Névnapok: Anita, Kármen, Ábel, Amélia, Anna, Ármin, Ármina, Blandina, Csilla, Erazmus, Etele, Etre, Eugén, Gamáliel, Gemella, Geminián, Irma, Jenő, Kornél, Péter, Pető, Razmus, Rézmán, Vénusz
Események:
1771 – debütál a bécsi Burgtheaterben az Armida, Antonio Salieri háromfelvonásos librettóra (Marco Coltellini) 
komponált operája.
1919 – Pulitzer-díjat kap Carl Sandburg amerikai író, költő Kukoricahántolók című gyűjteményes kötetéért.
1920 – a drámai Pulitzer-díjat Eugene O’Neill Nobel-díjas amerikai drámaíró kapta Túl a horizonton című darabjáért.
1960 – bezárják a Broadway színházait (vita a tulajdonosok és a színházi dolgozók között [Actors Equity]).
1989 – bemutatják az Oscar-díjas Holt költők társasága című filmet Robin Williams főszereplésével. A film a realitások és a romantika közötti konfliktust tárja fel.
1994 – az indonéz cenzúra betiltja Steven Spielberg Schindler listája című többszörös Oscar- és Golden Globe-díjas filmjét, mivel a Világ Muszlim Szolidaritásért Bizottsága (Committee for World Muslim Solidarity) „nem másnak, mint cionista propagandának” minősítette.
Meghalt Ferenczy Béni (1890-1967) kétszeres Kossuth-díjas szobrászművész, grafikus, a huszadik századi magyar művészet kiemelkedő egyénisége.
Tanulmányait a nagybányai festőiskolában kezdte, 1908–1909-ben Firenzében Joseph Beer tanítványa volt. Majd 1910–1911-ben a müncheni Akadémián tanult. 1912–1913-ban Párizsban folytatta tanulmányait. 1919 után közel húsz évig kénytelen volt külföldön élni. 1945–1950 között a Magyar Képzőművészeti Főiskola tanára volt, Az 1950-es években könyvillusztrálásból élt. Kezdetben közel állt hozzá a kubizmus és szecesszió. Szobrászatában később a klasszicista stílus dominált. Szobrai, kisplasztikái kiegyensúlyozottak, erőteljesek, közel állnak az archaikus görög szobrok világához. Portréi lírai hangulatot árasztanak, érzelmeket sugároznak. Szobraiból árad a dinamizmus, kompozíciói szerkezetileg szigorúan felépítettek. Grafikusként is a magyar rajzművészet legnagyobb képviselői közé tartozik (Anya gyermekével, Paraszti Vénusz, Ülő nő).
Ezen a napon született:
Domenico Ghirlandaio Bigordi (1448–1494)
reneszánsz freskófestő. Botticelli kortársaként Firenzében született, és ott is halt meg. Művészi tanulmányait a költői lelkületű Alesso Baldovinetti műhelyében kezdte. Korai munkáit szülővárosában festette. 1476–78 között Rómában dolgozott, de ott készült művei nem maradtak fenn. Műveit a nyugalom, fennkölt szépség, kiegyensúlyozottság és méltóság jellemzi; kompozíciós szerkezetei mesteriek.
Marquis de Sade (Donatien Alphonse François de Sade márki, 1740-1814)
francia író. francia író, filozófus. A köztudatba mint bomlott elme, erotomán-pszichopata személyiség vonult be, az ő nevéből ered a „szadizmus” szavunk. Korának kiemelkedő filozófusa, az anarchizmus és a szexuális szabadság-szabadosság úttörője volt, aki az elfojtott vágyak kiélésének szükségességét hangsúlyozta és ellenzett minden olyan társadalmi rendszert, ami korlátozza az egyént. Többször is bezárták rövidebb időkre, szodómia és szentséggyalázás vádjával (Az igazság, Juliette története vagy A bűn virágzása, Börtönévek).
