Pócs Katalin emlékkoncert a BMC-ben
Szerző: Lehotka Ildikó, 2024. június 5.
Pócs Katalin 11 műve szólalt meg június 1-én a Budapest Music Center Könyvtárában, emlékezve a pályája delelőjén elhunyt zeneszerzőre. Pócs Katalin kamarazenei és szólódarabjaiból hallhattunk válogatást. Életműve több mint 150 kompozícióból áll, kottáit, kéziratait a BTK Zenetudományi Intézet 20-21. századi Magyar Zenei Archívuma őrzi. A szerző számos díjat nyert, darabjai megszólaltak koncerteken, lemezfelvételen is elérhető művei egy része. A koncertet maga Kurtág György is megtisztelte jelenlétével.
A hangulatos teremben elsőként Pócs Katalint mint zongoristát láthattuk videófelvételről, Bartók Kis másod- és nagy heted hangközök című darabját játszotta, majd saját, Improvizáció egy Bartók témára című művét tolmácsolta. Pócs Katalin nem csak zeneszerzőként alkotott, de tanított zongorát és improvizációt is a Nádasdy Kálmán AMI-ban. A két zongoradarab után Hollós Máté videóüzenetét vetítették. Hollós meleg szavakkal emlékezett meg Pócs Katalinról, felidézve többek között az első találkozást, munkamódszere alaposságát. Pócs Katalin következő műve szintén videófelvételről szólalt meg, a Két noktürn altszaxofonra és hárfára (2016) című darab már a hangszer-összeállítás miatt is érdekes. A mű egyfajta folytatása a cselló-hárfa daraboknak, a gondolatmenet és a hangulat is jelezte ezt. Pócs Katalin darabja Bartók stílusára emlékeztet, így a kvart-szekund lépések az első, a 2. elégia pedig a második tétel középrészében idézi meg a bartóki kompozíciós technikát. Pócs Katalin azt is megjegyezte korábban a mű kapcsán, hogy a „mai nyelven is lehet konszonancia-disszonancia viszonyokat létrehozni”. Robert Dixon (altszaxofon) és a koncertet támogató Gaál Erzsébet (hárfa) előadása szinte láttatta a hangulatot. A 2004-es Tűnődés a végtelenbe című darab szólófuvolára íródott. Móré Irén fuvolajátéka káprázatos volt, egy nagy ívet húzott a mű kezdete és vége között. A négytételes Árnyak suhanása 2007-ben készült, hegedűre és brácsára. Szabó Krisztina (hegedű) és Rudolf András (brácsa) előadása a darab minden szépségét, izgalmát remekül játszotta.
A Valóság, vágy és álom – Dalok saját versekre (1986-89) című ciklus Pócs Katalin érzékeny világát, nem utolsósorban költői vénáját is mutatja. A kissé komor mű Lökösházi Mária és Kollár Zsuzsa előadásában szólalt meg. A 2016-os, egytételes Ösvények és csapások című mű csellóra és zongorára készült. A szerző írása szerint „két, ellentétes karakterű zenei anyag fejlődik párhuzamosan. […] A darab végén visszhangszerűen, halkan visszaidéződik az első, határozottabb karakterű anyag.” Susan Moses (cselló) és Pócs Katalin előadását láttuk-hallottuk videófelvételről, kellemes előadásban. A Nyárutó című ciklus 1990-es, a szigligeti alkotóházban íródott. A nyitó tétel kezdete ringatózó, majd ritmikus zenei anyagba vált. A III., záró tétel sodró erejű, feszes, ritmikus, Kollár Zsuzsa zongorajátéka nagyszerű volt. Pócs Katalin következő darabja a Dal Weöres Sándor A vak című versére elnevezést kapta. Pócs Katalin műve 2012-es, a szerző a színek zenei megjelenítését írja le zenével. Ismét Lökösházi Mária énekelt, aki beugróként lépett fel, Kollár Zsuzsa, az est egyik motorja játszotta a zongoraszólamot, nagyon kifejezően. Ismét egy négytételes ciklus szólalt meg, a Négy klarinétetűd 1993-ban keletkezett. Klenyán Csaba nagyszerű játékát élvezhette a közönség. Szabó Krisztina (hegedű), Pleszkán Marianna (gordonka) és Kollár Zsuzsa előadásában szólalt meg az 1994 v. 1999-es Trió. A mű I. tétele nyugodt, csendes, de a zongoraszólam hullámzik. A II. tétel táncos jellegű, a két tétel két egészen más karakterű. Pócs Katalin eredetileg a klarinét –cselló – zongora hangszer-összeállítást írta elő. A Macaranga című 2000-ben komponált darab hangszer-összetétele különleges, a hárfa és a marimba hangzásvilága a szerző darabjában nagyon szépen összecseng. A darabot Fábry Boglárka (marimba) és Lenka Petrovic (hárfa) játszotta, a közönség rácsodálkozhatott a két hangszer színére, a zenei folyamatokra, az előadás minőségére.
Remek koncertet hallhatott a közönség. Pócs Katalin a koncerten megszólaló műveiből az tűnik ki, hogy a szerző leginkább a szemlélődő, lírai, nagyon bensőséges érzéseket kifejező karaktert részesíti előnyben. Magam több olyan koncerten voltam, ahol a szerző műve, művei is felcsendültek, vannak kifejezetten humoros, vagy vidám darabjai is. A nyolc előadó (sokuk Pócs Katalin darabjait már játszotta korábban) kitűnően tolmácsolta a darabokat. Elhivatott, elmélyült játékuk – ahogy Pócs Katalin művei – emlékezetesek maradnak. A koncerten Vén Imola ismertette röviden a műveket. Köszönet illeti Megyeri Krisztina és Horváth Barnabás zeneszerzőt, hogy megszervezte a koncertet. Köszönet illeti továbbá a támogatókat, Pócs Gábort, Gaál Erzsébet hárfaművészt és az NKA-t. A koncert szervezői őszintén bíznak abban, hogy Pócs Katalin életműve nem merül a feledés homályába.
