Névnapok: Illés, Özséb, Jeromos, Aurél, Margit, Eliána, Éliás, Gyöngyi, Margaréta
Események:
1467 – a Mátyás király által kijelölt helyen, Pozsonyban, megnyílik az Academia Istropolitana egyetem, amelynek felállítását II. Pál pápa Vitéz Jánoshoz és Janus Pannoniushoz intézett bullájában engedélyezett. A Magyar Királyság területén ekkor már más egyetem (Pécs, Óbuda) nem létezett.
1590 – elkészült a legrégibb fennmaradt teljes, magyar nyelvre lefordított (Károlyi) biblia. A kiadás helyéről Vizsolyi 
Biblia néven is ismert. Kinyomtatásában Mantskovits Bálint nyomdász segédkezett. A bibliafordítás 2015 januárjában bekerült a hungarikumok közé.
1962 – Dmitrij Sosztakovics befejezi a 13. (b-moll, „Babij Jar”) szimfóniáját (Op. 113). Babij Jar egy szurdok Kijev közelében, ahol egy náci alakulat 1941 szeptemberében több mint 33000 ukrán zsidót mészárolt le. Jevgenyij Jevtusenko híres versére írta a művet a szerző. Majd 1964-ben a négytételes 10. (Asz-dúr) vonósnégyesét (Op. 118) fejezi be. A művet a Beethoven Kvartett 1964-ben mutatta be Moszkvában.
1965 – a Columbia Records kiadja Bob Dylan Oscar-, Golden Globe- és tizenegyszeres Grammy-díjas amerikai énekes, dalszerző, zenész, később irodalmi Nobel-díjas költő jellegzetes hangzásvilágú kislemezét a Like a Rolling Stone-t. 2004-ben a Rolling Stone magazin Minden idők 500 legjobb dalának listáján az első helyen szerepelt.
1967 – Pablo Neruda chilei költő és diplomata megkapja az 1. Viareggio-Versilia nemzetközi olasz irodalmi díjat, amely „a 
kultúráért és a népek közötti megértésért munkálkodó világpolgárokat” ismeri el. A díj nem tévesztendő össze a Viareggio Irodalmi Díjjal (1930).
1985 – a búvárok megtalálják a Nuestra Señora de Atocha (Atocha Szűzanya) spanyol galleon kincses gálya roncsait, amely gálya 1622-ben hurrikán következtében süllyedt el Florida Keys partjainál. Az Atocha meg volt rakva rézzel, ezüsttel, arannyal, dohánnyal, drágakövekkel és indigóval.
1989 – a burmai kormány először veszi házi őrizetbe Aung San Suu Kyi írót, politikust. Az írónőt 1991-ben Nobel-békedíjjal tüntették ki, 2016-ban Mianmar (volt Burma) kormányfője (államtanácsosa) lett. Számos díjban részesült, de egy részüket visszavették a rohingja kisebbség elleni erőszakos cselekmények miatt.
Megszületett Francesco Petrarca (1304–1374) az egyik legnevesebb itáliai prehumanista költő.
Életműve évszázadok óta befolyást gyakorol az olasz és az európai költészetre. Családjával, 1312-ben, a korabeli pápai székhely, Avignon mellett, Carpentras-ban telepedtek le. Jogot tanult Montpellier-ben és Bolognában, majd apja halálakor, 1326 áprilisában visszatért Avignonba, ahol elmélyült filológiai tanulmányokat folytatva is vidám, nagyvilági életet élt. 1327. április 6-án, nagypénteken, a klarisszák avignoni templomában pillantotta meg először Laura de Novest, élete nagy szerelmét, verseinek legfőbb ihletőjét. 1337-ben jutott el először az általa oly sokszor dicsőített Rómába, majd megelégelve a mozgalmas életet, visszavonult a Sorgue forrásvidékére. Legnagyobb hatású műve, olasz nyelvű Daloskönyve elé Petrarca eredetileg a „Népnyelven írt dolgok töredékei” címet illesztette, mellyel a kötetnek különböző időkben született darabjaira és a költői léleknek arra a „széttöredezettségére” is utal, amely a szerelem szenvedélyének következménye. A Daloskönyv 317 szonettet, 29 canzonét, 9 sestinát, 7 balladát és 4 madrigált ölel fel, s két részre, a Laura életében és halála után írt versekre tagolódik.
