Névnapok: Salamon, Arétász, Gilbert, Gilberta, Gilgames, Harald, Herald, Herold, Ráchel, Rafael, Ráfis, Ráhel, Rákhel, Rákis, Salvador
Események:
1260 – IX. Lajos francia király jelenlétében felszentelik a gótikus építészet egyik kiemelkedő alkotását, a látványos 
Chartres-i katedrálist. Az épület az UNESCO Világörökség része.
1818 – Ludwig Berger német zongoraművész tanítványaként, Felix Mendelssohn 9 évesen, először szerepel nyilvános koncerten Berlinben.
1885 – bemutatták ifj. Johann Strauss osztrák zeneszerző A cigánybáró (Zigeunerbaron) című háromfelvonásos operettjét a bécsi Theater an der Wienben. Szövegét Ignaz Schnitzler írta Jókai Mór kisregénye nyomán.
1962 – bemutatják a hatvanas évek egyik klasszikus filmjét, A mandzsúriai jelölt (The Manchurian Candidate) című amerikai thrillert John Frankenheimer rendezésében, Frank Sinatra, Laurence Harvey és Janet Leigh főszereplésével.
1965 – Benjamin Britten angol zeneszerző Hangok a mai napra (Voices for Today) című művének bemutatója egyidőben 
Londonban, New Yorkban és Párizsban. A mű U Thant, az ENSZ akkori főtitkárának megbízásából készült.
1981 – Pablo Picasso születésének századik évfordulóján kiállítják Madridban az 1937-es Guernica című festményét.
2002 – a Magyar Operett Napja, Kálmán Imre születésnapja (1882) és Lehár Ferenc halálának napja (1948).
2003 – Los Angeles belvárosában megnyílik a Frank Gehry kanadai születésű amerikai építész tervei alapján épült 2265 férőhelyes Walt Disney Koncertterem, a Los Angelesi Filharmonikusok és a Los Angeles Master Chorale új otthona.
2022 – az amerikai pénzverde kibocsátja az első olyan amerikai pénzérmét (negyeddolláros), amelyen Anna May Wong (1905–1961) kínai származású amerikai némafilmszínésznő szerepel. Az érme az American Women Quarters program része, amely a női úttörőkre emlékszik.
Meghalt Pierre Puvis de Chavannes (1824-1898) francia festőművész.
Egy itáliai utazás nyomán határozott úgy, hogy festő lesz. Nem tartozott semmilyen iskolához és irányzathoz, bár az első időszak művein megfigyelhető még Delacroix és Daumier hatása, és főleg mitológiai témájú képeket festett. A korszak művészeti áramlatainak a középpontjában a táblaképfestészet állt, de őt ettől függetlenül a monumentális freskófestészet kezdte foglalkoztatni. Számos remekmű őrzi az emlékét ebből az időszakból. Műveire a finom színekkel festett klasszikus tájak, a tájképi háttér elé helyezett figurák, a kifinomult líraiság, a törékeny elegancia a jellemző. Műveit a történelem és az emberiség legendái, a vallás és a mitológia inspirálta. Felfogása intellektuális és irodalmias. Művészetéről azt mondják ugyan, hogy nem voltak követői, a szimbolizmusra azonban érezhetően hatott (Magdaléna, A munka, Pásztorok éneke).
Meghalt Lehár Ferenc (1870–1948) zeneszerző, operettkomponista, karmester.
Előadói pályafutását színházi hegedűsként kezdte, emellett egy katonazenekarban is játszott. Első zeneszerzői próbálkozásai kudarcba fulladtak, ezért átvette apja katona-karmesteri posztját, amelyet csak 1902-ben adott fel, amikor bemutatták első operettjét, a Bécsi asszonyokat, amely világsiker lett, és meghatározta további munkásságának fő irányvonalát. Az igazi elismerést azonban A víg özvegy, a Luxemburg grófja és a Cigányszerelem hozta meg számára. Életének legnagyobb részét az osztrák fővárosban és rövid ideig Berlinben töltötte, itt mutatták be nagy sikerű operettjeit. A századeleji operett egyik legkiválóbb képviselője, műveiben magas igényű kompozíciós követelményekkel lépett fel, megújítva az akkor már sablonossá merevedett bécsi operett stílusát. Lehár tehetségét talán Puccini jellemzése támasztja alá a legjobban, aki azt nyilatkozta, hogy amennyiben Lehár érdeklődése az operák világa felé terelődik, legnagyobb ellenfele lett volna (Friderika, A mosoly országa, Giuditta).
