Névnapok: Márta, Flóra, Urbán, Orbán, Félix, Beatrix, Virág, Alicia, Adelmár, Bea, Elmó, Farkas, Fiorella, Olaf
Események:
362 – a reformernek tekinthető Julianus (a hitehagyott) római és konstantinápolyi császár (361-363) „iskolai rendelete” megtiltotta a keresztény tanároknak, hogy olyan pogány irodalmat használjanak, amely akkoriban a klasszikus oktatás része volt.
1585 – a mai Hollandia területén megnyílik a Franekeri Egyetem (Frízföldi Akadémia). Az egyetem kezdetben kiváló 
hírnévvel bírt, messziről vonzotta a hallgatókat, de 1700-tól sorsa megváltozott, Napóleon 1811-ben feloszlatta.
1836 – az Arc de Triomphe, azaz a párizsi Diadalív felavatása Párizsban. A híres emlékmű, Franciaország fővárosának egyik legismertebb látnivalója, amely I. Napóleon császár és a mindenkori francia hadsereg dicsőségét hirdeti a Champs-Élysées végpontján, a Charles de Gaulle (korábban Étoile) téren.
1884 – Albert Dubois-Pillet, Odilon Redon, Georges Seurat és Paul Signac festők megalapítják Párizsban a Független Művészek Társaságát (Société des Artistes Indépendants). A Salon d’Automne mellett – a következő három évtizedben – éves kiállításaik határozták meg a XX. század elejének művészeti irányzatait.
1943 – a nácik evakuálják az amszterdami Hollandsche Színházat (Hollandsche Schouwburg), amit a náci megszállók deportálási központként használtak a holokauszt idején. 1962. május 4-én Amszterdam polgármestere a színházat általános emlékhellyé nyilvánította (1992 óta Jewish Historical Museum).
1954 – megjelent J. R. R. Tolkien angol író és filológus világhírű fantasyregénye, A Gyűrűk Ura. Tolkien 1936-tól egészen 
1949-ig dolgozott művén. A regény a fantasy műfaj egyetemes alapja, a világ egyik legjelentősebb irodalmi alkotása, amely kivétel nélkül minden fantasyregény-szerzőre rendkívül nagy hatással volt, és hatással van ma is.
1965 – a The Beatles Help című filmjének világpremierje a London Pavilion Theatre-ben (West End). A bemutatón Margit hercegnő és Snowdon grófja is részt vett.
1967 – a The Doors britt rockzenekar Light My Fire című kislemeze az 1. helyre kerül az Egyesült Államokban.
1994 – 200000 muszlim követeli Taslima Nasrin, a Szaharov-díjas író halálát Bangladesben. A nők elnyomásáról és a valláskritikáról írt írásairól ismert írónő néhány könyvét betiltották Bangladesben. Feketelistára került, és száműzték a bengáli régióból, mind Bangladesből, mind az indiai Nyugat-Bengál államból.
2000 – újraindították a Kemencei Állami Erdei Vasutat, Kemencei Erdei Múzeumvasút néven. 1990-ben állt le a vonalon a forgalom. Az eredeti vonal továbbra sem járható be teljes hosszában, így a vasút jelenlegi hossza mindössze 4,1 kilométer.
2015 – Lynn Nottage amerikai drámaíró Verejték című társadalmi drámájának premierje az oregoni Shakespeare Fesztiválon. A darab középpontjában a pennsylvaniai Reading munkásosztálya áll (2017-ben Drámai Pulitzer-díjat kap).
Meghalt Vincent van Gogh (Vincent Willem van Gogh, 1853–1890) holland festőművész, a posztimpresszionizmus egyik legnagyobb alakja.
