Névnapok: Teofil, Baján, Bojta, Bojtorján, Eugén, Ignác, Kerecsen, Keresztély, Keresztes, Krisztián, Vajta, Vata
Események:
Az emberi szolidaritás nemzetközi napja.
1902 – Huszka Jenő „Bob herceg” című operettjének bemutatója.
2000 – Vámos Miklós internetes honlapjának bemutatása. Ez az első írói weblap Magyarországon.
Meghalt Ábrányi Kornél (Eördögh, 1822–1903) zeneszerző, zongoraművész, zenei író.
Első szerzeménye 1841-ben jelent meg Magyar Ábránd címmel, s a következő évben zongoristaként is debütált Nagyváradon. Münchenben ismerkedett meg Liszt Ferenccel, akinek egyik legodaadóbb híve és barátja lett. A szabadságharcban önkéntesként és nemzetőrként vett részt. Az ezt követő önkényuralmi években Pesten élt. 1860-ban megalapította az első magyar zenei szakfolyóiratot, a Zenészeti Lapokat, amelynek 1876-ig főszerkesztője volt. 1863-ban szintén ő volt az egyik alapítója a Zenészsegély Egyletnek. Életművének maradandó értéke zenei közéleti tevékenysége. Rendszeresen publikált zenei írásokat, maradandó értékeket hozott létre magyarországi zenei kultúrpolitikai tevékenységével (Művészet és forradalom, A magyar dal és zene sajátságai, Jellemképek a magyar zenevilágból).
Meghalt Ferenczy Noémi (1890–1957) Kossuth-díjas festő- és gobelinművész, érdemes művész, a legkiemelkedőbb magyar gobelinművészek egyike.
A nagybányai művésztelepen sokszor megfordult. 1911-ben Párizsba ment, ahol kitanulta a falikárpitszövést, a Manufacture des Gobelins-ben. 1932-ig élete nagy részét Nagyváradon és Brassóban töltötte. 1932-től élt Budapesten. 1945-től a Magyar Iparművészeti Főiskola tanára volt, egészen haláláig. A kárpitművészet megújítója volt, az általános gyakorlattal ellentétben nem csak tervezte alkotásait, hanem saját maga készítette. Kartonra tervezett festményeit maga szőtte, növényi festékkel saját maga által színezett gyapjúfonalakból.
Meghalt John Steinbeck (John Ernst Steinbeck, 1902–1968) Nobel-díjas amerikai regény-, novella- és színdarabíró.
Összesen huszonöt könyvet írt: tizenhat regényt, két novelláskötetet, és különböző prózai műveket. Írásaira a realizmus a legjellemzőbb. Széles érdeklődési körében helyet kapott a politika, a pszichológia, és a történelem éppúgy, mint a jazz vagy a mitológia. Realizmusának legmegkapóbb példája az Érik a gyümölcs, mely könyv hősei földhözragadt szegények, akiket még az ág is húz. Nyelvezete egyszerű, mégis kifejező. Első regénye, Egy marék arany nem hozta meg a várt sikert, ahogy két novellás kötete sem. Első kritikai sikerét a Kedves csirkefogók című regénye hozta meg, amiért megkapta a California Commonwealth Club aranyérmét. Végül, az Egerek és emberek című munkája, amit először mint egy hosszabb novellát írt meg, majd színdarabbá dolgozott ki, hozta meg az áttörést. Sokan támadták, amiért a kapitalizmus ijesztő, visszataszító oldalát mutatta be. Bár sokan meggyűlölték, a kritikák kereszttüzéből erkölcsi győztesként került ki, a továbbiakban már a figyelem központjába került (A gyöngy, Édentől keletre, Rosszkedvünk tele). ––> Álom nyomorgó kivitelben
Ezen a napon született:
Benkő József (1740-1814)
református lelkész, botanikus, történész, nyelvész. A felvilágosodás korszakának elején élt tudós egyaránt eredményes művelője volt a társadalom- és a természettudományoknak. Fő műve, a Transsilvania, a korabeli Erdély leírása, a művelődéstörténet, a néprajztudomány és a családtörténet máig használt forrásmunkája, amely az államismereti iskola módszerével vizsgálja az erdélyi társadalom anyagi és szellemi életét. Botanikusként elsőként alkalmazta Linné kettős nevezéktanát magyar nyelven (Scintilla botanica, Téli bokréta, Erdélyi históriás szekrény).