Megszületett Kálmán Imre (1882–1953) operettjeiről híres zeneszerző, karmester.
Zongoristaként 1897-ben mutatkozott be a fővárosi közönségnek, csodagyerekként ünnepelték. Első operettjét, a Tatárjárást 1908-ban mutatták be nagy sikerrel a Vígszínházban. Ezután Bécsbe költözött. 1915-ben mutatták be legsikeresebb művét, a Csárdáskirálynőt, amely szerzőjének nemzetközi hírnevet szerzett. Az Anschlusst követően zsidó származása miatt Amerikába menekült. Hollywoodi tartózkodása idején Kálmán sok német menekülttel találkozott, mint például Billy Wilder rendezővel, Habsburg Ottóval, Arnold Schönberggel, a dodekafon zene atyjával, Franz Werfel íróval. A zeneszerzőt lekötötték a Marica grófnő megfilmesítésének előkészületei. Időközben a New York-i College of Music díszdoktora lett és számos hangversenyt dirigált a saját műveivel az élen. Az izlandi focihimnusz zenéje Kálmán Imre egyik operettjének átirata (A bajadér, A cirkuszhercegnő, A montmartrei ibolya).
Meghalt Gene Roddenberry (Eugene Wesley Roddenberry, 1921-1991) amerikai forgatókönyvíró, producer és 
futurológus.
Az elsők között volt, akiket a világűrben temettek el. A második világháborúban vadászrepülő-pilótaként harcolt, majd a háború befejeztével a Pan Am légitársaságnál dolgozott. Los Angelesbe költözött, hogy megélhetést biztosítson a családjának, 1949-ben felcsapott rendőrnek. 1956-ban otthagyta a rendőrséget, hogy az írói karrierjére összpontosíthasson. Álmait, a jövőt a filmiparban véli elérni. A kezdeti kudarcok után 1966-ban elindul világhódító útjára a Star Trek (Űrszekerek, The Original Seria – TOS), amelynek lehengerlő sikere nemcsak az NBC-t, hanem még Roddenberryt is meglepi. Az Egyesült Államokban perceként 13 Star Trek-könyvet adnak el. A statisztikák szerint még ma is hetente 30 millió ember nézi a sorozatot világszerte. Nem kétséges, hogy a Star Trek Gene Roddenberryt a huszadik század egyik legnagyobb, legendás humanistájává emelte. ––> Az Űrszekerek megálmodója
Meghalt Bálint Ágnes (1922–2008) József Attila-díjas írónő, műfordító, dramaturg.
Már kisgyermekként is jól rajzolt, édesanyja öt éves korában megtanította olvasni, írni. 14 éves korában a Magyar Úriasszonyok című folyóirat mellékletében a Fánni, a modern tündér című meseregényét folytatásokban közölték. 19 éves korában a Dante kiadónál jelent meg első meseregénye, Az elvarázsolt egérkisasszony, majd 1942-ben a második, Cimborák címmel. 1958-tól 1986-os nyugdíjazásáig a Magyar Televíziónál dolgozott. Bálint Ágnest a TV Maci szülőanyjának nevezik, mert ő írta az Esti mese szignálfilmjének eredeti forgatókönyvét, és ő találta ki a kis maci karakterét is. 1968-ban indította az első környezetbarát műsort, a Kuckót (Egy egér naplója, Mazsola és Tádé, A szeleburdi család).
Ezen a napon született:
Teleki József (1790-1855)
történetíró, jogász, Erdély kormányzója, az Akadémiai Könyvtár alapítója, a Magyar Tudományos Akadémia társalapítója és első elnöke 1830-tól 1855-ig. Fő műve a Hunyadiak kora Magyarországon, amelyet haláláig csak részben tudott megjelentetni, de jegyzeteiből később mások részben kiadták a hiányzó köteteket.
