Október 25.

Névnapok: Bianka, Blanka, Beniel, Bonifác, Bónis, Cserjén, Dafna, Dafné, Dália, Dára, Dária, Dárió, Dárius, Döme, Dömös, Fodor, János, Krizanta, Marcián, Margit, Mór, Móric, Réta

Események:
1790 – Kelemen László színműíró magyar színtársulata megtartja első előadását a budai Várszínházban, és eljátszották Simai Kristóf piarista szerzetes, író Igazházi című darabját. Kelemen László 1792. április 26-ig volt igazgatója a színháznak, a kellő pártolás hiányában és viszálykodások miatt 1796. április 10-én a társulat feloszlott.
1875 – Pjotr ​​Iljics Csajkovszkij romantikus orosz zeneszerző I. zongoraversenyének (b-moll, op. 23) első előadása a Bostonban, Hans von Bülow német karmester és zongoraművész közreműködésével. A mű Csajkovszkij egyik legnépszerűbb szerzeménye, és a legismertebb zongoraversenyek közé tartozik.
1885 – 4., e-moll szimfóniájának (op. 98) ősbemutatóján Johannes Brahms vezényli a németországi Meiningeni Udvari Zenekart.
1896 – I. Ferenc József osztrák császár, magyar király felavatja a budapesti Iparművészeti Múzeumot. Az Üllői úton álló főépületét Lechner Ödön és Pártos Gyula tervezte, a magyar szecessziós építészet legszebb példái közé tartozik.
1902 – bemutatják a moszkvai Művészeti Színházban Makszim Gorkij orosz drámaíró Éjjeli menedékhely című négyfelvonásos drámáját. A darab elszegényedett oroszok egy csoportját mutatja be, akik a Volga melletti menedékházban élnek.
1950 – Jean Anouilh francia drámaíró A próba, avagy a megbüntetett szerelem (La Répétition ou l’Amour puni) című darabjának ősbemutatója Párizsban, a Théâtre Marignyban.
1953 – Dmitrij Sosztakovics befejezi 10., e-moll szimfóniáját (op. 93). A művet a Leningrádi Filharmonikus Zenekar, Jevgenyij Mravinszkij vezetésével 1953. december 17-én mutatta be.
1962 – John Steinbeck amerikai író kapja meg az irodalmi Nobel-díjat: „…realisztikus és nagy képzelőerejű írásaiért, melyek szimpatizáló humorral és éles társadalmi meglátással párosulnak.”
1974 – Dmitrij Sosztakovics 15. vonósnégyesének (e-moll, op. 144) premierje a leningrádi Glinka Maly Színházban, a Tanyejev Kvartett előadásában.
1984 – I. Baldvin belga király megnyitja a Modern Művészetek Múzeumát Brüsszelben.
2007 – David Lang amerikai zeneszerző The Little Match Girl Passion című művének premierje a New York-i Carnegie Hallban, a Theatre of Voices előadásában, Paul Hillier angol karmester vezényletével. A mű 2008-ban elnyerte a zenei Pulitzer-díjat.
2016 – Paul Beatty az első amerikai, aki megkapta a Man Booker-díjat a The Sellout című regényéért.
2018 – az Obvious által megalkotott első mesterséges intelligencia által készített műalkotás, az Edmond de Belamy (Férfi portré, tintanyomat), 432500 dollárért kelt el a New York-i Christie’s brit aukciósház árverésén.

