Névnapok: Krisztina, Ábel, Abélia, Abelina, Áfra, Afrodita, Afrodité, Árven, Emőd, Hargita, Havaska, Hófehérke, Kriszta, Krisztabella, Krisztiána, Krisztin, Lamine, Lúciusz, Manon, Mária, Nóna, Oszvald, Oszvalda, Ozsvát, Őzike, Páris, Peregrina, Szalvátor, Tinka, Viátor, Zebadiás, Zebulon
Események:
1884 – elhelyezik az amerikai Szabadság-szobor sarokkövét a New York-i Bedloe-szigeten.
1925 – megalakul a Plaid Cymru azzal a céllal, hogy a kihalással fenyegetett walesi nyelvet megőrizze és Walesnek az egyetlen hivatalos nyelve legyen. Nem sokkal később nacionalista párttá alakult (The Self-Rulers’ Army of Wales / A walesi önrendelkezés hadserege).
1953 – megjelenik a James Jones könyve alapján készített Most és mindörökké (From Here to Eternity) című amerikai háborús filmdráma Fred Zinnemann rendezésében, Burt Lancaster, Montgomery Clift és Frank Sinatra főszereplésével. 1954-ben 8 Oscar- és 2 Golden Globe-díjat kap.
2007 – öt álarcos fegyveres tolvaj elrabol négy értékes képet – két Brueghel, egy Alfred Sisley és egy Claude Monet képet – a nizzai szépművészeti múzeumból (Musée des Beaux-Arts Jules Chéret). A festményeket végül az FBI segítségével, kalandos úton visszaszerezték, és a rablókat letartóztatták.
Megszületett Ilja Jefimovics Repin (1844-1930) világhírű orosz realista festő.
Művei mély lelki átélésről és szociális érzékenységről tanúskodnak. Késői képeivel új stílust teremtett, ami miatt halála után a Szovjetunióban különösen nagy tisztelet övezte a szocialista realizmus művészei között. „Haladó” és „realista” felfogása példát mutatott a fiatal szovjet művésznemzedékek számára. Inaséveit 1857 és 1863 között egy helyi ikonfestőnél, I. M. Bunakovnál töltötte, ahol jártasságot szerzett a portréfestésben is. 1863-ban Szentpétervárra utazott és beiratkozott egy rajziskolába, hamarosan a Művészeti Akadémia hallgatója lett. Műveiből 1924-ben Moszkvában, 1925-ben a leningrádi Állami Orosz Múzeumban jubileumi kiállítást rendeztek, melyen 340 képét láthatta a közönség. Bár hazaköltözhetett volna, többször hívták és a szovjet pártvezetés is megpróbálta rábeszélni, ő nem élt a lehetőséggel. Soha nem tért vissza a szovjetté lett Oroszországba (Rettegett Iván és fia, Hajóvontatók a Volgán, A zaporizzsjai kozákok).
Megszületett Guy de Maupassant (Henri René Albert ~, 1850–1893) népszerű 19. századi francia író, a modern novella 
egyik atyjaként, a tömör és a lényegre törő stílus mestereként tartják számon.
Műveiben figyelemre méltó realizmusa, ugyanakkor megjelenik a fantasztikum és a pesszimizmus is. 1871-től Párizsban élt, évekig minisztériumi hivatalnok volt, eleinte szabad idejében írt, majd első sikerei után már írásaiból élt. Újságírói és szépirodalmi pályája kezdetén Gustave Flaubert volt a mentora, tanácsaival segítette írói stílusa csiszolását, a környezet pontos, részletes megfigyelésére, lényegre törő, pontos fogalmazásra ösztönözte. Aktív irodalmi karrierje csupán egy évtizedig tartott (1880-1890), ezalatt hat regényt, közel 300 elbeszélést, néhány útleírást és egy verseskötetet írt. Műveit az általa ismert és alaposan megfigyelt környezetbe helyezi, a normandiai falusi és kisvárosi élet éppúgy hátteret ad, mint a párizsi polgárság és a hivatalnokok feltörekvése. Az elismerésért és a jólétért folytatott, képmutatással és önzéssel tűzdelt feltörekvő küzdelem, vagy éppen a szerelem, a női-férfi kapcsolatok apró cselszövésektől sem mentes történeteinek ábrázolása kortalan, saját korában és ma is népszerű szerzővé teszik (Erős, mint a halál, A szép fiú, Különös történetek).
