Névnapok: Natália, Ábel, Delila, Filotea, Gardénia, Georgina, Gina, Györe, György, Györgyi, Györgyike, Györk, Györke, Leona, Natali, Natasa, Noella, Péter, Pető, Piládész, Üdvöske, Valéria, Zsorzsett
Események:
1724 – Colley Cibber angol színész, drámaíró Caesar Egyiptomban (Caesar in Egypt) című tragédiájának premierje a 
londoni Theatre Royal-ban (Drury Lane). A darabot nem fogadták jól, stílusát a közönség régimódinak tartotta. Ezzel gyakorlatilag véget ért Cibber drámaírói pályafutása.
1842 – Mihail Ivanovics Glinka orosz zeneszerző Ruszlán és Ludmilla (Руслан и Людмила) című ötfelvonásos operájának bemutatója a szentpétervári Bolsoj Kameny Színházban. A librettót Puskin írta volna azonos című költeménye alapján, de meghalt egy párbajban, mielőtt megtehette volna. Ma az opera legismertebb zenéje a nyitány.
1905 – bemutatják Richard Strauss német zeneszerző Salome (op. 54) című operáját a drezdai Königliches Opernhaus-ban. Az opera híres (a premierje idején hírhedt volt) a Hétfátyoltánc című szakaszról (Oscar Wilde).
1907 – Gustav Mahler Bécsből Amerikába indul. Október 26-án vezényelt utoljára a bécsi operában, Beethoven Fidelióját. Két nap múlva Párizsba indult családjával, majd Cherbourgban hajóra szállt, s az Újvilágba indult. Karácsonyra érkeztek New Yorkba, ahol közel két évig maradt, az 1883-ban épített Metropolitan Opera karmestere lett.
1954 – a Svéd Királyi Zeneakadémia Dmitrij Sosztakovicsot tiszteletbeli tagjai közé választja.
2004 – a szegedi József Attila Tanulmányi és Információs Központ (JATIK) hivatalos megnyitása.
2015 – az Amazon elektronikus kereskedelemmel foglalkozó amerikai cég mérései alapján az év legkelendőbb könyve Paula Hawkins angol írónő Lány a vonaton (The Girl on the Train) című thrillere.
2017 – egyiptomi régészek által a volt Nílus-menti Luxorban feltárt kincseket mutatnak be, amelyek két sírból kerültek elő.
2022 – Londonban (rekordáron) 882000 dollárért kel el a Sotheby’s árverésén egy papírlap, amelyen Charles Darwin tudós 1865-ben megvédte evolúciós elméletét.
Meghalt Sir Anthonis van Dyck (1599–1641) flamand festő.
Peter Paul Rubens tanítványa és segítőtársa, majd udvari portréfestő I. Károly angol király udvarában. Több ok miatt a 17. században nagyobb igény mutatkozott a portrék iránt, mint bármely más műfaj után. Van Dyck és kortársa, Diego Velázquez voltak az első festők, akik tehetségük folytán udvari portréfestők lettek. Korai művei inkább Rubens stílusát mutatják, bár van köztük néhány rendkívül egyéni szicíliai képe. Történelmi festményeinek egyetlen darabja sem maradt fenn, sok más munkája azonban látható. Ezek inkább vallási, mint mitológiai témájúak, és bár nagyon szép művek, nem érik el Velasquez történelmi vásznainak szintjét. Olyannak festette az angol arisztokratákat, amilyeneknek ők magukat láttatni szerették volna, ez azonban nem ellenkezett a festő természetével, aki saját arisztokratikus magatartásával közéjük tartozónak érezte magát (I. Károly hármas portréja, Erosz és Psziché, Gyermek arcképe madárral).
Megszületett John Milton (1608–1674) angol költő, politikus, a barokk irodalom egyik legnagyobb alakja.