Schedius Lajos (Ludwig Schedius, 1768-1847)
német-magyar filológus az esztétika professzora, lapszerkesztő, térképszerkesztő, dramaturg, pedagógiai szakíró, akadémikus, a Kisfaludy Társaság alelnöke. Munkássága során a német és a magyar kultúra között töltött be közvetítő szerepet. Schedius beszélt ugyan magyarul, műveinek nagy részét mégis anyanyelvén – németül – írta, a nyelvi kérdést nem tartotta elsődlegesnek, a nyelvújítás harcaiban alig vett részt. Néhány kijelentése arra utal, hogy a magyar nyelvet nem tartotta elég csiszoltnak.
Kausz József (1879-1967)
plébános, író, költő (A lengyel irodalom, Égő sebeink!, Legyen egy akol és egy pásztor!).
Hajdú Henrik (1890-1969)
író, műfordító. 1909-ben jelent meg első kötete Versek címmel. 1912 és 1919 között a fővárosnál szociálpolitikai munkát végzett. Közben a Nyugat szerkesztőségi titkára és két évtizedig állandó cikkírója volt a skandináv irodalom köréből. Magánúton tanult meg norvégül, majd svédül és dánul is, és 1915-től jelentek meg fordításai. 1939-ben a Norvég Írószövetség műfordításaiért tagjává választotta. 1945-től a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár igazgatója volt és nevéhez köthető a Szabó Ervin könyvtárpolitikájához való visszatérés megindítása. 1948-tól 1953-ig a Fővárosi Levéltárat vezette (Skandináv líra, A zsargon dicsérete, Skandináv költők).
Bibó Lajos (1890–1972)
író, drámaíró, újságíró, színházi lapszerkesztő. Hétéves korától írt verseket. Gimnáziumi tanulmányait a hódmezővásárhelyi Bethlen Gábor Református Gimnáziumban végezte. Ekkortájt már lírai és drámai költeményeket is írt. 18 éves volt, amikor első elbeszélése megjelent. A Horthy-korszakban főként jobboldali lapoknál dolgozott, paraszti tárgyú regényeivel és színpadi műveivel korszakának népszerű írói közé tartozott. 1945 után visszavonultan élt Hódmezővásárhelyen (Ladikon az ősmagyar hazába, A csodadoktor, Sötét hajnal).
Földes Jolán (Yolanda Clarent, 1902-1963?)
írónő. Első regénye, a Mária jól érett irodalmi siker lett Magyarországon, Mikszáth Kálmán-díjat kapott. 1936-ban első díjat nyert a londoni Pinker irodalmi ügynökség nemzetközi regénypályázatán, A halászó macska uccája című regényét 13 nyelvre fordították le. 1941-ben Londonba emigrált, a továbbiakban angol nyelven írt. Tagja volt a külföldi Magyar Írók Szövetségének (Majd a Vica, Férjhez megyek, Más világrész).
Szendrő Ferenc (1911-1994)
színházrendező, színházigazgató, színházalapító, érdemes művész. 1930-tól a munkás-kultúrmozgalom egyik vezető személyisége volt. Jelentős szerepet játszott a munkásszínpadokon. 1949-től a Miskolci Nemzeti Színház, majd a budapesti Ifjúsági Színház és Úttörő Színház igazgatója volt. 1957-ben megalapította az önálló Irodalmi Színpadot, melynek igazgatója volt nyugdíjazásáig.
