A felkelő Nap háza (House of the Rising Sun)
Szerző: Mika Róbert
Nem ritka, hogy egy népdalt feldolgoznak a kornak, a divatnak megfelelő módon. Ahogy a klasszikus zenében, úgy a szórakoztató zenében is számtalan esetben találkozhatunk a jelenséggel, sőt a szórakoztató műfajban nem ritkán találkozunk erre specializálódott előadókkal, együttesekkel. Ebben a cikkben arra vállalkozom, hogy egy amerikai ballada történetét kövessem nagyobb léptékben az eredetétől a mai napig. Akinek van kedve, boncolgassa velem a dal evolúcióját.
A felkelő Nap háza
Ahogy a felvezetőben is írtam, nem próbálom meg minden aspektusát megvizsgálni a dalnak, egyrészt, mert könyvet lehetne írni a történetéből, amelynek elolvasására a mai rohanó világban nem sokan vállalkoznának. Másrészt, maga a dallam és szöveg többet ad(hat), mint az itt leírtak.
Kezdjük mindjárt a (nem autentikus) angol szöveggel (később láthatnak magyar fordításra is példát):
House of the Rising Sun [1]
There is a house in New Orleans
They call the Rising Sun,
And it’s been the ruin of many a poor boy.
And God, I know I’m one.My mother was a tailor.
She sewed my new blue jeans.
My father was a gamblin’ man
Down in New Orleans.Now the only thing a gambler needs
Is a suitcase and a trunk.
And the only time that he’s satisfied
Is when he’s on a drunk.Oh mother tell your children
Not to do what I have done,
To spend your life in sin and misery
In the House of the Rising Sun.With one foot on the platform
And the other foot on the train,
I’m going back to New Orleans
To wear that ball and chain.There is a house in New Orleans
They call the Rising Sun,
And it’s been the ruin of many young poor boys.
And god, I know I’m one.
A balladát 1905-ben is ismerték már az amerikai Appalache-hegység bányászai. A szövegnek több változata is létezik, a legrégebbi publikált változata Robert Winslow Gordon tollából származik, 1925-ből. A legrégebbi ismert és fennmaradt felvétel az appalache-i művészek, Clarence Ashley és Gwen Fostertől származnak, és 1933-ban készült. Íme:
Sokan most biztos csalódottan veszik tudomásul, hogy ez nem az, amire számítottak. És bizony több évtizednek és előadóművésznek (Pete Seeger, Andy Griffith, Judy Collins és mások) kellett csiszolgatnia a dalammotívumokat, hogy eljussunk Joan Baez 1960-as debütáló albumához [2]:
1961 végén Bob Dylan is felvette a dalt első albumára (Dave Van Ronk féle verzió), de az igazi áttörést a The Animals-féle 1964-es felvétele hozta meg:
Ezzel a változattal a The Animals angol rockegyüttes 1964-ben első alkalommal került a brit slágerlisták első helyére. Két hónappal később, 1964. szeptember 5-én az amerikai pop-kislemezlista élére került, ahol három hétig maradt. Sokan ezt emlegetik az első igazi klasszikus rockdalként. Az Animals együttes által előadott A felkelő Nap háza változat talán a legnépszerűbb és legismertebb a dal rajongói körében [3].
Azt gondolhatnánk, hogy a dal a csúcsra ért, és ezt már nem lehet és nem is érdemes piszkálgatni, mert csak bukás lehet a vége. Tévedés!
A hazánkban méltánytalanul mellőzött Geordie brit rockegyüttes [4] 1974-es Don’t Be Fooled by the Name című albumán egy egészen érdekes hangzásvilágú, feszes ritmusú feldolgozást ismerhetünk meg az akkor még az együttest erősítő Brian Johnson (később AC/DC) énekes különleges hangjával:
Ismét ugorjunk fél évszázadot előre. 2014-ben White Buffalo amerikai zenész a Sons of Anarchy című televíziós drámasorozatának negyedik évadára egy egészen lírai és tragikus hangvételű, ámde gyönyörű átirattal jelentkezik:
De nézzünk egy magyar változatot Zámbó Jimmy-től:
A felkelő Nap háza egyik magyar fordítása:
Ha eléred útközben New Orleans-t,
A kelő nap házát keresd,
Ha kóbor lélek hajszol, mint engem,
S a fejed nincs hová letedd.Anyám bár semmit nem kértem én,
Varrt nekem egy új blue jeans-t,
Apám, mint mindig, csavargott valahol,
Mikor elhagytam New Orleans-t.Egy csavargó tudja nem kell semmi más,
Egy bőrönd, egy tehervonat,
Hogy vándorolva, várostól városig,
Szabadnak érezd magad.A lábad félig a lépcsőn,
Ott elől a mozdony fütyül,
Ne nézz soha vissza, sehol nem gondol rád,
Egy család, egy asztal körül.Az öcsémnek mondd el, ha látod,
Ne próbálja úgy, ahogy én,
Békétlen szívvel megátkozott mind,
Aki a kelő nap jegyében él.Ha útba ejted New Orleans-t,
S a szél, az eső kikezd,
Ha virágfűzér az ajtó fölött,
A kelő nap házát keresd.