Meghalt Sir Alec Guinness (1914–2000) Oscar-, Golden Globe- és BAFTA-díjas angol színész, forgatókönyvíró.
A brit színjátszás egyik kiemelkedő alakja. Színpadi színészként aratta első jelentős sikereit. 1958-ban Oscar-díjjal jutalmazták a Híd a Kwai folyón Nicholson ezredesének megformálásáért. Leghíresebb szerepe azonban Obi-Wan Kenobi karaktere a Csillagok háborúja trilógiából. hirdetési cikkírással kereste kenyerét, miközben Fay Compton színiiskolájában tanult. 22 éves korában az Old Vic színházban debütált Hamlet szerepében. Első filmszerepe egy statisztaszerep volt az 1936-os Evensongban. Mint karakterszínész rengeteg szerep hiteles megformálására volt képes, így az ártatlan tudósétól kezdve, a Híd a Kwai folyón című háborús filmklasszikus őrült ezredeséig. A nyolcvanas évektől kezdve már ritkábban vállalt szerepeket, inkább csak angol tévéfilmekben volt látható (Arábiai Lawrence, Meghívás egy gyilkos vacsorára, Doktor Zsivágó).
Meghalt Sir Richard Burton (Richard Walter Jenkins, 1925–1984) Golden Globe- és BAFTA-díjas walesi színész, 
rendező és producer.
Első filmjét 1949-ben forgatta Dolwyn utolsó napjai címmel. A sikerre nem sokáig kellett várnia, mert 1952-ben már Oscar-díjra is jelölték legjobb férfi mellékszereplő kategóriában az Unokatestvérem, Rachel című romantikus drámában nyújtott alakításáért. Az egyik legemlékezetesebb alakítását az 1966-ban Edward Albee színművéből készült Nem félünk a farkastólban volt, a partnere pedig akkori felesége, Elizabeth Taylor. Belekóstolt a rendezésbe is, de a Doktor Faustusszal nem aratott túl nagy sikert. Összesen hétszer jelölték az Oscar-díjra, de nem sikerült elnyernie (Kémek a Sasfészekben, A makrancos hölgy, Kleopátra).
Ezen a napon született:
Antonio Cesti (1623-1669)
itáliai barokk zeneszerző, énekes és komponista, a kora barokk opera egyik legnagyobb mestere. Zenei tehetsége hamar megmutatkozott, gyermekkorában a város katedrálisának kórusában énekelt. Sikerült megoldania zene és dráma egységesítésének problémáját. Az elbeszéléseket, a szereplők összeütközéseit recitativóban oldotta meg, míg az érzelmek, eszmék és komikus részek kifejező eszközei az áriák és az együttesek lettek. Leginkább a hősi opera típusát kedvelte. Szerette a monumentális díszleteket, a nagy színpadi gépezet megmozgatását kívánó librettókat. Műveiben különféle hagyományok olvadtak össze. A velencei és a római iskola sajátosságai mellett megjelenek művészetében a francia opera jellegzetességei is, elsősorban a balett (Orontea, Il pomo d’oro, Bella Clori).
Leonardo Leo (Lionardo Oronzo Salvatore de Leo, 1694-1744)
itáliai barokk zeneszerző. Első ismert kompozíciója 1712-ből származik L’infedelta abbattuta címmel. 1714-ben már egy operával állt elő az udvari színház számára Pisistrato címmel, amit a korabeli kritika igen nagyra értékelt. Mintegy 30 operát komponált, és nemcsak a vígopera, hanem az opera seria műfajában is figyelemreméltó darabokat alkotott. 1739-ben mutatták be leghíresebb komikus operáját Amor vuol sofferenze címen, de legnagyobb sikert a La Finta Frascatana című darabbal érte el. Operái mellett több oratóriumot is írt.