Eleinte a bányászok életét örökítette meg vázlatain, majd a parasztok mindennapjait ábrázolta sötét tónus képeken. Csendéleteket festett, amelyek távol álltak a megszokott polgári nyugalomtól. Van Gogh a szegények asztalát mutatta be sötét színekkel, lerí róla az őt körülvevő nyomor, kilátástalanság. 1886-ban Párizsba költözött, ahol az impresszionista mesterektől megtanulta a világos színek használatát és a tónusok felbontását. Miután Arles-ba költözött, a dél-franciaországi fény és a színek teljesen magukkal ragadták. 1887-ben és az ezt követő években alkotta meg remekműveit, alig néhány év alatt. Nem ismert kompromisszumot és nem tudta magát alárendelni semminek. Pályája az emberi és alkotói szenvedés szélsőséges állapotait sűrítette magában. Az impresszionisták nem ismerték el és kinevették, de festészetében szinte minden eljövendő művészeti ág jeleit fel lehet fedezni. Azok közé a művészek közé tartozott, akiket csak haláluk után ismertek el (Krumplievők, Napraforgók, Aratás).
Meghalt Robert Schumann (1810–1856) német zeneszerző, a romantikus zene egyik legkiemelkedőbb és legnépszerűbb 
alakja és az egyik legnagyobb tiszteletnek örvendő zenekritikus volt.
Első zene- és zongoraóráit Zwickauban kapta. Egyetemi órákra nem nagyon járt, inkább zenét írt és koncertekre járt. Zongorázni tanult. 1835-ben eljegyezte Clara Wiecket, 1840-ben keltek egybe. Clara a kor egyik legelismertebb zongoraművésze volt, ugyanakkor megértő, áldozatkész feleség, remek művésztárs, aki férje elismertetéséért is sokat tett. Schumann ezután már nemcsak zongoradarabokat írt, hanem dalokat, szimfonikus és kamarazenei műveket, oratóriumot és operát is. 1843-ban a lipcsei konzervatórium tanára lett. Zeneszerzői híre egyre terjedt, elismerték munkásságát. 1847-ben fesztivált rendeztek szülővárosában tiszteletére. Drezdában telepedtek le, az itt töltött idő életének egyik legeredményesebb alkotó periódusának számít. Szimfónia, nyitány, kamarazenei művek kerültek ki keze alól (III. „Rajnai” szimfónia, Genoveva opera, Éden és a Péri). ––> Robert Schumann és a Genovéva
Meghalt Koszta József (1861–1949) Kossuth-díjas festő, az ún. Alföldi iskola egyik kiemelkedő képviselője.
Munkácsy Mihály „mágikus” realizmusának követője a maga sajátos posztimpresszionista és expresszionista stílusában. Festészeti tanulmányait 1885-1888 közt a Mintarajziskolában kezdte, majd a Müncheni Akadémia hallgatója lett. Hazatérte után a Benczúr Gyula Mesteriskola növendéke volt. Neves festők irányítása alatt képezte magát. Tanulmányutakat tett Párizsban, Rómában, Hollandiában. Miután visszatért a Szolnoki Művésztelep tagja lett. Főleg a paraszti életet, témákat, az alföldi tájakat dolgozta fel műveiben. A posztimpresszionizmusnál határozottabb, az expresszionizmushoz képest visszafogottabb stílusban festett, ez volt az ő sajátos stílusa. Erőteljesen használta a fény-árnyék adta lehetőségeket, erős tónusos színeket alkalmazott. Ábrázolás módjára leginkább a drámai, expresszív realista formázás jellemző, ezért is van az ő művészetének egy néprajzi olvasata is. Igen termékeny alkotó volt (Domboldalon, Muskátlis kislány, Tanya boglyákkal).
Meghalt Erich Kästner (1899–1974) német költő, író, forgatókönyvíró.
