Roy Andersson: Moro úr sikeres lefagyasztása
a papiruszportal.hu archívumából [2004]
Szerző: Stein, Frank N.
Vannak emberek,
akiknek még arra sincs bátorságuk,
hogy azt állítsák,
hideg szél fúj
– hiába érzik maguk is –,
ha ezt addig nem hallották másoktól.
(Mottó: Georg Christoph Lichtenberg)
Meglepetés
A recept ismerős: végy egy könyvet, foszd meg a haskötőtől – lentebb még szó lesz róla –, vedd kézbe, lapozgasd… Rögtön szembeötlik: nem szokványos kiadvánnyal van dolgod, a fotóknak hangsúlyos, olykor sokkoló szerepük van, végképp nem illusztrációk. Az első kép-szöveg Az arc, de a többi, fekete-fehér fotón is nagyon különlegesek, egyediek, emberiek, állatiasak az arcok. Egy-egy élettörténet, történelmi korszak sűrül beléjük. Nincs szükség színkavalkádra – a régi képeknél persze szóba sem jöhet.
Szokatlan, néhol formabontó a tipográfia, de egyáltalán nem zavaró, különleges képekhez, magvas szövegekhez jól illik. Már az első oldalak után feltűnik (levegős tartalom; sok előszó, az egyiket lásd lentebb), hogy ez a könyv nem tüntet a pénztelenséggel, a kiadó, dicséret érte, nem spórolt a nyomdaköltségen. Igényesség mutatkozik másutt is: a képaláírások, az alattuk lévő szövegkiemelések, a margináliák, a szójegyzék, az életrajzok, narancssárga használata stb. mind-mind nagyon alapos és átgondolt szerkesztést, tipográfiát, nyomdai előkészítést és kivitelezést sejtet.
A szövegek pedig… Többségük ismert, ámbár ritkán olvashatók egy kötetben cikkelyek az ENSZ alapokmányából és sztálingrádi német katona levele; a darwini elmélet és teremtés története a Bibliából, Orwell indiai élménye a kivégzésről, Nietzsche szenvedésről vallott nézetei, Korán-, Godot-részlet. Ezek az egymás mellé rakott idézetek, szövegek önmagukban is megállják-megállták a helyüket, ám fölerősítve az esendő ember képeivel – egy másik történet rímel a szövegre a fotón –, különös színben mutatják be, főként a XX. század történelmét. Későn ugyan, de a történészek rájöttek, hogy a mindennapi élet történelme, az egyén egyedi történelme legalább olyan fontos, mint a hadvezéreké, politikusoké, már csak az egyszerű matematika alapján is. Ez a könyv az egyed sorsát, mozgásterét, létfenntartási-létmegszüntető pillanatait mutatja be megrázó élességgel.
Tankönyv?
„Szép magyar könyv 2003
(…) A tankönyvek versenyében két kiadványt jutalmaztak. Díjazott lett a Sokszínű matematika 1. osztályosoknak című kiadvány. Árvainé Libor Ildikó, Lángné Juhász Szilvia és Szabados Anikó munkáját a Mozaik Kiadó gondozta.
A másik díjat az Enciklopédia Kiadónál megjelent Moro úr sikeres lefagyasztása című szemelvénykötetnek ítélte a grémium. A szerzők: Borbás István, Kalle Roman és Roy Andersson, fordító közreműködő Kerekes Mónika.”
2004.06.07. www.nkom.hu
A svéd szerkesztők eredeti nemes célja, hogy útravaló legyen az iskola befejezte után, illuzórikusnak tűnik egy átlagos, nem elit magyar iskola esetében. A legutóbbi évtized magyar olvasási-szövegértési felmérései nem sok jóval kecsegtetnek (lásd pl. Fűzfa Balázs erről szóló írásait, e honlapon: A magyartanárképzés összeomlásárul www.papirusz.hu/cikkek/?id=1870), értő tanári irányítással azonban minden bizonnyal hasznos segédeszközzé válhat. Tanmenetekbe beskatulyázni viszont fölösleges. Legfontosabb üzenete mélyen emberi, tantárgyak fölötti: megismételhetetlen egyszeriségünkre hívja fel a figyelmet, mindannyian értékesek vagyunk, lehetünk minden pillanatban. Ha ezt az egyik szemelvény elhiteti egyetlenegy diákkal, már érdemes volt kiadni a könyvet. A Papiruszportal.hu elődjénél, az Irodalmi Vademecumnál (www.hhrf.org/irodalmivademecum) a legjobb könyveket vademecum minősítéssel láttuk el, ez a kiadvány is megérdemli.
