Névnapok: Farkas, Cseke, Csekő, Fajsz, Kristóf, Krisztofer, Kurd, Roderik, Rodrigó, Vulfia
Események:
1541 – Michelangelo Buonarroti befejezi a világ legnagyobb oltárképét, Az utolsó ítélet című freskóját a vatikáni Sixtus-kápolnában, amelyet 1541 karácsonyán lepleztek le.
1587 – az 1575-ös alapítású Leideni Egyetemi Könyvtár (Leiden University Library) megnyitja kapuit Hollandiában. A 
könyvtár egyike volt annak a kisszámú kulturális központnak, amelyek irányt mutattak a felvilágosodás korában. Az UNESCO Világörökség része.
1724 – Georg Friedrich Händel német (szász) származású barokk zeneszerző Tamerlano (HWV 18) című háromfelvonásos operájának premierje a londoni Haymarket King’s Theatre-ben.
1756 – Giacomo Casanova velencei kalandor, író kalandos úton megszökik a velencei Dózse-palota Ólombörtönéből (Piombi), miután a velencei állam rettegett titkosrendőrsége már egy ideje felfigyelt sokféle kihágásaira és letartóztatták.
1799 – Francisco Goyát kinevezik a madridi spanyol királyi (első) udvari festőévé, ami a spanyol festők legmagasabb pozíciója.
1887 – Nyikolaj Rimszkij-Korszakov orosz zeneszerző Spanyol capriccio (op. 34) című zenekari művének ősbemutatója Szentpéterváron, a szerző vezényletével.
1906 – George Bernard Shaw Nobel-díjas ír drámaíró Caesar és Kleopátra (Caesar and Cleopatra) című darabjának premierje New Yorkban. A szerzői jogok miatt először 1899-ben Newcastle upon Tyne-ben adták elő színpadi felolvasásban.
1941 – elkészül Dél-Dakotában a Gutzon Borglum tervezte Rushmore-hegyi amerikai nemzeti emlékmű. A szoboregyüttes 
George Washington, Thomas Jefferson, Abraham Lincoln és Theodore Roosevelt amerikai elnökök faragott képmását ábrázolja, a négy fej mindegyike 18 m magas. Az eredeti tervek szerint az alakokat derékig ábrázolták volna, de finanszírozási gondok miatt (II. Világháború) csak a jelenleg látható arcok készültek el, de így is a munkálatok során mintegy 450 000 tonna követ hasítottak le a hegyről.
2018 – a világ legnagyobb, 182 méter magas szobrát avatták fel az indiai Gujarat államban, Az egység szobra néven, ami Sardar Vallabhbhai Patel indiai politikust, függetlenségi vezetőt mintázza. A galéria 153 méter magasságban található és akár 200 embert is képes befogadni.
Megszületett Johannes Vermeer van Delft (1632–1675) Rembrandt mellett a holland aranykor másik legnagyobb festője.
„Észak Mona Lisájának” alkotója. Műveit sokáig csak kortársai ismerték el, majd évszázadokig névtelenség kísérte, csak a 19. század közepén, 1842-ben fedezték fel a németalföldi festőművészt. Történelmi, allegorikus, táj-, de leginkább zsánerképeket festett – utóbbiakon legtöbbször a középosztály életének jeleneteit megörökítve. Lassan dolgozott, élénk színeket használt, különösen az ultramarinkéket és a sárgát. Nagy figyelmet fordított a perspektívára, a kidolgozott háttérre és a színek tökéletes összhangjára. Élete nagy részét Delftben és Hágában töltötte (Diana pihenője, A kerítőnő, Leány gyöngy fülbevalóval).
Megszületett John Keats (1795–1821) az angol romantikus költők második generációjának egyike, a „Szépség Költője”.
A verseit csupán négy évvel halála előtt jelentették meg. Élete során a kritikusok nem mindig nézték jó szemmel a munkásságát, de a 19. század végére az egyik leghíresebb angol költővé vált. Költészetét leginkább a nagyon érzékeny és érzelmes képi világ jellemzi. Teljes lényével nyitott volt a szépség minden jellegű befogadására, valamint sokat foglalkozott a boldogság és azon belül is saját boldogságának nyughatatlan keresésével és annak leírásával. Az irodalom szépségei számára felfoghatatlan csodák, igazi esztétaköltő, aki a szépséget újradefiniálja. Kérése az volt, hogy sírjára ne kerüljön név, így csak annyit véstek rá, hogy „Itt nyugszik az, kinek nevét vízre írták” (Álom és költészet, Endümión, Hyperion bukása).
Meghalt Federico Fellini (1920-1993) Oscar-díjas olasz filmrendező.