Gorove László (1780-1839)
író, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja. A kolozsvári színpadon fiatal társaival Kotzebue, Embergyűlölés és megbánás című darabját játszotta. 1800-ban Pestre ment az egyetemre törvényt tanulni, itt Haliczky András ismertette meg vele a német, Dugonics András pedig a magyar irodalmat. Kazinczy Ferenc és Faludi munkái nagy hatást gyakoroltak reá. Etikai, történelmi és országismereti témákban sokat publikált a Tudományos Gyűjteményben 1819-től haláláig.
Szabó Endre (1849-1924)
költő, író, hírlapíró, műfordító. A Petőfi Társaság tagja. Mint ember és mint költő az 1870-es évek merész titánjai közé tartozott. Költészetének az elmésség, a humor és a szatíra az egyik legfőbb erőssége. Haragosan ostorozta a képmutatást, a gőgöt, kíméletlenül támadta a hatalmukkal visszaélőket. Műfordítói munkássága külön érdeme (Három víg beszély, Sírva vigadók, Villámlások).
Karl Adolph Gjellerup (1857–1919)
Nobel-díjas dán író, költő. dán költő, regényíró. 1917-ben honfitársával, Henrik Pontoppidannal megosztva irodalmi Nobel-díjjal tüntették ki. Időnként Epigonos álnéven publikált. „Erősen intellektuális, sőt kissé tudálékos író, regényeiben is szereti kiteregetni jártasságát a filozófia és a misztika dolgaiban.” (A zarándok Kámanita, Arkádiai legenda, A titokzatos Indiában).
Edward Elgar (1857-1934)
késő romantikus brit zeneszerző. Kevés formális zenei nevelést kapott, autodidakta volt: zongorázott, hegedült. Gyakrabban látogatott a fővárosban hangversenyekre. Következetesen gazdagította életművét és kötött fontos barátságokat a kor neves személyeivel. A király magához rendelte vacsorára, lovaggá ütötték, és a híres londoni klub, az Athenaeum tagja lett. Családjával mozgalmas társasági és szakmai életet éltek (Fekete lovag, A királyság, Anglia szelleme). ––> Edward Elgar és az indulók
Katona Lajos (1862-1910)
néprajzkutató, filológus, irodalomtörténész, az MTA tagja, a 19. század végi magyar néprajztudomány iskolateremtő egyénisége, aki munkásságával megvetette a korszerű szintetizáló és összehasonlító szövegfolklorisztika tudományos alapjait, hatása különösen a magyar népmesekutatásra jelentős. Irodalomtörténészi, filológusi munkássága elsősorban a közép- és újkori magyar kódexirodalomra, prédikációk és vallásos példabeszédek szövegkritikai elemzésére irányult (A népmesékről, A kedd asszonya, Folklór-kalendárium).
Felix Weingartner (1863-1942)
osztrák karmester, neoromantikus zeneszerző, zongorista és író. 1881-ben Lipcsébe ment filozófiát hallgatni, ám hamarosan teljesen a zenének szentelte magát. 1883-ban felvételt nyert a Konzervatóriumba, emellett Weimarban Liszt Ferenc is tanította. 1912 és 1914 között a Bostoni Operatársaságot is gyakran vezényelte. 1919-ben 1920-ban a bécsi Volksoper karmestere 1920-ban a budapesti Liszt Ferenc Zeneakadémia tanára, 1927-től 1934-ig pedig a Bázeli Szimfonikus Zenekar zenei igazgatója volt. Utolsó koncertjét Londonban adta.
Szomory Dezső (Weisz Mór, 1869–1944)
író, drámaíró. 1890-ben a katonai szolgálat elől Franciaországba költözött. Ott, majd Londonban élt, közben a Magyar Hírlapban publikált. Csak 1906-ban költözött haza, 1908-ban csatlakozott a Nyugathoz. Műveinek témája általában a gyorsan polgárosodó Magyarország társadalmában felmerülő új konfliktusok megragadása. Ma már gyakran modorosnak ható írásait az intenzív zenei hatások, bizonyos romanticizmus jellemzi. Nagyszerű novellái mellett igazi sikereit a – mind a mai napig játszott – színműveivel aratta (Bella, Horeb tanár úr, Hagyd a nagypapát!).