Az 1920-as években kibontakozó polgári humanizmus költője és írója, annak az új stílusiránynak a követője, amely felváltva az expresszionizmus világmegváltó extravaganciáját, az új tárgyilagosság képviselője. Hol rezignáltan, hol harcosan, de alapvetően mindig optimista moralistaként küzd az emberiség megjavításáért. Kissé talán méltatlanul is, de a világ elsősorban értékes, humoros gyermek- és ifjúsági regényeit ismeri, jelenleg a magyar irodalmi közvélekedésben is mint ifjúsági író szerepel. Drezdában született és tanult. Iskolaéveiből sok részlet visszaköszön A repülő osztály című könyvében. 1919 őszétől Lipcsében tanult történelmet, filozófiát, germanisztikát és színháztudományokat. 1927-ben Berlinbe költözött, ez korszaka volt a legtermékenyebb. Rövid idő alatt Berlin egyik legfontosabb szellemi alakjává vált. Versei, glosszái, riportjai és recenziói különböző berlini sajtóorgánumokban jelentek meg. Első verseskötete 1928-ban jelent meg, ezt 1933-ig további három követte. 1928 őszén jelent meg az Emil és a detektívek. Többször elvitte a Gestapo, és kizárták az írószövetségből. Az 1933-as könyvégetés során az ő művei is „a német szellemmel ellentétesnek” minősítve máglyára kerültek (A két Lotti, Az emberke, A diktátorok iskolája).
Meghalt David Niven (1910–1983) Oscar- és Golden Globe-díjas angol színész.
Az 1930-as évek közepétől már Hollywoodban forgatott. 1935-ig számos mellékszerepet kapott. A filmipar hamarosan felfigyelt rá. Kertész Mihály, A könnyűlovasság című filmjében már sikert aratott Randall kapitány szerepében. A második világháború kitörésekor visszatért Nagy-Britanniába, ahol főként propaganda filmekben játszott. Leszerelését követően folytatta színészi karrierjét. Sokoldalú színészként tartották nyilván. A legjobb színésznek járó Oscar-díjat a Külön asztalok című film, Pollock őrnagy megjelenítéséért kapta. A Rózsaszín párduc sorozat első filmjét 1963-ban mutatták be. A Blake Edward nevével fémjelzett komédiában Peter Sellers-szel alkotott ragyogó párost. Woody Allen is felfigyelt és rá osztotta a 007-es ügynök paródiájában Sir James Bond szerepét. A film Casino Royale címen futott a mozikban. Közel száz filmben és számos televíziós műsorban tűnt fel. Könyveket kezdett írni, jelentős sikerrel (Üvöltő szelek, 80 nap alatt a Föld körül, Navarone ágyúi).
Ezen a napon született:
Peter von Hess (1792-1871)
német festő, Carl Ernst Christoph Hess fia és tanítványa. 1806-tól a müncheni akadémia növendéke volt, az 1813-15. évi hadjáratokban élesen megfigyelte a tábori életet és több csataképet festett. Ezeknél sikerültebbek kisebb katonai jelenetei és vadászképei. Miklós orosz cár számára 8 képet festett.
Ján Kollár (1793-1852)
cseh nyelven író szlovák származású evangélikus lelkész, költő, esztéta, népdalgyűjtő, „nemzetébresztő”, a pánszláv testvériség ideológusa (A tótok jó tulajdonságairól, Olvasókönyv szláv városi és falusi iskolák számára, Hitmagyarázat leánykák számára).
Alexis de Tocqueville (1805-1859)
francia politikai gondolkodó, történész, a szabadság és a demokrácia eszméinek tudós szószólója. Tanulmányozta a kormányzat működését, a hatalom, a társadalom és az egyén viszonyát. Fő művét amerikai utazásai hatására írta (A demokrácia Amerikában), és a mai napig alapmű a 19. századi amerikai történelem és társadalom tanulmányozásában – napjainkban is.
Ivan Konsztantyinovics Ajvazovszkij (1817-1900)
örmény származású orosz festő, a romantikus tájképfestészet nagy alakja. Hosszú élete során mintegy 6000 képet készített. Festményeinek központi témája a hajók és a tenger, művészetére jellemző a zabolátlan természeti erők ábrázolása. Idősebb korára megjelentek a csendesen hullámzó, végtelen távlatokat nyitó tenger mértéktartó megjelenítése is (A szubasi deszant, A kilencedik hullám, A Fekete-tenger).