Megszületett Max Liebermann (1847–1935) német festő és grafikus, a német impresszionizmus egyik legjelentősebb képviselője.
Először jogi és filozófiai tanulmányokat folytatott a Berlini Egyetemen, majd később festészetet és rajzot tanult Weimarban 1869-ben, Párizsban 1872-ben és Hollandiában 1876-1877 között. Örökségét arra használta fel, hogy egy lenyűgöző kollekciót állítson össze a francia impresszionisták munkáiból, hiszen csodálta e teljesítményeket. Idővel maga is elkezdte festeni a tehetősebb körökből való emberek hétköznapjait, majd – bár csak az 1910-es évektől – motívumokat merített a későbbi Wannsee-tóhoz közeli kertjéből is. Berlinben azonban rengeteg portrét is festett, már-már a Manet-éhoz hasonló felfogásban. Készített vallásos tárgyú képeket is. Ötvenedik születésnapja alkalmából Liebermann önálló kiállítást adott a Porosz Művészeti Akadémián Berlinben, s a következő évben akadémiai taggá választották. Ő vezette a Berlini Szecesszió nevű csoportot 1899-től 1911-ig. Kiállt a művészi szabadságért, s azért, hogy a művészet semleges maradhasson a politikától vagy az ideológiától (Varró lány macskával, Fiú tehenekkel, Úton az iskolába Edamban).
Megszületett Paul Valéry (Paul Ambroise Valéry, 1871–1945) francia költő, esszéista, a 20. századi francia 
költészet kimagasló egyénisége.
Korai verseit később erősen megválogatta és gyökeresen átdolgozta, a parnasszisták hatásától akart szabadulni és csupán 1920-ban adta ki a Régi versek albuma című kötetében. Valéry első költői korszaka lezárulása után még megírta a Bevezetés Leonardo da Vinci módszerébe című esszéjét, az Egy este Teste úrral című novellisztikus filozófiai riportját. 1917-ben tért vissza az irodalomhoz az Ifjú Párka című terjedelmes költeményével, amely a Varázslatok című kötettel együtt a francia líra élvonalába emelte. Ez a költemény Rilkére is nagy hatást tett. A kortárs, főként fiatal írókra is hatott, így elsősorban az induló dadaistákra és szürrealistákra (Változatok, Európa nagysága és hanyatlása, Füzetek).
Meghalt Medgyessy Ferenc (1881–1958) kétszeres Kossuth-díjas szobrászművész, kiváló művész.
A 20. századi magyar szobrászat egyik kiemelkedő egyénisége. 1903-1907 között Párizsban előbb festő-, majd szobrásztanulmányokat folytatott. 1914-től 1918-ig katonaorvos volt. Évtizedeken át, haláláig a budapesti Százados úti művésztelepen élt, és alkotott. Az 1940-es évektől stílusa klasszikussá érlelődött. A Szüreti menet című dombormű, a győri Szt. István király szobor, a debreceni Petőfi-szobor ismertté tették. Életműve egyetlen célt szolgált: megteremteni a sajátos magyar szobrászatot. Ez a vállalkozása sikerült. Művei az antik művészet tapasztalatai alapján megmutatják, hogyan épülhet be nemzeti jelleg a művészetbe. Szobrai mindig a mesterség alappillérein nyugszanak. Természetesség és nagy plasztikai erő jelenik meg minden darabján, és mivel kőszobrait mindig maga faragta, nem bízta kivitelezőkre – ami a 20. században általánossá vált –, kéznyoma műveit nemcsak eredetien egyedivé, hanem szívmelengetően vonzóvá is teszik. Termékeny művész volt, számos kisplasztikát, köztéri szobrot, épületszobrot alkotott (Jelky András, Táncosnő, A Művészet szimbóluma).
Meghalt Rajz János (Reisz János Arnold, 1907–1981) Kossuth- és Jászai Mari-díjas színész, kiváló művész.