(nyáregyházi báró) Nyáry Albert (1871-1933)
festőművész, író, történész, régész és néprajzkutató, a lengyel–magyar kapcsolatok kiemelkedő alakja. Utolsó pillanatáig a lengyel ügyért dolgozott. 1933-ban az esztergomi Sobieski János-emlékmű avatásakor kapott agyvérzést, ami néhány nap alatt felőrölte szervezetét (Női szivek. A szerző rajzaival; A magyar gyári agyagipar története.; A feltámadó ország).
Johnny Weissmuller (Weissmüller János, 1904-1984)
erdélyi német származású amerikai olimpiai bajnok úszó, filmszínész, Tarzan alakítója. Húszévesen a párizsi nyári olimpián három aranyérmet szerzett úszásban, négy évvel később további két aranyérmet szerzett. 1922–1928 között 67 világrekordot állított fel. Hamarosan Hollywood sztárja lett mint Tarzan megszemélyesítője. Inkább úszónak és nem színésznek tartotta magát, 11 ember életét sikerült megmentenie. Életében 1948-ban zárult le a Tarzan-korszak.
Szentkuthy Miklós (Pfisterer, 1908–1988)
Kossuth- és József Attila-díjas író, műfordító, a magyar regényirodalom nagy megújítóinak egyike. 2013-tól a Digitális Irodalmi Akadémia posztumusz tagja. 1926-ban országos irodalmi versenyt nyer „A cigány alakja a magyar irodalomban” című dolgozatával. Gazdag kulturális környezetben eltöltött gyerekkora után fiatalkorában bejárta az európai országokat. Első publikációi a Napkeletben jelentek meg (Doktor Haydn, Prae, Varázskert).
Deésy Mária (1919-1998)
színésznő. Tanítónői diplomát szerzett, majd az Országos Színészegyesület színészképző iskoláját végezte el 1943-ban. Pályáját a Madách Színházban kezdte, majd a Művész Színházban és a Magyar Színházban játszott. Az 1940-es évek elején számos filmben feltűnt. 1950-től az Úttörő Színház tagja volt. 1954-től a Békés Megyei Jókai Színház szerződtette. 1956 és 1976 között az Állami Déryné Színház művésznője volt. A színészet mellett kisplasztikával is foglalkozott.
Alexander Salkind (1921-1997)
orosz származású filmproducer (A szabin nők elrablása; A három testőr, avagy a királyné gyémántjai, Superman).
Karinthy Ferenc (1921-1992)
Kossuth-díjas író, drámaíró, dramaturg, Karinthy Frigyes fia. 1941–1946 között a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem hallgatója, nyelvészetből doktorált. 1947-ben ösztöndíjas volt Franciaországban, Svájcban és Olaszországban. Művei az 1940-es években jelentek meg először. 1953–1956 között a budapesti Madách Színház dramaturgja volt. 1957–1960 között Machiavelli és Molière műveit, valamint görög, angol, olasz és német szerzők munkáit fordította. 1965 és 1975 között dramaturg a Miskolci, a Szegedi valamint a debreceni Csokonai Színházban. 1968–69-ben vendégprofesszorként előadásokat tartott az Amerikai Egyesült Államokban (Budapesti tavasz, Epepe, Skizofrénia).
Kiss Lajos (1922-2003)
nyelvész, szlavista, az MTA tagja. A 20. századi magyar nyelvtudomány kiemelkedő alakja volt, akinek a magyar és a szláv nyelvek lexikológiai és etimológiai vizsgálata mellett a lexikográfia és a névtan terén végzett munkássága is jelentős, egyebek mellett nevéhez fűződik a mindmáig egyetlen magyar helynévtörténeti szótár összeállítása. Élete utolsó szakaszában nyelvészeti kritikával és a magyar nyelvtudomány történetével egyaránt foglalkozott.
