Névnapok: Aladár, Álmos, Amadil, Amáta, Elemér, Leó, Leon, Leona, Lionel, Paula, Pauletta, Paulin, Paulina, Polett, Szilvánusz, Tira, Tíra
Események:
A társadalmi igazságosság világnapja.
1724 – George Frideric Händel Julius Caesar Egyiptomban című operájának premierje a londoni Haymarket King’s Theatre-ben.
1816 – Rossini A sevillai borbély című vígoperájának premierje a római Teatro Argentinában.
1872 – megnyílik a Metropolitan Museum of Art New Yorkban.
1877 – A moszkvai Nagyszínházban (Bolsoj) bemutatták Csajkovszkij Hattyúk tava című balettjét.
1881 – Anton Bruckner 4. szimfóniájának ősbemutatója Bécsben (Hans Richter karmester, Bécsi Filharmonikusok).
1892 – Oscar Wilde Lady Windermere legyezője című vígjátékának premierje a londoni St James Theatre-ben.
1897 – Megnyitja kapuit az Óbudai Kisfaludy Színház, Óbuda első, a főváros ötödik állandó színháza.
1909 – A Futurista Kiáltvány közzététele a Le Figaro francia folyóiratban.
1959 – Jimi Hendrix rock and roll gitárost első fellépése után vad játéka kirúgják a zenekarból (Temple De Hirsch zsinagóga, Seattle).
Megszületett Munkácsy Mihály (1844-1900) festőművész, a 19. század magyar festészetének nemzetközileg is elismert mestere.
Asztalosinasként kezdett dolgozni, de festőművész vált belőle, aki hatalmas vásznaival az egész világot meghódította. Művészi tudásán és tehetségén kívül, az európai és a magyar társadalom életének falusi és városi közösségeinek kiváló ismerőjeként érzékeny „szociográfus” is volt egyben, hiszen életképfestészete mind szociológiai, mind pedig eseménytörténeti vonatkozásában pontos jellemzést ad kortársairól. Tanulmányozta és nagy műgonddal festette korának jellegzetes karaktereit. Európai és magyar polgárként vált neves festőművésszé, Krisztus-trilógiája és számtalan méltán világhírűvé vált képe missziót teljesített, amellyel az egész művelt világ előtt megbecsülést szerzett. Ahhoz, hogy hatalmas életművét létrehozza, tehetségre, szorgalomra, megfeszített szellemi és fizikai munkára volt szükség. Romantikusan realista festő volt, aki mindig invenciókkal teli munkákat alkotott. A romantika egyik forrása a polgári társadalmak születésével együtt kifejlődő nemzeti tudat (Ásító inas, Honfoglalás, Rőzsehordó nő).
Ezen a napon született:
Feszl Frigyes (1821-1884)
építész, a magyar romantikus építészet egyik legjelesebb mestere. Hild Józsefnél tanult. 1839-ben kapta meg vándorkönyvét, utána József bátyjával együtt beiratkozott a müncheni Képzőművészeti Akadémiára. 1844-ben tértek haza (Pesti Vigadó épülete, Luczenbacher-sírkápolna – Szob, Mayer-ház).
Id. Storno Ferenc (1821–1907)
festőművész, építőművész, restaurátor, műgyűjtő. Az 1860-as években, kapcsolódott be a hazai műemlékek feltárásába és restaurálásába. Restaurátorként és freskófestőként főleg a Felvidéken, Erdélyben és a Muraközben szerzett hírnevet. 1878-tól 1880-ig festette ki a nagyváradi római katolikus székesegyház főhajójának freskóit és a szentélyt; e csodálatos festői alkotás mindmáig eredeti állapotában látható.
Vass Mátyás (1837-1903)
tanító, pedagógiai szakíró, tankönyvíró. Szegváron kezdte tanítói pályáját. Az 1870-es, 1874-es, 1878-as egyetemes tanítógyűléseken a tanítók jogai, önállósága, függetlensége érdekében, majd a nők taníttatásáról, végül a tanítói fizetés minimumáról és a korpótlék kérdéséről beszélt. Írásai előbb a Népnevelők Lapjában jelentek meg, majd az Alföldi Tanító Egylet által alapított Tanügyi Lapokban, amelynek 1872-74 közt főmunkatársa, 1874-76 közt szerkesztője volt.