Főiskolai végzettség nélkül, 1924-ben, 17 évesen Debrecenben lépett fel először. 1945-ig játszott még Szegeden, Pozsonyban, Kassán, Miskolcon, Pécsett, Szabadkán. 1945–1951 között a Szegedi Nemzeti Színházban, 1951–52-ben a Magyar Néphadsereg Színházában (fővárosi Vígszínház) játszott. 1952-ben szerződött a Nemzeti Színházhoz, ahonnan 1976-ban ment nyugdíjba. Pályáját táncos-komédiásként kezdte, főleg operettekben szerepelt, de néhány évig artistaként is fellépett. A Nemzeti Színházban kiváló karakterformáló képességét értékelték legnagyobbra. Alacsony termetű, jellegzetes, rekedtes orgánumú színész volt, egyszerű megoldásai, emlékezetes jellemábrázolásai, száraz humora tette felejthetetlenné. Sok filmben és tv-játékban szerepelt, szinkronizált és a rádió is foglalkoztatta. A Szabó család Szabó bácsiját 15 évig, azaz haláláig, mintegy 750 folytatásban játszotta. Szállóigévé vált egyik leghíresebb mondata: „Az a szép ződ gyep. Az fog nekem nagyon hiányozni. Az. A gyep.” (Két félidő a pokolban, Felmegyek a miniszterhez, Égigérő fű).
Megszületett Natalie Wood (Natasa Nyikolajevna Gurdin, 1938-1981) kétszeres Golden Globe-díjas, 
háromszoros Oscar-díj-jelölt amerikai színésznő.
Ötévesen kezdte filmes pályafutását, 20 filmben szerepelt. Gyermekszerepekbe kényszerítették egészen 1955-ig, amikor is megkapta a Haragban a világgal című filmben, amiben partnerei James Dean és Dennis Hopper voltak. Ebben a szerepében már a felnőtt, tehetséges lányt mutatták, nem pedig a kislányt. 25 éves korára háromszor jelölték Oscar-díjra. 1961-ben Mariát játszott a West Side Story-ban, a film nagy sikert aratott. 1965-ben a saját hangján énekelt a Verseny a javából című filmben amelyben olyan partnerei voltak, mint Jack Lemmon és Tony Curtis. Filmjeit nagy sikert arattak, bár Wood színészi játékát mindig is kritizálták (Majd most kiderül, Macska a forró bádogtetőn, Most és mindörökké).
Ezen a napon született:
Johann Bernhard Fischer von Erlach (1656-1723)
osztrák barokk műépítész. Pályáját szobrászként kezdte, Grazban. 1684-től Nápolyban a spanyol helytartó, Gaspar Méndez de Haro szolgálatában állt, s így jelentős vagyonra tett szert. Hazatérése után első jelentős megbízása II. Ferdinánd grazi mauzóleuma belső kialakításának és stukkódíszének megtervezése volt 1687-ben. Első jelentős munkája az Althann család csehországi várához épített, ovális alaprajzú Ősök terme. Egyik utolsó, s talán legjelentősebb műve a VI. Károly császár által névpatrónusa, Borromei Szent Károly tiszteletére építtetett bécsi Károly-templom.
Erik Axel Karlfeldt (Erik Axel Eriksson, 1864–1931)
Nobel-díjas svéd író, költő, a Svéd Akadémia tagja, 1913-tól haláláig állandó titkára volt. Az Uppsalai Egyetemen 1917-ben tiszteletbeli doktori címet kapott. Az irodalmi Nobel-díjat 1931-ben posztumusz ítélték neki költői életművéért. Magyarul önálló kötete nem jelent meg, néhány verse szerepel irodalmi antológiákban.
Witold Maliszewski (1873-1939)
lengyel zeneszerző és zenepedagógus. Ő volt az Odesszai Konzervatórium alapítója és első rektora, valamint a Varsói Konzervatórium jeles professzora. A szentpétervári Konzervatóriumban diplomázott, Rimszkij-Korszakov osztályában. Az 1917-es októberi orosz forradalom után, 1921-ben, a fenyegető bolsevik üldözés elől Lengyelországba emigrált. 1931-től 1939-ig a Varsói Konzervatórium professzora volt. A Szovjetunióban neve tiltólistán szerepelt (Syrena, Vidám nyitány, Missa Pontificalis).