Szabó Ottó (1920-1998)
Jászai Mari-díjas színész. Karrierje 1943–44-ben a nagyváradi Szigligeti Színházban indult. 1948–1956 között Marosvásárhelyen, a Székely Színházban dolgozott. 1974–1976 között Debrecenben a Csokonai Színházban játszott. 1976-tól a Pannónia Szinkronstúdió tagja lett, és több filmszerepet is vállalt (Bogáncs, Az oroszlán ugrani készül, Utazás a koponyám körül).
George Roy Hill (1922-2002)
Oscar-díjas amerikai filmrendező. Egy texasi újságnál dolgozott. 1948-ban debütált színházi rendezőként Dublinban, 1954-től tv-ben is rendezett. 1962-ben készítette el első filmjét, amely az Amíg összeszoknak címet kapta (A nagy balhé, Az ötös számú vágóhíd, Butch Cassidy és a Sundance kölyök).
Randolph L. Braham (Ábrahám Adolf, 1922-2018)
holokausztkutató, politológus, történész. Hatvannál több könyvet írt, illetve szerkesztett; legismertebb munkája a témában alapműnek számító A népirtás politikája: a holocaust Magyarországon.
Friederike Mayröcker (1924-2021)
osztrák író-, költőnő. Első irodalmi műveit 15 éves korában írta, alkotásai először 1946-ban jelentek meg a Plan című lapban. Bécsben él, az egyik legjelentősebb német nyelvű kortárs szerzőként tartják számon, elsősorban költőként kifejtett tevékenysége miatt.
Balogh Rózsa (1927-1998)
színésznő, a kecskeméti Katona József Színház örökös tagja. Az Országos Színészegyesület Színészképző Iskolájában végzett 1946-ban. Pályáját a debreceni Csokonai Színházban kezdte, majd a Miskolci Nemzeti Színházhoz szerződött. 1959-től a szolnoki Szigligeti Színház színésznője volt. 1962-től ismét a kecskeméti Katona József Színház társulatának művésznője volt.
Andor Tamás (1937)
Balázs Béla-díjas operatőr, kiváló művész. 1956–1958 között a Nemzeti Színházban volt világosító. 1961–1965 között a Színház- és Filmművészeti Főiskola operatőr szakos hallgatója volt. 1965 óta a Mafilmnél rövidfimek, majd 1970-től számos játékfilm operatőre (A sípoló macskakő, Viadukt, De kik azok a Lumnitzer nővérek?).
Zana József (1938-2020)
színész, tanár. Rózsahegyi Kálmán színiiskolájában végezte színészi tanulmányait 1956–1959 között. 1959-1962 között a Vígszínház tagja volt. 1967–2002 között a Vidám Színpad és a későbbi Centrál Színház tagja volt, 1990-től rendezett is. 15 évig nem állt színpadra, ám filmen, televízióban és szinkronban is vállalt szerepeket. Szomorú tény, hogy utolsó éveiben a szakma már egyáltalán nem kereste, nem hívták meg fellépésekre, darabokba (Gyula vitéz télen-nyáron, A szeleburdi család, Csinibaba).
John Spencer (1946-2005)
amerikai színész. Legismertebb alakítása Leo McGarry szerepe volt Az elnök emberei televíziósorozatban, volt az első színész, akit beválogattak Az elnök emberei sorozatba (Ártatlanságra ítélve, A szikla, Nincs alku).
Tardy Balázs (1948-2018)
színész, rendező, író. 1967-ben, Sándor Pál: Bohóc a falon című filmjében játszotta első szerepét. 1972-től a 25. Színház művésze volt. 1978-tól a Népszínház társulatához tartozott. 1996-ban szerepelt Madonnával az Evita-produkcióban. Színpadi szerzőként írója és előadója volt A legszebb napjaim című monodrámának (A hamis Izabella, Rosszemberek, Honfoglalás).