Legismertebb műve az Elveszett paradicsom című eposz. Erőteljes szónoki prózája és költészetének választékossága hatalmas hatást gyakorolt a 18–19. század irodalmára. Költeményei mellett Milton több röpiratot publikált az emberi jogok és a szabad vallásgyakorlás védelmében, és Oliver Cromwell titkáraként aktív részt vállalt az angol polgári forradalomban. Művészete és szemlélete nagy hatást gyakorolt a későbbi korok művészetére, Életműve mind a mai napig nagy tiszteletet vált ki a művelt világban. Európa festőinek legjobbjait is megihlette a vak költő, közülük legnagyobb sikere Munkácsy Mihály Miltonjának volt (Jó’sef el-adatása, Sámson, Areopagitica).
Meghalt Chiovini Ferenc (1899–1981) Munkácsy-díjas festőművész, érdemes művész.
Gyermekkori falusi élményei a művészetére is kihatottak, már kamaszkorában szívesen rajzolgatott. 1935-1936 között a Római Magyar Akadémia freskófestő szakán végzett tanulmányokat mint ösztöndíjas. A festészet mellett foglalkoztatta a közélet, alapító tagja volt a Tudományos Ismeretterjesztő Társulatnak, de az irodalom és festészet kapcsolatáról és gyakorta vitatkozott Móricz Zsigmonddal. Festészete elsősorban az Alföldhöz kapcsolódik, mindemellett egyházi vonalon is jelentőset alkotott. Virtuóz rajztudásával, sajátos szerkesztőkészséggel, a plein air eszközeivel az „ősi Alföld monumentalitását” festette. Festményeit realizmus, mély, tüzes, élénk színek, erős színellentétek, egyre expresszívebbé váló kifejezésmód jellemzik. Festményeinek tárgya az alföldi ember élete, a munka, az utazás, lakodalmak, vásárok, ünnepek. Figurális festészete mellett, tájképein ménesek, gulyák, vörös naplementék, országutak, lovaskompozíciók, szolnoki részletek, jelennek meg (Delelő csorda, Gémeskútnál, Néptáncosok).
Megszületett Kirk Douglas (Issur Danielovitch Demsky, 1916-2020) életmű Oscar- és Golden Globe-díjas fehérorosz 
származású amerikai színész és producer.
Fia, Michael Douglas szintén színész és producer. New Yorkban az Amerikai Színművészeti Akadémia diákja volt, közben több mint ötven különböző munkahelyen dolgozott, hogy előteremtse a tandíjat. 1941-ben bevonult a haditengerészethez, a színpadra csak 1945-ben tért vissza. A következő évben kezdődött filmes pályafutása, melynek során mindvégig sikerült elkerülnie a beskatulyázást, drámai hősöket, romantikus és modern figurákat egyaránt hitelesen személyesített meg, alakításait a természetesség mellett lélektani elmélyültség jellemezte. 70. életévén túl regényíróként is megmérette magát. 1988-tól kezdve tucatnyi könyve jelent meg. Kirk Douglas 100 éves kora után is megjelent a nyilvánosság előtt. A 2018-as Golden Globe díjátadón állva tapsolta a közönség a színészlegendát (Spartacus, Hármas számú űrbázis, Végső visszaszámlálás).
Meghalt Varga Imre (1923-2019) a nemzet művésze címmel kitüntetett, Kossuth- és Munkácsy-díjas szobrászművész, hazánk egyik legismertebb köztéri szobrásza, az Európai Akadémia tagja.
1983 óta állandó kiállítása működik Óbudán, a Laktanya utcában. A francia kormány 1989-ben a Művészeti és Irodalmi Rend parancsnoki fokozata kitüntetést, az olasz köztársasági elnök 1996-ban az Olasz Köztársasági Érdemrend lovagi keresztjét adományozta neki. Hazai és külföldi tereken, templomokban, középületekben mintegy 300 alkotását helyezték el. 1956-ban szilenciummal büntették, mert a forradalom idején géppisztolyt viselt (Az Alapító – Tihany; Várakozók – Óbuda; Assisi Szent Ferenc – Lindau).