Giorgio Morandi (1890–1964)
olasz festő. A tárgycsendélet mestere és az olasz Novecento jeles képviselője. 1907-től 1913-ig a helyi szépművészeti akadémián tanult, rajztanári képesítést szerzett. Művészete élete végéig fejlődött, járta a maga törvényszerű útját. A fel-feltűnő, többnyire rövid életű irányzatok legfeljebb csak érintették, de jelentősebben nem befolyásolták művészete alakulását. Élete vége felé egyre jobban meg- és elismerték, kitüntetésekkel, díjakkal, akadémiai tagságokkal halmozták el.
Moholy-Nagy László (Weisz, 1895–1946)
fotográfus, konstruktivista festő, ipari formatervező, a Bauhaus iskola kiemelkedő tanára, a kísérleti filmek egyik magyar úttörője. A design szinte minden területén kipróbálta magát, a kirakattervezéstől egészen a filmdíszlet-tervezésig mindenbe belekóstolt, miközben három fotóalbuma is megjelent. 1937 nyarán felkérték az időközben a tengerentúlra áttelepült Bauhaus-iskola, új nevén a New Bauhaus irányítására (Új művészek könyve; Festészet, fényképészet, film; Látás mozgásban). ––> A nagy modulátor
Zsindelyné Tüdős Klára (1895-1980)
ruha- és jelmeztervező, néprajzkutató, emlékiratíró. Külföldön, svájci magánintézetben tanult, 1915-től Budapesten az Iparművészeti Iskolában folytatta tanulmányait. A budapesti tudományegyetemen a néprajz szakon Györffy István tanítványa és munkatársa volt. Eközben táncot tanult és tanított, jótékonysági rendezvényeken lépett fel táncszámokban. 1925-ben került az Operaházhoz, a jelmezműhely vezetője és jelmeztervezője volt. A második világháború idején a svéd misszióval együtt számos üldözöttnek adott menedéket, budapesti villájuk is menekültekkel telt meg, közel száz zsidót mentettek meg (Ünneplő, Isten markában, Csizma az asztalon).
Hajmássy Miklós László (Hagymássy, 1900–1990)
színész, színigazgató. A színészetet Rózsahegyi Kálmán színiiskolájában tanulta. 1926-ban Szegedre került, 1927-től 1933-ig a Vígszínházban. 1945 februárjától tábori színházi igazgatói tisztet töltött be Bécsben, Passauban és Münchenben. 1948-tól 1953-ig tagja volt a Magyar Színjátszó Társaságnak Argentínában. 1953 és 1959 között Brazíliában élt, majd 1959-ben Argentínába költözött. 1973-tól már nem vállalt több fellépést. Számos filmben is játszott (Gyurkovics fiúk, Európa nem válaszol, Ez történt Budapesten).
Novák István (1920-2001)
Jászai Mari-díjas színész, érdemes és kiváló művész, a debreceni Csokonai Színház örökös tagja. Segédszínészként járta a vidéket 1947-ig. 1947 és 1977 között, egészen nyugdíjba vonulásáig a debreceni Csokonai Színháznál játszott. Sokoldalú színészként ismerték, drámai és zenés darabokban egyaránt kiválóan szerepelt mint karakterszínész (A tanú, Forró vizet a kopaszra!, A zöldköves gyűrű).
Szimin Behbaháni (Szimin Khalili, 1927-2014)
iráni költőnő. A hatalom soha sem szerette a következetes, közmegbecsülésben álló írónőt, 2010-től még az útlevelét is bevonták, csak a magyar Janus Pannonius-díj odaítélése után kapta vissza. Saját bevallása szerint azért tartotta számon ezt a díjat a legkedvesebb díjai között, mert a szabadsága egy szeletét adta vissza. Tizenkilenc kötete jelent meg, több, mint hatszáz verset, számos esszét és néhány novellát hagyott hátra. Kétszer jelölték irodalmi Nobel-díjra (Elhagyott szentély).