A II. világháború után az olasz filmművészetben kibontakozott egy új irányzat, a neorealizmus. Ezen az úton elindulva találta meg Fellini saját, senkivel össze nem téveszthető stílusát: a szánalom, a megértés, az együttérzés még neorealista, a költői emelkedettség, a groteszk humor, a miszticizmus azonban már egy másik út. Filmjeiben a valóság, az emlékek és az álmok sajátos módon olvadnak eggyé. Művei az emberi kiszolgáltatottságot, képmutatást, ostobaságot és kisszerűséget szeretetteli, gyakran harsány humorral jelenítik meg. Talán nincs is még egy olyan rendező a filmvilágban, akinek alkotásai annyi személyes élményből és emlékből épülnének fel, mint Fellinié (Élet csodája, Országúton, Amarcord).
Megszületett Bud Spencer (Carlo Pedersoli, 1929-2016) olasz úszó, vízilabdázó és színész, aki leginkább a Piedone-
filmekkel, spagettiwesternekkel és a Terence Hill-lel közös filmjeivel vált ismertté.
Már életében az európai filmtörténet egyik sokat emlegetett alakja. Filmjei Európa-szerte, azon belül is elsősorban hazájában, Németországban és Magyarországon legendássá váltak, de az Amerikai Egyesült Államokban sem ismeretlenek. 1967-ben költözzött át Amerikába és vette fel a Bud Spencer művésznevet, itt ismerkedett meg Terence Hill-lel is. 1967-től 1985-ig nem kevesebb mint tizenhét filmben szerepeltek együtt, mely számára is meghozta a sikert és az elismerést, valamint legendává emelte a párosukat. 1985-ben mindketten külön utakra tértek, közel tíz év múltán, 1994-ben ismét összeállt a páros egy utolsó közös film, a Bunyó karácsonyig leforgatására, ezután útjaik végleg különváltak. 2010-ben Terence Hill-lel együtt, életművéért elnyerte a David di Donatello-díjat. Önéletrajzi könyve Különben dühbe jövök ugyanebben az év decemberében megjelent magyarul is. 2017. november 11-én avatták fel a szobrát a Corvin-negyedben (Piedone, Banános Joe, Nincs kettő négy nélkül).
Meghalt Sir Sean Connery (1930-2020) Oscar-díjas skót színész.
Az alacsony költségvetésű brit film, a Dr. No (James Bond) elindította a filmtörténet egyik leghosszabb sorozatát, amivel üstökösként felívelő színészi pályafutása elkezdődött. Fiatalon minden szabadidejét a könyvtárakban és a színházak környékén töltötte, és egyre jelentősebb szerepekben tűnt fel. Az 1950-es évek közepén kapta első televíziós szerepeit, majd az MGM-mel írt alá szerződést. Idősödvén egyre több karakterszerepet kapott, melyekben szintén otthon érezte magát. Azonban nem kerülték el a főszerepek sem, hiszen a kilencvenes évek elején nagy sikerű filmekben játszhatott. A szikla című filmje után bejelentette, hogy A szövetség című film forgatása végeztével visszavonul a filmipartól, és attól kezdve családjának fog élni. II. Erzsébet brit királynő 2000-ben lovaggá ütötte (Aki legyőzte Al Caponét, A rózsa neve, Vadászat a Vörös Októberre).
Ezen a napon született:
Philippe de Vitry (1291–1361)
francia zeneszerző, zeneteoretikus és költő. Kora egyik legműveltebb, matematikai, történelmi és filozófiai téren egyaránt jártas szelleme. Már akkoriban is, mint a 14. század legnagyobb zeneszerzőjeként tartották számon. Korábban négy jelentős zenei értekezést tulajdonítottak neki, azonban kettő közülük nem tőle származik. Újítása, hogy egyszerűsíti a hangjegyírást, ezzel képessé teszi a zeneszerzőt bonyolultabb ritmusképletek rögzítésére is (Ars nova, Codex Ivrea).
(Almási) Balogh Tihamér (1838–1907)
tárca- és novellaszerző, orvos. Arany János hatására szépirodalmakat írt. Igazi sikereket vígjátékaival érte le (Könny és mosoly, A milimári, Cigány Panna).
Feleky Sándor (Füchsl, 1865-1940)
orvos, költő. 1893-ban, Budapesten kerületi orvos lett, majd 1910-ben tisztiorvos. Már ekkor – egészségügyi szakirodalmi írásai mellett – szépirodalmi műveket is írt, fordított. 1905-ben jelent meg német balladákat és románcokat tartalmazó fordítása. 1903-ban az „Őszi szántás” címmel önálló verseskötete jelent meg, 1911-ben a Petőfi Társaság tagja lett (Vándorfelhők, Én mezőm, A nádpálca).
