Pahud és a Rádiózenekar koncertje Kovács János vezényletével
Szerző: Lehotka Ildikó, 2025. május 9.
Francia szerzők műveiből állt a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekarának koncertje április 30-án, amelyet a Művészetek Palotája Bartók Béla Nemzeti Hangversenytermében tartottak. Világhírű szólista is játszott a koncerten, Emmanuel Pahud csodás fuvolahangját és rendkívüli zenei megoldását élvezhette a hallgató – a rádión keresztül is.
Ritka, hogy francia szerzők műveiből álljon egy teljes koncert, még ritkább, hogy a 19-20. század zenéjének hangzásvilága kerüljön egy teljes esten előtérbe. A négy mű megírása és bemutatása között mindössze 29 év telt el, így rálátást kaptunk erre a szűk idővallumra: milyen zenei eszközöket, hangszerelést írt elő a szerző.
1917-es az a mű, ami a koncertet nyitotta. Ravel Couperin emlékezete című hattételes darab eredetileg zongorára készült, később Ravel négy tételt zenekarra is átírt. A ciklus 2., Fúga és 6. tétele, a Toccata hangszerelése a koncerten Kocsis Zoltán átiratában szólalt meg. Ravel darabjának tolmácsolása kifejezte a mű lényegét: a tételcímek által sugallt barokk utánérzést, a Fúga fúvós hangszereinek kecsességét, a táncok könnyedségét, a Toccata parádés hangzását.
Ibert Fuvolaversenye kevesebb alkalommal szólal meg, mint ahogy a mű érdemelné. A Marcel Moyse számára komponált és 1934-ben bemutatott darab minden ízében izgalmas, tele váratlan fordulatokkal. A fuvolaszóló a hangszer tulajdonságait teljes mértékben kiaknázza, a koncerten Pahud talán még ezen is túlment. Fuvolahangja ha kell elbűvölő, máskor hihetetlen erejű fortékat játszik, az extrém magas hangok csodálatosan szólaltak meg. A nyitó Allegro motorikussága, az Andante lágysága, a záró tétel dzsesszes ritmikája, virtuozitása, a kadencia megszólaltatása mindannyiunk számára emlékezetes marad. Pahud mindent tud a fuvolázásról. Zenei megoldásai, a dinamika egy rövid dallamíven keresztül, a hangszínek váltakozása, a tartalmas piano mind egy hihetetlen tehetségű művészt mutat. A versenymű zenekari anyagában is hallhatóak hangszerszólók, ezek is kiválóan szólaltak meg. Debussy Syrinx című művét játszotta ráadásnak a fuvolaművész.
Lehetséges, hogy a második rész Debussy-darabjai talán soknak tűntek a befogadáshoz, de rávilágított Debussy érzelemkeltő hatására, a finom, pasztell színek tobzódására. Szünet után két Debussy-művet hallottunk, egy ritkán hallhatót és egy közönségkedvencet. Az 1913-as Jeux (Játékok) Gyagilev társulatának, az Orosz Balettnek készült. A frivol történet szövegét a kivetítőn olvashatták a nézők. Az eredetileg táncköltemény zenéje sajnos ritkán hallható, holott Boulez korszakalkotónak vélte a kompozíciót. A másik Debussy-darab jóval ismertebb. A tenger hangfestő mű, az 1905-ös bemutatóig ritkán vagy sohasem hallott hangszínekkel, a bemutató mégsem hozta meg akkor a sikert. A két mű gyönyörűen szólalt meg az együttes előadásában. A karmesterről, Kovács Jánosról eddig nem esett szó. Kovács szinte láttatta a tenger hullámzását, az apró hangok szinte zizegését, a hangszerelés csodáját. A Fuvolaverseny sem korlátozódott a hangok lejátszására Kovács keze alatt. Megannyi érzékletes megoldással vitte előre a karmester a zenei anyagot, a karakter-ábrázolásokat, a hangszerek, hangszercsoportok kiemelését. Nagyszerű koncert volt.
Két momentum a koncerttel kapcsolatban: a kezdés előtt körülbelül öt perccel a 3. sorban ülőknek el kellett hagyni a helyüket, amely előtt nem volt a két széksor. Az első két sor látványos beemelése után kezdődhetett a koncert. Még egy apróság. Az ismertető lapon A tenger elemzése szó szerint megtalálható egy másik együttes honlapján.