Jenny Agutter (Jennifer „Jenny” Ann Agutter, 1952)
a Brit Birodalom Rendjével kitüntetett brit színpadi és filmszínésznő, BAFTA- és Emmy-díjas. 1964-ben, mindössze tizenkét esztendősen kapta első filmszerepét, 1968-ban, tizenhat évesen vált szélesebb körben ismertté. Az 1970-es években jelentős filmszerepeket kapott, 1974-ben az Egyesült Államokba költözött, hogy a Hollywoodban is kamatoztassa tehetségét. Az 1990-es évek elején hazaköltözött Nagy-Britanniába, és azóta túlnyomórészt brit televíziós produkciókban szerepel (A sas leszállt, A sötét torony, Széfbe zárt igazság).
Juhász Róza (1959)
színésznő, rendező. 1980-1984 között a Színház- és Filmművészeti Főiskola hallgatója volt. Miután lediplomázott, egy évadot töltött a Szegedi Nemzeti Színházban, majd a szolnoki Szigligeti Színházban. 1986-1990 között a Nemzeti Színház, majd 1990-2004 között a Madách Színház tagja. Szabadfoglalkozású, rendezéssel is foglalkozik.
Bellus Attila (1962)
színész. A Nemzeti Színház Stúdiójában kezdett színészettel foglalkozni. Színészként a Színház- és Filmművészeti Főiskolán diplomázott 1989-ben. 1989-től két évadot a szolnoki Szigligeti Színházban, egy évadot a Pécsi Nemzeti Színházban töltött. 1993-tól Hollandiában élt. Itt szabadfoglalkozású színészként, holland nyelven játszott, rendezett és színészmesterséget tanított. A budapesti KIÚT szobaszínházban és a pécsi Portéka zenés irodalmi formáció tagjaként haza települt. A 2010/2011-es évadtól a zalaegerszegi Hevesi Sándor Színház művésze.
Rácz István (1963)
Liszt Ferenc- és Bartók-Pásztory-díjas operaénekes (basszus). 1985-ben fejezte be tanulmányait, a Bartók Béla Konzervatóriumban, majd a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemet végezte el 1985 és 1991 között. Már 1990-ben csatlakozott a Magyar Állami Operaház társulatához. Oratóriuménekesként is ismert, de vendégszerepelt már prózai társulatoknál is, így a Madách Színházban, a szolnoki Szigligeti Színházban, a Víg színházban.
Ágoston Katalin (1986)
színésznő, énekesnő. 9 évig blockflötén, 5 évig hegedűn tanult. Diplomáját 2009-ben a Miskolci Egyetem Bartók Béla Zeneművészeti Intézetében magánénektanár, ének- és kamaraművész szakán szerezte, melynek egyetemi kiegészítőjét is elvégezte. Közben a Budapesti Operettszínház operettakadémistája, majd énekkari tagja, 2011-2018 között a Centrál Színház társulatának tagja volt. 2018-2021 között a Szegedi Nemzeti Színház színésznője. 2021-től szabadúszó.
Ezen a napon halt meg:
Veres Zoltán (1868-1935)
festő. Münchenben és Budapesten tanult. 1897-ben elnyerte az Országos Képzőművészeti Társaság díját. Az 1900-ban alakult Erdélyi Szépművészeti Társaság egyik alapító tagja, majd titkára volt. 1922-ben jelent meg A képnézés és képalkotás művészete című könyve (Anya a gyermekkel, Fürdőző).
Bory Jenő (1879-1959)
műépítész, szobrászművész. Leghíresebb alkotása a „magyar Tádzs Mahal”-ként emlegetett székesfehérvári Bory-vár. Szobrásznövendék lett Strobl Alajos mellett, festészetet pedig Székely Bertalannál tanult. Művészi pályája alatt portrékat és virágcsendéleteket festett (Jézus szíve templom és Püspökkút – Székesfehérvár, Szent István-kút – Kaposvár).
