Névnapok: Tamás, Bodomér, Izidor, Izor, Péter, Pető, Témisz
Események:
1913 – Megjelennek a világ első keresztrejtvényei a New York World lap mellékletében.
1925 – Moszkvában bemutatják Szergej Mihajlovics Eisenstein filmjét, a „Patyomkin páncélost”.
Meghalt Giovanni Boccaccio (1313–1375) itáliai író, költő, humanista.
Törvénytelen gyermekként született, apjánál nevelkedett Firenzében. Nápolyban tanult, s közben egy gazdag kereskedő feleségének lett ifjú szeretője, de Fiammetta – így nevezte kedvesét írásaiban – hamarosan kiadta az útját. Apja halála (1349) után visszatért Firenzébe. 1348 és 1353 között írta legfontosabb, az utókor csodálatát kiváltó művét, a Dekameront. Jó barátja volt a nála alig idősebb Petrarcának: levelezésük bensőséges viszonyra utal. Élete utolsó húsz évét humanista tanulmányainak szentelte. Tudós munkáit latinul írta, s ezekre volt a legbüszkébb, de írt még 16 allegorikus eklogát, két moralizáló életrajzgyűjteményt, s egy nagyméretű mitológiai magyarázatgyűjteményt. Szegényen, anyagi gondok közt élt, jellemző, hogy Petrarca 50 aranyat hagyott Boccaccióra végrendeletében azzal a megkötéssel, hogy bundát vegyen rajta (Szaladin szultán barátsága, Corbaccio avagy A szerelem útvesztője, Harmónia és életöröm).
Megszületett Feszty Árpád (Rehrenbeck Árpád Szilveszter, 1856-1914) festőművész.
Tehetségének korán jelét adta. Iskoláit Komáromban, Pozsonyban, majd a Budai Főreáltanodában végezte, innen azonban távoznia kellett, mivel több társával politikai és irodalmi kört alapított. A 16 éves fiú ekkor vándorszínésznek állt, majd 1874-ben Münchenbe ment, ahol főleg a képtárakat tanulmányozta. Később tanulmányai folytatása céljából Párizsba ment, és 1878-ban a nemzetközi világtárlaton sikert aratott. Velencébe ment, ahol laguna-képeket festett; velencei tartózkodása nagyon jó hatással volt művészetének fejlődésére, és amúgy is eleven színérzéke még jobban kifejlődött. 1880-ban ösztöndíjat nyert, és három évig Bécsben tartózkodott, ahol Lichtenfels iskolájában tanult. Itt festette Golgota című híres képét. Ő festette az Operaház és a Törvényszéki Palota faliképeit is. 1896-ban a millenniumi kiállításra festette a Magyarok bejövetele című hatalmas panorámáját. Festészeten kívül irodalommal is foglalkozott. Könyve 1897-ben jelent meg Budapesten, Az én parasztjaim címmel (Muzsikáló legény leányokkal, Táj a lenyugvó nap fényében, Krisztus temetése).
Megszületett Tömörkény István (Steingassner István, 1866–1917) író, újságíró, néprajzkutató, régész, múzeum- és könyvtárigazgató.
Sem érettségije, sem diplomája nem volt, így 1888-ban be kellett vonulnia katonának, mint a nem kiváltságos társadalmi csoportok minden tagjának, a parasztoknak és a munkásoknak. Szegeden, s elszegődött újságírónak, írónak a Szegedi Híradónál jóval frissebb szellemiségű Szegedi Naplóhoz. Reizner János könyvtár- és múzeumigazgató mellé került mindenes munkatársnak. Reizner mellett sajátította el a könyvtári és múzeumi teendőket, közben a Múzeumok és Könyvtárak Országos Felügyelősége által szervezett szaktanfolyamokon is részt vett. Tömörkény munkásságát radikális és következetes ideológiamentesség jellemzi, az irodalomban a naturalizmus eszközeivel dolgozik, az általa kiválasztott világ embereit életmódjuk, gondolkodásuk, nyelvük egységében ábrázolja, kis történetek, esetrajzok, alkalmi észleletek végtelen sorában. Tömörkénnyel együtt dolgozó Móra Ferenc már megérezte Tömörkény kvalitásait, s mindenben együtt munkálkodott vele, a néprajzi anyag felgyűjtésében is. A múzeumi kiállítások megrendezésében is, amelyeknek nagy sikere volt (Jegenyék alatt, Hajnali sötétben, Gül Baba zarándokai). ––> A ceglédiből szegedivé lett író: Tömörkény István
Megszületett Heinrich Böll (1917–1985) Nobel-díjas német író, műfordító.