Sarah Bernhardt (1844-1923)
francia színésznő, némafilm színésznő. 1858-ban a párizsi konzervatórium növendéke lett. Pályáját 1867-ben kezdte a Gymnase Színházban, de már öt évvel előbb a Comédie-Française-ben tragikai ösztöndíj nyerteseként bemutatkozott. A Gymnase után az Odéon tagja lett. Erős színpadi pátosz, a részletek mesteri realisztikus ábrázolása, az érzésekre való hatás teljes kiaknázása jellemezte játékát (A kaméliás hölgy, Erzsébet királynő, A látnok).
Konti József (1852-1905)
karmester, zeneszerző. Mint karmester legelőször Salzburgban működött, ahol egy egyfelvonásos operettet is előadtak tőle. 1884-ben szerződtették a Népszínházhoz karmesternek Erkel Elek mellé és az intézmény kötelékében mint első karmester működött. 1903-ban a Király Színházhoz ment át. Nagy sikereket aratott több eredeti operettjével, melyek a közönség kedvenceivé lettek (A vadászok, Királyfogás, A fecskék).
Ballagi Aladár (1853-1928)
történész, nyelvész a Magyar Tudományos Akadémia tagja, egyetemi tanár. Tanulmányait a pesti és a heidelbergi egyetemen végezte. 1875-ben a Budapesti Tudományegyetemen bölcsészdoktori oklevelet szerzett. Sokoldalú ismeretekkel rendelkező, jelentékeny irodalmi működést kifejtő történész volt. Újkori egyetemes történettel, magyar művelődéstörténettel és nyelvészettel foglalkozott (A magyar nyomdászat történelmi fejlődése, Az igazi Rákóczi, Buda és Pest a világirodalomban).
Apátfalvi Czene János (1904-1984)
festőművész. Gimnáziumi tanulmánya befejezése után a Magyar Királyi Képzőművészeti Főiskolára iratkozott be. Ezt követően 60-70 tárlaton vett részt 25 éven keresztül. 8 alkalommal volt nagy önálló gyűjteményes kiállítása. Politikai és művészi meggyőződése visszatartotta attól, hogy bekapcsolódjon az 1945 utáni Magyarország hivatalos művészeti életébe. Munkáit főleg külföldre értékesítette (Piknik, Szobabelső, Zongorázó lány).
Simon Zsuzsa (Weisz Margit, 1910–1996)
Kossuth-díjas színésznő, főiskolai tanár, rendező, színházigazgató, érdemes művész. 1949 és 1951 között a Belvárosi Színház igazgatója volt. Színészetet tanított 1948-tól a Színház- és Filmművészeti Főiskolán, amelynek főigazgatója is volt 1950 és 1956 között. A Fővárosi Operettszínház főrendezője volt 1960-tól 1962-ig. 1962 és 1990 között a Thália Színház tagja volt (Egy éj Velencében, Hazajáró lélek, Elveszett illúziók).
Arkagyij Iszaakovics Rajkin (1911-1987)
orosz színművész, rendező, konferanszié. 1935-ben szerzett képesítést a leningrádi Színművészeti Főiskolán, később pantomimszínészként kezdte pályafutását a Lenini Komszomol Színházban, ezt követően a Drámai Színház művésze lett. 1939-ben, Leningrádban megalapította az Esztrád Színházat. Pályafutása során többször járt Magyarországon, először 1961-ben. Ügyelt arra, hogy vendégszereplésein az adott ország nyelvén is előadjon. Magyarországon a „Válámi ván, dé ném áz igázi” mondattal vált legendássá.
Tito Gobbi (1913–1984)
olasz operaénekes, az 1950–70-es évek bariton sztárja. Nemzetközi karrierje a második világháború után indult el, miután 1948-ban sikerrel mutatkozott be a San Franciscó-i Operaházban. A közönség sokszor megcsodálta hangjának érzékenységét, színészi tehetségét és bensőséges szerepértelmezését. Népszerűségére kedvezően hatottak a filmek is, haláláig 25 opera- és nem zenés filmben szerepelt. 1979-ben vonult vissza az énekléstől, repertoárja több mint száz operaszerepet ölelt fel.