Gömöri Jenő Tamás (Goldstein, 1890-1967)
sakkozó, költő, író, újságíró. A Modern Könyvtár 600 kötetét szerkesztette. Néhány száz koronányi kölcsönből saját maga nyomatta ki az általa megindított sorozat első három kötetét – hat, általa fordított Thomas Mann-novellát, egyik egyetemi tanára két írását, valamint Kosztolányitól A szegény kisgyermek panaszait, ami a költőnek az országos sikert eredményezte. 1919 után Gömöri Pozsonyba, majd Bécsbe emigrált, ahol avantgardista irodalmi lapot indított a felvidéki magyar írók összefogására. Utolsó éveit Nagykovácsin töltötte.
Pünkösti Andor (1892-1944)
színikritkus, rendező, színházigazgató. 1914–1918 között katonatiszt volt, maradandó sérüléseket szerzett. 1918–1941 között Az Újság című napilap munkatársa volt, 1934-ben az Új Thália alapító tagja volt. 1935-től az Országos Színészegyesület színiiskolájában tanított. 1939-től a Művész Színház igazgatója lett, 1939–1944 között a Magyar Színpad című műsorújság szerkesztője (Három narancs szerelme, Elkésett levél, Bűnös vagyok).
Dallos Sándor (1901–1964)
József Attila- és Baumgarten-díjas író, forgatókönyvíró. Legnagyobb élménye a szegénység. Elbeszélései, regényei gyakran viszik az olvasót a munkanélküliek, a csavargók világába. Stílusa szuggesztív, bár művészete nem mindig mentes a naturalizmustól és a misztikától. Regényeken és elbeszéléseken kívül számos filmforgatókönyvet is írt, legfontosabb alkotása e műfajban a Szabó Pál regényéből készült Talpalatnyi föld, valamint a Semmelweis című film, amelyért József Attila-díjat kapott. Munkácsy Mihály kétkötetes, regényes életrajza (A nap szerelmese, Aranyecset) első ízben 1957–1958-ban jelent meg. Ez a regény egyszersmind Dallos Sándor legnépszerűbb és legjelentősebb alkotása (A hegyek lánya, Keresztúton, A tölgyek megindulnak).
Pásztory Edith (Bartókné Pásztory Ditta, 1903–1982)
zongoraművésznő, érdemes művész. 1922-től a Zeneakadémián Bartók Béla növendéke volt, majd 1923-ban Bartók felesége lett. Tanulmányait férje vezetésével fejezte be. Első közös fellépésük a Szonáta két zongorára és ütőhangszerekre bázeli bemutatója volt. 1940-ben a náci diktatúra elleni tiltakozásul Bartókkal együtt hosszabb időre az Egyesült Államokba utazott. Bartók III. zongoraversenyét neki írta. Amikor férje halála után zongoraművészként a nyilvánosság elé lépett, szinte kizárólag csak Bartók-műveket játszott: hanglemezfelvételeken, hangversenyeken vállalkozott arra, hogy továbbadja Bartók műveinek előadási stílusából mindazt, amit elsajátítani tudott.
Fenyvessy Éva (1911–2009)
színésznő. Gyermekszínészként Pécsett kezdett el színpadon játszani az 1920-as években. 1930-ban végzett Rákosi Szidi színiiskolájában. 1930-tól 1933-ig a Király Színház tagja volt, 1933 és 1950 között szerepekre szerződött a Magyar Színházhoz és az Andrássy úti Színházhoz. 1950-től 1969-ig a Fővárosi Operettszínház tagja volt.
Fekete Alajos (1915-2005)
színész. 941-ben színészvizsgát tett Budapesten. Diplomás művészként a Miskolci Nemzeti Színházhoz szerződött. 1977-ig, nyugdíjba vonulásáig a Szegedi Nemzeti Színház művésze volt. Színészi munkája mellett, rendezőként, operetteket állított színpadra (Forró vizet a kopaszra!, Rab ember fiai, Áramütés).
Imre Samu (1917-1990)
nyelvész, nyelvjáráskutató, akadémikus. Az 1960-as–1970-es évek magyar dialektológiai kutatásainak, a magyar nyelvjárási atlasz munkálatainak fő szervezője volt. Már egyetemista korában végzett tájnyelvi – főleg a helynévanyagra és a szókincsre vonatkozó – gyűjtéseket szűkebb pátriájában, a Felsőőrségben, illetve Debrecen és Kolozsvár környékén egyaránt (Felsőőr helynevei, A magyar nyelvjárások atlasza, Nyelvjárási szókészletünk néhány szerkezeti kérdése a magyar nyelvatlasz anyaga alapján).
