A részeg elefánt – Gyerekvers-panoptikum
(a papiruszportal.hu archívumából [2010])
Szerző: leho
A karácsonyi könyvvásárra két kedvelt szerző egy-egy izgalmas verseskötetével jelentkezett a Móra Könyvkiadó, nem volt nehéz megjósolni mindkettő sikerét. A kérdés csak a mérték lehetett: elég jó nagy sárga kötetek-e, vagy nagyon nagy sárga kötetek. Kiss Ottó Nagypapája után bízvást kijelenthetjük, Lackfi János könyve is kitűnő. A költő-író-műfordító A részeg elefánttal nem valamelyik porcelánboltba, hanem eddigi gyerekirodalmi ténykedésének csúcsára jutott, egyenes, nem dülöngélő léptekkel.
„Bence – biliben cecelégy zúg!” (Névrejtegetők)
Weöresi zeneiségű a legtöbb vers: „Zümmög a fának a lombja a szélben, / harsog a tenger, a lúdhad az égen” (Ricsajozók), vagy a Vidradalban: Duna, csússz, Duna, mássz, / ha neonkulimászt / kenceficéz lila ikra! / Ez az estragyogás / szineden ha cikáz, / csillog, akárha a vidra”, vagy a Három nyári medveversben:
„Áll ma a kocsi meg a stoptábla,
gyűlnek a darazsak a kaptárba,
Surran a betonon a gördeszka,
Húsz deka csokifagyi jó lesz ma.”
Az egyik fejezetcím is időmértékes verseléssel hintáz: Libikókás miniszótár.
A weöresi gyerekversekkel szemben Lackfi azonban nem az égi csikón jár, talán csak a kéményseprő-idéző A fekete királyban. Jelen időnk napi örömeit, bosszúságait csomagolja ki, több visszás jellemzőjét pellengérre állítja („egész világ a bizniszem”, már az első vers zárásaként – Zsebcsörgető; vagy szintén a kötet elejéről a Sugárfertőzés), a zord, acsarkodó Motorosok és Autósok dala páros vers pedig a Kutyák és farkasok dalát juttatja eszünkbe. Szerencsére ez a sötét tónus nem uralja el az egész kötetet, bár a játékos Ekcémafenyegető (tanulság: „…az Ágnest többé ne bántsad!”) is igencsak mindennapos kertévés, g.zolees kultúrával kezdődik: „…én őt azonnal lerúgnám”. Ezt követően viszont jönnek az egészen könnyed, ellazító darabok is, ilyen a Jázmin és a csokimikulás, szintén a most megjelent Tóth Krisztina-kötet egyik nyelvi játékára rímel a műlovarnő zárása („Ha egy műlovarnő / ilyen remek, / vajon egy igazi / milyen lehet?”).
Ujj- és stílusgyakorlat Lackfi számára az Apám kakasa című fejezet, nemrég jelent meg Vörös Istvánnal közösen e címen kötetük, melyben híres műveket gondolnak tovább, írnak át/szét. Nem rest egészen köznapi kifejezésekkel tarkítani itt is a mindennek ellenére veretes szöveget: „Megzakkant tán az öregem, / s beengedi ide nekem?” (Apám kakasa) A szleng és a ritka, „magas irodalmi” kifejezések meglepetésszerű egymás mellé állítása nem mindenkinek, de neki és például Parti Nagynak igen jól áll. A Kölcsönhörcsögben úgy játszik a toldalékokkal, mint Laár a Hogyha birka lennák-ban, és egy kicsit persze nyelvtörőzik A masztodonnal. A címet adó vers (De nehéz!) részeg elefántja erjedt mangót eszik, s ettől elveszti biztos négy lábon állását, de a lackfis humor könnyű álmot kíván neki, „légiest, hogy röpdössön, mint egy égitest.”
A különleges vagy különleges helyzetbe került állatok mellett ritka foglalkozások űzőit is megénekli, a késdobáló vagy A fekete király (kéményseprő) mellett bemutat egy látszólag mindennapit is, az öröm- (pénz-) és bánatforrást: a postást. Ki a király? – felmagasztosul versében e foglalkozás, kilép a rendőr-postás-vasutas, szentnek nem nevezhető háromságból. Néhány vers önálló elemzést is megérne, ilyen A késdobáló, melynek főhőse/szenvedő alanya a késdobáló célpontként szolgáló lánya.