Böszörményi Géza (Böszörményi-Nagy Géza, 1924-2004)
Kossuth- és Balázs Béla-díjas filmrendező, forgatókönyvíró. A Színház- és Filmművészeti Főiskola rendezői szakán szerzett diplomát 1968-ban. 1968-tól a Mafilm rendezője volt. Játékfilmjei mellett dokumentumfilmjeiről ismert (Szemüvegesek, Szívzűr, Vörös Colibri).
Würtz Ádám (1927-1994)
Munkácsy Mihály-díjas grafikusművész, érdemes művész. Már kisgyermekként sokat rajzolt, festegetett a természet után, képeslapokat másolgatott. 1946 tavaszán már saját kis műtermet rendezett be magának, olajfestéssel is próbálkozott. 1948 és 1953 között a Képzőművészeti Főiskolára járt festészeti és sokszorosító grafikai szakokon. 1953-ban kapta meg első megbízását könyvillusztrációk elkészítésére az Ifjúsági Könyvkiadótól. Elsősorban illusztrátorként, könyvekhez készített grafikáiról, linómetszetiről és rézkarcairól volt ismert.
Kovács Erzsi (1928-2014)
EMeRTon-díjas énekesnő, előadóművész, a magyar tánczene egyik meghatározó alakja, aki 1950-től kezdve aktívan részt vett a zenei életben. Első nagyobb sikerét 1957-ben érte el a Régi óra halkan jár című dallal. 14 éven keresztül lépett fel többek között Németországban, Svédországban, valamint világjáró hajókon is énekelt (Rejtély, Hová tűnt a sok virág, Üzenet).
Kulcsár Imre (1934-2012)
Déryné- és Aase-díjas színész, a Miskolci Nemzeti Színház örökös tagja. 1959-től az egri Gárdonyi Géza Színházhoz, 1961-től a Veszprémi Petőfi Színházhoz szerződött. 1965-től a Miskolci Nemzeti Színház tagja volt. Táncos-komikusként kezdte, majd drámai hősöket formált meg, játszott vígjátékokban, alakított karakterszerepeket és énekelt operában is.
Ütő Endre (1937-2017)
Liszt Ferenc-díjas operaénekes (basszus), színigazgató. A Liszt Ferenc Zeneakadémián ének tanszakán 1957 és 1964 között tanult. A végzés után a római Accademia di Santa Cecilián folytatta zenei tanulmányait. 1963-tól 1996-ig A Magyar Állami Operaház magánénekese volt basszus szólamban, 1991-től 1995-ig pedig az Opera főigazgatói tisztségét is betöltötte.
Somfai Éva (1939)
színésznő, a Turay Ida Színház örökös tagja. A főiskolai végzettséget adó színészi oklevelét 1960-ban szerezte Rózsahegyi Kálmán Színészképző Iskolájában. Pályáját 1961-ben a Békés Megyei Jókai Színházban kezdte. 1963-tól az Állami Déryné Színház társulatához szerződött. Tagja volt 1978-tól Népszínháznak, 1985-tól Józsefvárosi Színháznak (Budapesti Kamaraszínháznak).
Kő Pál (Maczky Levente Lajos, 1941-2020)
Kossuth-díjas szobrászművész, a nemzet művésze. 1963–68 között végezte el a Magyar Képzőművészeti Főiskolát. 1955-ben a jászszentandrási katolikus templomba stációképeket készített. 1963 óta kiállító művész. 1978-tól a Magyar Képzőművészeti Főiskola tanára, 1990 óta tanszékvezetője, 1990–1991 között docense, 1991-től egyetemi tanára, 1992–1995 között rektorhelyettese volt. 1986 óta a hevesi művésztelep vezetője. Az 1970-es évek közepéig főleg színesen festett pop-art faszobrokat készített, későbbi stílusa egyre inkább visszanyúlt a magyar fafaragás hagyományaihoz.
Stacy Keach (Walter Stacy Keach Jr., 1941)
Golden Globe-díjas amerikai színész, narrátor. Leginkább drámai szerepeiről ismert. Tanulmányait a Kaliforniai Egyetemen és a London Academy of Music and Dramatic Art-on folytatta. 2015-ben beiktatták az American Theater Hall of Fame-be. 2019-ben megkapta saját csillagát a Hollywoodi Hírességek Sétányán.