Max Brod (1884-1968)
német nyelvű cseh-zsidó író, fordító és zeneszerző, akinek egykoron nagyon sikeres irodalmi művei ma nagyrészt feledésbe merültek, de Franz Kafka író és Leoš Janáček zeneszerző műveiért tett erőfészítései révén jelentős szerepet tölt be az irodalom- és a zenetörténetben (Zsidólányok, A zsidóság és kereszténység viszonya, Reubeni herceg).
Arthur Rubinstein (1887-1982)
lengyelországi zsidó származású amerikai zongoraművész. Hároméves korában (1890) kezdett el zongorázni. Nyolcévesen felvették a varsói konzervatóriumba, ahol Ignacy Jan Paderewski növendéke volt. Chopin műveinek legjelentősebb 20. századi előadója. Romantikus zongoristaként lett ismert, kiváló partner volt a kamarazenében is, a legnagyobb hegedűsökkel, vonósnégyesekkel játszott együtt. Rendkívüli emlékezetéről csodákat meséltek: szinte egész repertoárját fejből tudta. ––> Rubinstein, szivarral
Tóth Böske (1896-1979)
színésznő. Rákosi Szidi színiiskolájában tanult. 1932–1933 között Párizsban szerepelt filmekben. 1935-ben a Royal Revüszínházban szerepelt. 1947–1948 között a Szegedi Nemzeti Színház tagja volt. 1952–1955 között az Állami Faluszínházban játszott. 1957–1959 között a Békéscsabai Jókai Színház tagja volt. Eleinte énekes naiva, majd prózai karakterszerepeket kapott.
Deák Ferenc (1897-1981)
színész, színházigazgató. Jellemszerepek megformálójaként ismerhette a közönség. 1919-től Színiakadémián végezte tanulmányait. Ezután Tompa Kálmánhoz került, az ő társulatában lépett fel először. Ezután Alapi Nándor, Somogyi Kálmán, majd Faragó Sándor társulatában játszott. 1927-ben vendégként szerepelt a Vígszínházban. 1928–tól 1930-ig színigazgató volt Kecskeméten, majd Székesfehérvárott, Pápán és Szombathelyen, 1942 és 1944 között Pécsett. 1951-ben került az Állami Déryné Színházhoz, amelynek 1958-ig volt a tagja.
James Hilton (1900-1954)
Oscar-díjas angol író. Korán írni kezdett, első regénye húszéves korában jelent meg. Évekig újságoknál dolgozott Írországban és Angliában, 1935-ben Amerikába költözött. Világhírű, magyarul is megjelent regényét, az Isten vele, tanár úr! címűt állítólag négy nap alatt írta. A Kék Hold völgye című művét legjobb munkájának tartják, 1937-ben vitték filmre Frank Capra rendezésében. 1954-ben bekövetkezett haláláig számos bestsellert írt, többségükben realizmusra törekvő szentimentális regényeket.
Nagy Kató (Käthe von Nagy, 1904–1973)
vajdasági születésű magyar színésznő, modell és táncos. Fiatalon Budapesten tanult színészetet és táncot, valamint magazinokba publikált rövid lélegzetvételű cikkeket. 1926-ban költözött Berlinbe, hogy színészi karrierjét folytassa. 1928-ban a Bécs, az álmaim városa (Wien, die Stadt meiner Träume) című filmben kapott főszerepet, amely meghozta számára a széles körben való elismertséget. Későbbi filmes pályafutása során több főszerepet kapott.
Greguss Zoltán (1904–1986)
színész, kiváló művész, Pályáját 17 éves korában sógora, Palágyi Lajos szegedi színtársulatánál kezdte. 1928-ban a Nemzeti Színház ösztöndíjasként szerződtette. Többnyire bonviván szerepeket játszott. 1947-ben a Madách Színházban 400-szor játszotta Lennie-t John Steinbeck Egerek és emberek című drámájában. 1948 elején a Modern Színház igazgatója volt. 1949-ben a Madách Színház tagja, itt játszott nyugdíjba vonulásáig, 1972-ig. Rádiószereplését még a Rákóczi úti stúdióban kezdte, sok filmben és tévéjátékban is szerepelt (Bob herceg, Az aranyember, Gyula vitéz télen-nyáron).