Megszületett Garas Dezső (Grósz, 1934–2011) a Nemzet Színésze címmel kitüntetett, Kossuth- és kétszeres Jászai Mari-
díjas színművész, érdemes és kiváló művész, a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja.
A Színház- és Filmművészeti Főiskolán tanult 1953-tól 1957-ig, majd az egyébként kötelező vidéki kezdést elkerülve, Major Tamás a Nemzeti Színházhoz szerződtette. A Nemzeti felrobbantása után, 1965-től 1976-ig a Madách Színház tagja volt, majd egy évadot a 25. Színházban töltött. 1977-től 1980-ig a Mafilm munkatársa, majd 10 évig a Népszínház tagja. Első színpadi rendezése 1982-ben vendégrendezőként a Józsefvárosi Színházban, filmen először a Makk Károly rendezésében 1954-ben készült Liliomfiban volt. 1990–1993 között a szolnoki Szigligeti Színházba szerződött, majd két évadig a Művész Színház vendégművészeként játszott. 1993-tól 2003-ig szabadfoglalkozású színész volt. 2004-től haláláig újra a Nemzeti Színház művésze volt (Két félidő a pokolban, Ripacsok, Abigél).
Ezen a napon született:
Johann Joachim Winckelmann (1717-1768)
német régész, művészettörténész, szakíró, a tudományos archeológia megalapozója. Miután már több műve jelent meg az antik művészet problémáiról, egyre dolgozott a Az ókor művészetének története című korszakalkotó művén. Ez a modern művészettörténet első írása. Megállapította a görög művészet stílusait, korszakait és ideáltípusait.
Kiss Bálint (1772-1853)
református lelkész, történész, pedagógusa Magyar Tudós Társaság levelező tagja. Sokoldalú szakírói munkásságából különösen a magyar őstörténetre vonatkozó kutatásai és néprajzi jelentőségű feljegyzései emelkednek ki. Nyelvészeti írásaiban, nyelvtörténeti és etimológiai fejtegetéseiben nem tudott elszakadni a korra részben jellemző délibábos nyelvészkedéstől (Kis agenda, Erkölcstudomány, Magyar régiségek).
Gombaszögi Frida (Grün Friderika Vilma, 1890–1961)
drámai színésznő, legkiválóbb szerepeit modern társadalmi drámákban alakította, de több vígjátékban is fellépett. 1909-ben végezte el Rákosi Szidi színiiskoláját. Megjelenésével, csiszolt mozgás- és beszédkultúrájával, intelligens, kifejező játékával a magyar színpad első modern stílusú színésznőjének tartották.
Ödön von Horváth (Edmund Josef von Horváth, 1901–1938)
osztrák-magyar író, drámaíró, költő. Házitanító is oktatta a magyar nyelvre. 1913-ban követte apját Münchenbe, ekkor tanult meg németül is. 1923 után már íróként dolgozott Berlinben és a bajorországi Murnau am Staffelsee-ben. Az 1933 és 1938 között zajló náci megtorlások hatására 1938 márciusában Bécsből – Budapesten és Fiumén keresztül – Párizsba emigrált. Darabjait a bécsi színház hagyományainak követőjeként írta. Radikális szociálkritikát gyakorolt, és főleg a nők mint áldozatok szerepe tartozott fő témái közé. Kései regényeiben a fasizmus témáját dolgozta fel (Az örök kispolgár, Mesél a bécsi erdő, Istentelen ifjúság).
Margaret Hamilton (1902-1985)
amerikai színésznő. Nem volt az a kifejezetten akkori sztereotípiáknak megfelelő színésznő. Rendkívül gyakorlatias, állandóan tanulni vágyó személyisége nagyon hamar az igencsak karakteres színművészek közé sorolta. Jellegzetes hangja és orgánuma volt, ami hamar a védjegyévé vált, a forgatások szünetében kézműves foglalkozást tartott gyermekeknek (Óz, a csodák csodája; Különös eset; Az ország állapota).