A bonni Lempertz könyvkereskedésben vett részt képzésen, majd beiratkozott német nyelv és irodalom szakra a Kölni Egyetemen. Nem rokonszenvezett a nemzetiszocialista politikával, sikerült a Hitlerjugend-tagságot kikerülnie, de 1939-ben behívták a Wehrmachtba. 1947-ben kezdte írói pályafutását A vonat pontos volt című novellával. Ezt számos ismert kisregény, regény és elbeszélés követte. Ezek – írói hozzáállásából fakadóan – többnyire a háború utáni Németországban játszódnak. Tagja volt a Gruppe 47 elnevezésű irodalmi társaságnak. 1972-ben a világháború utáni első német íróként megkapta az irodalmi Nobel-díjat, a Csoportkép hölggyel című művéért. 1974-ben jelent meg híres műve, a Katharina Blum elvesztett tisztessége, amely a zavargások sújtotta NSZK viszonyait festi le (A hagyaték, Doktor Murke összegyűjtött hallgatásai, Egy bohóc nézetei).
Ezen a napon született:
Masaccio (Tommaso Cassai, 1401-1428?)
itáliai korai reneszánsz festő. Az olasz reneszánsz quattrocento időszakának jelentős festője. Freskói a humanizmus gondolatvilágának legkorábbi emlékei, amelyeken az alakokat addig ismeretlen plaszticitással ábrázolta. Rövid pályafutása ellenére mély hatást gyakorolt más művészekre. Egyike volt az első festőknek, aki használta festményei megkomponálásában a perspektíva tudományát (Adógaras, Theophilus fiának feltámasztása, Keresztrefeszítés).
Gróf Teleki József (1738-1796)
főispán, koronaőr, műgyűjtő, író, tudósok mecénása volt, tehetséges embereket istápolt, több nyelven beszélt, a magyaron és románon kívül latinul, németül és franciául, fennmaradt könyvtára felbecsülhetetlen értéket képvisel (Essoi sur la foiblesse des esprits-forts, Atyafiúi barátságnak oszlopa, Sermo quem).
Benjamin Disraeli (1804-1881)
brit konzervatív politikus, író, miniszterelnök. Kétségtelenül egyike volt kora legérdekesebb alakjainak. Sem mint államférfiú, sem mint író nem tartozott a legelsőkhöz, ám alig volt az ő korában más, aki mind a két téren egyaránt annyira kivált volna (Coningsby vagy Az új nemzedék, Lothair, A zsidó herceg).
Borsos József (1821-1883)
festőművész, fényképész. 1837-től Pesten Schöfft József Károly tanítványa volt, majd 1840-ben a bécsi képzőművészeti akadémia hallgatója lett. Bécsben élt, de a pesti közönség körében is népszerű volt. Az udvar és a bécsi arisztokrácia kedvelt és keresett festője volt. 1861-ben Pestre költözött. A festészettel felhagyott és Doctor Albert festőművésszel társulva fényképészeti műtermet nyitott. (Mohács, Nemzetőr, Olasz kertészlány).
Kéky Lajos (1879-1946)
irodalom- és színháztörténész, esztéta, akadémikus. A pozitivista irodalomtörténeti kutatások kései nemzedékének jeles tagja volt, nevéhez fűződik egy sor 19. századi magyar irodalmi életmű kritikai kiadásának előkészítése. Behatóan foglalkozott Arany János és Petőfi Sándor epikus költészetével, bevezetővel és jegyzetekkel ellátott kritikai kiadásokban jelentette meg Gvadányi József, Kisfaludy Károly, Tompa Mihály és Jókai Mór műveit, Baksay Sándor irodalmi munkáit és Berczik Árpád színműveit (A világirodalom klasszikusai tartalmi ismertetésben, A magyar irodalom története, A költői jellemrajz XIX. századi irodalmunkban).
Eiben István (1902-1958)
Kossuth-díjas filmoperatőr, érdemes művész. Tizennégy évesen már a filmszakmában dolgozott, első önálló filmje a A lélekidomár volt. 1952-től haláláig tanított a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. Több, mint 150 filmet fényképezett, ő volt az operatőre 1931-ben az első magyar hangosfilmnek, a Kék bálványnak (Hyppolit, a lakáj, Mágnás Miska, Én és a nagyapám).
