A jelen lévő ókor
a papiruszportal.hu archívumából [2005]
Szerző: Federmayer István
Köztudomású, hogy kultúránkat, mindennapi életünket, szokásainkat és szólásainkat áthatja, sokszor meghatározza múltunk. Ókori Nyelvöltögető sorozatunkban a latin szókincsből örökölt ismeretlen-ismerős szavak bukkannak elő.
A számítógépen a cancel: ’áthúz, érvénytelenít’ igével még az angolul nem tudók is találkoznak. Ez is a latin cancelli szóból ered. Ugyanis a kódexíró barátok, nem lévén radírjuk, a helytelen, hibás szót két vízszintes és több függőleges vonással érvénytelenítették, s ezt rácsnak nevezték. Innen ered az angol jelentés.
Riválisa mindenkinek van, ám nehezen hisszük el, hogy ez a latin ’patak’ jelentésű rivus szóból képzett melléknév: rivalis. Mai jelentésére akkor ismerünk rá, ha elképzeljük, hogy az esőben szegény Itáliában ez a helyzet milyen vetélkedésre sarkallta azokat a földműveseket, akik földecskéjét egy patak választotta el, s ebből a közös patakból öntözték sajátjukat.
A riválissal rokon fogalom a konkurencia, konkurens. Mindkettő a concurrere igéből származik, melynek jelentése: ’együttfutás’, ill. ’együtt futó, versenyző’. Tehát a konkurensek egymás mellett, egymással versenyezve szaladnak, mindegyik arra törekszik, hogy ő érjen előbb célba.
Monetáris politika. Mily gyakran találkozunk e kifejezéssel! Mindnyájan értjük, hogy pénzzel kapcsolatos műveletekről van szó. Ám azt már kevesen tudják, hogy ez a melléknév a latin moneta, ’pénz’ jelentésű szóból származik. De ennek is van titka: egész kis történet kerekedik köréje a római rege szerint!
Brennus kelta (latinul: gallus) hadvezér Kr. e. 386-ban a még gyenge Róma ellen támadt. Az Allia folyó menti csatában alaposan elpáholta a világ későbbi urait. Sőt, a várost is elfoglalta, s csak a fellegvár, a Capitolium maradt a védők kezén. Az ostrom hosszúra nyúlt, s a védők éheztek. Ám mégsem ették meg a Junónak szentelt ludakat. Éppen ezek mentették meg Rómát! Ugyanis amikor egy gall harcos és társai az éj leple alatt felmásztak a meredek sziklán, hogy meglepjék az amúgy is elcsigázott védőket, ezek a ludak lármázták föl gágogásukkal a védőket. Így a rómaiak még idejében vissza tudták verni a támadást, sőt, a háborút is megnyerték. A harcok végeztével hálából templomot építettek az istennőnek, s ezt Juno Monetának, (’Juno, aki figyelmeztetett’) nevezték. Később ebben a templomban állították fel az első állami pénzverdét, s innen kapta a pénz a moneta nevet. Ez a gyökere az angol money szónak is.
A latin nyelv gallus szava egyaránt jelent Galliában lakó, onnan származó férfit, azaz gallt (voltaképpen keltát), valamint kakast. Ez az egybeesés helytelen etimológia alapja lett, amikor a francia forradalmárok az ország címeréből eltüntették a Bourbon-liliomot, s helyébe a kakast tették. Bár a restauráció (1814) és a második császárság (1850-től) elkergette a madarat a címerből, 1870-től mindmáig ez Franciaország jelképe.
Egy-egy szóból sok más, rokon jelentésű kifejezés származhat, ezeket együtt szócsaládnak nevezzük.
Emberi létünknek meghatározó eleme volt a lakóhely, a ház, latinul domus. Ebből ered a templom jelentésű dóm. (Ha a szentélyben a püspök számára szolgáló szék is volt, akkor katedrálisról beszélünk. A görög καθέδρα [cathedra] ’támlás szék’ jelentésű szóból -alis latin melléknévképzővel alkotott szó a cathedralis. Támlás széken szokott ülni a római iskolában a gyerekek tanítója, ezért a régi diáknyelv is ismerte a katedra szót. A katolikus egyház is átvette a ’püspök számára szolgáló szék’ jelentésben. Így született meg az olyan templom elnevezése, melyben a püspök számára volt ülőhely, az ecclesia cathedralis → székesegyház).
