Névnapok: Leó, Ariel, Ariéla, Ariella, Arietta, Arlett, Gemma, Glenda, Glória, Godiva, Laura, Leon, Leona, Lionel, Szaniszló, Szatmár
Események:
1727 – Johann Sebastian Bach Máté-passiójának (BWV 244) ősbemutatója a lipcsei Szent Tamás-templomban.
1830 – Robert Schumann Paganini hegedűművész játékát hallgatja Frankfurtban. ––> A jóslat – a sztárkultusz előzményei
1831 – XII. századi rozmárcsontból faragott sakkfigurákat (Lewis-szigeti) állítanak ki Skóciában.
1888 – felavatják az amszterdami Concertgebouw-t (koncertépület, 2013-tól Királyi Koncertterem).
1905 – A magyar költészet napja – József Attila születésnapján. ––> A költészet napja – Mi a költő ma?
2013 – megkövesedett dinoszaurusztojásokat fedeztek fel Kínában.
Megszületett Márai Sándor (Grosschmid Sándor Károly Henrik, 1900-1989) posztumusz Kossuth-díjas író, költő, újságíró.
Életútja az egyik legkülönösebb a 20. századi magyar írók között. Már az 1930-as években korának legismertebb és legelismertebb írói közé tartozott. Amikor azonban 1948-ban elhagyta hazáját, tudatosan és következetesen kiiktatták műveit a hazai irodalmi életből, és haláláig a nevét is alig ejtették ki. Ez nemcsak emigráns létének és bolsevizmusellenességének tudható be, hanem annak is, hogy ő volt a magyar polgárság irodalmi képviselője, s erről az osztályról sokáig semmi jót sem lehetett állítani. Azonban a klasszikus polgári eszményeknél értékesebbet nem talált, így kötelességének tartotta, hogy ezeknek adjon hangot műveiben. Az 1980-as években már lehetővé válhatott volna munkáinak hazai kiadása, de ő megfogadta, hogy amíg Magyarországon megszálló csapatok tartózkodnak, s nem lesz demokratikus választás, addig semminek a kiadásához és előadásához nem járul hozzá. Életműsorozatának újra kiadása halála után, 1990-ben indult el. Ugyanebben az évben posztumusz Kossuth-díjjal ismerték el.
Megszületett József Attila (1905–1937) Kossuth- és Baumgarten-díjas költő, a magyar költészet egyik legkiemelkedőbb alakja.
A Szegedi Tudományegyetemen tanárnak készült, de a Tiszta szívvel című verse miatt kirobbant jobboldali tiltakozások nyomán Horger Antal professzor eltanácsolta a tanári pályától. Ezután nyugati egyetemekre iratkozott be, közben megismerkedett a kortárs német és francia költészettel, melynek reprezentánsai közül főleg Villon gyakorolt rá nagy hatást. Hazatérve kapcsolatba lépett az illegális munkásmozgalommal. Mindössze harminckét évet élt, mégis a magyar költészet egyik legjelentősebb alakja. Öröksége sok évtizedre meghatározta a magyar költészet tendenciáit. Ahogy minden igazán nagy alkotó esetében, az övében is azt látjuk, hogy száz évvel születése után legalább annyi újdonságot tud mondani, mint a megelőző évtizedekben. Öngyilkosságra utaló tragikus halálának pontos körülményeit azóta sem sikerült tisztázni (Szépség koldusa, Külvárosi éj, Nagyon fáj). ––> József Attila – [Kóróval jöttél, nem virággal…]
Meghalt Kurt Vonnegut (1922–2007) amerikai regényíró és esszéista.