Ljudmila Mihajlovna Alekszejeva (1927-2018)
orosz történész, politikus, ismert emberjogi aktivista, egykori szovjet emigráns. 1952-ben belépett a kommunista pártba, Sztálin halála és Berija lelepleződése után világnézeti válságba került. Moszkvai lakása az ún. „másként gondolkodók” találkozóhelyévé, szamizdat raktárrá változott. Társaival fellépett az emberi jogok védelmében. Több alkalommal kihallgatásra vitték, házkutatást tartottak lakásán. 1977 elején kénytelen volt disszidálni, az USA-ban telepedett le. Itt a csoport külföldi képviselője volt, történeti munkáin, emlékiratain dolgozott, cikkeket írt. 1993-ban hazatért.
Pek Namdzsun (Nam June Paik, 1932-2006)
dél-koreai születésű amerikai művész, a videóművészet és a komputerművészet üttörője. Az első olyan művész, aki a komputer és a videó összekapcsolásával kísérletezett. Sok videóinstallációt készített. Egyesek, mint például Pek is, úgy vélik, hogy a technikai eszközök lassan teljesen háttérbe fogják szorítani a festészetet és az egyéb hagyományos médiumokat, mások a komputerben egyszerűen csak a ceruzánál és az ecsetnél bonyolultabb eszközt látnak, miközben a kritikusok többsége általában igen szkeptikusan néz az eddig megvalósult komputerművészeti teljesítményekre.
Gere Mara (Gere Mária, 1932-2012)
Balázs Béla-díjas dramaturg, forgatókönyvíró, rendező. 1958-ban végzett a Színház- és Filmművészeti Főiskola dramaturg–kritikus szakán. 1958-tól öt évig a Híradó- és Dokumentumfilmgyárban dramaturgként dolgozott. 1963-tól a MAFILM Híradó- és Dokumentumfilm-stúdiójában dramaturg volt, majd ugyanott 1973–1987 között stúdióvezető-helyettes és fődramaturg volt.
Cormac McCarthy (Charles McCarthy, 1933–2023)
amerikai regény- és színdarabíró. A Tennessee állami egyetem (University of Tennessee) bölcsészkarának hallgatója volt. Az egyetemi folyóiratban két novellát publikált, melyekkel jutalmat is nyert. Családjával Chicagóba költözött, itt írta meg első regényét. Az elismerések és írói juttatások ellenére McCarthy sokat küszködött anyagi problémákkal. Az igazi anyagi sikert 1992-ben, a Vad lovak című regényével érte el, melyért megkapta a Nemzeti Könyvdíjat. A Nem vénnek való vidék regényéből a Coen testvérek készítettek filmet, mely négy Oscar-díjat nyert (Határvidék-trilógia, Isten gyermeke, Az utas). ––> Lecsupaszított, kicsontozott világ
Upor Péter (1934–1971)
Jászai Mari-díjas színész. 1934-ben született Újpesten. Két évig tanult a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. Kezdetben a moszkvai rádió magyar nyelvű adásainak bemondója volt. 1954-1958 között az Állami Déryné Színház, 1958-1969 között a szolnoki Szigligeti Színház tagja volt. 1969-től halálig a Miskolci Nemzeti Színház színésze volt.