Gyomlay Gyula (1861-1942)
klasszika-filológus, bizantinológus, az MTA tagja. Az ókori görög és bizánci irodalom filológiai kutatása mellett egyes klasszikus szerzők műveinek magyarra ültetésével, illetve az ókori Görögország történetével foglalkozott. Magyar nyelvészeti kutatásai keretében elsősorban mondattani és helyesírási kérdéseket tanulmányozott. Elkötelezett művelője volt a Stolze–Fenyvessy-rendszerű egyszerűsített gyorsírásnak. Operaszövegkönyvek fordításával is foglalkozott (Az attikai köztisztviselők ellenőrzéséről, A tudákos helyesírásról és kiejtésről, Aischylos tragédiái és magyar tolmácsolójuk).
Kühár István (1882-1915)
magyarországi szlovén író, népdalgyűjtő. Otthon az akkori Vendvidék (Muravidék) népdalait, s énekeit gyűjtötte, elsősorban a szlovén fiatalok körében. Az összegyűjtött verseket újságokban, illetve Gaj-betűvel írt gyűjteményben adta ki (Narodne pesmi).
Rosenberg Zsigmond (Sigmund Romberg, 1887–1951)
magyar származású zeneszerző volt, operettjei tették ismertté. Bécsben mérnöknek tanul, de zeneszerzés és összhangzattan órákat is vesz ott töltött évei alatt. Barátja Kálmán Imrének és Lehár Ferencnek. 1909-ben kivándorol az Egyesült Államokba. Korai munkái közül fontos megemlíteni a Blossom Time című darabot, amely Franz Schubert életéről szól, és nagy sikerrel játszották. Kései munkái, mint az Up in Central Park már közelebb állnak az amerikai musical-hagyományokhoz, de kevésbé voltak sikeresek, emellett számos filmzenét is szerzett (The Desert Song, The New Moon, Sunny River).
Bartalis János (1893-1976)
erdélyi magyar költő, a szabadvers egyik első magyar művelője. Tanítói képesítésével klinikai tisztviselői állást vállalt, hogy Kolozsvárt maradhasson, s drámaírói terveit megvalósíthassa. Tényleges költői indulására a kolozsvári Újságban 1914. június 25-én került sor, majd Osvát Ernő 1916 novemberében közölte néhány versét a Nyugatban. Már első verseiben kész költői fegyverzetben jelentkezett. Jóllehet filológiai elemzéssel kimutathatók bennük Ady-hatások s az expresszionizmus nyomai is, alapvetően ösztönös költőnek mutatkozik, s ez az ösztönösség végigkíséri költészetét (Hajh, rózsafa; Idő, ne fuss!; Ujjaimból liliomok nőnek).
Csokonai Vitéz Gizella (1894-1965)
költő, könyvtáros. Csokonai Vitéz Mihály oldalági rokonságából származott. Négyéves korától vak volt. A Vakokat Gyámolító Országos Egyesületben dolgozott, mint korrektor, gépíró, távírász és a Braille-könyvtár könyvtárosa. Alapító tagja volt a vakok 1928-ban megalakult Homérosz Kórusának. Verseket fiatal korában kezdett írni. A fénytelenség világából című kis verseskötete 1931-ben jelent meg, amelyhez Herczeg Ferenc írt előszót. A kötetet Braille-írással is elkészítette.
Boldogfai Farkas Sándor (1907-1970)
szobrász- és éremművész. 1921–1926 között az Iparművészeti Iskolában tanult ötvösmesterséget. Tehetségére korán felfigyeltek, 1927–1933 között a Képzőművészeti Főiskolán folytatta tanulmányait. 1932–1933 között olasz állami ösztöndíjjal Rómában, az Accademia delle Belle Artin tanult. Első jelentős köztéri alkotása a Pasaréti téri kút volt. 1943-ban, Zalaegerszegen, 28 művész részvételével megalakult a Deák Ferenc Irodalmi és Művészeti Kör, amelynek egyik örökös tagja lett. Az 1960-as években egy ideig kedvenc témai: állatvilág, szent személyek és görög mitológiából való lények voltak (Apor Vilmos síremléke, Pingvinek, Őzes díszkút).