Richard Long (1945)
angol szobrász, festő, fotós, a land art irányzat egyik kiemelkedő alakja. A West of England College of Art-ban, majd a londoni St Martin’s School of Art-ban folytatta tanulmányait. Hosszú vándorlásai a Himalájában, az Andokban, Ausztráliában, Japánban és Izlandon urai szépségű, egyszersmind titokzatos dokumentációkban kerülnek elénk. A jelek, amiket a vándorlások során maga mögött hagyott, egyszerű kődarabkörök, négyzetek, egy négyszögletes halom széna. Apró nyomokat is hagy maga után, melyeket a természet hamar eltüntet vagy pedig lefényképez.
Koltay Gergely (1952)
Kossuth-díjas zenész, zeneszerző, dalszövegíró, a Kormorán Együttes alapító tagja. 1968–1971 között a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola tanulója, 1972–1975 között a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola hallgatója volt, fuvola tanszakon diplomázott. 1970–1977 között a 25. Színház tagja volt. 1972–1976 között a Sebő Együttesben zenélt. 1976-ban megalapította a Kormorán együttest. 1984–1986 között a kecskeméti Katona József Színház zenei vezetője volt.
Maronka Csilla (1961)
színésznő, jelmeztervező. 1984-ben végzett a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. A Pécsi Nemzeti Színház tagja volt, 1987-től a kecskeméti Katona József Színházban játszott. 1996-tól szabadfoglalkozású színművésznő. Jelmeztervezéssel is foglalkozik. Alapító tagja a 2017-ben megalakult esztergomi Babits Mihály Kamaratársulatnak. A Musical Akadémia JP művészeti vezetője és dráma oktatója.
Módri Györgyi (1965)
Aase-díjas színésznő. 1991-ben diplomázott az Újvidéki Színművészeti Főiskolán. 1991-ben áttelepült Magyarországra, azóta a Veszprémi Petőfi Színház tagja.
Wentworth Miller (1972)
amerikai–brit színész, forgatókönyvíró. Leginkább Michael Scofield szerepében ismert A szökés című televíziós sorozatból (Underworld, Lopakodó, A Kaptár – Túlvilág).
Nikki Cox (Nicole Avery Cox, 1978)
amerikai színésznő. Táncosnőként kezdte pályafutását, 4 évesen már kamerák előtt táncolt. A zeneipar alkalmazta először: 10 évesen Michael Jackson Moonwalker című zenés filmjében táncolt. Ezután videóklipekben tűnt fel, innen került be a filmvilágba (Terminátor 2. – Az ítélet napja, Tisztítótűz, Bölcsek kövére 2.).
Balczó Péter (1983)
operaénekes (tenor). A Debreceni Egyetemen végzett. Szólókarrierjét a Debreceni Csokonai Színházban kezdte, majd sorra következtek az egyre nagyobb kihívást jelentő szerepek. A Magyar Állami Operaházban 2012 tavaszán debütált. Játszik operettekben is: a Budapesti Operettszínházban 2015 őszén debütált.
Molnár Anikó (1983)
színésznő, drámapedagógus. A Pesti Magyar Színiakadémia hallgatója volt, ahol 2007-ben végzett. Egyetemi diplomáját a veszprémi Pannon Egyetem Modern Filológia és Társadalomtudományi Karán magyar nyelv és irodalom – színháztörténet szakon 2009-ben kapta meg. 2005-ben a Magyar Drámapedagógiai Társaság drámapedagógiai tanfolyamát is elvégezte. 2002 és 2012 között a Forrás Színház színésze és drámapedagógus volt a Magyarpolányi Művészeti Alapiskolában. 2012-től a Soproni Petőfi Színház színésznője, és 2019-től a NépmesePont drámapedagógusa. 2023-tól a Színház- és Filmművészeti Egyetem hallgatója, drámainstruktor szakon.