Lehotka Gábor (1938–2009)
Liszt Ferenc-díjas orgonaművész, zeneszerző, orgonaszakértő, érdemes művész. 1953 és 1958 között a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola növendéke volt. 1958-ban kezdte meg felsőfokú tanulmányait a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola orgona szakán Pécsi Sebestyén tanítványaként, ahol 1963-ban kitüntetéssel végzett. Párhuzamosan 1961 és 1966 között a zeneszerzés szakot is elvégezte. Szólistakarrierje Magyarországon 1963-ban, a nemzetközi koncertéletben pedig 1965-ben kezdődött. Európa-szerte adott koncerteket. Elsőként Vácott, 1976-ban épült orgona Lehotka Gábor közreműködésével. Később több más hangszer, így a Vigadó, a Zeneakadémia és a Dohány utcai zsinagóga orgonájának építésében is részt vett. ––> Zenei kirándulás Vácott Lehotka Gábor vezetésével
Carlos Santana (Carlos Augusto Alves Santana, 1947)
Grammy-díjas mexikói latin rockzenész és gitáros. Tizenöt évesen kezdett gitározni. Zenéjére a legnagyobb hatást a latin kultúra gyakorolta. 1967-ben az Egyesült Államok nyugati partjára, San Franciscóba költöztek. Az 1960-as évek végén vált ismertté csapatával, a Santana Blues Band együttessel. 1982-ben és 2008-ban 300 ezer ember előtt koncertezett. Latin zenei hatásait ötvözte a west coast rockkal, így már a kifejezés feltalálása előtt is „fusion” zenészként működött. 1976-tól kommersz rock- és tánczenei elemeket belesző dalaiba, ami máig védjegyévé számít. Gyakran dolgozik együtt más zenészekkel. Letisztult és szenvedélyes gitáros, hangzása egyedi, játéka különös kifejezőerővel bír (Black Magic Woman, Samba Pa Ti, Smooth). ––> Latin foci
Illyés Mari (Illyés Mária, 1950-2018)
színésznő. 1966-ban az Állami Déryné Színházban kezdte pályáját. Tulajdonképpen azóta ennek a színházi társulatnak volt a tagja, csak a színház elnevezése változott az évek során. 1977-től Népszínház, majd 1990-től Budapesti Kamaraszínház néven működött. Karakteres, jellegzetes beszédhangjának köszönhetően a szinkronstúdiókban az egyik legtöbbet foglalkoztatott színésznő.
Kovács Zsolt (1951)
Jászai Mari-díjas színész. 1972-1978 között a debreceni Csokonai Színház tagja volt. 1978-1979 között a Békés Megyei Jókai Színházban lépett fel. 1979-1982 között a kecskeméti Katona József Színházban szerepelt. 1982-től 10 évig a Szegedi Nemzeti Színház színművésze volt. 1992-1995 között a Győri Nemzeti Színházban játszott. 1995-2018 között a kaposvári Csiky Gergely Színház tagja volt. 2018-tól szabadúszó (Esti Kornél csodálatos utazása, Portugál, Sorstalanság).
Bukta Imre (1952)
Kossuth- és Munkácsy Mihály-díjas autodidakta képzőművész, kiváló művész. 1970–71-ben művésztelepet szervezett Bernáth(y) Sándorral Tiszafüreden, ezzel elkötelezte magát a művészetnek. Megteremtette a maga sajátos, úgynevezett mezőgazdasági művészetét. Alkotói időszakában diplomázott Pécsett, majd habilitált a Moholy-Nagy Művészeti Egyetemen.
Sebeők János (1958)
író, esszéíró, filozófus. 1967-től kezdve publikál, először verseket, később figyelme a széppróza felé fordult, jelenleg a publicisztika és a filozófia érdekli. Esszéit, publicisztikáit többször is kötetbe rendezte, Enciklopédia énezer című rovata 2001 óta kéthetenként olvasható a Magyar Nemzet hasábjain (Sárkányviadal; Hisztériumjáték; Toronyiránt, lánccal).
Kriszt László (1961)
színész, rendező, táncos, koreográfus, színészpedagógus. 1983-ban színészként diplomázott a Színház- és Filmművészeti Főiskola operett-musical szakán. 1985-ben párhuzamosan elvégezte az Állami Artistaképző Intézet akrobatikus revütáncos képző szakát, illetve a Testnevelési Főiskola sportakrobata edző szakát is. Közben táncművészi működési engedélyt szerzett. Jazz- és sztepptáncot tanított a Színház- és Filmművészeti Főiskolán és a Fővárosi Operettszínház Stúdiójában. 1989-től 1992-ig a Fővárosi Operettszínház tagja. A tanítás mellett rendezéssel is foglalkozik. 2001-től a budapesti Moulin Rouge igazgatója és vezető koreográfusa volt. 2003-tól 2006-ig szabadúszó.2003-ban elvégezte a Színház- és Filmművészeti Egyetem színház-koreográfus szakát. 2006-ban a Fészek Művészklubban megalapította és létrehozta a Kazán István Kamaraszínházat. 2007 és 2023 között több főiskolai és egyetemi szakon is végzett.