Mikisz Theodorakisz (1925-2021)
BAFTA-díjas görög (film)zeneszerző. Tanulmányait Athénban és Párizsban végezte. 1943-tól részt vett a görög ellenállásban. 1947-1952 között bebörtönözték, majd deportálták. 1953-ban Párizsba emigrált. 1961-ben visszatért Görögországba, 1992-től a Görög Állami Rádió és Tv vezérigazgatója. (Elektra; Phaedra; Zorba, a görög).
Vámos Ágnes (1926-2016)
opera-énekesnő (szoprán), érdemes művész. 1945 és ’49 között a Zeneakadémián Maleczky Oszkár növendéke volt. A végzés után szerződtette az Operaház. Harminc éven át volt a társulat sokat foglalkoztatott művésze. Repertoárja főként lírai szoprán szerepekből állt, de operettprimadonnaként is sokat szerepelt.
Harry Mulisch (1927-2010)
osztrák származású holland irodalmár. Az úgynevezett „nagy trió” tagja, Reve-vel és Hermansszal egyetemben. Mivel a második világháború betöltötte majdnem a teljes serdülőkorát, hatalmas hatást tettek rá az események, így gyakori téma az életművében. Híres mondása, hogy a második világháborúnak akkor tűnik el a hatása, amikor az utolsó áldozata is meghal (A merénylet, Siegfried, A menny felfedezése).
Takács Tibor (1927-2014)
Táncsics Mihály-díjas újságíró, író, költő, rádiós szerkesztő. Iskoláit Szegeden járta ki. 1949 óta a Szegedi Hírlapnál újságíró, majd a Magyar Rádió szerkesztője lett. 1954-1958 között szabadfoglalkozású volt (A mindenség balladái, Felvidéki várak, Aranykereszt a félhold felett).
Mikes György (1929-1986)
író, humorista, újságíró. Ország Györggyel közösen írt karcolatai 1951-től jelentek meg a Ludas Matyiban. 1959-től ugyanitt olvasószerkesztő, 1976-tól főszerkesztő-helyettes. Írt humoreszkeket, karcolatokat, szatírákat, valamint színészek által előadott jeleneteket. Műveit játszotta a Vidám Színpad, a Kamara Varieté és a Mikroszkóp Színpad. Az 1969-ben alapított Rádió Kabarészínházának állandó szerzője volt. Humorista társaihoz hasonlóan több írásának előadója is volt (Szálka és gerenda, Az oroszlánok négy órakor mennek el otthonról, Megyek a víz alá).
Montágh Imre (1935–1986)
gyógypedagógus, logopédus, a Színház- és Filmművészeti Főiskola docense. Népszerű beszédművelő műsorok szereplője. Vácott siket gyerekekkel foglalkozott, majd amatőr színjátszók képzése kapcsán a beszédtechnika oktatásába kezdett. Régi álma, hogy színész legyen nem valósulhatott meg, viszont 1962-től a Színház- és Filmművészeti Főiskolán tartott óraadóként előadásokat.
David Warner (David Hattersley Warner, 1941–2022)
Emmy-díjas brit (angol) színpadi és filmszínész. Karakterszínészként éles arcvonásaival, mély hangjával, marcona megjelenésével hatásosan formált meg gonoszokat, félelmet keltő, kiismerhetetlen alakokat. Ismertebb szerepeit az Ómen, A francia hadnagy szeretője és a Tron filmekben alakította, de szerepelt a Twin Peaks sorozatban is. Egy 1984-es Frankenstein-filmben ő alakította a Teremtményt.