A domus szóból ered a domesztikál, ’háziasít, háziállattá tesz’. Dominálni annyi, mint uralkodni, azaz tulajdonosként rendelkezni. Dominatusnak nevezték a késő római császárság államformáját, mert a birodalom Diocletianustól kezdve már a császár tulajdonának számított. Az angolok dominiumnak nevezték egykori gyarmataikat.
A ház tulajdonosát dominus főnévvel jelölték. Ez a jogi latinban tulajdonost, a köznyelvben pedig urat jelentett. A tulajdonos felesége volt a domina. E két szóból származik a nemes urak megszólítása az olasz, spanyol nyelvterületen a don (Don Pasquale, Don Giovanni, Don Quijote), a nemes asszonyoké meg donna. (Donna Anna; Donna Elvira) A Madonna (← ma+donna: ’az én úrnőm’) szót általában csak a Szűz Mária megszólítására használták, ám a franciában a madame az asszonyok megszólítása. Primadonna (← prima + donna), azaz ’első úrnő’ az opera, színdarab főszereplőnője. Belladonna (bella+donna ’szép nő’) néven ismerték eleink a nadragulyát, mely méreg kis adagjával tágították ki pupillájukat a szép szemre vágyó nők.
(Apropó pupilla! Ez is latin származék: a pupa (játékbaba) kicsinyített alakjának (pupilla) ’kis baba’ a jelentése. Hogy miért kapta a szembogár ezt a nevet? A szemben álló személy kis babának látja magát benne.)
De térjünk vissza a dominus szóra! A keresztények az Urat illették vele. Innen az anno Domini, az „Úr évében” kifejezés. Ebből származik a Domonkos (Dominicus) keresztnév, melyet Szent Domonkos viselt. Az általa alapított rend tagjai a dominikánusok. S mivel a dominikánusok voltak az inkvizíció (inquiro: megvizsgálok, nyomozok) tagjai, a kaján nép így nevezte őket: Dominicani — Domini canes! (A dominikánusok az Úr [vadász]kutyái!) Az Újvilágban Dominica azért kapta a nevét, mert Kolumbusz Kristóf vasárnap (dies dominica), azaz az Úr napján fedezte fel. Eleinte a dominó csak az urak játéka volt, innen az elnevezés. De ha Velencében a farsangi karnevál idején az inas ura ruhájába öltözött, akkor dominóban, azaz úri ruhában jelent meg.
Valószínűleg mindenki tudja hogy a „magyar” iskola szavunk a latin scholából származik. Ám a latinba az ógörögből került át, s az eredeti szkholé (σχολή) első jelentése ’szabad idő’, ’a szabad időben űzött foglalkozás’, s csak harmadsorban ’iskola ’. Mennyire jellemző, hogy a görög ókorban csak a szabad idővel rendelkező polgárok foglalkozhattak a tudománnyal!*
Hányszor mondjuk: A fejem nem káptalan! Pedig végső soron bizony az. Ugyanis a káptalan a latin caput, capitis szó származéka, ez pedig ’fej, fő’ jelentésű. E latin szóból is több más származik.
Caput szóval jelölték már az ókorban a hosszabb prózai szöveg fejezeteit. A capitulum e főnév származéka, jelentése ’kis fej, fejezet’. Az egyházi latinban ez utóbbi jelentés akkor alakult ki, amikor a püspök elnökletével összegyűlt papság előtt egy kis fejezetet (capitulum) olvastak fel a szabályzatból a gyűlés megkezdése előtt. A capitulum e szokásból lassan-lassan az ’egyházi gyűlés’ jelentést vette fel, később pedig a püspök tanácsadó testületét nevezték így. Ennek magyarosított alakja a káptalan. Mivel évszázadokon keresztül a káptalanok hiteleshelyek (a mai közjegyzői hivatalokhoz hasonlók) is voltak, itt gyűjtötték, őrizték a hivatalos iratokat, feljegyzéseket. Sokszor a magánemberek is a káptalan őrizetére bízták féltett okmányaikat, hogy elemi csapásoktól, háborúktól biztonságban tudják. A káptalan ezek kezelésével, őrzésével megbízott kanonokját is káptalannak nevezték, ő tudott az iratok alapján minden érdeklődőnek válaszolni. Innen a fejezet elején említett mondás.