André Jolivet (1905–1974)
francia zeneszerző. Négyévesen kezdett el zongorán tanulni, később összhangzattant tanult. Georges Valmier kubista festőművésznél festeni tanult, a híres gordonkaművész Louis Feuillard-nál csellózni. 1942-ben megkapta a Francia gondolkodók egyesületének ösztöndíját. 1948-ban Ausztriába és Magyarországra utazott, koncerteket és előadásokat tartott Bécsben és Budapesten. 1951-ben elnyerte Párizs város zenei nagydíját. Időközben a Guignol et Pandore című balett, melynek zenéjét szerezte, elérte 100. előadását a párizsi Operában (Varázslótánc, Szentmise a béke napjára, Öt varázslat).
Kurt Böhme (1908-1989)
német operaénekes (basszus). A Drezda Konzervatóriumban tanult, 1930-ban Bautzenban debütált a Carl Maria von Weber A bűvös vadász című operajaban. 1930 és 1950 között a Drezda Állami Operaház együttesének tagja volt. 1949-től a Müncheni Állami Operaházban énekelt.
Zimándi Pius (Zilich István, 1909-1973)
premontrei szerzetes, tanár, irodalomtörténész, pedagógiai szakíró. Értékes naplót vezetett az ötvenhatos fővárosi eseményekről; a kéziratot a Századvég könyvkiadó és az 1956-os Intézet közös kiadásban jelentette meg 1992-ben (Kazinczy véleménye kora irodalmáról, A Toldi tanítása az általános iskolában, A forradalom éve).
Lantos Ferenc (1929-2014)
Kossuth-díjas festő, grafikus, a Magyar Művészeti Akadémia tagja. 1950-52 között a PPF-en rajztanári diplomát szerzett, 1964-ben diplomázott az Magyar Képzőművészeti Főiskola festő tanár szakán. Munkásságát Pécsett fejtette ki. Festészeti munkássága az 1950-es években a „látványfestészetből” indult, hogy fellelve a tájképek, enteriőrök, emberi alakok vagy csendéletek szerkezetét és színkompozíciós lehetőségeit, az 1960-as évekre eljusson a mondriani értelemben vett absztrakcióig (Szabad madár – Szigetvár, Farost intarziafal – Komló, Zománcfríz – Pécs).
Eck Imre (1930–1999)
Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas táncművész, koreográfus, kiváló művész. 1949-ben lett az Operaház tagja, 1950-1960 között az Operaház magántáncosa volt. 1960-ban Téri Tibor az első pécsi balettegyüttes egy évvel korábbi megalapítója meghívta Pécsre. Műveiben kezdettől fogva a kor problémáiról szólt, a színpadi tánc korszerű kifejezési formáit kutatta, sajátos nyelvezetet alakított ki, amelyben a jazztánc, az akrobatika és a pantomim elemeit ötvözte a klasszikus balettel.
Iszlai Zoltán (1933-2022)
József Attila-díjas költő, író, kritikus. Lírája változatos, a verselési bravúroktól az „antilíráig” sokféle verstípust írt. Szemlélete összetett, a realizmus és a nonszensz, a ráció és a kihívó értelmetlenség, formakultúra és formatörés egyszerre jellemzi. Pontatlan időjelzés (1986) című kötetében csak azokat a verseit vette fel, amelyeket szigorú rostálás után változhatatlannak talált. Gyermekprózája is népszerű. Novellákat, szatirikus kisregényeket (A Pityu kihajózása, 1981; Az iram, 1983) is írt (Lármafa, Így néztem a moziban, A balatoni bálna).
Kumpost Éva (1934–1994)
Munkácsy-díjas keramikus iparművész. 1958-ban szerezte diplomáját a Magyar Iparművészeti Főiskolán.