Czímer József (1913-2008)
dramaturg, esztéta, műfordító, kiváló művész. 1942-ben behívták katonának, illegalitásba vonult, az Ellenállás című lap munkatársa, a Szabadság, majd az Új Magyarország munkatársa volt. 1948-1949 között az Országos Filmhivatal munkatársa volt. A Magyar Dolgozók Pártjából kizárták, majd rehabilitálták, 1950-ben kémkedés gyanúja miatt elbocsátották. 1956-1968 között a Vígszínházban volt dramaturg. 1968-tól 20 éven át a Pécsi Nemzeti Színház fődramaturgjaként dolgozott. 1988-ban nyugdíjba vonult. 1993-1994 között a Magyar Rádió felügyelő-bizottságának tagja volt.
Jeney A. Zoltán (1915–1981)
Liszt-díjas fuvolaművész, érdemes művész. Ötévesen már hegedülni tanult és ezzel párhuzamosan nagyapjától kapta első fuvolaóráit, 1940-ben diplomázott a Zeneművészeti Főiskolán. Egész életét, művészetét a teljesség igénye, a tökéletességre való törekvés jellemezte. Pedagógiai munkásságát 1950-ben kezdte a Bartók Béla Zeneművészeti Szakiskolában, ahol haláláig lelkesen tanított. Fuvolaiskolája – amely a többi fúvós hangszer oktatásában is mintaként szolgál – három kötetben jelent meg. A népzenei ihletésű Iskola gazdag pedagógiai anyagán generációk nőttek föl Magyarországon és külföldön egyaránt.
Ács Irén (1924-2015)
fotográfus, a Palócföld szerelmese. Elsősorban zsánerképeivel, néprajzi fotóival, portréival, divatfotóival lett ismert, de majd négy évtizedet átfogó fotóriporteri munkássága is jelentős fotókat eredményezett. A Palócföld, Hollókő egyik kiváló megörökítője.
Luciano Berio (1925–2003)
olasz zeneszerző. Zenész családból származott, első tanára apja volt. Első művei szeriális hatást mutatnak, a rock és a népzene iránt is érdeklődött, ezeket saját zenéjében is alkalmazta. Egyformán otthonosan mozog az elektronikus, a hangszeres és a vokális zenében. Az 1960-as évektől írt Sequenza I–IX sorozata a hagyományos hangszerek hangzási lehetőségeit újították meg, műveinek jelentős része színpadi alkotás. Berio kutatója és alkotó újraértelmezője volt a klasszikus tradíciónak.
Komor István (1926-1974)
Jászai Mari-díjas rendező, színigazgató. 1944-ben a németek elhurcolták, 1945-ben tért haza. 1949-ben Debrecenben kap főrendezői szerződést, ahol -két és fél hónap alatt- öt bemutatót prezentált. 1951-ben hasonló státuszban Szegedre igazolt. 1969-ben a szétesőben lévő kaposvári társulathoz szerződött főrendezőnek, 1971-ben igazgatói megbízást kap. Nevéhez fűződik a társulat összekovácsolása.
Gilbert Bécaud (1927-2001)
francia sanzonénekes, zeneszerző, színész. Rajongói gyakran csak Monsieur 100 000 volts néven emlegették, utalva előadásainak hihetetlenül energikus voltára. Legismertebb dalai a Nathalie, illetve az 1961-ben kiadott Et maintenant voltak, ez utóbbi angol nyelven is nagy sláger lett, What Now My Love címmel. Csaknem fél évszázadon keresztül volt aktív és népszerű előadó, akinek szinte védjegyévé vált jellegzetes viselete, a sötétkék öltöny fehér inggel és fehér pöttyös kék nyakkendővel.
F. Murray Abraham (Frederico Abrammo Monteglini, 1939)
Oscar- és Golden Globe-díjas amerikai színész. Pályája kezdetén főleg mellékszerepekben tűnt fel, az 1980-as évek adta meg számára az előrelépést. A karrierjében nagy áttörést hozó Amadeus című film főszerepét, II. József császár udvari komponistáját, Antonio Salieri-t (Oscar-díj) is csupán egy véletlen folytán formálhatta meg, hiszen a válogatás során egy kisebb szerepre jelentkezett, de a rendező, Milos Forman alkalmasnak találta a főszerepre is (A rózsa neve, A sebhelyesarcúban, A Grand Budapest Hotel).