Dalton Trumbo (1905-1976)
kétszeres Oscar-díjas amerikai forgatókönyvíró, író, újságíró, filmrendező. A hidegháború elején kommunista nézeteik vagy párttagságuk miatt üldözött, bebörtönzött és foglalkoztatási tilalommal („feketelista”) sújtott hollywoodi tizek egyike. Legnagyobb sikereit a Római vakáció, A bátor, a Spartacus, az Exodus, az Ilyenek voltunk valamint a Pillangó című filmek forgatókönyveivel aratta. Több filmet régi forgatókönyveinek felhasználásával forgattak újra évekkel halála után.
Dame Elisabeth Schwarzkopf (Olga Maria Elisabeth Friederike Schwarzkopf, 1915–2006)
német (osztrák) opera-énekesnő (koloratúrszoprán). A huszadik század egyik legjelentősebb énekese volt, aki különösen Mozart és Richard Strauss operáiban, valamint dalénekesként vált világhírűvé. Igazi debütálása 1938. április 15-én történt Berlinben az Állami Operában. Operaénekesi búcsúja a brüsszeli La Monnaie Színházban volt 1971 szilveszterén, ezután már csak a daléneklésnek és a tanításnak szentelte életét. ––> Elisabeth Schwarzkopf emlékére
Antal György (1917-2007)
Liszt Ferenc-díjas pécsi karnagy, a Liszt Ferenc kórus vezetője, több zeneművészeti iskolának is irányítója volt. Kezdeményezésére alakult meg 1951-ben a Pécsi Szimfonikus Zenekar, nevéhez kötődik a pécsi Liszt Ferenc oratóriumkórus 1954-es megalapítása.
John Cassavetes (John Nicholas Cassavetes, 1929-1989)
görög–amerikai színész, forgatókönyvíró és rendező. Innovatív kamerahasználatával, egyéni szemléletmódjával, az improvizáció bátor használatával a cinéma vérité amerikai megfelelőjét hozta létre. Ray Carney filmkritikus az „amerikai független film atyjának” nevezte (New York árnyai, Késői blues, Premier).
Varga Vilmos (1931-2016)
erdélyi magyar színművész, rendező. Főiskolai tanulmányait a Szentgyörgyi István Színművészeti Főiskolán végezte. A diploma elnyerése után a temesvári színház magyar tagozatához szerződött. Innen került 1968-ban a nagyváradi színházhoz, amelynek 27 évig vezető színésze volt. 1983–85-ben a bukaresti I. L. Caragiale Film- és Színművészeti Akadémia Rendezői Karán rendezői diplomát is szerzett. Az országos elismerést színházi alakításain kívül egyéni irodalmi estjeivel szerezte. A nagyváradi Fáklyában a nyolcvanas évek derekától Színházi noteszlap címmel jelentek meg glosszái.
Kun Zsuzsa (1934-2018)
Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas táncművész, balettmester, balettigazgató. 1943–1949 között a Magyar Állami Operaház balettiskolájában tanult. 1949-től az Operaház tagja volt, 1952–1977 között mint magántáncos. 1950–1952 között Moszkvában és Leningrádban folytatta tanulmányait. 1955–1956 között Fülöp Viktorral együtt Moszkvában, a Balett Intézetben és a Nagyszínházban volt ösztöndíjas. 1972–1979 között az Állami Balettintézet igazgatója volt, 1979-től balettmestere. 2007 óta emiritus professzor volt. 2018 őszén a Magyar Táncművészeti Egyetem szenátusa rector emerita címmel tüntette ki.
Judi Dench (1934)
Oscar-, Golden Globe- és BAFTA-díjas brit színésznő. Az 1980-as évek elején főként tévéfilmekben és sorozatokban szerepelt, majd 1985-ben jött a Szoba kilátással, amelyért a legjobb női mellékszereplő kategóriában BAFTA-díjat kapott. 1995-ben, az Aranyszem című James Bond mozifilmben játszotta el először „M” szerepét. 1997-ben Viktória királynőt keltette életre a Mrs. Brownban, mely alakításért megkapta a legjobb női alakításért járó Golden Globe-díjat. 1998-ban megkapta a legrangosabb filmes kitüntetést, az Oscar-díjat, mint legjobb női mellékszereplő, köszönhetően a Szerelmes Shakespeareben nyújtott Erzsébet királynő alakításának (Csokoládé, Büszkeség és balítélet, Gyilkosság az Orient expresszen).