Ambroise Thomas (1811-1896)
XIX. századi francia operaszerző. Összesen 20 operát írt, ezek túlnyomó többsége a maguk korában repertoár darab volt több kevesebb ideig Európa számos operaházában, de végül mindössze két darab bizonyult maradandónak. A Hamlet és a Mignon ma is érdeklődésre tart számot, és bár hazánkban mindkét darabot elég régóta nem játsszák már. Műveinek jellemzője a biztos színpadismeret, a hatásos jelenetszerkesztés.
Ivar Aasen (1813-1896)
norvég nyelvész, nyelvújító, költő, botanikus. Hazájának eldánosodott hivatalos köznyelvének helyébe újnorvég nyelv megalkotására törekedett, amiben az ősi elemeket őrző dialektusokat igyekezett egységesíteni. Szépművészeti alkotásai ebbéli vállalkozásának a tulajdonképpeni illusztrációi.
Színi Károly (1829–1896)
író, újságíró, néprajzkutató. Kántoroktató volt, majd az 1850-es évek közepétől a fővárosban élt, és irodalommal foglalkozott. Táncsics Mihállyal és Vajda Jánossal is kapcsolatba került. 1860-ban az Új Idő és a Március című lapoknál dolgozott. 1879-1880 között a Köztársaság című lap szerkesztője volt (Dalos könyv, Lámpás, Új evangeliom).
Conrad Aiken (1889-1973)
amerikai költő, elbeszélő, regényíró, irodalomkritikus, a pszichoanalízis korai elmélete által ösztönzött munkái a tudat, különösen az öntudat fontosságát hangsúlyozzák. 3 korai verseskötete után, 1915-1920 között 5 „szimfóniát” alkotott azzal a szándékkal, hogy a zenéhez hasonló költészetet hozzon létre, mely egy időben több jelentésszintet képes kifejezni. Regényeket, elbeszéléseket is írt.
Erich Kleiber (1890–1956)
osztrák karmester, zeneszerző. A Berlini Állami Operaház főzeneigazgatója 1923 és 1934 között, majd Argentínába emigrált. Az 1930-as évektől mind Európában, mind Amerikában a legnagyobb zenekarokkal koncertezett.
Naum Gabo (Pevsner, 1890-1977)
orosz – amerikai szobrász, festő, építész és tervező. A kinetikus művészet úttörője. Gabo és bátyja Pevsner főleg szobrászoknak tartották magukat, valójában olyan művészeti formára törekedtek, amely minden korábbi művészeti kategórián kívül van, nem ragadtak le a hagyományos ipari társadalom keretében, hanem a modern ipari társadalomba nőttek bele konstruktivista és kinetikus alkotásaikkal (Oszlop New York, Variációk gömb témára New York, Spirál New York).
John Huston (1906-1987)
kétszeres Oscar-díjas amerikai rendező, forgatókönyvíró és színész. Pályafutása alatt 37 játékfilmet rendezett, 46 éves karrierje alatt 15 alkalommal jelölték Oscar-díjra, melyből kétszer sikerült nyernie (A Sierra Madre kincse, A máltai sólyom, A Prizzik becsülete).
Bartha László (1908-1998)
Kossuth és Munkácsy-díjas festőművész, könyvillusztrátor, díszlettervező, érdemes és kiváló művész. Művészeti pályáján nyomon kísérhetjük a 20. század nagy változásait, fordulatait, a hagyományos posztnagybányai festői látásmódtól eljutott az absztrakt, lírai, költői absztrakt felfogásig. Festményeit a korai időszakban a lírai realizmus jellemezte, az 1960-as évektől a lírai alaphang mellett motívumkincse, motívumegyüttesei gazdagabbá váltak, térbeli ritmusokkal, ritmusképletekkel jelentkezett, fokozatosan felcsatlakozott a posztmodern és a lírai absztrakt vonulathoz (Esti kocsikázás, Őszi pincék, Műtermi csendélet).
