Szabó Magda: Tündér Lala
a papiruszportal.hu archívumából [2008]
Szerző: terpa
Az Európa Könyvkiadó 2007-ben új Szabó Magda gyermek- és ifjúsági sorozatban jelentette meg a Bárány Boldizsár, Mondják meg Zsófikának, Sziget-kék és Tündér Lala című regényt. Az eddigi kiadásokkal ellentétben ezúttal szép, a mesevilághoz illő illusztrációkkal; a sorozatot Szalma Edit grafikusművész tervezte, és ő, illetve Szegedi Katalin illusztrálta a köteteket. A Tündér Lala idén 43 éves, de ez az örök életű tündérek esetében nem csoda, csak egy adat. A meseregény méltán kedvelt mű ma is, a kiadó gyönyörű sorozattal/kötettel tisztelgett a 90 éves írólegenda előtt.
Tündéri realizmus
Bár ezt a kifejezést nem vele kapcsolatban szokták emlegetni, stílusára, írásaira éppúgy találó. Erre a meseregényre pedig több szempontból is.
A tízéves alig múlt, okos, szeretetre méltó tündérkirályfi akarata ellenére felforgatja Tündérország megszokott nyugalmas és boldog életét. Izgága, mindig az újat, a tündérek számára meglepően a nehezebb, veszélyesebb megoldást kereső Lala sok borsot tör anyja, nevelője, a főtündérek orra alá. Írisz királynő éppen arra készül, hogy eljegyezze magát szerelmével, Amalfival, amikor Lala olyat tesz, ami nem csak pajkosság, hanem törvénybe is ütközik. A királyi jogar el- (emberföldön!) hagyása főbenjáró bűn, ezt a hatalom másik pólusa, a varázsló megtudja, s arra használja fel, hogy megzsarolja vele a királynőt. ő is pályázik az uralkodó kezére, ám nem Írisz két szeméért epekedik, hanem király akar lenni. Ráadásul különleges röntgenkészülékébe fektetve a kisfiút megtudja a furcsaságok okát is: Lalának emberszíve van (a Grincs című filmben is hasonló derül ki egy velejéig romlottnak hitt élőlényről), ami újfent kivetheti őt a tündérek közül, ha kiderül…
Szabó Magda az eredendően gördülékeny, változatos történetet, meseszövést „kötelezően” új meseelemekkel fűszerezi. Ilyen az átváltozást elősegítő konvertor (kicsit furcsa mai fejjel olvasni a számítógépek világában), a láthatatlanná tevő szer, a csodaszemüveg, a különleges tulajdonságokkal megáldott egyszarvú (közkeletű példája a Harry Potter) és így tovább.
A történet többnyire Tündérországban játszódik, de néhány fontos szála az emberek világába vezet, és ez a ki-be járás a tündéri és a számunkra reális világba harmonikus egységet alkot. A tündérek a maguk nyugalmat szerető módján természetesen, (jó)emberien viselkednek, az emberek pedig, ahogy a történet egyik főhősévé váló Csilltől (neki is emberi az egyik szerve) megtudják: szintén tündérek, csak még igen fiatalok. A tündérek és az emberek életének összemosódása, az egymás mellett élés mintha Szabó Magda ki nem mondott utópiája lenne. A halandóság és a halhatatlanság egymásnak feszülése sem új a mondák, mesék világában Gilgamestől kezdve, az viszont igen, hogy a főhős kész lemondani örök életéről nem maga, hanem anyja boldogulásáért.
Tündéri történetet kapunk tündéri szereplőkkel, tündéri befejezéssel. Mégis, az egész annyira emberi, és ez az írónő stílusa, mesélőkéje, a szép, hihető történet miatt van. A jóság, a szeretet, a nagyvonalúság és az önzetlenség, az örök emberi, nemes érzések minden (vagy a legtöbb) akadályt legyőznek – ez Szabó Magda egyik visszatérő üzenete, s remélhetőleg a Tündér Lalát addig fogják olvasni az embergyerekek(nek), amíg Tündérország létezik.
Szegedi Katalin újra királylányos, varázslós történetet illusztrálhatott, és ez neki bavallottan nagyon jól áll. A tündéri történetet átszövik, erősítik, árnyalják a légies, pehelykönnyű tündérszárnyak, az íriszlevélszoknyában tündöklő királynő alakja (a csíkos zoknit mondani sem kell), a tündéri Lalába öntött minden, gyermeke iránt érzett szeretet, a vonzó külsejű vőlegény, a vicces (tetovált, fülbevalós, de lelkiekben kenyérre kenhető) óriás – és természetesen szinte megszólaló valódi pipacsok, tollak, csipkék teszik még emberibbé, valóságossá ezt a tündérmesét. Tündérmese és tündérrajz harmóniája telepszik az olvasóra. A baj ott kezdődik, hogy egyszer le kell tenni a könyvet.