Beau Bridges (Lloyd Vernet Bridges, 1941)
kétszeres Golden Globe- és háromszoros Emmy-díjas amerikai színész. 1949-ben szerepelt először filmen, 1989-ben főszerepet játszott az Azok a csodálatos Baker fiúk című filmben. 2003-ban csillagot kapott a Hollywood Walk of Fame-on (Mesék a kriptából, Will és Grace, Max Payne – Egyszemélyes háború).
Krasznói Klára (1942)
színésznő. Színészi pályáját Kecskeméten kezdte 1957-ben.1961-től a szolnoki Szigligeti Színházhoz szerződött. 1971-től a Szegedi Nemzeti Színház színésznője volt. 1975-től a Pécsi Nemzeti Színház művésznője.
Ferenczi Krisztina (1950-2015)
színésznő, író, újságíró. Főiskolai tanulmányait a Színház- és Filmművészeti Főiskolán végezte 1970–1974 között. Még főiskolai hallgatóként, 1973-ban szerepelt Presser Gábor musicaljében, a Képzelt riport egy amerikai popfesztiválban. Végzés után a debreceni Csokonai Színházban kezdett dolgozni. Újságíróként leginkább az oknyomozás területén alkotott rövid ideig a Blikknél, majd a Magyar Hírlapnál, a Népszavánál és a Népszabadságnál (Holnap lesz fácán, Ideiglenes paradicsom, A szeleburdi család).
Zalányi Gyula (1950)
színész. A marosvásárhelyi Szentgyörgyi István Színművészeti Főiskolán 1973-ban kapott színészi diplomát. Pályáját a Nagyváradi Állami Színházban kezdte, 1977-ben a Marosvásárhelyi Nemzeti Színházhoz szerződött. 1988-tól 2008-ig a zalaegerszegi Hevesi Sándor Színház társulatának tagja volt. Ezután szabadfoglalkozásúként dolgozott. Színészi munkája mellett rendezéssel is foglalkozik.
Michael Dorn (1952)
amerikai színész. Leginkább a Star Trek sorozatban Worf klingon szerepéről ismert. Zenei karriert futott be több különböző rockzenei együttes előadójaként. Több repüléssel foglalkozó szervezetben is tevékenykedik, amelyek közül az egyik a Légierő Repülési Örökség Alapítványa, ahol a tanácsadó testület tagja.
Dörner György (1953)
Kossuth-díjas színművész, szinkronszínész, az Újszínház igazgatója, érdemes és kiváló művész. Harmadszori próbálkozás után nyert felvételt a Színház- és Filmművészeti Főiskolára, ahol 1979-ben végzet. Ugyanebben az évben a Nemzeti Színház tagjaként kezdte meg pályafutását. 1982-ben a budapesti Katona József Színház alapító tagja, 1988-tól a Radnóti Miklós Színház társulatának a tagja. 1989-től szabadfoglalkozású művész. Színpadi alakításai mellett számos mozi- és televíziós filmben szerepelt. Sokat szinkronizál. 2011-től az Újszínház igazgatója (Kútfejek, Üvegtigris, Honfoglalás). ––> Borzalom (Stephen King magyar hangja Dörner György)
John Malkovich (John Gavin Malkovich, 1953)
Emmy-díjas amerikai színész. Egyike a legkiemelkedőbb amerikai színházi színészeknek, de Magyarországon inkább a mozi világából ismerik. Pozitív és negatív karaktereket egyaránt hitelesen alakít, amiket mindig aprólékosan dolgoz ki – bár Malkovich úgy vallja, a filmezés csak a pénz miatt érdekes, mert igazi otthonának a színházat tekinti. Kétszer jelölték Oscar-díjra (Az ügynök halála, Célkeresztben, Veszedelmes viszonyok).