Dick Francis (Richard Stanley Francis, 1920-2010)
walesi születésű brit sampion zsoké és krimiíró. A háború után – apja nyomdokaiba lépve – maga is híres akadályzsoké lett. Egy irodalmi ügynökség felkérte egy önéletrajzi könyvnek a megírására és kiadták a „Királynők sportja” című önéletrajzi írását. Eljutott a regényműfajig, ahol máig is a sikerkönyvek hosszú sorát produkálta. Bár könyveiben mindenütt a lóversenyzés szolgáltatja a hátteret, de a főhőseinek a foglalkozása nagyon széles skálán mozog: a magándetektívtől az építészen és a könyvelőn át egészen a művészig vagy ügyvédig terjed a tevékenységük. Így az olvasók hihetetlenül sokrétű és izgalmas életekbe nyerhetnek bepillantást (Csonttörés, Visszatérés, Összetörve).
Bor Ambrus (Hovhannesian Zaven János, 1921-1995)
József Attila-díjas író, műfordító, publicista. 1966-tól a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülése lapjának, az 1956-ban alapított Könyvvilágnak főszerkesztője. 1969-től a Magvető Könyvkiadó szerkesztője, 1976-tól főszerkesztője volt. Műveiben a régi hagyományokon felnőtt értelmiség útkeresését ábrázolta (A nagykorúság órája, Rövidítések és jelek, Meráni hegedű).
Barbara Bel Geddes (1922-2005)
Golden Globe-díjas amerikai színésznő, művész és gyerekíró. Legismertebb szerepe Ellie Ewing a Dallas című filmsorozatban, de szerepelt a Macska a forró bádogtetőn eredeti Broadway-produkciójában, ahol Maggie-t alakította, és Hitchcock Szédülés című filmjében is. A Dallasból ment nyugdíjba 1990-ben és Northeast Harbor-i otthonában telepedett le, ahol folytatta a munkáját mint képzőművész, kiadója volt számos gyerekkönyvnek is.
Lee Grant (Lyova Haskell Rosenthal, 1925/26)
Oscar- és kétszeres Emmy-díjas színésznő és rendező. Sokat kecsegtető karrierjét kettévágta az ötvenes évek mccarthyzmusa, és feketelistára került. Tizenévesen Broadway-sztárrá vált, 1952 és 1964 között feketelistára került, mert nem volt hajlandó tanúskodni férje ellen. Az igazi áttörést végül a Peyton Place című televíziós sorozat hozta meg számára (Válás amerikai módra, Airport ’77, Tranzit a mindenhatóhoz)
Galsai Pongrác (1927–1988)
József Attila-díjas író, kritikus, szerkesztő. Első írásai a Pesti Hírlapban és a Sorsunk című folyóiratban már tizenévesen megjelentek. Novelláit, tanulmányait, kritikáit a Magyarok, a Csillag, az Új hang, valamint heti- és napilapok közölték. Színházi és filmkritikáit az Élet és Irodalom is rendszeresen közölte. 1982-től öt évig dolgozott a Rakéta Regényújságnál, ahol új műfajt teremtett, „afféle folytatásos antológiát” indított. 186 magyar kortárs író 149 kézirata jelent meg a Rakéta Irodalmi Kávéház rovatban (Társtalanok, An-tan-té-nusz, Egyszer volt egy Magyar Televízió).
Harasztÿ István (1934-2022)
Kossuth- és Munkácsy-díjas szobrász, érdemes művész, a kinetikus művészet jelentős képviselője. A hazai mobil szobrászat közkedvelt alkotója. Autodidakta művész, több műve már életében klasszikussá vált. A fanyar humorú, sok esetben szatirikus mondanivalót hordozó alkotásai nagy feltűnést keltettek már az 1970-es években. Számos esetben éles kritikát fogalmazott meg a Kádár-rendszer működésével kapcsolatban. Ennélfogva hosszú évekig nem kapott kellő teret művészete (Flamingó – Szöul; Deák Dénes szökőkút – Székesfehérvár; Madár – Budapest). ––> Képzett társítások Harasztÿ Istvánnal és Petőcz Andrással
Michael Landon (1936–1991)
színész, sorozatszínész, író, rendező és producer. Leghíresebb szerepe A farm, ahol élünk című amerikai családi-western-dráma sorozatban a főszereplő, Charles Philip Ingalls megformázása. 1956-57-ben kisebb tévés szerepekben tűnt fel. A Bonanza című western sorozatban, amely 1959-ben indult az NBC tévécsatornán, 14 éven keresztül játszotta a legifjabb testvér, Little Joe Cartwright szerepét. Munkásságáért csillagot kapott a Hollywoodi Hírességek Sétányán.
