Jo Nesbø: Nemeszisz
a papiruszportal.hu archívumából [2009]
Szerző: bookworm
Jo Nesbø második regénye jelent meg az Animus Kiadó Skandináv krimik, lassan patinás sorozatában. A norvég író főhőse újra a norvég Piszkos Harry, vagyis Harry Hole nyomozó. Az előző, Vörösbegy című regényben Harry éppen csak kigyógyult az alkoholizmusból, a forrófejűségből nem, elvesztette nyomozótársát, gyanítja, ki volt a tettes, és rátalált a szerelem. Innen folytatódik a Nemeszisz című regény, legalábbis a magánéleti vonalat tekintve.
Harry életéből újabb adalékokat csöpögtet az exfocista és rocksztár Jo Nesbø, főtisztünk újra egy zűrös ügy közepén találja magát. Régen látott kedvesét, Annát holtan találják, Harry nála volt éjjel. De hogy mi történt, arra a nyomozó nem emlékszik, csak a másnapi iszonyatos fejfájásra. Annyit elárulhatok a kedves olvasónak, hogy Harry nem esett vissza az alkoholizmusba.
A másik ügy egy bankrablás, az egyik tisztviselőnőt lelövik. A két szál egy bizonyos Raskol nevű férfi személyén keresztül ér össze. Raskol cigány származású – Jo Nesbø ki is használja az alkalmat, hogy néhány keresetlen szót adjon egy nyomozó szájába, később a cigányok történetéről ad tömör képet, Raskoltól, Anna, a nem túl sikeres festőművésznő nagybátyjától. Raskolt tartják a bankrablások szellemi atyjának, Harryval azért hajlandó beszélni, illetve alkut kötni, mert úgy gondolja, Anna gyilkosát ki tudja deríttetni, nem kevés pénzt is áldozva rá. A cigány férfi keze képes messzire elérni, akár Moszkváig, ahol Harry két szerette, az elvált Rakel és fia éppen a gyermekelhelyezési per kapcsán tartózkodnak, a per kimenetele kétséges. A róka fogta csuka helyzet talán az egyik legizgalmasabb kérdése a könyvnek: mindketten megkapják-e azt, amit szeretnének? Harryt lelkiismeret-furdalás gyötri az Annával töltött idő miatt, no, meg nem tudja, ki lehet a gyilkos; ő valószínűleg nem, mert egy kollégája szerint a hajlam benne kellett volna legyen józanul is. Harry – bár az ügyet öngyilkosságnak tartják – teljes vállszélességgel az ügy mellett áll, hiszen névtelen, beazonosíthatatlan helyről e-mailekkel bombázzák, kedves kollegája, a szimpatikus Halvorsen segít neki, ezzel mindkettejük állása veszélybe kerül. Ki kell nyomozni, kit ábrázol az Anna cipőjében talált kép, meg kell küzdeni a feltételezett tettessel, vagy inkább kutyájával, közben a Mészárosnak nevezett rabló sorra üríti a bankokat, feltételezett tettesekből (az egyiküket éppen Brazíliában keresi Hole társával, nem kevés kaland kíséretében) is van elég.
A nyomozásban Harry társa Beate Lonn, a videoszakértő, egy számomra furcsa nő, apja is rendőr volt, de lelőtték. A nyomozás során minden létezőt bevetnek, a papírcetlikre írt szavakat, melyekből asszociációs játék kerekedik ki, megmozgatva a fantáziát, a gyorshajtást (Beate vezet), a kondenzált lehelet DNS-vizsgálatát. A pszichológus az első bankrablás és gyilkosság felvételéből megállapította, hogy az áldozatnak ismernie kellett a tettest, hívattak szájról olvasó szakértőt, valamint megtudjuk, mi az a fusiform gyrus. Hogy a következő regényre is maradjon ütőkártya, Beate áldott képessége az emberi arcra való visszaemlékezés, ha csak egyszer látta is, márpedig Waalert látta egy igen kényes időpontban.
Harry Hole jellemrajza teljesen hiteles, színes egyéniség, aki tisztában van korlátaival, gyenge oldalával. Az életet képes felülről nézni, nem akar mindenáron fiatalnak látszani, maradni. Kissé visszafogottabb ez alkalommal, életéről viszont jócskán kapunk morzsákat. Beate Lonne rendkívül visszahúzódó, csak a szakmájának él, magánélete szinte nincs. A rendkívül negatív belső tulajdonságokkal és filmsztári külsővel megáldott Tom Waaler most is feltűnik, most is aljas dolgot művel. Anna életvidám nőként jelenik meg, habzsolja az életet, családja azonban kivetette, mert összeállt egy gádzsóval.
Az előző könyvhöz hasonlóan Nesbø itt is fejezetekre osztja a regényt, szinte mindig figyelemfelkeltőek a címek: Lófej-köd, Lava pe, Dysosmia, Pluvianus aegyptus és a rockzenei vonal sem hiányzik (David Hasselhoff – bár popzenei próbálkozása enyhén szólva kudarcot vallott, Bonnie Tyler, Stone Roses). Bár itt kevesebb az angol nyelvű mondat, a House of Pain mint videószoba-elnevezés, kissé erőltetett.
Találó és tanulságos volt Oslo történetének leírása, számunkra – bár Európában van, viszonylag távoli ez a kultúra. Ami viszont nagyon hiányzott, az a betűszók magyarázata, hiszen utánanézni sem tud az igen kíváncsi érdeklődő. A nevek kiejtésének közlése is (ahogy az valamelyik kötetben elindult) hasznos lenne.
A norvég krimikirály vaskos kötete bővelkedik váratlan fordulatokban (Harry élete a cigányok közt), a cselekmény összetett, a gyilkos személye végig kérdéses. Mi pedig várhatjuk az újabb skandináv krimit, ha addig nem rágtuk le a kezünket.
Jo Nesbø: Nemeszisz
Skandináv krimik sorozat
Animus, Budapest, 2008
Kartonált, 456 oldal
Fordította: Petrikovics Edit
9789639884175
