Magyar nyelvű bibliográfia 1448-ból – A Jókai-kódex
Zent sebekrewl ualo czuda

a papiruszportal.hu archívumából

Szerző: Mika Róbert

Közismert, hogy az első magyar nyelvű írásos szórványemlékünk a Tihanyi alapítólevél (1055). A Pray-kódexben található az első összefüggő magyar nyelvemlék, a Halotti beszéd és könyörgés, s bár latinból fordították, az első szépirodalmi mű, amely magyarul olvasható, az Ómagyar Mária-siralom. Kevésbé ismert, hogy az első könyvnek tekinthető magyar nyelvemlék az úgynevezett Jókai-kódex. Jókai Mórnak természetesen nem sok köze van a kötethez, mindössze nevét adta a számunkra oly fontos műnek.

Talán így történt

A kódex története az 1370-es években kezdődik. Már jócskán túl vagyunk a kereszténység felvételén, megalakult a magyar pálos rend is, és időről időre bencés és ferences rendi papok költöznek az országba, terjesztve a latin kultúrát. Állami jóváhagyással kolostorokat alapítanak, köztük olyanokat, ahol apácák laknak. A papi hivatáshoz hozzátartozik a latin nyelv ismerete, de az apácák közül nagyon kevesen tudnak ezen a nyelven. Így egy ferences rendi szerzetes nekilát, hogy egy latin nyelvű, avignoni legendáskönyvből lefordítsa Assisi Szent Ferenc legendáját (1372). A rendalapító életét és csodáit tartalmazó könyv oly sikeres, hogy az 1440-es évek végén a kötetről újabb másolat készül (1448). A névtelen fordító ugyan rengeteg hibát ejt, nem érti, félreérti a latin szerkezeteket, kirívó a latinizmusa, sűrűn alkalmaz nyersfordítást, de heroikus küzdelmét a szavakkal végül siker koronázza. Ez a másolat ugyanis az első magyar könyvnek nevezhető, könyv alakú emlékünk, amely ránk, az utókorra maradt, ugyanis 14. századbeli eredetije a történelem viharában elveszett.

400 év múlva

A Zobor-hegy tövében fekvő Nyitrán, Ehrenfeld Adolf egyik gimnazistatársa padlástakarítás közben több régi könyvet talált, amelyet másnap az iskolába vitt; no nem tanulni belőle, hanem társaival dobálózni vele. A kötetek között volt a két erős fatábla közé kötött, csonka, négyrét alakú, 162 levelet, oldalt tartalmazó kódex. Repült a nehéz könyv, és Ehrenfeld vállát találta el. Talán éppen becsengettek, vagy a pedellus jelent meg az iskolaudvaron, esetleg a fiú megérzett valamit, de az értékes kötet nem repült tovább. Szünet után, a pad alatt kicsomagolta a könyvet, és egy szép elbeszélést betűzgetett ki a farkast megszelídítő Szent Ferencről. A kódexet Toldy Ferenc, „a magyar irodalomtörténet atyja” is megvizsgálta (1852) és Ehrenfeld-kódexnek nevezte el.

Drága kirándulás Angliába

Habent sua fata libelli – mint annyi emlékünknek, ennek a kódexnek sem egyszerű az életútja. Ehrenfeld élete végéig őrzi a kötetet, de halála után örökösei eladják. A kódex egy angliai műgyűjtőhöz kerül, majd 1925-ben 1450 angol fontért vásárolja vissza a magyar országgyűlés a londoni antikváriustól. Mivel ebben az évben ünneplik Jókai Mór születésének centenáriumát, a kötetet Jókai-kódexnek keresztelik el. A nagy érékű művet az Országos Széchényi Könyvtárban találhatjuk meg.

Néhány érdekesség

A Jókai-kódexben természetesen még nem különül el az „a” és az „az” névelő. A központozás jelei közül csak a kettőspontot találjuk meg, a tagolásra mindössze a kis- és nagybetűt használta a készítő. A tulajdonnevek kisbetűvel kezdődnek.
Bár a mű tele van hibával – mintha szerzője, másolója nem tudott volna tökéletesen latinul, ráadásul rossz magyarsággal fordított –, a szövegben mégis találhatunk szép, eltalált mondatokat, szófordulatokat, eredeti magyar sztereotípiákat, saját maga kreálta szövegrészleteket.