Kapás Dezső (1940–1993)
Jászai Mari-díjas rendező, író. 1964-1990 között a Vígszínház rendezője, majd 1990-1991 között a Veszprémi Petőfi Színház főrendezője. Rendezéseiben a szürrealista líra ugyanúgy helyet kapott, mint a keserű élethelyzetek groteszk-erőteljes megjelenítése. 1970-től haláláig a Színművészeti Főiskolán tanár, majd osztályvezető tanár (Anyám halálai, Papírkosár).
Serfőző Simon (1942)
Kossuth- és József Attila-díjas költő, író. 1990-1993 között a Holnap főszerkesztője volt. 2013 óta a Magyar Művészeti Akadémia tagja. A Hetek költői csoportosulás tagja volt. A költészet mindenhatóságába vetett kezdeti hitét a kiszolgáltatottság, tehetetlenség váltotta föl. A szabad formákat kedveli, lemond a verszene akusztikai hatásairól (Hozzátok jöttem, Rémhírvívők, Arcunk az ég).
Kevin Kline (1947)
Oscar-díjas amerikai színész, rendező. Ösztöndíjat kapott a Juilliard iskola újonnan alakult dráma szakán, New Yorkban. Egy nők bálványa típusú karaktert játszott Harold Prince, On the Twentieth Century című musicaljében, ezért a szerepért kapta első Tony-díját. A Penzance kalózai című komikus operában, a Kalózkirály komikusan lendületes alakításáért újabb Tony-díjat kapott, a legjobb musical főszereplő kategóriában. Az 1980-as években és a ’90-es évek elején Kline több filmben is játszott, de biztonságos távolságban maradt Hollywood sztárcsináló gépezetétől. Azzal vált híressé, hogy nagyon megválogatta, mely szerepeket fogadta el. 1989-ben Oscar-díjat kapott a legjobb férfi mellékszereplő kategóriában A hal neve: Wanda című brit komédiában. Csillagot kapott a Hollywoodi Hírességek Sétányán (A boldogító nem, Fészkes fenevadak, A szépség és a szörnyeteg).
Csák Zsuzsa (1948-2023)
színésznő. Színészi pályáját 1969-ben Kecskeméten kezdte, majd a Veszprémi Petőfi Színházhoz illetve ismét a kecskeméti Katona József Színházhoz szerződött. 1988-tól a zalaegerszegi Hevesi Sándor Színház tagja volt. 1991-től szabadfoglalkozású színművésznő.
Köves Géza (1948)
színész. A Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán végzett 1971-ben. Pályáját az Állami Déryné Színháznál kezdte, 1978-tól a Népszínház társulatának tagja volt. 1985-től szabadfoglakozású színművész.
Orosz István (1951)
a Nemzet Művésze címmel kitüntetett, Kossuth-díjas grafikusművész. A Magyar Iparművészeti Főiskola grafika szakán szerzett diplomát 1975-ben. A hetvenes évek második felében díszleteket tervezett, majd animációs filmeket kezdett készíteni a Pannónia Filmstúdióban, illetve a Kecskemétfilm műtermeiben. Önálló grafikai lapjait, gyakran archaizáló formai elemek, művészettörténeti utalások, stílusidézetek, illetve játékos önreflexiók rokonítják a posztmodern irányzatokkal.. ––> Mondja vagy olvassa?
Ács József (1965)
költő. 1990 óta jelennek meg versei. 1995–2000 között a Vadamosi Vendégség című időszakos kiadvány, valamint a Vadamosi Füzetek egyik szerkesztője volt. A Liget című irodalmi és ökológiai folyóiratban rendszeresen jelennek meg versei, prózái, színdarabjai és esszéi. A Civil Rádióban Lélegzetvétel címmel hallható zenei-irodalmi összeállítása.
Nagy Cili (Nagy Cecília, 1978)
színésznő. 1997-2000 között a zalaegerszegi Nádasdy Kálmán Színészképző Stúdió növendéke, kisebb szerepeket kapott a Hevesi Sándor Színházban is. 2002-2006 között a Színház- és Filmművészeti Egyetem hallgatója volt. 2010-től a szombathelyi Weöres Sándor Színház tagja, 2021-től a művészeti tanács tagja. A színészet mellett rendezéssel is foglalkozik.