Capitaneus jelentése ’fejhez tartozó, fő-’. Egy sereg katona feje, azaz parancsnoka a kapitány! Másik melléknévi alakja: capitalis. Ezt is szoktuk használni ilyen összefüggésben: kapitális hibát követett el. Ilyen esetben ’fő-, főbenjáró’ jelentése van.
Ám ugyancsak a caput szóból alakult ki a kapitalista szó is. A jogi latinban a caput szónak már az ókorban ’kölcsönadott összeg’ jelentése is volt. A középkorban e főnévből alkották a capitalis melléknevet, melynek eredeti értelméhez (’fejhez tartozó’) a ’kölcsönadott pénzösszeghez tartozó’ jelentés is járult. Azt az embert nevezték kapitalistának, akihez kölcsönért lehet folyamodni.
Róma egyik dombját is Mons Capitolinusnak, ill. röviden csak Capitoliumnak hívták. Természetesnek vehetjük, hogy egy dombot vagy hegyet a fejről neveztek el. Erre épült később a Jupiter–Juno–Minerva római hármas istenségnek szentelt templom. Itt volt a fallal körülvett város fellegvára, akropolisza is. Ezt tekintették a Római Birodalom (Imperium Romanum) középpontjának. Így érthető, hogy az USA tagállamainak fővárosában így nevezik azt az épületet, ahol a helyi törvényhozás ülésezik.
Róma másik dombján, a Mons Palatinuson, vagy egyszerűbben: a Palatiumon épült fel a római császárok lakóhelye. Innen származik a ’palota ’, továbbá a ’nádor ’ jelentésű palatinus szavunk. (Feltehetően a nádor a királyi palotában, a király közelében teljesített szolgálatot.)
Kancellár, kancellária szavunk is latin eredetű, a ’rostély, rács, sorompó’ jelentésű cancelli szóból képzett melléknév (cancellarius) származéka. Bizonyára úgy függ össze a két fogalom, hogy az okiratok írására, őrzésére hívatott helyiséget ráccsal védték a betolakodók ellen, ez volt a kancellária. A hivatal vezetőjét pedig kancellárnak nevezték.
A számítógépen a cancel: ’áthúz, érvénytelenít’ igével még az angolul nem tudók is találkoznak. Ez is a latin cancelli szóból ered! Ugyanis a kódexíró barátok, nem lévén radírjuk, a helytelen, hibás szót két vízszintes és több függőleges vonással érvénytelenítették, s ezt rácsnak nevezték. Innen ered az angol jelentés.
Apropó radír! A radere ige (jelentése: ’vakar, simít’) két tövéből (rad-, ras-) származik a német radieren, ’radírozni ’ és a rasieren ’borotválkozni ’, a magyarban pedig – német közvetítéssel – a radír. Ugyanebből az igéből származik a gyakran emlegetett tabula rasa kifejezés, melynek jelentése: kisimított tábla. Értelmezéséhez tudnunk kell, hogy az ókori iskolákban a tanulók viasszal bevont táblára írták a betűket egy stílusnak nevezett pálcikával. Ennek egyik vége hegyes, másik lapos volt. Ha a tábla betelt, akkor a stílussal kisimították, hogy újra használható legyen. Így lett a tábla rasa, azaz kisimított, sima. Ezt a kifejezést ma átvitt értelemben használjuk, amikor valamit egészen újra kezdünk, s az előzményt befejezettnek, véglegesen lezártnak tartjuk.
Egyébként a stílus, az írószer is átvitt értelmet kapott, az írás módját, minőségét jelenti, mint amikor egy emberről azt mondjuk: „Jó tolla van!”
A szerző nyugalmazott magyar–latin szakos középiskolai és óraadó egyetemi tanár
A cikksorozat a Vasárnapi Kisalföldben jelent meg