Hoppál Mihály (1942)
Széchenyi-díjas etnológus, folklorista. Kutatási területei a samanizmus hagyományos és modern formái, etnoszemiotika, mitológiakutatás és a népi gyógyászat. 1998 és 2010 között az Európai Folklór Intézet alapítója, valamint az intézmény igazgatója volt (Tulipán és szív, Folklór és hagyomány, Sámán művészet).
Stephen Rea (Graham Rea, 1946)
ír színész. Pár évnyi ír és angol színházakban eltöltött idő után, valamint két évtizednyi többé-kevésbé jelentéktelen filmszerepeket követően Neil Jordan Síró játék című filmje nyomán vált ismertté. Alakításáért 1993-ban legjobb férfi főszereplői Oscar-díjra jelölték. Az UNICEF jószolgálati nagykövete (Interjú a vámpírral, V mint vérbosszú, Bosszú mindhalálig).
Ábrahám Irén (1949)
vajdasági magyar színésznő. A szabadkai színházban csoportos szereplőként kezdte pályáját. Színészi oklevelét 1975-ben kapta meg Marosvásárhelyen, a Szentgyörgyi István Színművészeti Főiskolán. Diplomás színésznőként is először Szabadkára szerződött. 1977-től az Újvidéki Színház társulatának színművésznője. Az újvidéki Színes Szilánkok Diákszínpad alapítótagja, melynek nyolc évig vezetője volt. Tanítással és rendezéssel is foglalkozik.
John Candy (1950–1994)
kétszeres Emmy-díjas kanadai filmszínész, szinte kizárólag vígjátékokból ismert. 1980-ra megkezdődött filmes karrierje, 1983-ban megkapta első főszerepét. Utolsó teljes filmje a Pajzs a résen, avagy a tökéletlen erő (Canadian Bacon) volt, egy szatirikus komédia Michael Moore rendezésében. A film 1995-ben, egy évvel halála után jelent meg (Űrgolyhók; Repülők, vonatok, automobilok; Jég veled!).
Hidvégi Miklós (1951)
színművész, rendező. 1971–1974 között a Színház- és Filmművészeti Főiskola operett-musical szakos hallgatója volt.1974–1979 között a kecskeméti Katona József Színház, 1979-től a Fővárosi Operettszínház tagja volt. Később megalapította a Operettentheater Künstlerhaus Budapest nevű magánszínházát. 2012-ben sikertelenül pályázott a Nemzeti Színház igazgatói posztjára.
Jane Wymark (Susannah Jane Margaret Cheeseman, 1952)
angol színésznő. A magyar tévénézők főleg a Kisvárosi gyilkosságok című brit krimisorozatból ismerhetik mint Joyce-t, a főszereplő Tom Barnaby rendőr-főfelügyelő feleségét.
Antal Olga (1956)
színésznő. A Nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház tagja volt 2004–2011-ig, szabadúszó 2011-től napjainkig (Szamba; A Notre Dame-i toronyőr; 6:3, avagy Játszd újra Tutti).
Neal Stephenson (Neal Town Stephenson, 1959)
amerikai író. elsősorban sci-fi műveiről ismert amerikai író. Könyveiben jellegzetes, visszatérő motívumként bukkannak fel a matematikai, pénzügyi és tudománytörténeti szálak. Részmunkaidőben az Amazon vezetője. Első regénye, a The Big U, 1984-ben jelent meg. Ez a műve sosem lett igazán népszerű és egy ideig nem is volt nyomtatásban, csak később adták ki (Snow crash, Gyémántkor, A hét Éva).
Sir Peter Jackson (Peter Robert Jackson, 1961)
háromszoros Oscar-, Golden Globe, valamint négyszeres BAFTA-díjas új-zélandi filmrendező, producer és forgatókönyvíró, a világ egyik legbefolyásosabb filmkészítője. Legnagyobb sikereit J. R. R. Tolkien műveinek filmadaptációival érte el. Pályája kezdetén elsősorban kis rendezésekről volt ismert, végleg 1992-ben futott be a Hullajó című horrorparódia révén, melyre a fekete humor és a groteszk jelenetek jellemzőek. Érdekesség, a legtöbb filmjében cameo-alakításokban tűnik fel: hullaházi asszisztens, hajléktalan, sárgarépát evő részeg ember, hajítólándzsás várvédő katona, akit Legolas lenyilaz. Csillagot kapott a Hollywoodi Hírességek Sétányán (Törjön ki a frász!, King Kong. A hobbit sorozat).
Rob Schneider (Robert Michael Schneider, 1963)
amerikai színész, komikus, forgatókönyvíró és rendező. Nagy hatással volt rá a Monty Python csoport, Peter Sellers, valamint Gene Wilder és Richard Pryor. Már 15 évesen fellépett a saját maga által írt szkeccsekkel (A pusztító, Tűz a víz alá!, Apafej).
