…ritka csodás és emlékezetes előadást hallhatott a közönség…
A nagy sikerű A Zongora sorozat Ránki Dezső koncertjét kínálta szeptember 24-én. Ránki estjének műsora ezúttal is figyelemfelkeltő volt, hiszen Haydn zongoraszonátái enyhén szólva sem a gyakran játszottak közé tartozik, ezekből a c-moll ((Hob. XVI:20) szólalt meg. Ránki korábban egy teljes koncertet szánt a szerző e műfajú darabjaiból. Liszt kései zongoradarabjainak egy füzére után Schumann Kreislerianája (Op. 16.) zárta a koncertet.
A Katharina és Marianna von Auenbrugger testvéreknek ajánlott Haydn-szonáta 1771-ben készült és 1780-ban jelent meg nyomtatásban. A háromtételes darab nyitó Moderato tétele rendkívül díszített, számos karakter hordoz: a kezdő ütemek (főtéma), majd a játékos szakaszok, de a Sturm und Drang jegyeit mutató rövid pillanatok mellett a drámaiság is felcsendült. Az Asz-dúr, ¾-es Andante con moto az időtlenséget jelentette a közönségnek, Ránki csodálatos hangszínnel játszott, mintha egy zenélődoboz szólt volna. A lassú tétel bensőségessége teljes mértékben elbűvölte a közönséget, a szokásos köhögések sem akkor, sem a későbbiekben sem festették alá az előadást. A záró Finale ereje, de nem túlzásba vitt fortéi szintén nagyszerű voltak.
Ránki megköszönte a tapsot, de nem ment ki a színpadról. Liszt kései darabjaiból szólt egy füzér. Liszt zeneszerzői periódusainak utolsó szakaszáról ismeretes, hogy a zongoraművekben csillogás, a virtuozitás már nem a látványt, a technikai bravúrt szolgálja. Szintén ismert, hogy Liszt harmóniái, harmóniafűzése előremutató. Utóbbit az első, Unstern! (S.208) darabban figyelhette meg a hallgató. A tömör Balcsillagzat bővített, szűkített hangközeit, vészjósló hangzását csendesítette a Bölcsődal, (Wiegenlied S.198), majd az Öt zongoradarab szólalt meg az első kivételével. Változatos karakterekkel, hangszínekkel játszotta Ránki a műveket, ez a többi Liszt műben is folytatódott. Az egyes darabok rideg akkordtömbjei és a lecsupaszított dallamvonalai éppen a maguk puritán egyszerűségében váltak kifejezővé.
Bár az eredeti kiírás szerint szünet után folytatódott a koncert, de Ránki maradt a színpadon, és következett Schumann Kreriesliana, a nyolctételes – alcímét tekintve Fantázia zongorára című ciklusa. A szakirodalom Schumann legjobb zongoradarabjaként számon tartott, és a szerző által kedvenc darabjának aposztrofált füzér rendkívül változatos zenei anyaggal bír, amelyet Ránki tökéletesen tolmácsolt.
Ránki Dezső koncertje feledhetetlen volt. ritka csodás és emlékezetes előadást hallhatott a közönség. Egyben szellemi utazást is kaptunk, belepillantva a három szerző zenei világába. Ránki művészetét régóta, művészi pályájának első pillanataitól kezdve a zenei purizmus, a maníroktól mentes, végtelenül alázatos megközelítés jellemzi. Játékában a drámaiságtól a játékosságig, az örömtől az elmúlás víziójának bemutatásáig minden karaktert híven megmutatott, de nem erőltette rá a hallgatóra a formai elemek szakaszait felesleges indokolatlan cezúrákkal, hanem a zene a teljes természetességgel szólalt meg. A gyors szakaszok feszessége, ritmikája, a lírai szakaszok kibomlása, a dinamikai árnyalatok teljessége, a technikai perfekcionizmus, amely nem a néhány művész által előtérbe kerülő virtuozitást jelenti Ránki esetében, és maga a stílusismeret, -érzék tette egyedivé a koncertet.
Ránki Dezső 75. születésnapjáról a hangversenyszervező, Jakobi László is megemlékezett egy csokor virággal. A koncert két ráadásdarabbal zárult, Liszt a keresztény mártír, Sancta Dorothea emlékére írt darab és Debussy Gyermekkuckó sorozatából egy tételt kapott a rendkívül hálás közönség.
MüPa, 2026. szeptember 24.
A Zongora – Jakobi Koncertek
Ránki Dezső zongoraestje
Haydn: c-moll szonáta (Hob XVI/20)
Liszt Ferenc: Unstern! (S.208)
Wiegenlied (S.198)
Fünf Klavierstücke (S.192) No. 2–5:
2. Lento assai, 3. Sehr langsam, 4. Andantino, 5. Sospiri!
4. Mephisto-Walzer (S.216)
Recueillement (S.204)
Impromptu (S.191)
Schumann: Kreisleriana (op. 16)