Haskötő
Nem szeretem ezt a szót. Betegeknek gyógyászati segéd-, a teltebb nőknek pedig olyan kínzóeszköz, mellyel nemkívánatos/nem kívánatos kilókat, dekákat szeretnének eltakarni, és jobb színben feltüntetni magukat, mint a valóságos. A könyveknél azonban a borítót körbefutó papírszalagocska többnyire valami érdekességre, különlegességre hívja föl a figyelmet. A Nyugat egyik begyűrűzése, hogy a sikerkönyvekre a magyar kiadók is időben figyelmeztetnek. Rosszabb esetben a borítóra nyomtatják az elmaradhatatlan felhívást – nem szeretek ilyen könyveket venni –, jobb esetben a jól bevált haskötőt alkalmazzák. Néha azonban a haskötő szövege a sietség vagy a nyomda ördöge folytán nem méltó a könyvhöz. Esetleg kevesebb szem látja a kiadóban, talán csak a marketinges találja fontosnak. Jelen esetben a SZÉP MAGYAR KÖNYV VERSENY DÍJAS – 2004 odavetett szavak nem méltók a kötet tartalmához, de ez sokkal jobb, mintha fordítva lenne.
Fülszöveg
1992-ben szokatlan kísérletre került sor a svéd fővárosban: Stockholm városvezetésének támogatásával létrejött ez a könyv, amelyet ajándékképpen kiosztottak az általános iskolák végzős növendékei között, mintegy szellemi és lelki útravalóként a felnőtt élet küszöbén. A kötetet – röviddel megjelenése után – olvasói körben növekvő kultusz övezte. A fotótörténet kiemelkedő felvételei kísérik a szövegek gazdag gyűjteményét, a Hegyi beszédtől az ENSZ Emberi jogok nyilatkozatáig olyan szerzők műveivel együtt mint Dosztojevszkij, George Orwell, Simone Weil, Freud, Seneca és még sokan mások. A magyar kiadásban hazai szerzők is olvashatók.
A kötet arra buzdít, álljunk meg egy pillanatra és gondolkodjunk el, mit is jelent embernek lenni ma, a XX. és XXI. század fordulóján. Megtudjuk, hogy 1923-ban Moro úr az Oregon állambeli Portlandben tudományos kísérlet keretében 30 percre egy jégtömbbe fagyasztatta magát. A jégtömb szétdarabolását követően élve került elő. Az esemény különlegesen meleg nyarak előzték meg. Ennek következtében lecsökkent a rendelkezésre álló természetes jég mennyisége. Ez a tény ösztönzőleg hatott a fagyasztási technika fejlődésére. Az akció célja: rávilágítani a munkások helyzetére, hogy recesszió idején „jégre lehet őket tenni, majd gazdasági fellendüléskor felengedni”.
Előszó a második (Ordfront) kiadáshoz
Moro úr sikeres felengedtetése. – Amikor a Moro úr nevét viselő könyv megjelent, épp Párizsban voltam, ott olvastam egy svéd újságban a róla szóló első szellemes hirdetéseket. Egy addig ismeretlen stílusban íródtak, egy új nyelven, amelyből felelősségérzet áradt és amely változást ígért. Azonnal a telefonhoz rohantam, hogy megrendeljem a magam példányát. Meglepő módon a tárcsázott szám egyenesen a Stockholm Megyei Igazgatósághoz kapcsolt.
A könyv olyan nehéz volt, hogy magamnak kellett a párizsi 4-es számú postahivatalban átvennem. De megérte a kerülőt. Moro úr beváltotta, sőt felülmúlta a hozzá fűzött reményeket. Titokzatos és kihívó szerkesztési elvekre épülve gyűjti egy kötetbe az irodalom és a gondolkodás egész történetéből válogatott szövegeket és képeket, amelyek egytől egyig telibe – szíven – találják az embert. Igen, az önmagukból kivetkőzött nyolcvanas évek után először tűnt fel végre megint valami, aminek célpontja nem volt más, mint a szív. – Mint kiderült, Moro úr amerikai hűtőgépszerelő volt, aki esztelen kísérlete révén azt akarta bizonyítani, hogy az állásukat elvesztett munkásokat jégtömbbe lehetne fagyasztani és majd akkor felolvasztani, ha a konjunktúra ismét felfelé ível.
Moro úr túlélte a kísérletet. A legfontosabb azonban nem is maga a fagyasztás és felengedtetés, hanem az a mód, ahogyan a kisember az egyre embertelenebbé váló létfeltételek közepette reagál.
Modern idők – Moro úr és Chaplin a gépezetben nemzedéktársak: nem véletlenül. A Moro úr sikeres lefagyasztása a kor számára ugyanolyan meghökkentő volt, akár egy egzisztencialista vitairat. Most Sartre-ra is a felengedtetés várt. Senki sem volt eddig olyan mértékig halott, mint éppen ő és hitvallása: a valóságos világban élni, mint művészet, és mint kötelesség. A léttel szemben érzett felelősség művészete, az élet minden percében. Az erkölcs mellett való kiállás művészete, vallásos mellébeszélés nélkül. – A cél pedig: az ideológiát visszahódítani a pártoktól, a társadalom építését az aktatologatóktól és a hitet a papoktól. – Meg is bukott a dolog. Legalábbis látszólag.
Az izgatott várakozást – amikor egész Stockholm, sőt fél Svédország a könyvet beharangozó plakátkampányról beszélt (ki ne emlékezne a betegesen felduzzadt tőgyű tehén képére, vagy a tudóséra, aki orrokat mér vonalzóval?) – egyszerre néma csend váltotta fel.