Katona Zoltán (1955)
színész. Színészi pályája a debreceni Csokonai Színházban indult 1974-ben. 1977-től a győri Kisfaludy Színházhoz szerződött. 1980-tól a Népszínház társulatához tartozott. 1981-től alapító tagja volt a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház állandó társulatának. 1987-től ismét szülővárosa színházának tagja volt. 1993-tól szabadfoglalkozású színművész. 2001 és 2010 között a Budapesti Kamaraszínházban játszott.
Solymosi-Tari Emőke (1961)
Széchenyi-díjas magyar zenetörténész, zenepedagógus, zenei szakújságíró. 1989-ben kitüntetéses zeneirodalom-ismeret tanári diplomát szerzett, amit később, 2002-ben kiváló minősítésű muzikológusi diplomával egészített ki. Elsődleges hivatásának tekinti a tanítást, arra törekszik, hogy zenetörténeti előadásaival életre szóló élményt nyújtson diákjainak, és a szakmai ismeretek átadása mellett emberileg is gazdagítsa őket. 2014 júniusától ő vezeti a Magyar Művészeti Akadémia művészetelméleti tagozatát.
Anna Gavalda (1970)
francia író és újságíró. Tanulmányait a Sorbonne Bölcsészettudományi Karán végezte (1990-1993), ahol főiskolai tanári diplomát szerzett, és franciát kezdett tanítani a Melun-i katolikus kollégiumban (1993-2002), emellett rendszeresen publikál a Le Figaro-ban. 1999-ben megjelent Csak azt szeretném, ha valaki várna rám valahol című kötetével vált ismertté. Könyve átütő sikerét követően 2002-ben feladja magániskolai tanári állását és az írásnak szenteli életét (Szerettem őt, Vigaszág, Életre kelni).
Tóth Barnabás (Tóth Barna, 1977)
filmrendező, színész, producer. Susotázs című kisjátékfilmjét 2019-ben beválogatták az Oscar-díj 10 kisfilmet tartalmazó rövidlistájára, rá egy évre pedig az Akik maradtak című játékfilmje került fel a 2020-as Oscar-díj szűkített listájára. 1998-ban, közgazdasági diplomával a zsebében felvételt nyert a Színház- és Filmművészeti Főiskola akkor induló producer szakára, majd átjelentkezett rendezőnek és a két szakot együtt végezte el 2003-ban.
Simon Helberg (Simon Maxwell Helberg, 1980)
amerikai színész, humorista. Legismertebb szerepe az Agymenők sorozatban alakított Howard Wolowitz gépészmérnök. A New York Egyetem művészeti karára (Tisch School of the Arts) járt, és az Atlantic Theater Company színészeként szerzett tapasztalatot (Buliszerviz; Los Angeles-i tündérmese; Evan, a minden6ó).
Dunajcsik Mátyás (1983)
költő, író, műfordító, kritikus, kulturális menedzser. Tanulmányait az Eötvös Loránd Tudományegyetem portugál és összehasonlító irodalomtörténet szakán kezdte, diplomát végül esztétika–francia szakon szerzett. A 2000-es évek elején kezdett rendszeresen irodalmi folyóiratokban publikálni, azóta versei, prózai munkái, műfordításai és kritikái több lapban is megjelennek. Esszéinek gyakori témája Marcel Proust és Thomas Mann művészete, valamint Velence esztétikai-szellemtörténeti szerepe a világirodalomban, kritikusként különös figyelmet szentel az 1980-as években született fiatal írógeneráció tagjainak, illetve a magyar irodalom nagyobb tekintélyű, kanonikus alakjainak (Repülési kézikönyv, A szemüveges szirén, Víziváros).