Pályája kezdetétől 1975-ig Kurt Vonnegut Jr. néven írt. A 20. század második felén átívelő írói munkássága a kortárs amerikai irodalom és ellenkultúra egyik legnagyobb és legnépszerűbb alakjává, kultikus figurájává avatta. A kevéssé termékeny írók közé tartozott: tizennégy regényt, háromkönyvnyi elbeszélést, pár esszékötetet és visszaemlékezést írt, műveinek irodalmi értéke azonban kiemelkedő. Humanista világnézete, bölcs társadalombírálata, kritikus, de a kíméletlenségig őszinte egyénisége, szarkasztikus humora, sajátos hangulat- és világteremtő képzelete vitathatatlanul a 20. századi irodalom legnagyobb hatású íróegyéniségei közé emelte. Elutasította magától a „szatirikus író”, valamint a „fekete humor” bélyegét is. Több regényét ő maga illusztrálta hanyag vonalvezetésű, egyéni rajzaival (Gépzongora, Macskabölcső, Az ötös számú vágóhíd).
Ezen a napon született:
Luise Adelgunde Victorie Gottsched (1713-1762)
német írónő. Már házassága előtt is feltűnt írói és fordítói tehetsége, később jelentősen hozzájárult férje (Johann Christoph Gottsched) publicisztikáihoz. Együttműködött Pierre Bayle francia „Történelmi és kritikai szótár” német kiadásában és fordításában, valamint német mintadrámák megfogalmazásában nagy segítsége volt férjének. Bár több költeményt, tragédiát és szatírát is írt, tehetsége leginkább vígjátékaiban mutatkozott meg.
Báróczi Sándor (1735-1809)
királyi testőr, író, a testőrírók közé tartozott. Miután Mária Terézia fölállította a magyar testőrséget, őt is beválasztották. Bécsben Barcsay Ábrahám és Bessenyei György társaságában ő is a magyar irodalom fellendítésén munkálkodott. Korának kiemelkedő prózafordítója és stílusreformátora volt, elsősorban franciából fordított. Munkáival jelentősen gazdagította a magyar stílust, és ez kiemelt helyet biztosít számára a régi magyar fordítók sorában (A védelmeztetett magyar nyelv, Amalia történetei, A mostani Adeptus).
Jurij Japelj (1744-1807)
szlovén költő, író, nyelvész, fordító, jezsuita, a szlovén katolikus Biblia fordítója. További művei között van egy prédikáció gyűjtemény, illetve számos szépirodalmi mű. Versei közül kevés maradt az utókorra. Megpróbált egy nyelvtant is összeállítani, de halála ebben megakadályozta.
Bassa Iván (1875-1931)
magyarországi szlovén író, politikai vezető. Miután a történelmi Vendvidéket (ma nagyrészt a Muravidék) a trianoni békeszerződés után elszakította és Jugoszláviához csatolta, ezt követően kemény harcot folytatott a katolikus magyar és más iskolák fennmaradásáért. Hívei rajongásig szerették. Aktív kapcsolatban állt Szakovics Józseffel, aki szintén vend nyelven írt könyveket.
Sebeők Sári (Charlotte von Seeböck, 1886-1952)
opera-énekesnő (szoprán), a Magyar Állami Operaház örökös tagja. Énektanulmányait 1898-ban a budapesti Zeneakadémián kezdte, majd Bécsben fejezte be. Pályája elején koloratúrszoprán, aztán drámai szoprán szerepeket énekelt. Repertoárja gerincét a romantikus szerzők művei alkották.
Árkay Bertalan (1901-1971)
műépítész, festő, a modern építészet egyik úttörője. Építészeti felfogása az eklektikus kezdetektől, a szecesszión keresztül eljut a modern – avantgárd – irányzatokig. Kiemelkedik templom tervezési tevékenysége is. Apjával – Árkay Aladárral – közösen tervezte az 1928-tól közadakozásból épülő Mohácsi Fogadalmi templomot és a Budapest. XII. Csaba utcában felépített Városmajori Jézus szíve plébániatemplomot.
Horkai János (Hérincs, 1924-2010)
Jászai-díjas színész, érdemes művész, a Nemzeti Színház örökös tagja. 1946-ban került a Nemzeti Színházhoz a Színház- és Filmművészeti Főiskola elvégzése után. Számos magyar játékfilmben és tévéfilmben szerepelt. 1947–1956 között tanársegéd volt a Színház- és Filmművészeti Főiskolán (Meztelen diplomata, Kár a benzinért, Tündér Lala).