Földes Andor (1913–1992)
magyar származású amerikai zongoraművész. A nyolcéves csodagyerek Mozart B-dúr zongoraversenyét játszotta a Zeneakadémián a Budapesti Filharmóniai Társaság Zenekarával. Tanulmányait magánúton végezte, hogy minden idejét a zenélésnek szentelhesse. 16 éves volt, amikor Dohnányi Ernő felvette mesterkurzusába. A zongora mellett zeneszerzést tanult Weiner Leótól. A Zeneakadémián találkozott Bartók Bélával is. 1941-ben debütált New Yorkban, 1948-ban megkapta az amerikai állampolgárságot.
Ivan Generalić (1914–1992)
horvát naiv festő. Első kiállítását 1931-ben a zágrábi művészeti pavilonban rendeztek meg. Témái a paraszti élet bemutatása: esküvők, mezőgazdasági munkák, szezonális ünnepségek és temetési körmenetek. A hagyományos vászon helyett az üvegtábla hátoldalán olajfestéket használó technikájának köszönhetően képei egyedülállóan tükröződnek.
Kecskési Tollas Tibor (Kohlmann Tivadar, 1920–1997)
költő, szerkesztő. 1947-ben háborús bűnök elkövetése miatt letartóztatták, a népbíróság elítélte; 9 évig a Gyűjtőfogházban, a váci börtönben és a tatabányai bányamunkatáborban raboskodott. 1956 júliusában szabadult. Egykori rabtársaival (Füveskert-csoport) megalapította az egyik legnagyobb hatású emigráns irodalmi lapot, a Nemzetőrt, melynek negyven éven át főszerkesztője volt (Csak ennyi fény maradt, Forgószélben, Bebádogoztak minden ablakot).
Alicia Alonso (1920-2019)
kubai balett-táncosnő, táncművész. Minden idők egyik legnagyobb balett-táncosának tartják. Karrierje 64 éven át tartott. 132 produkcióban szerepelt. Kilencéves korában kezdett táncolni. Havannában a Vilzak-Schollar iskolában, New Yorkban a School of American Ballet-ban, majd Londonban. 1950-ben tért vissza Kubába és létrehozta a Kubai Nemzeti Balettet. 2015 szeptemberében róla nevezték el a Havannai Nagyszínházat.
Für Lajos (1930-2013)
történész, az MTA doktora, politikus. A Kossuth Lajos Tudományegyetem történelem szakára járt, ahol 1954-ben végzett. 1956-ig a Kossuth Lajos Tudományegyetem Történeti Intézetének tanársegédje volt. Közreműködött a debreceni forradalmi követelések megfogalmazásában és ő nyújtotta át ezeket a kormánynak 1956-ban. A forradalom leverése után a szovjetek rövid időre internálták. 1971-ben nyerte el a történelemtudomány kandidátusa címet. 1983-ban a történelemtudományok doktora lett. Szakterülete Magyarország 19-20. századi agrártörténete, kisebbségtörténet a 19-20. században, valamint a történeti demográfia (Kertes tanyák a futóhomokon, Magyar sors a Kárpát-medencében, Búcsú a parasztságtól).
Kocsár Miklós (1933-2019)
Kossuth- és kétszeres Erkel Ferenc-díjas zeneszerző, a nemzet művésze, érdemes művész. Életműve szorosan kötődik a költészethez, így fontos szerepet töltenek be a vokális művek, kórusművek, dalok, kantáták, oratóriumok, amelyeket többnyire magyar költők verseire írt (József Attila-dalok, Tűzciterák, Szent Márton püspök dicsérete).
Weninger Richárd (1934-2011)
hárfás, karmester és zenepedagógus. Kezdetben zongoraművésznek készült, konzervatóriumi tanulmányait azonban zongora és hárfa szakokon folytatta a Szegedi Zeneművészeti Szakiskolában 1950-től kezdve. 1980-ban megalapította a Weiner Kamarazenekart, melyet vezényelt is. Számos ősbemutató és magyarországi bemutató fűződik a nevéhez, együttesével gyakori vendég volt az ország és Európa hangversenytermeiben. 1976 és 1990 között a Magyar Zeneművészek Szövetsége elnökségének tagja, a szövetség dél-magyarországi csoportjának titkára volt. 1996-2006-ig a Magyar Zeneiskolák és Művészeti Iskolák Szövetsége elnökségi tagja volt.