Szabó Lajos (1985)
színész. Még középiskolásként irodalmi színpad tagja és saját metál zenekarának frontembere is volt. Színi tanulmányait Cegléden a Patkós Irma Művészeti Iskolában kezdte, majd Békéscsabán a Színitanházban folytatta. 2008-ban végzett, azóta a Békéscsabai Jókai Színház tagja, 2011-től színművésze. 2022-től a Színház- és Filmművészeti Egyetem drámainstruktor szakos hallgatója.
Czakó Julianna (1987)
Domján Edit-díjas színésznő. A Győri Nemzeti Színház stúdiójának növendéke volt. Főiskolai tanulmányait a Kaposvári Egyetemen végezte el. Már a főiskola idején először Kaposváron, majd 2013-2023 között a Miskolci Nemzeti Színház társulati tagja, de Budapesten is kapott szerepeket. 2023-tól a Thália Színház színésznője.
Ezen a napon halt meg:
Kacskovics Lajos (1806-1891)
gazdasági és politikai író, politikus, ügyvéd, az MTA tagja. Az 1825. évi országgyűlés alatt mint királyi táblai jegyző lépett a közéletpályára. Az országgyűlés után Kacskovics társadalmi kedvező viszonyainál fogva az Aurora-körbe, a nemzeti haladásnak ez irányadó irodalmi társaság körébe lépett; megismerkedett Kisfaludy Károllyal, Szemere Miklós útján Bajzával, majd Vörösmartyval, Toldyval, Zádorral és másokkal, kiknek buzdítására költeményeivel föllépett az akkori folyóiratokban. De a költészet nem az ő világa volt, a természettudományok iránt erősebben vonzódott.
Ferdinand Brunetière (1849–1906)
francia író, kritikus, irodalomtörténész. Az irodalomtörténetben új módszert honosított meg: az irodalmi jelenségek magyarázatánál Charles Darwin és Ernst Haeckel fejlődéstani elméletét igyekezett érvényesíteni. Törekvése, hogy az irodalomtörténetre is alkalmazza az evolúció tanát, nem járt sikerrel. Kritikai munkáiban a tárgyilagosság és pontosság híve, de erősen dogmatikus volt.
Ripszám Henrik (1889-1976)
festőművész, tájfutó, maratoni futó. Első olajképét 1910-ben a Műcsarnok 50 éves jubileumi kiállításán mutatta be. Ettől kezdve – kivándorlásáig – a Nemzeti Szalon rendszeres kiállítói közé tartozott. 1924-ben a Magyar Atlétikai Szövetség kiadta az ország első sportbélyegét: a Ripszám Henrik festőművész tervezte levélzáró bélyeget 1000 koronáért árulták. 1926-ban kivándorolt. Rövid svédországi tartózkodás után Angliában telepedett le.
Bánky Róbert (1894-1981)
színész, színházigazgató. A színészakadémián elvégzett egy év után nem sokkal bevonult katonának. Ekkor egy ravasz „színjátékkal” megmentette egységét a biztos pusztulástól, amiért később vitézi címet kapott. A Magyar Komédia Kamaraszínház vezetője lett 1933–1939-ig, 1941 és 1944 között a Magyar Színház igazgatója volt, mely ekkor Új Magyar Színház néven működött. 1945-ben az Igazoló Bizottság a Horthy-korszakban betöltött vezető beosztása miatt, s a szélsőjobboldaliság vádjával Bánkyt „örökre” eltiltotta a pályáról. Majd mégis igazolták, de állást sokáig nem kapott.
Mary Leakey (1913-1996)
brit régész és antropológus. Nevéhez köthető az első Proconsul koponya megtalálása, melynek vizsgálata számos új információt szolgáltatott az emberré válás folyamatának megértésében. Újabb szakmai sikere volt, amikor 1961-ben és 1964-ben férjével, a hasadékban újra értékes, Homo habilis leletet találtak.