Csetri Elek (1924-2010)
erdélyi magyar történész, az MTA külső tagja. Levéltári, kézirattári és könyvtári kutatásainak tárgya Erdély 17–19. századi története, az erdélyi magyar tudománytörténet, de foglalkozott gazdaságtörténeti kérdésekkel (Kőrösi Csoma Sándor indulása, A köz hasznára – Az ég kegyelmével, Európa és Erdély).
Hajdú Endre (1925-1982)
Jászai Mari-díjas színész. 1954-ben kapta meg diplomáját a Színművészeti Főiskolán és az Állami Déryné Színháznál kezdte a színész mesterséget. 1978-tól haláláig a Népszínház társulatának volt tagja. Kiváló karakter- és jellemábrázoló színész volt (Fekete gyémántok, Forró mezők, Ideiglenes paradicsom).
Lakatos Menyhért (1926-2007)
cigány származású kétszeres József Attila-díjas író. 1969–1975 között a Magyar Tudományos Akadémia szociológiai kutatócsoportjának ciganológiai munkatársaként tevékenykedett. Első írásait 1970-ben jelentette meg. 1973-tól szabadfoglalkozású író volt. 1986-ban megalapította a Cigány Kulturális Szövetséget. 1988-tól a Magyarországi Cigányok Kulturális Szövetségének elnöke volt. 1992-től a Magyarországi Játékszíni Társaság elnökségi tagja volt (Füstös képek, Csandra szekere, Tenyérből mondtál jövendőt).
Tarsoly Elemér (1928-1986)
színész. 1952-ben szerezte diplomáját a Színiakadémián. Ezt követően haláláig játszott a Nemzeti Színháznál. A közönség elsősorban népi alakok, karakter- és epizódszerepek megformálójaként láthatta (Egy pikoló világos, Puskák és galambok, Árvácska).
Elekes Pál (1929-1996)
Jászai Mari-díjas színész, bábszínész, érdemes művész. Színészi diplomáját 1949-ben kapta meg a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. Pályáját a Vígszínházban kezdte. 1950-től az Állami Bábszínház, 1992-től a Budapest Bábszínház tagja volt. Szinkronszínészként is népszerű és foglalkoztatott művész volt (Mi újság a Futrinka utcában?, Minden egér szereti a sajtot, Julianus barát).
Bradányi Iván (1930–2022)
többszörös EMeRTon-díjas dalszövegíró, műfordító, író. Első dalai 1949-ben jelentek meg. 1960–1972 között Londonban és Barcelonában élt. 1972-ben tért vissza Magyarországra. 1973-tól a Magyar Rádió külső munkatársa. 1976-1990 között a Rádió könnyűzenei műsorértékelője volt.
Rédei Károly (Radanovics, 1932–2008)
nyelvész, az MTA tagja. Elsősorban a permi és az obi-ugor nyelveket kutatta. Etimológiai munkássága különösen jelentős volt, a Nyelvtudományi Közleményekben több mint 330 etimológiát publikált. Munkássága során különös hangsúlyt fektetett a nyelvek közti érintkezések vizsgálatára.
Szabó Lajos (1937)
színész, bábszínész. A Színház- és Filmművészeti Főiskola színészi és rendezői szakán folytatta tanulmányait, majd bábszínészetet tanult Nagyváradon. 1960 és 1980 között a Nagyváradi Állami Bábszínház tagja. 1980 óta az Állami Bábszínház, 1992 óta a Budapest Bábszínház művésze. Sokoldalú karakterszínész.
Zentay László (1943–2022)
Balázs Béla-díjas operatőr. 1965-től a Magyar Televízió operatőre. 1976–1979 között a Színház- és Filmművészeti Főiskola operatőr szakos hallgatója volt. 1996–2000 között a Magyar Televízió főoperatőre volt.
Hernádi Judit (1956)
Jászai Mari-díjas színésznő, énekesnő, érdemes művész, a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja. 1978-ban végezte el a Színház- és Filmművészeti Főiskolát, és karrierje a Vígszínházban indult. 1986 óta szabadfoglalkozású kis megszakítással, a Művész Színház társulatának tagja volt (1992–94 között). 2017-től az Orlai Produkciós Iroda társulatának tagja. Számos filmben szerepelt (A Pogány Madonna, Ámbár tanár úr, Hasutasok).