Jane Fonda (Lady Jayne Seymour Fonda, 1937)
kétszeres Oscar-díjas amerikai színésznő, édesapja Henry Fonda, öccse Peter Fonda, valamint unokahúga Bridget Fonda szintén színészek. Színészi karrierje előtt modellkedett. Az 1950-es évek végén aratott sikerei jó kezdésnek bizonyultak a színészi karrierjét illetően, az 1960-as években évente több filmben is játszott. Első Oscar-díját a legjobb női főszereplő kategóriában a Klute című film prostituáltjaként kapta 1971-ben, amelyet hét évvel később még egy aranyszobrocska követett, a Hazatérés című filmben nyújtott alakításáért (Kína-szindróma, Ha eljő a lovas, Anyád napja).
Frank Zappa (1940-1993)
amerikai zeneszerző, gitáros, producer és filmrendező. A mintegy harminc évet átfogó pályafutása alatt írt rockzenei, jazz-, elektronikus zenei, nagyzenekari és musique concrète munkákat; életében mintegy 60 nagylemeze jelent meg (Dancin’ Fool, Rat Tomago, Valley Girl).
Dőry Virág (Darab Virág, 1941)
Jászai Mari-díjas színésznő, jelmeztervező. Először balettozni tanult. 1966-ban végzett a Színház-és Filmművészeti Főiskolán. 1969-től a Radnóti Színpad, illetve Radnóti Színház tagja lett. 1990 óta jelmeztervezéssel is foglalkozik. Az 1990-ben újraindított Színházi Élet rovatvezetője volt 1991-ig. Fiatal hősnők ábrázolásától eljutott az érett karakterfigurákig. Több filmben szerepelt (Szerelmes biciklisták, Lássátok feleim. Hoppá).
Sólyom-Nagy Sándor (1941-2020)
Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas operaénekes (bariton). A Zeneművészeti Főiskola ének-opera szakán végzett, a Magyar Állami Operaház magánénekese lett. 1986-tól a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola tanára. 1991 óta a művészeti tanács elnöke és az Opera főigazgatójanak állandó helyettese. 1994 óta a Magyar Zeneművészek és Táncművészek Szakszervezetének elnöke. 2007 óta az Operaház örökös tagja.
Bohus Zoltán (1941-2017)
a Nemzet Művésze címmel kitüntetett, Kossuth-díjas szobrászművész, üvegtervező, egyetemi tanár. 1961-1966 között a Magyar Iparművészeti Főiskola díszítő-festő szakos hallgatója volt, 1966-1978 között a Magyar Iparművészeti Főiskola tanársegédje volt. 1978-1993 között az üveg szak vezetője (Sejt plasztika – Budapest; Mexikó úti szökőkút – Budapest; Hunyor Motel üvegfala – Pécs).
Paco de Lucia (Francisco Sánchez Gómez, 1947-2014)
spanyol flamencogitáros, a modern flamenco egyik megteremtője. Először tizenegy éves korában, 1958-ban szerepelt nyilvánosan az algecirasi városi rádióban, egy évvel később már díjat nyert egy flamenco-versenyen. Három közös nagylemezt adott ki Al Di Meolával és John McLaughlinnal, és ugyanennyit saját zenekarával, a Paco de Lucía szextettel. Egyéni szemléletével megnyitotta az utat a flamenco játék egyfajta új megközelítéséhez, emiatt néha a modern dzsessz-zenészekhez, előadókhoz is sorolják.
Samuel L. Jackson (Samuel Leroy Jackson, 1948)
amerikai színész. Hírnevet az 1990-es évek elején szerzett néhány kritikai sikert aratott alakításával, s azóta élvonalbeli filmsztárrá és kulturális ikonná nőtte ki magát; számos sikerfilmben tűnt fel, főként akciófilmekben és thrillerekben. Számtalan díjat nyert alakításaival, s több ízben jelenítették meg a média különböző formáiban, köztük filmekben, tévésorozatokban és dalokban. Jackson több mint hatvan filmben szerepelt karrierje során (Ponyvaregény, Az élet mindig drága, Star Wars).