A kisujjában van a magyar irodalom, és úgy játszik vele, mint egyszeri gyermek a Barbie-jával/transzformerével. A vízből felbukkan egy igazi bálna (de itt a szél zabálna), majd egy „vasfejü” is, egy tengeralattjá’ (vö. „Eltűnik az arcom, ahogy az atomtenger alatt járok” – Európa Kiadó), vagy Romhányi után szabadon költ egy állatruhatáros verset. És a leopárd miatt Veszélyes trópusok is aranyi felütéssel kezdődik: „Tüzesen süt a nap…”, majd trópusian folytatódik: Polinéz, / melanéz / piperéz.”
A Libikókás miniszótárban kiéli nyelvi humorát, bravúros versek születtek: rímek, névrejtések, ikerszók darabokra szedése, fordítva írás, budapesti városnézés, korrekt autótulajdonság-leírások, nyelvi és formai bakugrások váltogatják egymást. Az egyik kezdetén felnyerítettem, amikor egy harmincéves andalító slágert figuráz ki: Mindenkinek van egy alma… (Slágergyümölcsök). Nem kevésbé sikerült (és tanulságos) a Trágár beszéd:
Meg hogy utolsó hörcsög
Kapja el a lasszómat,
az agyát szétbosszantom,
köbön rúgom, azt jól van.
Ám a játékosság mellett mindig ott a földre visszarángató lét: a Dicsekvősben például az árva, zabi-, kulcsos és utcagyerekek.
Óvodába-iskolába visz a Radírmocsok című fejezet, takarítónővel, hétfejű igazgató nénivel és az elmúlt idő nyomában a [nekem Pilóta] töltött keksz szétszedésével (Keksztudomány).
Kitűnő, szerteágazó kötet. Minden versből lehetne jobbnál jobb részeket idézni, de ez „szétfeszítené ezen írás keretét”. Ajánlott szülői felügyelettel ellátni a versolvasót (2990 Ft + szülő), hiszen e „gyerekversek” legalább annyira nekünk is szólnak, és a kifejezések, játékok magyarázatra szorulnak.
Molnár Jacqueline a tőle megszokott magas színvonal hozta az újabb Lackfi-illusztrációkat. Ravaszul is kezdi, az előzék piros alapú, a szennycímoldal kék, a címoldal megint piros, majd a copyrightoldal és az első vers háttere… zöld. Hol a legegyszerűbb vonalakkal, figurákkal, montázsokkal dolgozik, hol bonyolultabb, árnyaltabb az illusztráció, a szövegtől függően; de mindig tud újjal előrukkolni. A 12–13. oldalon például ugyanúgy illusztrálja „a fekete király” füstjét, mint a vonaton összegabalyodott szerelmespárt. A késdobáló kicsi lányának vörös könnyei és lőlapmintás ruhája, mondhatnánk, telitalálat, de szerencsére apja kései elkerülik. A medve fecskében fürdőz (Mi jár a maci fejében?), nagyon jó például a Fogatlan kérdés, szép az Apapmedve-ringató és az éjszakai A világ tánca fejezet utáni utolsó kép, melyen az elefánt kiterülve hajtja álomra busa fejét. Nagyon érzi Lackfi világlátását, humorát, jó alkotópáros az övék.
„Ha nagy leszek,
fekvőrendőr leszek”
Elefántfülszöveg
Tudtad, hogy úgy táncol az egész világ, akár egy részeg elefánt? Riszál a folyó, szambázik a fa lombja a szélben, tangózik az árnyék a kövön. Lépéseink táncoltatják az utat, mellkasunkban diszkózik a szív, ereinkben zenevonatozva áramlik a vér. Zene minden és tánc minden. Ebben a könyvben is táncritmust hallani, táncol a kisbabáját altató apuka-medve, a kipottyant fog egy madzag végén, bálnatáncot jár a tengeralattjáró a víz alatt, öklüket rázva, szitkozódva keringőznek egymással autósok és motorosok, pörög-forog a kosárlabda a gyűrű peremén, báloznak a szénabálák, de még az icipici atomok és a hatalmas bolygók is ritmusra forgolódnak. Ugye, te is beállsz a körbe?
Lackfi János:
A részeg elefánt
Gyerekversek
Móra, Budapest, 2009
Kötött, 64 oldal
Illusztrátor: Molnár Jacqueline
ISBN: 9789631186932
