Névnapok: Gergely, Lana, Beáta, Édua, Fehéra, Fehérke, Gergő, Gerő, Györe, György, Györk, Györke, Hófehérke, Karla, Karlotta, Karola, Karolin, Karolina, Karolt, Katalin, Katarina, Katerina, Katinka, Kristóf, Krisztofer, Sarlott, Sarolta
Események:
1092 – felszentelik a gótikus stílusban épült Áldott Szűz Mária lincolni székesegyházat Angliában (egy 
földrengés után újjáépítették, ekkor sokáig a világ legmagasabb épülete volt).
1816 – Lady Caroline Lamb angol-ír írónő kiadja nagysikerű Glenarvon című gótikus regényét (a cselekmény az 1798-as ír lázadás idején játszódik).
1868 – Anton Bruckner 1. (c-moll, WAB 101), „A pimasz szobalány” szimfóniájának ősbemutatója (linzi verzió), a zeneszerző vezényletével.
1911 – tűz üt ki az 1830-ban épült, pazar díszítésű skóciai Edinburgh-i Empire Theatre-ben (ma Edinburgh Fesztivál Színház). A mintegy 3 ezer néző sikeresen megmenekült, a színfalak mögött azonban 11-en vesztették életüket.
1921 – bemutatják a Nobel-díjas Luigi Pirandello Hat szereplő szerzőt keres című művét a római Teatro Valle színházban.
1925 – a jeruzsálemi Héber Egyetem sarokkövének lerakása.
1930 – V. György király John Masefieldet nevezi ki a britek nemzeti költőjévé.
1984 – Alexander Calder amerikai képzőművész, kinetikus szobrász Big Crinkly című műve 852 000 dollárért kelt el.
1995 – Budapesten bemutatták a Valahol Európában című musicalt, amelynek zenéjét Dés László szerezte, a dalszövegeket Nemes István írta, a szövegkönyvet pedig Böhm György, Korcsmáros György és Horváth Péter jegyezte.
2012 – Mark Rothko orosz-zsidó származású absztrakt expresszionista festő Orange, Red, Yellow című akril festménye lesz a legdrágább kortárs művészeti alkotás (86 882 500 dollár).
Meghalt Friedrich Schiller (Johann Christoph Friedrich von Schiller, 1759–1805) német költő és drámaíró, 
filozófus és történész.
Őt tartják a legjelentősebb német drámaírónak, továbbá Goethe, Wieland és Herder mellett a weimari klasszikusok legfontosabb képviselőjének. Több színdarabja a mai napig a német nyelvű színházak állandó repertoárjában szerepel, balladái pedig a legkedveltebb német versek közé tartoznak. Az Örömóda költeménye Beethoven megzenésítésében a humanizmus világhimnusza lett. Magyarországon főként utolsó befejezett drámája, a Tell Vilmos által ismert: a német elnyomás ellen lázadó svájci nemzeti hős mellett társai és ellenségei láthatók a hagyományos magyar kártya lapjain. A történetet monumentális filmeposzokban és operában is feldolgozták. Életműve magában foglalja a szépirodalom valamennyi műfaját, de mellette esztétikai, költészetelméleti, történeti kérdésekről is kifejtette véleményét (Haramiák, Ármány és szerelem, Stuart Mária).
Megszületett Ottlik Géza (1912–1990) Kossuth- és József Attila-díjas író, műfordító.