Schiff András (1953)
Kossuth-díjas magyar származású zongoraművész, karmester. 1979-ben emigrált Nagy-Britanniába, jelenleg Londonban vagy Firenzében él. 1987 óta osztrák, 2001 óta brit állampolgár. Zongorázni 5 évesen kezdett, 14 évesen elindult a Magyar Televízió „Ki mit tud” versenyén, ahol komolyzene kategóriában első helyezést nyert és ezzel országosan ismertté vált. Egy ideig zongora szakon tanult a Zeneakadémián, de diplomát nem szerzett. Számos kritikusa nevezte a zongora poétájának, 1990-ben Grammy-díjat kapott. ––> Schiff és az Európai Kamarazenekar
Fábri Péter (1953)
író, költő, dramaturg. 1973–1978 között. 1984–1985 között a Békéscsabai Jókai Színház, 1989–1990 között a Madách Színház, 1992–1995 között, valamint 2007 óta a Kolibri Színház dramaturgja. 2004 óta a Művészetek Palotája művészeti tanácsadója (Fosztóképzőkkel, Folytatásos regény, Negyvenkilenc nap).
Olasz Etelka (1956)
bábművész, színésznő, előadóművész. A 25. Színház stúdiójának színész hallgatója volt 1975-ben. 1979-ben végzett a Bábszínészképző Tanfolyamon, és attól az évtől az Állami Bábszínház szerződtette. 1984-től az Arany János Színház társulatának tagja volt. 1987-től szabadfoglalkozású színésznő. Önálló műsoraival járja az országot, mesemondóként magyar népmeséket, mondákat, népdalokat ad elő. CD-jei, gyermekeknek szóló mesekönyvei, kifestői magánkiadásban jelentek meg.
Ilyés Róbert (1965)
Jászai Mari-díjas színész. 1986-1990 között a Színház- és Filmművészeti Főiskola hallgatója volt. 1990-1992 között a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház színésze volt. 1992-1995 között a Veszprémi Petőfi Sándor Színház, majd 1995-től 1998-ig a Kecskeméti Katona József Színház, 1998-tól 2007-ig a Zalaegerszegi Hevesi Sándor Színház, 2007 óta a Bárka Színház, 2014-től a Budaörsi Latinovits Színház tagja.
Kiefer Sutherland (1966)
Golden Globe- és Emmy-díjas brit születésű kanadai színész, Donald Sutherland színész fia. Legnagyobb sikerét a FOX által gyártott akciófilm-sorozatban, a 24 főszereplőjeként aratta. 1983-ban, 17 évesen kezdett filmezni, s hamarosan Amerikába költözött: először New Yorkban próbált szerencsét, majd áttelepedett Los Angelesbe. Első filmjét, A következő áldozatot még Kanadában forgatta 1983-ban. Kétszer játszottak közös filmben apjával, Donald Sutherlanddel, az 1983-as Gengszterpapa, és az 1996-os Ha ölni kell című filmekben (Egy becsületbeli ügy, Soha többé háborút!, A fülke).
Julie Delpy (1969)
francia-amerikai színésznő, filmrendező, forgatókönyvíró, zeneszerző. Filmezést tanult a New York-i művészeti egyetemen. Első filmszerepét 14 évesen kapta a Jean-Luc Godard rendezte Détective című filmben. Két évvel később 1987-ben már főszerepet kapott a Béatrice passiója című filmben, amiben a megkeresett pénzből élete első útját tette New Yorkba. Nemzetközileg is híressé vált az 1990-ben forgatott Európa, Európa című film főszerepével. Zeneszerző pályája során 2003-ban adta ki első CD-jét (Mielőtt lemegy a Nap, Szellemtanya, Lélegzet).
Gerner Csaba (1974)
színész, rendező. 1997-ben végzett a Békéscsabai Regionális Alapítványi Színészképző Iskola hallgatójaként. Pályáját 1993-tól a Békéscsabai Jókai Színházban kezdte. Majd szabadfoglakozású művészként számos színházban szerepelt. Sokoldalú színész. Külföldi és magyar filmekben, televíziós sorozatokban is gyakran foglalkoztatják. Kortárs drámákban, alternatív színházi előadásokban, musicalekben, klasszikus drámákban, mesejátékokban, vígjátékokban, operettekben játszik, performanszokban is szerepel. A színészet mellett rendezéssel is foglalkozik. A Másik Produkció színházi-művészeti társulat alapítótagja (A sátán, Argo 2., Pappa Pia).