Szentgyörgyi István (1842-1931)
színész, rendező. 1867-ben Molnár György Budai Népszínházához került, ahol döntő indíttatást kapott művészi szemléletének kialakításához: a népi figurák realista megformálásához, a sajátos színészi eszköztár kialakításához. Feleségével együtt 1871-ben szerződött Kolozsvárra, Fehérváry társulatához, s ettől fogva nem vált meg a kolozsvári magyar színpadtól.
Biczó Géza (Bitzó, 1853-1907)
festőművész, grafikus. Szaktanulmányait 1871 és 1875 között Kelety Gusztáv és Székely Bertalan növendékeként a budapesti Mintarajziskolában végezte. 1875-ben a kiskunhalasi református gimnázium rajztanára lett. 1880-tól a Műcsarnokban szerepelt képeivel, melyek többnyire a nép életét bemutató zsánerképek és arcképek. Két évtizedig dolgozott a Vasárnapi Újság illusztrátoraként, de könyvhöz illusztrációkat és készített.
Isikava Takuboku (1886-1912)
japán költő. Már a középiskolában elkezdett tankákat írni, 1902-ben pedig a vezető korabeli irodalmi folyóirat, a Mjódzsó is leközölt belőlük néhányat. Első kötete, az „Vágyakozás” Japánban addig szokatlan, meghökkentő képvilágú és szókimondó szabadverseket tartalmazott. Első tankagyűjteménye, az „Egy marék homok” 551 versében egyszerű, hétköznapi nyelven mindennapos élményekről és szenvedélyekről ír megkapó őszinteséggel és elevenséggel.
Pulszky Romola (1891-1978)
író, táncos, Vaclav Nyizsinszkij felesége. Az Orosz Cári Balett 1912-es budapesti vendégjátéka után csatlakozott az együtteshez. Gyagilev a házasság miatt elbocsátotta Nyizsinszkijt. A házaspár ettől kezdve 1945-ig Magyarországon élt. Férje betegsége miatt, mindent megtett érdekében, Svájcban, egy St. Moritz-i intézetben ápoltatta, fellépéseket igyekezett szervezni neki, könyveket írt róla, beutazta a világot előadásokat tartani a táncos művészetéről.
Róna Emmy (1904–1988)
grafikusművész, festő, érdemes művész. Az Iparrajziskolába járt, első rajzai 1921-ben a Színházi Élet című lapban jelentek meg. Tagja volt az Új Művészek Egyesületének, melynek kiállításain rendszeresen szerepelt. 1925-ben testvérével, Róna Klárával volt közös kiállítása Párizsban. Itt Ady Endre, Charles Baudelaire és Paul Verlaine verseihez készült illusztrációit mutatta be. Legtöbben gyerekkönyv illusztrációiról ismerik, közülük is talán legismertebb Fazekas Anna: Öreg néne őzikéje.
Pierre Boulle (1912-1994)
francia író, a Híd a Kwai folyón és a A majmok bolygója szerzője. A második világháború kitörésekor behívták a hadseregbe, Francia Indokínában harcolt. A háborúban Peter John Rule álnéven Kínában és Burmában az ellenállási mozgalomnál volt titkosügynök. 1943-ban németpárti csapatok fogták el a Mekong partjánál. Szolgálataiért több kitüntetést is kapott. Később Párizsba költözött, itt írta meg híres regényét, a Híd a Kwai folyónt, amely azonnal világsiker lett. 1963-ban több sikertelen könyv után megjelent A majmok bolygója, ami alapján több film is készült.
Vay Ilus (Horváth Ilona, 1923-2008)
színésznő. A színházművészet élő tanúja, szinte minden jelentős, nagy művésszel együtt játszott a színpadon. Színészi tehetségét, tevékenységét soha semmilyen díjjal nem jutalmazták, állami kitüntetést nem kapott. Életében csak egy kitüntetést vehetett át a Kiváló határőr kitüntetést a „Menyasszony” című műsorszámáért, melyet a laktanyákban adott elő határőr kiskatonák előtt. Ennek a kitüntetésnek nagyon örült (Mágnás Miska, Lila ákác, Egy bolond százat csinál).