Sandra Oh (Sandra Miju Oh, 1971)
kétszeres Golden Globe-díjas kanadai-amerikai színésznő. Mindig is szeretett színházban játszani, a New York-i közönség előtt is fellépett, sőt egyik alakításáért megkapta a Theatre World Awardot. 2005-ben elvállalta A Grace klinika Dr. Christina Yang-szerepét, amellyel egy csapásra ismertté vált (Bean – Az igazi katasztrófafilm, Neveletlen hercegnő, Napsütötte Toszkána).
Borsos Beáta (1974)
színésznő. 1992-től a zalaegerszegi Hevesi Sándor Színház Nádasdy Kálmán Színészképző Stúdiójának hallgatója volt 1995-ig, majd a színház színésznője lett. 2001–2006 között a Veszprémi Petőfi Színház tagja volt. 2006-tól a Szegedi Nemzeti Színház színésznője.
Popova Aleszja (1974)
Kossuth- és Harangozó Gyula-díjas balettművész, érdemes művész, a Magyar Állami Operaház első magántáncosa, a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja. Kijevben született, édesanyja magyar, édesapja ukrán. 1984 óta él Magyarországon. 1993-ban szerződött az Operaházhoz, melynek 1997-től magántáncosa, 2002-től pedig vezető magántáncosa lett. Számos országban vendégszerepelt. 2003-ban elvégezte a Magyar Táncművészeti Főiskola balett-pedagógus szakát is. 2008-ban a Testnevelési Egyetem egészségtan szakán diplomázott.
Makranczi Zalán (1979)
színész. A Nemzeti Színiakadémiáját 2000-ben végezte el, ezt követően a Pesti Magyar Színházban kapott szerződést. 2001-től a Kecskeméti Katona József Nemzeti Színház társulatának tagja, 2007-ben a Bárka Színházba szerződött. 2008-tól a Nemzeti Színház tagja. 2013 és 2015 között a székesfehérvári Vörösmarty Színház színművésze, azóta szabadúszó (Kaméleon, Berosált a rezesbanda, Kincsem).
Ezen a napon halt meg:
Dimítriosz Vikélasz (1835-1908)
görög üzletember és író, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság első elnöke 1894 és 1896 között. Németül és olaszul tanult, valamint vívott, lovagolt és evezett is, de a körülmények nem engedték meg neki, hogy ezeket később folytassa. Publikálni kezdett, először egy verses antológiát 1862-ben, majd számos cikket jelentetett londoni folyóiratokban. 1870-ben pedig iskolát alapított Angliában élő görög gyermekek számára. Összes munkájával – legyen az vitaanyag, politikai, újságírói, történelmi vagy irodalmi- két célja volt: emelni a közhangulatot és az intellektuális szintet hazájában, illetve hogy Görögország ismertségét elismerésre váltsa világszerte. Később ideje nagy részét az irodalomnak szentelhette. Pierre de Coubertin eredeti terveiben az szerepelt, hogy az első újkori olimpiát Párizsban rendezik meg 1900-ban, de Vikélasz meggyőzte őt, hogy az első olimpiát Athénban kell rendezni. Mivel a NOB akkori alkotmánya kimondta, hogy az lehet NOB elnök, aki a következő olimpiát rendező országból származik, így ő lett a NOB első elnöke.
Ujlaky László (1914-1994)
színész, érdemes művész. 1936-ban, az Országos Magyar Királyi Színművészeti Akadémia elvégzése után, a Nemzeti Színház szerződtette. Később, 1949-től a Madách Színház tagja volt. Számos színdarabban kapott főszerepet. Számtalan filmben is játszott, sokat szinkronizált és hangjátékokban is gyakran szerepelt (Beszterce ostroma, A bunker, A fantasztikus nagynéni).
Gérard Oury (Max-Gérard Houry Tannenbaum, 1919–2006)
francia filmrendező, színész és író. A Janson de Sailly Lycée-ben, majd a National Conservatory of Dramatic Art-ban tanult. A második világháború előtt a Comédie-Française tagja lett. Családjával Svájcba menekült, hogy elkerülje a Vichy-kormány zsidóellenes üldözéseit. 1945 után visszatért a felszabadult Párizsba, 1959-ben lett filmrendező (Egy kis kiruccanás, Jákob rabbi kalandjai, Ászok ásza).