Megszületett ifj. Johann Strauss (1825–1899) osztrák zeneszerző, többek között a Kék Duna keringő és A denevér megkomponálója, már életében a „keringőkirály” becenévvel illették.
Bécsben született, zeneszerző család tagja. Apja, idősebb Johann Strauss kedvelt és elismert zeneszerző, karmester volt. Hatéves korában komponálta első dalát, de mivel apja nem a muzsikus pályát szánta neki, titokban tanult. Apja elhagyta családját, így a jó megélhetést biztosító zenész pályát választotta. 1844-ben alapította meg első zenekarát, s emiatt összetűzésbe került apjával. Legnépszerűbb művét, a Kék Duna keringőt 1867-ben mutatták be Párizsban hatalmas sikerrel. Nemcsak kiváló zeneszerző és karmester volt, hanem kiváló szervező is. Az akkori Európának majdnem minden jelentősebb zenekritikusa, esztétája megemlékezett a bécsi „keringőkirály” diadalútjáról. Művei közül a keringők a legjelentősebbek. Zenéjében az osztrák néptánc szellemét jellegzetesen bécsi fogalmazásban érvényesítette kedélyes könnyedséggel vegyítve, és mindezt az osztrák népies muzsikálásból megőrzött naturalisztikus hangszereléssel párosította (Egy éj Velencében, A cigánybáró, Bécsi vér). ––> Marcel Prawy: Johann Strauss

Megszületett Georges Bizet (Alexandre-César-Léopold Bizet, 1838–1875) francia zeneszerző.
Első szerzeményét 11 évesen alkotta, első jelentős művét, a C-dúr szimfóniát 17 éves korában írta, és ezzel elnyerte a Római-díjat, amelynek révén három évet tölthetett az olasz nagyvárosban. Kortársai idegenkedve fogadták színpadi kísérleteit és drámai zenéjének szokatlan, realisztikus hangját, a Gyöngyhalászok című opera sem nyerte el a nézők tetszését. 1871-ben besorozták a Nemzeti Hadseregbe a francia–porosz háború miatt, így kevés ideje maradt a komponálásra. Élete utolsó alkotása a Carmen című operája volt, amellyel azt remélte, hogy ez végre áttöri a francia közönség közönyét. A várt siker elmaradt, és a bemutató után néhány nappal a nagybeteg zeneszerző elhunyt. A Carmen későbbi előadásai viszont már hatalmas sikereket arattak, a mű pedig a közönség egyik nagy kedvence lett és a mai napig az egyik legismertebb és leggyakrabban játszott opera. Stílusában érződtek az olasz, francia és német jellegzetességek. A verizmus megelőlegezője volt, ami azonban francia követőinek kezén elfakult, és inkább a századforduló olasz komponistái tanultak tőle (Don Procopio, A szép perthi lány, Gyöngyhalászok). ––> Nyár eleji Carmen

Megszületett Pablo Picasso (1881–1973) spanyol képzőművész, író, a párizsi iskola kiemelkedő képviselője, a 20. századi avantgárd egyik legjelentősebb festője.
1901-ben megnyitotta első önálló kiállítását. 1906-ban primitivista képeket alkotott. 1906–1907-ben készítette el máig talán legismertebb képeit. Később neoklasszicista műveket készített, és figyelemmel kísérte a szürrealizmus kifejlődését. Élete utolsó nagy kiállítását 1970-ben, Avignonban rendezte. Hatalmas mennyiségű kegyetlen anyagot vonultatott fel, ami elidegenítő hatással volt a kritikusokra. 1968-ban hét hónap alatt készített, 347 darabból álló metszetsorozatát kedvezőbb visszhang fogadta, nyers tartalmuk ellenére. Képeinek leplezetlen erotikája egyeseket vonzott, másokat taszított, de már túl volt azon, hogy bárki véleménye is érdekelte volna (Avignoni kisasszonyok, Guernica, Békegalamb).

Ezen a napon született:

Benjamin Constant (1767-1830)
svájci születésű francia gondolkodó, író, politikus és filozófus. Kezdetben magántanulóként tanult, később Bajorországban, az erlangeni egyetemen, majd Skóciában, az edinburghi egyetemen folytatta tanulmányait. Élete folyamán hosszabb időt töltött Franciaországban, Svájcban, Németországban és Nagy-Britanniában (Az alkotmányos politica tana, Az irodalom és a szabadság kapcsolatairól, A régiek és a modernek szabadsága).

Max Stirner (Johann Caspar Schmidt, 1806-1856)
német államellenes filozófus, akit a nihilizmus, posztmodernizmus, egzisztencializmus és individualista anarchizmus irodalmi előfutáraként tartanak számon..