Szabó Magda: Tündér Lala
Európa Könyvkiadó, Budapest, 2007
Kötött, 150×225 mm, 246 oldal, 2500 forint
ISBN: 9789630783903
Fülszöveg
Lala tündérkirályfi nemhiába a csodafügefa ajándéka ő mindig mást akar csinálni, mint ami egy tündérhez illik. Nyughatatlan, kíváncsi, szeret hegyet mászni, kopoltyú nélkül úszni, sőt a szabályokat megszegve még Tündér-föld határán is túlmerészkedik. Különös viselkedésével egyre több gondot okoz Írisz királynőnek és a sokat tapasztalt főtündéreknek, s amikor egy napon emberekkel találkozik, akaratlanul is olyan bonyodalmakat indít el, amelyek egész Tündérország békéjét felkavarják.
Szabó Magda
Költő, műfordító, regény- és drámaíró.
- október 5-én született Debrecenben. 1940-ben szülővárosa egyetemén szerzett latin–magyar szakos tanári és bölcsészdoktori diplomát. Ezután Debrecenben és Hódmezővásárhelyen tanított. 1945-től a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium munkatársa, ahonnan 1949-ben elbocsátották. Ebben az évben visszavonták tőle a már odaítélt Baumgarten-díjat. 1947-ben megházasodott: férje Szobotka Tibor (1913–1982) író. (Róla szól a Megmaradt Szobotkának című könyve.)
Ezekben az években írta meg első versesköteteit Bárány (1947), illetve Vissza az emberig (1949) címmel. 1949-től a kényszerű hallgatás következett. 1958-ig nem publikálhatott, az ebben az időszakban alkotott műveit csak később adták ki. Ekkor tért át a regényírásra. A „frissiben” kiadott Freskó és Az őz című regényei tették ismertté. (A korszak művei: Ki hol lakik – verses képeskönyv, 1957; Mondják meg Zsófikának – ifjúsági regény, 1958; Freskó – regény, 1958; Bárány Boldizsár – verses mese, 1958; Neszek – versek, 1958; Marikáék háza – verses képeskönyv, 1959; Sziget-kék – meseregény, 1959; Az őz – regény, 1959.)
1959-től szabadfoglalkozású író (ekkori művei: Vörös tinta – filmforgatókönyv, 1959; Disznótor – regény, 1960; Álarcosbál – ifjúsági regény, 1961; Születésnap – regény, 1962). Lélekábrázoló regényeiben, Pilátus (1963), A Danaida (1964), a nőalakok emberi kapcsolatait, belső világát elemzi. A hatvanas évek második felében elbeszéléseket, drámát, útijegyzeteket, regényt, újra meseregényt ír (Hullámok kergetése – útijegyzetek, 1965; Tündér Lala – meseregény, 1965; Eleven képét a világnak – drámák, 1966; Fanni hagyományai – dráma, 1966; Alvók futása – elbeszélések, 1967; Mózes egy, huszonkettő – regény, 1967; Zeusz küszöbén – útijegyzetek, 1968; Katalin utca – regény, 1969). Önéletrajzi jellegű munkái az Ókút (1970) és a Régimódi történet (1977); történelmi színdarabjai közül a Kiálts, város! (1971) Debrecen múltját jeleníti meg. Míg az előzők szülővárosa iránti „hűségét” mutatják, A szemlélők (1973) vallomás a hazaszeretetről, az együvé tartozás erejéről. Történelmi regényében (Az a szép fényes nap, 1976) keresztény államunk születéséről ír (az évtized további munkái: Az órák és a farkasok – drámák, 1975; Szilfán halat – összegyűjtött versek, 1975).
Egyik legolvasottabb műve az Abigél (1970, négy kötete került be a Nagy könyv 100 legnépszerűbb műve közé, az Abigél a legjobb háromba), melyből nagy sikerű filmsorozatot is készítettek.
1980 után született művei: Kívül a körön – esszék, kritikák, 1980; Erőnk szerint – drámák, 1980; Megmaradt Szobotkának – emlékezések, 1983; Béla király – drámatrilógia, 1984; Az ajtó – regény, 1987; Az öregség villogó csúcsain – műfordítások, 1987; Záróvizsga – esszék, tanulmányok, 1987; A pillanat [Creusais] – regény, 1990; A félistenek szomorúsága – esszék, tanulmányok, 1992; Szüret – drámák, 1996; A lepke logikája – tanulmányok, 1996; A csekei monológ – monodráma, 1999; Mézescsók Cerberusnak – elbeszélések, 1999; Merszi, Möszjő – publicisztikai írások, 2000; Für Elise – regény, 2002; Békekötés – hangjátékok, 2006).
Az Európai Tudományos Akadémia és a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia tagja, Debrecen díszpolgára. József Attila-, Kossuth-, Pro Urbe Budapest, Csokonai-, Getz-, Déry Tibor-, Nemes Nagy Ágnes-, Prima Primissima díjat kapott. A Corvin-lánccal is kitüntették. A Digitális Irodalmi Akadémia alapító tagja. A legtöbbet fordított magyar író, műveit negyvenkét nyelvre ültették át. Az ajtó című regényével elnyerte a Femina francia irodalmi díjat, idén a legjobb európai regénynek járó Cévennes-díjjal jutalmazták (Katalin utca, kisregény).
2007. november 19-én, olvasás közben érte a halál.
