a papiruszportal.hu archívumából [2005]
Szerző: Mika Róbert
Mi, a fővárosban lakók, csak a kánikulában vesszük észre, hogy a természet milyen pazar módon ajándékozott meg minket. Szinte természetesnek vesszük, hogy Budapest a fürdők városa, bár aránylag kevesen élnek a meglévő lehetőségekkel, amikor nincs olyan pokoli meleg, mint az elmúlt napokban. A nyitott és hideg vizű strandok mellett komoly idegenforgalmat csalnak gyógyvizeink a városba.
Minden bizonnyal a szerencsés vízföldtani viszonyok következtében Budapest termálvizekben a világ egyik, ha nem a leggazdagabb városa. Évezredek óta ismerik ezeknek a vizeknek a gyógyító erejét, az emberi szervezetre ható kedvező élettani hatását. Már a fejlett fürdőkultúrájú rómaiak is kihasználták a természet adta meleg vizű forrásokat. Egyes elemzők a honfoglalásra vezetik vissza a Felhévíz elnevezést, ami a mai József-hegy környéke, a Lukács fürdő és Komjádi uszoda által határolt területet jelezte. Az Árpád-házi királyok idején a település két pontját Felső-, illetve Alsóhévíznek nevezték, amiből kitűnik, mennyire fontosnak ítélték jelentőségét. A fürdőkről szóló kevés írásos anyag között található egy 1178-ból való feljegyzés, mely szerint a Szent János Rend lovagjai két konventet alapítottak és ezek mellé kórházat és fürdőt építettek.
A Margit-legenda szerint a Szent Gellért-hegy tövében volt II. Endre lányának, Szent Erzsébetnek az „ispotálya”. A középkori feljegyzés a mai Gellért fürdőt tápláló forrásokról így ír: „Szent Erzsébet ispotályában betegeket fürdettek, a meleg vízben gyógyították őket”. Mátyás király idejében a mai Rác fürdőt folyosó kötötte össze a királyi palotával. A török idők alatt a jellegzetes kupolás, zárt medencéjű fürdők élték fénykorukat, köszönhetően a mohamedán fürdőkultúrának. Edward Brown angol utazó az Angol Királyi Orvosi Társaság megbízásából nyolc fürdőt látogatott meg 1673-ban, és elismeréssel nyilatkozott szépségükről és élettani hatásaikról.
A török kiszorítása után sokáig, egészen az 1800-as évek végéig nem történt lényeges változás a főváros fürdőiben, ha csak állagromlásukat, lepusztulásukat nem vesszük annak. Az 1891-ben megalakult Országos Balneológiai Egyesület – amely az ország legjobb orvosait, balneológusait, geológusait, kémikusait tömörítette – hívta fel a figyelmet újra a fürdőkultúra hasznosságára. A népszerűsítés jól sikerült, megkezdődtek az újjáépítések, sőt, a hagyományosak mellett felvirágzott a szabad fürdők kultusza is. A Budapesten 1937-ben megtartott fürdőügyi világkongresszus elismeréssel állapította meg, amikor székhelyét kiválasztotta: „Egyetlen város sem tarthat igényt erre több joggal, mint Budapest, amelyet a természet pazar bőkezűséggel halmozott el kitűnő gyógyvizekkel, páratlan természeti szépségekkel. A magyar orvosok magas színvonalú szakmai felkészültsége, a vízgyógyintézetek kitűnő felszereltsége, a balneológiai kutatások támogatása méltóvá teszi, hogy a gyógyfürdők nemzetközi ügyeit innen intézzék.”
A második világháború súlyos károkat okozott csodálatos fürdőinkben, de szerencsére aránylag gyorsan megtörtént helyreállításuk, és jutott forrás, ha nem is mindig maradéktalanul, korszerűsítésükre is.
A nyolcvanas években még közel 40 fürdőt tartottak számon Budapesten. A rendszerváltás után azonban egy részüket be kellett zárni, mert üzemeltetésükre nem volt megfelelő forrás. A továbbiakban néhány olyan nagy múltú fürdőt szeretnénk bemutatni, amelyek akkor is felüdülést jelentenek, ha éppen nincs kánikula.
Gellért gyógyfürdő és uszoda (Kelenhegyi u. 4.)