Robert Altman (1925-2006)
amerikai filmrendező. 1956–tól készített játékfilmeket. 1974-ben Lion’s Gate Corporation néven saját céget alapított (MASH, Gosford Park, A játékos).
Sidney Poitier (1927-2022)
Oscar-díjas amerikai színész, filmrendező. 1946–tól az Amerikai Néger Színházban játszott. 1949 óta Hollywoodban szerepel. 1950-től szerepel filmekben. 1971 óta filmrendező is, 1994–től a Walt Disney Corporation igazgatótanácsának elnöke (Nézzétek a mező liliomait, A megbilincseltek, A Sakál).
Lantos Ferenc (1929-2014)
Kossuth-díjas festő, grafikus, a Magyar Művészeti Akadémia tagja. 1950-52 között a PPF-en rajztanári diplomát szerzett, 1964-ben diplomázott az Magyar Képzőművészeti Főiskola festő tanár szakán. Munkásságát Pécsett fejtette ki. Festészeti munkássága az 1950-es években a „látványfestészetből” indult, hogy fellelve a tájképek, enteriőrök, emberi alakok vagy csendéletek szerkezetét és színkompozíciós lehetőségeit, az 1960-as évekre eljusson a mondriani értelemben vett absztrakcióig (Szabad madár – Szigetvár, Farost intarziafal – Komló, Zománcfríz – Pécs).
Hager Ritta (Hager Ritta Henriette, 1931) a Nemzet Művésze címmel kitüntetett, Kossuth- és Prima Primissima-díjas magyar iparművész, textiltervező, gobelinművész. A magyar textilművészet egyik kiemelkedő egyénisége. Felsőfokú tanulmányokat az Országos Magyar Iparművészeti Iskola textil szakán végzett. Pályakezdő éveiben az Operaház kosztümfestőjeként működött. 1951-ben kitelepítették, majd 1954-58 között a Textilfestő Iparművészek Alkotóközösségében dolgozott, később az Iparművészeti Vállalat tervezője, kivitelezője volt (1958-68). 1968 óta szabadfoglalkozású textilművész.
Csizmadia László (1934-2014)
színész, a kecskeméti Katona József Színház örökös tagja. Az Erkel Ferenc Zeneművészeti Szakiskolában végzett, és diákként statisztált az Operaházban. Szinetár Miklós ajánlotta be a Fővárosi Operettszínházba. 1956-ban disszidált Kanadába. 1958-1959-es évadot már ismét az Operettszínházban töltötte. 1964-től a győri Kisfaludy Színház, 1968-tól a Szegedi Nemzeti Színház művésze volt. 1986-tól Kecskemétre szerződött.
Czilczer Olga (1940)
költőnő, írónő, zenepedagógus. Első versei a pécsi Jelenkorban és a szegedi Egyetemi Újságban jelentek meg. Később verseket közölt tőle a szegedi Pompeji, a Holmi, a Liget, a Műhely. Irodalmi esteken, könyvbemutatókon tartja közvetlenül is a kapcsolatot közönségével mind felnőtt, mind gyermek olvasóival (A függőleges ablaksor, Engedelmes planéták, Lebegés).
Kristóf Tibor (1942-2009)
színész, ismert, elismert szinkronhang volt. A 25. Színház, a Honvéd Művészegyüttes és a Mikroszkóp Színpad tagja volt. 1980-1985 között a szolnoki Szigligeti Színház, 1985-1988 között az Arany János Színház tagja volt. 1988-1994 között szabadfoglalkozású. 1994-1995 között az Új Színházban játszott. 1995-től szabadfoglalkozású volt ismételten. Legtöbbször olyan színművészeket szinkronizált mint: Sean Connery, John Vernon, Morgan Freeman vagy Walter Matthau. (Talpuk alatt fütyül a szél, Dögkeselyű, Sose halunk meg).
Mike Leigh (1943)
brit filmrendező, forgatókönyvíró. Karrierjét színpadon kezdte, első igazi sikerét az 1989-ben bemutatott Vérmes remények című komédiájával érte el, de a nagy áttörés még mindig váratott magára. Ez végül 1993-ban történt meg a Mezítelenül című drámájával.