Ezen a nap halt meg:
Louis Vierne (Louis Victor Jules Vierne, 1870-1937)
francia zeneszerző, orgonaművész, a párizsi Notre-Dame orgonistája. Tehetségét César Franck fedezte fel. 1886-tól Louis Lebelnél orgonálni kezdett. 1888-tól a párizsi Conservatoire óráit látogatta. Tanára, Charles-Marie Widor 1892-ben maga mellé vette segédnek a St. Sulpice-templomba. 1894-ben Widor asszisztenseként a Conservatoire orgona-osztályában tanított. A következő generáció tehetséges orgonistáit képezte, köztük Marcel Duprét is. 1900-ban négy jelölt közül őt választották a párizsi Notre-Dame orgonistájává. Egész életében komoly betegségekkel és depresszióval küzdött (Symphonie n°1 en ré mineur, Prélude en fa dièse mineur, Rhapsodie pour harpe).
Kausz József (1879-1967)
plébános, író, költő (A lengyel irodalom, Égő sebeink!, Legyen egy akol és egy pásztor!).
Hóman Bálint (1885–1951)
politikus, történész, egyetemi tanár, az MTA levelező majd rendes tagja, 1933 és 1945 között pedig igazgatósági tagja is. 1932 és 1938 illetve 1939 és 1942 között Magyarország vallás- és közoktatásügyi minisztere, 1933-tól 1944-ig a Magyar Történelmi Társulat elnöke. Elődjéhez, Klebelsberg Kunóhoz hasonlóan az oktatást kiemelt nemzetpolitikai ágazatként kezelte és jelentős támogatásokat szerzett tárcája részére. A két világháború közötti korszak egyik legvitatottabb személyisége.
Andrés Segovia (Andrés Segovia Torres, 1893–1987)
világhírű spanyol gitárművész. Óriási hatással volt a 20. század klasszikus gitárjátékának fejlődésére. Már 15 éves korában adott koncertet hazájában. Később, világ körüli turnéival népszerűsítette a klasszikus gitárt. Repertoárja kortárs darabok, concerto-k és szonáták mellett, kifejezetten számára írt darabjaiból, valamint átiratokból álltak. A komolyzenében az ő személyének köszönhetően vált a gitár koncertképes hangszerré, az ebben a folyamatban betöltött szerepe felbecsülhetetlen.
Turay Ida (Turmayer Ida, 1907–1997)
színésznő, érdemes művész. A felsősök vizsgaelőadásán statisztálva fedezte fel a nagyhatalmú színházi szakember, Bárdos Artúr. Első sikerét 17 évesen aratta a Darázsfészek című darabban, ezt követően megfordult szinte valamennyi fővárosi színházban. Derűs megjelenésével, kellemes énekhangjával, kedves humorával kezdetben naivaként, később bölcs, idős hölgyek megformálásával aratott sikereket (A kölcsönkért kastély, Egy szoknya, egy nadrág, Te rongyos élet).
Trencsényi-Waldapfel Imre (1908-1970)
klasszika-filológus, irodalomtörténész, vallástörténész, egyetemi tanár, az MTA tagja. Kutatási területei az antik irodalomtörténet, a vallástörténet, a magyar irodalomtörténet és a humanizmus voltak. Részt vett az úttörőmozgalom szervezésében és pedagógiai irányításában. A Magyar Ókortudományi Társaság tagja és egy ideig elnöke volt. Több világirodalmi antológiát szerkesztett, sokat tett a klasszikus humanizmus íróinak megismertetéséért (Humanizmus és nemzeti irodalom, Világirodalmi antológia, Előadások a görög nevelés elméletéről).
Molnár István (1908–1987)
posztumusz Kossuth-díjas koreográfus, táncművész, néptánckutató, kiváló művész. 1941 és 1944 között Erdélyben és Magyarországon gyűjtött néptáncokat, amiket filmszalagra rögzített. 1947-ben jelent meg könyve Magyar tánchagyományok címmel. 1949-ben azonban visszavonulni kényszerült, mivel nemkívánatosnak minősítették.