A magyar intellektuális próza kiváló alkotója. Családi hagyományoknak megfelelően katonatisztnek szánták, ezért 1923-tól katonai alreál- és főreáliskolákba íratták be. Első írásai 1931-ben jelentek meg a Napkeletben. A háború befejezésekor a magyar szellemi élet megújítását tervezte a Nyugat hagyományait folytatva. A Rákosi-rendszerben uralkodó dogmatikus irodalompolitika éveiben kiszorult az irodalmi életből, fordításokból élt. Alkotói módszeréhez tartozott, hogy műveit évtizedeken át csiszolgatta. Irodalmi életműve nem nagy, holott szakadatlanul dolgozott. Műfordításainak száma sokkal nagyobb, mint eredeti műveié. Regényei, kisregényei, novellái, tanulmányai, kisebb esszéi és kritikái együtt beleférnek öt nem túl terjedelmes kötetbe. Az egyetlen hosszabb terjedelmű műve, amely az Iskola a határon ikerdarabjaként készült, a Lengyel Péter gondozásában megjelent Buda. Kiemelkedő tudású bridzsversenyző, többszörös magyar bajnok és válogatott, valamint világhírű szakíró, a bridzsjáték megújítója (Hajnali háztetők, A Valencia-rejtély, Hajónapló). ––> Mélyfúrás – Fűzfa Balázs: »…sem azé, aki fut…«
Ezen a napon született:
Abraham van Diepenbeke (1596-1675)
holland barokk festő a flamand iskolából, egyike Rubens legjobb tanítványainak és segédeinek. Antwerpenbe 1629 körül ment, ahol 1638-ban vették fel a festők céhébe, és 1641-ben lett az akadémia (az antwerpeni Szt. Lukács céh) feje.
Giovanni Paisiello (1740-1816)
18. századi olasz zeneszerző, az opera buffa egyik legnagyobb mestere. Életművének legjelentősebb darabjai kétségkívül operái, 94 darabot komponált ebben a műfajban. Első operáit észak-itáliai városokban mutatták be, a nápolyi közönséggel 1766-ban került kapcsolatba. Oroszországi tartózkodása alatt kilenc operát írt, amelyekkel ott is hatalmas sikereket aratott. Operái mellett számos zenekari művet is hátrahagyott, de ezek a kor átlag színvonalán mozognak. Egyházzenei darabjai között már találkozhatunk figyelemre méltó művekkel, írt számos kantátát és oratóriumot is.
Batsányi János (1763-1845)
költő. Huszonkét évesen már egyetemi diplomásnak mondhatta magát, ekkor már négy nyelven verselt. Baróti Szabó Dáviddal, Kazinczy Ferenccel 1787-ben megalapították az első magyar irodalmi társaságot (Kassai Magyar Társaság). A francia forradalom eszméinek nagy híve lett, és annak első intézkedéseit üdvözölte. Megvádolták a Martinovics-mozgalomban való részvétellel, egy évi börtönre ítélték. Mikor Napóleon császár 1809-ben bevonult Bécsbe, Batsányi a szabadítót remélte benne. A császár bukása után feleségével együtt internálták (A’ magyaroknak vitézsége, A’ magyar tudósokhoz, Zengj hárfa!).
Howard Carter (1874–1939)
brit rajzoló, amatőr régész, az egyiptológia egyik leggazdagabb és leghíresebb leletének, az i. e. 14. században élt Tutanhamon egyiptomi fáraó sírjának, a Királyok völgye 62-nek felfedezője. Tutanhamon sírja a máig a leggazdagabb lelet, mely az ősi Egyiptomból származik. ––> Az idő rostája
Csikász Imre (1884-1914)
szobrászművész. 1901-ben beiratkozott a budapesti Országos Magyar Iparművészeti Iskolába. Hornig Károly veszprémi püspök anyagi támogatásával a müncheni képzőművészeti akadémián Balthasar Schmidt tanítványa volt. 1907-től 1910-ig Brüsszelben Van der Stappen irányításával dolgozott, eközben Jean Delville vezetésével alakrajzot is tanult. 1911-től magyar állami ösztöndíjjal egy évet töltött a Római Magyar Akadémián. Hazatérése után a Kecskeméti művésztelepen, majd a budapesti Százados úti művésztelepen alkotott (Övedző fiú, Ifjúság, Fiatal lány).
