öt évszázad műalkotásai a hercegi gyűjteményekből
a papiruszportal.hu archívumából [2006]
Szerző: Papiruszportál
December 13. és 2007. december 31. között nagyszabású és igen látványos tárlatot nézhetünk meg az Iparművészeti Múzeumban. Az időszaki kiállítás az Esterházy hercegek Magyarországon páratlan, sőt európai összehasonlításban is kiemelkedően értékes kincstára szinte az egyetlen a barokk kor hazai műgyűjteményei közül, amely lényegében átvészelte a későbbi évszázadok viszontagságait. A 17. századtól folyamatosan gyarapodó műgyűjtemény nagy része napjainkig fennmaradt, részben a fraknói (Forchtenstein, Ausztria) vár kincstártermeiben, részben az Iparművészeti Múzeumban.
Ennek a pazar kollekciónak a bemutatására vállalkozik most az Iparművészeti kiállítása a kismartoni (Eisenstadt) Esterházy Magánalapítvánnyal együttműködve. A kiállítás 130 műtárgyat vonultat fel: csillogó ötvösműveket, ékszereket és díszfegyvereket, ékes kelméket – többségükben előkelő főúri viseletek –, továbbá nagyméretű, egész alakos képmásokat. A kiállított művek többsége a 16–17. században készült, alkotóik méltán sorolhatók az európai manierista és a barokk iparművészet legkitűnőbb mesterei közé.
A kiállítás egy dúsgazdag arisztokrata család műgyűjteményének pompás darabjait tárja látogatói elé, azonban nem csupán gyönyörködtetni, „elkápráztatni” kívánja közönségét. Felismerve és tudomásul véve azt az élénk érdeklődést, amely a műgyűjtéstörténet iránt napjainkban megnyilvánul, a tárlat rendezői arra is törekednek, hogy – a műtárgyválogatás, az anyag összeállítása révén – érzékeltessék a gyűjtemény kialakulásának, kiteljesedésének fontos korszakait. Céljuk, hogy az egyes műalkotások bemutatása, exponálása során mintegy „végigvezessék” a látogatót a kincstár történetén a kezdetektől a 20. századig. Ebben az összefüggésben kapnak különös hangsúlyt az Esterházy családnak azok a prominens személyiségei, akik a família vagyonát, rangját megalapozták, s akik a 17. században kiemelkedő szerepet töltöttek be Közép-Európa politika- és hadtörténetében. Róluk és a velük kapcsolatban álló jeles kortársakról egykorú portrék (rézmetszetek, illetve azok reprodukciói) szerepelnek a műtárgyakat kísérő gazdag illusztrációs anyagban.
Nem kétséges, hogy az Esterházy-gyűjtemény jó néhány darabja – s ily módon a kincstár története – számos ponton elválaszthatatlanul fonódik össze az európai politika- és diplomáciatörténet megannyi jelentős fejleményével. Ebből következően a műtárgyak számottevő része olyan személyiségekhez és eseményekhez kötődik, akik/amelyek meghatározó szerepet töltöttek be a korszak európai nagypolitikájában. A kiállítás rendezőinek célja, hogy – egykorú metszetábrázolások és szöveges információk segítségével – felidézzék és láttassák mindezeket a történeti vonatkozásokat.
A hasonló jellegű és összetételű európai műgyűjtemények többségétől eltérően az Esterházy-kincstár története nem zárul le a barokk kor nagy formátumú személyiségeinek működésével. Ellenkezőleg, részint tovább gazdagodik: viszonylag kis számú, ám jelentős művekkel a 19. században – főként Esterházy Pál Antal (1786–1866) közéleti és diplomáciai pályafutása révén. Másrészt igen érzékeny, súlyos veszteségek érik az utóbb Budapesten őrzött műtárgyegyüttest, immár a 20. században; a második világháború utolsó évében, 1945-ben, a magyar főváros ostroma idején.
Az ezt követő években veszi kezdetét a gyűjtemény történetének legújabb szakasza, amelyben a roncsolt, „tetszhalott” darabok életre keltése a legfontosabb feladat, s a restaurátor szakembereké – a budapesti Iparművészeti Múzeum munkatársaié – a főszerep. Erről az időszakról – mely ma is tart, s még jó ideig tartani fog – ad számot az az informatív fotódokumentáció, amely a kiállításon szereplő két kiválasztott darabnak a restaurálási folyamatát mutatja be. Továbbá az a második világháborúban megsérült, jelenleg is roncs állapotú, impozáns méretű lavabogarnitúra (kancsó és dísztál aranyozott ezüstből, 1548-ból), – eredeti szépségét régi archív fotó idézi fel –, amelynek restaurálása az elkövetkező évek komoly kihívást jelentő, fontos feladata lesz.
A restaurált kincsek közül számosat most első alkalommal mutatnak be a budapesti közönség előtt. A kiállítás jelentősége és újszerűsége abban rejlik, hogy – bár csak néhány hónapra – újra egyesíti a kettészakított gyűjteményt. A két őrzőhely, a fraknói (Forchtenstein) vár Ausztriában, „eredeti helyszín” (a kollekció ennek az erődítménynek a biztonságos őrizetében jött létre, teljesedett ki, majd vészelte át a 18–19. század viszontagságos eseményeit) és a budapesti Iparművészeti Múzeum, amely 1918–1919 óta a gyűjtemény számottevő részének otthont ad. E két helyszínt 1920 óta országhatár választja el egymástól. Mindmáig nem készült s nem jelent meg olyan kiadvány, amely e két gyűjteménycsoport fontos műalkotásait együttesen dolgozta volna fel. A kiállítás anyagának összeállítása során mindenekelőtt arra törekedtünk, hogy ezt a hiányt pótoljuk. Munkánk ily módon az Iparművészeti Múzeum és a kismartoni Esterházy Magánalapítvány együttműködésében valósul meg. A bemutatandó 130 műtárgy közül 22 műalkotást – amely a családi ősgaléria portréi közül hat nagy értékű festményt is magában foglal – ez utóbbi intézmény kölcsönzi a kiállításra. További kölcsönző intézmények: a Magyar Nemzeti és a debreceni Déri Múzeum.
A kiállítást magyar és német nyelven megjelenő, gazdagon illusztrált katalógus kíséri.
A kiállítás kurátora: Szilágyi András
Iparművészeti Múzeum
Budapest, Üllői út 33–37.
1450 Budapest, Pf. 3