Fejtő Ferenc (Fischl Fülöp Ferenc, 1909–2008)
Széchenyi-díjas francia-magyar történész, kritikus, író, akadémikus, Fülöp Ernő álnéven rendszeresen írt cikkeket, irodalomtörténeti és kritikai tanulmányokat a Nyugatba, valamint az erdélyi Korunkba (Erasmus avagy beszélgetés a humanizmusról, A népi demokráciák története, Budapesttől Párizsig Párizstól Budapestig). ––> Fejtő Ferenc: A magyar tragédia
Lendvay Lajos (1911–1981)
színész. 1936-ban kapott színészi működési engedélyt, 1937-ben Tolnay Andor vidéki társulatában szerepelt. 1938-ban az Erzsébetvárosi Színházban lépett fel. 1939–42-ben Pécsen volt szerződésben, 1943-ban az Újpesti Színházban, 1944-ben az Andrássy úti Színházban játszott. A háború után Egerben működött. 1950–1956 között a Nemzeti Színház tagja volt, majd elhagyta az országot.
Morell Mihály (1911-2013)
festő, szobrász, vágó, a Magyar Művészeti Akadémia tagja. Az 1930-as években folytatott felsőfokú tanulmányokat Budapesten a Magyar Képzőművészeti Főiskolán, rajzot, festészetet és szobrászatot tanult. Diplomáját 1941-ben kapta kézhez. 1941-től a Hunnia Filmgyárban dolgozott, mint vágó. 1941-ben állították fel I. világháborús emlékművét Kiskunfélegyházán, melyet az 1997-es felújításkor a középpontban álló katona alakja mellett harci jeleneteket ábrázoló domborművekkel is díszített. Naturalista, historizáló stílusban kezdett alkotni, az 1960-as évektől természet- és emberszemlélete az absztrakt és a geometrikus forma irányába nyitott, sőt a szürrealizmus is megérintette. Portrészobrai karakteresek, kisplasztikái mozgalmasak és elvontak.
Mel Ferrer (1917-2008)
amerikai színész, rendező, producer (Háború és béke, A leghosszabb nap, A Római Birodalom bukása).
Lénárd Judit (1928-1970)
színésznő, televíziós bemondó, műsorvezető. Pályáját színésznőként kezdte, 1951 és 1960 között számos szerepet alakított, majd Magyar Televízió első bemondó nemzedékének egyik népszerű tagja lett.
Nikolaj Georgijev Gjaurov (1929-2004)
bolgár operaénekes (basszus), a második világháborút követő időszak egyik világsztárja. Repertoárja az olasz, francia és orosz mélybasszus szerepektől a hősbaritonig terjedt. Egyaránt kiváló volt basso cantante és buffó szólamokban. Telt, meleg, nagy vivőerejű hanggal rendelkezett. Emlékét őrzi a Gjaurov-csúcs a Livingston-szigeten.
Károlyi Pál (1934-2015)
Erkel Ferenc-díjas zeneszerző. Zenei tanulmányokat végzett a Bartók Béla Konzervatóriumban 1953-ban. 1956-ban lett a Zeneakadémia hallgatója. Szerzeményei számos külföldi fesztiválon hangzottak el. 1968-ban rádiófelvétel készült első művéből, az Aucasin és Nicolete című ófrancia széphistóriából. Később nagyzenekari és kamaraműveket, orgonadarabokat és kórusműveket szerzett. 1991-ben zongoraversenyt, 1998-ban cimbalomversenyt írt. 2004-ben készült el egyik utolsó műve, a Stabat Mater (vegyeskarra és orgonára).
Földi Teri (1934-2020)
Jászai Mari-díjas színésznő. 1951-1955 között a Színház- és Filmművészeti Főiskola hallgatója volt. Friss diplomás színésznőként 1955-től a Győri Kisfaludy Színházhoz szerződött. 1958 és 1964 között a Szegedi Nemzeti Színház színművésze volt. 1964 óta a Vígszínház társulatának tagja volt, ahol 1989-ig játszott. 2000-2004 között az Aase-díj kuratóriumának tagja volt (Butaságom története, Bolondos vakáció, De kik azok a Lumnitzer nővérek?).