Tony Sirico (Gennaro Anthony „Tony” Sirico, Jr., 1942–2022)
olasz származású amerikai színész. Legismertebb szerepe Paulie Gualtieri a Maffiózók című sorozatból. Színészi pályafutása előtt több alkalommal volt elítélve különböző bűncselekmények miatt. Elmondása szerint büntetése alatt meglátogatták egy volt rabokból álló színésztársulat tagjai, ami arra ösztönözte, hogy kipróbálja magát a színjátszásban (Nagymenők, Rómeó vérzik, Hatalmas Aphrodité).
Szüts Miklós (1945-2024)
festőművész, tervezőgrafikus. 1967–1973 között (akkor még) a Képzőművészeti Főiskola, festő illetve sokszorosító grafika szakán tanult. 1972 óta kiállító művész. A főiskola elvégzését követően a festés mellett önálló tervező grafikusként dolgozott. 1991-ben az AD Grafikai Stúdió létrehozója, kreatív igazgatója, társtulajdonosa lett. 2001–2002 között Párizsban három hónapot töltött ösztöndíjjal, azóta is rendszeresen visszajár Párizsba dolgozni.
Benkő Dániel (1947-2019)
lant- és gitárművész. 1965-től a Bartók Béla Konzervatóriumban, 1969–1971 között a Zeneakadémia Zeneiskolai Tanárképző Intézetében tanult. Utána, a Cheltenhamben Diana Poultonnál, Breukelenben Eugen Dombois-nál sajátította el a lantjáték alapjait. 1971-ben megalakította a Bakfark Consort zenekart, amelyben gitározott, énekelt és játszott a vihuela nevű húros hangszeren is, és velük együtt koncertezett a világ szinte valamennyi országában. Egy 2009-es nyilatkozata szerint addigi pályafutása alatt 4200 szólókoncertet adott a világ 100 országában és összesen 82 szólólemeze jelent meg (Ezer év gitáron, Reneszánsz pop, Szerenád).
Andrassew Iván (1952-2015)
Táncsics Mihály-díjas újságíró, író. Autodidakta módon tanult, számos egyetemi és főiskolai előadást hallgatott. 1978-ban elvégezte a MÚOSZ Újságíró Iskoláját külpolitika szakon, majd tanulmányait a Marxizmus-Leninizmus Esti Egyetem szociológia–filozófia karán fejezte be 1982-ben. Írni az esztergomi ferences gimnáziumban kezdett. 1989-től a Mai Nap, majd a Népszabadság, a Hócipő főmunkatársa, a Színes Vasárnap, a Népszava főmunkatársa majd publicisztika rovatvezetője és 1999-ben az iNteRNeTTo főszerkesztője. A Magyar Újságírók Országos Szövetsége és a Szépírók Társasága tagja volt (Csapdalakó, Peremkirályság Ne vígy minket a kísértésbe).
Bárdos Margit (1954)
színésznő. Felvették a Színház- és Filmművészeti Főiskolára, ahol egy évet végzett el. 1973-tól a szolnoki Szigligeti Színházban szerepelt. 1985-től két évadot töltött a Miskolci Nemzeti Színházban. 1987-től az egri Gárdonyi Géza Színház tagja, 1991-től 1999-ig a zalaegerszegi Hevesi Sándor Színház művésznője volt. 2000-től szabadfoglalkozású színművésznő.
Guillermo Martínez (1962)
argentin matematikus és író. PhD-fokozatát matematikai logikából szerezte a Buenos Aires-i Egyetemen ahol jelenleg is tanít. Legsikeresebb szépirodalmi műve az Oxfordi sorozat. Martíneznek ezért a regényért odaítélték a Planeta-díjat. A művet számos nyelvre lefordították, a magyar kiadás 2007-ben jelent meg. 2007-ben Álex de la Iglesia rendező filmet forgatott a regényből.
Wil Wheaton (Richard William Wheaton, 1972)
amerikai színész, blogger és író. Általános szorongásos zavarral és krónikus depresszióban szenved. Elmondta, hogy a szülei kényszerítették a színészkedésre (Mesék a kriptából, Star Trek, Amerikai fater).