Sárvári Diána (1976)
színésznő. Gyerekkorában balettra járt, majd a Pécsi Művészeti Gimnáziumban táncművészeti szakon érettségizett. Táncosként a Pécsi Nemzeti Színházban szerepelt. Színészként a Gór Nagy Mária Színitanodában végzett. Színészi pályája 1999-től a Veszprémi Petőfi Színházban indult, 2001-től a Soproni Petőfi Színházhoz szerződött. 2002-től a szolnoki Szigligeti Színház társulatának tagja.
Ezen a napon halt meg:
(gróf) Gvadányi József (1725–1801)
költő, író, katona. Az éledő magyar irodalom mozgalmai hozzá is eljutottak, tollat vett kezébe a magyar nyelv javára. Műveit kiadta és levelezett a kor íróival és írónőivel. Az 1790-es években lelkesen támogatta a magyar viseletet. Mint író a múlt század végi magyaros iskolának egyik alkotója s fő epikusa volt, négyes versekben írt. Legelső költeménye: Igaz szeretetnek hármas kötelev (Nándor Fejér várnak meg vétele, A világnak közönséges historiája).
(Puhói) Marczibányi István (1752–1810)
Csanád vármegye alispánja, valóságos belső titkos tanácsos, a művészetek és a tudomány mecénása. Többek között 50 000 forint támogatással létrehozott egy, a magyar tudományos és szépirodalmi művek jutalmazására hivatott alapítványt, aminek kezelését 1845-ben a Magyar Tudományos Akadémia vette át.
Knud Rasmussen (1879-1933)
grönlandi születésű dán kutató, író, néprajztudós. Koppenhágában tanult, már az iskolában okos, művelt gyereknek tartották. Az eszkimók élete, életvitele fontos szerepet játszott életében, kutatásainak egyik fontos alapkövei voltak. Emlékére az eszkimók Észak-Grönlandon emlékművet állítottak.
Lux Kálmán (1880-1961)
műépítész, restaurátor. 1901-től 1914-ig önállóan végezte a kecskeméti római katolikus nagytemplom, a kolozsvári Ferenc-rendi kolostor helyreállítási munkáját, és a selmecbányai óvár munkálatait. 1914-ben doktori címet nyert, 1917-ben magántanár lett. 1919-ben a Műemlékek Országos Bizottságának vezető építésze. 1919-től magánépítészként működött. Ebben az időben több bérház illetve középület tervezésén kívül a gellérthegyi Sziklatemplom munkálatait vezette. 1935-től a Műemlékek Országos Bizottságának műszaki főtanácsosa. Ekkor folytatta a margitszigeti domonkos apácakolostor és az esztergomi vár ásatásait.
Carl Van Vechten (1880-1964)
amerikai író és fényképész. Karrierje során több mint 15 000 fotót készített, mellyel korának művészeti életét dokumentálta. 1915 és 1920 között megjelent néhány esszékötete különféle témákról mint a zene és az irodalom. Az 1920-as években az irodalom felé fordult és 1922–1930 között megjelent hét regénye, melyek kritikai és anyagi sikert is jelentettek.
Lion Feuchtwanger (J. L. Wetcheek, 1884–1958)
az egyik legnépszerűbb 20. századi német író. 1908-ban saját kulturális magazint alapított. Már 1918-ban felfedezte a fiatal Bertolt Brecht tehetségét, akivel élete végéig barátok maradtak. 1927-ben költözött Berlinbe, hogy Brechttel közösen dolgozhasson az epikus színház koncepcióján. 1932 novemberében Londonba és az Amerikai Egyesült Államokba indult előadóesteket tartani, de hazájába már nem térhetett vissza – zsidó származásán túl a nemzetiszocialisták egyik fő intellektuális ellenfele volt (Rókák a szőlőben, Száműzetés, A zsidó háború).
Kurt Tucholsky (1890–1935)
német író, esszéista, újságíró, a weimari köztársaság egyik legharcosabb szószólója. Meggyőződéses pacifista és demokrata volt. Legnagyobb sikere két szerelmi történet volt, Rheinsberg és A gripsholmi kastély. Írásaiban mindig észben és szem előtt tartotta közönségét. Jól ismerte a kis- és nagypolgár, a munkás és baloldali funkcionárius ízlését és gondolkodását. Nem a klasszikus verselés szabályainak megfelelően írt, legkevésbé a kabarédalokat és sanzonokat (Különös lapokat élünk, Alligátor a színpadon, A majomketrec).