Ezen a napon halt meg:
Carl Ditters von Dittersdorf (1739–1799)
osztrák zeneszerző, hegedűművész. Zenéjével igazságtalanul bánt az utókor, szinte elfelejtették, pedig igen termékeny komponista volt, könnyen és gyorsan írt, talán ez is oka a művei egy részénél tapasztalható elnagyoltságnak. Szerencsétlensége, hogy olyan kortársai voltak, mint Haydn és Mozart, és bizony az ő műveikkel nehéz versenyezni. Pedig igen fontos és nélkülözhetetlen szerepet töltött be a bécsi klasszikus zene fejlődésében. Műveinek csak kis hányada jelent meg nyomtatásban, kéziratos művei közül több is a budapesti Országos Széchényi Könyvtárban található meg (Ovidius-szimfónia, A-dúr szonáta, Amore in Musica).
Ernst Barlach (1870–1938)
német szobrász, grafikus, printmaker, író, drámaíró és festőművész. Habár az első világháború előtti években támogatta a háborút, a benne való részvétel megváltoztatta véleményét, ezután főleg háborúellenes szobrairól vált ismertté. Ez sok konfliktushoz vezetett a náci párton belül, degenerált művészetként jellemezték (Szemben a gonosszal, A bosszúálló, Nevető öreg).
Zerkovitz Béla (1881-1948)
műépítész, zeneszerző, színigazgató, népszerű sanzon- és operettszerző, a századforduló utáni magyar kuplé- és sanzonszerzők egyik legjelentősebb alakja. Műegyetemi tanulmányai alatt írta meg első dalát, egy társas összejövetelen egy barátja énekelte el az „Integrál Böske” című számát. A dal sikert aratott, így kezdődött Zerkovitz pályafutása, ami alatt több mint 1000, a nevéhez fűződő sláger született. Dalait a legkisebb kocsmákban is énekelték, fütyülték. Népszerű dalai miatt sokan irigykedtek rá. Rajongott a színházért (Asszonykám, adj egy kis kimenőt; Éjjel az omnibusz tetején; Tanulj meg fiacskám komédiázni).
Reményik Sándor (1890–1941)
Baumgarten-díjas költő, a két világháború közötti erdélyi magyar líra kiemelkedő alakja. 1921-ben az ő szerkesztésében indult meg az Erdélyi Szemléből átalakult Pásztortűz, amelyet a legnehezebb időben szerkesztett. Körülötte és a Pásztortűz körül alakult ki az erdélyi irodalom. Életét egymásra hatóan két tényező határozta meg: kereszténysége és magyarsága (Fagyöngyök, Kenyér helyett, Vércsöppek a hóban).
Frank Frigyes (1890–1976)
Munkácsy-díjas festő, érdemes művész. Fiatal festőként arcképeivel tűnt ki, kritikusai elsősorban karakterérzékét méltatták. Önarcképéért 1916-ban díjat nyert. Az első világháború utolsó éveiben a fronton dolgozott mint hadifestő. Művei többnyire portrék, enteriőrök, táj- és városképek, illetve virágcsendéletek.
(Désfalvi) Boncza Berta (Csinszka, 1894–1934)
költőnő, emlékiratíró, Ady Endre felesége, múzsája. Verseket, novellákat, szecessziós hangulatú, irodalmi leveleket írt, elsajátította a fotográfia akkoriban bonyolult technikáját. Ám sem elég tehetség, sem elég szorgalom nem volt benne, hogy valamilyen művészeti ágban valóban jelentőset alkosson. Versei először 1931-ben, önéletrajzi írásai csak jóval halála után, 1990-ben jelentek meg nyomtatásban. Néhány rajza, fényképe köz- és magángyűjteményekben megtalálható. ––> A halandó múzsa
Edith Head (1898-1981)
nyolcszoros Oscar-díjas amerikai jelmeztervező. Hosszú karrierje során Headet 35-ször jelölték Oscar-díjra, 1948 és 1966 között minden évben. Nyolc alkalommal nyert, többször, mint bármely más nő a filmtörténetben. Ismert volt visszafogott munkastílusáról, valamint arról, hogy részletes megbeszéléseket tartott a színésznőkkel, akiknek ruhát tervezett. A Paramount gyakran „kikölcsönözte” más stúdióknak, azok színésznőinek kérésére.