Saját tapasztalatom, hogy nem egyszerű angol nyelvről magyarra fordítani egy verses szöveget, hogy saját kultúrkörünkben is érthető legyen és megmaradjon a vers ritmusa is nagyjából.
Csak kötélerős idegzetűeknek!
Az evolúciónak mindig akadnak zsákutcába torkolló ágai, és erre is van egy egészen megdöbbentő (magyar) példa. A friss Kossuth-díjas Nagy Feró ámokfutását láthattuk és főként, hallhattuk a Tabánban 2021-ben:
Vissza a gyökerekhez
De nem szeretném, ha erre emlékeznének olvasóink, ezért ajánlanám a dal manapság oly divatos zenekari feldolgozását a Dallas Winds koncert együttes és Doreen Ketchens [5] előadásában (2023):
[1] A felkelő Nap háza? Miért?
A „Felkelő Nap Háza” kifejezést gyakran bordélyház eufemizmusaként értelmezik, de nem tudni, hogy a dalszövegben leírt ház egy valós vagy kitalált hely volt-e.
Alan Lomax amerikai népzene-kutató szerint A felkelő nap háza egy kocsma, olcsó fogadó lehetett, amely a férfiak teljes kiszolgálását is biztosította egyben. A kuplerájra utal a szerinte forrásként meghatározható első két sor:
If you go to Lowestoft, and ask for The Rising Sun,
There you’ll find two old whores and my old woman is one.
Ebből a szövegrészből az is kiderül, hogy A felkelő nap háza Lowestoftban van, amely kikötőváros a szigetország legkeletibb részén található, és Angliában valóban innen lehet legelőször látni a felkelő napot.
Az eredeti szöveg természetesen megváltozott, ha úgy tetszik, evolúciója alkalmazkodott az új térbeliségéhez és az új bevezető sorokkal sokkal balladisztikusabbá lágyult.
A szöveg mai (egyik) értelmezése szerint, leginkább a görög mitológia Ikarosz-legendája juthat az eszünkbe: a fiú elindul a saját útján, a szabadságot választva, de a szabadság relatív fogalom – aki ezt az utat választja, könnyen megégetheti magát és a mélybe zuhanhat. (A szabadságról érdemes elolvasni Max Stirner értekezését, Az egyetlen és tulajdona [Der Einzige und sein Eigentum] című munkáját.)
[2] Ez a klip azoknak is tetszeni fog, akik rajongói Red Dead Redemption II. nevű játéknak, illetve képi világának (Saint Denis város).
Itt említeném meg, hogy egy másik elmélet szerint a ballada nem egy fiúról szól, hanem egy lányról, aki megölte alkoholista, szerencsejátékos apját, aki folyamatosan verte a feleségét.
[3] Az első The Animals (1962-1966) brit rockegyüttes Newcastle upon Tyne-ban alakult, az eredeti felállás a következő volt: Eric Burdon (ének), Alan Price (orgona és billentyűsök), Hilton Valentine (gitár), John Steel (dob) és Bryan „Chas” Chandler (basszusgitár).
[4] Az együttes leginkább a „szerencsésebb” Nazareth nevű rockegyüttessel hasonlítható össze, nem csak stílusuk miatt, hanem a két ragyogó tehetségű énekeseik miatt is. Brian Johnson (Geordie, majd AC/DC) és Dan McCafferty (Nazareth) a rock rajongóinak mindig is kedvence volt, van és lesz.
[5] a hölgyet úgy emlegetik, mint „the Queen of New Orleans Clarinet”.