Lucian Blaga (1895-1961)
román író, költő, filozófus, egyetemi tanár és diplomata, kimagasló kultúrember a két világháború közötti Romániában. 1936-tól a Román Akadémia tagja. Az erdélyi Tribuna újság közölt először verset tőle 1910-ben, Az első drámáját 1920-ban a Voința folyóirat közölte. A bécsi döntés után Szebenben, majd Kolozsváron tartott előadásokat. Szebenben adta ki 1943-tól folyóiratát Saeculum néven, s szerepet játszott a szebeni irodalmi kör megalakításában. 1960-ig a román kormány csak fordításokat engedélyezett neki. Az ekkor írt verseit majd csak halála után közölték. 1956-ban irodalmi Nobel-díjra jelölték (A fény versei, Kháron ladikja, A feltámadás).
Hámory Imre (1909-1967)
operaénekes (bariton), színész. Az Állami Operaházban felfigyeltek rá, előbb ösztöndíjasként, majd egy év múlva magánénekesként szerződtették. Első szerepe a Bánk bán című opera Peturja volt. Ezután folyamatos sikerek követték egymást, szinte az összes bariton szerepet elénekelte, több, mint 80 szerepet tudott. A felívelő pályáját a második világháború törte derékba. 1957 és 1965 között újra az Operaház tagja lett.
Győző László (1918-1973)
színész. Színművészként diplomázott 1941-ben az Országos Magyar Királyi Színművészeti Akadémián. 1945 után különböző budapesti színházakban játszott. 1954-től a Fővárosi Operettszínház és a Magyar Rádió önálló társulatának tagja volt. 1960-tól a Tarka Színpad, 1963-tól haláláig a szolnoki Szigligeti Színház művésze volt.
Bulat Salvovics Okudzsava (1924-1997)
szovjet-orosz író, költő, dalénekes. A szovjet városi kultúrában minden valószínűség szerint a francia sanzon hatására született, és gyorsan rendkívül népszerűvé vált a szerzői dal műfaja. Ennek egyik első, és legjelentősebb művelője volt Okudzsava. A többieknél (például Viszockij) idősebb dalnok munkássága erkölcsi, politikai és szakmai értelemben egyaránt mércévé vált és maradt a fiatalabbak számára. Ő teremtette meg a szovjet bárdok mozgalmát. Ezek a költők, énekesek diákotthonokban, munkásszálláson, nyári táborokban önmagukat gitárral kísérve énekelték verseiket.
Bertha Bulcsu (1935-1997)
író, költő, a Digitális Irodalmi Akadémia posztumusz tagja. Rövid ideig könyvtáros volt, Budapestre költözéséig pécsi napilapok kulturális rovatát szerkesztette és a Jelenkor munkatársa volt. Később Jovánovics Miklóssal szerkesztették az Új Írást. 1962-ben jelenik meg első novelláskötete, a Lányok a napfényben, melynek központi témája a munka, hősei hétköznapi munkások. 1965-ben jelenik meg első regénye, a Füstkutyák, amely egy község történetét írja le a termelőszövetkezetek egyesítése idején. Novelláiban gyakran feltűnik a balatoni táj, gyermekkorának fontos színhelye (Harlekin és szerelmese, A kenguru, Medvetáncoltatás).
Glenda Jackson (1936)
Oscar-díjas brit színésznő. Főiskolai tanulmányait a Királyi Színművészeti Főiskolán végezte. 1955-től amatőr színésznek állt. 1965-ben Peter Brook társulatának valamint a stratfordi Royal Shakespeare Company tagja volt. 1966-ban lett filmszínész. 1983-tól a United British Artists igazgatója volt (Szerelmes asszonyok, Várlak nálad vacsorára, Salome utolsó tánca).