Tóth Péter (1965)
Erkel- és Bartók Béla–Pásztory Ditta-díjas zeneszerző, érdemes művész. Zenei tanulmányait a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskolában kezdte. 1990-ben diplomázott. 1999-ben hangmesteri, 2002-ben közoktatásvezetői diplomát szerzett. DLA fokozatát 2008-ban kapta meg. 2011-től a Szegedi Tudományegyetem Zeneművészeti Karának tanszékvezető főiskolai docense, 2013-tól dékánja, 2015-től egyetemi tanára.
Vicei Zsolt (Viczei, 1971)
színművész, rendező. A 80-as években Urbán Andrással létrehozta az AIOWA színházi formációt. Az újvidéki színművészeti akadémián tanult, majd 1991-1992 között a Gór Nagy Mária Színitanoda tanulója volt. 1994-ben költözött végleg Magyarországra, a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház tagja lett. 2017-től a Szegedi Nemzeti Színház színésze (Moszkva tér, Hacktion, Blokád).
Boros Misi (2003)
Junior Prima díjas, a Magyar Klasszikus Zene Ifjú Nagykövete díjas zongoraművész, csodagyerek. Négyéves kora óta minden szabadidejét a zongora mellett tölti. Zenei tanulmányait hatéves korában kezdte a Pécsi Liszt Ferenc Zeneiskolában, nyolcéves korától a Müncheni Zene- és Színházművészeti Főiskola Különleges Tehetségek Osztályának hallgatója. 11 évesen felvételt nyert a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem, Rendkívüli Tehetségek Osztályába, 2020 óta a Müncheni Zene- és Színházművészeti Főiskola hallgatója. A sajtó „a zongora hercege” címmel illette.
Ezen a napon halt meg:
Kőrösi Csoma Sándor (1784-1842)
székely-magyar nyelvész, könyvtáros, a tibetológia megalapítója. Célja nemcsak megtalálni az ősök földjét, de eleven ivadékaikat is valahol Ázsiában. Ez a vágy és reménység, melynek annyi szószólója volt a múlt századnak nemcsak első negyedében, de még jóval azután is, hiúnak bizonyult ugyan, de nem volt egészen híján a valóság elemének. Tibeti szótára és nyelvtana önálló gyűjtés, úttörő munka eredménye. —» A Himalája magyar remetéje
Bárány Ágoston (1798-1849)
ügyvéd, levéltáros. Kazinczy Ferenc buzdítására, kivel levelezett, előbb a költészetben, majd az önéletrajzírásban tett kísérletet. 1825 tavaszán Torontál megyébe költözött, itt kezdte a német nyelv tanulását, fordított színművet és regényt. 1828-ban Bánlakán az uradalmi levéltár lajstromozásával foglalkozott, 1831. októberében megyei levéltáros. Ezután készültek a déli megyék történeti leírásai (Wolfenbütteli herczegnő, Torontál vármegye hajdana, Temes vármegye emléke).
Goda Gizella (1900-1961)
opera-énekesnő (koloratúrszoprán). A Zeneakadémia elvégzése után, az 1919-20-as évadban szerződtette az Operaház, tíz évig volt a társulat sokat szereplő lírai koloratúrszopránja. Élete következő szakaszában csak mint hangverseny-énekesnő lépett nyilvánosság elé, az Operában 1934-ben szerepelt még egyetlen alkalommal.
Jacques Prévert (1900-1977)
francia költő, színházi rendező, forgatókönyvíró. 1926-tól 1930-ig a szürrealista csoport tagja volt. Paroles címmel 1946-ban jelent meg első kötete. Valószínűleg az egyetlen modern francia költő, aki tömegnépszerűségre tett szert. Ez annak köszönhető, hogy a hétköznapok, az utca, az argó nyelvét használta. Egyszerű, dallamos, sanzonkarakterű verseket írt. Sugárzik belőlük a kisember szeretete, mindenféle kizsákmányolás gyűlölete, szenvedélyes igazságvágy. Versei közül számtalant zenésítettek meg és adták elő neves énekesek. Számos filmforgatókönyvet is írt (Maszkabál, Szerelmek városa, Levél a Kóbor-szigetekről).