Abel Gance (1889-1981)
kísérletező kedvéről és kreativitásáról híres francia filmrendező, színész, producer. Legnevezetesebb filmje a Napoleon. Az 1917-es Mater Dolorosa, majd az 1918-as La Dixieme Symphonie című filmje meghozta a sikert aratott, és szokatlan filmes technikái egyben a nagy kísérletező hírét is meghozták számára. A háború végére – Franciaország egyik legismertebb filmrendezőjeként – mégis be kellett vonulnia. Mustárgázmérgezést kapott, de saját kérésére a hadszíntéren maradhatott, és helyszínen forgathatott csatajeleneteket a J’Accuse című filmjéhez – ez a háromórás szerelmi háromszöges melodráma, amely leginkább a háború értelmetlenségéről szólt, 1919-ben Európa legnépszerűbb filmje lett. Ez volt az első európai fikciós film, amely hitelesen bemutatta a háborús katasztrófát.

Országh László (1907-1984)
nyelvész, szótáríró, irodalomtörténész, a nyelvtudomány kandidátusa, Akadémiai-díjas. Fő kutatási területe: az angol és amerikai irodalom története. A szombathelyi Szent Quirin-templomban nyugszik; sírhelyét a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság „A” kategóriában a Nemzeti Sírkert részévé nyilvánította.

Adler Miklós (Cvi Adler, 1909–1965)
festőművész, grafikus. Legnagyobb sikereit grafikus munkáival érte el. Tanítóként dolgozott a debreceni szabadiskolában. Az 1960-as években kiköltözött Izraelbe (József élete; Ruth könyve; Tudd, hogy honnan jöttél…).

Tóth István (1923–2001)
költő, műfordító, irodalomtörténész, kritikus, drámaíró, egyetemi tanár. Latin nyelvű humanista és kortárs francia költőket fordított (Ódák és elégiák, Sziklás parton, Testamentum).

Bod Teréz (1926-2000)
színésznő. 1950-től a Nemzeti Színház ösztöndíjasaként végezte el a Színház- és Filmművészeti Akadémiát. 1954-ben a szolnoki Szigligeti Színházban, 1955 és 1957 között az egri Gárdonyi Géza Színházban játszott. 1957 után politikai okokból nem léphetett színpadra. 1963 és 1982 között a Vígszínházban játszott, 1982-ben nyugdíjba vonult (Isten hozta, őrnagy úr!, Kísértet Lublón, Cha-Cha-Cha).

Annie Girardot (1931-2011)
háromszoros César-díjas francia színésznő, énekes. 1955-ben debütált a Treize à table című filmben. Legismertebb filmjei Rocco és fivérei, A szoknyás zsaru, valamint a 2001-ben, Michael Haneke rendezésében készült A zongoratanárnő.

Komlós Péter (1935-2017)
kétszeres Kossuth-díjas és Liszt Ferenc-díjas hegedűművész, a Bartók vonósnégyes alapítója, primáriusa, érdemes és kiváló művész. 1982-ben lett a Zeneakadémia tanára. A vonósnégyesben való közreműködésén túl, számos alkalommal szólistaként is fellépett.

Ladik Katalin (1942)
József Attila-díjas költő, performer, színésznő. Újvidéken született. Az úgynevezett írott költeményekkel párhuzamosan hangkölteményeket és vizuális verseket is alkot, előadóművész, kísérleti zeneművek és hangjátékok alkotója és vokális előadója, képzőművész, továbbá a happening, Mail Art, akció műfajában is tevékeny. A Magyar Írószövetségnek, a Szépírók Társaságának, a Magyar Alkotók Országos Egyesületének, és a Magyar PEN Club tagja. 2016-ban Yoko Ono neki ítélte a Lennon Ono Békedíjat olyan művészek mellett, mint Ai Wei Wei, Anish Kapoor és Olafur Eliasson. Az 1960-as évek végén tűnt fel szürrealista, erotikus hangvételű verseivel. A magyar avantgárd irodalom kimagasló alkotásai közé tartoznak időnként prózaversbe átcsapó regényei (Süss fel Nap, Élhetek az arcodon?, Ballada az ezüstbicikliről).