Albert Finney (1936-2019)
Golden Globe-díjas angol színész. 1960-ban a Szombat este, vasárnap reggel című brit filmben debütált, majd Laurence Olivier partnere volt A komédiás-ban. Az igazi áttörést a Tom Jones hozta meg a számára. A kilencvenes években kissé háttérbe szorult pályája, és inkább csak könnyed tévéfilm szerepeket vállalt el (Gyilkosság az Orient expresszen, Erin Brockovich – Zűrös természet, Skyfall).
Fábián László (1940)
író, költő, esztéta. 1963 óta publikál, gyakorlatilag mind az írott, mind az elektronikus sajtóban rendszeresen szerepelt. Rendszeresen nyitott meg kiállításokat itthon és külföldön. Íróként, költőként, műfordítóként ugyancsak számos publikációja, könyve jelent meg, drámáját színház mutatta be, hangjátékát a rádió játszotta. Szépíróként a jelen problémáin túl a történeti elem vonzza; elbeszéléseiben az idő gyakran elveszti szigorú linearitását – irodalomkritikusok a leggyakrabban népi-nemzeti avantgárdként, népi szürrealistaként, illetve prózaepikusként definiálják.
James L. Brooks (James Lawrence Brooks, 1940)
háromszoros Oscar-, Golden Globe- és 21-szeres Emmy-díjas amerikai rendező, producer, forgatókönyvíró. 1979 óta jelentős szereplője az amerikai filmiparnak, de a televíziós műsorok népszerű alakja. 1986-ban Brooks megalapította a televíziós és filmes társaságot, a Gracie Films-t (A Rózsák háborúja, A híradó sztárjai, Becéző szavak).
Lugossy Mária (1950-2012)
ötvös-, szobrász-, üvegtervező-, éremművész, érdemes művész. Eredetileg ötvösnek készült, 1969–1973 között a Magyar Iparművészeti Főiskolán, az ötvös tanszéken, majd 1973–1975 között a Főiskolai Továbbképző Intézetben folytatta tanulmányait. Már pályája kezdetén is a köztéri alkotások érdekelték leginkább, amit diplomamunkájának témája is tükröz: egy négy méteres elektronikus óra a Győri Közlekedési és Távközlési Főiskola aulájában. Pályafutása során hazánkon kívül is számos díjban részesült (Mikrokozmosz, Földanya, Kelet-Nyugat East-West).
Nagy Géza (1954)
festőművész, grafikus. 1976-1980-ig hallgatója volt a Ion Andreescu Képzőművészeti Akadémiának, 1980-1981-ben végezte el a mesterkurzust. A mesterképző befejezése után a Nagyváradi Szabad Iskola tanára lett, könyvcímlaptervezőként, illusztrátorként a Kriterion Könyvkiadó foglalkoztatta, 1983-tól szabadfoglalkozású művész. 1988-tól Győrött, 2008-tól Budapesten él. 1976-tól 1988-ig számos könyvet tervezett és illusztrált. A grafikai művészet valamennyi ágában otthonosan mozog.
Gyukics Gábor (1958)
költő, műfordító, a Szépírók Társasága és a József Attila Társaság tagja. A magyarországi Open Reading (Nyitott versfelolvasó) és a Jazzköltészeti estek meghonosítója (A remete többes száma, Lepkék vitrinben, Végigtapint).
Szécsi Magda (1958)
roma származású magyar keramikus, író, grafikus, festő, illusztrátor. Forancsics Lilla keramikus mellett fazekasságot tanult. Az 1980-as évek közepe felé kezdett rendszeresen rajzolni és írni. Tollrajzokat készített és meséi jelentek meg. Expresszív, stilizált látásmódja, teremtő fantáziája és erős kompozícióteremtő készsége emelte őt különösebb előtanulmányok nélkül a profi képzőművészek szintjére. 1988 óta szabadfoglalkozású művész. Az 1990-es évek elejétől rendszeresen jelentek meg illusztrációi cigány lapokban és más folyóiratokban. Az 1990-es évek végétől már olajjal fest és számos könyvet illusztrál, s az irodalomban a mesék mellett versekkel, novellákkal, elbeszélésekkel, kisregényekkel jelentkezik (Az aranyhalas lószem tükre, Szívednek feszülve, Cigánymandala).