Dániel Vali (1943)
Aase-díjas színésznő. 1965-ben végzett a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. A diploma kézhezvételét követően azonnal a Nemzeti Színház szerződtette, amely társulatát a névváltoztatás után sem hagyta el, így 2000 óta is a Pesti Magyar Színház társulatának tagja. Pályája kezdetén főként hősnőket játszott, később karakterszerepekben is kitűnt, emellett több filmben is szerepelt (A veréb is madár, Alfa Rómeó és Júlia, Hamis Néró).
Riccardo Chailly (1953)
olasz karmester. Karrierjét operakarmesterként kezdte, majd repertoárját fokozatosan kiterjesztette a szimfonikus zenére. 1970-ben a milánói Scalában Claudio Abbado segédkarmestere lett. 19 évesen Brahms negyedik szimfóniájával debütált. 1999-től 2005-ig a milánói Giuseppe Verdi Szimfonikus Zenekar első zeneigazgatója volt, 2005-ben tiszteletbeli igazgatójuknak választották. 2015 óta a Filarmonica della Scala vezető karmestere, 2017-től a Milánói Scala zeneigazgatója.
Gyöngyössy Zoltán (1958-2011)
Liszt Ferenc-díjas fuvolaművész, egyetemi tanár. 1976–1981 között a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola hallgatója volt. 2001-től a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem, 2008-tól az egyetem Doktori Iskolájának fúvósprogram-vezetője, 2009-től szakcsoportvezetője volt.
Forgács Róbert (1958)
tanár, drámapedagógus, nyelvmester, világutazó (Anya-nyelv-csavar; Na de kérem, Tanár úr!; Szín-játszó-tér).
Cservenák Vilmos (1975)
színművész. 1975-ben született a vajdasági Topolyán. 1994-1998 között a Színház- és Filmművészeti Főiskola hallgatója volt. Játszott Veszprémben (Petőfi Színház), Kecskeméten (Katona József), Debrecenben (Csokonai), játszott a Miskolci Nemzeti Színházban, a Turay Ida Színházban. 2019-től a Veszprémi Petőfi Színház tagja.
Johanna Beisteiner (1976)
osztrák klasszikus gitárművésznő, nemzetközileg elismert szólista, játszik klasszikus és kortárs zenét is. Tizenhat évesen már a Bécsi Zeneművészeti Egyetemen tanult, ahol diplomát szerzett és doktorált.
Mészáros Piroska (1985)
színésznő. 2008-ban végzett a Színház- és Filmművészeti Egyetemen. 2008–2013 között a Nemzeti Színház tagja. 2013-tól szabadúszó.
Takács Géza (1986)
színész. A Vörösmarty Mihály Gimnázium drámatagozatos osztályában érettségizett. A Kaposvári Egyetem Művészeti Főiskolai Karán szerzett diplomát 2008-ban. Innen 2009-ben a kaposvári Csiky Gergely Színházhoz szerződött. 2013–2020 között a Magyar Színház társulatának tagja volt. 2020-tól a Pintér Béla Társulat színésze.
Ezen a napon halt meg:
Johann Ambrosius Bach (1645-1695)
német zenész, Johann Sebastian Bach apja. Zenei tanulmányait Arnstadtban kezdi, kilencévesen járni. 1671-ben udvari- és városi muzsikus lesz Eisenachban, ahol később Johann Sebastian született. Azt, hogy írt-e zenét, vagy sem, ezt nem tudni.
Irinyi József (1822-1859)
hírlapíró, műfordító, a Márciusi ifjak tagja, az 1848. március 15-én kitört pesti forradalom követeléseit összefoglaló 12 pont ötletadója és első változatának megfogalmazója, országgyűlési képviselő, Irinyi János öccse. 1842-ben bejárta Németországot, járt Franciaországban és Londonban is. 1843-ban tért haza. Úti élményeiről írt munkáját a magyar cenzúra nem engedte megjelentetni, ezért azt 1846-ban Halléban nyomtatták ki. Az irodalomtörténészek ezt a munkát tartják a reformkor legkiemelkedőbb útleírásának. 1848. október 8-án a kormány követségi tanácsosként Párizsba küldte. A szabadságharc bukása után külföldre akart menekülni, de Grazban elfogták. Pestre, az Újépületbe hozták, majd több havi fogság után halálra ítélték. Haynau megkegyelmezett neki.