Kovács Kati (1944)
Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas előadóművész, énekesnő, dalszövegíró, színésznő. A magyar könnyűzenei élet kiemelkedő egyénisége, aki a XX. század egyik legtermékenyebb és legsokoldalúbb művészei közé tartozik. Több mint ötven éve tartó pályafutása során számos állami és szakmai kitüntetéssel ismerték el. Az igazi sikert 1965-ben a második Ki mit tud? hozta meg számára, a versenyt hosszú fordulókon, sok-sok dalon át végül megnyerte, és Ő lett az „Év hangja”. Egy csapásra országos hírű sztár lett. Kovács Katalin néven megjelent első lemezfelvétele, Sóhaj címmel. Tanulmányait a Bartók Béla Zeneművészeti Iskola dzsessz tanszakán folytatta, többek között Vukán György tanítványaként. Kovács Kati nem csak itthon, külföldön is sikereket ért el. Bejárta az egész világot kivételes hangjával (Nem leszek a játékszered, Találkozás egy régi szerelemmel, Úgy szeretném meghálálni).

Laczó Zoltán Vince (1964)
zeneszerző, zenei szerkesztő, jazz-előadóművész, fúvószenekari karmester. Zeneszerzés tanulmányait Bogár Istvánnál magánúton végezte (Ilyenek az Állatok mesemusical Tandori Dezső verseire, Sampucli az irigy perselymalac, Kvartett gitárra és vonóstrióra).

Hamar Zsolt (1968)
Liszt Ferenc-díjas karmester, érdemes művész. Hatéves korában kezdett zongorázni. 1997 őszén – Kocsis Zoltán zeneigazgató meghívására – a Nemzeti Filharmonikus Zenekar első állandó karmesterévé nevezték ki. Rendszeresen vezényel a Magyar Állami Operaházban, vendégkarmesterként fellép a világ számos zenei központjában. ––> Szerelem, halál, barbarizmus, korál

Kovács Olga (1980)
színésznő. Kisdiákként zenei tanulmányokat folytatott, több hangszeren játszik. A Békéscsabai Musicalstúdióban kezdett komolyabban színészettel foglalkozni. 2001-ig az Új Színház stúdiójának volt hallgatója. 2006-2020 között a zalaegerszegi Hevesi Sándor Színház tagja volt. Játszik Budapesten az RS9 Színházban és a Turay Ida Színházban (2020–2023) is.

Mehcad Brooks )Mehcad Jason McKinley Brooks, 1980)
amerikai színész, egykori divatmodell. Ismertebb alakításai közé tartozik Matthew Applewhite és James Olsen a Született feleségek, illetve a Supergirl című sorozatokban (Elah völgyében, Nővérek szabadlábon, Mortal Kombat).

Réti Adrienn (1984)
színésznő. Gyermekkorában hegedülni és zongorázni tanult. 2005–2009 között a Színház- és Filmművészeti Egyetem hallgatója volt. 2005–2011 között a Bárka Színház, 2011–2015 között a Vígszínház tagja volt. 2015-től szabadúszó.

Ezen a napon halt meg:

Geoffrey Chaucer (1343?–1400)
az első angol nyelven alkotó költő, filozófus, bürokrata, diplomata. Korának neves személyisége volt, akinek megítélése nagyon megosztotta a közvéleményt. Több munkájában – így a Canterburyi mesékben is – negatív képet festett mind a koronáról, mind az egyházról, ezért Thomas Arundel canterburyi érsek már 1397-ben eretnekséggel vádolta, és kérvényezte a koronától, hogy hivatalosan is perbe foghassa, aminek eredményeként valószínűleg máglyára ítélték volna. Írásaiból kitűnik rendkívüli műveltsége, szatirikus humora és lényegre törő, mesteri jellemábrázoló ereje. Meghonosította a költészetben a Chaucer-stanzának is nevezett, ababbcc rímképletű, ötös hangsúlyos, hétsoros jambusokban írt versformát (Troilus és Cressida, Harmónia és életöröm, Madárparlament).