Patkós Irma (1900–1996)
színésznő, primadonna, érdemes művész. Tíz éven át volt tagja a Fővárosi Operettszínháznak. A második világháború után már csak kisebb szerepeket kapott az Operettszínházban és a Nemzeti Színházban. Első filmszerepe az 1948-ban készült Mágnás Miska című filmben, utolsó pedig az 1994-ben készült Öregberény című tévéfilmsorozatban volt. Pályájának érdekes, egyedi momentuma, hogy országos ismertséget 70 éves korában szerzett, amikor Sándor Pál rábízta a „Sárika drágám” című film főszerepét. Innentől fogva, több mint két évtizeden keresztül, egészen haláláig rendszeresen foglalkoztatták.
David Fjodorovics Ojsztrah (1908–1974)
a 20. század egyik legnagyobb ukrán hegedűművésze, karmester. Ujjainak hajlékonysága, kifinomult zenei hallása, hibátlan ritmusérzéke és zenei emlékezőtehetsége alapján jelentette ki Sztoljarszkij: „Született zenész!” 15 évesen a konzervatórium kiemelt osztályába került, ahol megtanult brácsázni is. Háború utáni első külföldi szereplése az 1946-os, első Prágai Tavaszi Fesztiválon volt. Ezután nem állíthatta meg semmi a világhírnévtől.
Pagonyi János (1919-1995)
Jászai Mari-díjas színész. Drámai karakterfigurákat alakított pályája kezdetén, később operettek, musicalek epizódszerepeit játszotta. Színészként 1939-ben tett vizsgát a színészkamara előtt. 1940-től vidéki társulatokban lépett fel. 1947-től a debreceni Csokonai Színház szerződtette, majd 1950-től Pécsi Nemzeti Színházban és a Miskolci Nemzeti Színházban játszott. 1954-től 1988-ig a Fővárosi Operettszínház tagja volt (Fűre lépni szabad, Angyalok földje, Irány Mexikó!).
Maureen O’Hara (Maureen FitzSimons, 1920–2015)
ír születésű színésznő és énekesnő, aki 1939-től az Egyesült Államokban dolgozott és szerzett világhírt. Egyforma tehetséggel játszott szende szűzet, határozott polgárasszonyt, és temperamentumos, önálló kemény trekker lányokat, a vadnyugatot meghódító férfiak méltó társait. Csillagot kapott a Hollywoodi Hírességek Sétányán (A Notre Dame-i toronyőr, Csoda a 34. utcában, Havannai emberünk).
Manolo Escobar (1931-2013)
spanyol tánc- és népdalénekes, színész. A spanyol népzene egyik legkiemelkedőbb alakja volt. Az 1970-es években vált népszerűvé az Y viva España („S éljen Spanyolország”) című dalával, amely eredetileg egy belga sláger spanyol nyelvű feldolgozása. Dalaiból számos válogatásalbumot készítettek, emellett több spanyol zenés filmben is szerepelt. Az 1980-as évek elején színészi pályafutását befejezte, utána csak énekesként tevékenykedett.
Raúl Juliá (1940-1994)
portoricói születésű amerikai színész. A főiskolai diploma megszerzése után válaszút elé került: ő a színészi pálya felé vonzódott továbbra is, szülei azonban azt szerették volna, ha Puerto Ricóban folytatja jogi tanulmányait. Raúl azonban ragaszkodott a színészethez (Rágógolyó futam, Ártatlanságra ítélve, A zöldfülű).
Berki László (1941-1997)
cigányprímás, zeneszerző. 1955–1960 között a Rajkó zenekar prímása volt. 1960-tól a Magyar Állami Népi Együttes koncertmestere, 1968–1997 között zenekarvezető prímása volt. 1970-ben jelent meg első önálló nagylemeze. 1985-től alapító tagja és művészeti vezetője, majd alelnöke volt a 100 Tagú Cigányzenekarnak. Zeneszerzői, hangszerelői tevékenységet is folytatott, mintegy 200 feldolgozása került rádió-, tv-felvételre, jelent meg hanglemezen.
Bódy Gábor (1946-1985)
filmrendező, videoművész és teoretikus, ő készítette az első magyar videoművet, az első magyar komputerfilmet, a „videokönyv” megálmodója is ő volt, a nevéhez fűződő első ilyen mű, az Axis halála után jelent meg (Agitátorok, Amerikai anzix, Nárcisz és Psyché).