Klas Pontus Arnoldson (1844-1916)
Nobel-békedíjas svéd író, publicista, politikus. Fontos szerepet játszott a Svéd-Norvég Unió problémáinak megoldásában. Támogatta a skandináv államok semlegességét, 1883-ban közreműködött a Svéd Béke- és Békéltetési Szövetség megalapításában.
Sir Leonard Woolley (1880-1960)
angol régész. A mezopotámiai Ur városának feltárója. Becsvágytól hajtva arra törekedtek, hogy a lehető legrövidebb idő alatt a lehetséges leglátványosabb leletek hozzák a napvilágra, nála a pontos, aprólékos alapozásra került a hangsúly, hogy a lehetséges legtöbb és legpontosabb információkat szerezze a kutatott helyről és kultúráról. Sok időt fordított arra, hogy a bennszülött személyzetét kioktassa, hogyan ássanak anélkül, hogy a talált tárgyat elmozdítanák.
Ernest Ansermet (1883-1969)
svájci karmester, matematikus, zenetudós. A Lausanne-i egyetem matematika tanára, majd az egyetemi katedrát otthagyja. Gyagilev Orosz Balettjének zenei vezetője lett, a Suisse Romande Zenekar alapítója, számos kortárs zeneszerző művének ősbemutatója nevéhez fűződik.
Berde Mária (1889-1949)
erdélyi magyar író, költő, műfordító. A kolozsvári egyetem bölcsészkarán magyar-német nyelv- és irodalomból doktorált. Az angol és német nyelv tanulása végett Münchenbe utazott, tanulmányútja idején – amelynek Az örök film című modern formaeszközökkel megírt diákregényében állít emléket. Látásmódja, tiszta hangú, finom zeneisége, érzelmes lírája, valamint az emberi viszonyok sajátos, etikai megközelítése, nőies érzékenységre valló, néhol impresszionista hatást mutató prózájának stílusa miatt a szó igazi értelmében asszonyírónak nevezhető (Haláltánc, Seherezáde himnusza, Szentségvivők).
Szigeti József (Faktor József, 1892–1973)
világhírű hegedűművész, zenepedagógus. Hamar kiderült, hogy tehetsége van a hegedűhöz, így édesapjával Budapestre költöztek, ahol Hubay Jenő tanítványa lett a Zeneakadémián. 13 éves korában kezdett hangversenyezni. Egyike volt az első nemzetközi hírű művészeknek, akik az 1920-as években a Szovjetunióban koncerteztek. Klasszikus és főleg modern művek egyik legismertebb interpretátora volt.
Lakatos Vince (1907-1978)
filmrendező, fotográfus, író, érdemes és kiváló művész. Szegeden folytatott jogi tanulmányokat, 1933-tól 1944-ig újságíróként dolgozott. Szépíróként írt novellákat, regényeket. 1933 és 1941 között ezernél több fotográfiát készített a szegényparasztság életéről. Ezekből 727 darab eredeti negatív maradt fent, elrendezésüket, címadásukat a művész idősebb korában végezte el. 1948-tól a Híradó és Dokumentumfilmgyár, majd az ebből alakult Budapesti Filmstúdió, mai nevén Népszerű-tudományos és Oktatófilm Stúdió alkalmazta rendezőként és forgatókönyvíróként. Mintegy 180 rövidfilmet és három, egész estét betöltő filmet készített (Hortobágy, Mécsvilágnál, Virrasztók).
Both Béla (1910-2002)
rendező, színházigazgató, kiváló művész, a Madách Színház, később a Nemzeti Színház igazgatója. 1945 után rendezőként és színházvezetőként is tevékenykedett többek között a Magyar Színházban, illetve a debreceni Csokonai Színházban is. Közismertté mégis inkább filmszerepei miatt vált (A tanú, Fekete gyémántok, Te rongyos élet).