Dermot Mulroney (1963)
amerikai színész, zenész és szinkronszínész. Leginkább romantikus vígjáték, western és drámafilmekben szerepel. Kitűnő csellista is (Álljon meg a nászmenet!, Nagyfater elszabadul, Elhurcolva).
László Zsolt (1965)
Jászai Mari-díjas színész. 2002-ben elfogadta Schwajda György invitálását a Nemzeti Színházhoz, 2013–2016 között pedig a Vörösmarty Színház társulatának tagja volt. 2016-ban visszatért Pestre és a Radnóti Színházhoz szerződött. Elsősorban markáns, kérlelhetetlen drámai hősök alakítója, a Tartuffe címszerepében azonban karikírozó tehetségét is bizonyította. Címszerepek sorát osztották rá, mozifilmben és televízióban is sűrűn feltűnik. Szinkronizált filmjeinek száma száz körüli, hangja felismerhető rádióadásokban, rádiójátékokban. A zene szeretete gyerekkorától él benne (Kontroll, Állítsátok meg Terézanyut!, De kik azok a Lumnitzer nővérek?).
Mészáros Máté (1975)
Jászai Mari-díjas színész. Pesten az Új Színház Stúdiójába felvételizett, ahol három évet töltött el. Harmadszorra vették föl a Színház- és Filmművészeti Egyetemre, 2003-ban diplomázott. 2002 és 2010 között 40 szerepet játszott el az egri Gárdonyi Géza Színházban, ahol a gyakorlatát is töltötte. 2010-2015 között a Vígszínház művésze volt, majd szabadúszó lett. 2017-től az Orlai Produkciós Iroda társulatának tagja. Tagja a Hegedűs Az Áruló színészzenekarnak.
Eddie Kaye Thomas (1980)
amerikai színész. Zsidó családban született, színészi karrierjét hétéves korában kezdte. Paul Finch szerepét játszotta az Amerikai pite filmsorozatban. Andy Rosenberg szerepéről is ismert a Kalandférgek filmsorozatból, valamint Jeff Woodcock-ot alakította a Míg a halál el nem választ című filmben.
Justin Chatwin (1982)
kanadai színész. Színészkedni véletlenül kezdett. Egy barátja kérte meg, hogy kísérje el egy meghallgatásra. Több híres sorozatban is feltűnt kis időre: Lost – Eltűntek, Smallville, Nancy ül a fűben, Doktor House (Világok harca, Láthatatlan, Pokoli paradicsom).
Ezen a napon halt meg:
Fra Bartolommeo (Bartolommeo Pagholo del Fattorino, 1472-1517)
firenzei reneszánsz festőművész. Stílusának kifejlődésére Leonardo da Vinci művészete volt meghatározó jelentőségű. Így lett ő a quattrocento klasszikus stílusának megalapítója, a szimmetrikus, architektónikusan felépített zárt kompozíció, tónusba tompított komoly színek, a fény és árnyék nemes, előkelő mestere (Angyali üdvözlet, Jézus temetése, Hat szent megtestesülése).
Leonardo Leo (Lionardo Oronzo Salvatore de Leo, 1694-1744)
itáliai barokk zeneszerző. Első ismert kompozíciója 1712-ből származik L’infedelta abbattuta címmel. 1714-ben már egy operával állt elő az udvari színház számára Pisistrato címmel, amit a korabeli kritika igen nagyra értékelt. Mintegy 30 operát komponált, és nemcsak a vígopera, hanem az opera seria műfajában is figyelemreméltó darabokat alkotott. 1739-ben mutatták be leghíresebb komikus operáját Amor vuol sofferenze címen, de legnagyobb sikert a La Finta Frascatana című darabbal érte el. Operái mellett több oratóriumot is írt.
Kitagawa Utamaro (1753?–1806)
japán fametszőmester, festő. Az ukijo-e stílusú sokszorosított grafikák mestere, témája a japán nőábrázolás. Művei a 19. század közepén eljutottak Európába, nagy hatást gyakoroltak az impresszionistákra, sőt az őket követő 20-21. századi képzőművészekre is. Női alakjait rendkívüli finomság és előkelő szépség jellemzi. Hajlékony vonalaik és finom színkompozíciói érett stílust mutatnak (Homloka izzadságát törlő hölgy, Három ismert szépség, Tojotomi Hidejosi császár és öt ágyasa).