Fazekas Árpád (1924-2019)
gyermekorvos, főorvos, író, Nyíregyháza és a Nyírség egyik legelhivatottabb helytörténeti kutatója. Több mint 600 írása jelent meg nyomtatásban, köztük 19 könyv, ezeknek csak egy töredéke volt orvosi témájú, a többi műve jórészt helytörténeti, kultúrtörténeti vonatkozású volt. Az 1956-os forradalom aktív szereplőjeként intenzíven kutatta a forradalom Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei történetét, eseményeit is, ezzel kapcsolatban megjelentetett publikációinak száma a kétszázat közelíti.
Csikós Attila (1942-2017)
Kossuth- és Jászai Mari-díjas építész, jelmez- és díszlettervező. 1962 és 1967 között végezte építészeti tanulmányait Budapesten, az Iparművészeti Főiskolán. Dolgozott a József Attila Színházban, az Állami Operaházban, a Népszínház és a Nemzeti Színházban. 1965-től tíz éven át volt a Bayreuthi Ünnepi Játékok díszlettervező-asszisztense.
Varga Gábor (1948)
erdélyi magyar vegyészmérnök, politikus, elbeszélő, drámaíró. Szakmai tevékenysége mellett már korán a prózairodalommal is próbálkozott. Alkalmi írásokkal, könyvismertetésekkel, színikritikákkal már 1977 óta rendszeresen jelentkezett. Szépprózájában szívesen időzik a történelmi múltnál (Az ittmaradt nyár, Az Úr kutyája, Az üres tér dicsérete).
Larry Elmore (1948)
amerikai fantasy-művész. Videojátékokhoz, képregényekhez, magazinokhoz és fantasy könyvekhez készít illusztrációkat. Fontosabb munkái: Dungeons & Dragons, Magic: The Gathering, az EverQues és a Sovereign Stone trilógia képi világa. ––> RPG és Larry Elmore – Új hősök kellettek
Ligeti András (1953-2021)
Kossuth-, Liszt Ferenc- és Bartók–Pásztory-díjas hegedűművész, karmester, zeneigazgató, érdemes művész. Mindössze tizenhét éves volt, amikor felvételt nyert a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolára, ahol először 1970 és 1976 között a hegedű főtanszakon, majd 1974–1979 között a karmesterképzőben Kórodi András tanítványa volt. Hegedűművészi tanulmányai befejezése után a Zeneakadémia tanársegéde és a Magyar Állami Operaház koncertmestere lett. 1997-től kezdődően 2008-ig volt a Telekom Szimfonikus Zenekarának zeneigazgatója. Karmesterként rendkívül széles repertoárt tudhat magáénak: nem csak a romantikusok és a 20. századi szerzők műveit vezényelte rendszeresen, hanem olykor barokk és klasszicista szerzők műveit is dirigálta.
Ujláb Tamás (1969)
színész. Budapesten a Nemzeti Színház Stúdiójában végzett, Bodnár Sándor növendékeként. 1991-től a Békés Megyei Jókai Színházhoz szerződött. 1992-től a Pécsi Nemzeti Színház tagja volt. 2011-től szabadfoglalkozású színművész.
Buza Tímea (1972)
színésznő. 1995-1999 között a Színház- és Filmművészeti Főiskola hallgatója volt. Diplomaszerzése után 2005-ig a Vígszínház tagja volt, később több külföldi színházban is dolgozott. 2012-2014 között a Színház- és Filmintézet oktatója volt. 2012-2013 között a Pesti Magyar Színiakadémia tanára is volt.
Reiter Zoltán (1974)
színész. Színészi diplomáját a Pozsonyi Színművészeti Főiskolán szerezte 1997-ben, majd egy évadot a Miskolci Nemzeti Színházban töltött. 1998-tól a kecskeméti Katona József Színház, 2009-től a Kassai Thália Színház tagja volt. 2011-től játszik az egri Gárdonyi Géza Színházban.
Ezen a napon halt meg:
Jacques Boucher de Crèvecœur de Perthes (1788-1868)
francia archeológus és író. I. Napóleon alatt több kiküldetésben járt Olaszországban, Magyarországon, Ausztriában és Németországban (A teremtéstől, Utazás Oroszországba, Tíz király alatt).