Istvánffy Benedek (1733-1788)
zeneszerző, karnagy, orgonista. A XVIII. századi késő barokk-kora klasszicista zeneművészet egyetlen európai színvonalú magyar képviselője. Jelenleg tizenkét kompozíciója ismert, A fennmaradt darabok egyértelműen azt mutatják, hogy egy biztos kezű, gyakorlott komponistával állunk szemben, egy sok oldalú mesterrel, aki nemcsak alkalmi kirándulásokat tett a zeneszerzés területén. A kutatók tehát reménykednek újabb művek felbukkanásában (Salve Regina, Szent Benedek mise, Mária antifonák).

id. Wesselényi Miklós (1750–1809)
erdélyi magyar katona, politikus, főúr, drámaíró, mecénás, a „zsibói bölény”. Felvállalta a magyar erdélyi és magyarországi kultúrélet, valamint a kolozsvári és pesti színházalapítás ügyét, és e színházak felépítéséhez anyagilag is jelentősen hozzájárult. Színdarabokat írt és fordított is. 25 éves korában már kapitány. Szimpatizált a korabeli nemesi reform szabadságeszményeivel. 1791-től 1809-ig állandó tagja volt az erdélyi diétának (rendi országgyűlésnek) az ellenzék (az alkotmánypártiak) padsoraiban (az udvarhűekkel szemben). Művelt volt, Horatiust, Montesquieut, Voltaire-t olvasott. Kedvenc olvasmányai közt volt a Biblia. Bőkezű, különc és szeszélyes főúr volt.

Csermák Antal György (1774?–1822)
zeneszerző, hegedűművész. A verbunkos zenét akkor szerette meg, amikor Gödöllőn Grassalkovich Antal vendégeként Bihari Jánost, a kor legendás, cigány származású magyar hegedűvirtuózát hallhatta játszani. Talán a komédiáséletet élők hatására lett vándormuzsikussá, így bebarangolta az egész országot, a módosabb polgári házaktól a vidéki nemesi kastélyokig vitte el az akkoriban még politikai tartalmakat is hordozó verbunkost. A vonószenekarra komponált Hat magyar táncot gróf Festetics Györgynek, kora jelentékeny tudomány- és művészetpártoló főurának ajánlotta a szerző. Ennek a műnek egy részét játssza a veszprémi Tűztorony órája.

Arnold György (1781-1848)
zeneszerző, karmester, egyházi karnagy. Majd ötvenéves szabadkai tevékenysége során egy egész kórust és zenekart nevelt ki, a komolyzenei élet elindítója a rendkívül gyorsan fejlődő városban. Nevéhez fűződik Szabadka első, hivatalos hangversenyének a megszervezése, amelyet 1809-ben mutattak be (Kemény Simon, Mátyás király választása, A gotthardhegyi boszorkány).

Benkő Kálmán (1824–1890)
színész, író. Mint vándorszínész bejárta Magyarország és Erdély nagy részét. 1848-ban Esztergomban színészkedett, hol első darabját, Jelasich bevonulása Magyarországba, adták elő éppen, midőn az osztrák csapat bevonult a városba, mire ő a Dunán át menekült Komáromba, hol honvéd lett és mint főhadnagy kapitulált. 1857-ben újra szerződtették a pesti nemzeti színházhoz, melynél mint színész és könyvtárnok 29 évig működött; ezután nyugdíjazták, mire budapesti zuglói magányába vonult vissza (Rontó Pál, Vén székely, Vörös csákósok).