Carl Sagan (Carl Edward Sagan, 1934-1996)
amerikai csillagász, planetológus, asztrobiológus, békeaktivista és rendkívül szuggesztív ismeretterjesztő volt. Ő volt a társírója, társproducere, és főszereplője a világszerte népszerűvé vált Kozmosz: Személyes utazás című 13 részes ismeretterjesztő tévésorozatnak. A filmsorozat számos tudományos témát járt körül, olyanokat, mint az élet eredete és a helyünk a világegyetemben. Élete kései szakaszában alkotott műve, a Kísértetjárta Föld, avagy a Tudomány, mint gyertya a sötétben egész tudományos munkásságának ars poeticáját foglalja össze. Ebben a szkepticizmust, a kritikus gondolkodást tudományos módszerként aposztrofálja és az olvasóknak olyan módszereket ajánl, melyekkel a felfedezések, tudományos magyarázatok tesztelhetők, és a megtévesztő, vagy csaláson alapuló eredmények kiszűrhetők (Az Éden sárkányai, Korok és démonok, Broca agya).
Maár Gyula (1934-2013)
Kossuth- és Balázs Béla-díjas filmrendező, forgatókönyvíró. 1963-ban jelentkezett a Színház- és Filmművészeti Főiskolára, 1968-ban végzett rendezőként, ezután a Mafilm rendezője lett. Első jelentősebb alkotása a Balázs Béla Stúdióban készült 1971-ben Prés címmel. Első játékfilmjét 1973-ban rendezte Végül címmel – a film a mannheimi filmfesztivál fődíját nyerte el. Zavarba ejtően intelligens, sokrétű műveltségű, éles szemű, biztos ízlésű rendező volt, humora, látása rendkívül aktuális, eleven. (Széphistória , Lement a hold, Töredék).
Graham Shelby (1939-2016)
brit történelmi regényíró. Művei részben az angol középkor, ezen belül is főként a 12. század eseményeit, történelmi szereplőinek életét dolgozzák fel, részben későbbi témájúak (Sötét lovagok, Hiú királyok, Farkas a kertek alatt).
Dargay Lajos (1942-2018)
szobrász, a magyarországi kinetikus–kibernetikus művészet megalapozója. Műveit szakmai-műszaki alaposság, pontos kivitelezés jellemzi. A mozgásra, fényre, tiszta konstrukcióra épülő kompozícióinak legfontosabb jellemzője a megszerkesztett rend és a művek virtuális terének kiterjesztése. 1985-től kétévente, nemzetközi Schöffer-szemináriumokat szervezett, többek között: Képzőművészet, kortárs zene és balett nemzetközi szemináriuma, számítógépes notáció balett témakörben (Fénytorony, Telihold, Időreliefek).
Vogt Károly (1947-1992)
színész. 1971-ben végzett a Színművészeti Akadémián. 1970 és 1975 között a Fővárosi Operettszínház tagja volt. 1975-ben szerződött a József Attila Színházhoz, amelynek haláláig tagja volt. Drámai és vígjátéki karakterfigurákat alakított. Több játékfilmben, tévéjátékban játszott Magyarországon és külföldön is (Régi idők focija, Ereszd el a szakállamat!, Hány az óra, Vekker úr?).
Apró Attila (1947-2020)
rendező. Tanulmányait a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán végezte 1966–1969 között. 1981–1985 között a Színház- és Filmművészeti Főiskola hallgatója volt. 1971–1976 között a Magyar Hanglemezgyártó Vállalat zenei rendezője volt. 1972–1997 között a Magyar Televízió munkatársa volt különböző pozíciókban. 1997 óta az Eastern Kft. producer-rendezője. 2004 óta főrendező volt.
Brittany Murphy (1977-2009)
amerikai színész- és énekesnő. Játszott a Spinédzserek, a 8 mérföld, a Sin City és a Fiúk az életemből című filmekben. Többnyire törékeny lelkületű nőket személyesített meg.