Vilt Tibor (1905-1983)
Kossuth- és Munkácsy Mihály-díjas szobrászművész, kiváló művész. A két világháború közt a római iskola jeles képviselője volt. 1922-1926 között az Iparművészeti, majd a Képzőművészeti Főiskola hallgatója volt. 1945-ben rész vett az Európai Iskola munkájában, indulásakor zárt, feszes formavilágban alakította ki műveit. 1956-os forradalmi működéséért internálták. A 60-as években egyike lett a modern magyar szobrászat megújítóinak, s példaképe a fiatal művésznemzedéknek (Olvasó pár – Komárom, Balatoni sellők – Siófok, Időgép – Budapest).
Imre István (1918–1983)
Kossuth- és Munkácsy-díjas festőművész, grafikus. 1936-ban iratkozott be a Magyar Képzőművészeti Főiskolára. A Főiskolán 1941-ben végzett, de már 1940-től kiállító művész. 1947 és 1957 között a Honvéd Képzőművészeti Stúdiót vezette. Alig tízéves alkotói periódus után, 1950-ben Munkácsy Mihály-díjat kapott. Az 1950-es évekre jellemző heroikus hangvételű olajfestmények után stílust váltott, az egyéniségének inkább megfelelő lírai hangulatú akvarelleket és a szecesszióra emlékeztető rézkarcokat készített (Almaszüret, Folyóparton, Olvasó leány).
Győrvári János (1921-2008)
színész, a Gárdonyi Géza Színház örökös tagja. Színészi oklevelét az Országos Színészegyesület Színészképző Iskolájában szerezte 1946-ban. Játszott a Szegedi Nemzeti Színházban, a Pécsi Nemzeti Színházban, a győri Kisfaludy Színházban és a Soproni Petőfi Színházban, majd 1951-től az Állami Déryné Színházhoz szerződött. 1957-től Egerben, 1959-ben a Békés Megyei Jókai Színházban szerepelt. 1960-tól a Miskolci Nemzeti Színház társulatának volt tagja. 1986-tól haláláig az egri Gárdonyi Géza Színház művésze volt (Hazám, Tűz vagyok, Bátrabb igazságokért).
Vertel József (1922-1993)
grafikusművész, bélyegtervező. Tanulmányait a Képzőművészeti Főiskolán végezte, később a Képzőművészeti Gimnáziumban tanított. A leghíresebb és legtöbbet foglalkoztatott magyar bélyegtervezők egyike volt: 1950 és 1992 között közel 500 hazai bélyeg terveit készítette el. Mintegy 200 bélyeget tervezett az ENSZ és egyes államai részére.
Eva Pflug (1929-2008)
német színésznő. Az első német sci-fi televíziós sorozatban, az Őrjárat a kozmoszban – Az Orion űrhajó fantasztikus kalandjaiban Tamara Jagellovsk hadnagyot alakította. Később olyan sorozatokban tűnt fel, mint a Tetthely, Két férfi, egy eset, Cobra 11.
Toni Morrison (Chloe Anthony Wofford, 1931-2019)
irodalmi Nobel-díjas amerikai író, szerkesztő és egyetemi tanár. Regényei epikus témáiról, élettel teli párbeszédeiről és az afrikai-amerikai alakjainak gazdag és hiteles leírásairól híresek. Gyerekként folyton olvasott. Kedvenc írói közé tartozott Jane Austen és Lev Tolsztoj. Szerkesztőként sokat tett az afro-amerikai irodalomért (Nagyonkék, Salamon ének, A kedves).
Nyomárkay István (1937-2020)
nyelvész, szlavista, filológus, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja. Fő kutatási területei a délszláv filológia, a magyar–délszláv kapcsolatok, a horvát és a szerb nyelv jelene és a magyar nyelvészet egyes kérdései. A nyelvészet területén a nyelvújítás kérdésköre és a nyelvtudomány-történet is foglalkoztatja. Több mint százötven tudományos publikáció szerzője vagy társszerzője.