Fadrusz János (1858–1903)
szobrászművész, a 19. századi magyar történeti szobrászat egyik legnagyobb alakja, számos országos hírű remekmű alkotója. Ismerősei, barátai mind sikeres jövőt jósoltak a jó kezű lakatoslegénynek, ő azonban többre vágyott. A katonaság után porcelánfestéssel is megpróbálkozott és ezt is oly tökélyre vitte, hogy a herendi porcelángyár magas fizetést ígérve el akarta csábítani. 1891-ben készítette el vizsgamunkáját, melyhez a kereszten függő korpusz témáját érezte megfelelőnek. Mikor modelljei már nem bírták, magát kötöztette keresztre, hogy tanulmányozhassa a szenvedő emberi test anatómiáját és minden részletét (Tisza Lajos szobra – Szeged; Wesselényi-emlékmű – Zilah; Mátyás király lovasszobra – Kolozsvár).

Lord Dunsany (Edward John Moreton Drax Plunkett, 1878–1957)
angol-ír fantasy író, drámaíró. Élete során több mint kilencven könyve jelent meg, ezek sok száz novellát, színdarabot, regényt és esszét tartalmaznak. 1910-es években az angol nyelvterület egyik legnagyobb élő írójának számított. ma leginkább Elfland lányának királya és A pegāna istenei című 1924-es fantasy regényéről ismert (Az álmodozó meséi, A Gibbelinzek kincse, Csodák könyve). ––> XVIII. Lord Dunsany (1878. július 24. – 1957. október 25.)

Rápolthy Lajos (1880-1954)
szobrász és éremművész. Budapesten az iparművészeti iskolában, majd Strobl Alajos mesteriskolájában tanult. 1912 óta főleg szoborportrékat és érmeket állított ki a Műcsarnokban. Néhány évig Konstantinápolyban élt, s 1915-1916-ban az ankarai művészeti akadémia tanára volt. Ankarában elkészítette Kemál Atatürk szobrát (Michelangelo mellszobra Carrarában, Pieta a szombathelyi székesegyházban, Vízöntő fiú – Budapest).

Alfonsina Storni (1892-1938)
a 20. századi latin-amerikai költészet egyik legfontosabb alakja. Svájcban született, szülei argentin söriparosok voltak. 1911-ben Buenos Aires-be költözött, 1916-ban megjelent első kötete. Irodalmat tanított egy egyetemen. 1925-ben publikálta az Ocre című munkáját. A stílusa mostanra több realista jegyet mutatott mint előtte, témáiban pedig sokkal erőteljesebb lett a feminista vonal. Európai utazásainak köszönhetően sokat változott a stílusa, a korábbi sablonok eltűntek és eljutott egy sokkal drámaibb líraiságba (Szerelmesversek, A világ hét forrása, Álarc és lóhere).

Ascher Oszkár (1897–1965)
Kossuth-díjas színész, szavalóművész, kiváló művész. Elsősorban groteszk karaktereivel aratott sikert, míg önálló estjeivel és irodalmi műsoraival, versértelmezéseivel a patetikusságtól és deklamálástól mentes színészi stílus megteremtésében játszott fontos szerepet (Budapesti tavasz, Hannibál tanár úr, A helység kalapácsa).

Raymond Queneau (1903–1976)
francia író, költő, esszéista, matematikus, az Oulipo egyik alapító tagja. A francia avantgárd egyik különleges alkotója volt. 10 éves korában kezdett írni, 1920-ban a Sorbonne-on tanult, és 1924-ben filozófiatörténeti diplomát szerzett. 1929-ben a szürrealistákhoz csatlakozott. Matematikai képzettsége és érdeklődése olyan sajátos művek megalkotására is késztette, amelyek a számítástechnika felé mutattak előre. Első jelentős munkája a „A bökkenő” (1933) című regény volt. A Zazie a metrón című regénye a francia új hullám egyik kiemelkedő filmjének volt az ihletője.

Vincent Price (ifj. Vincent Leonard Price, 1911–1993)
amerikai színpadi, rádió-, film- és televíziós színész, művészettörténész, műgyűjtő, író. Legismertebb szerepeit brit és amerikai horrorfilmekben alakította, de sokat szerepelt háborús, bűnügyi és kémfilmekben, film noirokban és filmvígjátékokban is. Több, mint 100 filmben játszott. Jellegzetes orgánuma miatt idősebb korában animációs filmekhez adta hangját. A hollywoodi hírességek sétányán, a „Walk of Fame”-en két csillagot kapott, az egyiket mozifilmes, a másikat televíziós munkásságáért (Tízparancsolat, Ház a Kísértet-hegyen, Ollókezű Edward).