Kétségkívül a budapesti fürdők zászlóshajója. Ahogy már említettük, történelme a régmúlt időkre nyúlik vissza. Nevezték purgatóriumnak, szüzek fürdőjének, sáros fürdőnek. Evlia Cselebi, a híres török utazó „nyílt, szabad fürdőként” említi. Stark Izidor, Sebestyén Artúr és Hegedűs Ármin építészek tervei alapján 1918-ban nyitották meg a mostani formájában látható fürdőt és szállodát. Ettől kezdve lett a neve Gellért fürdő. Télen-nyáron használható fedett uszodája mellett nyáron strand is rendelkezésre áll a fürdőzni vágyóknak.
Széchenyi gyógyfürdő és uszoda (Állatkerti út 11.)
Amíg a budai oldalon többtucatnyi természetes, meleg vizű forrás fakad, a pesti oldalon csak 1878-ban sikerült a kor technikájával forrásra lelni. Három év múlva már megnyílt az Artézi fürdő, 1913-ban már az ismert kupola fogadta a közönséget, 1927-ben kibővítették és strandfürdőt építettek mellé. A gyönyörű eklektikus épületeket Cziegel Győző és Francsek Imre tervezte. A főbejárattal szemben áll Zsigmondy Vilmos híres bányamérnök bronz mellszobra, aki Budapest területén számtalan gyógyvízkincset tárt fel.
Király fürdő (Fő út 84.)
Többi társához képest jelentéktelen fürdőnek indult, a törökök deszkafürdőként, illetve Kakas Kapu fürdőként is emlegették. Hogy mégis miként lett Királyfürdő? A fürdő 1796-ban a Kőnig család birtokába került, innen kapta nevét, amit a mai napig megőrzött. Az egyik legszebben helyreállított műemléki épületünk. Vize az ezüstöt „arannyá” varázsolja.
Danubius Thermal Hotel Margitsziget (Margitszigeti Gyógyászati Központ)
Az Insula leporum, azaz a Margitsziget valamikor királyaink vadászterülete volt. A szigeten csak nagyon későn fedezték fel a termálvizet Zsigmondy Vilmos jóvoltából. 1869. május 14-én adták át az Ybl Miklós tervei alapján készült, páratlan szépségű, kupolás, faragványos fürdőpalotát. Sajnos a második világégés alatt az épület olyan mértékben rongálódott meg, hogy azt el kellett bontani. Pótolni még most sem tudja a helyébe épült, minden tekintetben igényes és kényelmes, ámde küllemében össze se hasonlítható mai gyógyfürdőkomplexum. Az egyik forrásban található az igazi Normafa. De ez egy másik történet…
Rudas gyógyfürdő (Döbrentei tér 9.)
Egy másik csodálatos fürdő, amelyet sajnos az Erzsébet híd hatalmas szerkezete teljesen elnyom. Cselebi Zöld oszlopos fürdőnek nevezi, mert a nyolcszögletű nagy medence feletti, tíz méter átmérőjű boltozatot tartó egyik oszlop zöld. Építését, a köztudattal ellentétben, nem Szokoli Musztafa pasa kezdte el, hanem Ali budai pasa. Szokoli pasának köszönhetjük befejezését, illetve gondosan olyan időtálló anyagokat használt fel, hogy a mai napig csak apróbb javításokat kellett eszközölni. Három híres forrása található itt: a Juventus, az Attila és a Hungária.
Lukács gyógyfürdő (Frankel Leó u. 25–27.)
Egy 1882-ben megjelent monográfia szerint „soha még fürdő több viszontagságon nem ment át”. És ez sajnos, csak fokozódott egészen a közelmúltig. Talán most már rendeződnek körülötte a botrányos ügyek, mert gyógyvizét egy napon emlegetik olyan társaival, mint Baden-Baden, Pöstyén vagy Herkulesfürdő.
Rác gyógyfürdő (Hadnagy u. 8–10.)
Királyfürdőről ugyan már volt szó, de az igazi királyfürdő a Rác, amelyet Mátyás király fürdőjének is neveztek valamikor. Zsigmond király idejében készült, Cselebi mint Tabáni hévízfürdő, más források Kis fürdőként emlegetik. Ybl Miklós tervei szerint 1869-ben átépítették, bővítették. Mai nevét a Tabánban lakó rácok után kapta.
Dandár utcai gyógyfürdő (Dandár u. 5–7.)
Egyike a pesti oldal kevés gyógyfürdőjének. A többihez képest fiatal, mindössze 75. jubileumát ünnepli. Tisztasági fürdőként üzemelt 1978-ig, amikor teljes rekonstrukción esett át. Vizét a Széchenyi fürdőből szállítják.