Ron Mueck (Hans Ronald Mueck, 1958)
német származású hiperrealista ausztrál szobrász. Szobrai az emberi test apró részleteire helyezik a hangsúlyt, egyedi látásmódja, léptékei magával ragadó vizuális élményt hoz létre. Hosszú időt, néha több évet is tölt szobrai megalkotásával. Témáiban gyakran az emberek ki nem mondott, mélyen elrejtett gondolataival és érzéseivel foglalkozik. Jelenleg az Egyesült Királyságban dolgozik.
Ulrich Matthes (1959)
német színművész, filmszínész. Berlinben tanulta a színészmesterséget. A 2004-ben bemutatott A bukás – Hitler utolsó napjai című filmben Joseph Goebbelst alakította. Az abban az évben készült A kilencedik nap című filmben Henri Kremert játszotta, egy katolikus papot, akit a dachaui koncentrációs táborba zártak. A nagy füzetben az ikrek apját alakította.
Laklóth Aladár (1960)
színész, Soproni Petőfi Színház örökös tagja. 1986-ban végzett a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. A Rock Színház alapító tagja, 1984-ben a Madách Színház szerződtette, 2022-től a Pécsi Nemzeti Színház tagja. Elsősorban zenés darabokban, musicalekben aratott sikereket (Argo, Mansfeld, A sas).
Nagy Mari (1961)
Jászai Mari-díjas színművésznő, rendező, érdemes és kiváló művész. Gyermekkorában versmondó versenyekre járt, tagja volt diákszínpadnak. Érettségi után, a Színház- és Filmművészeti Főiskolán felvételi közben döntött úgy, hogy őt csak a színház érdekli, így 1979-ben, a második fordulón túljutva, inkább elment a kaposvári Csiky Gergely Színházhoz. 1983-tól gyakorlatos színész volt. Végül nyolc év alatt, 1986-ban jutott el a véglegesített színész státuszhoz. 2008-tól a Nemzeti Színház tagja lett. Pályafutása során sokféle, szélsőséges szerepet is kapott. Színházi munkái mellett rendszeresen forgat filmeket (Sztracsatella, Budapest Noir, Átjáróház).
R. Kárpáti Péter (1963)
színész, műsorvezető, a Barátok közt Örökös tagja. 1988-ban diplomázott a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. 1989-1994 között a zalaegerszegi Hevesi Sándor Színház tagja volt. Több filmben és sorozatban is játszott, ír és írt show-forgatókönyvet, a Magyar Rádiónak kabarésorozatot írt, és rendez is. 1998-tól 2012-ig játszotta a Barátok közt sorozat egyik főszereplőjének, Berényi Andrásnak a szerepét. 2012-ben Péter könyve címmel önéletrajzi témájú könyve jelent meg. 2013-tól ismeretterjesztő dokumentumfilm-sorozat készítésébe kezdett, több könyvet is kiadott a témában.
Geszti Péter (1964)
EMeRTon-díjas énekes, dalszövegíró, reklámszakember, producer, szinkronszínész és előadóművész. Pályafutását gyermekszínészként kezdte. Különböző filmekben is szerepelt. Már főiskolásként dalszövegeket írt a népszerű Első Emelet zenekar számára. Az Ász című ifjúsági tehetségkutató televíziós műsor vezetőjeként kezdte 1989-ben, amellyel országos ismertségre tett szert, majd a Rapülők és a Jazz+Az együttesek tagjaként sikeres zenei karriert futott be. Ekkoriban ragadt rá a „szöveggyártó kisiparos” becenév. 2007-ben megálmodta a Nemzeti Vágta nevű országimázs-fesztivált, egy nagy lovasversenyt a Hősök terére, ami 2008 óta évente megrendezésre kerül. 2016-ban A Pál utcai fiúk musical dalszerzőjeként tűnt fel.