Bicskey Károly (1920–2009)
Jászai Mari-díjas színész, rendező. 1943-ban volt utolsó éves a Színművészeti Főiskolán, amikor a Nemzeti Színház tagja lett. 1949–1980 között a Miskolci Nemzeti Színházban, a Csokonai Nemzeti Színházban, a kecskeméti Katona József Színházban, a Szegedi Nemzeti Színházban, a győri Kisfaludy Színházban, a Veszprémi Petőfi Színházban, a Békéscsabai Jókai Színházban és a Pécsi Nemzeti Színházban játszott színészként és rendezett is. Filmen először az 1948-ban készült Valahol Európában című játékfilmben játszott (A tanú; Te rongyos élet; Hány az óra, Vekker úr?).

Tardos Péter (1924-1984)
újságíró, zeneszerző, dalszövegíró, humorista, rádiós-televíziós szerkesztő. A Magyar Rádió zenei osztálya szerkesztője volt. A Csak fiataloknak és a Tánczenei koktél című műsorokat szerkesztette, dolgozott a Magyar Televízió könnyűzenei műsorainak kialakításán is. Az Ifjúsági Magazin Beat-pop-rock rovatát, valamint a Magyar Rádió zenés műsorait is szerkesztette. Szerzője több táncdalnak, táncdalszövegnek (Csak fiataloknak, Tánczenei koktél, Magányos szívek klubja).

Pálfy Alice (Förster, 1926–2005)
színésznő. 1952-ben végzett a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola opera tanszakán, és hegedűtanári képesítést is szerzett. Pályáját a szolnoki Szigligeti Színháznál kezdte, majd a Miskolci Nemzeti Színházhoz szerződött. 1959-től volt a kaposvári Csiky Gergely Színház társulatának művésze. Sikereit főleg zenés darabokban aratta. Opera- és operettszerepeket alakított, később prózai színésznőként karakterfigurákat jelenített meg.

Nigel Davenport (Arthur Nigel Davenport, 1928-2013)
angol színész. 1951-től 10 évig főként színházakban lépett fel. 1961-től több mint 30 film főszereplője, gyakran szerepelt a televízióban (Kisvárosi gyilkosságok, Külsőre adni kell, Fantom az éjszakában).

Bara Margit (Bara Margit Éva, 1928-2016)
Kossuth- és Balázs Béla-díjas romániai magyar színésznő. Noha színházban is folyamatosan játszott, magyarországi népszerűségét elsősorban filmszerepeinek köszönheti, hiszen az 1950-es, 1960-as évek több sikeres és jelentős alkotásában alakított fontos szerepeket. Pályafutását rosszindulatú és alaptalan pletykahadjárat törte derékba, melynek következményeként az újabb filmszerepek elmaradoztak, a színházban pedig tehetségéhez, művészi rangjához méltatlan feladatokat kapott. 1977-ben úgy döntött, hogy végleg visszavonul a színészi pályáról (Ház a sziklák alatt, Bakaruhában, Pacsirta).

Sir Richard Harris (Richard Saint-John Harris, 1930-2002)
Golden Globe-díjas ír színész. Lindsay Anderson Egy ember ára című filmjében tűnt fel a nemzetközi porondon, majd miután ezért az alakításáért elnyerte az 1963-as cannes-i filmfesztivál legjobb férfi alakítás díját, valamint a BAFTA-díjat, Oscar-díjra is jelölték. Második Oscar-jelölését a The Field című filmben nyújtott teljesítményéért kapta. Golden Globe-díjat kapott a Camelotért. Nemcsak színész és rendező, de költő és énekes is volt, több lemeze is megjelent (Navarone ágyúi, Gladiátor, Harry Potter).