Mosonyi Mihály (Brand Michael, 1815-1870)
zeneszerző, zenepedagógus és zenei újságíró, kritikus. Szegény magyarországi német iparos családból származott, szülei nem tudták finanszírozni tanulmányait, így nagyrészt autodidakta módon képezte magát. Keglevich Károly gróf vette pártfogásába, aki beajánlotta Pejachevics Péter grófhoz zenemesternek. A negyvenes évek elején Pestre ment szerencsét próbálni. Itt hamar sikerült széles körű ismeretségre szert tennie, beválogatták a Szózat megzenésítésére kiírt pályázat bíráló bizottságába is. Az 1850-es évek elején Liszt Ferenc felkérte, hogy komponáljon meg két tételt Esztergomi miséjéhez. 1860-ban megalapította a Zenészeti Lapokat, az első magyar nyelvű zenei folyóiratot. 1861-ben, a Bánk bán hatására, megkomponálta Szép Ilonka című operáját (Álmos, Dalra magyar!, Magyar dalárinduló).
Marie Bashkirtseff (1858-1884)
ukrán származású francia festőnő, szobrász és írónő. A naturalizmus irányzatát követte. Naplója és levelei által vált híressé. A zenében, a színészetben, a rajzolásban, a festésben mutatott tehetséget, betegsége miatt a színészi pályáról le kellett mondania. Életképeket, portrékat festett, szoborvázlatokat készített, ezek mind mutatják tehetségét, művészi érzékenységét. Sajnos az idők során e művekből számos darab elpusztult vagy elkallódott. Tuberkulózisát különböző üdülőhelyeken gyógyíttatta a család. Élete utolsó pillanatáig, amely 25 éves korában következett be, írta naplóját és leveleit (Olvasó nő a vízesésénél, Ősz, Műteremben).
Szabolcska Mihály (1862–1930)
költő, akadémikus. A nép-nemzeti költészet kései képviselője, konzervatív, vidékies, lírikus. Versei tudatosan egyszerű, dallamos formában idillként eszményítik a falu csendes, igénytelen és – szerinte – ezért gondtalan világát. Tematikáját tudatosan szűkíti le a privát szféra érzelmes részére és a hétköznapok vidéki örömeire. Témájában alig tud túllépni privát szféráján. Verseit több nyelvre lefordították. Az első világháborút követően már nem volt aktív résztvevője az erdélyi irodalmi életnek (Hangulatok, Csendes dalok, Őseim nyomán).
Max Reinhardt (Max Goldmann, 1873-1943)
A korábbiakhoz képest hatalmas színházi technika, a színpadrendezés, a nyelv, a zene és a koreográfia összerendezésével új dimenziókat hozott a német színjátszásba. 1920-ban Richard Strauss és Hugo von Hofmannsthal társaságában megalapította a Salzburgi Ünnepi Játékokat.
Harry Houdini (Weisz Erik, 1874-1926)
magyar származású amerikai illuzionista és bűvész. Minden idők legnagyobb szabaduló és a modern kor egyik legnagyobb előadóművésze. George Bernard Shaw szerint a legtöbbet emlegetett nevek a világon: Jézus, Sherlock Holmes és Houdini. Munkásságának elismerése, hogy egyike azon magyaroknak, akik csillagot kaptak a Hollywoodi hírességek sétányán.
Csáky László (~ Albert, 1888–1918)
festőművész, grafikus, rajztanár. Tanulmányait a budapesti Képzőművészeti Főiskolán végezte, majd a kecskeméti művésztelep nyári tanfolyamait látogatta. 1918-ban a Képírók, Képfaragók termében rendezett kiállítást műveiből. Egyik képét a Magyar Nemzeti Galéria őrzi.
Szabó Pál (1893-1970)
kétszeres Kossuth-, József Attila- és Baumgarten-díjas író, politikus. A Tanácsköztársaság alatt Ugrán részt vett a forradalmi eseményekben, ezért 1920-ban 2 év helyi internálásra ítélték, eközben a falu ifjúsága számára műkedvelő csoportot, sportegyesületet szervezett. Harminchét éves korában, 1930-ban regényírásba fogott. Az Emberek című regény kéziratát Féja Géza ajánlotta kiadásra Tildy Zoltánnak, a Sylvester Nyomda akkori vezetőjének. Regényében az egykorú paraszti világ egyre mélyülő válságát a szegényparasztság szemszögéből ábrázolta. Féja és Móricz Zsigmond további írásra buzdították. Móricz Új nagy írót küldött a falu címen írt kritikát róla és 2 év alatt 7 novelláját jelentette meg a Nyugatban (Őszi szántás, Talpalatnyi föld, Minden kör bezárúl).
