisztina sokoldalúságáról régen meggyőződhettünk, éppúgy otthon van a mély lírában vagy az abszurd novellák írásában, mint a gyerekeknek szóló rímes állatságokban. Ezúttal ez opuszait vizslatjuk, ugyanis nemrég jelent meg a Magvetőnél az Állatságok, a Magvető–Csimota érdekházasságban pedig a Kerge ABC című kötet, melyekben oroszlán- és vombatrészt vállalt. Romhányi Rímhányó elégedetten dőlhet hátra égi kanapéján, van megfelelő utód, nem hunyt ki e honban a rémes rím- és ráfaragás.
„Írd hát fel egy papiruszra,
hogy bár más a lába hossza,
hasonlít a babirussza,
a disznóval vetve össze.” (Babirussza – Állatságok)
„Mi a költő ma?
A költő olyan ember, aki ideje egy részében több-kevesebb rendszerességgel verseket ír, idejének fennmaradó részében pedig azt figyeli, hogy mi az, ami a világban verssé alakítható: az a költő, akinek minden verssé alakítható, még akkor is, amikor nem ír. A költők nem tudnak megélni abból, hogy költenek, bármilyen keveset költsenek is. Én magam ólomüveg ablakok tervezéséből és készítéséből élek, ez jelenti számomra az ún. kenyérkereső elfoglaltságot. Emellett persze fordítok is, főleg francia irodalmat, mikor mi adódik. Emellett anya vagyok, nevelem a gyerekemet, de nyilván akkor is anya vagyok, mikor költök – és viszont. A BKV járművein utas vagyok, a közlekedési vállalatot nem érdekli a költészet. (Lásd még: APEH, Díjbeszedő Rt., Fővárosi Gázművek stb.)
Díszüvegkészítőként már megtapasztaltam, hogy milyen az, ha az embert a kívülállók is a társadalom hasznos tagjának tekintik: szédítő érzés, amikor elhiszik, hogy tényleg dolgozol. Csak le ne bukj. (Képzeld, Géza, láttam az üvegesünket a tévében! Kiderült, hogy költő!) Vigyázat, sose tudhatod, nem pont egy költővel állsz-e szemben: a legváltozatosabb fedőtevékenységekkel álcázzák magukat, például tanítanak, takarítanak, üvegeznek. A legravaszabbak egyszerűen azt mondják, hogy költő vagyok: ez a tuti, ilyenkor aztán senki sem gyanakszik, hogy hátha tényleg.” (Tóth Krisztina egy korábbi költészet napi költői vallomásából)
Tóth Krisztina habitusát, világlátását jól mutatja e válasz. A mindenen felülemelkedő humor, játékosság különösen gyerekverseiben érhető tetten. Ahogy Marci gyermeke cserepedett, úgy születtek a jobbnál jobb versek, elég, ha „az év könyve” díjas A londoni mackókra gondolunk („Kézen foglak, fütyülök a gondomra, Elmegyünk a repülővel Londonba” – A londoni mackók, Csimota, Rutkai Borival). Most pedig itt van két veretes, a legjobb rémhunyóhagyományokat folytató kötet. Az állatságokat Tóth Krisztina egyedül (az illusztrációkat Baranyai András) követte el; a Kerge ABC viszont csapatmunka, a szöveget hárman írták, mellette Szabó T. Anna és Varró Dániel (és mit nem hallgathat el torok, kitűnő illusztrátorok: Gyöngyösi Adrienn, Kárpáti Tibor, Nagy Diána, Paulovkin Boglárka, Takács Mari, Szolnoki Beatrix).
Azt a TévéSmacitól tudjuk, hogy ha szombat, akkor tolat a vombat, de azt nem, hogy tilos a Tóth Krisztinavadászata, „és rádobni bombat”. Az Állatságok tele van ismert, kevésbé ismert és olyan állat(ság)okkal, melyekről alig vagy soha nem hallottunk. Az ökörszem, a lajhár és a pitbull az első, a szurikáta, a pele és az okapi inkább a második, a babirussza, a dzseláda és az ínia viszont számomra a harmadik csoportba tartozik. És aki azt hinné, hogy Tóth Krisztina elökörködte a kötetet, az nagyon téved, a IV. gyerekirodalmi fesztiválon elmesélte hallgatóságának, hogy késhegyre menő küzdelmet vívott Baranyai Andrással az egyes állatok kinézete miánt. Folyamatosan kapcsolatban voltak, s például többszöri levélváltással tudta csak meggyőzni az illusztrátort arról, hogy a tanreknek igenis rendesen álljon föl a szőre a rajzon – mert „nem állt föl eléggé”. A jó együttműködés gyümölcse volt a térkép is, ami Baranyai ötlete: a hátsó belső borítón elhelyezték a térképen az állatokat. Természetesen, mint Tamás Zsuzsa a beszélgetés során megjegyezte, mindegyik kép közel áll a valósághoz – akár a szövegek –, de mindben van valami baranyaiság. Noha a didaktika olyan távol áll tőle, mint Makó vitéz Jeruzsálemtől, kitűnő ismeretterjesztő könyvecs is, csacsiság lenne nem tanulni belőle. E remekekben pedig a szerző kiélheti kecskerím- és egyéb állati verselőhajlamait:
„Párás brazil erdők nagy fái között
ugrál a hőségben a sárga aguti.
