Szerző: Lehotka Ildikó
Fotó: Joseph Marcinsky
A 10. Színházi Olimpia alkalmából és a Szláv szezon premierjeként szólalt meg az Eiffel Műhelyház Bánffy Miklós termében Karol Szymanowski (1882–1937) lengyel zeneszerző két operája közül a második, a Roger király (Król Roger) augusztus 22-én. Bár a jegytérképen még az előadás napján is sok jegy várt gazdára, a terem estére mégis majdnem megtelt. Aki jelen volt az eseményen, biztosan nem csalódott. Az 54 évet élt Szymanowski művei itthon kevéssé ismertek, érdemes felfedezni a darabjait.
A Król Roger 1918 és 1924 között készült, a librettót a szerző, és unokatestvére, Jarosław Iwaszkiewicz, aki kisregényeiről ismert – (1894–1980) írta. A bemutatót 1926 június 19-én, Varsóban tartották, Roxana szerepét Szymanowski húga, Stanisława énekelte. A cselekmény témája nem túl bonyolult: egy rejtélyes idegen bukkan fel a királyi udvarban, aki az élet örömét, a vágyak megélését hirdeti. A szicíliai helyszínen a nép és az egyházi személyek a Pásztor büntetését követelik, de a király felesége, Roxana, akit elbűvölt a Pásztor és szavai, meggyőzi férjét, hogy hagyja életben a hittérítőt. A király elengedi a Pásztort, de este várja a palotába, kihallgatásra. Magát Rogert is befolyása alá vonja a Pásztor, Roxana pedig szerelemtől túlfűtötten énekel. A nép is fokozatosan elkezd táncolni, szinte az eksztázisig folytatják a táncot. Roger király kérésére sem fogják el a Pásztort, így az elmegy, a néppel és Roxanával. A király és orvosa, Edrizi a Pásztor nyomában zarándokolnak. A két férfi egy amfiteátrumhoz ér, ahol megjelenik Roxana, majd a Pásztor, aki megmentheti a király szívét. A nép megint táncol, és darabokra tépi Roger testét. Hajnalban Edrizi elmondja Rogernek, hogy az álom beteljesült. A király szívét a napnak ajánlja.
Az opera cselekménye szerint, amelyet Szymanowski misztériumnak is nevez, történelmi helyszíneken járhat a hallgató. A szerző vonzódott az olasz és görög, valamint a keleti történelemhez és kultúrához, erre utalnak a felvonáscímek: Bizánci felvonás; Keleti felvonás; Görög-római felvonás, de a szexualitás, a misztérium, a spiritualitás is megragadta képzeletét. A mű zenei nyelvezete izgalmas, különös, ez az 1924-ben komponált Roger király szövetéből is kiviláglik. A háromfelvonásos operában érezhető Richard Strauss és Bartók harmóniai megoldása, de Wagner és Debussy hatása, sőt számomra Sztravinszkijé is feltűnt. A népzenei, keleties elemek szintén megjelennek a műben. A hangszerelés rendkívül kifinomult, a hangulatfestés kifejezően egyedi. A fény zenei megjelenítése a felvonások csúcspontját is jelképezte. A kórusjelenetek sok esetben lenyűgözőek, lehengerlőek voltak.
A rendezés igazodott a helyszínhez, a zenekar a színpadon, a háttérben foglalt helyet, agy kevés tér maradt az énekes szólistáknak és a kórusnak. A karmester előtt egy Niké szobor állt, a díszlethez két szék, egy puff, egy italokkal teli asztal és néhány kisebb méretű banklámpa tartozott. A jelmezek a mai kor divatját tükrözték. Roxana csábító ruhában jelent meg a mű kezdése előtti pillanatokban, Roger öltönyben, Edrisi pulóverben és nadrágban, később a Pásztor trikóban lépett színre. A kórus semleges szürke ruhában volt a színpadon.
Az énekes szólisták mindegyike remek volt, nemzetközi szereposztással szólalt meg az egy részben játszott opera. Az Érsek szerepében Michal Onufer lépett fel, a Diakonissza a csodálatos hangú Myroslava Havryliuk volt, utóbbi művész horvát. Edrizi kevésbé hálás szólamát a szintén ukrán Maksym Kutsenko tolmácsolta, játékával érzékeltette, hogy inkább a segítő, mintsem a főszerepre törő tudóst jeleníti meg. Roxana szerepében a fiatal horvát szoprán, Gabriela Hrženjak kápráztatta el a közönséget mind hangi, mind színpadi adottságaival. Bár az opera elején nem volt a hallgató meggyőződve arról, hogy a művésznő a legjobb választás a szerepre, azonban a későbbiekben lehengerlő alakítást kaptunk. A tenor, Juraj Hollý mint Pásztor vitte előre az előadást, zeneileg kifogástalanul. Színpadi megoldásai közül nem tetszett a helyenként a mai macsót idéző mozdulatsor, bár talán a történet valamennyire indokolná, de a hőfok, amellyel énekelt, feledtette ezt. Talán nem lehetett hitelesebb Roger király szerepére mást választani, mint a lengyel Michał Partykát. Remekül hozta a tépelődő karaktert, de a királyi jellegzetességeket is. Partyka is remek teljesítményt nyújtott a színpadon, mind a zenei megoldást, mind a színpadi játékot tekintve. A néző szinte sajnálta a hatalmas jellemfejlődésen átment királyt. És nem mellesleg megtudtuk, hogy a Roger név kiejtése Roger, lengyelül.
A gyermek- és felnőttkórus szintén elképesztő volt, bár a darab elején egy kis sleppelést érezhettünk. Hihetetlen erejű tablókat kaptunk, a nézőt a (kényelmetlen) ülésbe szegezte a hangorkán. A Kassai Nemzeti Színház zenekara híven tolmácsolta a karmester, Peter Valentovič elképzelését, csodás hangszíneket hallott a közönség.
A magyarországi bemutatót megtisztelte a Silvia Hroncová megbízott kulturális miniszter, Matús Biescad államtitkár, és más szlovák, valamint lengyel érdeklődők és az Opera igazgatója. Fantasztikus este volt, de nem mehetünk el a magyar feliratozás hiányosságai mellett.
Roger király: Michał Partyka
Roxána: Gabriela Hrženjak
Edrizi: Maksym Kutsenko
Pásztor: Juraj Hollý
Érsek: Michal Onufer
Diakonissza: Myroslava Havryliuk
Egy fiatal fiú: André Tatarka
Közreműködött a Kassai Nemzeti Színház Zenekara és Énekkara
Karmester: Peter Valentovič
Díszlettervező: Ondrej Zachar
Jelmeztervező: Boris Hanečka
Világítástervező: Farkas Róbert
Rendező: Anton Korenči
Comment on “Roger király az Eiffel Műhelyházban”