Abodi Nagy Béla (1918-2012)
romániai magyar festő. 1928–1936 között a kolozsvári Református Kollégiumban végezte középiskolai tanulmányait. Közben írásai jelentek meg az Ifjú Erdély és a Pásztortűz című folyóiratokban. 1936 őszén felvételizett a bukaresti Szépművészeti Akadémiára. 1940 tavaszán 24 művét állította ki egy bukaresti csoportkiállításon. 1940 őszétől Budapesten, a Képzőművészeti Főiskolán folytatta tanulmányait. Festészete európai, egyetemes léptékű és érvényességű, modern, kísérletező, a képi műfajokat átívelő. Mégis, Abodit leginkább az emberi sorskérdésekkel vívódó, mesteri képi rendszereket megvalósító kompozíciók jellemzik, a professzionális, a vérbeli intellektuális alkotó megtestesítője (Tavasz, Mezei ünnep, Kompozíció).
Czóbel Anna (1918-2012)
operatőr, egyetemi tanár, érdemes művész. A Moszkvai Filmművészeti Főiskola elvégzése után, 1940-től Moszkvában volt segédoperatőr, 1946-ban csatlakozott a magyar filmgyártáshoz. 1958–1990 között a Magyar Televízióban dolgozott mint operatőr, vezető operatőr. Szinte valamennyi televíziós műfajt kipróbálta.
Hetés György (1921-1998)
színész, szobrász, éremművész. 1943-ban kapott színészi oklevelet az Országos Színészegyesület Színiiskolájában. 1947-től a Madách Színház, 1952-től a kecskeméti Katona József Színház, 1953-tól a Miskolci Nemzeti Színház színésze volt. 1954-től nyugdíjba vonulásáig az Állami Faluszínház illetve a jogutódok Állami Déryné Színház majd a Népszínház színművésze volt. 1981-től a Vígszínházban szerepelt. Színészi munkája mellett színházi rendezéssel is foglalkozott. Szobrászként autodidakta módon képezte magát. Számos egyéni kiállítása volt országszerte. Főleg éremművei és színészeket ábrázoló szobor-karikatúrái lettek ismertek.
Ács Irén (1924-2015)
fotográfus, a Palócföld szerelmese. Elsősorban zsánerképeivel, néprajzi fotóival, portréival, divatfotóival lett ismert, de majd négy évtizedet átfogó fotóriporteri munkássága is jelentős fotókat eredményezett. A Palócföld, Hollókő egyik kiváló megörökítője.
Robert Sheckley (1928-2005)
Hugo- és Nebula-díjas amerikai sci-fi író. Az 1950-es években kezdett publikálni sci-fi magazinokban. Fantasztikus regényeiről és novelláiról híres, amelyekre az eleven, csavaros és legtöbbször komikus történetszövés jellemző. Műveiben a fő szerepet az emberi morál játssza. Szereplőit abszurd helyzetekbe helyezi, így megjelenik az ember a maga csupasz valójában (Szabad préda, Kozmikus főnyeremény, Vadászat).
Jászai László (1935-2016)
Jászai Mari-díjas színész, érdemes művész. 1955-ben a Színház- és Filmművészeti Főiskola hallgatója lett, ahol 1957-ben szerzett diplomát. Ezután a kecskeméti Katona József Színházhoz szerződött. Nyáron letartóztatták ’56-os izgatás vádjával, felfüggesztett ítélettel szabadult, és a győri Kisfaludy Színházhoz került. 1978-tól a veszprémi Petőfi Színház tagja volt. 1991-ben leszázalékolták, ezután már nem játszott színpadon, filmszerepeket azonban elvétve, de vállalt. Több mint kétszáz szerepben láthatta a közönség.
Zachar József (1943-2009)
hadtörténész, nyugállományú ezredes, egyetemi tanár. Fő kutatási területe a Rákóczi-szabadságharc, valamint a napóleoni háborúk korának hadtörténete. Előszeretettel fordult a magyar nemzet őstörténete és vallásának kérdése felé is és emellett kitekintett a 20. századi magyar történelem legfontosabb kérdéseire is (Idegen hadakban, A magyar huszár, Válogatott hadtörténeti tanulmányok).