A szervezők jó szándékú lelkesedése körüli valóság hirtelen új színt öltött. Az úgynevezett Válságét. A konjunktúra visszaesőben volt, és a nyilvános szektor kifejezés egyik napról a másikra kétes mellékzöngét kapott. Az eredeti terv szerint a könyvet ingyen osztották volna ki az iskolákban, hogy az emberiesség és a szolidaritás nevében növeljék a tanulók érdeklődését az egészségügyi pálya iránt. Most azonban már nem az ápolónők feltüzelése volt a cél, hanem éppen ellenkezőleg. (Utalás a svéd ápolónők 1996-os több hetes sztrájkjára, ami végül követeléseik nagy részének feladásával zárult.)
A Moro-kampányt félbeszakították, a munkatársakat elbocsátották vagy áthelyezték. A könyvek a raktárakban porosodtak. Sartre megfordult sírjában a Montparnasse-i temetőben. – Ám ezzel ugyanakkor megkezdődött Moro úr szamizdatként való új élete.
A kiadott könyveknek azt a részét, amely eljutott hozzájuk, a diákok ronggyá olvasták. A megyei oktatási központot ellepték a tanárok levelei. Megható módon számoltak be korábban kezelhetetlen növendékekről, akik most még a szünetben sem válnak meg Moro-példányuktól. A szülők újabb köteteket rendeltek, mert a meglévők neveletlen csemetéik jóvoltából reggelre eltűntek az éjjeliszekrényről. A stockholmi Södermalm negyed egyik könyvkereskedője azt javasolta, hogy a könyv legyen mindenki számára kötelező konfirmációs ajándék. A levélözönt a neves író, Göran Tunström üzenete nyitotta meg: ezt a könyvet ő maga szerette volna megírni.
A meghiúsult kampány következményeképpen a Moro-könyvhöz a ’90-es években nem lehetett hozzájutni: vagyis épp akkor, amikor a legnagyobb szükség lett volna rá. A nyilvánosságra került példányok úgy jártak kézről kézre, mint a földalatti ellenzéki mozgalom illegális iratai az egykori Szovjetunióban. Lépten-nyomon olyanokba botlott az ember, akik fennhangon idézték a könyv szövegét, vagy éppen a képek iránti elragadtatásuknak adtak hangot. Birtokolni azonban mintha senki sem birtokolta volna, mindenki valaki másnál olvasta, aki viszont az ismeretségi köréből származó egyik vagy másik tizenévestől kapta kölcsön. Moro úr sikeres lefagyasztása minden kétséget kizáróan Svédország legolvasottabb láthatatlan írásműve lett.
Jómagam 1994-ben tértem vissza Franciaországból. Itthon mellbevágott a svéd szellemi légkör hidege. Nemcsak a leépítési láz (hiszen valamit szinte mindig leépítenek). Leginkább a tény, hogy ami a kultúrában, ahonnét akkor jöttem, magát a vérkeringést jelenti – az emberi lét alapkérdései – saját hazámban száműzött társalgási téma. Hogy az emberek között az utcán, a szerkesztőségekben sosem kerül szóba az élet és a halál, a gyűlölet és a szeretet, a szenvedély és a kétségbeesés. Hogy mindig a „tények” és csakis a „tények” számítanak.
Eme lelki jégkorszak elől a bevándorlóknál kerestem menedéket. Úgy tűnt, ők még nem felejtették el, mit jelent élni. A Kungsholmen-negyedre szerencsére rányomta bélyegét a görögök, kabilok, nyugat-indiaiak és minimullahok jelenléte. Órákig elácsorogtam a sarki fűszeresnél vagy a cipészműhely ajtajában, csupán a beszélgetés kedvéért. A törököknek köszönhetem saját felengedtetésemet.
Ám lassacskán mégiscsak történni kezdtek a dolgok. A Göteborgban Moro úr sikeres felengedtetése címmel színre vitt bolondos musical vagy a könyv szellemében rendezett 1995-ös stockholmi kulturális staféta mind hozzájárultak ahhoz, hogy a Moro-kötet megalkotói ismét összefogtak, és egyszerre megtörtént az addig elképzelhetetlen csoda: az Ordfront kiadónak sikerült egy új kiadást tető alá hoznia! Megfelelőbb pillanatot nem is lehetett volna választani. És kiadót sem: Ordfront, a szavak frontja – a kiáltás, ami embertől emberig, szájról szájra száll.
Mert a társadalom vulkánjának kráteréből egyre erősödő dübörgés hallatszik. Az emberek kiismerték a leépítési politika igazi arculatát. És elegük van a kulturális sivárságból, a kritikátlan bólogatásból.
A jégtömb mélyén már kivehetők a szívdobogás hangjai.
Moro úr mozgolódik.
Carl Henrik Svenstedt
Ordfront Kiadó, Stockholm, 1997
Egyetemes kultúrtörténeti kép- és szöveggyűjtemény
Enciklopédia Kiadó, 2003, Budapest
Borító Németh Ludwig Gábor – a Moro úr lefagyasztása sikeresnek bizonyult című fotó (Bettman Archive) felhasználásával
358 oldal, papírkötés