Horváth Imre (1906–1993)
erdélyi magyar költő. Már ifjúsága éveiben úgy látja, hogy a fény csak borzalmakra világít az emberlakta tájon. A magány, betegség, szomorúság, megalázottság elől a természetben és a szigorú költői formákban keres menedéket, így alakítja ki sajátos lírai hangját. Költői tehetsége a fasizmussal és a háborúval való szembefordulásban konkretizálódik, akárcsak Radnóti lírájában (Száll a gépünk, Szavak trónusa, A sárga ház).
Wehner Tibor (1918-1977)
Liszt Ferenc-díjas zongoraművész. A Zeneakadémián Keéri–Szántó Imrénél és Dohnányi Ernőnél a zongora, Kodály Zoltánnál pedig a zeneszerzői szakon tanult. Számos országban vendégszerepelt, kamaramuzsikusként is gyakran fellépett.
Primo Levi (1919–1987)
olasz író, kémikus. Tizenegy hónapot töltött az auschwitzi koncentrációs táborban. A tábor felszabadítása előtt skarlátot kapott, a tábor kórházába került, itt érte a felszabadítás. Ezután kezdett írni és egyre elismertebb személy lett az olasz irodalmi életben, munkáit egyre több nyelvre fordították le. A La tregua (A fegyverszünet) című munkája több olasz iskolában kötelező olvasmány lett (Az olcsó rend, Akik odavesztek és akik megmenekültek, A szénatom utazása).
Saly Németh László (1920-2001)
festőművész, grafikus. A soproni Széchenyi István Reáliskolában kezdte képzőművészeti tanulmányait, 1940–1942 között a Magyar Képzőművészeti Főiskolára járt. A második világháborúban francia hadifogságba esett, hamarosan lehetővé vált, hogy ott is festhessen. Ettől kezdve folyamatosan dolgozott, és a képei eladásáért kapott összeget magyar hadifogoly-társai támogatására fordította, amíg haza nem térhetett. Óriási életművet hagyott ránk. Olajfestmények, szénrajzok, akvarellek, plakátok művészien megalkotott műszaki rajzok, térképek maradtak utána, melyek magángyűjteményekben, és a világ sok országában megtalálhatók (Hazafelé, Szerelmesek, Ferenciek tere).
Fónagy Iván (1920-2005)
nyelvész, az MTA tagja. A nyelvelmélet, a hangtan, a stílus, a költői nyelv és a mélylélektan úttörő kutatója, a nyelvtudományok doktora. 1967-től 1970-ig a Sorbonne vendégtanára. 1971-ben végleg választott második hazájában, Párizsban telepszik le, nyugdíjba vonulásáig a francia Nemzeti Tudományos Kutatási Központ kutatóprofesszora (A mágia és a titkos tudományok története, A magyar beszéd dallama, A költői nyelvről).
(Idősebb) Járóka Sándor (1922–1984)
prímás, zenekarvezető, a Népművészet Mestere. 1932-től az aranyosi Rajkó Zenekar egyik vezető prímása. 1947-ben megalakította saját együttesét. 1971-ben hathetes amerikai körutat tett héttagú együttesével, ahol Karády Katalin és Svéd Sándor is énekelt zenekarával. Közszeretetnek és tiszteletnek örvendő prímás volt, mint zeneszerző is sikeres volt, legismertebb szerzeményei a Holdfény Szerenád és a Táncoló ujjak. Számos magyar filmben is szerepelt.