Nagy Gy. Margit (1931–2015)
gobelin- és tűzzománcművész. Tizennégy éves korában felvételizett az Iparművészeti Iskolába, de mivel az iskola éppen akkor „avanzsált” főiskolává, ő a Szépművészeti Líceumba került. 1950-ben felvették a Magyar Iparművészeti Főiskolára. Alkotásaiban egyre többet foglalkozott az elvonatkoztatott, absztrakt ábrázolásokkal, majd egyszínű, „plasztikus szőnyegeket” és sík hatású „kettős szőnyegeket” készített.

Bőzsöny Ferenc (1931-2018)
előadóművész, tanár, rádió bemondó, a Magyar Rádió hangja, a tiszta, érthető beszéd egyik etalonja. 1973-tól tagja volt a Magyar Nyelvtudományi Társaságnak, majd később a Magyar Rádió nyelvi bizottságának. Elnökségi tagja volt az Anyanyelvápolók Szövetsége elnökségének.

Cseh Viktória (1938-1995)
színésznő. A győri Kisfaludy Színházban indult színészi pályája 1957-ben, már ez évadban bemutatásra kerülő darabok mindegyikében játszott. 1961-től az Állami Déryné Színház tagja volt. Főként operettekben és zenés darabokban tűnt fel táncos színészi képességével. 1971-től a Vidám Színpadhoz szerződött.

Dózsa Imre (1941–2024)
Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas magyar táncművész, balettpedagógus, balett- és színházigazgató, a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja, egyetemi tanár. 1963-ban balettpedagógusként is lediplomázott az Állami Balett Intézetben. 1979-ben az Állami Balett Intézet igazgatója, majd 1983–1991 között a Táncművészeti Főiskola főigazgatója volt. 1989–1991 között a chilei Állami Színház balettigazgatói posztját is betöltötte. 1993-tól az Észak-Karolinai Művészeti Egyetem vendég balettmestere, 1994-től a Svéd Királyi Balett, 1994–95-ben pedig a Cullberg Balett vendég balettmestere volt. 2001-től a Magyar Állami Operaház örökös tagja, 2003-tól mesterművésze.

Maros Gábor (Mayer, 1947-2022)
színművész, operaénekes. Elsősorban musicalek és operettek tenorszerepeit játszotta el, de prózai művekben is megállta a helyét. 1971-ben végzett a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. A fővárosi Operettszínházban indult, ahol 1971–1973 között, valamint 1976–1981 között játszott. 1973–1976 között átszerződött a József Attila Színházhoz. 1981–1988 között a Magyar Állami Operaházban lépett fel. 1989-től szabadfoglalkozású. 2003 óta a Sziget Színház rendezője és színésze (Kitörés, Áruló, A professzor a frontra megy).

Korcsmáros György (1952-2022)
Jászai Mari-díjas rendező, színész, érdemes művész. 1982-ben rendezői diplomát szerzett a Színház és Filmművészeti Főiskolán. 1978-1979 között a Vígszínház, 1981-1982 között a Budapesti Gyermekszínház tagja volt. 1992-től 2007-ig a Győri Nemzeti Színház igazgatója volt, számos darabot is rendezett. 1999-2007 között a Vidéki Színházigazgatók Egyesületének elnöke volt (Fekete gyémántok, Erőltetett menet, A három testőr Afrikában).

Kabai Lóránt (1977–2022)
költő, író, szerkesztő, kritikus, vizuális művész. 1993-tól kezdve rendszeresen publikált. Versei, prózái és fordításai, kritikái, recenziói, esszéi, tanulmányai, riportjai több lap is megjelentek. Számtalan hazai és külföldi csoportos kiállításon szerepelt grafikákkal, fotókkal, festményekkel, kollázsokkal és mail art munkákkal; számos önálló kiállítása volt. Többek között tagja volt a Fiatal Írók Szövetségének, a József Attila Körnek, a Szépírók Társaságának. A Szép Költők Társasága elnöke 2002–2003 között.