2L: String Quartets
a papiruszportal.hu archívumából [2009]
Szerző: Lehotka Ildikó
Joseph Haydn vonósnégyesei a kamarazene-irodalom alapját képezik, azonban Edvard Grieg kvartettjei igen ritkán szólalnak meg a skandináv országokat kivéve. Haydnt tartják a vonósnégyes műfajának megalapozójaként, való igaz, hogy a tételek száma, a tételrend az ő művei alapján vált etalonná. A klasszikus korszak még igen kedvelte a műfajt, azonban a nagyromantika nem kedvezett a vonósnégyeseknek, nem sok fantáziát láttak benne. Grieg vonósnégyesei formájukat tekintve követik a klasszikus műfajt, hangzásviláguk azonban tovább megy.
Grieg és Haydn vonósnégyesei mellett a norvég 2L kiadásában megjelent lemezen a ma is élő Leif Solberg h-moll vonósnégyese hallható. Az 1945 márciusában befejezett vonósnégyes becsülettel megírt mű, a hagyományos, klasszikus szonátaforma, a kissé klasszikus hangzás nem igazán teszi a művet egyedivé. Ami érdekes, az a norvég népzenei elemek becsempészése az első tételbe, a tánctétel pedig vastagon (és jólesően) tartalmazza a tenyeres-talpas népzenét. A dudabasszus különös helyeken bukkan fel, a második tételben olyan zenei anyagot is hallunk, ami inkább a következőbe illene. Egyedi és jól hangzik a második tétel vége felé szereplő felső oktávval erősített-dúsított dallam. A zárótétel fúgája sajnos nem igazán lehengerlő, hosszú a cselló által bemutatott téma. Mindenesetre egy gondosan megírt, gazdaságos hosszúságú művet ismerhettünk meg, melyre a szerző bábáskodása alatt készült fel az Engegård Quartet.
A lemez meglepetése Edvard Grieg elképesztően izgalmas g-moll vonósnégyese. A mű Grieg életének legnehezebb szakaszában készült, kislánya meghalt, feleségétől különvált. A vonósnégyesbe öntött fájdalom, dráma szinte süt. Ugyanekkor készült az azonos hangnemű, szintén keserű g-moll ballada.
Az 1878-ban bemutatott vonósnégyes előadása rendkívül jó, szétfeszíti az érzelmeket, különösen a kissé hosszú első tétel. A belső szólamok mozgása, egymáshoz való viszonya minden ízében kidolgozott, a művészek egyenrangú szólamai egyenrangúan is hangzanak. Az erőteljes, sokszor a felkiáltásig is eljutó hangzás rengeteg közös próbáról árulkodik. A második tételt színező kissé giccses hangzás, dallam megoldása is jó. Különösen szép a tétel vége felé hallható fuvolaszerű hangzás, később az üveghangos zárás. Grieg ebben a művében is idézi a norvég népzenei hangzást, a harmadik tétel (Intermezzo) témája, annak imitációi hangulatos kíséretet kapnak. A Finale tartalmazza a leggondtalanabb dallamokat, és itt érezhető legerőteljesebben a zenekari hangzás, a dús felrakás.
Joseph Haydn D-dúr vonósnégyese (Op. 76., no. 5.) a szerző egyik utolsó, e műfajban írott műve, itt már a szólamok egyenrangúak, a cselló szerepe megnő, virtuóz meneteket hallhatunk. Az első tételben nem igazán tetszett a zakatolás, forszírozottnak éreztem a túl szaggatott meneteket, idegesnek tűnt a játék. Kisebb-nagyobb belesietések is előfordultak. A lassú tételben az elsőhegedű hangja gyakran nem tetszett, a pianók nem magvasak, néha ugrik a vonó. A dallamvezetés inkább schuberti, Haydnnál egyszerűen kell játszani. Nagyon szép a téma moll változata, majd a kromatikusan lefelé lépő basszus és a fölötte lévő szólamok kísérteties hangzása. Szintén nagyon szép a – Haydnnál ritka – bő kvartszextes hangzás előtti csellódallam íve. A tétel lezárásának előkészítése jól formált, előkészített. A menüett karakterével vitatkoznék, a trió zenei anyaga érdekes, itt is a cselló szerepét érdemes figyelni. A záró tétel egyszerű, de annál karakteresebb dallama a humort, a fricskát, a népi szilajságot egyformán jól ábrázolja, alapos virtuozitással megspékelve. A vonósnégyes legjobban előadott tétele minden karaktert megfelelően mutat be, vidámság, öröm hatja át a zenei anyag tolmácsolását.
A 2006-ban alakult Engegård Quartet Grieg-felvétele kiemelkedő, nem lennék meglepve, ha díjat nyernének a lemezzel. A kvartett tagjai rendkívül tapasztalt zenészek, primáriusuk, névadójuk, Arvid Engegård Végh Sándor keze alatt játszott mint a Camerata Salzburg koncertmestere, Atle Sponberg a Norvég Rádiózenekar koncertmestere, Juliet Jopling – az egyetlen hölgy – szólóbrácsásként több neves zenekarban játszott. Jan Erik Gustafsson (Gusse, ahogy írja a rendkívül részletes kísérőfüzet) szólistaként, fesztiváligazgatóként is tevékenykedik. A kísérőfüzet művészekről készült képei fantasztikusak, mindig nagy gonddal tervezi a kiadó a lemezeket, nem ártana néhány kiadónak példát venni róla. Az Engegård Quartet következő lemezén Bartók-vonósnégyest is hallunk, kíváncsian várom.
Haydn, Solberg, Grieg:
String Quartets – Engegård Quartet
Joseph Haydn: String Quartet in D Op. 76 No. 5
Leif Solberg: String Quartet in B Minor
Edvard Grieg: String Quartet in G Minor Op. 27
Engegård Quartet
2L, 2008, 2L53SACD
DXD
Comment on “Haydntól Griegig az Engegård Quartettel”