Furcsa, hogy nem üti meg a guta,
pedig nem ehhez öltözött, az tuti.” (Aguti – Állatságok)
Kerge ABC
„Csacsi, csacsi, dehogy vagy buta,
szürke rajtad a bársonyruha,
csillagszemedben kerek a világ,
csupa csoda és csupa csacsiság.” (Cs – Kerge ABC)
Állatokhoz való viszonya számos írásában előbukkan, nem csak gyermekeknek szánt műveiben. Családunk macskabarát gyengébbik-erősebb vonulata megkönnyezte az egyik női magazinban megjelent írását cicája jobb létre szenderüléséről. A Jelenkor viszont nemrég egy véresen komoly állat-(, de legalább annyira ember)történetét jelentette meg, melyben mindennapjaink egy kellemetlen és szó szerint megkerülhetetlen problémájával szembesítette magát és olvasóit: mi a teendő az úton elütött s agonizáló állattal?
A Kerge ABC azonban szerencsére nem ilyen kérdéseket vet föl, hanem az ábécéskönyvek legjobb hagyományait folytatva az ábécé 44 betűjét egy-egy állattal és verssel ismerteti. Mivel itt már a didaktika is elsődleges, a játékosság és a ritmus, dallam, humor mellett természetesen kevesebb lehetőség nyílik az abszurdra. De mindhárman lubickolnak ebben az állatkertben is. Tóth Krisztina ráadásul a betűkiosztáskor épp nyaralt, s valami véletlen folytán olyan betűk maradtak meg neki, mint a q, az x és az y. Első „felháborodásában” az x-et visszaadta Annának, s így végül egy kitalált lény lett belőle („Ez az állat itt a xinxis, / ugye csinos? Pedig nincs is.”), a q-t pedig egy ravasz képi ötlettel oldotta meg („Kövér kutya hátulról a Q, / mintha ülne, olyan alakú.”). Az y-nal viszont nem tudott mit kezdeni, épp a Csimotával beszélt telefonon, a kötet már túl volt az utolsó korrektúrafordulón, azon sajnálkoztak, hogy az y kimarad, mire az épp a számítógépet javító informatikus megszólalt: yorkshire terrier… („Fut a yorkshire terrier, / ha sétálni menni kell. / Előkelő, ypszilonos fajta, / piros póráz, kockás kabát rajta. / Azt ugatja, hogy van pedigréje, / kutya sem kíváncsi pedig rája.”)
Ami bájt, játékosságot, zeneiséget négy sorba bele lehet szuszakolni, azt mindhárom szerző megtette. Igényes, nagyon szép kiállítású kötet született, reméljük, hogy a gyereksereg pedig kíváncsi lesz rája.
Tóth Krisztina két állatkönyvéről tehát csak annyit: állati. Jó bogarászást!
Tóth Krisztina: Állatságok
Magvető, Budapest, 2007
Baranyai András illusztrációival
Kötött, 40 oldal
„Légy már hangyás kicsikét!”
A tobzoskát és a pitbullt mindenki ismeri, de ha megkérdeznénk néhány járókelőt az utcán, valószínűleg kevesen tudnák megmondani, vajon hogy néz ki az aguti vagy a fossza. Nem is beszélve az oposszumról és a baribálról, hogy az íniát már ne is említsük…
Tóth Krisztina játékos kedvből és sok-sok humorral született versei nemcsak gyerekeknek, hanem a nyelvi leleményeket nagyra értékelő felnőtteknek is szólnak. Persze a versektől ne várjunk tudományos igényű pontosságot, a szerző eleinte gyermekét és magát szórakoztatta a fura állatokról szóló versekkel – most pedig már minket is.
Szabó T. Anna – Tóth Krisztina – Varró Dániel:
Kerge ABC
Magvető–Csimota, Budapest, 2008
Kötött, 104 oldal
Három népszerű költő versei segítik az óvodás és kisiskolás gyerekeket az ábécé elsajátításában: az állatok neveinek kezdőbetűi megegyeznek a magyar ábécé 44 betűjével.
Az óvodákban és iskolákban is hasznosan forgatható könyv jelentősége, hogy összeköti az óvodában tanultakat az iskolában elsajátítandó ismeretekkel: a gyerekek könnyen felismerhetik és megtanulhatják a kis- és nagybetűket egyaránt. Ismert állatok (cica, csacsi, teve) mellett egzotikus és kitalált lények (dzseláda, íbisz, űregér) népesítik be a Kerge ABC képzeletbeli állatkertjét: elismert fiatal iparművészek ecsetvonásai nyomán elevenednek meg.