Szentpál Olga (Stricker, 1895–1968)
táncművész, -pedagógus, érdemes művész. 1945–1952 között a Színművészeti Főiskola tánctanára, közben 1949–1952 között a koreográfus főtanszak vezetője volt. 1947–1948 között a Testnevelési Főiskola táncnevelési tanulmányi szakának vezetője, 1952–1968 között a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola ének főtanszakának tanára volt. 1952–1957 között az Állami Balett Intézetben történelmi társastáncot tanított.
Eduardo De Filippo (1900–1984)
olasz drámaíró, forgatókönyvíró, filmrendező, színész, színházigazgató. Tanulmányai elvégzése után különböző társulatoknál szerepelt, majd 1931-ben megalakította önálló együttesét, la compagnia del Teatro Umoristico „I De Filippo” néven, amellyel 1963-ban Magyarországon is vendégszerepelt. 1932-ben lépett először kamera elé, 1939-től rendezett filmeket. 1981-től haláláig az olasz parlament tagja volt (A hét főbűn, Házasság olasz módra, Róma szellemei).
Marcel Carne (1906-1996)
francia filmrendező, forgatókönyvíró, a francia filmtörténetben az úgynevezett „költői realizmus” legismertebb rendező-egyénisége. Első igazán figyelemreméltó játékfilmje a Vidám tragédia (Drôle de drame, 1937), majd következett Carné és Prévert két közös munkája, a Ködös utak és a Mire megvirrad, melyeket a filmtörténet mint a francia ún. „költői realizmus” meghatározó alkotásaiként tart számon.
Kuntár Lajos (1914–2005)
újságíró, haditudósító, szerkesztő, népmesegyűjtő, népművelő, könyvtáros, bölcsészdoktor, tanár. Kultúrtörténeti munkássága igen jelentős. Könyvet írt a kéményseprők történetéről, a könyvnyomtatásról és a nyomdászokról, a könyvtárkultúráról. Számos sajtótörténeti, valamint művelődéstörténeti cikket jegyez. Helytörténeti könyvek szerkesztésében és írásában is jelentős szerepet vállalt (A Véres Don, Az arany rózsafa, A bűvös ládikó és más mesék).
Raf Vallone (Raffaele Vallone, 1916-2002)
olasz filmsztár, film- és színházrendező; korábban újságíró, profi futballista, partizán. Giuseppe De Santis Vallone egy riportjából készítette a Keserű rizs című filmjét 1948-ban, amelyben Vittorio Gassman mellett Vallone játszhatta a másik főszerepet és egyből megbecsült színész, majd a neorealizmus egyik legismertebb sztárja lett. Az olasz sikerei mellett sok európai és amerikai filmben játszott, szerepelt Koltay Gábor Julianus barátjában is (Pillantás a hídról, El Cid, A Keresztapa III.).
Héjja Sándor (1942-1996)
színész. A marosvásárhelyi Szentgyörgyi István Színművészeti Intézetben végzett 1965-ben, majd utána kolozsvári magyar színházhoz szerződött, ahol rövid időn belül vezető színész lett. Mind a klasszikus, mind a kortárs szerzők drámáiban sikert aratott. Modern játékstílusa új színt hozott a kolozsvári színpadra. 1988-ban feleségével, Sebők Klárával áttelepült Magyarországra, és a Pécsi Nemzeti Színházhoz szerződött.
Cser Gábor (1942-2018)
újságíró, lapszerkesztő, ifjúsági író, a Dörmögő Dömötör főszerkesztője. 1969-ben került a Pajtás újsághoz, ahol rovatvezető és olvasószerkesztő volt 1989-ig. Humoros írásai és képregényei is megjelentek a lapban (A színes karikák titka, Vizsla Kolozs kalandjai, Optimista kicsengés).
Kukely Júlia (1953-2017)
Liszt Ferenc-díjas opera-énekesnő (szoprán), a Magyar Állami Operaház örökös tagja. Szerepei széles skálán mozogtak, olyan végpontokkal, mint a Hoffmann meséi Olympiája és a Salome címszerepe. Részt vett Szokolay Sándor Ecce homójának ősbemutatójában.
River Phoenix (1970-1993)
amerikai színész, zenész, Hollywood ígéretes tehetségének tartották, 19 évesen Oscar-díjra jelölték. Meggyőződéses vegán és állatvédő volt. John Bottom és a magyar-orosz származású Arlyn Dunetz gyermekeként született Oregonban, a Children of God elnevezésű kommunában, mely a szabad szexualitást hirdette. A család a gyerekek előadói tehetségéből tartotta fenn magát, már korán reklámfilmekben és televíziós sorozatokban játszottak. River számára az 1986-os Állj mellém! című film jelentette a kiugrást. 1989-ben Harrison Ford oldalán játszott az Indiana Jones és az utolsó kereszteslovag című filmben (Moszkitó-part; Otthonom, Idaho; Amit szerelemnek hívnak).