Fricsay Ferenc (1914-1963)
karmester. A Zeneakadémián tanult, többek között Bartók Bélától, Kodály Zoltántól, Weiner Leótól és Dohnányi Ernőtől. 1935-ben a Szegedi Filharmonikus Egyesület zenekarának karmesterévé nevezték ki, 1936 és 1939 között előadásokat dirigált a Városi Színházban és a Szegedi Szabadtéri Játékokon. 1944-ben, a német megszállás alatt bujkálni kényszerült, majd a háború után Budapesten folytatta pályafutását. Az 50-es évektől haláláig készített felvételeket, a Deutsche Grammophon lemezcégnek. Lemezre vette Mozart nagyoperáit, számos Beethoven-művet, valamint Bartók-darabokat.
Balassa Géza (Gejza Balaša, 1914-1994)
régész, történetíró. 1948–1952 között a radványi Mezőgazdasági Levéltár vezetője lett. 1952–1962 között a besztercebányai Kerületi Múzeum régészeti osztályának vezetője volt, ahol több fontos vaskori ásatást vezetett. Körmöcbányán és Besztercebányán végzett középkori ásatásokat. 1977-től Pozsonyban élt. Nevéhez fűződik az alsósztregovai Madách-múzeum létrehozása.
Jánosházy György (1922–2015)
romániai magyar költő, műfordító, kritikus, szerkesztő. Első verseit a budapesti Újság közölte. Írásai és műfordításai jelentek meg Budapesten. Angol, francia, olasz, spanyol, katalán, német nyelvtudása segítségével ablakot nyitott a romániai magyar szellemi élet világirodalmi kitekintése számára. 2012 őszén megkapta a Romániai Magyar Könyves Céh életműdíját.
Kautzky József (1927-2019)
Jászai Mari-díjas színművész. 1948-ban végzett a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. 1948–49-ben a Debreceni Csokonai Színházban 1949-től 1952-ig a Pécsi Nemzeti Színházban játszott. 1953 és 2004 között 71 játék- és tévéfilmben játszott. Első filmes szerepe az 1953-ban készült A harag napja című filmben volt. 1958–1996 között a Jókai Színház, a Petőfi Színház, a Thália Színház, az Arizona Színház, a Művész Színház tagja volt (A tizedes meg a többiek, A veréb is madár, A három testőr Afrikában).
Berényi Gábor (1927–2014)
Jászai Mari-díjas rendező, színházigazgató, érdemes művész. 1945–1949 között a Színház- és Filmművészeti Főiskola színházrendező szakán tanult. 1953–1955 között a Magyar Néphadsereg Színháza rendezője volt. 1955–1959 között a debreceni Csokonai Színház főrendezőjeként dolgozott. 1971–1982 között a József Attila Színház főrendezőjeként tevékenykedett. 1982–1992 között a Játékszín igazgatója volt. 1992-ben nyugdíjba vonult.
Szalkai Sándor (1934-1996)
filmrendező. 1968-ban fejezte be a Színház- és Filmművészeti Főiskola rendező szakát (Az elefánt, Kojak Budapesten, Elcserélt szerelem).
Hunter S. Thompson (1937-2005)
amerikai író és újságíró, a gonzó újságírás kiemelkedő alakja. Írásaiból több filmfeldolgozás is készült, legismertebb az 1998-as Félelem és reszketés Las Vegasban. 1965-ben Carey McWilliams, a The Nation szerkesztője felkérte, hogy írjon cikket a Hell’s Angels motoros bandáról. A cikk megjelenése után rengeteg kiadó megkereste, hogy írjon egy egész könyvet. Thompson egy éven át kísérte a motorosokat (Hell’s angels. Vad rege az Angyalokról, Rumnapló, A félelem birodalma).
Utasi Mária (1943-1985)
jugoszláviai magyar költő, műfordító. Egyetemi tanulmányait az Újvidéki Egyetem magyar nyelv- és irodalom szakon végezte el. 1979-1985 között Újvidéken az Új Szó című napilapnál dolgozott. Első verseit Baranya ihlette. Szembenézve a fájdalmas baranyai enyészettel nem a megszépítés, hanem az aggódás, a kétségbeesés útjait járta. Az olvasmányélmények hatására írt versek örömétől eljutott a költészet fájdalmáig. Költői eszközeinek letisztulásával a népköltészet hangulatvilágától eljut a pilinszkys tömörségű versig (Hajnali ravatal, Égő ezüstben, Vízmosta jel).