Kiss Kovács Gyula (1922–1984)
kétszeres Munkácsy Mihály-díjas szobrászművész, érdemes művész. Tanulmányait 1949-ben fejezte be a Képzőművészeti Főiskola szobrász szakán. Valamennyi szobrászati műfajban jelentőset alkotott. Ismert és keresett köztéri szobrász volt. Plasztikáin a valóság összetett megragadására törekedett. Nem típusokat akart alkotni, hanem az emberi egyéniség ábrázolását tűzte céljául. Monumentális erő feszíti nemcsak köztéri szobrait, hanem kisplasztikáit is (Fürdőzők, Ülő lány, Tűzoltók emlékére).
Lucian Freud (Lucian Michael Freud, 1922-2011)
britt festőművész, akit a 20. század legjobb angol portréfestőjének tartanak. Sigmund Freud unokája. erlinben született, 10 éves volt, mikor a család a náci hatalom terjedése miatt Angliába költözött. 60 éves karrierje során elsősorban családját és barátait festette. Élő modellről dolgozott, hosszú és kellemetlen munkára kérve őket.
Szergej Ioszifovics Paradzsanov (1924–1990)
szovjet, Grúziában született örmény filmrendező, színész, képzőművész. 1954-ben készített filmet először. Az Elfelejtett ősök árnyai (1964) című filmje révén nemzetközileg ismertté vált. 1973-ban letartóztatták és csak 1978-ban engedték szabadon. A 80-as évek közepén kezdhetett csak ismét filmkészítésbe.
Antonio Gades (Antonio Esteve Ródenas, 1936–2004)
spanyol táncművész, flamenco-táncos, koreográfus. Nem voltak sem andalúziai, sem cigány felmenői, mégis a legjobb és leghíresebb flamenco-táncosok közé tartozott. Kihozta a flamencót a kiskocsmákból, mulatóhelyekről, és színpadra állította.
Peczkay Endre (1937-2022)
színész. A Színház- és Filmművészeti Főiskolát 1959-ben végezte el, majd a győri Kisfaludy Színházhoz került, ahol sok vezető karakter- és hősszerepet formált meg sikerrel. 1967-től a Vidám Színpad tagja volt. 1971-től 1977-ig a szolnoki Szigligeti Színházban szerepelt. 1977-től a Budapesti Gyermekszínház, majd az Arany János Színház művésze. A Szekszárdi Német Színház alapító tagja (Patyolat akció, Imposztorok, Forró mezők).
Robert Smithson (1938-1973)
amerikai Land Art művész és első nagy figurája. Tevékenysége a minimalista művészetből indult. Tisztán gondolkodó, számos írást publikáló művészről van szó. Smithson a konceptuális művészet és a land art határterületén helyezkedik el. Az absztrakt expresszionista festészet felől érkezett a fotográfiákhoz.
Bruce Lee (1940-1973)
hongkongi származású kínai harcművész, színész, rendező, producer és forgatókönyvíró. Széleskörűen elfogadott, hogy nagy hatást gyakorolt a populáris kultúrára. Csillaga van a hollywoodi hírességek sugárútján és a hongkongi hírességek sugárútján, utóbbin szobrot is emeltek a tiszteletére. Lee hatással volt a filmművészetre, a harcművészet filmbeli ábrázolására, és számos későbbi rendezőt, színészt inspirált, annak ellenére, hogy csupán négy ilyen jellegű játékfilmet készített (A nagyfőnök, Tomboló ököl, A Sárkány útja).
Papp-Kincses Emese (1943–2014)
erdélyi magyar irodalomtörténész, publicista. 1979-ben, a két világháború közötti erdélyi magyar történelmi regényről írt értekezésével megszerezte az irodalomtudományok doktora címet. Csángó tárgyú írása, Milyen csúfot űztek belőlünk, a budapesti Magyarok a Magyarokért Alapítvány pályázatán I. díjban részesült.
