Kodály Zoltán gyermek- és vegyes karai, Fischer Ádámmal
Kórusművek (Choral Works)

Szerző: Lehotka Ildikó

Kodály Zoltán kórusművei közül válogatni a bőség zavara miatt nem könnyű. Egylemeznyi anyagba kerüljön bele gyermekkar, nőikar, vegyes kar, férfikar, eddig nem is kétséges, de mely darabok? Ha témák szerint, ha a költő neve, ha a népi szövegek, dallamok alapján, ha a megírás évszáma szerint válogatnak, kimaradnak nagyon fontos kórusművek. A BMC kiadásában megjelent cédé három, talán a legismertebb gyermekkart és hat, szintén a legismertebbek közül való vegyes kari kompozíciót tartalmazza.

Kodály mint népdalgyűjtő, mint pedagógus, mint magyar szakot végzett és nyelvészetből doktorált bölcsész nagyon fontos feladatának, küldetésének érezte az emberi hangra írott – nem titkolt – pedagógiai célú, már a legkisebbek által is énekelhető kétszólamú, egyszerű gyermekdallamok feldolgozását magába foglaló kórusműveket, nagyobbacskáknak komponált darabokat. Vegyes karai szövegválasztása a nemzetnevelő pedagógust állítja elénk, legyen szó Weöres-versről vagy bibliai témáról, sokszor rejtett utalásokkal (némelyik művével nagy vihart kavart).

A lemezt a nagyon kedvelt Gergely-járás nyitja, a „magyar iskolásfiúk nótái szerint”, a diákok élelmet gyűjtenek kevéssé megfizetett tanáruknak (a nagyon gondosan írt kísérőfüzetben – Gyenge Enikő munkája – azt találjuk, hogy a fiúcskák maguknak gyűjtenek élelmet). A népdalfüzérként felépülő darabban néha hiányoltam a játékosságot, a szövegmondással való hangsúlyozást, ritmikusságot. A dudaszót is megjelenítő záró szakasz túl elkapkodott, a virtuozitásra törekszik, nincs meg a feszes ritmika. A Wesselényi utcai fiúknak és vezérüknek, Borus Endrének címzett, 1927-ben komponált Lengyel László az úgynevezett hidas játék hagyományát eleveníti fel, sokszínűen, a hangulati szakaszok igen gyors vágásával. Nagyon szép a Misterioso rész, a Mi a vám? kezdetű, határozott, sőt sürgető intonációjával, a generálpauza utáni szakasz sajnos megint csak kapkodó. A Pünkösdölőt A Szilágyi Erzsébet leánylíceum énekkarának és mesterének, B. Sztojanovics Adrienne-nek ajánlotta Kodály. Sztojanovics Adrienne és néhány, Kodálynál végzett karvezető rendkívül értékes munkát végzett a kóruskultúra kialakítása és megszilárdítása terén, Kodály így örökítette meg a nevét. A legösszetettebb kórusmű a három gyermekkar közül, már-már szvitszerű, a hangulati-tartalmi szakaszok bősége jellemzi a darabot.

Kényesek a magas hangok az MR Gyermekkórusa előadásában (a Gisz’’ a 28. ütemben, a záró A’’), a szövegmondásban a „Tűzes nyelveknek” kiejtését Kodály sem gondolta komolyan, a kevéssé kifejező Zeng-bong rész fölött a dallam kissé halk. A szoprán tirádája a 109. ütemtől sok, és összemosódik. Kifejező az Én kicsike vagyok kezdetű szólós szakasz, majd az ezt követő Felállott Szent János méltóságteljes fortéja. Az Andantino ff utáni mezzofortéja majdnem piano, a Csak az Isten tudja (Meno mosso vége) zárás koronáját hiányolom.

A Magyar Rádió Gyermekkórusa az említett apróságoktól eltekintve szépen, biztonságosan énekelt, az alt szólam igazán dúsan szólt. A szövegmondás nem minden esetben határozott, a hangzás nem az igazi gyermekkari, valószínűleg a gyermekek gyorsabban érnek, mint húsz éve.

Fischer Ádám nem igazán érezte át a gyermekkórusok súlyát, kevés ötletet találtam a művekben, a dinamika, megtorpanások-belegyorsítások tárházával sem bánt bőkezűen. A kórusvezetés egészen más, mint egy nagyzenekart irányítani, különösen a gyermekkórus dirigálása nehéz feladat.
A vegyes karok viszont nagyon jók a Magyar Rádió Énekkara tolmácsolásában. A Liszt Ferenchez című ünnepi kórus a Liszt-emlékévhez készült, 1936-ban, Vörösmarty szövegére. Kodály nem esik abba a hibába, hogy Liszt dallamaira, jellegzetes harmóniáira (bővített akkord), stílusjegyeire utaljon, marad a saját kifejezőeszközeinél. A kórus nemes hangzása szíven üti az embert, a hangszínek állandó és indokolt változása míves. Sík Sándor Te Deuma 1961-ben keletkezett, a nyitó gregoriándallam szép piano hangzása emlékezetes, a puha basszus nagyon szép. A kórusművet át-átszövő Hála légyen jól felépített a hangerő emelésével, a különféle megoldásokkal. A Jézus és a kufárok ostort jelképező dallamszövedéke (fugatót előlegező indításokkal) néha kibogozhatatlan (az Animato indítása), a hangzás itt is kiegyenlített. Az öregek (1933) melankolikus hangulata megkapó, a telt, érzékeny pianókkal együtt. Hasonlóan Az öregekhez, a Székely keserves sem tartalmaz mozgalmas elemeket (a két mű közé egy friss ritmusú jólesett volna), a pasztellszínek, a sirató lényege gyönyörűen hullámzott elő.

A Mátrai képek 1931-ben készült, ciklusszerű kompozíció. A kórusművek hosszát tekintve az egyik élen járó darab népdalait jól megválogatta Kodály, a dalok kísérő szólamai a legegyszerűbbektől a legbonyolultabbakig terjed, jó érzékkel váltogatva. Fantasztikusan jó a felvétel, egyetlen pillanatig sem unalmas, szép az alt szólam hangszíne az utolsó előtti dalban, a férfiszólamok karakánsága is tetszett (a tenor néha nem elég fényes). A mű felépítése igazi mestermunka.

A Magyar Rádió Énekkarát Fischer Ádám vezényelte, a hosszabb formákban, a felnőtt kórusok világában teljes mértékben otthon van. Plasztikus, festői képeket varázsol a hallgató elé, zeneileg kiemelkedő megoldásokkal, ehhez kellett egy nagyon profi énekkar is. A lemezt a vegyes kari művekért érdemes megvenni, a Kodály-év után is, a nem igazán jól sikerült lemezborító ellenére.

Kodály Zoltán: Kórusművek (Choral Works)

MR Énekkar (MR Choir), MR Gyermekkórus (MR Children’s Choir)
Fischer Ádám

Gergely-járás (Magyar iskolásfiúk nótái szerint)
Lengyel László
Pünkösdölő
Liszt Ferenchez
Sík Sándor Te Deuma
Jézus és a kufárok
Lengyel László
Az öregek
Székely keserves
Mátrai képek
Liszt Ferenchez
Mátrai képek

BMC Records, BMC CD 144, 2008