F. Scott Fitzgerald (Francis Scott Key Fitzgerald, 1896–1940)
ír-amerikai író, az irodalomtörténet szerint a 20. század egyik legjelesebb modernista regény- és novellaírója volt. Regényei közül leghíresebb A nagy Gatsby, melynek 1926 óta hat filmfeldolgozása is készült. A törekvés, a szerelem, a veszteség, az élet elkerülhetetlen változásai foglalkoztatták, naturalista stílusa világos, színes és szellemes, strukturális szempontból történeteit biztonsággal kezeli. Halála óta Fitzgerald munkája és legendája számos írót inspirált (Az éj szelíd trónján, Eltékozolt évtized, Benjamin Button különös élete).
Nathan Mironovics Milstein (1903-1992)
ukrán-amerikai hegedűművész. 11 éves korában bekerült az Auer Lipót vezette szentpétervári konzervatóriumba. 14 éves korában visszatért Odesszába. 26 évesen Amerikában, New Yorkban debütált. 39 évesen emigrált az Amerikai Egyesült Államokba. A 20. század egyik legkiemelkedőbb hegedűművésze. Kiválóan játszott Bachot és romantikus műveket. Saját műveket is írt.
Philip Farkas (1914-1992)
magyar származású amerikai kürtművész és pedagógus. Chicagóban született. Először akkor került kapcsolatba a rézfúvós hangszerekkel, mikor a cserkészcsapatban jelzőkürtön kezdett el játszani. Zenekari karrierje mellett mindig sok időt fordított a vadászkürt oktatására és a hangszerrel kapcsolatos előadásokra is.
Benkő Samu (1928–2021)
Széchenyi-díjas erdélyi magyar művelődéstörténész, a Bolyai-kutatás kiemelkedő alakja, az MTA külső tagja. A Bolyai Tudományegyetem filozófia karán tanári oklevelet szerzett. 953-tól a Román Akadémia kolozsvári Történeti Intézetében lett kutató. 1957-58-ban a Korunk szerkesztőjeként dolgozott. 1975-től 1988-as nyugdíjba vonulásáig a Román Akadémia kolozsvári könyvtárának volt tudományos főmunkatársa (Sorsformáló értelem, Újrakezdések, Monológ alkonyatban).
Kertész Ákos (1932-2022)
Kanadában élő Kossuth- és kétszeres József Attila-díjas író, filmdramaturg. Állami ösztöndíjjal elvégezte az Eötvös Loránd Tudományegyetem magyar-népművelés szakát. 1966-1992 között a Mafilm dramaturgja, forgatókönyv- és dialógusírója volt. Innen ment nyugdíjba 60 évesen. Számos film, tévéfilm forgatókönyvének írója vagy társszerzője. Színpadra írt saját műveit külföldön is bemutatták. Makra című regényét 12 nyelvre fordították le, és 1,2 millió példányban fogyott el a világon. 2012. február 29-én Kanadába távozott és ott menekültstátuszt kért (Sikátor, Makra, Tigrisbunda).
Billie Whitelaw (Billie Honor Whitelaw, 1932-2014)
angol színésznő. Élete során több mint 200 filmben, tévésorozatban és színdarabban szerepelt, többek között az 1976-os Ómen című filmben alakította a kis Damien bébiszitterét, Mrs. Baylockot, valamint számos Beckett-darabban szerepelt. 11 évesen gyermekszínészként rádiójátékokban kezdett játszani. Színpadon először 18 évesen Londonban szerepelt, első filmszerepét 1954-ben játszotta (Titkok kertje, Jane Eyre, Sade márki játékai).
Udo Jürgens (Udo Jürgen Bockelmann, 1934-2014)
osztrák énekes. 1961-ben megírta a Reach for the Stars című dalt, mely Shirley Bassey előadásában világsláger lett. Merci, Chérie című dalával megnyerte az 1966-os Eurovíziós Dalfesztivált. Pályafutása során több mint 100 millió lemezt adott el, és hazája egyik legnépszerűbb énekese volt.
Vágó Nelly (1937-2006)
Kossuth- és Jászai Mari-díjas jelmeztervező, kiváló művész. 1961-ben végzett az Iparművészeti Főiskolán, diplomát 1962-ben kapott. A szolnoki Szigligeti Színház tagja, majd a Nemzeti Színház jelmeztervezője lett. Szinte valamennyi magyar színháznak tervezett jelmezeket, dolgozott a szabadtéri színházaknak is (Szindbád, Macskajáték, Aranyborjú).