Ezen a napon halt meg:
Betleni Bethlen Kata (Árva Bethlen Kata, 1700–1759)
a barokk korszak első írónői közül az egyik legismertebb. Támogatta az erdélyi magyar református egyházközségeket és iskolákat, saját könyvtára is jelentős volt. Könyvtárát a nagyenyedi kollégiumra hagyományozta (Bujdosásnak emlékezetköve; Védelmezö, erös pais, Önéletírása).
Franz Xaver Wolfgang Mozart (1791–1844)
osztrák zeneszerző, zongoraművész, Wolfgang Amadeus Mozart fia. Szülővárosában, Bécsben zeneszerzés- és hangszerórákra járt. Később pedagógusként és zeneszerzőként dolgozott. Műveit mára nagyjából elfeledték. Az elvárásoknak, melyek apját állították elé ideálképként, nem tudott megfelelni.
Müller Adolf (Schmid, 1801-1886)
magyar-osztrák zeneszerző, karmester. Dalokat, zongoraműveket komponált, majd 1825-ben átváltott a „könnyebb” műfajú zenés színpadi művekre. Népszerűsége Pestre is eljutott: 1827 és 1846 között a pest-budai német társulat is bemutatta több mint ötven színpadi darabját (Der Csikós, Die schwarze Frau, Ördög Róbert).
Tolnai Vilmos (Lehr, 1870-1937)
nyelvész, irodalomtörténész, akadémikus. 1892 tavaszán letette a tanári vizsgálatot és a bölcseleti doktorátust. Szépirodalmi művekkel: eredeti és fordított költeményekkel, novellákkal kezdte pályáját, melyek a fővárosi és vidéki lapokban jelentek meg. Többször megfordult külföldön. 1908-ban az MTA levelező tagja, 1934-ben rendes tagja lett. Az akadémia Helyesírási Szabályainak szerkesztésével bízták meg, vezette az akadémiai nagyszótár gyűjtőmunkálatait is (Magyarító szótár, Bevezetés az irodalomtudományba, A szólások).
Kelemen Lajos (1877-1963)
levéltáros, történész, akadémikus. Kutatási területe az Erdély középkori művelődés- és művészettörténete volt. Írásainak bibliográfiája több mint 400 címszót tesz ki. Ezek között számos a forrásközlés, a tanulmány, cikk, könyv, adatközlés. rengeteg adalékkal látta el Móricz Zsigmondot az Erdély-trilógia megírásához (A legrégibb erdélyi magyar hímes oszlopok, A házsongárdi temető, Születtem Marosvásárhelyt).
Raymond Massey (1896-1983)
kanadai-amerikai színész. Iskolás korában is szerepelt már színpadon, de a színészet világa csak sokkal később vonzotta magához. Broadwayi debütálásával egyidőben kezdett el filmezni. Magassága miatt több fontos mellékszerepet osztottak rá, nemegyszer játszotta el Abraham Lincoln-t (A vörös Pimpernel, Canterburyi mesék, Arzén és levendula).
Sir John Barbirolli (1899-1970)
angol karmester és csellista volt. Négyéves korában kezdett hegedűt tanulni, majd később áttért csellóra. 1926-ban kezdi karmesteri pályáját a British National Opera Company társulatánál. Ezután vezényelte a Londoni Szimfonikus Zenekart, majd 1936/37-es évadban a New York-i Filharmonikusoktól kapott szerződést és Arturo Toscanini után a világszintű zenekar zenei igazgatója lett.
Luis Buñuel (1900–1983)
spanyol-mexikói filmrendező. Eredeti stílusú rendező, aki különleges helyet foglal el a filmművészetben. Filmjei kis költségvetésű produkciók, egy filmet néhány hét alatt leforgatott, soha nem írta át a forgatókönyvet, minimalizálta a költségeket. A legtöbb filmjében megjelenik a katolikus egyház, mint a korrupció, önáltatás, önhazugság megformálója. (Oszlopos Simeon, A burzsoázia diszkrét bája).