Török Endre (1923-2005)
Széchenyi-díjas irodalomtörténész, russzista, egyetemi tanár. 1952-ben aspirantúrára küldték a Szovjetunióba, ekkor tanult meg oroszul, három évet a Volga melletti Szaratovban élt, ahol száműzött, kiváló irodalomtudósok mellett tanult, Sztálin halála után már változó, szabadabb légkörben. 1968-tól a Világirodalmi Lexikon egyik főmunkatársa. 1992-től a Századvég és az Orosz gondolkodók című sorozat szerkesztője (Az orosz dráma áttekintése, Szemfényvesztések kora, Ki a szabad?).
Bölöni Kiss István (B. Kiss István, 1926-1982)
kétszeres Jászai Mari-díjas bábművész, színész. Közgazdasági tanulmányai mellett, amatőr bábjátékosként kezdte pályáját. Az Országos Színészegyesületi Színészképző Iskola elvégzése után 1950-től az Állami Bábszínház tagja lett. 1954-től két évadot a Győri Bábszínházban töltött, majd 1956-tól visszatért az Állami Bábszínház társulatához. A bábszínészképző tanfolyamon bábmozgatást tanított.
Havas Gertrúd (1927-1982)
Jászai Mari-díjas bábszínésznő, színésznő. 1943 és 1946 között végezte el az Országos Színészegyesület színiiskoláját. Első munkahelye az Állami Faluszínház volt, melyet 1949 és 1955 között a Mesebarlang követett, mely az ország első állandó bábszínháza volt, és melynek alapítói között szerepelt 1947-ben. Az államosítás után Állami Bábszínház néven átalakult intézményben maradt. Szénmonoxid-mérgezés következtében halt meg.
Váradi Hédi (1929–1987)
Kossuth- és Jászai Mari-díjas színésznő, kiváló művész. Rózsahegyi Kálmán színiiskolája után 18 évesen elsőre bejutott a Színház- és Filmművészeti Főiskolára. A Madách Színházban kezdett dolgozni, majd 1964-től haláláig a Nemzeti Színház színésze volt. Átütő egyéniségével, mélyen megragadó játékstílusával drámai és vígjátéki szerepeket is kiválóan interpretált, országos népszerűségét erősítették szinkron alakításai (Mese a 12 találatról, Fapados szerelem, Nápolyt látni és…).
Görgey Gábor (1929-2022)
Kossuth- és József Attila-díjas író, költő, műfordító, dramaturg, rendező. 2002 és 2003 között a nemzeti kulturális örökség minisztere. A Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia alapító tagja, 1992-1998 között a Magyar Írószövetség elnökségi tagjaként tevékenykedett. Első verseskötete Füst és fény címmel jelent meg, 1956-ban, a következő 1963-ban, Délkör címmel. Első drámája, a Komámasszony, hol a stukker? nagy sikerrel szerepelt. Regényírói munkássága is jelentős, Adria szirénje című regényéért kapta meg a 2000-es Év Könyve-díjat (A díva bosszúja, Eszkimó nyár, A kivégzés éjszakája).
Nagy Franciska (Bertha Bulcsúné, 1943-2022)
József Attila-díjas író. Az írással már gimnazista korában eljegyezte magát, amikor a Tábortűz című ifjúsági lap külső munkatársa lett. Kötetben először a Roskad a kormos hó, valamint az Aki nem hiszi, járjon utána című szépirodalmi antológiákban jelentek meg meséi. Első, gyermekeknek szóló önálló könyvét 1978-ban adták ki. Írt gyermekregényt, fantasztikus meseregényt, ifjúsági regényt és ismeretterjesztő gyermekkönyvet (Űrbicikli, Macska a zongorában, Kísértetfogadó).
Medgyessy Pál (Medgyessy Pál György, 1954-2018)
színész. 1985 és 1990 között a Magyar Állami Operaház énekkarának tagja volt. A „Szép magyar beszéd” országos verseny egyik győzteseként 1972–73-ban Kazinczy-díjat nyert. 1974–1978 között végzett a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. 1980-tól 1983-ig a Békés megyei Jókai Színház művésze volt, valamint játszott a Gyulai Várszínházban is. 1985 és 1990 között a Magyar Állami Operaház énekkarának tagja volt (Cigánykerék, Csínom Palkó, Csillag a máglyán).
