a papiruszportal.hu archívumából
Szerző: Lehotka Ildikó
Franz Schubert Bécs külvárosában, Lichtenthalban született 1797. január 31-én. Apja is kedvelte a zenét, egy népiskolában volt tanító. A kis Franz kiemelkedő zenei tehetsége hamar megmutatkozott, nyolcéves korától énekelt, hegedült, orgonált és zongorázott. Tizenegy évesen felvették a bécsi udvari énekkarba, tanárai Wenzel Ruzicka orgonista és Antonio Salieri (udvari karmester), akit Mozart Requiemje kapcsán szoktak megemlíteni.
Hangja mélyülése után a Szent Anna-tanítóképzőben tanult, majd apja mellett segédtanítóskodott. 21 évesen abbahagyta az iskolai tanítást, nagy nélkülözések közepette, de kötöttség nélkül élt, zeneórákat adott. Barátja, Schober révén megismerkedett a kor kiváló tenoristájával, Michael Vogllal, aki dalainak avatott tolmácsolója és népszerűsítője lett. A gyakran nélkülöző, barátainál meghúzódó Schubert szerette a társasági életet, gyakran összejárt művészbarátaival egy kis tereferére, vers-, novellafelolvasásra, együtt muzsikálásra, kirándulásra, egyszóval „schubertiádára”. A zeneszerző Magyarországra, Zselizre is eljutott, igaz, csak mint az Esterházy család zenetanára, itt ismerkedett meg a verbunkos zene különleges hangzásával, mely műveiben – és sok romantikus zeneszerző darabjaiban – megjelenik.
Bár befolyásos barátai voltak, akik a felsőbb társadalmi rétegek tagjaival is kapcsolatba kerültek, Schubertnek – talán félénk természete miatt – nem adatott meg, hogy előbbre juthasson, így zeneszerzői tehetségére nem figyeltek fel. Goethét kétszer is megkereste, de az válaszra sem méltatta, Beethovennel sem sikerült találkoznia. 31 évesen, 1828. november 19-én halt meg – kívánsága szerint Beethoven mellé temették Bécsben.
E rövid élet ugyan sanyarúan, keserűen telt el, Schubert gazdag életművet hagyott hátra. Szinte minden műfajban alkotott, ezek közül mégis a dalt kell elsőként megemlíteni. Több mint 600-at komponált, két dalciklusa is van: a Die schöne Müllerin (A szép molnárlány, 20 dalt tartalmaz Wilhelm Müller verseire D. 795.) és a Winterreise (Téli utazás, 24 dallal, szintén Wilhelm Müller verseire D. D. 911.).
Legismertebb dalát, az Erlköniget (A rémkirály, A tündérkirály, Willi király) Goethe versére komponálta 18 évesen. Schubert dalainak zongorakísérete már nem pusztán a harmóniai támaszt adja: a két előadó egyenrangú fél, a zongora szerves része a dalnak, megteremti a hangulatát az egyenrangú szövegnek. Néhány dala tovább él kamarazenéjében: A pisztrángot a zongoraötös (A-dúr, D. 667.) negyedik tételében variációsorozatként, A halál és a lánykát a d-moll vonósnégyes (D. 810.) második tételében (az azonos című Polanski-filmben az első tételt hallhatjuk) szintén egyfajta variációsorozatként jeleníti meg, de A vándort is földolgozta.
Szimfóniái formája még a bécsi klasszicizmust idézi, de a dallam- és harmóniaformálás már a romantika sajátja. Az első öt szimfóniáját 18 éves koráig megírta, a legsikeresebbek a harmadik (D-dúr, D. 200.), negyedik (Tragikus, D. 417.) és az ötödik (B-dúr, D. 485.). A hatodik, kis C-dúr (D. 589.) már az érett Schubert alkotása, a VIII. (eddig VII. vagy IX.) („nagy” C-dúr, D. 944.) pedig a legnagyobb szabású műve, mely nem sokkal halála előtt keletkezett. A h-moll VII. (eddig VIII.) (Befejezetlen, D. 944.) szimfónia mindössze kéttételes, máig vita tárgya, hogy tényleg nem sikerült-e befejezni, vagy eredetileg is ez volt Schubert koncepciója.
Zongoraművei közül (a sok karakterdarab mellett pl. Moment musicaux, impromtuk, valcerek, écossaise-ek) a Wanderer-fantáziát (D. 760.) és a három nagy szonátát (c-moll, A-dúr, B-dúr, D. 958–960) érdemes meghallgatni.
Kamarazenei művei közül már említettünk néhányat, de a zeneirodalom egyik legszebb alkotását még nem: ez a C-dúr vonósötös (D. 956). A nagyszabású, négytételes műben a zeneszerző két csellót használ, ellentétben a korábban szokásos brácsakettőzéssel. Ezt a gyönyörű darabot sem adták elő Schubert életében, csak jóval később fedezték fel. Schubert a miniatűr formákban (dalokban) már ábrázolta a magányt, az útkeresést, az abszolút zenében pedig a kvintett az a műve, melyben legmélyebb, legszemélyesebb érzelmeit (elvágyódás, otthontalanság, kilátástalanság) ábrázolja. Azonban nem letargikus a vonósötös, a hangok mögött megbújik a remény.
A Schubert-műveket, több mint 1500-at, Deutsch osztrák zenetudós állította össze 1951-ben.
Comments on “Schubert: rövid élet, gazdag életmű”