Kulcsár Irma (1915-1944)
színésznő, előadóművész. 1939-ben végzett a Színiakadémián. Szavalóesteket tartott a Vigadóban, a Zeneakadémián, illetve a Magyar Rádióban is, ezen kívül pedig vidéken is fellépett.
Járdányi Pál (1920–1966)
Kossuth- és Erkel Ferenc-díjas zeneszerző, népzenekutató. Gyermekkorától rajongott Bartók Béla és Kodály Zoltán műveiért. 1936-ban felvételt nyert a Zeneakadémiára. Zeneakadémiai tanulmányai folytatása mellett – beiratkozott a Pázmány Péter Tudományegyetem néprajz szakára. 1942-ben diplomázott mind a két helyen. Először zenekritikusként dolgozott. 1948-tól a tudományos akadémia Népzenekutató Csoportjának munkatársa, majd vezetője is volt (Tisza mentén – szimfonikus költemény, Vörösmarty-szimfónia, Borsodi rapszódia).
Patassy Tibor (1925-2011)
kétszeres Jászai Mari-díjas színész, érdemes művész. 1947-ben végzett az Országos Színiegyesület Színiiskolájában. 1949–1952 között a Pécsi Nemzeti Színház tagja volt. 1952–1955 között a Miskolci Nemzeti Színházban lépett fel. 1958-tól egy évig az Állami Déryné Színház színművésze volt. 1968–1971 között, valamint 1972–1991 között a győri Kisfaludy Színház tagja volt. 1991-től haláláig, a kecskeméti Katona József Színház tagja. (Rákóczi hadnagya, 80 huszár, Rosszemberek).
Szász János (1927-2006)
Pulitzer-emlékdíjas romániai magyar író, költő, újságíró, műfordító. 1948-1957 között az Utunk című kolozsvári irodalmi hetilapnál dolgozott, mint helyettes főszerkesztő. 1957-1968 között a bukaresti országos magyar napilapnál, az Előre-nél rovatvezetőként tevékenykedett. 1961-ben megjelentek versei a Bánáti Tükör című antológiában. 1968-1977 között a romániai írószövetség titkári tisztségét töltötte be (Hajnaltól alkonyatig, Holnap havazni fog, Az utolsó oldal).
Michel Serrault (1928-2007)
többszörös César-díjas francia színész, több mint 150 filmben játszott. 1946-ban debütált színpadon. Az 1950-es években kabarékat rendezett, és játszott is bennük. 1954-től szerepelt filmekben (Őrült nők ketrece, Belphégor, A pillangó).
Baráth Lajos (1935-2006)
író. Az üzem munkáslapjába írogatott. A kor (Aczél-korszak) lehetőséget adott, ezt kihasználva Veres Péter, Illyés Gyula, Váci Mihály gyámsága alatt novelláskötetei jelentek meg. A realista próza megtalálta az olvasóit. Igaz, a vallás és a világra kitekintés érezhetően tabu téma maradt. Alkotott 17 regényt és novelláskötetet, néhány filmet, egy drámát, megszámlálhatatlan publikációt és tárcát (Ember fehér bottal, A félelem földje, A folyosó).
Simon Mari (1958-2021)
színésznő. A Színház- és Filmművészeti Főiskolán 1983-ban kapott diplomát, és a Vígszínházhoz szerződött. 1986–89-ben a nyíregyházi Móricz Zsigmond, 1989 óta az egri Gárdonyi Géza Színház tagja. Jelenleg szabadúszó művésznő (Cha-Cha-Cha, Elcserélt szerelem, Szeleburdi vakáció).
Kerekes László (1961-2000)
Jászai Mari-díjas színész. 1984-ben színészként diplomázott a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. Pályáját Zalaegerszegen a Hevesi Sándor Színházban kezdte. 1991-től a szolnoki Szigligeti Színház, 1993-tól a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház tagja volt. Játszott a Madách Színházban és a Bárka Színházban is. 38 évesen hunyt el. (Oscar Wilde: Salome, Nevezzük szerelemnek, Itt a vége, pedig milyen unalmas napnak indult).