Tihanyi-Tóth Csaba (1968)
színész, énekes. 1986–1988 között a Nemzeti Stúdió munkatársa volt. Játszott a Nemzeti Színházban, 1988-tól 1993-ig Békéscsabán. Bécsben és Salzburgban is fellépett. 1993–1997 között szabadúszó volt. Társulatot alapított Tihanyi Vándorszínpad néven, amivel világszerte operettet énekel feleségével. Televíziós sorozatokban is szerepel, például ő alakítja a Barátok közt Novák Lászlóját.
Kelemen Zoltán (1972)
színész, a szombathelyi Weöres Sándor Színház alapító tagja. 1992-ben Budapesten járt színiiskolába, majd a zalaegerszegi Hevesi Sándor Színházban stúdiós. 2001 óta a győri színház társulatának tagja. 2008 óta a Weöres Sándor Színház színésze, emellett 2001 óta a Savaria Történelmi Karnevál egyik legnépszerűbb előadásának, a Rabszolgavásárnak is írója és rendezője. 2005-ben saját novelláskötete is megjelent Korkórkörtérkép címmel.
Rosario Dawson (Rosario Isabel Dawson, 1979)
amerikai színésznő, énekesnő és író. Számos szerepet kapott a képregények filmes és televíziós adaptációjában (Pluto Nash – Hold volt, hold nem volt…; Men in Black – Sötét zsaruk 2.; Sin City – A bűn városa).
Ezen a napon halt meg:
Dietrich Buxtehude (1637-1707)
dán-német orgonista, a barokk kor egyik legfontosabb zeneszerzője. Heinrich Schützcel egyetemben Buxtehudét ma a középső barokk legjelentősebb német zeneszerzőjének tartják. Orgonára írt művei a barokk orgonairodalom törzsanyagához tartoznak, gyakran hangzanak el hangversenyeken és templomi szertartásokon. Rengeteg vokális és hangszeres műfajban alkotott és sok későbbi zeneszerzőre nagy hatással volt.
Haan Antal (1827-1888)
festőművész. Festészetet a bécsi képzőművészeti akadémián tanult 1845-től. 1848-1849 között őrmesterként harcolt a szabadságharcban, 1849 után kivándorolt Itáliába, majd 1863-ban hazatért. Végül Capri szigetén telepedett le. Vallásos tárgyú képeket, oltárképeket és portréképeket festett (Léda a hattyúval, Ujságot olvasó férfi, Judit és Holofernész).
Ajtay Andor (Ajtay Kovács Andor, 1903–1975)
Kossuth-díjas színész, érdemes és kiváló művész. 1927-ben végzett Rákosi Szidi színiiskolájában. 1927 és 1929 között a szegedi Városi Színház tagja volt. 1932-ben szerződött a Vígszínházhoz, 1943-ban a Nemzeti Színház színésze lett. 1945-ben a Fővárosi Operettszínházhoz került, ahol rendezett is. 1951-től 1959-ig a Magyar Néphadsereg Színháza (ma Vígszínház) tagja volt, 1956-tól 1959-ig rendezett is. 1959 és 1963 között a Jókai Színház, 1963 és 1972 között a Madách Színház tagja volt. Alakításait archivált filmek, televízió- és rádiófelvételek őrzik. A legszebben beszélő, kivételes orgánumú magyar színészek, előadók egyikeként tartjuk számon.
Alice Faye (1915-1998)
amerikai színésznő, énekesnő. Szórakoztató karrierje táncosnőként kezdődött. Mielőtt a Broadway-ra költözött volna, 1931-ben George White Botrányok című művében jutott szerephez. 1935-ben megkapta élete első nagy szerepét a George White 1935-ös botránya címmel (A zene varázsa, A Broadway rózsája, Szerelemhajó).
