A Concerto Budapest hangversenye Gidon Kremer
és Giedré Dirvanuskaité közreműködésével
Szerző: Lehotka Ildikó, 2025. május 15.
A Zeneakadémián újra köszönthettük a hegedűművészt, Gidon Kremert, aki a Concerto Budapest vendégeként lépett színpadra a Zeneakadémia nagytermében május 8-án. A műsor különlegesnek ígérkezett, hiszen Samuel Barber, Beethoven és Gia Kancseli egy-egy, míg Schubert két műve szólalt meg.
Az elhangzó művek fő fonalát a szomorúság, a sötét hangulat jelentette, amelyet megszakított egy „édes kis semmiség”. Ráadásként is egy ilyen duó szólalt meg. Teljesen érthető Schubert B-dúr polonézének (D. 380) műsorba emelése, amely fellazította Barber szívszorító Adagióját és a Kancseli darabot.
Barber is az egyszerzős, sőt egytételes szerzők közé tartozik, ami az ismertségét illeti. Holott számos műfajban alkotott, az 1. vonósnégyesének lassú tétele vált igazán ismertté, vonószenekari változatban. A 20. század derekán volt jegyzett a neve, két Pulitzer-díjat is kapott. Az 1931-es 1. vonósnégyes, amelyet Barber 26 évesen írt – Adagio tétele az egyik legszebb, legmegérintőbb zene, számos filmben is felhangzik egy-egy részlete. Sőt a popzenében is megjelent feldolgozásként. A koncert nyitó darabjaként hallottuk a művet.
A szünet után Beethoven B-dúr vonósnégyesének Cavatina tétele (Op. 130) szintén vonószenekari előadásban hangzott el. Az érzelmekkel teli részletet egyaránt hatja át a szépség, az egyszerű dallam és helyenként a remény is feldereng (a moll téma dúrban szerepeltetésekor) a hangok közül. Mindkét műrészlet valami elképesztő vonóshangzással töltötte be a termet. A szólamok kezelése, a dinamika, a fokozások (különösen az Adagióban) mind Keller András irányítását, mind a zenészek érzékeny, kifejező játékát tárta elénk. Keller és vonósnégyese korábban kiadott egy fantasztikus lemezt Cantate e tranquillo címmel, amely többségében szintén a komorabb, szomorú atmoszférájú művekből áll.
A koncertet nyitó Barber-tétel után a könnyed, a főúri szalonok hangulatát idéző Schubert-polonéz hangzott el. Az 1827-ben keletkezett mű vonószenekart és szólóhegedűt írt elő. A mű hangulatos, a fülnek kellemes, Kremer játéka illeszkedett a darabhoz. Mindenesetre a karakterdarab lazította a két sötétebb tónusú művet, a közönség felkészülhetett Kacseli 2007-ben bemutatott, Rosztropovics emlékének tisztelgő és Kremernek ajánlott Csendes imájára.
Kremer Bartók 1. hegedűversenyét játszotta volna, a Schubert-polonézt más megvilágításban fogadta volna be a közönség. A Csendes ima (Silent Prayer) hegedűre, csellóra, vibrafonra, basszusgitárra és vonószenekarra készült. A mű zenei építőkövei között a szépség, az éteri hangzás, a szomorúság, a vad skálamenetek is szerepelnek. Az elgondolkodtató darab két szólistája Gidon Kremer és Giedré Dirvanuskaité litván csellóművésznő volt. A szép elődás után egy újabb „édes ki semmiség” következett ráadásként a két művész előadásában.
Schubert h-moll (8., Befejezetlen) szimfóniája is tele van szomorúsággal, melankóliával. A darab éteri magasságokba repít, az érzelmek tárházát kínálja. Schubert 25 éves korában írta a kéttételes művet, máig nem lehet tudni, hogy valóban kéttételesre tervezte-e. A koncerten fantasztikus mélységet és magasságokat élhetett meg a hallgató. Talán sohasem hallottam ilyen kifejezően, minden pillanatában kidolgozott előadást. Már az első taktusok sejtelmesen, borzongatóan szóltak a mélyvonósokon, a hegedűk belépése csak fokozta a komor hangulatot. A klarinét, oboa főtémája gyengéd, lágy volt, mintha a semmiből tűnne elő. A melléktémát nagyon jól előkészítve hallhattuk, formai szempontból is kiváló volt Keller elképzelése. A kidolgozási szakaszban a fájdalom mellett a reménykedés, reménység is felderengett néhány pillanatra, de a sors senkit nem kerül el – szólt ki a zenekari megvalósításból. Sorsszerű volt a hatalmas erejű timpaniütések sora. A szintén lefelé tartó pizzicato dallamindítás, majd az éneklő dallam a 2. tételben az 1. tétel hangulati ellentétét mutatta.
A Concerto Budapest Keller András vezényletével megteremtette a csodát, felejthetetlen percekben volt része a közönségnek.