Pogány Margit (1919-1986)
színésznő. 1934-ben végzett az Országos Magyar Királyi Színművészeti Akadémián. Először a Bethlen-téri Színpadhoz, illetve a Magyar Színházhoz szerződött. 1943 őszétől a Vígszínház tagja volt. A negyvenes évek második felében a Medgyaszay Színházban és a Fővárosi Operettszínházban, a Pódium Kabaréban lépett fel. 1964-1966 között a Madách Színház színésznője. 1970-ig a Bartók Gyermekszínházban szerepelt, majd ismét a Fővárosi Operettszínház művésze volt. Leginkább karakter és epizód szereket alakított (Zörgetnek az ablakon, Mondd a neved, Tizenötezer pengő jutalom).
Balogh Erzsi (1922-2008)
színésznő, komika. Makay Margit színiiskolájában végezte színészi tanulmányait. 1944-ben a Vígszínház tagja volt. 1945-től több budapesti színházban játszott. 1950-ben a Kamara Varieté, 1952-től a Vidám Színpad tagja volt. A Magyar Rádió A Szabó család című sorozatában végig – 1959-től 2007-ig – Irént alakította.
Deim Pál (1932-2016)
a Nemzet Művésze címmel kitüntetett, Kossuth-díjas festőművész, kiváló művész. Az 1960-as években induló magyar neoavantgárd egyik kiemelkedő alakja volt. Művészete a Szentendrei Iskola és az Európai Iskola konstruktív-szürrealista hagyományaiból indul ki. Jelentkezett a Magyar Képzőművészeti Főiskolára, de nem nyert felvételt. 1958-1963 között a Magyar Képzőművészeti Főiskola grafika szakos hallgatója volt. Egyéni stílusfejlődésében a korai, kísérletező szakasz után inkább a térszervezés és plaszticitás felé való elmozdulás vált jellemzőjévé, a klasszikus avantgárd konstruktív-szürrealista örökségére, illetve az Európai Iskolához és a Szentendréhez köthető festészeti hagyományokra építve (A hazáért meghalt hősök és áldozatok emlékére – Győr, Golgota – 1956-os emlékmű [Győr], Pünkösdi lángnyelvek – Szentendre).
Little Richard (1932-2020)
amerikai énekes, dalszerző és zongorista, a rock and roll egyik korai úttörője, R&B és rockénekesek generációjának inspirálója. Rajongói gyakran a rock and roll valódi királyának nevezték, utalva Elvis Presleyre, akit a „rock and roll királyának” neveztek. Karrierjének csúcspontja az 1950-es évekre esik. A rhythm and blues-t ötvözte a boogie-woogie-val, olykor jazz és gospel elemekkel átitatva, ez volt a rock and roll kialakulásának egyik kulcsmozzanata (Jenny Jenny, Bama Lama Lama Loo, Freedom Blues).
Takács Marika (1938-1997)
tévébemondó, az Magyar Televízió örökös tagja. A nyilvános magyar televíziós adások sugárzásának kezdetétől a Magyar Televíziónál dolgozott. Közreműködött több szórakoztató műsorban, filmben, illetve a Magyar Rádió adásaiban és szerepelt színpadi műsorokban is (Patyolat akció, Ezek a fiatalok, Hahó, Öcsi!).
Rigó Béla (1942-2017)
költő, író, irodalomtörténész, műfordító, szerkesztő, forgatókönyvíró. 1960-tól jelentek meg versei, kritikái, tanulmányai, szépirodalmi és publicisztikai művei, műfordításai. 1974-1988 között a Móra Ferenc Könyvkiadó szerkesztője, majd főszerkesztője volt. 1989-1990 között a Zrínyi Nyomda Kiadójának (ma: Unikornis Kiadó) alapító főszerkesztője lett (Szavalókönyv versmondó diákoknak, Karácsonyi meglepetés, Írásjelbeszéd).
